Fejezet
1 4 | a leányáé.~– S az nem az ön családja?~A lévita meggondoltan
2 4 | virágbokrétája.~– Nézzen ön ide! Micsoda fejek – magyarázá
3 4 | felebarátomat ide hívatta.~– Ismeri ön őt?~– Én-e? „Deus avertat!”
4 5 | Kaszásné asszonyom! Hát tud ön haragudni egy kisgyermekre?
5 5 | hogy elszenderüljön, s ön most haragszik erre a szegény
6 6 | Innocentius, járta azt. Vegye ön vándorbotját, és induljon
7 6 | kérdé a rabló.~– Nézzen ön meg jól: szerzetes vagyok.~–
8 6 | ujjai hegyén. Hagyjon el ön! Nem gyónhatok önnek. Menjen
9 6 | kiálta föl:~– Mit kérdezhet ön? Az bűn, mit Isten nem bocsát
10 6 | mindenütt és mindenkor bűn.~– Ön talán csalódik. Hát a Megváltó,
11 6 | idvezülnek.~– Mire gondol ön?~– Titok az. Siessünk, míg
12 10| De hát miért nem maradt ön otthon, ha beteges?~– Először
13 10| tegezte vissza.~– Ejh, menjen ön! Mi itt előőrsre vagyunk
14 10| s a többi.~– Beszéljen ön, mi történt vele? – sürgeté
15 10| mennyországban.~– Szóljon ön: Serena is ott volt?~– Felebarátom,
16 10| is borotvált arca volt.~– Ön a hadseregnél szolgált,
17 10| önt nemzetőri századosnak. Ön háromszáz ember számára
18 10| háromszáz emberrel induljon el ön, amint megebédeltek, Székesfehérvár
19 10| őket a hátamban. Menjen ön oda! (Éjfélre odaérhet)
20 12| golyó átlyukasztá. „Üljön ön lovamra, tábornok”, szólt
21 12| százados úr. Emlékezik ön még a dudai lévitalakra.
22 12| még oly szent ember volt ön. Még kezét is megcsókoltam.
23 12| az oltárnál. Elítélhet-e ön bennünket ezért? Akkor ítélje
24 12| bennünket ezért? Akkor ítélje el ön száz meg száz tiszttársát,
25 12| észrevette azt.~– Ne fordítsa ön félre arcát, uram! – szólt
26 12| értette a célzást.~– Tekintsen ön a háta mögé – szólt metsző
27 12| az nem egy nő ott, akit ön e szekérre ültetve magával
28 12| fújva feléje.~– Távozzék ön e szekértől! – kiálta rá
29 16| foglalkozva.~– Hallotta ön, asszonyom, azt a nagy lövöldözést
30 16| Nagyon hallottam.~– Megijedt ön erősen?~– Óh, nem, mi hozzá
31 16| őt társaim vállaikon az ön kastélyába.~– Ide, énhozzám? –
32 16| kitüntetés.~– Igenis, az ön konyhájára, és önnek is
33 16| parancsolok!~– Jól van, uram. Ha ön az ország, akkor kifizetem
34 16| s számoljon be a pénzzel ön.~Ez az asszonyi makacsság
35 16| összejönnek.~– Megengedi ön, hogy háziasszonyi teendőim
36 16| És most, uram, álljon fel ön. Imádkozzék, és készüljön
37 17| Walter Leó bankár. Nem ön maga vallotta-e meg nekem,
38 17| Brandlerné. – Asszonyom, hallotta ön ezt tőlem? – Az úrnő azt
39 17| papot is hoztak magukkal! Ön kiesett szerepéből, citoyen!
40 17| kezdtek gyöngén vihogni.~– Ön, uram, folyvást azt hiszi,
41 17| tréfa? Ez komoly dolog. Ön bűnös. S én bírája vagyok.
42 17| bűnös. S én bírája vagyok. Ön szökni akart, s én utolértem.~–
43 17| Én pedig nevetni fogok az ön szavain az utolsó pillanatig.~–
44 17| Egy óra múlva függni fog ön.~– Sajnálom, hogy akkor
45 17| meg a véleményemet.~– Adja ön elő iratait! Hol van tárcája?~–
46 17| jognak rablás a neve.~– Ön rablóknak nevezi az állam
47 17| hazaárulónak. Ah, ah! ne féljen ön! nem törik az a vas le alatta;
48 17| inkább megbocsát neki.~– Ön is megbocsát? – esenge Caesarine
49 17| csókolt neki.~– Szabadítsa ön meg férjemet!~– Asszonyom.
