1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
502 21| üldöző ellenfél most ágyúkat állít fel a sziklaút túlsó végén,
503 32| olyan asszonyi azilumot állítani fel, ahonnan a tisztességes
504 17| embert.~S hogy próbáját adja állításának, kifutott a terem nyitott
505 9 | abszolutizmus tábora.~S mit állíthatott ezekkel szembe a konstitúció
506 30| egy olyan nagy celebritást állíthatunk fel ellenében, mint Napóleon
507 38| hogy ezzel egy jégtengert állítok önök közé, mint arról, hogy
508 39| Ízetlen, kedvetlen volt. Azt állította, hogy egészen ki van fáradva,
509 6 | hogy leroskadjunk alatta. Állítsd a te őrző angyalodat közénk
510 17| vitesse a főhadiszállásra, állíttassa rendes törvényszék elé,
511 11| főutcáján egy nagy torlasz állja el a bejáratot, kővel terhelt
512 22| hogy honszeretet nélkül álljak be egy ország katonájának,
513 18| letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak a vésztörvényszék elé az
514 17| ünnepélyes színezetet.~– Álljatok fel, bírák! – szólt társaihoz
515 12| megforduljunk és szemközt álljunk.”~Tehát ez volt a feladat:
516 20| szitkozódó alakok között állna az ő férje, hideg márványarccal
517 36| tenném.~– Hát mit?~– Bosszút állnék mind a két asszonyon egyszerre.~–
518 18| összetalálkozom, hogyan állom ki csodálkozó tekintetét,
519 26| felvegyen; különben ott rendes állomás nincs.~Ince ez ideig egyedül
520 41| ez az út! Milyen sűrűk az állomások! Milyen lassan mászik az
521 27| Ezalatt megérkezett az állomásrul a segélyvonat, mely az utazókat
522 26| azzal szimmetrice a kettős állon kétfelé hegyesülő őzszőke
523 20| tábort, sok ezer emberből állót. Az útfélen tarackok dörögnek,
524 3 | mondjátok, ez a szagműszer allotriophagiája; de én tudom, hogy ez a
525 6 | azzal a bizonyos tudattal állta-e meg a helyét, hogy ott kínhalálát
526 40| mert a megrohantak sem állták ki tovább. Leghamarább megfutott
527 43| megégetett. Óh, mi kínokat álltam ki! Ha azt ember ki tudná
528 21| pihentünk. Két nap két éjjel nem álltunk meg máskor, csak mikor valahol
529 12| akkor is egy színvonalon állunk.~– Hogyan? asszonyom – Ince
530 2 | melynek karzatait, táblázatát, állványait bámulandó remekben magyar
531 31| Késő éjjel zaklatták fel álmábul. Távirat érkezett számára.~
532 7 | nagy betegnek rettenetes álmai voltak. Mintha tízezrei
533 12| érzelmeit. Még a sebláz beszédes álmaiban sem árulta el magát, s a
534 34| nyereményt, s ne népesítsd meg az álmaidat kirablott népek és országok
535 12| előtt megjelenni azt, aki álmaink eszményképe, a délceg szabadítót,
536 18| kétségbeesés örökkétartó álmaira, miket egy élve eltemetett
537 4 | rajta, ha szép lesz. Én álmélkodva kérdezém, hogy immár miért
538 23| nincs idő már egy ebéd utáni álmocskát elbólintani. A csónak megérkezett.
539 31| egyék, mit igyék? és miről álmodjék?~De nagyon megcsalatkozott!~
540 4 | álmodnék. Egy percig mintha álmodná mindazt, ami körüle van;
541 13| Itt volt előtte, amiről álmodnia is tilos volt, s a felidézett
542 7 | pedig elmélázott, mint egy álmodó, s nem hallá, mit beszélnek
543 33| Hanna! Azt hiszem hogy álmodom azt, amit olyan sokszor
544 26| felé.~Aztán eszébe jut az álmodónak, hogy most csak álmot lát.
