Fejezet
1 1 | ügyes, mint egy párduc. Mikor ez felszökött a szabad vadállat
2 1 | felett szétvetett lábakkal, s mikor az felugrott, ismét ott
3 1 | felöltönyét felvenni. S mikor az angelus utolsó csendülése
4 2 | ügyben sokat fáradozott, mikor útjából visszatért, az erdőben
5 3 | közt a legrosszabb volt.~Mikor az a szak következett a
6 3 | mint Jób. Hiszen Jóbnak, mikor bélpoklos volt, szabad volt
7 3 | megtömtök tudománnyal. Mikor készen leszek, odadobom
8 3 | alkalmat vár, hogy kitörjön. Mikor egyik oltárképünkön azt
9 3 | űz ki az „exsufflatio”. – Mikor a kőrisfák virágait meglepi
10 3 | leány azt mondta a másiknak, mikor a templomból kijött: nézd,
11 3 | s abból megtudod, hogy mikor némán, csendesen ülni látszunk,
12 3 | fogja lázas agyának tüzét.~Mikor a nap első sugarai átpiroslottak
13 3 | sárkányölő Szent Györgyöt, mikor nála voltam: tetszett neki,
14 3 | tudsz segíteni néha napján. Mikor azután kedvet kaptál a papsághoz,
15 3 | neki e profán beszéd, mint mikor az ártatlan gyermek azt
16 3 | gondviselés ellen emelt vádaktul.~Mikor azután felgyógyultan találkozott
17 4 | mondó) az első apostolok, mikor keresztelni jártak, még
18 4 | is kerékmarasztó sár van, mikor másutt országos aszályról
19 4 | volna rácsavarva, úgyhogy mikor a fejét félrefordítja, az
20 4 | rendesen, hogy „s a többi”, mikor már sejtette, hogy úgyis
21 4 | nagyobb lett elszörnyedésem, mikor elmondta mindazt, ami rosszat
22 5 | rettenetesen lármázott), mikor pedig a botját felemelé,
23 5 | kisgyermekre? Nem emlékezik már rá, mikor tavaly a kedveskéje meghalt;
24 5 | azután is hányszor láttam, mikor kivette az idegen dajka
25 5 | leány a kofálkodóhoz; – mikor egy vétkező nő Jézushoz
26 5 | fordult azért a pap felé, mikor kínálta.~S még azután egy
27 5 | mondá a körülállóknak:~– Mikor olyan áldott jó két teremtés
28 5 | híni már jövő esztendőre?~Mikor a keresztelés végbement
29 5 | keresztül egész az erdei útig.~Mikor Ince végighaladt ama nagy
30 6 | A szerencse kedvence.)~Mikor e jutalom elnyerése után
31 6 | nem szabad arra gondolni, mikor egy veszendő lélek örök
32 6 | hegyek felé.~Alkonyat volt, mikor elindult, s éjfél lett,
33 6 | az, amely alatt nyögött!~Mikor ismét felért ahhoz a magas
34 6 | örökkévalóságig – mindig szótlan. De mikor őt is magammal ragadom!