50 17| meg férjemet!~– Asszonyom. Ön csalatkozik bennem. Nekem
51 17| Csak tréfa volt az egész. Ön derék, jó hazafi. De nyújthat
52 17| jó hazafi. De nyújthat ön segédkezet férjem megszabadítására.~–
53 17| megszabadítására.~– Hogyan?~– Adja ön ide kölcsön a borotváját!~
54 17| magát e nem várt kérelmen.~– Ön pedig, asszonyom, legyen
55 17| Én nem árultam el önt! S ön elárul engem!~– A hazaárulóknak
56 17| kiabál ott? Mért mondta ön nekem, hogy itt senki nincs
57 17| azt mondá:~– Jól van. Ha ön ez urat itt azzal vádolja,
58 17| körül.~– Engem is oda értett ön? – kiálta mellére ütve.~–
59 17| állta.~– Ez gyalázat, amit ön csapatomon elkövetett. Ezért
60 17| csapatomon elkövetett. Ezért ön nekem elégtételt fog adni!~
61 18| tőlem, s megosztozzék rajta. Ön nekem nemcsak életemet mentette
62 18| Engedje kibeszélnem magamat. Ön azt akarja mondani, hogy
63 18| nyitva a tárcám, válasszon ön: melyik fele tetszik. Ez
64 18| mert fogadás. Válasszon ön.~Áldorfai tréfával hitte
65 18| kényes ajánlatot.~– Lássa ön, uram, itt két ellentétes
66 18| Hogyan? félmillió! S ön azt akarja, hogy én egy
67 18| ha azt tudathatom, hogy ön általam gazdag emberré lett.
68 18| melyet együtt találtunk meg. Ön hasznot tehet vele az ügynek,
69 18| fogom árulni a hazámat.~– Ön rettentően védelmezi magát.
70 18| a földön. Jól van. Tehát ön nem fogadja el, s én adósa
71 18| Azonban azt mégis megteszi ön a kedvemért, hogy ez első
72 18| Még ezt is visszautasítja ön? Még ezért is megneheztel?
73 18| Azonban én nem akarom, hogy ön engem idiótának tartson.
74 18| idiótának tartson. Lássa ön: nekem nőm van. Szegény
75 18| mit adtál érte?” Tűzze ön vissza gyémántját, uram.
76 18| Van ilyen ember, mint ön, még több is itt, uram?~–
77 18| jutalmazni. No, ne mondjon ön ellent. Ne mondja, hogy
78 18| Nekem egy drágaságom van az ön számára. Adja karját.~Brandlerné
79 18| súgá fülébe:~– Itt van az ön számára tartogatott klenódium!~
80 18| önöknek mondani. Mikor én az ön férjének ezelőtt pár órával
81 18| beszélt nekem felőle. Elmondta ön férjének múltját, személyes
82 18| végnélküli harcban elvégre is az ön kedvese a csatatéren vérezhet
83 18| kifénylő alakra, minő az ön kedvese? Legkedvezőbb esetben
84 18| eltöltött fiatalság. Gondoljon ön rá, hogy a búcsúcsók még
85 18| semmivé lett pálya. Gondoljon ön a féltés kínjaira, a kétségbeesés
86 18| csábnak martalékul. Gondoljon ön erre, szép asszony!~Már
87 18| És most hallgassa meg ön azt, amit én csábításnak
88 18| értenek ehhez nagyon –, ön azt mondja férjének: nem
89 18| követség által. Ezt töltse ki ön, s vigye ki férjét magával
90 18| az ilyen ember, mint az ön kedvese. Ez először is visszautasít
91 18| Elvégeztem. – Mit szól ön ezekre, uram?~– Feleségemhez
92 18| Feleségemhez beszélt ön. Feleljen reá ő.~Serena
93 18| Semmit azokbul, amiket ön elmondott, megcáfolni nem
94 18| és úgy lehet meg, ahogy ön mondá. És mi mégis maradunk
95 18| bekövetkezendők, amiket ön, uram, jó barátom, elmondott;
96 19| alezredes vagyok, s férje az ön egykori kisasszonyának.~–
97 21| Megadást.~– Visszamehet ön!~– Kedvező feltételek alatt.