545 33| állhatatosan egy fiatal emberről álmodozik, aki megint, a családi majoresco
546 41| kiszámolja azt-hogy mit álmodtál az éjjel. Azt hiszed, nem
547 3 | pusztában. Kik kísértették? Álmok. Fantazmagóriák. Álmodott
548 41| nem vitte el magával az álmokat. Ott maradt azoknak a folytatása
549 24| megvalósulását azoknak a nehéz álmoknak, amik nem maradnak el az
550 43| többé. Ő elhagyott engem! Álmomból költem fel megnézni, hogy
551 21| ezen az éjszakán a pajtások álmosak voltak valamennyien, s abban
552 16| utcai kravall volt. Éjjel álmunkból vert föl bennünket a „fegyverre!”
553 41| szembe láttam. Semmi kétség. Álnév alatt van itt; de én felismerem
554 17| leányruhában.~És ez alak feledve álöltözete komikumát, a terrorizmus
555 4 | végén:fiatal szágópálma? áloészár? fává lett pulykaorr?~–
556 16| szélessége exorbitans volt. Alólírott nem emlékezik rá, hogy valamikor
557 10| elvezetlek odáig, s ha első álomban rajtuk ütünk, csinálunk
558 3 | Csak fel kellett ébredni az álombul. Csak az ördög volt a kísértő.
559 20| üdvriadalban elmámorosult lelke egy álomképet zavart össze az eleven látvánnyal. …
560 39| megkérdi tőle, hol járt, rossz álomlátásokkal gyötri, mikor elalszik (
561 6 | nap nap után. A háborító álomlátásoktul elszoktatta a szívet a munkában
562 10| ellenféllel kevesebb.~S ez álomszerű, mesemondáshoz hasonló diadal
563 13| az ajtóban hallgatózni. Alszik-e még? A leány álma csak addig
564 29| tisztelőidhez. Azt hiszik, hogy alszol.~– Én? Hát nekem szólt a
565 43| alig ver a szíve… Serena!… Alszol-e?… Melyikünk… öleli meg…
566 13| volna csoda, gyalogolva alszom), s aztán leülök egy fatörzsre
567 43| hozzám, azt nézte, hogy alszom-e… Úgy tettem, mintha alunnám…
568 35| szépen énekelt. Gyönyörű alt hangja volt. Egyszer az
569 13| ez), rögtön felriaszták altából nyugtalan álomlátások. Vészben,
570 7 | oda menjenek, ahol fegyver áltál lehet elveszni: sőt kötelességükké
571 32| Barátom, azok el vannak általad ragadtatva.~– Hiszen nem
572 30| de annyi bizonyos, hogy általánosan beszélt adat volt Áldorfairól,
573 5 | kifogásunk, hogy ebben a mi általunk épített paplakban katolikus
574 16| ellenfelet abban a hitben áltassa, hogy az egész hadsereg
575 28| bankár. – A mamát ez nagyon alterálni fogja megint.~– Mit mond
576 40| a szöveget, szép csengő althang: „Sul la, sul la labre…”~
577 11| között voltak kiszolgált altisztek; őtőle magától nem is kérdezték,
578 28| zsidóvárost, a templomokat, még az Altneut is; azalatt a titkárom eljár
579 35| nőszerep van benne.~A komoly altszerep Hanna grófnőnek volt szánva,
580 43| többé. Elhagyott engem, amíg aludtam. Itt hagyott hűtlenül, és
581 22| effendi búcsút vett tőle.~– Alugyál rá holnapig egyet – mondá
582 33| expiálva volt. A tenger aluli szózat hangzott jóváhagyó
583 16| Camille-nek látta magát, alulírottat pedig Saint Juste-nek. Egy
584 43| alszom-e… Úgy tettem, mintha alunnám… Pedig a szemei ragyogását
585 1 | Alunni? Hisz még éjjel sem aluszik.~Tán valami szép leányra
586 13| a leánnyal. Ő ébren, az alva.~A tűz elhamvadt már, a
587 16| Robespierre-csapat colonelje, s ez itt alvezérem, Danton.” A háta mögött
588 16| vezért és hölgyét és az alvezért felvezette az emeleti szobákba
589 8 | vagyok már elég gyermek. Én Alvinczy puskáját nem cepelem, csak
590 25| recsegés, ropogás veré föl az alvókat. Kiugrottak ágyaikból. Rohant,