35 6 | felülök fektemből koporsómban, mikor a szentelt vizet reám hintik,
36 6 | könnye nem hullt aközben.~Mikor a szertartástól visszamentek
37 6 | megtalálja, honnan került oda?~Mikor aztán a nap lement, a leánynak
38 6 | vándorok a hegyi útnak.~Mikor a méhesen keresztülmentek,
39 6 | gondolatjait, mint a pókhálót, s mikor újra elhaladt mellettük,
40 6 | jártak fel azokból is. S mikor mély tépelődései közepett
41 7 | előtt, a szószéken, hogy mikor Jeremiás siralmaiból szól
42 7 | könnyeid hullottak bele, mikor Jeruzsálem elpusztulását
43 7 | hajdankorban a magyar papok, mikor ellenség támadta meg hazájukat?”~„
44 8 | álltak már fegyvereik, s mikor a nap a két torony között
45 8 | Úgy szerette valamennyit! Mikor sorban odajárultak hozzá,
46 9 | többet nem kívánkoztak alá.~S mikor azután a tábor eleje megérkezett
47 9 | bokrokkal volt borítva.~Mikor mintegy kétszáz lépésnyire
48 10| ugye, felebarátom? Hogy mikor te levetetted a skapulárét,
49 10| benne. De nem viselem, csak mikor szükség van rá. Egyébkor
50 10| bepakolva hordozom. Jó ez – „mikor az ég zörög”; s a többi.~
51 10| csak akkorára értem oda, mikor el volt égve minden. Az
52 10| Felebarátom, ki ismerné azt meg, mikor a tűz elhamvadt, melyik
53 10| utánzott vadlúdkiáltással, mikor megtalálta az elvesztett
54 10| égen: éjfélre járt az idő, mikor egy száraz dombhoz jutott
55 10| nyúltak a fegyvereikhez, mikor álmukból felriasztó őket
56 10| Nem is arrafelé jöttek.~Mikor a sikerült támadásról Ince
57 11| foglak. Meglátlak nemsokára!~Mikor a csillagok halványulni
58 11| meghátrált egész az árokig, s mikor jöttek az ágyútekék, lehúzta
59 11| elhagyta. Sok vért veszített. Mikor eszméletét újra visszanyerte,
60 11| imádott, és akit szeretett.~Mikor aztán felnyitá szemeit,
61 12| alatt gyorsan gyógyult. Mikor a visszavonulás megkezdődött,
62 12| még fütyölnek a légben, mikor ő hordáraival megjelen a
63 12| sugárzott róla a megdicsőülés, mikor Incét a torlaszra szökni
64 12| vér mezején megjelentek, mikor még legdühösebben folyt
65 12| szólt, de a tett beszélt.~És mikor megtalálta végre az eltemetettet:
66 12| Homloka még be van kötve, mikor már lóra ül, s beleveti
67 12| fillér sem hiányzott belőle, mikor a honvédek a tölténytartókat
68 12| borszeszt osztott ki közöttük. Mikor utolérte a kórodája szekereit,
69 12| kocsiülésben foglalt helyet; s mikor hegynek fölfelé ment az
70 13| gyalázat. Az szerzetes volt.~Mikor őt eltemetik, egy ártatlan
71 13| éj eltölt a körjárattal.~Mikor az utolsó előőrsöt érte,
72 13| Ezt szorítám ajkaimhoz, mikor az „Ámen”-t kimondtam, mindig.
73 14| aztán megint összecsukja, mikor fáraó üldöző népe utána
74 14| ellenség, hanem jó barát. Mikor másnap délután az ellenfél
75 15| naphosszant nem látják egymást, s mikor éjszakára összekerülnek,
76 15| elfogják, mindenképpen elvész. Mikor aztán csodamódra megszabadultak,
77 15| ezt, holnap hiszem azt.~Mikor a két szív egymáshoz dobban:
78 15| Hanem az elválás percében, mikor indulni kell a csatába,
79 15| támadással nyit utat csapatjának. Mikor visszatér e harcból, csákója
80 16| hogy az ország fővárosát mikor hagyja oda, az már csak
81 16| láthatatlanokká lettek. Mikor meg vége volt a verekedésnek,
82 16| termettek dicsekedni.~S mikor kifogytak az öndicsőítésből,
83 16| megtartogassák, hogy majd mikor vége lesz a harcnak, seregeink
84 16| Ilyen lehetett Medúza, mikor még szép volt és fiatal.~–
85 16| felismerő kiejtett szava miatt.~Mikor aztán előjöttek szobájukból
86 16| Lehettek rá alapos okai.~Mikor hárman összejöttek az étteremben,
87 17| hajfürteihez, mint Delila, mikor Sámson ellen behítta a filiszteusokat.
