Fejezet
1 1 | legidősebbnek; bár szőr neki sincs az arcán, mint a többinek.
2 1 | társa akad, ki segíteni jő neki. Hátaikat egymásnak vetik,
3 3 | De nem soká tartott az neki. Újra felsikoltott egész
4 3 | fekélyektől égő arcain, s beadta neki a csillapító gyógyszert;
5 3 | Ajd bort.~Ince hozott neki vizes bort. Ez jót tesz
6 3 | Gyimóton. Nem tanította neki a mesterségét senki: magátul
7 3 | mikor nála voltam: tetszett neki, hogy úgy dicsértem a képeit.
8 3 | garasért. Te is segítettél neki mázolni vakációk alatt;
9 3 | szent tárgyát. Úgy fájt neki e profán beszéd, mint mikor
10 3 | szemeket? De hát mire jó neki az élet, az ifjúdad arc,
11 3 | rájuk?~Ince nyugodtan felelt neki:~– Ha hagymázban mondtad
12 3 | Odahajolt Incéhez, s azt súgó neki halkan:~– Ez így lesz mindaddig,
13 4 | beküldeni, többe kerülne neki a fuvar, mint amit a fa
14 4 | visszatért megint. Tetszett is neki a kényes gyanúsítás, meg
15 4 | consistorium nem tudták ezt neki elnézni. Sohasem jutott
16 4 | után félig úgyis nostras. Neki csak fél lábbal kellene
17 5 | rosszul bánt, s megmutatta neki, hogy kell a kisgyermeket
18 5 | mondá: „meg van bocsátva neki az, hogy vétett; mert nagyon
19 5 | annyit, hogy hátat fordított neki: beszéljen annak!~– Önök
20 5 | már meg kell lenni, isten neki. Tessék besétálni, főtisztelendő
21 5 | megjuhászult dörmögéssel mondó neki: „Aztán abból az innen elmenésből
22 5 | meg, hogy azt ne mondj a neki:~– Önnek a leánya egy szent.~–
23 5 | völgyre, ismét úgy jött neki, mintha álmodnék, s álmában
24 6 | kolostorának és egész rendének; neki pedig ezt az irigység sugallta
25 6 | ezzel a szóval gratulált neki:~– Egy fogadalmad már meg
26 6 | s visszahozta a papot. Neki nincs több nyaka egynél,
27 6 | sejtelme látnoki erőt kölcsönze neki. Szíve elszorult.~– Isten
28 6 | buzgalmáért, s azt mondá neki, hogy most menjen szobájába,
29 7 | olvasóterembe hívta, s átadta neki a legújabban érkezett hírlapot.~
30 7 | azalatt meg is tegye azt, amit neki kellene tenni? Ki az a lény,
31 7 | Gideon áll ott.~– Jót – felel neki röviden Áldorfai, kardmarkolatára
32 7 | dédapja leszek, ki lelket ád neki, s belé erényeket, tudományt,
33 7 | harcosoknak. S azok elhiszik neki. Aki a csatában hal meg,
34 8 | utoljára kezet csókoljanak neki: mindegyiknek tudott valami
35 10| tekinte ez emberre. Ki ad neki jogot, hogy arra a leányra
36 10| alkonyi ég: úgy tetszett neki, mintha a fénylő csillagok
37 10| teljes életében. Minek volt neki olyan helyre menni? Hiszen
38 10| csak mégis otthon volt az neki; s a többi.~– Beszéljen
39 10| találhat valakit, aki hírt mond neki Serena felől. Talán nem
40 10| őrnagynál, ez így szólt neki:~– Hadnagy úr. Okosabb időkben
41 10| és elfogni ezerkétszázat. Neki, a kétnapos katonának, követőivel,
42 10| alkudozni.~Az azt felelte neki, hogy „verekedjünk elébb
43 11| Egyszer aztán azt mondták neki: megállj!~Vége a könnyű
44 12| leggondosabb élelmezés.~Neki volt a legtöbb sebesültje,
45 12| vándor kórodák.~Azokkal neki még be kell számolni a gondos
46 12| kiáltott, hogy segítsen neki! A lévita a rudak másik
47 12| fognak majd haladni, s segít neki a kocsisülésbe felhágni.~