591 13| Az ébren levő bámulta az alvót.~Élte viharos szakának izgalmas
592 40| lakik itt az első emeleten Amalfi tábornokné?~– Nem. Itt Belle
593 32| szokott cimborák? Ki erre, ki amarra! Falun lakik minden ember.~
594 9 | népe. Ők csendesen voltak, amazok ott hátul lármáztak, és
595 4 | az özvegy használatára; ámbátor az egyiket jogom volna magamnak
596 42| arccal; mintha az volna az ambrózia. Harmadik élő lény nincsen
597 12| tábornok odarendelte őt az ambulance-hoz. Ő figyelt a leány arcára,
598 4 | nekem főznek belőle. Mensa ambulatorián éldegélek addig, amíg az
599 41| éjszaka után, azon ház előtt, amelybe őt belépni látta.~És aztán
600 42| paradicsom és az a pokol, amelyből nem szabad más számára semminek
601 39| kegyelméből adott.~Azon célzás, amelyet ön említett, s melynek rejtélyét
602 9 | ellenséggel volt dolguk, amelyikből egy is elég. Az ég, a föld
603 41| párbajra is. Húzzunk sorsot, amelyiké a fekete, az meghal. De
604 15| hőskölteménynek. Más világ az, amelyre fölébredt. Megtanult félni
605 28| mit ennünk – és sírnunk! Amen. – imádkozék prózai humorral
606 38| erőmet. Tűrtem annyi nyomort, amennyiről a Terézia-rend hölgyei nem
607 3 | Csak Gideon nem monda rá áment. Himlőhelyes arcán valami
608 21| szólt többet. Visszatért, amerről jött.~Néhány óra múlva újra
609 39| eddigi gyűrűjének köve csak ametiszt volt. Rubinba címert vésetni,
610 42| gondolat is végigvillant agyán, amialatt az óráját megnézte.~Becsöngetett
611 24| hozott el magával Európából, amiből ritkán lehet kigyógyulni.
612 7 | vér, követelve a sebeket, amiken át ellensége vérével összeszökellhessen!~
613 3 | azokat a titkokat kutatom, amikért e könnyek fakadtak, s hogy
614 41| is érvényesíteni fogom, amikhez nincs bizalmam; börzei foglalkozásaidat
615 32| beszéljünk olyan dolgokról, amikről még eddig nem beszéltünk.~
616 23| visszaveri villanyütésekkel, amiktől az elkábul. Valódi tengerész.
617 43| s őt hívja.~Leó sietett, amily gyorsan csak lovai vihették.~
618 33| nagyobb diadal volt, mint amilyenre érdemesnek hitte magát.
619 26| olyan nőt látott kilépni, aminő Serena volt, s utána egy
620 42| kívánhatott már a sorstól, mint aminőben részesült.~A kapus azt mondta:
621 18| klasszikus jellemeknek, aminők oly ritkán teremnek; akiről
622 39| egy ötvenkrajcáros brosst, aminőket az utcaszegleten árulnak,
623 36| szemekkel tekinte Incére, aminőkkel néz a macska a lesből a
624 16| orrát-száját elfintorgatva, aminőt csak figuránsnők a színfalak
625 26| csak álomkép vagy. Sokszor ámítasz így. Mindjárt fölébredek,
626 33| neki, mert ő nem szokott ámítni, hogy önnek csupán a mindennapi
627 33| fényes csecsebecsék azt az ámító külszínt adják szobájának,
628 41| történtekért rég általános amnesztia van már adva. És elvégre
629 29| kifejezni a hazatértet megelőző amnesztiáért, s aztán sietett Pestre.~
630 21| zárja keresztül az utat: amögött állnak a lövészek. Az ágyú
631 1 | Horácból: „Ne sit ancillae tibi amor pudori!” Ezt tréfásan mondja
632 28| lesz szükséges nála semmi amputáció?~– Nem lesz szükséges, bárónő.~–
633 34| a kellemetlen útitárst – amúgy parasztosan.~Ince úgy megszorította
634 41| névjegyet.~Walter Leó bámult és ámult:~– Ah! Hát te Fatime miatt
635 33| rászakadó mennyországtól, ámultan rebegé:~– Hanna grófnő!~–
636 1 | egy kanna vizet, s bizony anabaptizálja vele Gideon úrfit, s most
637 36| gyöngédséget fogad el. Ince azóta anachoretai életre van kárhoztatva.~
