Fejezet

 1 7 |    megcsókolá az ifjút, és aztán félre fordult sírni.~Sírtak az
 2 9 |       halálos rángások ficamítók félre. Egyszerre arcra veté magát,
 3 12| észrevette azt.~– Ne fordítsa ön félre arcát, uram! – szólt Dallami
 4 18|     amely percben önnek kedvesét félre akarják tenni az útból,
 5 22|       meg? Hozott-e el valamit a félre térített kincsekből? Nem
 6 29|         három órával ütöttem így félre az orrodat.)~– Én vagyok
 7 32|         nagy távol az?~– Ne érts félre. Előnyösebb volna a helyzet,
 8 34|          hírrel lepte meg Incét, félre híva őt dolgozószobájába,
 9 38|      íróasztalukat pénzzel. Csak félre kell fordítani a fejét,
10 38|      hallgasson el. Ne forduljon félre! Feleljen igazán, szívére
11 41|        között. Nem az atyafiság. Félre ne érts. Hanem a két consors
12 43|     melynek egyik függönye félig félre volt húzva.~Azután fölkelt