Fejezet

 1 6 |           kétszeresen árvát!~Az apátúr folytatá a levél tartalmát.~– A haldokló
 2 11|              az ágyúzónak szólt. Aztán folytatá az éneket: „Én segedelmemre
 3 17|        sugallta ezt az ötletet. Aztán (folytatá szemérmesen, szemtelen suttogással)
 4 20|            elzsibbadt e szónál.~Az ősz folytatá:~– Légy általam üdvözölve
 5 28|                  Az rettenetes volna – folytatá kerekre felnyílt szemekkel –,
 6 30|            ember a „barát” énelőttem – folytatá megjegyzéseket Micu –, azt
 7 33|             prózai intézkedések után – folytatá a bankár –, mert az ötödik
 8 38|        zsebkendőjébe harapott, s aztán folytatá:~– Ne féljen ön: nem fogok
 9 38| denevérszárnyaival.~– No, de jól van – folytatá a leány, homlokát megdörzsölve
10 41|              számára.~– Emlékezel rá – folytatá Ince –, hisz sokszor beszéltem
11 43|               a fényes árnyék…~A beteg folytatá:~– Még többet is beszélt…
12 43|          kettőnknek van egy lelkünk… – folytatá a kór. – Amint kedvesem