88 17| árulónőhöz. Ragyogtak a szemei, mikor áldozatára nézett, s szemöldei
89 17| elkerülhetni hitte; most aztán, mikor látta, hogy egészen benne
90 17| vette neszüket elébb, csak mikor már ott voltak.~– El vagyok
91 17| hangon tudott beszélni, hogy mikor Walter Leó legelőször meghallotta
92 17| aztán még jobban bámult, mikor nem látott maga előtt mást,
93 18| egyik se találjon rájuk?~Mikor Walter Leó Gödöllőn megkapta
94 18| keresztül legbelső termébe, s mikor annak az ajtaját kinyitá,
95 18| kötödék Leó. – A hajdankorban, mikor egy akasztófára ítélt embernek
96 18| dolgokat fogok önöknek mondani. Mikor én az ön férjének ezelőtt
97 18| ellen. Ez hálátlan feladat. Mikor két nagy ember összetűz,
98 18| rajtam?” És harmadszor, mikor ezt a feleséget a véletlen
99 18| Ez a kard férjem oldalán, mikor a hazát védelmezi ellenség
100 18| ha odamegyek? A közvitéz, mikor a mocsár partján száraz
101 18| belőlünk! Nem tudtátok-e ezt, mikor a legelső trombitaszóra
102 19| Közeledésük híre kisöpörte a tért.~Mikor *-re bevonult a hadcsapat,
103 19| Add elő új egyenruhámat.~Mikor alezredesnek kinevezték,
104 19| hosszan, keservesen. És aztán mikor kisírta magát, könyört esengő
105 19| volt ebben a csókban!~S mikor ott térdepeltek egymás mellett,
106 19| úgy szerették Incét, mint mikor még az ő fiuk volt. A hitből
107 19| számára.~Másnap reggel, mikor a vének ismét összejöttek
108 19| bámulásuk a jó embereknek, mikor Ince egyiket-másikat nevén
109 19| Akkor nem sírt a leány, mikor egyetlenét a világon e sírba
110 19| reá homályt vethetne; hogy mikor egyszer tündöklő arca elé
111 19| Miasszonyunk; ilyen fényes volt, mikor nekem adtad, ilyen fényes
112 19| adtad, ilyen fényes most, mikor neked visszaadom!”~Ince
113 19| a nő megtébolyodik ott.~Mikor aztán gyöngéd kényszerrel
114 19| mélyedésbe. Arca felderült, mikor megtalálta azt, amit keresett.~
115 19| megállt, és arrafelé fordult, mikor a kertajtón a dörömbözést
116 19| elszörnyedés hangja tört ki belőle, mikor Incét és Serenát karöltve
117 19| táborban elesik közülünk. Hát ő mikor jön haza?~– Otthon van már:
118 20| kínozta.~Munkához volt szokva. Mikor nagy, terhes feladatok súlyosultak
119 20| amik nem ígértek sikert. S mikor egyszer a kardot vette a
120 20| az ősz apátúr. Egyedül.~Mikor a hintó a hadsor elé ért,
121 20| hevély.~Serena elsápadt.~Mikor nagy sokára el tudták csendesíteni
122 21| égre feltekintő azt várja, mikor zúdul alá már belőlük a
123 21| te ezekhez?~– Elmondom. Mikor már el volt határozva, hogy
124 21| álltunk meg máskor, csak mikor valahol új lovakra tehettünk
125 21| volt aztán a káromkodásunk, mikor a hordó fenekét kivettük!
126 21| a többi alszik; s aztán mikor az órája letelt, keltse
127 21| akik mind remegve nézik, mikor jelennek meg üldözőik a
128 22| élelmezési biztosokkal! Mikor asszony pörlekedik, a legnagyobb
129 22| mind számítva.~Fejét rázta, mikor az effendi búcsút vett tőle.~–
130 22| aztán egészen megnyugodott, mikor az effendi visszatért a
131 23| lekísérte őt a csónakig.~Mikor már Ince a csónakban ült,
132 23| s nem telt bele egy óra, mikor már vissza is tért a bizonyos
133 23| legkevésbé fog szeretni. Mikor elváltunk, Ince egy talizmángyűrűt
134 23| azt.~Ah, az egészen más, mikor egy asszony beszél el valamit!