48 12| kalandornő.~Eszébe jutottak neki a frivol őszinteségek, miket
49 12| frivol őszinteségek, miket az neki meggyónt, sőt még tévedésből
50 12| Serena arca megmagyarázta neki a talányt, melyet eddig
51 12| szemben, mindent megmondott neki. Serena öntudatlan védő
52 12| jámbor lévita.~Ince inte neki, hogy hagyjon fel a lovagiatlan
53 13| közül kiszabadulni, mint neki e megtüzesített békók közül.~
54 13| menedék az, melyet Ince nyújt neki.~A tűzhelyen pattog a láng,
55 13| kristályport. Szemközt ment neki.~Az erdő, a hegyszakadék
56 13| S ha elvesz a férfi, ki neki mindene volt, s ki az övé
57 13| megszorult bogár.~Azt beszélte neki, hogy a világ nincsen bedeszkázva:
58 17| vannak! Én futok!~Könnyű neki. Csak a veres tollat kell
59 17| tegye azt, inkább megbocsát neki.~– Ön is megbocsát? – esenge
60 17| Caesarine kezet csókolt neki.~– Szabadítsa ön meg férjemet!~–
61 17| azt a principálist, aki neki fiatal gyakornok korában
62 17| ragadta Leót, s azt mondta neki: – „Jöjjön velem!”~Ezalatt
63 17| Ince keserű humorral felelt neki.~– Dámákkal nem szoktam
64 17| hazaárulónak!~– Guillotine-t neki is – dörmögé Danton; de
65 18| embert. Tudod mit mondtam neki? Azt, hogy megosztom vele
66 18| hoztak most el.~– Isten neki! – szólt nevetve Ince, s
67 18| mit esze és szerencséje ad neki. Szegény embert pedig a
68 18| menni teveled. Elmondani neki: itt vagyunk, egymásé lettünk.
69 19| elfogadta a főparancsnokságtul neki ajánlott küldetést: amint
70 19| babérokat tépték, addig neki feladata lett egy névtelen
71 19| őt a kertbe. Megmutatták neki a hosszú sétányt, hol Ince
72 19| az egy nap is elég volt neki, hogy át bírja érteni az
73 19| Elnézték tettét. Megbocsátottak neki. Minden szó, minden tekintet
74 19| Serena többet kívánt még. Neki nem volt elég a szeretet,
75 19| az életnek a viharait is. Neki át kell menni a vészek tisztító
76 19| megismerték. Kezet is csókoltak neki. Ah, az áldott jó Serena
77 19| szaporítsa vele.~– Mondjátok meg neki, ti őrtálló virágocskák!
78 19| virágocskák! mondjátok meg neki, ti örök fűszálak! Mondjátok
79 19| fűszálak! Mondjátok meg neki, ti soha el nem múló kagylók;
80 19| odafenn, azt mondhassam neki: „Miasszonyunk; ilyen fényes
81 19| nevez?~Ha megmondta volna neki Serena, hogy mi „van” benne,
82 19| rajta!~S ha megmondta volna neki egy csillagjós, ki jövendőt
83 19| hozzá nem nyúl. Meghagyta neki a lévita, hogy amíg ő haza
84 19| mit az meg nem engedett neki.~– Hisz a megboldogult tiszteletesnének
85 20| aztán Budavár vívásáról. Neki mindezekben nem volt része.
86 20| hallja! Futárjai beszéltek neki sokat a vezérek egymás közötti
87 20| ellentétekről. Elhozták neki a napiparancsot, melyben
88 20| hogy ezentúl valamennyien neki lesznek alávetve. Követte
89 20| gyönyörűségeit. Akit az ő papja ajánl neki, annak tűzi fel a jelvényét
90 20| elcsillapíthatlan érzés azt súgá neki, hogy ez az üdvkiáltás lesz
91 21| káromkodni. De azért nem segítene neki senki. Magát is alig bírja
92 21| Nekem is volt. Azt mondtam neki: szaladjon utánam, míg rám
93 21| Azt elfogadom. Mondja meg neki, hogy üdvözlöm. Most van
94 22| ábrándot temettek még el aztán. Neki egyik sem volt halottja.