638 6 | ellen könnyű küzdeni az anachoretának: a test földi vágyait meghűsíti
639 16| pesti rézműves láncon forgó ananászfejű buzogányokkal látta el e
640 1 | citámen Horácból: „Ne sit ancillae tibi amor pudori!” Ezt tréfásan
641 4 | sem terjesztettem odiosus anekdotákat, még a zsidókat sem bántottam
642 41| vannak a cirkuszban Belle Ange-ék! Szomszédjától a másik páholyban
643 41| a bérkocsira, mely Belle Ange-ékat szokta hordani; veres hintaja
644 40| Ince látogatásai Belle Ange-éknál gyakoriak voltak ugyan,
645 36| holnap mademoiselle Belle Ange-hoz? Hogy megdorgáld keresztatyai
646 39| Különösen monsieur Belle Ange-nak nagy megerőltetésébe került,
647 41| törődve a jelenlevőkkel, Bella Ange-zsal, cseléddel, orvossal, magához
648 36| vezette el őt másnap Belle Angeékhoz Leó kíséretében. Előre tudva
649 1 | felöltönyét felvenni. S mikor az angelus utolsó csendülése is elrezgett
650 4 | leányát is megtanította anglusul, franciául. Mégsem tudott
651 24| Napóleon létrehozta az angol-francia egyezséget az orosz elleni
652 34| krími háború alatt, mégpedig angolokkal; de azok, mondhatom, hogy
653 16| terjedelmes gyümölcsössel és angolparkkal, mely egész a közeli rengeteg
654 7 | magas mennyország minden angyalaival és paradicsomi boldogságával;
655 43| Lerajzolja őt, mint szabadító angyalát, midőn a torlasz alól az
656 6 | alatta. Állítsd a te őrző angyalodat közénk és rossz gondolataink
657 43| van nőm?… Hogy van az én angyalom, Serenám?…~Leó most még
658 28| Kertészkedtünk szegény jó angyalommal együtt. Mikor eljöttünk,
659 36| a ti kedves kis színpadi angyalotok! – panaszkodék Áldorfai
660 9 | rózsaszínű láng lobognak; s a vad ánizstól sárgállik a mező. A csatornák
661 41| hogy azt görbe úton kétszer annyiba kerülve juttasd hozzá. –
662 7 | Plutark tanított rá, és Anonymus és a Carmen miserabile Rogerii
663 21| hangzott volna még a politikai antagonisták, a vetélytársak, a személyes
664 3 | kísértő. De jöjjön csak Antal oda, ahol eleven ember a
665 3 | Küzdünk ellene szent Antallal.~– Könnyű volt Antalnak
666 4 | másszőrűek ellen. Előttem van antecessorom szomorú példája. Ő katolikus
667 33| konspirációja ellen egy tromfja, egy antidotuma, egy ellenösszeesküvése
668 24| mindig csak olyan törékeny anyagbul, mintha azok építenék, akik
669 5 | vezetéknevét is megmondá, az anyakönyvbe beírás végett. Egyébiránt
670 19| restellte a szegény falu anyakönyvét magával hordani s nekik
671 27| Testvérem halva tér vissza anyámhoz, nekem pedig Prágába kell
672 5 | megfogjuk egymás kezét szegény anyámmal, s elmegyünk, amerre világot
673 13| tegezést.~– Nézd ez ereklyét. Anyámtól kaptam ezt halálos ágyán.
674 4 | mert az jobban megmarad az anyjánál, s később még segíthet is
675 36| kiálta a zokogó leány kérlelő anyjára. – Miért vittél engem oda?
676 15| gyermekkora óta. Serena már anyjától tanulta, amióta eszmél,
677 22| csecsemők vagyunk, akiket az anyjuk kitett idegen ház küszöbére.~
678 18| embernek megkegyelmeztek, az apácafejedelem-asszony meg szokta azt csókolni,
679 35| egyre nem tanítottak az apácák és gouvernante-ok senkit.
680 34| hozzá. Ezt nem tanítják az apácáknál.~Hűsége férjéhez látványszerű
681 3 | fülemben! Úgy nevezik, hogy „apácazengés”.~A beteg megkísérté veszteg
682 28| szembe, rágalmaztalak az apád előtt? Azzal érdemeltem
683 3 | szurkálódni)~– Én ismertem a te apádat. Szentképfestő volt Gyimóton.