135 23| és az ő teremtője között.~Mikor a nap feljött, a másik kísértet
136 23| felé teljes gőzerővel, s mikor puskalövésnyi közelbe ért
137 23| hátra a kiszabott időből, mikor Ince az Alligator fedélzetére
138 23| országokat képesek megmozdítani – mikor kétségbeesnek…~…A kivándorlók
139 24| aranyat elszórta magától, mikor azt ajándékba kínálták neki,
140 24| útfélen hagyta az aranyat, mikor az ötmázsás darabban feküdt
141 24| éjente alunni. Hanem azért mikor az óra jött, melyen a szalonban
142 24| amikor hivatásában van, mikor előadást tart, akkor kínjai
143 24| órát tanított naponkint, mikor lázrohamában egy kis szünetet
144 24| hogy mondogatták egymásnak, mikor közöttük véghaladt: „Látjátok,
145 24| tilalmat olyanformán, hogy mikor politizálni akartak, kinn
146 24| állhatja meg az ember, hogy mikor bor van a pohárban, áldomást
147 24| érez a kivándorlott magyar, mikor a föld túlsó oldaláról meghallja
148 24| kalafáti ütközetek hírét? mikor olvassa a sürgönyöket az
149 24| elsüllyesztett orosz hajóhadrul? Mikor azt hallja, hogy már lengyel
150 24| kétezer mértföldnyi távolba, mikor annak arcáról leolvasá,
151 24| minden európai nosztalgiából.~Mikor Ince a Mississippi gőzössel
152 24| világon soha! S még nevet, mikor az apja megcsókolja, s piciny
153 24| is! Milyen halvány volt, mikor itt hagyta, s milyen életvidám
154 24| Az anya haragot tettet, mikor az apa kicsinyét csókjaival
155 24| már jönnek a szemfogai! S mikor Napóleon hercegről tudakozódnak
156 24| elégtétel volt pesszimizmusának, mikor a nyár közepén meghozta
157 25| újra kezdődött a temetés. Mikor a virágok nyíltak, amiket
158 25| nyíltak, amiket ő ültetett, mikor a gyümölcs érett, amit ő
159 25| elmentél, azt teszik, hogy mikor háború van, előveszik a
160 25| előveszik a bölcsességüket, s mikor béke van, megtalálják a
161 25| borzadály futott végig, mikor e levelet elolvasá. Önkénytelen
162 25| volt, a víz alá merült.~Mikor Ince magához tért: a háromárbocos
163 26| A cseh Svájcon át~Mikor az ember önmaga elől fut!
164 26| egy nyomot a lelkében. S mikor egy ifjú szép hölgy halad
165 26| szép nőarcok a világon, mikor az egy sem az „enyim”?~Egy
166 26| férfit, mint ő saját maga. Mikor aztán közelebb jöttek, akkor
167 26| enyim”: mindig „tied”.~Mikor az ablakot becsukta, meleg
168 27| asszonytartó ember volt; mikor egy szép hölgy deli alakja
169 27| csókolta, meg sem könnyezte – mikor látták.~A felügyelő meghívá
170 27| Hanna grófnővel szemben.~Mikor a Nro 29. utazóra került
171 27| ez az ember sírt előttem, mikor testvéremet halva látta.”~–
172 27| Ince málhája mellett; s mikor a férfi visszatért, ismét
173 27| egy kocsiosztályba jusson.~Mikor az állomásra megérkeztek,
174 27| táviratot? – kérdezé Ince, mikor megírta azt.~– Prágába,
