Fejezet
1 1 | fejére teljesen felvilágosítá őt a szamár hivatása felől
2 1 | emelkedett.~– Ne ítéljétek őt meg most! – csitítá Ince
3 3 | apátúr ennélfogva felmentette őt a beteglátogatás kötelessége
4 3 | Gedőt ápolni, felváltotta őt más.~Gedő felgyógyúlt; arca
5 3 | mint vezér, s vezetem fel őt a porbul a mennyországba.
6 4 | érte utól, ahol is senki őt be nem fogadván, utoljára
7 4 | ide hívatta.~– Ismeri ön őt?~– Én-e? „Deus avertat!”
8 4 | Egyszer és utoljára láttam őt életemben tegnap.~– S miért
9 4 | tegnap.~– S miért nevezi őt bűnösnek? Igaz, hogy mindnyájan
10 5 | rám néz!~Akkor megszólítá őt a leány. Oly édes, kérlelő,
11 5 | üldöztetve, a mi Urunk betakarta őt palástjával s azt mondá: „
12 5 | pohár vizet a patakból, mely őt az életbe – és abba a másikba
13 5 | ismeri még; s az nem bántja őt, mert látja, hogy nem fél
14 5 | és leánya is elkísérték őt a patak széléig. Ott volt
15 5 | Még az a másik nem bírja őt. S ha bírni fogja is valaha,
16 6 | ihlet varázsával. El tudta őt már feledni.~A kísértés
17 6 | tenger szakadna fejére. Ha őt fogják ismét odaküldeni!
18 6 | odaküldeni! Ha ismét meg kell őt látnia! A szenvedőt, a kétszeresen
19 6 | volt.~Az apátúr megbízta őt e küldetéssel: az rögtön
20 6 | másodszori kísértetbeviteltől őt ily bölcsen megóvta.~A hálaadás
21 6 | a zivatar odakünn rémíté őt el: nem a küzdelmes út;
22 6 | lelkileg. És teneked nem lehet őt megmentened. Döntsd el ezt
23 6 | barátpénz.~S elhagyta őt menni maga előtt.~Ha feleletre
24 6 | feleletre szorította volna őt a zsivány egyenesen a kérdésre,
25 6 | mindig szótlan. De mikor őt is magammal ragadom! Leányomat!
26 6 | kristály: velem ragadom őt a kárhozat posványába!~A
27 6 | meggyónatlanul is.~– Ne híja őt be – rikácsolá a haldokló. –
28 6 | Ha meghalok, se bocsássa őt ravatalomhoz; mert én felülök
29 6 | vagyunk kárhozva! Ne halljam őt sírni, ne könnyezzen ő fölöttem;
30 6 | kezében tartott kéz nem vezeti őt többé a világban. Megcsókolta
31 6 | faluból.~… De hát engedi őt elmenni Sós Márton? … Nem
32 6 | Márton ott hagyta volna őt lakni a világ végeig, de
33 6 | kérte Incét, hogy vezesse őt a hegyeken keresztül, azon
34 6 | tódult e szóra. Ő vezesse őt? egyedül, csendes erdő,
35 6 | megindult, Ince követte őt; hajnalra faluhoz értek,
36 6 | szekeret fogadott, mely őt tovaszállítsa; Ince búcsút
37 6 | kért tőle világosságot.~Őt nem a puszta eskü és fogadalom
38 6 | imádatban, s gyönyörrel követte őt a felhők és csillagok fényességei
39 6 | akármelyiket rontja le: az őt el fogja temetni.~Nem adott
40 7 | ifjú nemzedék élére, hogy őt a halálba vigye, ahol lemészároltatik,
41 9 | kötelesség előtte állt.~Nem őt keresi a halál: hanem tőle
42 9 | ember maradt ott.~Ince látta őt az alig kétszáz lépésnyi
43 9 | vérfolt!~Aztán elragadta őt is a támadó zsivaj.~A népfelkelés
44 9 | vétett ez az ember annak, aki őt megölte? Nagyot vétett!
