Fejezet
1 1 | nyakuk közé. Szitkozódnak aztán és nevetnek.~Hanem az ugrás
2 1 | szájába köttetni; amikor aztán diadalmas lovagja kormányozható
3 3 | V: a has, venter. Majd aztán ügyelj a mozdulatainkra,
4 4 | felebarátom leszállana itten, s én aztán elvezetném itt a szép mezőn
5 4 | egy icce vutka lukmának, aztán minden gyerektől, aki iskolába
6 4 | akart belőle kijönni.~– És aztán nem tudja ám senki más ennek
7 4 | azt veszi el valaki, s aztán annál telepszik le. Gyakorta
8 5 | végén a kutyát, s akkor aztán még az ő orra alatt kezdtek
9 5 | ököllel mutogatni. Mire aztán ő is abbahagyta az erőtetést,
10 5 | fújt, kifújta a dühét. S aztán azt mondta alantabb hangon:~–
11 5 | tudna nézni az emberre! s aztán még ide hozza azt a porontyot.
12 5 | tavaly a kedveskéje meghalt; aztán visszajöttünk a sírocskájától,
13 5 | dörmögéssel mondó neki: „Aztán abból az innen elmenésből
14 5 | kifesté magát fehérre, s aztán elég színpadi rutinnal adta
15 5 | abból semmiféle szent. Ince aztán úgy tett eleget a kánonnak
16 5 | világrész, mint szekéren.~Aztán még annyira vitte a barátságot
17 5 | bizonyosan nincs még ottan.~Aztán ismét elkísérte a szerzetest
18 5 | viráglevelet keblébe.~Itt aztán elváltak: ő sietett fel
19 6 | megrettenés látszott arcán, aztán mind a kettő elmerült abba
20 6 | mondott mindent áhítattal. Aztán holthalványan rogyott oda
21 6 | Régóta készen volt e végre. S aztán jó vég volt ez. A lévita
22 6 | honnan került oda?~Mikor aztán a nap lement, a leánynak
23 6 | megmondani.~A hold feljöttével aztán megindultak a vándorok a
24 6 | hátára csapva. A forrásnál aztán búcsút vett a kisasszonytól,
25 6 | gitárról lepattant egy húr; aztán a másik, végre kapta a lévita
26 6 | ijedten rezzen össze; s aztán elcsüggedve kérdezé magától~„
27 7 | szíve felé fordítva.~Egyszer aztán szétfeszíté karjait, hogy
28 7 | végigtekinte tanítványain.~Aztán halkan azt mondó:~…„És 1848-
29 7 | megcsókolá az ifjút, és aztán félre fordult sírni.~Sírtak
30 7 | ütközetbe.~A nép bámul, s aztán a példától elragadtatva
31 8 | megveregeté arcaikat, s aztán hirtelen félrefordult tőlük,
32 9 | tanácskozással – a hatodikban aztán készen kellett lenni mindennel.~
33 9 | vidék legfőbb gazdagságát, s aztán maga meg átment a túlsó
34 9 | letelepedtek a déli parton. S aztán megtörtént, hogy a két tábor
35 9 | vele a másiknak.~Egyszer aztán mégis komolyan szívére kezdte
36 9 | válláról a járművet. S akkor aztán az egész csapat, mely a
37 9 | s rohant a nádasnak, s aztán a nádason keresztül a bozótba.~
38 9 | gyermekei, felesége neveit. Aztán hanyatt vetette magát, két
39 9 | volt kezén ez a vérfolt!~Aztán elragadta őt is a támadó
40 10| elfoglalták Szent-Mihályt, akkor aztán a gránáriumot körülrakták
41 10| körös-körül, s abból lett aztán egy nagy máglya s egynéhány
42 10| férfit; mind a fiatalát. Aztán kiadta az éj parancsát.~–
43 10| felrázni álmukból, s akik aztán felébredvén, igen természetesnek
