Fejezet

 1 6 |         kárhozva! Ne halljam őt sírni, ne könnyezzen ő fölöttem;
 2 6 |   Búcsúzva vagy búcsútlanul: Én sírni nem fogok, de érezek – Mondhatatlanul…”~
 3 7 |          és aztán félre fordult sírni.~Sírtak az öregek; de tomboltak
 4 20|         lesz én belőlem? Inkább sírni, mint pirulni!”~Nem tántorodott
 5 27|        hölgy e percben megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit.
 6 27|     Köszönöm”; aki vakmerő volt sírni akkor, amikor ő is sír:
 7 28| lakománkbul!~– Kedveseink miatt sírni gyönyör!~S ő úszni akart
 8 38|         Ne féljen ön: nem fogok sírni. Ma rossz vagyok ahhoz.
 9 41|      akkor elkezdett dühöngeni, sírni, haját és ruháit tépte,
10 42|    tapasztva, elkezd keservesen sírni.~Leó odalép hozzá, s átöleli
11 43|    megcsókolá azt, és elkezdett sírni.~Ekkor aztán Leó a nyakába