98 21| Kegyelem, bocsánat mindenkinek. Ön rangját megtartva léphet
99 21| parlamenternek:~– És most nézze ön meg azt az erőt, amely önökkel
100 21| torlaszig.~– Meddig akarja ön a Mehádia-kulcsot védelmezni? –
101 23| vállvonva mondá Incének.~– Ha ön honvédezredes a magyar hadseregből,
102 23| magyar hadseregből, akkor ön nekem foglyom.~– Hogyan?~–
103 23| foglyom.~– Hogyan?~– Úgy, hogy ön most osztrák hajó födelén
104 23| Nincs.~– Akkor szíveskedjék ön ezt az urat követni.~Az
105 23| szűnt érezni.~– Mit tud ön férjem felől?~– Ő a múlt
106 23| megmondom, egész öntül függ. Ön választhat tetszése szerint.
107 23| egyik lehetőség az, hogy ön most eljön velem a szeraszkierhez,
108 23| Salamander kapitányához, s ön egy óra múlva látni fogja
109 23| hogy bánnak mai nap, azt ön olvashatta a hírlapokban.
110 23| sem kell őt szállítani, s ön talán hallotta már, hogy
111 23| szívta húzódozva.~– Az, amit ön legkevésbé fog szeretni.
112 23| Gyalázatos áruló! Ez az ön műve volt. Ön vitette megvesztegetett
113 23| áruló! Ez az ön műve volt. Ön vitette megvesztegetett
114 23| kétségbeesett bajtársak közé, hogy ön mit tett, s akkor isten
115 23| kabin ablakát.) Hanem, ha ön becsületszavát adja, hogy
116 23| födélzeten. S most jöjjön ön velem reggelizni.~Ince szavát
117 23| talizmángyűrűt.~– Nézze ön. E gyűrűben olyan mérget
118 23| Jól a szeméhez igazította ön? Ne segítsek rajta?~– Köszönöm.
119 23| parlamenterzászló.~– Legyen ön szíves kabinjába térni –
120 23| óra elég rá, hogy azalatt ön is befűttethesse a gépet.
121 23| legújabb felfedezését.~– Nézze ön ezt az Euplecteia aspergillumot.
122 23| öntudatos állat amellett! Nézzen ön ide. Egy helyütt a házát
123 23| óra múlva vagy meglátja ön a feleségét, vagy írhat
124 23| búcsúlevelet. Nem szokott ön ebéd után aludni? Még fél
125 24| Ez a társaság, melynek ön is tagja, jól fogja ott
126 24| skalp! Mihez kezdjünk hát? – Ön, mistress, úgy tudom, hogy
127 24| Hát már most találjon ki ön valamit. Van önnek valami
128 24| mosolygott.~– Azt bízza ön rám. Ahhoz én jobban értek.~–
129 24| soha sem került a dolog. Ön talán ennek is kitalálja
130 27| franciául Incének: „Szabaduljon ön tőlem!” Az eredetiben még
131 27| alácsúszhasson.~– Szakítsa ön el azt! – mondá a hozzászorított
132 27| partra. Ott letevé.~– Tud ön lábaira állani? – kérdé
133 27| nagyon soká.~– Miért nem megy ön oda? – szólt Hanna grófnő. –
134 27| itt maradnék, s őrizném az ön málháját.~Az erély visszajött
135 27| mondta Ince meglepetve.~– Ön ismeri talán?~– Találkoztam
136 28| követi mindenütt. Amint ön leszáll a vendéglőben, már
137 28| odább! De hát segítünk ezen. Ön nem száll a fogadóba, hanem
138 28| azalatt a titkárom eljár az ön útlevelével mindenüvé, ahol
139 28| mondania: jól van, uram, ha az ön palotájában nem szabad a
140 28| többször elmondtam ezt; ön még nem hallotta, Hanna.~
