Fejezet

 1 1 |    földön állva folytató:~– Azt mondom, hogy ha mi lettünk volna
 2 5 |        egész világszerte; s azt mondom az írással: „Vagy meleg
 3 6 |        s imádkozzál, ahogy eléd mondom.~A leány letérdelt, és anyja
 4 14|        le könnyeit, mert bizony mondom néktek, hogy ma meg nem
 5 21|     utolsó ágyú~Vége van. – Nem mondom tovább a mesét. – Még valaki
 6 21|      kapni; s az neked – bizony mondom – elég lesz.~Több szót nem
 7 22|   kiáltó sírkövének; de azt nem mondom soha: „Én nem viselem tovább
 8 28| végeztével Walter Leó. – Igazán mondom, náthát kaptam a sok sírástól.~
 9 32|      válogathatsz benne. Én nem mondom neked, hogy mármost kezdj
10 37|    erejétől – s akkor én is azt mondom önnek: Jer, üljünk le ide
11 40| szófogadatlan rossz mama. Ha én mondom, hogy szép vagy: fiatal
12 41|          hova mentek?~– Hitemre mondom, nem tudom.~Ince elővett