95 22| egyetlen nő ül az asztalnál. Neki künn volt a konyhában dolga.~–
96 22| rá holnapig egyet – mondá neki Vely bég, s a konyhában
97 22| hogy Ince maga nyújtotta neki a kezét búcsúzóra.~– Hanem –
98 22| s aztán jójcakát kívánsz neki.~– Akarsz velem jönni?~–
99 23| kapitány. Ince megmondá neki.~– Én vagyok Mr. Áldorfai,
100 23| van, amit ő most elmond neki. Talán megértette: mert
101 23| Hogy tehette azt, hiszen neki amerikai útlevele van?~–
102 23| meg ujjamon. Megtetszett neki, s én odaadtam azt emlékül.
103 23| Nézzétek, most azt beszéli neki, mint szerették ők egymást!
104 23| kelepcébe ejték. Most beszél neki a szabad államok magas kötelességeiről,
105 23| árbocerdejéből, amit feladott neki.~Egyszer aztán Ince megtalált
106 23| egész kedvvel magyarázta neki a malakológia legújabb felfedezését.~–
107 23| Áldorfai Incéhez, s azt mondá neki – angolul: (ő tudta miért?) – „
108 24| mikor azt ajándékba kínálták neki, ő, aki az útfélen hagyta
109 24| még csak meg sem lehetett neki köszönni. Sorra járta a
110 24| nyelvtanból. Kínálhatnak neki érte két dollárt óránkint;
111 24| hajó födelén, hogy legyen neki majd miből kertet vásárolni,
112 24| engedte magát lebeszélni. Ez neki felvállalt hivatala. Ezt
113 24| nyitott, s igen jól ment neki, s nem tréfa, hanem valóság,
114 24| úgy, hogy indikálva lett neki saját patikát nyitni a paprikás
115 24| ajánlatot teszik, hogy adnak neki négyszáz dollárt havonkint,
116 24| Ez ötszáz dollárt ígért neki havonkint, ha elmegy a török-orosz
117 24| volna!~– Fogadd el – monda neki Serena. – Tehetünk úgy,
118 24| piciny ajkai azt mondják neki: „pá”: S milyen szép lett
119 24| legalábbis három esztendős lett. Neki hosszú volt az az idő! Három
120 24| szerkesztők ajánlatot tettek neki, hogy továbbra is legyen
121 24| élvezetei. Ezekhez kedve volt neki.~– Nem bánom – monda. –
122 25| kifogása. Miért nem vett neki fehér lovacskát?~Ince biztosítá,
123 25| a gőzösüknek: egyenesen neki az orrával a Water Nymph
124 26| ránéz: olyan rosszul esik neki ez a tekintet. Miért vannak
125 26| nyelven szólítá meg.~Azt mondá neki, hogy foglalja el a jobb
126 26| elvesződött vele, amíg sikerült az neki; bátyja nem segített neki:
127 26| neki; bátyja nem segített neki: valószínűleg elszenderedett,
128 26| hölgy igen szép. S jólesett neki az a másik gondolat, hogy
129 26| kripta nem tűri a napot: neki elég a maga halotti mécse.
130 26| elég a maga halotti mécse. Neki fáj most ily szép nőalakot
131 26| az Ossian megvan, akkor neki is rajta kell lenni. Csakhogy
132 26| steamer backbord oldalával jön neki a vitorlásnak. Ott áll a
133 27| fájdalma hatott rá? Mi joga neki abban osztozni? A hölgy
134 27| s valami szó azt mondó neki, hogy ez a fenyítés meg
135 27| milyen jól esett volna neki, ha az! Egyszerre kidobhatta
136 27| megszabadítást!~S kezét nyújtá neki kesztyűsen.~Ince bámulva
137 27| visszatért, ismét azt mondá neki: „köszönöm”, s kezeit nyújtá
138 28| s felvilágosítást adott neki róla.~– Walter neje nekem
139 28| Schmerling többször ajánlotta neki, hogy bárói rangra emeli:
140 28| kocsiból, előbb kezet csókolt neki, aztán megölelte.~A grófnő
141 28| a becsületes idegent, ki neki szolgálatot tesz, ki őt
142 28| milyen szép lett volna neki megmutatni: hát ehhez itt
143 28| bocsásson útra? Ő rossz testvér! Neki veled kellett volna jönnie.