44 10| S ez az érzés gyönyör.~Aztán hadvezéri tehetséget is
45 11| ivott velük egy kulacsból. Aztán minden emberét nevéről ismerte,
46 11| folyvást előre.~Egyszer aztán azt mondták neki: megállj!~
47 11| legnagyobb hevülettel.~Egy este aztán kijött a napiparancs, hogy
48 11| végignézni a mezőn, és aztán elgondolni, hogy ez itt
49 11| a másvilágra viszik; – s aztán hazagondolni az otthoni
50 11| házi kutya kapja meg ma, aztán mesélnek, nagyokat nevetnek
51 11| imádkoztat vele az apáért. Aztán elalusznak, a kutya is lefekszik
52 11| ismerős.~– Gyorsan, fiúk! Aztán s a többi!~Perc múlva szabad
53 11| akar emelkedni fektéből, s aztán aléltan rogy vissza: úgy
54 11| mondjuk szent Lukáccsal. S aztán tréfálózott a hordágyat
55 11| Ez az ágyúzónak szólt. Aztán folytatá az éneket: „Én
56 11| állj elő!” – Hanem már most aztán loholjunk innen!~Ince nem
57 11| és akit szeretett.~Mikor aztán felnyitá szemeit, akkor
58 12| nekem nyújtsd kezedet, aztán vágtass.” S azzal futott
59 12| nehezen húztak.~Ilyenkor aztán Ince mellette lovagolt.~
60 12| cirógató lova sörényét. S aztán forró, meghitt hangon suttogott
61 13| mint aki ráhallgat. Erre aztán Serena valami olyan kéjes
62 13| másikat hóna alá fogta, s aztán egyes-egyedül nekiindult
63 13| fogják azt egymásnak mondani. Aztán holnap reggelig boldogok
64 13| csoda, gyalogolva alszom), s aztán leülök egy fatörzsre pihenni,
65 13| elgyaláz, az elalszik, s aztán szépen megfagy. Akkor aztán
66 13| aztán szépen megfagy. Akkor aztán ők is el vannak veszve.
67 13| szerelmével: a hazáéval, s aztán következik a nő szerelme.~
68 13| hős özvegye, majd írónő, aztán megint titokban szenvedő,
69 14| végigsimítva annak élét, s aztán a hegyét oda irányzó a szívéhez.~–
70 14| annak felemelt uszályát.~S aztán így szólt hozzájuk:~– És
71 14| az már az örök elválásé; aztán kardja után nyúl a „férj”.
72 14| szólt felkelve helyéből, s aztán az egész anyakönyvet átnyújtá
73 14| válassza, mint a kőfalat, s aztán megint összecsukja, mikor
74 15| mindenképpen elvész. Mikor aztán csodamódra megszabadultak,
75 15| hullt.~S ilyenkor fényes aztán a paradicsom napja! Két
76 15| világtörténetet.~És ekkor aztán következtek hosszú hetek,
77 16| szeretetreméltó asszony!~Egyszer aztán ezek a vendégek nagyon elmaradtak
78 16| ötven-hatvan lövés egymás után; aztán egy riadalmas győzelemkiáltás –
79 16| barikádcsapatot vezette aztán Oroszhegyi az aldunai csatatérre.
80 16| hagytak maguk után.~Hanem volt aztán egy gerillacsapat, amelyről
81 16| megrettenve az úrnő; hanem aztán a következő pillanat meghozta
82 16| kiejtett szava miatt.~Mikor aztán előjöttek szobájukból a
83 16| megkoppasztom.~Csalfán nevetett aztán a vezérre, ki vasvillákat
84 16| és drága. A finom óborok aztán egész fesztelenné tették
85 16| kiszalasztására bírja; amiért aztán bele lehessen kötni.~Hanem
86 17| elkerülhetni hitte; most aztán, mikor látta, hogy egészen
87 17| végrehajtjuk az ítéletet, s aztán kérünk reá utólagos jóváhagyást.