141 28| fussunk át. Csak ott kezdje ön, mikor ez a szabadító megjelent,
142 28| s azt mondta: nézze meg ön, uram, nem hiányzik-e belőle
143 28| meg akarom osztani; adja ön ide a büszkeségének felét
144 28| hírlapok után? Hisz itt van ön, uram. Ön egy vonaton jött
145 28| Hisz itt van ön, uram. Ön egy vonaton jött Hannával;
146 28| neki ez mestersége. De ön, uram, katona, aki az igazságért
147 28| jöhetett ide. Ezt titkolta ön előtt egész környezete.~
148 28| bizonnyal olyannak fogja ön Henrik grófot látni, amilyen
149 28| fővel mondva neki:~– Lássa ön, az a modor, amellyel ön
150 28| ön, az a modor, amellyel ön e balesetet tudtomra adta,
151 28| Minő sikerrel működött ön Kaliforniában?~– Én nem
152 28| ázsióval. S mit szándékozik ön azzal kezdeni?~– Beteszem
153 28| pesti takarékpénztárban az ön pénze biztos helyen lesz;
154 28| könyve biztos helyen, ha az ön zsebében lesz. Ön egy esztendő
155 28| ha az ön zsebében lesz. Ön egy esztendő alatt el fogja
156 28| meg azt a világot, amibe ön most belemegy. Jobb lesz,
157 28| belemegy. Jobb lesz, hagyja ön itt a pénzét nálam. Én először
158 28| minden kockáztatás nélkül az ön részéről; másodszor, biztosítom
159 30| sorsának enyhítésére?~– Egyedül ön tehet, és mindent. Leányomnak
160 30| vetve egyedüli reménységünk. Ön „nagy ember”; egy szava
161 30| szava mindent tehet. Ha ön egy szót szólna gyermekem
162 31| letett összeget. Abból, hogy ön nem sajnálta velem közleni
163 31| esztendeje (az pedig az ön hazájában sokszor fordul
164 31| bele. Az, ha elvész is: ön életrevaló ember, megél
165 31| visszaszerezni. Ne kezdjen ön olyan dologhoz, amit nem
166 31| Ha egy szamárfejet akar ön lerajzolni, elébb a rajzmesterhez
167 31| részvényrajzoláshoz azt hiszi ön, kevesebb tanulmány kell?
168 31| kell? Egy csizmát nem tudna ön elkészíteni, anélkül, hogy
169 31| pénzcsinálásról azt hiszi ön, hogy az könnyebb mesterség;
170 31| a jótékony nemtő, aki az ön végzetére oly nagy befolyással
171 31| könyveinek felügyeletét. Hagyja ön veszni a pénzét; de mentse
172 32| szolgálatára áll mind.~– Ön nagyon tréfás kedélyben
173 32| Meglehet. De hát mondja meg ön, igazán, miért jött haza
174 32| ehhez a nagy boldogsághoz az ön jelenléte éppen nem kívántatik
175 32| nem kívántatik meg. Tudja ön, hogy önnek a neve egy népdalban
176 32| amint azt meghallják, hogy ön hazajött, mindenki azt fogja
177 32| Yorkban megtudta.~– Ezentúl ön az én orákulumom – mondá
178 32| nem találunk-e valami hírt ön felől? Sokszor találtunk.
179 32| fogadtam Hannával, hogy ön, amint vége van a háborúnak,
180 32| én annak az örömére, hogy ön nálunk letelepedik, egy
181 32| lesznek mindazok, akiknek ön felett hivatalos tekintélyt
182 32| arisztokraták, még püspökök is. Ön mindazokat le fogja győzni
183 32| tőle:~– Minő viszonyt akar ön saját maga irányában fenntartani?
