Fejezet

 1 8 |        sor; midőn Incét szorítá keblére, mély, keserű fájdalom tört
 2 19|         e néma gondolatot, mert keblére ölelte a nőt; ott a kegyes
 3 19|   azokbul. Mint borulnak egymás keblére most! Mint keresik egymást
 4 24|        Serena, s öt ujja hegyét keblére téve, mintha azt mutatná: „
 5 26|   hölgyet odadobja a hajó férje keblére, s a két roncs összeszorítja
 6 28|          s Hanna grófnőt ölelte keblére, hogy valakin kitölthesse
 7 31|         s kitárt karokkal várta keblére a láthatatlan lényt, akinek
 8 33|        s legalább a kezet vonta keblére.~– Egészen vak vagyok a
 9 35| legyezővel hátrahúzta, s balját keblére téve mélyen meghajtá magát.~
10 36|       folyvást oda volt tapadva keblére, és karjait oda fűzte nyaka
11 38|        A leány erre a két kezét keblére tette, s szemeit ég felé
12 43|  megfogta Leó kezét, odavonta a keblére, s lassan, óvatosan leereszté