88 17| belekapaszkodott a keresztvasba, s aztán kirúgva a széket maga alól,
89 17| és kacagott. Hanem amint aztán egyszer a hintáló hölgy
90 17| és rázárta az ajtót. Maga aztán visszasompolygott az étterembe,
91 17| sugallta ezt az ötletet. Aztán (folytatá szemérmesen, szemtelen
92 17| kezével verni a homlokát, s aztán fejét a padlóhoz, mígnem
93 17| nyitjára akadni. Egyszer aztán egy ágyúdördülés zavarta
94 17| csaknem kétszer olyan erős. Aztán huszárok!~– Lesz itt most
95 17| csak úgy barátságbul.~Amint aztán a szemközt robogó két lovas
96 17| őrnagy.~Hej, most áldotta aztán magában Walter Leó bankár
97 17| betaszította az ajtót.~S aztán még jobban bámult, mikor
98 17| vérszomjú daliákat szülne. Azok aztán rögtön elkezdtek a vitéz
99 17| meghallotta a lármát, s aztán nem nevetett. Hidegvérrel
100 17| idebenn történtekről. Ebből aztán nagy lárma támadt. A gerillahad
101 17| Nem. Önnek ötvenet.~Erre aztán Danton leszállt a kőről,
102 17| Leót maga előtt bocsátva, s aztán nem bánta, hogy mit csinál
103 18| derék asszonyt.~– Menjünk. Aztán nagyon kérem önt, hogy rémítgessen
104 18| büszkén visszautasította. Aztán legalább ezt a gyűrűt akartam
105 18| Nevettek és sírtak; – s aztán újra kezdték a nevetést.
106 18| akarom elszöktetni.~Ezen aztán hangosan kacagott mind a
107 18| magával Párizsba. A többi aztán az én gondom lesz. Most
108 18| hamvaihoz elvezet.~Most aztán üdvözült volt a nő.~– …Hagyjuk
109 19| meghatottan:~– Üdvözlégy, fiam!~S aztán Serenának nyújtó kezét,
110 19| tiszteletteljesen megcsókolta azt.~Ekkor aztán kitalálta a nevét.~– Üdvözlégy,
111 19| férjét, külön a nőét. S aztán magukra hagyták őket.~Nem
112 19| hosszan, keservesen. És aztán mikor kisírta magát, könyört
113 19| amit tett az ő nevében. És aztán a csodaszerű megmenekülést.
114 19| gyöngyvirággal a haraszt.~És aztán odafutott a nő, s teleszedte
115 19| vezetett az erdőn keresztül; aztán a császáriak elcsípték,
116 19| megtébolyodik ott.~Mikor aztán gyöngéd kényszerrel eltávolítá
117 19| kinyithatlan lakatot. Egyszer aztán felnyílt az ajtó. Serena
118 19| újra meg újra elolvasó, s aztán szótagolta az odaírottat: „
119 19| Csodálatosak az isten útjai!~Ekkor aztán felnyitotta a kurátor az
120 19| kerten át.~A trombitahangra aztán búcsút vettek a kurátortól.
121 20| losonci mesterrohamról s aztán Budavár vívásáról. Neki
122 20| sétahadjáratra elküldöztek.~Egy napon aztán azt a parancsot kapta, hogy
123 20| a vitás kérdés, s akkor aztán megindult a diadalmas menet;
124 20| hallott volna olyat.~És aztán maga mellett látta férjét,
125 21| huszár, egy század honvéd, aztán egy tizenkétfontos ágyú,
126 21| ostorát feldobta a szekérre, s aztán a lőcsnek támaszkodva, csámpás
127 21| oroszlánrészem”. De milyen nagy volt aztán a káromkodásunk, mikor a
128 21| őrködjék, míg a többi alszik; s aztán mikor az órája letelt, keltse
129 21| magaddal sebesülteket? S még aztán feleséget is. Nekem is volt.
130 21| parancsoló akkor Áldorfai. S aztán azt mondá a parlamenternek:~–
131 21| puskatöltényeket, a lőport. S aztán a máglyát körülrakatta mint
132 22| ábrándot temettek még el aztán. Neki egyik sem volt halottja.