45 10| emelé föl, hogy eltiltsa őt magától.~– S tudod-e, hogy
46 10| folytatta az „ugye megmondtam”-ot.~– De ezt már az ördög hitte
47 10| mondott le a reményről, hogy őt még feltalálja valahol.~
48 11| sem jár olyan mélyen, hogy őt megölné, vagy megszabadítaná.~
49 11| Serenának szebb halála volt. Őt lángok vitték az égbe.~Ő
50 12| tehetetlenek.~A honvédek imádják őt, mint egy angyalt.~Egy magányos
51 12| A tábornok odarendelte őt az ambulance-hoz. Ő figyelt
52 12| vándor kóroda is; s midőn őt őrzi, védi sebesülteit is,
53 12| meg volt rettenve, hogy őt elveszíti! Most az egyszer
54 12| iránt azáltal, hogy kövesse őt gyalog, hóban és fagyban.~
55 12| vezér alól kilőtték a lovat, őt vitézül megmentette. („Miért
56 12| s kacér bókkal üdvözlé őt.~– A kóroda szekerein csak
57 12| gyöngéd erőszakkal tolva őt el helyéről. – Maga csak
58 12| Hiszen ő nagyon jól ismerte őt. Szívtelen, megromlott kedély
59 12| bajtárs? – szólító meg őt Ince.~– Meghajigálom hólabdával
60 13| kórágyánál virrasztani, aki látta őt a leány védelmére kardot
61 13| megérdemelte, s a leányról, ki őt és társait ápolta, s mentül
62 13| dobra ütött hír lett, hogy őt szerette? Más leány megsirathatja
63 13| Az szerzetes volt.~Mikor őt eltemetik, egy ártatlan
64 13| felidézett két szellem ragadta őt magával: fölfelé-e, vagy
65 13| ijeszté meg a rágalom, hogy őt Ince kedvesének tartják;
66 13| rémképei mind, hisz nem érinté őt ajkával soha.~Eliszonyodott
67 14| karolta át Serenát, elfordítva őt a halálveszély elől. Öntestével
68 15| karjai közül kibocsátja őt, mindannyiszor mintha a
69 15| hullnak el az ádáz viadalban; őt nem bántja sem golyó, sem
70 15| az a hatalmas kéz, mely őt férjével egyesíteni tudta,
71 15| hitte, hogy imája is megvédi őt.~Ő elmaradt Tisza-Füreden,
72 16| már az erkélyről üdvözli őt.~– Jó napot, Leó!~– Jó napot,
73 16| éppen e sorok írója kereste őt fel egy zivataros éjszakán
74 16| elesett.~– Ah!~– Itt hozzák őt társaim vállaikon az ön
75 16| leülünk ferblizni; bízzátok őt rám: én megfejem.~A szép
76 16| én is ismerem. Bízzátok őt rám: én megkoppasztom.~Csalfán
77 16| nem ismerem, de bízzátok őt rám: én felakasztatom!~Félbe
78 17| ahol-nem-zöld-ottveres” egyenruhájával? Hisz őt rögtön felismerik.~– Védjétek
79 17| Caesarine, s betuszkolta őt abba a szobába, melybe szállásolva
80 17| cselédöltönyt. Én átalakítom őt ismerhetlenné. Fejére nagy
81 17| meg nekem, hogy nem fogják őt elárulni; ha üldözői idejönnek,
82 17| Leó eléje siet, s üdvözli őt németül, mit a belépő hasonlóul
83 17| járatban van, akkor én el fogom őt szállítani a főhadiszállásra:
84 17| az én foglyom. Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom
85 17| fegyvertényem. Követelem őt magamnak kiadatni!~Ince
86 17| hidegvére: mellberagadta őt, s félkézzel belökte a benyílóba.~
87 18| tette, hogy azokat, akik őt letartóztatták, fogja el,
88 18| én mégis meg fogom tudni őt jutalmazni. No, ne mondjon
89 18| karjába öltve kezét, átvezette őt saját szobáin keresztül
90 18| éjjel utazva meg is hozta őt, mire Ince Gödöllőrül visszakerült.~–
91 18| hinni mindenki. Be fogják őt tenni valami városba térparancsnoknak,
92 18| legnagyobb bajban én tudom őt megszabadítani? S ha nem
93 19| asszonynak nem nevezhette őt; leányomnak igen. Amazt
94 19| helyiségeit.~Legelőször elvezették őt a kertbe. Megmutatták neki
95 19| kivívott, sérthetlenné avatta őt.~Szerették. Elnézték tettét.