175 28| mást is megtudott belőle. Mikor a táviratot szerkesztette,
176 28| Walter Leónak címezte azt, de mikor a grófnő azt aláírta, kitörülte
177 28| Dach”.~Ezt szokták mondani, mikor hallgatózó gyerekek vannak
178 28| Szerencsére a színházban volt, mikor a táviratot hozták, azt
179 28| egy vékony selyemszállal?~Mikor az ember egy izgalmas nap
180 28| Egy neme a védelemnek.~Mikor Ince készen volt az öltözetével,
181 28| át. Csak ott kezdje ön, mikor ez a szabadító megjelent,
182 28| Minő látvány lett volna az, mikor ez a két ember utoljára
183 28| keresztülugrott három csészén.~– De mikor az szörnyűség! És éppen
184 28| Elrontottam örömeidet? Mikor beteg voltál, cselédre bíztam
185 28| családtagjai voltak; úgy, hogy mikor az album összecsukódott,
186 28| szeretnek összeboronálni.~Mikor Vencel, a komornyik jött
187 28| lett figyelmes e könnyekre, mikor Walterné felsóhajtott: „
188 28| Walterné, ideges borzongással, mikor elhagyták a Terézia-rend
189 28| szegény jó angyalommal együtt. Mikor eljöttünk, eladtuk kertünket,
190 28| akkor hallotta legutoljára, mikor a temesvári vesztett csata
191 29| Ismét itthon~Mikor Áldorfai Ince Orsovánál
192 29| gyönyörűséggel nézhetett végig magán, mikor a tükör előtt megállt.~Mert
193 29| ezt az urat, s várta, hogy mikor jön elő valahonnan a hozzá
194 29| Könnyű azt mondani, de mikor az embert egyszerre csak
195 29| alig tudta végét szakítani.~Mikor aztán letették a földre,
196 29| nem jutott akkor eszébe, mikor a hadjárat alatt lerohadt
197 30| gazdag uraságnak is tartják, mikor ő maga nagyon jól tudja,
198 30| az a gondolat, hogy most, mikor börtönök, sírok és hivatalbureau-k
199 30| vele a csaták végeig, s mikor elmúlt a harcok ideje, visszatértek
200 30| koszorúkkal, mire visszatért.~Mikor visszakerült Budapestre,
201 30| forintot.~Igazán fájt a lelke, mikor a pénzt kiadta a kezéből.
202 30| nála nélkül.~Egy napon, mikor a megszokott étkezési tanyára
203 30| Micu –, azt mondják, hogy mikor audiencián volt a császárnál,
204 30| hallottam, hogy legközelebb, mikor odalenn járt a választóinál,
205 30| Bizony nem is énekelnek.~Mikor az utolsó megyei gyűlést
206 30| ezelőtt tizenkét esztendővel, mikor be akarták előttünk zárni
207 31| elhitetni, hogy ő ért ehhez.~Mikor védencnői elhagyták, komolyan
208 31| fog lenni az ő sorsára. Mikor már fel volt készülve, hogy
209 31| kell-e kötözni Odisszeuszt, mikor a szirének énekelnek, hogy
210 32| kellett a később érkezőnek, mikor ürül meg egy szék az étkezőasztalnál,
211 32| kapjon enni, ne holnap, s mikor fizetni akart, elébb minden
212 32| zenét sem kapott most. Csak mikor már elaludni készült, riasztá
213 32| magán kívül volt örömében, mikor Incét férje bevezette hozzá.