144 28| hajtva, gyöngéden suttogott neki titkos madárbeszédet, ami
145 28| ráragadt az. Leó bankár: neki ez mestersége. De ön, uram,
146 28| nyugodt hangon suttogá neki:~– Bocsáss meg, én szentem,
147 28| Vilmostól, fehér kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú
148 28| behívatta, s azt mondta neki kegyesen: „Maradhatsz továbbra
149 28| nyakkendőt ajándékozott neki engesztelés jelképeül, melyet
150 28| közelhajtott fővel mondva neki:~– Lássa ön, az a modor,
151 28| de Ince nem értett hozzá. Neki a zenéhez csak „érzése”
152 28| dallam, de nem a művészet. Neki mindegy volt: Miska cigány
153 28| sugallták titokteljesen.~Talán neki is Serena súgta ez eszmét?~
154 29| csókolta Incét, s bemutatta neki a másik két urat is: a kis
155 29| kacagányunkat. Én aztán jót húztam neki a csáti bottal a cilinderére:
156 29| Sámsoni Lenci súgott volna neki (pedig az sokkal nagyobb
157 29| ösztönözte, hogy adja oda neki a holnapi lap számára azt
158 29| lehúzni a lábáról, segített neki a keserves munkában, melyet
159 30| nemes atyafiak mutogatják be neki zsíros pörirataikat, azt
160 30| is, Walter aztán küldött neki még a jövő évnegyedre valót
161 30| keresztleánya kezet ne csókoljon neki. Hiszen tartozik vele.~Leülteti
162 30| fényét, s készebb volnék neki vitriollal ragyákat festeni
163 30| keresztleánya!~Azt hát megtette neki.~Még aznap este a kaszinóban
164 30| képpel esküdött rá, hogy neki legkisebb köze sincs az
165 30| hanem azt bizony nem hitte neki senki. Azontúl köztudomású
166 30| köztudomású dolog lett, hogy neki is van valakije a színháznál,
167 30| kérdezősködött felőlük.~Volt neki egyéb dolga, mint színházba
168 30| napi szabad időt engedtek neki, ezt arra használta fel,
169 30| üdvözletére sietett.~Elhozta neki az összegyűjtött hírlapokat
170 30| Lejáratkor azután természetesen neki prezentálták a váltót. Ezt
171 30| jobbrul-balrul kezet csókoltak neki, s az arcképét megkoszorúzott
172 30| rámában tartották odahaza; de neki ugyan még a gondolatja sem
173 31| meg azt az ajánlatot hozta neki, hogy nem volna-e kedve
174 31| vidékéből az országnak elkezdtek neki pénzt küldeni, tíz, ötven,
175 31| nyilatkozni, hogy ő minden neki küldött pénzt a sánta és
176 31| bankárnak, hogy küldje meg neki a nála levő tőkéjét; azt
177 31| az embert), s azt mondá neki:~– Te szépen kifizetted
178 31| kormányzónak…?~– Nono, nem beszélt neki senki semmit. Őexcellenciája
179 31| induljon: a posta levelet hoz neki, melynek borítékján felismeri
180 32| Majd megmagyarázzák ezt neki holnap, ha felkel.~Már korán
181 32| énekli önről, hogy majd hoz neki puskát! S amint azt meghallják,
182 32| felkeresni.~Nagy oka volt neki megköszönni azt a baráti
183 32| fogva, s ez rangot szerez neki a lovagias körökben.~Az
184 32| semmi küldíszre. Elég volt neki a feltűnésre férfias szépsége.~
185 32| iránt; másik ígéretet tesz neki, hogy igen meg fogja szeretni
186 32| visszatartá őt, s súgva monda neki:~– Nem jósoltam-e meg; ön
187 32| hítta be Incét, s elkezdett neki sajátságos ügyekről beszélni.~–
188 32| azzal is csak arról, amiről neki tetszik beszélni.~– Hisz
189 32| dolgoknak, amiket most Leó neki elmondott, ma volt-e a lejárati
190 32| hitte, nagy örömhírt hoz neki vele.~Ince pedig erre a
191 32| Szabad addig, amíg tetszik neki fogolynak lenni.~– Érthetetlen
192 33| ismerőseinknél.”~Leó visszaírt neki~„Örülök rajta, hogy az éjsarki
193 33| cellát, megmutogathatja-e neki is azt a fehér talárt, s
194 33| utazott?)~Testvére azt mondta neki, hogy az ablakot ki fogja
195 33| azt vissza anyja házához.~(Neki meg volt tiltva oda visszatérni.)~
