Fejezet
1 1 | is oly hideg és nyugodt e vonásokon, mint egy szoboré,
2 1 | a szamár hivatása felől e földön; amikor azután teljesen
3 1 | ifjúhoz illő. Gyönyör elnézni e tomboló férfirajt, e küzdő
4 1 | elnézni e tomboló férfirajt, e küzdő gomolyt; az olimpi
5 2 | az osztrák főnöknek, csak e század elején szabadítók
6 3 | titkokat kutatom, amikért e könnyek fakadtak, s hogy
7 3 | sétálgatok ott magamban, s e langymeleg émelyítő szagot
8 3 | D: a középujj, digitus. E: a mozduló száj, edo. F:
9 3 | fölébred, első tekintete e minden földi szenvedélytől
10 3 | orcáit langyvizes kendőkkel. E korszakban legragályosabb
11 3 | Innocenti! Minden este, reggel e kép előtt térdepelsz; ha
12 3 | Ince szentségtörésnek vette e célzást, s a gúnyolódó előtt
13 3 | szent tárgyát. Úgy fájt neki e profán beszéd, mint mikor
14 3 | az élet „itt” és bárhol „e földön” nekem és neked?
15 3 | tehetségeimtől telik, minden erőmet e három elérésére fordítom,
16 3 | ez a munka – az élet. … S e munka nincsen öröm nélkül:
17 3 | munka nincsen öröm nélkül: e munkának sikere a gyönyör.
18 3 | ott béke van és nyugalom… E béke, e nyugalom malasztját
19 3 | van és nyugalom… E béke, e nyugalom malasztját adja
20 4 | ennélfogva jobbnak látnám, ha e szép virágos pázsiton keresztül;
21 4 | az elkerülhetetlen sors e faluban érte utól, ahol
22 4 | hozzá, hogy elnevesse magát e furcsa fizetési sorozaton,
23 4 | akaratlan mosolyra vonultak e kérdésnél. Sovány arcbőre
24 4 | arcbőre feszes redőket vetett e mosolynál, melyet hasztalan
25 4 | nevében elismerését fejezé ki e méltányosság fölött.~– De
26 4 | el lesz hárítva az útból.~E meggyőződésében teljesen
27 5 | Ince lelkét magával ragadta e pillanat. Feledé, hogy egyedül
28 5 | máshitű lelkészeket híveikre? E szomorú idők elenyésztek,
29 6 | azt sugdozták róla, hogy e magántanórákat azért tartja,
30 6 | szerencse kedvence.)~Mikor e jutalom elnyerése után Gideon
31 6 | közepén egymásra borul. Íme, e négy fenyőt ide ültették
32 6 | oroszlánokat szültek.~S e világrengés a kolostorok
33 6 | között Gideon. Az apátúr e nap örömére az egész ifjúságnak
34 6 | többé semmi társas mulatság.~E nap délutánján ismét ugyanazon
35 6 | volt.~Az apátúr megbízta őt e küldetéssel: az rögtön felkészült
36 6 | hálát adott az Úrnak, hogy e másodszori kísértetbeviteltől
37 6 | vándorbotját, és induljon el.~E fáradságos feladattal nem
38 6 | ami több annál: engedtem e hűségem miatt, egy szeretett
39 6 | fölé emelve.~– Nem! Nem! E kéz ne érintse fejemet;
40 6 | sejtette ő, mi teher nyomja e nő lelkét, meggyónatlanul
41 6 | sírt.~Régóta készen volt e végre. S aztán jó vég volt
42 6 | Több éjt nem fog ő már e lakban tölteni.~Minden előre
43 6 | egyszerre szívéhez tódult e szóra. Ő vezesse őt? egyedül,
44 6 | lesztek!” Önlelkét feddé meg e felkiáltással.~A leány fájdalomtól
45 6 | csillag és a föld, s jár e kettős bűvhatalom által
46 6 | újra elhaladt mellettük, e pókfonalak visszaemlékezteték
47 7 | s körül a párkányzaton e szókat olvasható Patrona
48 7 | Hungariae, 1848-ban már e magyar fölirattal: „Magyarország
49 7 | fiatalt, urat és szegényt.~E felhívást a kolostorok főnökei
50 7 | tanárokat, hogy határozzanak e súlyos kérdésben. Nehéz
51 7 | közti szent szövetséget!”~…E szavaknál becsapta a könyvet
52 7 | ordítás tölté meg a tantermet e szavakra. Mi volt az? Üdvriadal?
