Fejezet

 1 5 |    helyesen kívánta. Légy üdvöz leányom!~A kurátor meg volt illetődve.
 2 6 |          Én mást vártam.~– Édes leányom – szólt Ince szelíden. –
 3 6 |     haldoklóhoz közel.~– Szólj, leányom, mi teher nyomja lelkedet?~–
 4 6 |   megöltem egy lelket. Egyetlen leányom, jó gyermekem lelkét.~–
 5 6 |       irtózva.)~– Légy nyugodt, leányom, nyugodjál meg az Úr rendeleteiben –
 6 6 |      fogom ordítani fennhangon: leányom: mi ketten el vagyunk kárhozva!
 7 6 |      állt reszketve.~– Jöjj be, leányom – szólt hozzá szelíden. –
 8 6 |       meg egy kérdést.~– Szólj, leányom.~– Megbocsátja-e az Isten,
 9 19| kitalálta a nevét.~– Üdvözlégy, leányom.~Nőnek, feleségnek, asszonynak
10 36|         meg kellett érnem, hogy leányom gyűlöl engem!~Ez elkeseredés