196 33| fájdalom dacára Prágába. (Neki parancsolva volt, hogy menjen
197 33| főhadnagy volt, nem kellett neki a sachsen-weimari gazdag
198 33| gazdag örökösnő: rút volt neki és nem fiatal. Most már,
199 33| igazat mondott.~– Én elhiszem neki, mert ő nem szokott ámítni,
200 33| Hanna! – s kezét nyújtá neki.~Ince megragadta a neki
201 33| neki.~Ince megragadta a neki nyújtott kezet, büszkeségben
202 34| szépasszony-főztével, és az neki semmibe sem került. Hanna
203 34| milyen nagy dologba kerül az neki! Serena egyetlen főzőedényben
204 34| patyolat, akkor odatartottad neki, hogy csókolja meg sorba
205 34| Áldorfai – gyanúsított ember! Neki hébe-hóba fel-fel kell támadni,
206 34| amint Leó elmondta azokat neki, csupán az az egy különös
207 34| nagyobb elhitel végett elmondá neki az egész alakító ülés lefolyását:
208 34| húzta a kezéről a kesztyűt; neki is kesztyűsen nyújtotta
209 34| Ince mégis addig könyörgött neki, míg kiimádkozta a kezéből
210 34| kezét, s nem engedte azt neki.~– Hova gondolsz? Hát fogadhatunk
211 34| hogy eddig is le van már neki kötelezve. Ha most ép fülű
212 34| szorongattatásban, az sugallta ezt neki.~– Ha meg vagy hasonlva
213 34| szavazatát Walter Leóra ruházta. Neki nem kellett ez az üzlet.
214 34| az üzlet. Hát mi kellett neki benne?~A harmadik hónapban
215 34| az egész összeget: mondj neki csak százezret.~– Miért? –
216 35| mezítelen kezét nyújtsa neki szorításra. Pedig itt már
217 35| Siegebert grófnak? Miért neki magát úgy viselni, mintha
218 35| nem pedig ez tartoznék neki: a háromszázezer forintjával,
219 35| emlékezet, s ismét úgy jött neki, mintha megújulna előtte
220 35| templomot, s azért meg kellett neki lakolnia.~„Fortunio dala”
221 35| klubból, komornyikja jelenté neki, hogy a vendég-úrhölgyek
222 36| Majd elmúlik az. Hadd neki kipenitenciázni magát. Vidd
223 36| keresztatyai szigorral! Adsz fel neki szigorú vezeklést.~Ince
224 36| helyét Incének; úgy örült neki, hogy lakását megtisztelte
225 36| s fogcsikorgatva monda neki:~– Pedig nem az én Serenámnak
226 36| kezét.~– Nem! Ne higgyen ön neki! Én vagyok a vétkes, egyedül
227 36| lévőkre!~Többet nem mondott neki.~ ~
228 37| grófnő leveleit is odaadta neki, hogy vigye haza a feleségének.~
229 37| mulatókertig.~Ince nem szólt neki a levélről semmit.~Együtt
230 37| buzog: Ince maga merített neki belőle, s Hanna a körömpróbáig
231 37| szép nőt.~És eszébe jutott neki, hogy ez a nő még az övé.
232 37| fagyos tekintettel azt mondá neki:~– Mi jut önnek eszébe,
233 37| tromfot, s átadja Hannának a neki szóló levelet.~Talán nyereség
234 38| Bauernhass Siegebert gróf neki consorsa. Társa! El sem
235 38| hisz ezt mind megjósolta neki előre Walter Leó! Megmondta,
236 38| egészen elhitte magárul, hogy neki ehhez lángesze van. Nem
237 38| törekedtem. Azt hittem, nem lehet neki olyan magasan járni, hogy
238 38| csak honatyja sem, mert neki hazája sincs!~Ince sötéten
239 38| oroszlánbarlangjába, s kitöltöttem neki a keserű poharat: „Megissza-e,
240 38| Mit tett ön azzal?~– Neki semmit. Nem itta meg. Körülbástyázta
241 38| hangra; de úgy tetszett neki, mintha azzal együtt egy
242 38| egy másik hang azt mondaná neki, hogy e könnyeket az ő kötelessége
243 39| Ösztönei mind azt súgták neki, hogy ez a leány, aki egyik
244 39| valamit, amit ő nem adhatott neki: – nevet.~Pedig Incét kínozta
245 39| kegyetlen mindenki iránt, aki neki hódolni megkísérté: azon
246 39| tömérdek ajándékot összeküldtek neki minden rendű és rangú tisztelői,
247 39| anyját megverte, amiért az neki szemrehányásokat mert tenni.