184 32| sógorom házánál, s hiszem, ön sem tekinti itt magát többé
185 32| többé vendégnek. Aztán tudja ön, mit fogunk tenni? Felveszünk
186 32| neki:~– Nem jósoltam-e meg; ön mindenkit meg fog nyerni
187 33| Valahára mégis meglátogat ön engem is!~– Ön tudja azt,
188 33| meglátogat ön engem is!~– Ön tudja azt, grófnő, hogy
189 33| mai nappal felszabadult ön a fogadalom alól.~– Miután
190 33| látogatásom egyúttal búcsúvétel.~– Ön elhagyja Prágát?~– Hazahívnak
191 33| Megválasztottak képviselőnek újra.~– S ön ismét nekimegy annak a tövisbozótnak,
192 33| leült Incével szemközt.~– Ön tehát visszamegy leülni
193 33| elfeledni.~– S mikor fog ön ismét bennünket meglátogatni?~
194 33| csendet. Ő volt a bátrabb.~– Ön nem tudta eddig, hogy én
195 33| aznap ismertette meg az ön helyzetét. Ön szegény sorsban
196 33| ismertette meg az ön helyzetét. Ön szegény sorsban él, szigorúan
197 33| Valóban úgy van.~– Akkor ön nagyobb úr, mint Starrwitz
198 33| azt kérdeni tőle:~– Akarja ön e száraz kenyeret megosztani
199 33| Hanna grófnő!~– Mondja ön: Hanna! – s kezét nyújtá
200 33| megszorítá azt erősen.~– Ha ön akarja, és érdemesít rá,
201 33| Megyek abba a viskóba, amit ön otthonának nevez, s ha nem
202 33| nevez, s ha nem tarthat ön cselédet mellettem, végzem
203 33| annak a dolgát. S mikor ön egyszer a keresményéből
204 33| rab koromban rám raktak. Ön tudja, hogy nekem semmim
205 33| semmim sincs, én tudom, hogy ön szegény, van-e bátorságunk
206 33| végy érte cserébe engem.” Ön mondta ezt nekem Hanna,
207 33| olyan sötét sors az, amit ön meg fog velem osztani. Az
208 33| az a másik tudott, akit ön előttem megsiratott; eltanulom
209 33| Az ő arcképét le ne tegye ön értem soha. Viselje az enyimet
210 33| látták minden időben.~– Tehát ön csakugyan elutazik tőlünk
211 33| bárónő! Budapest igen szép. Ön azt majd meg fogja látni.~–
212 33| kedéllyel mondá akkor:~– Ön mosolyog! Ön nevet valamin!
213 33| mondá akkor:~– Ön mosolyog! Ön nevet valamin! Én kitalálom.
214 33| Ne szóljon! tudom már! Ön nőül veszi Hannát!~S azzal
215 34| alatt történik, ne vegye ön a rendes élet zsinórmértékének.
216 34| gonosztevőre.~– Takarodjék ön! Hisz mind elrontja a kávédarálót,
217 35| monda:~– Mentül többet tanít ön rá, annál jobban átlátom,
218 36| is örült nagyon.~– Lássa ön, milyen nagy gyermek lett
219 36| kötelezett bókkal.~– Ne mondja ön: Fatime kisasszony. Ön tudja,
220 36| mondja ön: Fatime kisasszony. Ön tudja, hogy másik neve is
221 36| körülményes magyarázatra. Ön érteni fogja azt, hogy micsoda
222 36| felé közeledő madárra.~– S ön is ismeri azt a darabot? –
223 36| láttam.~– Tehát emlékezik ön rá, hogy ott is azért zárja
224 36| Ugyan, kérem, nincs az ön szobáiban is kandalló?~Walter
225 36| vagyok: ha már éppen nem akar ön „komámasszonynak” címezni.
226 36| védelmezni szoktam magamat. Ön egy hihetetlen adomát mond
227 36| kezét.~– Nem! Ne higgyen ön neki! Én vagyok a vétkes,
228 36| a leány. Ugye, ki fogja ön engesztelni azt a szentet,
229 36| angyalt? ugye, addig fog ön előtte térden imádkozni,
230 37| de a bűnhődés az enyém. Ön feloldta magát az alól,
231 37| magát az alól, amit vétett, ön nem is tudja azt már. Ön
232 37| ön nem is tudja azt már. Ön olyan nyomtalan csekélységnek
233 37| hivatkozhatom rá, hogy amit ön tőlem valaha kérdezett:
234 37| hittem, ezt is hallotta ön. Hírlapok jelentek meg életleírásommal,
235 37| ifjú korom óta; azt hittem, ön is tudja azt.~– Én nem olvastam
236 37| titkolnom, nem mit meggyónnom ön előtt előéletemből.~– Inkább
237 37| önt rejtegetni.~– Hanna. Ön tudja jól, hogy én önt imádtam,
238 37| mondtam önnek azt soha. Ön tudja jól, hogy én futni
239 37| nem volt szabad gyanítani. Ön állított meg akkor!~– Lázadás
240 37| vessenek utána.~– Hanna! Ön rajongásában igazságtalan
241 37| Százmillió keresztyént odadob ön a kárhozatra velem együtt?~–
242 37| hitem szerint! Változtassa ön meg mindazt, amiben gyermekkorom
243 37| mint az emberek; de ha ön ily fájdalmas szavakkal
244 37| hajtva.~– Én elhiszem, hogy ön meg meri azt tenni. Hisz
245 37| hisznek. De hát azt hiszi ön, hogy ez önnek büntetés?