53 8 | bátorság jelképe akkor, midőn e bátorság hiba volt; s most,
54 9 | minden gulyát és juhnyájat: e vidék legfőbb gazdagságát,
55 9 | borítva; az ellenfélnek e szoros úton kellett előre
56 10| visszataszító jelenség volt e természetkívüli düh ádáz
57 10| megadást követelt.~S volt e fennyen beszélő embereknek
58 10| fennyen beszélő embereknek e büszke követeléshez háromezer
59 10| neveit, kik a Sió mellett e nagy sikert kivívták.~Az
60 11| külvilágtól, amint egyszer e véres káoszba belejutott.~
61 11| ellentáborba áthordta a szél.~Volt e dalok közt egy, a Marseillaise
62 11| katonákra nem nagyon buzdító.~E perctől fogva azután az
63 11| bosszút.~Ők meg voltak kímélve e hosszú kíntól. Az első parancsszó
64 11| mellvédére, s dörgő hangon kiáltó e szókat:~– Fiúk, hát örökké
65 11| kísérté meg a szabadulást e sírból; sem kezeivel, sem
66 11| a megszállást nehezítse.~E bömbölés közepett úgy tetszik,
67 12| elemelgetni: s erő szállt e kezekbe.~A leány nem szólt,
68 12| ez a rögtöni elsápadás, e megtört tekintet, e vonaglás
69 12| elsápadás, e megtört tekintet, e vonaglás az arcvonásokon!
70 12| kérek tőled valamit. Adass e hölgynek itt szintén helyet
71 12| tanácsadója?~A szíve fellázadt e gondolat ellen.~– Ki ez
72 12| vállat, mint aki nem érti e visszavágást.~– Menjen maga! –
73 12| az vétek. Nem titkolhatta e nő előtt megvetését. S az
74 12| mely a leányt meglepte e nő kihívó tekintetével szemben,
75 12| nem egy nő ott, akit ön e szekérre ültetve magával
76 12| valami más egyebet érez e tisztes ősz fürtök, e ráncos
77 12| érez e tisztes ősz fürtök, e ráncos homlok iránt, mint
78 12| Ha férfi volna az, aki e gyilokdöféseket intézi Serena
79 12| fújva feléje.~– Távozzék ön e szekértől! – kiálta rá Ince.~
80 12| egymásnak mit szemére vetnünk!~E szókkal megfordult, s kezét
81 13| már tudni: aki csak látta e leányt az ő kórágyánál virrasztani,
82 13| kiszabadulni, mint neki e megtüzesített békók közül.~
83 13| seregeknek ura, segítsd meg e magányban a te szolgádat!
84 13| zűrzavaros képleteiben mind e sugárzó arc uralkodott:
85 13| foltokkal arcain, homlokán. E foltok az ő csókjainak nyomai!
86 13| ajkával soha.~Eliszonyodott e képtől. Nem volt maradása
87 13| képtől. Nem volt maradása e helyen. Felállt, kardot
88 13| bölcs férfiakon is megesett e csalódás a képzelemben,
89 13| Ámen”-t kimondtam, mindig. E jelvényhez volt kötve egész
90 14| sakramentumot. S hiszem azt, hogy e tettemmel üdvösségem útját
91 14| stóláját. – Diákkoromban jártam e tájon, mint supplikáns;
92 14| bércfallal is miértünk? E tárna most is megvan. Rátaláltam.
93 14| bízva! Nem arra hívott az Úr e napon, hogy meghalj, hanem,
94 14| lévita oly ihlettel mondá e szavakat, mint egy próféta.