133 22| azalatt etnográfiát.~Egyszer aztán kitálalták nekik az európai
134 22| Hanem az ilyen helyzetben aztán az ember nem lehet nagyon
135 22| legelső vendége Gideon volt. Aztán jött több is. Az effendi
136 22| megiszod egy csésze kávéját, s aztán jójcakát kívánsz neki.~–
137 22| gondoskodása elaltatá gyanúját.~S aztán egészen megnyugodott, mikor
138 23| szerzetes egykori társának, s aztán elsietett a partról.~A török
139 23| őrt állított eléje.~Ott aztán volt ideje Incének elmélkedni
140 23| Az elkeseredett hazafiak aztán összerakták, ami keveset
141 23| mondatokat tákolt össze, s aztán igyekezett a kapitánnyal
142 23| a lünette-re.~Ez már tud aztán a jenkivel beszélni!~A menekült
143 23| oszmán hadseregnél. Akkor aztán szavának is állni, és lenni
144 23| hatalmas úr, te rúgj ki!” – Aztán feljött a hold. – Ez már
145 23| amit feladott neki.~Egyszer aztán Ince megtalált egy olyan
146 24| oda, ahova kívánod; hanem aztán ott hágy!~Mr. Sparkins igen
147 24| számlálni a fogait a szájában. Aztán megint elhallgatott, és
148 24| földhöz…”~Hogy kiáltott rájuk aztán a virágba magzott torzsaóriás:~–
149 24| újra elnököt választ! Hanem aztán egyszer megjött a híre a
150 24| Nem szabad politizálni!)~Aztán pedig nem állhatja meg az
151 24| Elmondhatja azt. Ekkor aztán Ince emelé föl poharát üdvsugárzó
152 24| szemek tekintetét.~Lett erre aztán hathatós riadal. Szerencsés
153 24| kívánjon tőlük lehetetlent.~S aztán csak vért kell szagolni
154 24| Napóleon császárért. Ezt aztán egyszerre tízen hítták ki
155 24| szakállát megtépi. Ezáltal aztán megismerkedik Serenának
156 25| halni: Az 1861-ik évben aztán megint csodadolgok kezdtek
157 25| félhold alásüllyed az óceánba. Aztán jó éjt kívántak egymásnak,
158 26| fenekén fekszik, s most aztán a legrövidebb út is oly
159 26| mint ő saját maga. Mikor aztán közelebb jöttek, akkor látta,
160 26| tetején egy vaskereszt.~S aztán végtül végig az egész giganti
161 26| démon neve is). Az ötödiken aztán csupa X-ek voltak. Ezt találd
162 26| felhúzta ujjára a gyűrűt, s aztán a kesztyűt.~Ince aztán egészen
163 26| s aztán a kesztyűt.~Ince aztán egészen lehunyta a szemeit.~
164 26| ezt a nyelvet is; s most aztán gondolkozott a mondat előzményeiről
165 26| következményeiről.~Egy szemrehányó hang aztán azt súgá lelkébe: „Mi közöd
166 26| hogy valóban elaludt, és aztán álmodott.~Azt álmodta, hogy
167 26| fehér kendőjével int felé.~Aztán eszébe jut az álmodónak,
168 26| Mindjárt fölébredek, s aztán nem leszesz itt.~És az Ossian
169 27| lúgozza le a közel levőket, s aztán fehér gőzfellegbe borítja
170 27| maga keresztülkúszott, s aztán átkarolta a hölgy két térdét,
171 27| a felcsúszott öltönyt, s aztán elkezdé őt csendesen lefelé
172 27| karolnia csípőit, derekát, aztán ott sem tehette le a forró
173 27| magához szorítva fejét, s aztán elkezdett hevesen zokogni:
174 27| felényújtott karjait, s aztán eltűnt.~Óh, ez a seb most
175 27| e csodaszép tüneményt?” Aztán eszére tért, hogy biz annál
176 27| érdemelve. Szépen letette aztán a hölgy málháit a gyepre:
177 27| senki iránt.~Az úrhölgy aztán megtette a rendelkezést
178 27| felvilágosítást, mert meghalt); aztán figyelmeztetett mindenkit,
179 27| rubrikába, hogy „siketnéma”. Aztán sietett ő is a pórlakba,
180 27| minden káromkodás nélkül, aztán felszökött ügyes tornászattal
181 27| ujjai is feketék lettek aztán.~Ezalatt megérkezett az
182 28| gyerek miatt. Hanna grófnő aztán nem is kérdezte tovább:
183 28| elhagyta a kupét. Akkor aztán Hanna grófné hosszan elmondá
184 28| előbb kezet csókolt neki, aztán megölelte.~A grófnő a bankár
185 28| magát nyugodtan. Holnap aztán az én hintómon bejárjuk
186 28| kísérve, bocsátani anyjához? Aztán még csak nem is beszélnek
187 28| ajkainak lehelletét, s aztán megint messze tőle, hol
188 28| s nagyot sóhajtott. És aztán elővonta a keblén függő
189 28| mindig meg volna ijedve.~– Aztán mindig olyan kísértetes
190 28| jelenhettek meg a lapok!~Ekkor aztán egész búbánatos érzelgéssel
191 28| sejtettem, ezt súgta valami.~S aztán könnybe lábadt szemekkel
192 28| Ezt köszönöm önnek.~És aztán nem tört ki belőle sem könny,
193 28| lecsókolta ajkáról.~Helene aztán sorban bocsánatot kért férjétől,
194 28| homlokát érintve csókjával; aztán Vilmostól, fehér kezét nyújtva
195 28| annyival.~A családi albumban aztán voltak a családtagoknak
196 28| felsóhajtott: „Szegény Hanna!”, s aztán átkarolva rokonát, gyöngéd
197 28| magyar határig.~Útközben aztán prózai ügyekről beszélt
198 28| nóta legyen szép.~Akkor aztán Vilmos Hanna grófnőt kérte
199 28| csatlakozott e kérelemhez. Arra aztán Hanna grófnő minden tétovázás
200 28| Rákóczi-induló.~A mi kedves vendégünk aztán látott most már villámló
201 29| megelőző amnesztiáért, s aztán sietett Pestre.~A határnál
202 29| mellénygombot eltakarva tartja; s aztán erre a nagy fejre fel van
203 29| csúfolta a kacagányunkat. Én aztán jót húztam neki a csáti
204 29| nevetni kellett rajta.~– Hát aztán a cilinderes spicliből mi
205 29| deputációba, hogy levigyünk: aztán gyújts rá valami szép beszédre.~–
206 29| felkapják a levegőbe, akkor aztán már négy lába van, s menni
207 29| tudta végét szakítani.~Mikor aztán letették a földre, még egy
208 29| hazaszeretet.~Úgy hajnal felé aztán hozzájutott, hogy lefeküdjék.
209 30| bizottsághoz” utasíttatnak.)~Hanem aztán vannak igények, amik elől
210 30| kötelességszerű áldozat mellett aztán, melyhez tisztességes ember
211 30| percent lesz is, Walter aztán küldött neki még a jövő
212 30| báró fiaskót csinált, akkor aztán a leköszönt Napóleon herceg
213 30| szabadkozni kezdett; hanem aztán Sámsoni Lenci annyira komolyan
214 30| tökéletes volt.~Hanem van aztán egy árnyoldala a diadalnak.
215 30| gyepre!” (pedig hó volt), aztán ott váljék el, ki az úr
216 30| felcsap a kihívó tombolásig, s aztán végzi egy szerelmes népdal
217 31| élére, s te az vagy. Ez aztán nem kormányhivatal; nem
218 32| mint végkielégítést. Most aztán ismét nem volt semmi keresete
219 32| zsibvásáron egy cifra katonaruhát, aztán felülhet benne egy kocsira;
220 32| lelkét egy asszonyéban, s aztán praecipitál belőle egy jegecet.
221 32| kedélyének befolyását, s aztán elnézi, hogy megint minő
222 32| visszavonták?~Három hét alatt aztán, hogy nem volt rá többé
223 32| Szállásra is ott maradt aztán. Máskor aranyért sem lehetett
224 32| Éljen Garibaldi!” Hanem aztán szaladt is!~Ince aztán sokáig
225 32| Hanem aztán szaladt is!~Ince aztán sokáig eltörte rajta a fejét,
226 32| itt magát többé vendégnek. Aztán tudja ön, mit fogunk tenni?
227 32| sokat lehet gondolkozni: s aztán viszontlátásunkkor elmondjuk
228 32| kérdé hevesen a hölgy s aztán elmélázott. Ince átérté,
229 32| bókolt és hátravonult, s aztán gondolkozott rajta, hogy
230 32| s boldoggá teszed vele. Aztán tőled függ, hogy egész életére
231 32| esztendős vagyok.~Ennél a szónál aztán nem lehet tovább menni.