248 39| haját maga bodrozta fel neki; szerelmes volt belé; hanem
249 39| szó ellenvetést próbált neki tenni, akkor megrohanta,
250 39| alkalommal Fatime ajándékozott neki viszont még értékesebb ékszert,
251 39| úrért kifizetett, s azt neki visszaküldhesse.~Ezt a nőt
252 39| Egyszer aztán azt mondá neki Ince, hogy talált a számára
253 39| berendezéssel. A szállás megtetszett neki, nem is volt drága; az egész
254 39| változásokban. Nem is beszélt neki a házról. Ízetlen, kedvetlen
255 39| neveznek, s nem hagyott neki addig békét, míg végig nem
256 39| sem fogadja el!~Nem kell neki egy ajándékba kapott úrilak!
257 39| támadt Incének.~Érezte, hogy neki valami menedékre, valami
258 39| volna mindkettőjük sorsa. Neki volt adva még egyszer ez
259 39| rubingyűrűt, s azt mondja neki: „nézd: a távolban is rád
260 39| válnak. Hanna délnek utazik, neki pedig észak felé kell mennie,
261 39| Bécsbe.~Nem kellett már neki se mentség, se védelem,
262 39| Azért ment, mert tetszett neki elkárhozni.~ ~
263 40| szenvedni egyedül, s midőn neki is kínálkozik a tiltott
264 40| bírni, olyan bolondja lesz-e neki akkor is, mint amilyen most –
265 40| hogy most már kevésbé adósa neki annak az új világrésznek
266 40| újságot se mondott volna neki vele, aki azt súgta volna
267 40| Nem őrjöngés sugallta ezt neki. Kiszámítás! Nyerni akart
268 40| után.~Ha azt hozták volna neki hírül, hogy nem igaz, hogy
269 40| alázza meg vele, ha hitelt ád neki!~Végre is az „asszony” győzött
270 40| elhívatta a műszerészt, s átadta neki a kettős kulcsot, hogy azt
271 40| vasúti jegyét is megváltotta neki Triesztig, s maga ültette
272 40| sipkát.~Azt pedig Fatime nem neki, hanem Incének készítette.
273 40| kapus útját állta. Feltűnt neki e dúlt arcú siető alak.
274 40| visszatért Fatimével, odasúgta neki a fülébe a kapus~– A grófnő
275 41| maga trofeumait mutogatni. Neki meg a fülét csípte ki a
276 41| Fatime kezét, s azt mondá neki:~– Én tudni fogom, hogy
277 41| kezet.~Egészen kínálva volt neki ez a kézcsók.~Hanem aztán
278 41| világi fogalmak szerint neki nem volt szabad többé ez
279 41| bankjegyet tett eléje, azt mondta neki:~– Nincs istenségednél apró
280 41| hogy elébbvaló dolog lesz neki a vasúti fennakadást minden
281 41| s a kártyázókat nézte. Neki bizonyosan nem volt pénze.~–
282 41| mint a párduc, nem enged neki; bárhogy rugdal, szökell,
283 41| horkol, harap; nem használ neki, a hurok szájába szorul,
284 41| odarohanni eléje, és azt mondani neki:~– No, hát végezzük be azt
285 41| gondol rá többet. Miért kell neki lenni annak a századiknak,
286 41| ébredt fel. S nem esett neki jól a felébredés, mert nem
287 41| ezt mind előre megjósolta neki. Ő nem elégtételt, de sajnálatot
288 41| Maradj itt egy szóra – súgá neki.~Azzal bevárták, míg a többiek
289 41| gentlemant. S mit mondjunk neki, miért kérünk elégtételt?
290 41| Tehát kartelt viszünk neki. Kard hegyére tűzzük, s
291 41| megjön a tudósítással. És neki nem szabad addig a házbul
292 41| szobájába.~– Nos?~– Átadtuk neki a leveledet. Elolvasta.