95 15| öröklét.~Mennyi édes titka e tudománynak, melyet nem
96 15| csak diadalai vannak.~S e reményteljes küzdelem csak
97 15| ketten kidobták a hajóbul e kötelességet; meg lett tagadva
98 15| csapatjának. Mikor visszatér e harcból, csákója keresztül-kasul
99 16| abbahagytak.~Azokat, kik e naponkint vitatott csatatéren
100 16| laktak, nem nyugtalanítá e játék jobban, mint ha egy
101 16| a királyi vadaskerttől.~E kastélyban most nem az ős
102 16| Tagja volt Petőfi is, és e sorok írója egy ideig. A
103 16| ananászfejű buzogányokkal látta el e csapatot, amiknek nagy hasznát
104 16| A bocsánatlevéllel éppen e sorok írója kereste őt fel
105 16| hogy csak ők hítták magukat e néven, a katonák más nevet
106 16| dalolta.~Magyar szövege is van e lelkesítő forradalmi indulónak.
107 16| valóságos vers.~Előre kijelenti e sorok írója, hogy az a vers,
108 16| Lovassyt tarták, kinek börtönét e költemény gyanúja is segített
109 16| hogy tessék besétálni.~E szíves fogadásra egyszerre
110 16| Koronás ellenségre.~Brandlerné e cím alatt nem gondolhatott
111 16| háziasszonyt megdöbbenté e nagy kitüntetés.~– Igenis,
112 16| vörös vezért már bosszantá e kalmáros lelkiismereteskedés.
113 16| érdekében jó lesz csínyján bánni e hatalmas úrral: egyet fordított
114 16| addig önöket a szállásukra.~E nyájas beszédre ismét lekerült
115 16| tűzve fel a fej tetején, s e konty körülszorítva az imént
116 17| kifejezték a névtelen dühöt, mely e bántalomra támadt szívében.
117 17| fel a nyakkötő mestert!~E rémítő szavaknál Brandlerné
118 17| valami rossz tréfát sejtett e fordulatban. (Ettől a némbertül
119 17| Leónak véltem tartozni e rossz tréfával; korábbi
120 17| önkénytelen elnevette magát e nem várt kérelmen.~– Ön
121 17| Önök megbocsátják nekünk e rossz tréfát, s jósággal
122 17| ágyúdördülés zavarta föl a csendet.~E hangra rögtön felugrott
123 17| rákosi rónára nyílt kilátás. E róna felől egy porfelleg
124 17| fogja el ama hazaárulót ott!~E parancs hatása legelőször
125 17| a biztatás.~– Tiltakozom e beavatkozás ellen! Ismerem
126 17| verekedni.~Gideon kikelt arcából e szóra; vadul rikácsolá:~–
127 17| nem nézhette közönnyel e jelenetet, odalépett közéjök,
128 17| vagyok!~S eléje térdelt.~E szóra Gideon kiejté kezéből
129 18| tárcáját felnyitá, hogy e becses okmányt a többiek
130 18| én ajánlatom nem tréfa. E tárcában itt félmillió forint
131 18| családomat, jövendő sorsomat. E büszke öntudat az én védelmem
132 18| Megnyugtatta, hogy az nevet e szóra.~– Csak simuljon kegyed
133 18| egymásnak. Ez üldöző harc, e vérrel hintett föld, e jajkiáltással
134 18| e vérrel hintett föld, e jajkiáltással teljes éj
135 18| mertük egymást; egyedül e zászló árnyékában lett az
136 18| az irigy emberek ellen. E kard nélkül férjem nem más,
137 18| Isten bűnbocsánata, itt van e tépett zászló árnyékában,
138 18| árnyékában, s azért mi ketten e véres mezőt, e folytonos
139 18| mi ketten e véres mezőt, e folytonos vihart, e halálkereső
140 18| mezőt, e folytonos vihart, e halálkereső életet el nem
141 18| hogy férjemet elvigyem e rossz helyéről, hanem arra,
142 18| öröm lesz. – Hová vezet e harc? Istenség titka az!