96 19| férjét, és félve látszott őt visszatartani, hogy le ne
97 19| kedvesére azért.~Ha el nem viszi őt erőszakkal onnan, az a nő
98 19| gyöngéd kényszerrel eltávolítá őt a sírkertből, amint annak
99 20| kellett kísérnie.~Ez a helyzet őt kínozta.~Munkához volt szokva.
100 20| oly nagyon törik magukat, őt az útfélen, mint véletlen
101 20| leszálljon, a néptömeg felemelte őt szekerestül együtt, s úgy
102 20| szekerestül együtt, s úgy hozta őt vállain egész odáig, ahol
103 20| alakú balánok között vinné őt csendesen csigateknő-hintajában
104 21| vívhatja e helyet öntől, őt a hadvezér főbe löveti.~–
105 22| derekára kötött zászlót.~Őt nem érdekelte többé a magas
106 22| ott fogja találni, akik őt legyőzték, legázolták? Mert
107 22| helyzetére.~– Én nem hiszem, hogy őt kirabolták volna – monda
108 22| gerjedelemben képes lett volna őt megölni; hanem amint a harag
109 22| vakmerő modora meglepte őt. Készen volt ellene a védelemre,
110 22| ellentétét; de nem bírta őt magától távol tartani. Nem
111 22| Másnap ismét meglátogatta őt szállásán Vely bég. (Másutt
112 22| követségtől láttamozva. Megkímélte őt a fáradságtól.~Ezúttal szívélyes,
113 23| ölté karját, s lekísérte őt a csónakig.~Mikor már Ince
114 23| nyugtalanságával fogadta őt. Ez leküzdé benne az ellenszenvet,
115 23| haditörvényszék, haza sem kell őt szállítani, s ön talán hallotta
116 23| kapitány saját kabinjába vitte őt falatozni.~Még azután olyan
117 24| angolul érthetően társalogni: őt bízták meg a szövetség tagjai
118 24| jól érti; szólítsák fel őt, hogy naponkint három-négy
119 24| most. És hasztalan akarta őt férje visszatartani, hasztalan
120 24| A mi gyökereink tartják őt idekötve ehhez a földhöz…”~
121 25| magában az orvosnak. Jó volt őt arról a helyről eltávolítani,
122 27| tartá. Erőszakkal kellett őt megmenteni.~Ince a kifeszített
123 27| öltönyt, s aztán elkezdé őt csendesen lefelé húzni.
124 27| ölébe szorítva kellett őt kivinnie a vasút melletti
125 27| külön draisine-nel fogja őt odaszállíttatni, mielőtt
126 27| egyszerre eszébe jutott őt felkeresni?~Mi? Az, hogy
127 28| szeme van. Észrevette az őt is, amíg a grófnő holmiját
128 28| Hanna grófnőnek bemutatva őt, mire a grófnő szívélyesen
129 28| mondhatta azt, hogy Walter Leó őt egy időben a vagyona felével
130 28| neki szolgálatot tesz, ki őt megszabadítja, ki részvétet
131 28| rettenetes balesetet, mely őt érte. Hiszen, ha ez a hölgy
132 28| bankár maga jött szobájába, őt a reggelihez meghívni, s
133 28| s karján fogva vezette őt pompás szalonjain keresztül
134 28| dolgában sem adta ki az őt megillető apai jusst. Piros,
135 28| megmentője.~S azzal odavezette őt nejéhez, ki előbb karszékéből
136 28| viszontlátáskor olyannak fogom őt látni, amilyen mindig volt?~–
137 28| Azt hitte, hogy megérté őt. Nem látta benne többé a
138 29| útitársai beszédéből kiveheté. Őt nem ismerte senki, s nemigen
139 29| hatra nem emlékezett; de őt jól ismerte minden ember;
140 29| nyomasztólag hatott rá, hogy őt ilyen nagyon ünneplik. Hát
141 29| szabadulhatott meg tőle, fel kellett őt vinnie a szobájába s lediktálni,
142 30| jobban tapasztaló, hogy őt idehaza nagy embernek tartják.