293 41| ittatok, akkor mondd el neki ezt a tósztot: „Öcsém, Gideon:
294 41| meg, öleld meg, s add oda neki a kettős kulcsot.”~Áldorfay
295 41| játszani, meg kell, hogy mondja neki: „Aztán ezt meg ne edd,
296 41| senkinek adósa maradni, neki legkevésbé. Ügyvédemnek
297 42| Még málházni is segített neki, amiben nagy ügyességgel
298 42| anélkül hogy megmondaná neki az okot, amiért elszakítá
299 42| hozzá, és szemébe mondja neki: „Te széttépted a legszeretőbb
300 42| hozzá, hogy megbocsásson neki.~Egész szenvedélyével szerette!~
301 42| Práter széléig jó távol van; neki rövid volt ez az út. Mintha
302 42| hátralevő három negyedórából neki csak egy percet sem szükséges
303 42| van.~Ejh. Fordíts hátat neki!~Láthatlan kezek vonták,
304 42| nézett. Olyan jól esett volna neki, ha valamelyikben Fatimét
305 42| megállt, egyszerre úgy tetszék neki, mintha egy megnevezhetlen
306 42| odament Incéhez, s azt mondá neki:~„Uram. Hat hét alatt válóperünknek
307 42| teljes elégtételt fog adni neki. Ön hitvesévé teszi őt.
308 42| teszi őt. Ennyivel tartozik neki. Hanem egyre kérem önt.
309 42| az utcán hozzászólt, hogy neki levelet írt; én a válóperi
310 42| szájpadlásához ragadt.~Pedig neki kellett megmondani, hogy
311 42| Olvassa ön.~S azzal átnyújtá neki a névjegyet azzal az egy
312 42| nyugodt marad. Nem fáj az neki – ettől! – Akinek „minden”
313 42| szobákba nem tör át. Mit neki egy bezárt ajtót bezúzni?
314 42| pedig odament, akkor vége neki: akár egyképpen, akár másképpen.~
315 42| mindenképpen el kellett neki késnie a déli vaspálya tízórai
316 42| látta, s sírva könyörgött neki:~– Óh, szóljon vele!~Walter
317 42| keményen, hidegen monda neki:~– Ez az ön műve!~Azzal
318 42| Leó kérte, hogy engedjenek neki utat. Ő be mer menni egyedül
319 43| No, azt nem hozták oda neki.~Később a főorvos maga jött
320 43| üdvözölte, s aztán felelt neki angolul.~– Az Alligator
321 43| rendszer van.~Nyugodtan felelt neki.~– Ő nagyon jól van.~Erre
322 43| eszmefolyamába. Elmondá neki, hogy az ügy kissé hosszadalmas
323 43| captain?~Leó azt felelte neki: haladunk.~– Künn vagyunk
324 43| ő a tengeri útban. Áldás neki az álom. Ő igen jó alvó
325 43| fölébredt. Nem kíván ön neki jó reggelt?~Leó tette azt,
326 43| ellentmond.~Követelte, hogy neki függőágyat vigyenek be a
327 43| De ez az egy megmaradt neki. Ez az „enyim”. Ez az örökké „
328 43| a gyermek?~Megmondta ezt neki ő már régen! Ez otthon maradt
329 43| Az használni is látszott neki. Legalább kínzó, sorvasztó
330 43| s mindennap hírül hozá neki, hogy hány tengerészmérfölddel
331 43| akarván maradni, azt mondá neki, hogy nemsokára ki fognak
332 43| nem akar menni Amerikába. Neki ott semmi keresete nincsen.
333 43| orvos végre kénytelen volt neki a rajzolást megtiltani:
334 43| nyugtalanítja vele. Azt tanácsolta neki, hogy inkább sakkozzék vele.~
335 43| elvitte hozzá, hogy hegedüljön neki. Azt még legjobban szerette
336 43| betegápolók, s az orvos tanácsolá neki, hogy elébb nézzen be a
337 43| Kérem, ne mondja ezt el neki. Ne beszélje el senkinek.~
338 43| derengett át arcán. Inte neki, hogy üljön le ágya mellé.
339 43| mondta, hogy milyen jól esik neki, hogy ilyen meleg ágyat
340 43| megfogadta, hogy úgy fog neki egykor visszaadni, oly tisztán,
|