143 18| eddig elutasítám magamtól e megbízást. E hadoszlop feladata
144 18| elutasítám magamtól e megbízást. E hadoszlop feladata lesz
145 18| kitisztítani. Most már elfogadom e feladatot, mely engem a
146 19| mellé.~Hanem azért, hogy e megbízást oly engedelmesen
147 19| gondolkozni.~Nem szóltak egymásnak e tárgyrul egész addig, amíg *-
148 19| kinevezték, akkor készíttette e díszöltönyt, széles aranypaszománnyal
149 19| tekintetében.~– Legyetek e ház vendégei, kedveseim –
150 19| háborgó eszméje volt Incének e cembrák sötét lombjai közé
151 19| olvasott belőlük.~Nem volt e helyen sok beszéd; a talányfejtő
152 19| melyet azelőtt Ince viselt. E helyet cserélt ereklye hieroglifjében
153 19| megmagyarázta a nő tekintete. E bánat saját boldogsága fölött;
154 19| saját boldogsága fölött; e szemérem a hű ragaszkodásban;
155 19| szemérem a hű ragaszkodásban; e bizalma a félelemtől üldözöttnek
156 19| ki karján csüggve lép be e szobába?~– Itt az íróasztal,
157 19| képre, hol a térdeplőre.~E mosolynak ez volt az értelme:~–
158 19| lelke egészen elveszett e nő könnyes tekintetében.
159 19| tevé kezeit szótlanul.~De e szótlanságban e mély értelem
160 19| szótlanul.~De e szótlanságban e mély értelem volt:~– Én
161 19| rejtve fordult férje felé.~E néma tekintet ezt mondó:~–
162 19| asszonyért!~És a férj megérté e néma gondolatot, mert keblére
163 19| ragyogóan emelte ég felé. S e tekintetben ez a felelet
164 19| őket.~– Emlékszel-e még e mohos kőre? itt leültünk
165 19| Hanem Incét nem ismerték fel e katonaöltönyben, szakállasan,
166 19| mikor egyetlenét a világon e sírba letették. Most már
167 19| amit ő érdemesnek tart e helyen felkeresni, örvendeni
168 19| holtig.~Ince nem nevetett e csodálatos ajánlaton. Serena
169 20| mondott ez az asszony? „Mi e zászlónak hívei tartozunk
170 20| mennyországunk.”~Nem lehet e szavakat elfelejteni.~Ince
171 20| Gibraltárrá átalakítani. E feladat nézett Incére. Tehát
172 20| elámult: lelke elzsibbadt e szónál.~Az ősz folytatá:~–
173 20| nevében. Választókerületünk e mai napon egyhangú felkiáltással
174 20| tett küzdelmeidért. Fogadd e megbízást a haza és a nép
175 20| elhidegülést kellett volna éreznie: e nagy napok, e nagy szenvedélyek
176 20| volna éreznie: e nagy napok, e nagy szenvedélyek sugallata
177 20| a nép szava? S ha ő most e megtisztelést elfogadja,
178 20| Ez határozott.~Incének e nőt kellett látnia, hogy
179 20| mit tudsz nálam nélkül?~E percben Serena arcára tévedt
180 20| istennek és hazámnak, hogy e kardot le nem teszem, amíg
181 20| amíg egy fegyver dördül. E kard oldalamon védelmezi
182 20| lelkemet a poklok ellen. E kard nélkül nem vagyok más,
183 20| mentsváramnak azt a tért, melyet e kard hegye körülem kerít.
184 20| mondá Incének:~– Hallottad e nyilatkozatot? E nép ismét
185 20| Hallottad e nyilatkozatot? E nép ismét megválasztott
186 20| elfoglald a bölcsek sorában. E népet megnyerted; soha el
187 20| másodhelyet foglalja el e két ember előtt.~Ince komor
188 20| s a jövendőket megérzik. E kábító zajban, e szünetnemtartó
189 20| megérzik. E kábító zajban, e szünetnemtartó üdvriadalban
190 20| Mintha ezek a diadalkapuk, e virágos lobogós fák: a tengerfenék
191 21| párkányán ül Áldorfai Ince. E magaslatról a Dunáig látni.~
192 21| Rémemlékű hely ez itten.~E ponton védte magát egykor
193 21| okvetlen el kell foglalnunk e kulcsot. Ha a dandárnok
194 21| dandárnok ki nem vívhatja e helyet öntől, őt a hadvezér
195 22| emlékezünk rá, mit tesz e két szó: „nincs többé!”,
196 22| felteszi a töviskoronáját e nehéz mondat: „hazánk nincs
197 22| földteke legyen közötte és e balcsillagzatokkal rakott
198 22| arcáról visszasugárzott e mosoly.~Gideon keserűen
199 22| többi választhat magának e három közül:~Vissza akar-e
200 22| ígérettel voltak kecsegtetve.~E csáb Áldorfai Incét sem
201 22| félt tovább egyedül maradni e helyen, miután menekült
202 23| gondolatot költött. Ha ő most e száz meg száz hajó között
203 23| a díjat.~Incét meglepte e nagy barátság és becsületesség.
