Fejezet

 1 4 |         az elfogadó. – Nevem Sós Márton, semmi egyéb. Ha úgy tetszik.~
 2 4 |   abbahagyta azt. De nem úgy Sós Márton. Ő benne megvolt a cinikusok
 3 4 |         hogy inkább elhiszi.~Sós Márton pedig már benne volt a káposztában,
 4 4 |     nagyszerű élc volt, hogy Sós Márton megállt, és kiegyenesedett
 5 4 | gyöngédség becsületére válik Sós Márton jó szívének, s kedvező elővéleményt
 6 5 |   kezdődik a „non possumus”.~Sós Márton bátor és méltányos ember
 7 6 |        hát engedi őt elmenni Sós Márton? … Nem akar itt maradni!~
 8 6 |        mert a kegyév letelt: Sós Márton ott hagyta volna őt lakni
 9 6 |     méhesen keresztülmentek, Sós Márton kihozta a puskáját, s ráerőltette
10 10|       ezen is kezdé a szavát Sós Márton.) Hát ki tudja azt, hogy
11 10|     malomig. Meglepjük őket.~Sós Márton ravaszul hunyorított a fél
12 19|      virága elbódít.~Szegény Sós Márton rezidenciája még egy fejedelmi