Fejezet

 1 27|     halottat, hítta nevénél: Henrik, kedves Henrik! Ébredj fel!
 2 27|      nevénél: Henrik, kedves Henrik! Ébredj fel! Nem halt meg!
 3 27|     azt a szót, hogy szegény Henrik bátyám meghalt.~– Megengedi
 4 28| szerencsétlenség!”~– Szegény Henrik! – jegyzé meg rá a bankár. –
 5 28| közeléből, hogy meg ne tudja Henrik halálát. Nagyon szerette
 6 28|    elmondott, ágyában fekve, Henrik testvére lelkéért, ki gyónás
 7 28|      tréfa lett volna az, ha Henrik és Áldorfai összejöttek
 8 28|     nem értek veletek egyet. Henrik mindig azt szokta mondani,
 9 28|  igazán haragszom érte, hogy Henrik el nem jött – szólt duzzogva
10 28|   Hannának; csak azért, hogy Henrik szívtelensége ki legyen
11 28|     vonat egymásba ütközött. Henrik gróf kísérte Hanna grófnőt,
12 28|  bizonnyal olyannak fogja ön Henrik grófot látni, amilyen mindig