204 23| és szemérem pírja önté el e szókra.~– Én nem fogok a
205 23| legközelebb. Serena összeborzadt e gondolattól.~– És mi a harmadik
206 23| meg szokta szabadítani. E titkát a gyűrűnek Ince is
207 23| önnek!~Vely bég elsápadt e szókra. Nem várt több biztatást,
208 23| végigfeküdt a Boszporuszon. E fénynél elővette Ince a
209 23| talizmángyűrűt.~– Nézze ön. E gyűrűben olyan mérget bírok,
210 24| említett vízvezető húzódott el. E vízvezető az akkori aranyásás
211 24| sem nézett a hírlapokba; e naptul kezdve minden nap
212 24| No. És te nem fogadod el e megbízást? Az szép díj!~–
213 24| ez a fata morgana!~ ~E történet írója, úgy látszik,
214 24| tudakozódnak tőle, fel ne ugorjék e szóval „Igazság! a kis fiamat
215 24| igazgatók elismerék, hogy e sikerhez nagyban járultak
216 24| mindannyiszor boldog volt, midőn e nagy vetélytársnéját legyőzheté.
217 25| apátúr küldé azt *-ről. E sürgöny tudatá vele, hogy
218 25| borzadály futott végig, mikor e levelet elolvasá. Önkénytelen
219 25| tenger csoda-puhányainak. E vízió végigfutott lelkén
220 26| nagy emeletes ház. Vajon e palota urának ez a szántóföldje?~
221 26| életunalom és embermegvetés. De e nyugodt elbámulást néha
222 26| körül az átelleni falra, e csillagok odaragyogtak Ince
223 26| a gyűrűt, s a gyémánttal e betűket rajzolja egymás
224 27| seb most újra feltört, s e sebnek vére a könny. Incének
225 27| abban osztozni? A hölgy e percben megszűnt sírni;
226 27| szózat odabenn: „Mit nézed te e csodaszép tüneményt?” Aztán
227 27| ehhez a bajhoz, intézzék el. E szó után lett hozzá köze.
228 27| Damoklesz-karddal. Hanna grófnő e magyarázat után nem tehetett
229 28| melynek tagjai bárók.~S miután e felfedezés nyomán azt a
230 28| titkolni? Erő-e az, ami e fájdalmat láncon tartja?~
231 28| karcolva: „Hanna”; s mintha e szétzúzott üvegnek emberi
232 28| bankárjához.~Walter Leó e szavakkal mutatta be Áldorfait
233 28| gyönyört idézett elő nála.~E jókedv, e női dévajság közepett
234 28| idézett elő nála.~E jókedv, e női dévajság közepett egyszerre
235 28| tréfa.~Ince parázson ült e jelenet alatt, aminek indokait
236 28| kísérte Hanna grófnőt, s e balesetnél oly sérüléseket
237 28| az a modor, amellyel ön e balesetet tudtomra adta,
238 28| tudtomra adta, egészen elvette e rémhír fullánkját. Most
239 28| grófnő. Miért keresné ő e könnyek indokát? úgysem
240 28| Csak akkor lett figyelmes e könnyekre, mikor Walterné
241 28| vele!~– Milyen hideg van e termekben! – suttogá Walterné,
242 28| megegyezünk.~Ebéd előtt még e prózai ügyet egészen el
243 28| gyönyör!~S ő úszni akart e gyönyörben; kéjelegni, dúskálkodni
244 28| fejbólintással is csatlakozott e kérelemhez. Arra aztán Hanna
245 28| írásjegyeket, melyek nyomán e bámulatos hölgy felfoghatatlan
246 29| idegen viselete, amit már e délkör alatt senki sem hord.
247 29| megnézze – kíváncsiságból e szép jelenetet. Az utca
248 30| háznál. Ince kész préda e hadnak. A képviselői napidíj
249 30| beküldött látogatójegyeken e két nevet olvasó Ince:~–
250 30| kaszinóban elő is hozta e tárgyat az ismerős „komité”-
251 30| kellett látnia, miszerint e megbízást elfogadnia a legszentebb
252 30| történetében.~Ince nem bírt e rendkívüli bátorsággal.