143 30| történt kalandokkal hozva őt kapcsolatba; még színpadra
144 30| szerencséjének tartotta, ha őt szellemi vezérének nyilváníthatja.~
145 30| utcán, tele torokkal kiáltja őt leendő vezérének, s üldözi
146 30| leendő vezérének, s üldözi őt – kitüntetéseivel.~S ez
147 30| szabadelvűbb, mint ő! Hogy fogja az őt majd a hazafiúság és szabadelvűség
148 31| szerencse üldözőbe látszott őt venni ezen a napon. Este,
149 31| lábon álló uraság félrehívta őt magához a könyvtárba (ott
150 31| részesült. Caesarine tisztelte őt meg leányával együtt.~Fatime
151 31| az erény útjáról lelépni. Őt illeti ezen általános örömbül
152 31| volt), hogy most, midőn őt elveszté, tájékozatlan hányódott
153 31| hogy olyan tisztán fogja őt visszaadni egykor az égben
154 31| akinek oltárátul elvette őt magának, amilyen volt az
155 32| boltozatához.~A hölgy, ki őt közelíteni látja, végigborzad
156 32| háziasszonytul, az visszatartá őt, s súgva monda neki:~– Nem
157 32| Másnap azonban meglátogatta őt Leó, még mielőtt Ince megtehette
158 32| Magadra hagylak. Kísértsd meg őt magad elé idézni. Vedd elő
159 33| halotthoz illik.~Végigvezette őt múltján – felfelé és lefelé.~
160 33| felfelé és lefelé.~Elvitte őt odáig, ahol belőle, a papbul
161 33| eseményeit; azok igézték meg őt, azok nyerték meg számára.
162 33| körútra lemegy? Bevezetheti-e őt is abba a kolostorba, ahol
163 33| ugyanez a büszkeség odaviszi őt hozzá, hogy most ő hódítsa
164 33| most ő hódítsa meg azt, aki őt el akarta venni. Mint kénytelen
165 33| hölgy” gyöngéden visszatartó őt magától, komolyan súgva:~–
166 33| amit nem hitt soha, hogy őt lehet szeretni, csupán önmagáért,
167 33| mert férfi! Hogy lehet őt kiválasztani ezer meg ezer
168 33| olyan nagy volt, iparkodom őt utolérni, de nem elfelejtetni
169 34| kimegy a konyhára, hogy őt azzal meglepje. De milyen
170 34| lepte meg Incét, félre híva őt dolgozószobájába, hogy igen
171 34| mérnökök dolga – nyugtató őt meg Leó.~– A pénzszerzéshez
172 34| legbüszkébb tagja választotta őt férjül, s az nem szégyell
173 34| közül választotta volna őt ki. Rávette magát, hogy
174 34| hozzá, és kiengesztelje őt.~Hanna csakugyan ott ült
175 34| miután ily vállalathoz éppen őt szemelte ki. Föltette magában,
176 34| önnek csak jobban kell őt ismerni!”~Bizonyos, hogy
177 34| régi még most is kisegíti őt a bajból. Amint ez arcot
178 34| jelszó.~Jobb szelleme szánta őt meg a szorongattatásban,
179 35| is csalatkozott ám, hogy őt emiatt a társaságbul ki
180 35| pompázik a férjével. Mutogatja őt a világnak. Akarja, hogy
181 35| emlékezet, ismét rávezette őt arra, akit már-már elvesztett:
182 35| megnyugtató gondolatot, mely őt kisegíti aggályaiból.)~Ince
183 35| egészen bizonyossá tette őt efelől.~Amint a hölgyeknek
184 35| útján megint visszakívánta őt onnan; – hiszen, ha ez nem
185 35| esprit-vel figyelmeztetve őt a színpadi rutin mesterfogásaira,
186 36| biztat, hogy ha megkísértem őt hálószobájában meglátogatni,
187 36| vissza.~– Te nem ismered őt, ha azt hiszed. Ő tőlem
188 36| gyönge reménysugár vezette el őt másnap Belle Angeékhoz Leó
189 36| Incének volnék, fel tudnám őt arról világosítani.~Caesarine
190 36| mondott Leó, mért fenyítette őt meg az anyja, s miért lett
191 36| kellett lehajolni, hogy őt fölemelje és kiengesztelje
192 37| mindennap válaszolt, értesítve őt a vele és körüle történtekről.