232 33| Nagy-Szebenbe vagy Mantuába.~Onnan aztán levelezhetnek egymással,
233 33| van „ő?”~A kérdezett úr aztán nem késett a felelettel,
234 33| újra elolvasá a levelet, s aztán elmélázott rajta. Tanulmányozta
235 33| meg a régiét is.~Ettől aztán egészen idvözült lett.~Hogyan
236 34| beamterek élnek otthon. Incének aztán ilyenkor elűzhetlenül ott
237 34| utána a sok bekevert edényt. Aztán elvégre sem úgy üt az ki,
238 34| cseléd, kifárasztja magát, aztán oda van. Semmi sem esik
239 34| mintsem közelednék hozzá, s aztán este kimerült, kifáradt,
240 34| addig is énekes ajkaidat, s aztán egy perc múlva már olyan
241 34| üres papíros foglalja el.~Aztán néha egy-egy országgyűlési
242 34| törhetlenségét. Az ilyen beszédre aztán készülni kell. S a beszédre
243 34| szigorú életmód.~Helene aztán otthon majd megöli a férjét,
244 34| egészen kezünkben lesz.~Ince aztán nagyobb elhitel végett elmondá
245 34| Penelope-szoknyát.~Akkor aztán Hanna nekiállt kávét pörkölni
246 34| jó a fejfájás ellen.~Ince aztán, hogy kedveskedjék, hogy
247 34| képviselő akar lenni!~Ince aztán menekült is a kaszinóba.~„
248 34| magamagát sem meri képviselni! Aztán most készüljön az ember,
249 34| Megvan. – Hála az égnek!~Most aztán Ince folytathatá:~– Óh,
250 34| dolgot.~Alantabb hangon kezdé aztán, s elmondá Hannának, hogy
251 35| elmúlt annak egy éve.)~És aztán, amint olyan háztartást
252 35| látják egymást; annál édesebb aztán a viszontlátás, s van tárgy,
253 35| hogy mit használj ellene. Aztán karon fog, jó pajtásainak
254 35| művésznőt anyjával együtt. Így aztán okvetlenül kellett vele
255 35| tudta kitalálni, ki az? Amíg aztán közelebb lépve, meglátta
256 35| kandalló világításába. Arról aztán megtudta, hogy hol van most?~
257 35| kereszteltesse meg magát! hanem aztán fele útján megint visszakívánta
258 36| nőmnél látogatóban volt, s aztán engem odavitt közéjük a
259 36| volnék a bérmáló püspök, s aztán egész naivul elmondta Hannának,
260 36| egyikben ő fog hálni: a másikat aztán, ha tetszik, foglaljam el
261 36| ajándékot vezeklésül, s aztán kiengesztelődve tér vissza.~–
262 36| leányokban büntessem meg. S aztán még arról sem vagyok egészen
263 36| valóban létezése; hanem aztán mindjárt megint el is tűnt.
264 36| Karonfogva mentek az utcán.~– S aztán – c’est tout?~Fatime vállat
265 36| lehet még hozni? – esenge aztán a leány. Ugye, ki fogja
266 36| hódítani imádott szentét, s aztán nagyon boldog fog lenni
267 36| odaszorító arcához, míg aztán lassan kibékült, s az utolsó
268 37| konyhaszerekkel ellátja, s aztán minden házi szükségletet
269 37| hozzá táncosokat rekvirálni.~Aztán az a rend van, hogy a női
270 37| szerető szívek.~A kedves férfi aztán annál nagyobb becsben van;
271 38| nyereségekért is aláírta a nevét.~Aztán azt is tapasztalá, hogy
272 38| érkezett levelek között aztán talált négyet, amiknek címzetén
273 38| olvasni e szavak értelmét, s aztán rögtön, mint egy orvtámadás,
274 38| zsebkendőjébe harapott, s aztán folytatá:~– Ne féljen ön:
275 38| felugorva helyéből.~Most aztán a leány ült le egy karszékbe,
276 39| elmentek a szállásáról. Akkor aztán az anyját megverte, amiért
277 39| utcaszegleten árulnak, azt aztán viselte megválhatlanul.~
278 39| csakhogy nincs pénzem!”~Egyszer aztán bedugták Belle Ange urat
279 39| kényelmetlen helyzetből.~Ekkor aztán három napig nem látta Fatimét.