253 30| kiderült, hogy Kondorossy Muki e földi birtoka annyira be
254 30| amint végigment az utcán, e naptól fogva minden szembetalálkozó
255 31| azután felhívták, hogy legyen e nagyszerű vállalatnál –
256 31| Ince fejét egészen elkábítá e fényes tervezet. Csalhatatlan
257 31| becsületét.~Barátja, Walter Leó.~E levél tartalma mélyen elkomorítá
258 31| ezekre meg tudna felelni, aki e kétségek közepett az ítélő
259 31| szűnt meg szeretni azt, aki e földön üdve volt; akiért
260 32| mert vonzotta oda valami. E csábot kerülte lelke minden
261 32| a szív dobogása viszi, s e kényszerítésben a végzetet
262 32| mindig otthonának tekintse.~E naptól fogva Ince és Leó
263 32| körülfogta, az a hír, hogy e daliás élő szobor a harcisten
264 32| villan fel egy örömsugár e tengercsendes szemekből,
265 32| fogadja, bizonysága, hogy e különc viselethez joga van.~
266 32| gondolatainkat?~– Lemondok e reményről, grófnő. Az én
267 32| felszínről.~Leó volt az első, ki e világrendítő esemény hírével
268 32| azt várta, hogy barátja e szónál bámulattal fog felkiáltani: „
269 32| hatolni: úgy, hogy Ince e vizsgáló tekintet alatt
270 32| udvariasságának színe alatt felelé e barátian komoly szavakat:~–
271 32| grófnő is ez intézet tagja. E rendnek az öltözete az a
272 32| által legyen korlátozva. E rend hölgyeinek egyenként
273 33| nevét a vagon ablakára.~(E névről valakinek meg kellett
274 33| visszatérni.)~Továbbutazott e rémjelenet, e fájdalom dacára
275 33| Továbbutazott e rémjelenet, e fájdalom dacára Prágába. (
276 33| nézve. Az úrhölgyre nézve e remény nagyon halovány.
277 33| aki nemcsak mondani tudja e nagy, merész dolgokat, hanem
278 33| a gazdagok, a hatalmasok e rendszeres konspirációja
279 33| kandallóba!~Komornája zavarta föl e keserű mélázásból. Látogatójegyet
280 33| senkinél sem tisztelegtem eddig e városban.~– S a mai nappal
281 33| De a kifejezés, melyen e két szó mondva volt, egy
282 33| hallgatás időköze támadt e szavak után. Mindenik azon
283 33| kérdeni tőle:~– Akarja ön e száraz kenyeret megosztani
284 33| magától, komolyan súgva:~– E falak között nem ölelkeznek.~
285 33| futni készülő gyávának, s e szavával oly adósságot terhelt
286 33| egymásnak vetélytársai!~E szóra Ince térdre roskadt,
287 33| én azt már tegnap.~Helene e szóra fölsikoltott, kitörő
288 33| tenyereivel feléjök. (Tanúja volt e jelenetnek a fia meg a társalkodónő,
289 34| kezét adni Leónak, ki azután e tárgyat befejezettnek nyilvánítá.~
290 34| gondtalan életet megszerezni.~E felfedezés jutalma volt
291 34| felhasználatlanul hagyni e téren szerzett tapasztalatait.~–
292 34| corollariumképpen vonja maga után, hogy e consors se kövessen el valami
293 34| se témát, se expozíciót.~E nagy tusakodás közben eszébe
294 34| kevésbé szorítottak vele kezet e szónoklat után, mint a miniszterek.~
295 34| idegenek karzatárul hallgatta e beszédet, s mikor vége volt,
296 35| miután ő anyai részről e hazának leánya, s amivel
297 35| keresztül ölébe kanyarodtak alá. E haj fekete volt, mint a
298 35| zavarja.~Érzette jól, hogy e felfedezés után rémséges
299 36| Kérlek: gyászol engem, e világi életemben!~– Átkozott
300 36| ha azt hiszed. Ő tőlem e perctől fogva irtózik. Daemoniacusnak
301 36| megváltozott. Ő is elfogadta e nő látogatását már azóta.