214 32| bevezette hozzá. Hát még mikor megtudta a gondviselésnek
215 32| tengercsendes szemekből, mikor azt az ismerős arcot megpillantja
216 32| különc viselethez joga van.~Mikor Hanna grófnő megpillantja
217 32| flosculus alakjába öntve?~Mikor Ince búcsút vett a háziasszonytul,
218 32| gondolataikat.~Egyszer, mikor az asszonyok nem voltak
219 32| Magyarország közepéből, s mikor azt felbontja, előtűnik
220 33| elviheti-e magával majd, mikor *-re, derék hű választóihoz
221 33| család akarata törvény.)~S mikor amaz erkélyről széttekintettek
222 33| vegyülnek ez ismeretségbe, mikor ő egy igen kedvező házassági
223 33| családjával szemközt akarata van. Mikor tehát egy ilyen előkelő
224 33| semmi más.~– Szívesen látom.~Mikor Ince belépett, már le voltak
225 33| se tudjuk elfeledni.~– S mikor fog ön ismét bennünket meglátogatni?~
226 33| végzem annak a dolgát. S mikor ön egyszer a keresményéből
227 33| a szűrit a Daliborkába, mikor éppen esküdni megy!~Végre
228 34| egész ebédet, ha megszorult; mikor Hanna főz valamit, estig
229 34| szolgáló. (Ugye, te „Hajdani”, mikor vége volt hosszú nyári estével
230 34| elvhűségét.~Hanem egy napon, mikor már megvolt a magyar felelős
231 34| alatt a kezein tartotta. Mikor Leó bemutatta őket egymásnak,
232 34| kézzel írta alá a nevét.~Mikor készen volt az engedményokmány,
233 34| képviselőnek lenni!” Lehet is az, mikor otthon az ember magamagát
234 34| természetesnek fogod találni, hogy mikor te a consorsaiddal együtt
235 34| furcsának találta.~– Jó! Majd mikor rám kerül a beszéd sora,
236 34| is igaz.~Egy napon ismét, mikor a büdzsévita egész forrójában
237 34| De ne mondd el olyankor, mikor jutalmat kínálnak érte;
238 34| amiért Ince mindig zsémbelt: mikor ott az olló):~– Lássa, milyen
239 34| jockey-klubot hozzám estélyre, mikor egy ép fülű teacsészét nem
240 34| Hanna ruhafodrot ráncolt. Mikor a tizenöt milliomodik ráncba
241 34| elég, ha tudja ő maga, hogy mikor buzgott, ezért buzgott!~
242 34| megtalálta menekülését Áldorfai.~Mikor rákerült a szónoklat sora
243 34| hallgatta e beszédet, s mikor vége volt, lejött gratulálni
244 34| volt, igazgatótanácsosnak. Mikor Leó kezébe adta a legelső „
245 35| az emberek úgy fáznak, mikor látják (még a jó barátai
246 35| volnának, amiket gyászol.~Mikor Siegebert gróf meglátta
247 35| szivélyeskedik. Ez nála természet. Mikor a quadrille-be vegyül; úgy
248 35| des maros-t csinálni, s mikor a rondóban az ő feleségének,
249 35| belőle, mint Jónás prófétát, mikor a tenger megharagudott.~(„
250 35| ember, mint voltál akkor, mikor a káposztafejekről szedted
251 35| egykor úgy elandalítá lelkét, mikor még nem is látta azt; s
252 35| kiegyenlítette. Már akkor, mikor harmadiknak felvettek a
253 35| találkoznia Incének is.~Mikor Ince ez este a szokottnál
254 35| engem a dudai lelkészlakban, mikor még lelkész volt.”~Erre
255 36| Áldorfai Ince Walter Leónak, mikor a legközelebbi igazgatótanácsi
256 36| természet naiv csodagyermeke, mikor nőmnél látogatóban volt,
257 36| meglátogatni híják, akit ő akkor, mikor még Serenáját csak távolrul
258 36| barbarizmust elkövesse, hogy mikor egy hölgyet megríkatott,
259 36| szemek mosolysugára…~ ~Mikor a lépcsőn lefelé haladt
260 36| Ti, mind a hárman.~ ~Mikor Ince lakásánál elváltak,
261 37| azt mondta a házi orvosa, mikor Budapestre hazatért, hogy
262 37| Hanna számára egy lakást, s mikor az készen volt, írt nejének,
263 37| bevárta, míg megérkezik; mikor Hanna utazó hintaja begördült
264 37| whist- és tarokkpartiknak.~Mikor Ince azt a szándokát kinyilatkoztatta,
265 37| szólt.~Ince elhalványult, mikor azt a levelet kezébe vette.