280 39| kísérőlevél hozzá.~Ugyanaz nap aztán Fatimét is otthon találta.~–
281 39| lehetne ápolni.~Egyszer aztán azt mondá neki Ince, hogy
282 39| vissza a tromfot.~Amint aztán beköltözött az új szállásába,
283 39| szemöldök-összehúzástól.~A hetedik napon aztán, amint belépett hozzá Ince,
284 39| majd lerántotta lábáról, s aztán olyan kedve támadt, hogy
285 39| bolondot csinált magábul. Mikor aztán Ince hazament, egy levelet
286 39| nagybátyádtul kaptál.”~És aztán elmennek együtt Meránba,
287 39| egyedül!~Ezzel a szóval aztán el voltak egymásra nézve
288 39| rendelte az útihintót, s aztán eltávozott.~Egy óra múlva
289 39| Leskelődni! Pecsétet feltörni!) Aztán elolvasá a levél tartalmát:~
290 39| visszavinni a postamesterhez, s aztán kérte, hogy fogjanak kocsijába
291 40| magát női becsületéért.~Most aztán mindazok a gyanúsítások,
292 40| sorszámúakat vásárolt, amikkel aztán Fatimének okvetlen nyernie
293 40| szerint készült. A mezzaninban aztán az ő lakása van. Ahonnan
294 40| titkolni ottan a magasban.~És aztán, mikor közel voltak, akkor
295 40| természetesnek találta volna.~Aztán meg a szép gesztenyeszín
296 40| nagyobb meglepetés lehetett aztán Hanna grófnőre, mikor egy
297 40| utána.~Egy csattanós botrány aztán végképpen lehetetlenné teszi,
298 40| Ince azon a képen!~Egyszer aztán kitört belőle az indulat.
299 40| Mikor az készen volt, akkor aztán várt szép csendesen arra
300 40| bérszolga a bérkocsisnak.~Az aztán tudta.~A ház elé érve, odahívatta
301 40| gyéren világító meg; amint aztán a csigalépcsőre rátalált,
302 40| kellemetlen árból a hajót.~Erre aztán Caesarine előállt elmondani,
303 40| fel ilyen maskarának, s aztán még kicsúfol! Még virágokat
304 40| rejtve piruló arcát. Amin aztán Fatime teljes kedvességgel
305 40| szóla Fatime Incéhez. – Aztán én itt hagytam vendéget
306 40| mi nem félünk semmitől. Aztán megéheztünk, s betértünk
307 40| vendégeknek. Azok tudtak aztán tapsolni! ököllel meg korsófenékkel
308 40| vetette vállára a sált, aztán egy tánclejtéssel odaperdült
309 40| segítette őt felülni! Mikor aztán Ince reggelfelé visszatért
310 41| az égnek mereszté fel; s aztán elkezdé a saját fejét ütni
311 41| is tökéletes lett volna. Aztán meg arra sem számított Fatime,
312 41| szorító őt szenvedélyesen. Aztán odavonta Caesarine-hoz,
313 41| előtt.)~Ince látta azt, és aztán jól látta Fatime arcán azt
314 41| neki ez a kézcsók.~Hanem aztán eszébe jutott a „lelkésznek”
315 41| utána nézett sötéten, s aztán utána köpött, s azt mondta:
316 41| véget vessünk mindennek.~S aztán felejtsen ki-ki, ahogy tud.