302 36| Caesarine naiv haraggal ütött e szóért Leó kezére egy papagájtoll
303 36| bele. Ő szerette Hannát.~E szavára rögtön, minden hozzákészülés
304 36| lett, mint a halott.~Hanem e szóra dühösen ugrott fel
305 37| kifogad, amik egyenesen e célra üresen állanak, azt
306 37| átlépni. Hatmillió lélek e hazában, s százmillió keresztyén
307 37| senki!… De hát nincs-e senki e széles magas égben, aki
308 37| csak együttélés, s én önnek e világ színe előtt csak szobatársa
309 37| sem hagyott el soha, amíg e nő velem volt. Egy folyton
310 37| a nagy szerencse. Talán e levél elolvasása után egyenesen
311 38| azért kellett őrá gondolnia e vállalat tervezésekor, hogy
312 38| akkor el nem fogadta volna e kitüntetést.~Mikor Vihnyéről
313 38| valahonnan elmegyek.~Fatime e szónál hosszasan nézett
314 38| mintha ki akarná olvasni e szavak értelmét, s aztán
315 38| gyönyörű kézíj volt együtt e két fekete szemöldök, nyilazásra
316 38| nem adtam senkinek vissza e mosolyt; tartottam annak
317 38| elzsibbadtan állt, és bámulta e titokteljes lényt.~A leány
318 38| önkénytelenül visszhangzá e sóhajt most is.~– Üljön
319 38| leány. – Ön nekem bírám e percben. Én gyónok és vallok.
320 38| oltáralakomat rejtegettem, azt e fényes termekben csak gúnyolni
321 38| legnagyobb nyugalommal mondá e megölő szavakat:~– Azt,
322 38| Serena, gondolja meg e szót!~– Meggondoltam azt
323 38| egy falióra. Az elkezdett e percben zenélni; ezt a melódiát
324 38| Áldorfai nem hallgatott e méla csábító hangra; de
325 38| hang azt mondaná neki, hogy e könnyeket az ő kötelessége
326 38| sokszor letörülte ő még e könnyek ismételt árjait
327 39| élvezetbül: elébb úszni akart e tengerben, majd ki akarta
328 39| fenékig.~Oda volt láncolva e nőhöz: annak a mosolygása
329 39| eszmében sem közelíti meg e fogalmat: szerelem, s a
330 39| szorongatott családapát e kényelmetlen helyzetből.~
331 39| Ince, miért ment Fatime e pár napi vendégszereplésre,
332 39| mennyivel jobb szeretne ő e lármás utcák helyett valamelyik
333 39| A pénzt tessék eltenni, e nyugtatványokat pedig aláírni.~–
334 39| aláírni.~– Minek írjam én alá e nyugtatványokat?~– Azért,
335 39| oly gyöngéden hangoztatá e nevet:~– Hanna!~S ha e gyöngéd
336 39| hangoztatá e nevet:~– Hanna!~S ha e gyöngéd hangra a hölgy kinyújta
337 39| jó!~A nő elveté magától e jobb sorsot. Nem nyújtá
338 39| Incének adjon hosszú életet e földön, s örök üdvöt, bűnbocsánatot
339 39| ellátása. Mindenki számított e kérdésben Áldorfay tábornok
340 39| pártolására.~Elvárják, hogy e nagy kérdés tárgyalására
341 40| asszonynak van ereje elutasítani e vigaszt magától, s halálra
342 40| kedvet, s Ince adósa maradt e leánynak: – egy egész új
343 40| jövedelme lett befektetve e kísérletbe.~De Ince megcsalta
344 40| házat az építteté így, aki e kulcsok birtokában van.