266 37| megtartják az istennek, s mikor három ujjukat felemelték
267 37| akarna ön elé lépni. Hisz én, mikor önt elvettem, már férj voltam,
268 37| öntől, miért sírt előttem, mikor legelső borzasztó összetalálkozásunk
269 38| Incét, hogy legközelebb, mikor Bécsbe felmegy, felkeresi
270 38| hogy megkritizálták; hanem mikor elkezdett a neve után 1000-
271 38| fogadta volna e kitüntetést.~Mikor Vihnyéről hazaérkezve ismét
272 38| pátriárka a pusztában. S mikor ott virradtam meg számtalanszor
273 38| Ma rossz vagyok ahhoz. Mikor meghallottam, hogy Starrwitz
274 38| vezetve: önöknél csak akkor, mikor szükség lett szolgálatomra.
275 38| Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem az ő oroszlánbarlangjába,
276 39| ellentétes két szerepet játszani, mikor két külön férfiról van szó:
277 39| s csak akkor tért haza, mikor már a vendégei mind elmentek
278 39| mellett a csinos bebútorozást.~Mikor készen volt a kárpitos,
279 39| elégedve?~Fatime elhűlt, mikor szobáin végigment. Minden
280 39| azt rózsafa szekrényébe.~Mikor Ince meglátogatta őt új
281 39| bolondot csinált magábul. Mikor aztán Ince hazament, egy
282 39| mindig otthon várja őt, mikor hazamegy; megkérdi tőle,
283 39| rossz álomlátásokkal gyötri, mikor elalszik (az álom a legkíméletlenebb
284 39| vésetni, fejedelmi pazarlás.~Mikor ez megvolt, akkor búcsút
285 39| őreá várt.~Ince megdöbbent, mikor őt meglátta. Azt képzelte,
286 39| bányavállalatot megtekinteni.~Mikor visszatért nejéhez a postamestertül,
287 40| észre Ince mindannyiszor, mikor megkísérté gazdagságával
288 40| egyszer Fatime Incéhez, mikor már egyedül voltak, s minden
289 40| Olyan helyen tartom, mikor otthon vagyok, ahol nem
290 40| ottan a magasban.~És aztán, mikor közel voltak, akkor voltak
291 40| lehetett aztán Hanna grófnőre, mikor egy napon Bécsbül, ismeretlen
292 40| táncosnő-ház” neve alatt ismernek). Mikor búcsút vesz, a lépcsőt bezárják
293 40| Átment férje szobájába, mikor az nem volt otthon. Hozzányúlt
294 40| végszó. (Ki várjon? És mit?)~Mikor előjött, nem mutatott arcán
295 40| számára készítse el a párját.~Mikor az készen volt, akkor aztán
296 40| lesz semmi „shocking”.)~Mikor Ince Fatimét meglátogatta
297 40| folytán nagy volt a nevetése, mikor egy hét múlva megint Belle
298 40| ön rá: tavaly ilyenkor, mikor annyi vendéget híttunk össze
299 40| Incének készítette. Egyszer, mikor Hanna grófnőnél volt látogatóban,
300 40| hogy segítette őt felülni! Mikor aztán Ince reggelfelé visszatért
301 41| bennünket.~ ~Mikor Fatime hazaérve meglátta,
302 41| humoristicus gyerek volt: mikor Ince fizetés fejében egy
303 41| szólt furcsa örömmel, mikor Ince eléje toppant.~– Önök
304 41| hogy jóslata teljesült.~Mikor be volt fejezve a száraz
305 41| Három óra volt már délután, mikor Leó benyitott a szobájába.~–
306 41| vacsorát, hozass pezsgőt, s mikor már jól ittatok, akkor mondd
307 41| Nagyon beteg. Így van az, mikor egy aszkéta belekóstol az
308 41| többnyire homoeopathice; de mikor egy szent iszik ebbül a
309 41| asszonytul.~Leó sietett. De mikor már kezében volt a kalapja
310 41| hogy ne Zeüszt válassza, mikor teheti. Káprázatnak, félreértésnek,