246 37| élettel összeolvasztja. Amit ön ellenem vétett: azt ön se
247 37| Amit ön ellenem vétett: azt ön se élve, se halva jóvá nem
248 37| teheti többé! Azt hiszi ön, csupa vallási fanatizmus
249 37| az hazámba is! Gondolt-e ön arra, hogy ha ezt anyám
250 37| ily skrupulussal akarna ön elé lépni. Hisz én, mikor
251 37| mély bánattal. – Ne bántsa ön a halottat. Ha ismerné ön
252 37| ön a halottat. Ha ismerné ön azon óra borzalmait, amely
253 38| kezét nyújtva Incének.~– S ön örül annak, ha engem lát?
254 38| szólt Ince elbámulva. – Ön ezért imádkozott? – Hisz
255 38| ezért imádkozott? – Hisz ön kért rá, hogy azt tegyem.~–
256 38| önnek beszélek egyedül.~– S ön kívánta azt, hogy én ki
257 38| megigéző tekintete volt.~– S ön azt hiszi, hogy én nem tudom,
258 38| hogy élek.~– S miért tette ön azt akkor?~– Miért? Miért? –
259 38| mondja nekem: Serena? Hisz ön adta nekem ezt a nevet.~–
260 38| Legyen. Serena.~– Tehát tudja ön meg, hogy van egy Serena,
261 38| kiemelkedhessék, oly magasra, hogy ön egykor meglássa őt, és észrevegye.
262 38| aztán folytatá:~– Ne féljen ön: nem fogok sírni. Ma rossz
263 38| kérem – szólt a leány. – Ön nekem bírám e percben. Én
264 38| hogy a láz kitörjön rajta. Ön engem meg sem látott, csak
265 38| egy komédiásnő! akinek ön semmije sem: még csak honatyja
266 38| mesterségemhez valót.~– Mit akar ön mondani? – szólt berekedt
267 38| vagy nem issza?”~– Mit tett ön azzal?~– Neki semmit. Nem
268 38| Megvédte magát.~– Mit akar ön, Serena! én férj vagyok!
269 38| hogy mármost hasonlítsa ön össze ezt a két nőt. Az
270 38| akarta őt emelni.~– Menjen ön! Hagyjon el örökre! Ne lássam
271 39| otthon találta.~– Hol járt ön? – kérdezé tőle neheztelve.~–
272 39| voltam, vendégszerepelni.~– Ön Grácban volt?~– Igen. És
273 39| jövőre mármost, ha azt akarja ön, hogy elszökjem valamerre
274 39| engedelmesen.~– Kívánja ön, hogy egyedül hagyjam ott,
275 39| végzése. Hiszem, hogy az ön távolmaradásának legyőzhetlen
276 39| becsületem is. Ne keressen ön engem olyan utakon, melyek
277 39| megalázzák; azokon nem fog ön engem megtalálni. Felejtsen
278 39| nő, kerülni fogom önt, s ön kegyetlenséget követhet
279 39| adott.~Azon célzás, amelyet ön említett, s melynek rejtélyét
280 39| Több levelet ne intézzen ön hozzám, mert azt feltöretlen
281 39| visszautasítani.~S ha azt akarja ön, hogy valaha az idvezültek
282 39| másik férjem. Mert tudja meg ön, hogy Starrwitz Hanna háromszor
283 40| elfelejti: Belle Ange Fatime. Ön ismeri őt. Áldorfay minden
284 40| szokta tartani. Ha meg akar ön győződni felőle, hogy ez
285 40| csak igazságszeretet, s az ön iránti végtelen tisztelet.~
286 40| csodadolgokat ígért.~– Emlékszik ön rá: tavaly ilyenkor, mikor
287 41| mint a Tudoroknak.~– Látja ön ezt? – szólt Fatime tompa,
288 41| elválhassak. Ebből láthatja ön, mekkora mélység van közöttünk
289 41| van az tele?~Elvárom, hogy ön sietni fog utánam Erdélybe,
290 41| találtam odahaza. Nem tudja ön, hova mentek?~– Hitemre
291 41| hajtotta az ezrest.~– Hát ön nem határozta el magát azóta