345 40| ajtón ércbetűkkel pompáz e szó: „Comptoir.”~ ~–
346 40| zsebében kutatni?~– Nem tartom e kulcsokat ottan.~– Hát másutt
347 40| Áldorfay minden este ellátogat e házhoz (melyet, a négy plasztikai
348 40| csigalépcső visz fel jobbra, s e lépcső egy ajtónál végződik,
349 40| szobáikba vonulnak vissza. E sorok íróját nem vezeti
350 40| szent szövetséget!~És mégis, e levél oly biztos hangon
351 40| száz szeme van.~Az vezette e labirintban. A mezzanin
352 40| elfojtá ajkain a dalt.~Óh, e „hang” hallatára Hannának
353 40| csendült a csintalan kacajnak. E kacaj alatt nesztelenül
354 40| Hanna.~Mielőtt Hanna belépne e szobába, elébb tekintsünk
355 40| szólt Ince, félrekormányozva e kellemetlen árból a hajót.~
356 40| tudta magát vigasztalni e nem várt árvaságra jutás
357 40| készítette nevem napjára? E bíz éppen a fejemre illik!~
358 40| fűzve legbizalmasabban.~S e férfinak a fején megismeri
359 40| útját állta. Feltűnt neki e dúlt arcú siető alak. Feltartóztatá.~
360 41| feledtem.~Aláírva név helyett e két szó:~„Never more.”~Mit
361 41| Never more.”~Mit tett e levéllel Áldorfay Ince?~
362 41| levelet Fatimének, s maga még e sorokat írta hozzá~– Holnap
363 41| hogy Fatimét látta volna.~E világi fogalmak szerint
364 41| szabad többé ez eset után e hölgyet meglátogatni addig,
365 41| üstököst keresve, mint ő e tarka emberkáoszt, hogy
366 41| harangszó félbeszakított!~E diadaltól kérkedő arc láttára
367 41| könnyed szökéssel aláhibban, s e percben arccal fordul Ince
368 41| őérte elfeledett!~Amidőn e nagyravágyó nőnek kínálva
369 41| irányában semmit sem változott e végzetes szakadás óta. Gyöngéd
370 41| Figyelmesen került minden célzást e kényes ügyre, s nem iparkodott
371 41| meghajtá magát. Büszke volt e megtiszteltetésre. Egész
372 41| szemei szikrákat szórtak e szónál. Arca halavány volt,
373 41| amiért kihívom, megírtam e levélben.~– Tehát kartelt
374 41| neved a legjobb hírű volt e nagyon erősen bíráló körökben.
375 41| wiesbadeni bankkal értekeztél!~E merészen odavetett szóra
376 42| mindenféle szükségleteket e nagy úthoz összevásárolni.
377 42| Ince egyedül maradt.~E nagy elhatározás után az
378 42| élethíven van visszaadva e vonásokban. Az alak, kezeit
379 42| összetéve, könyörögni látszik, s e könyörgő tekintetben, mozdulatban
380 42| amidőn szerelmét elfogadja.~E kegyetlen elégtételt nem
381 42| másként talál történni! ha e keserűségének ellenmérgét
382 42| ajtót nyitva hagyta, most e sötét lépcsőn vele szembetalálkozik.~
383 42| lehet az?~Kinek van még e titkos ajtókhoz másik kulcsa?
384 42| kérem önt. Tartózkodjék e hat hét alatt, amíg önnek
385 42| hogy ön abban a házban e hat hét alatt látogatást
386 42| alatt látogatást tett, hogy e nőhöz az utcán hozzászólt,
387 42| arcára. A hölgy belélegzi e füstöt, gyönyörtül felmagasztalt
388 42| arcába fújt füstöt, s aztán e legyező egy kecsteljes hajlításával
389 42| Ince figyelemmel vizsgálta e nő vonásait.~Nem alakul-e
390 42| Még egyszer kérdem öntül, e meggyalázott nő előtt: akar
391 42| Gideon erejét. Gyáva lett e ránéző szemektől. Nem az
392 42| megunta volna az életét, hogy e bőszült alak közelébe vigye
393 42| zsarátnokon járna ott valaki.~S e rémvilágításnál, félig fekete,
394 42| felel semmit, csak sír.~E szünetét az elernyedésnek
395 43| Mit csinál az Alligator?~E néhány szóból rögtön nyomára
396 43| jótékony ír volt lelkére e kietlen világban.~Egy éjjel,
397 43| elfelejtkezve szerepéről e szomorú színjátszásban.~–
398 43| itt a Brigton Cliff… Mikor e kettő közé érünk, ottan
399 43| Leó nem tudta kiállani e szavakat: félrefordítá arcát.~–
400 43| azt ne érje semmi sértés… e szép Madonna-arcot!… És
|