311 42| hogy fűtse be a kandallót.~Mikor aztán a tűz lobogott: magára
312 42| hogy sikoltásomat hallod, mikor a tűzbe dobsz? Hagyj élve,
313 42| meg Incének ezt a döfést, mikor tudja jól, hogy ez annak
314 42| szokott Fatiméhez ellátogatni. Mikor a nyolc órát harangozták,
315 42| Valakinek szenvedni kell akkor, mikor ő az ő szenvedését az örök
316 42| egy óraköz van még hozzá.~Mikor Fatime lakához érkezett,
317 42| vette a dolgot, úgy sietett. Mikor ismét visszatért a házhoz,
318 42| nélkül ment föl a lépcsőkön.~Mikor a mezzanin ajtaja előtt
319 42| másik kulcsa? Nem Hannának?~Mikor a szentszék előtt a legelső
320 42| sem vitte ő el magával. Mikor innen elfutott, benne hagyta
321 42| megvilágított körbe belép, mikor egyszerre előttük áll.~Ince
322 42| méltó asszonyi teremtés ez.~Mikor megpillantja Incét, még
323 42| rémületet, az elpiruló szégyent, mikor lelke mélyeig sértett kedvese
324 42| tündérarc egyszerre Medúza-fővé, mikor ezt olvassa: „Az olyanfajta
325 42| A szíve ugrált a kéjtől, mikor két ilyen derék fenevadat
326 42| mennyezetes ágy fölé, s mikor mind együtt vannak, akkor
327 42| s nem mondta meg, hogy mikor jön vissza. Málháit azonban
328 42| reszketve térdelt Leó elé, mikor őt jönni látta, s sírva
329 43| Serena~Mikor ismét életre tért Ince,
330 43| ott töltötte Döblingben.~Mikor belépett a szenvedő szobájába,
331 43| szólt könnyülten a beteg. – Mikor látom meg őt? Mikor ölelhetem
332 43| beteg. – Mikor látom meg őt? Mikor ölelhetem Serenámat?~Ez
333 43| jelenetet, s azt mondta Leónak, mikor elment:~– Ön a legvakmerőbb
334 43| vigyáztattak reá folytonosan.~Mikor reggel az orvos és Leó odajöttek
335 43| valamit rajzolni látszott.~Mikor Leó benyitotta rá az ajtót,
336 43| tette azt, és aztán kiment.~Mikor az orvosnak elmondá tapasztalását,
337 43| Bekémleltek hozzá, mit csinál, mikor egyedül marad. Egyedül?
338 43| Ő soha sincsen egyedül!~Mikor azt hiszi, hogy nem látják,
339 43| egyike az ő képzeletében él.~Mikor az étkezés ideje jön: két
340 43| minek hoznak ide virágokat, mikor azoknak a kigőzölgése mérges! „
341 43| éjjel is kiesett az ágybul, mikor a forgószél úgy meghányta
342 43| más világon is az „enyim”!~Mikor a „Tied” és az „Övé” miatt
343 43| elhanyatlik.~Esténkint, mikor magára van, dalra fakad.~„
344 43| cserebogár!~Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár?”…~… Ő a kontra
345 43| aztán haját tépve ordítá, mikor már nem volt mit kiszórni
346 43| már öntül máskor is távol. Mikor katona volt ön, és elhagyta,
347 43| akkor nem féltette, ugye? Mikor el volt fogva, s vinni akarták
348 43| egyesülhessen vele? Hát mikor az egész földteke volt önök
349 43| csodamunkája ellen.~Másnap, mikor meglátogatta Incét Leó,
350 43| húzódott ki a benne fekvő.~Mikor Leót meglátta, valami nyugodt
351 43| zöld ruha volt rajta, mint mikor a napsugár átszűrődik a
352 43| olyan ritkaság ez… Hajdan, mikor könyvtárakban laktam, egész
353 43| Ez itt a Brigton Cliff… Mikor e kettő közé érünk, ottan
354 43| felhúzott lobogóval, s aztán, mikor egyedül lesz, nem látja
355 43| Madonna-arcot!… És azután, mikor a Wight-sziget nyugati csúcsa
|