193 38| Hannát. Azt hitte, Hanna őt bosszantó gúnnyal akarja
194 38| hogy ön egykor meglássa őt, és észrevegye. Hét esztendeje
195 38| gondolataim zarándokolnak. Tegye őt szerelme által idvezültté
196 38| idvezültté az a nő, aki őt olyan ingyen kapta a vak
197 38| össze ne hasonlította volna őt azzal az én megdicsőült
198 38| sóhajtott volna az égre, amiért őt elrabolta a földtül!~Ince
199 38| akartam még megtudni. Lehet-e őt nem szeretni annak, aki
200 38| nem szeretni annak, aki őt magáénak nevezheti? A titoknak
201 38| szent kötelesség; eltaszítja őt, nehogy egy családbeli főpap,
202 38| dogmák szerint üdvös volt-e őt szeretnie? a másik pedig,
203 38| földön. Ince fel akarta őt emelni.~– Menjen ön! Hagyjon
204 39| tőle távol volt. S féltette őt az egész világtól. Ösztönei
205 39| vaudeville folytatását követeli. Őt kínozta az a gondolat, hogy
206 39| szemrehányásokat mert tenni. Megverte őt kegyetlenül. Máskor kényeztette
207 39| mindazt a bűbájt, amivel őt elhalmozza, valahogy meg
208 39| jutalmazni.~Ha Ince megkísérté őt gyémántokkal ajándékozni
209 39| Mikor Ince meglátogatta őt új szállásán, úgy tett,
210 39| valaki mindig otthon várja őt, mikor hazamegy; megkérdi
211 39| olyan időkbül, amikben neje őt még nem is ismerte. Hát
212 39| Ince megdöbbent, mikor őt meglátta. Azt képzelte,
213 39| melyben ez felszólítja őt, hogy, bárha a közjogi téren
214 40| más elégtétel, mint hogy őt gazdaggá tegye. A gazdagság
215 40| Belle Ange Fatime. Ön ismeri őt. Áldorfay minden este ellátogat
216 40| nagy dolgai voltak. Hagyta őt menni.~Ince elindult a hajnali
217 40| afeletti csodálkozását, hogy őt otthon találja. A derék
218 40| bolondság volt tőled! – feddé őt Caesarine.~– Ah, dehogy!
219 40| egészen hasonlóval akarta őt meglepni.~A boldog házaspár
220 40| kocsijáért, hogy segítette őt felülni! Mikor aztán Ince
221 41| orvossal, magához szorító őt szenvedélyesen. Aztán odavonta
222 41| hogy Hanna már megelőzte őt a kezdeményezésben. Levele
223 41| úgy semmi sem kényszeríti őt arra, hogy az egész hat
224 41| késedelmes levél helyett őt magát foga meglátni!~A vágyak
225 41| volt ott. Meglátta volna őt bizonnyal, ha ott van. Ez
226 41| ügetett eléje. Ott látja őt maga előtt ismét. És kedve
227 41| azon ház előtt, amelybe őt belépni látta.~És aztán
228 41| esküdött, hogy meghal, ha őt nem szeretheti, az most
229 41| álomlátások is odavitték őt, ahonnan menekülni akart,
230 41| Te magad is jól ismered őt. A magyar szabadságharc
231 41| állani? Például elfogatni őt azért, hogy az állam kincseit
232 41| Az mindegy. Én ki akarom őt híni.~– Csakhogy ez az úr,
233 41| Ellenfele halálra sebesítette őt már ezzel az egy mondattal.~–
234 41| szenvedélye, mely ráveszi őt, hogy ezt a nagy becsületet,
235 41| könnyelmű embert, s mely őt szólítja fel, hogy legyen
236 42| óra előtt magára hagyta őt Leó, gondolva, hogy Incének
237 42| abból a kék ruhából, amiben őt legelőször megszerette.
238 42| elszakítá magát tőle?~Elítélje őt, anélkül hogy mentségét
239 42| teremtésnek azt a kis lapot, mely őt úgy meggyalázza: annak az
240 42| annak az írását, akiért őt el tudta feledni, s aki
241 42| el tudta feledni, s aki őt abban a pillanatban is megveti,
242 42| annak a keserűségnek, mely őt a világból kiüldözi. Valakinek
243 42| neki. Ön hitvesévé teszi őt. Ennyivel tartozik neki.
