Fejezet

 1 7 |         Áldorfai Ince.~– Te is? – rebegé az apátúr, s megcsókolá
 2 12|       fülét ajkához közel tartva, rebegé, hogy „él!”, s azután két
 3 14|           s homlokát megcsókolva, rebegé:~– Nőm… Hitvesem… Feleségem…!~
 4 18|       nincs.~– Óh, van, óh, van – rebegé Serena, s ismét csak férjére
 5 19|          kezét Ince felé nyújtva, rebegé meghatottan:~– Üdvözlégy,
 6 27| legigazibb nőiesség varázsa volt, rebegé:~– Nem tudom leírni azt
 7 33|           mennyországtól, ámultan rebegé:~– Hanna grófnő!~– Mondja
 8 33|         vak vagyok a gyönyörtől – rebegé –, s nem csodálnám, ha meg
 9 35|          fennkölt pietással arcán rebegé:~„A tábornok úr az én keresztatyám,
10 41|           csúsztatá.~– Köszönöm – rebegé a citoyen. – Még ma indulok
11 41|       Visszautasítja a kihívást – rebegé Ince, s a fogai összeverődtek.~–
12 41|          világomat föláldoztam! – rebegé Ince, zsibbadtan rogyva