292 41| hiányzik hozzá.~– Kitalálta ön. A sors oly mostoha. Pedig
293 41| Tehát mégsem emlékszik ön rá, hogy madame Belle Ange
294 42| mely így szól: „Fizessen ön látra – Áldorfay Incének –
295 42| Semmi kétségem aziránt, hogy ön abban az órában, amelyben
296 42| nőhöz, akinek becsületét ön is, én is elvettük; s teljes
297 42| elégtételt fog adni neki. Ön hitvesévé teszi őt. Ennyivel
298 42| Mert ha én megtudom, hogy ön abban a házban e hat hét
299 42| fülébe:~„Én tudtam, hogy ön nem tartja meg szavát. Ön
300 42| ön nem tartja meg szavát. Ön nem férfi előttem!”~S azzal
301 42| kell önnel végeznem.~– Ah, ön elutazik! S hová? – szólalt
302 42| Ah!~– Itt van. Olvassa ön.~S azzal átnyújtá neki a
303 42| levélre?~– Az, hogy nézze ön: ez a levél vizahólyag-lapra
304 42| vizahólyag-lapra van írva. Tudja ön, hogy a vizahólyag-lemezt
305 42| milyen heves a vére. Nézze ön: az én kezemen csaknem simán
306 42| fog az egyszerre ugrani az ön kezében! – mondá azután
307 42| összegöngyölődött lapot.~– Ön írta ezt a sort itt?~Az
308 42| Voltam olyan bátor.~– Akar ön velem megverekedni?~– Óh,
309 42| meggyalázott nő előtt: akar ön velem megverekedni életre-halálra?~
310 42| hidegen monda neki:~– Ez az ön műve!~Azzal félretolta őt
311 43| ezzel a szóval fogadta.~– Ön a kapitány?~Az orvos ráhagyta,
312 43| ideje.~– De csak siessen ön vele; mert ha eljön az a
313 43| kapitányom! Itt van ő! Hogy van ön, captain? Egyetlen barátom!
314 43| arccal a beteg. – Maradjon ön még itt. Valamit akarok
315 43| könyörgő hangon Ince. – Ön ismer engem. Miért vagyok
316 43| kötelék bosszant. Oldja ön fel a kezeimet.~És valóban
317 43| mint a bársony.~– Lássa ön, egyetlen barátom – suttogá,
318 43| Leónak, mikor elment:~– Ön a legvakmerőbb kísérletet
319 43| hagyhatom őt itt magára egyedül. Ön tudja, hogy mennyit szenved
320 43| keresték.~– Mivel tölti ön az idejét? – kérdé Leó.~–
321 43| Ejh, bohóság! Akarja ön, hogy megmutassam? De ki
322 43| már fölébredt. Nem kíván ön neki jó reggelt?~Leó tette
323 43| függönyök, így szólt:~– Nézze ön: Ő nincs itt többé. Ő elhagyott
324 43| színjátszásban.~– Eh! mit szól ön? Hisz nincsen itt! Hát nem
325 43| nincsen itt! Hát nem látja ön, hogy nincsen itt! Az ágy
326 43| haragosan förmedt reá.~– Hallgat ön mindjárt! S nem ordítozik
327 43| hűtelen?~– Igazán? Azt mondja ön is, hogy ő a leghívebb asszony
328 43| távol. Mikor katona volt ön, és elhagyta, mert csatába
329 43| földteke volt önök között; ön egy évig nem látta őt, s
330 43| már? Hát ki az a nő, akit ön félt? Egy háremhölgy? Egy
331 43| mondani úgyis! Meglássa ön, hogy mindent el fog mondani
332 43| mosollyal mondá:~– Nos. Érzi ön, ugye?~Leó érzett valamit.
333 43| captain barátom, kitalálja-e ön, rájön-e arra gondolatra?…
334 43| érverése volt az.~– Captain! Ön tudja azt jól, hogy nekünk
335 43| járunk most, captain?… Adja ön ide a térképet.~A beteg
336 43| Nem nem… bocsásson meg… Ön minket nagyon szeretett
337 43| kettőnket… Legyen áldva érte. Ön minket szalutáltatni fog
338 43| bánatuk van… Holnap, ha eljön ön ismét, egymás mellett fekve
|