244 42| a sötétben mellberagadja őt egy ideges kéz, s egy ismerős
245 42| előttem!”~S azzal letaszítja őt hanyatt, mint egy tehetetlen
246 42| annak a tőrnek, amivel az őt – a szerep instrukciója
247 42| hanem a kísértet sújtotta őt le.~Gyáván feje fölé emelte
248 42| magát – Gideonra: eltakarta őt karjaival, és megcsókolá
249 42| Megcsókolja azt az embert, aki őt oly cudarul meggyalázta!
250 42| meggyalázta! Megcsókolja őt azon férfi előtt, aki őt
251 42| őt azon férfi előtt, aki őt imádta, aki őérte sorsát
252 42| tengelyéből kifordította, aki az őt találó sérelemért élethalálharcot
253 42| fennmaradni. Ezek a tárgyak látták őt idvezültnek – és látták
254 42| vonatáról.~Ekkor elindult, hogy őt fölkeresse.~A legtermészetesebb
255 42| aki néhány szóval értesíté őt a balesetről.~Az aggodalom
256 42| reszketve térdelt Leó elé, mikor őt jönni látta, s sírva könyörgött
257 42| ön műve!~Azzal félretolta őt maga elől, s sietett be
258 42| kísérletét, s bebocsáttató őt.~A kettős szobában sötét
259 42| egy gyermek is elviheti őt már innen. Engedi magát
260 43| beteg. – Mikor látom meg őt? Mikor ölelhetem Serenámat?~
261 43| pavillon az árbocon leng: őt nem fogja bántani senki.
262 43| megharagszik, s nem bocsátja őt többet ide.~– „Good-bye” –
263 43| Az apátúr csak láthatta őt. Odament hozzá a jó öreg;
264 43| födélzetre, de nem hagyhatom őt itt magára egyedül. Ön tudja,
265 43| csendesen fekszik, lerajzolom őt.~Leó elbámult.~Amit Ince
266 43| Mi lesz belőle?~– Elviszi őt magával az az árnyék.~Bekémleltek
267 43| ahányban az élet megörökíté őt emlékezetében.~Lerajzolja
268 43| emlékezetében.~Lerajzolja őt a kisdeddel ölében, ahogy
269 43| törölve lelkéből.~Lerajzolja őt, amint a sziklameredélyen
270 43| keresni a halált?~Lerajzolja őt, mint szabadító angyalát,
271 43| aléltat kiemeli.~Lerajzolja őt, ama végzetes éjszakán,
272 43| menyasszonyát.~Lerajzolja őt, mint hősnőt, az Alligator
273 43| megmentésére.~Lerajzolja őt, mint szenvedő beteget,
274 43| előadást tart.~Lerajzolja őt, mint kertésznőt, délvirágok
275 43| deli alakként.~Lerajzolja őt, mint bűbájos édesanyát,
276 43| másik társát küldte hozzá. Őt ismerte már, mint kapitányt,
277 43| hiszi, hogy az meg akarja őt mérgezni. Pedig hát íme,
278 43| remény volt, hogy ha ki lehet őt csalni tavasszal a jó idők
279 43| idegrendszerére.~De lehetetlen volt őt kicsalni szobájából. Nem
280 43| a tengeren?~Megkísérték őt előkészíteni a változásra.
281 43| Tehát megint vissza kellett őt hozni Európába. S az nem
282 43| Reményi Edének tartotta őt, kit a szabadságharc alatt
283 43| dühöngés korszakába esett, s őt hívja.~Leó sietett, amily
284 43| hogy van ő, s nem találtam őt itt többé. Elhagyott engem,
285 43| között; ön egy évig nem látta őt, s mégis olyan bizonyos
286 43| tettem most. Megsértettem őt nagyon. Megérdemelném, hogy
287 43| az ágyban fekve találta őt.~Ki volt fogyva az élet
288 43| csorduljon szemeiből.~Viszi őt már magával az a fényes
289 43| Másnap ismét meglátogatta őt Leó.~Mindennap egy évtized
290 43| Wight-szigetig. Csak Helene kísérte őt, és fia még.~Ott, a Brigton
|