317 41| nem teheté.~Kolozsvárott aztán hozzáértő ügyvédek kezébe
318 41| Incének a tizenharmadik napon aztán bizalmasan megsúgta az ügyvéde,
319 41| Még ma indulok Toulonba.~– Aztán vigyázzon magára.~– Óh,
320 41| jobbra-balra vetette magát, s aztán felugrott, megrázkódott,
321 41| amelybe őt belépni látta.~És aztán lángolt a vére attul a gondolattul,
322 41| zsebében. Lelövi mind a hármat, aztán magát? Meglehet.~De azok
323 41| ez furcsa álom volt”, s aztán nem gondol rá többet. Miért
324 41| kezet szorított Leóval, s aztán hazament.~Még étkezni sem
325 41| itta a teát. Ezek voltak aztán a rettentő hosszú órák!
326 41| kell, hogy mondja neki: „Aztán ezt meg ne edd, mert mérges.”
327 41| nevét ehhez Áldorfay Ince? S aztán suttogva felelik rá: hja,
328 41| nyíltan, törvény szerint, mely aztán busás adót fizet. S aztán
329 41| aztán busás adót fizet. S aztán kerestek maguknak egy nagynevű
330 41| Amerikába, hol Grönlandba, s te aztán menj szép engedelmesen,
331 42| fűtse be a kandallót.~Mikor aztán a tűz lobogott: magára zárta
332 42| Kohinoor, ma kavics. És aztán arcképek, fényirda és művészecset
333 42| Visszatette a fiókjába.~És aztán elővették nyugtalan érzelmek.~
334 42| asszony nem terem soha.~És aztán a keserű búcsúvételhez átadni
335 42| nem látott jól?~Egyszer aztán magátul felnyílt az ajtó.
336 42| az arcába fújt füstöt, s aztán e legyező egy kecsteljes
337 42| mintha csiklándozva volna; s aztán nevettében hanyatt vetette
338 42| elfogadhatta az ökölharcot. És aztán „biafora!”, akit egyszer
339 42| szét, ütést ütésre adva.~Ez aztán a jövő zenéje! Egyszerre
340 42| ott megakadt a falban, s aztán a megindult zenemű ott is
341 42| lélektelen üldözőt.~Egyszer aztán végigesett arccal a földre,
342 43| másik kapitányt vár ez?~– Aztán meg unom már a dolgot! Ha
343 43| mint egy múmia. Hanem ekkor aztán megint úgy elhallgatott,
344 43| Leó katonásan üdvözölte, s aztán felelt neki angolul.~– Az
345 43| és elkezdett sírni.~Ekkor aztán Leó a nyakába borult, és
346 43| s ott én nem tudok élni. Aztán más nőt vettem: egy büszke
347 43| egy büszke fejedelemnőt. S aztán ezt a büszke nőt felcseréltem
348 43| gyógykezelésnek.~Ennek a birtokában aztán lehetett egy egész gyógyítási
349 43| kolostorban dolgozott hajdan, aztán íróeszközök és rajzkészletek.~
350 43| papírlapot vett a rajzára, s aztán ujjával csitító fenyegetést
351 43| odatekintgetés után.~Egyszer aztán fölkelt, s odament az ágyhoz.~–
352 43| reggelt?~Leó tette azt, és aztán kiment.~Mikor az orvosnak
353 43| éjszakájának világosságot hozni.~És aztán a beteg lerajzolja az eléje
354 43| lépett először. Mi lett aztán abból a kisdedből, az ki
355 43| a láthatatlan alakot, s aztán félrehívta a férjet, és
356 43| pedig nem mehetett ki vele. Aztán hová? Hisz itt hajón vagyunk,
357 43| inkább sakkozzék vele.~Akkor aztán hozatott Ince egy kis sakkozó
358 43| egyenkint kiszórt belőle, s aztán haját tépve ordítá, mikor
359 43| hogy ott is önért jár…~Most aztán már zokogott az őrült keservesen,
360 43| Ne beszélje el senkinek.~Aztán hozzátette suttogva:~– Ha
361 43| tenyerével lefelé fordítva.~Aztán örvendő mosollyal mondá:~–
362 43| megcsókolt, hogy felébresszen… Aztán odabútt mellém… Azt mondta,
363 43| Emlékeztem fogadásomra… Egyszer aztán ő maga kezdte el… Tudtam
364 43| sem találtam azt ki… Akkor aztán megsúgta szépen… „Ott voltam
365 43| félárbocra felhúzott lobogóval, s aztán, mikor egyedül lesz, nem
|