684 11| kezét, s imádkoztat vele az apáért. Aztán elalusznak, a kutya
685 28| adta ki az őt megillető apai jusst. Piros, mosolygó arca,
686 32| híres nagy nevük mellett apáik vagyonát nem örökölték,
687 3 | melyet én szereztem nekik: apáiktól csak testüket kapják, de
688 7 | hogy tódul a zászló alá! Apák elhagyják családaikat, tisztviselők
689 8 | magad után nekünk, fiatlan apáknak!~– Nem örökre – viszonzá
690 12| kell számolni a gondos ősz apáknál.~Nem hagyta őket elveszni.
691 19| vendégeikkel, Serena így szólt az apáthoz és a vénekhez~– Atyáim!
692 2 | fogadás, melyet önválasztotta apátjuk kezébe tettek, nem nehezebb,
693 2 | azt visszaszerezni. Egy apátjukat, ki ez ügyben sokat fáradozott,
694 34| az övé, mintha cserkesz apától vette volna sztambuli bazárban,
695 5 | nádszálat, se egy vályogot az apátság. Itt én parancsolok!~S a
696 5 | Pannonhalma alól a mi bencéseink apátura, a hős Uross verte el egykor
697 19| látogatást tettek együtt az apátúrnál, ki akkor a perjellel és
698 20| is katonásan üdvözlé az apátúrt.~Erre a hintó megállt, az
699 5 | enged. (Feljebb pedig nem apellálhatni már.)~Ince abban a kínos
700 39| eszményképe volt a bibliai apokrifok Lilitjének, ki az első embert
701 10| harctéren megsebesültek ápolására vállalkozzanak. Veszedelmes
702 15| csak férfi kap meghívót. Az ápoldák mind a Tisza túlpartján
703 43| költözött, azért, hogy Incét ápolhassa. Néha a fiát is elvitte
704 37| lenni, hogy egészségüket ápolják; hanem arra is, hogy egymás
705 12| árulta el magát, s a homlokát ápoló gyöngéd kezet sohasem érinték
706 3 | szavaidat, akkor, mint gyógyító ápolód, a kórtünetek jelenségei
707 43| hogy üljön le ágya mellé. Ápolói magukra hagyták őket.~Akkor
708 25| nem-szeretem-világot.~Első szava az volt ápolójához:~– Hol van nőm?~Az vállat
709 3 | rekedt hangon könyörgött ápolójának:~– Emeld föl szemeimről
710 42| felhasználják a tébolydai ápolók, mögéje kerülnek, s két-két
711 12| nyugalommal felelt:~– Az a kóroda ápolónője.~– Úgy? – szólt Dallami
712 10| voltak a sebesültek, meg az ápolónők; akkor meggyújtották a nádat
713 12| kóroda szekerein csak az ápolónőknek szabad helyet foglalniok –
714 19| szegfüveket, amiket Ince ápolt egykor. Most is nyílnak.
715 34| Hiszen semmi, egy fillér árú apostasia sem kell hozzá, hogy elmondja
716 1 | fiú, mint mi; ha minden apostol azt tette volna, amit Péter,
717 13| szürke felhőalakok a kétségek apostolainak árnyai; a herézis fantazmái,
718 21| szidja a szenteket és az apostolokat s azoknak a gazdáit.~A mellette
719 33| belőle, a papbul férj lett és aposztata, a sors kényszerítő praestigiuma
720 20| az elveszett fiút, nem az aposztatát, hanem csak a hőst, a hazafit,
721 40| magával ragadta: „Hahaha! bon appetit! bonne nuit! Én ezt nektek
722 32| beszélni.~– Te a mi embereink apraját-nagyját tökéletesen meghódítottad.~–
723 42| a ház elnökéhez; s holmi apróbb számlákat kiegyenlíteni.~–
724 38| a szívemet, tépem én még apróbbra, s odahajítom a világ bolondjainak:
725 25| hogy ha az ember sokáig él, apródonkint minden a másé lesz; csak
726 23| tópolni a lyukas harisnyát. – Apropos: „asszonyok!”, van önnek
727 21| lugosi útról fordítsák vissza Arad felé. Harmadfél millió az
728 13| által, másodszor a Garam áradásától; vissza nem lehet menni,
729 13| kijárásra számítottak. Folyamok áradnak ki szokatlan téli időben,
730 15| volt eddig, átváltozott arannyá. Szeretett, és boldog volt.
731 6 | Ince száz darab szűzmáriás aranya ott hevert már akkor Serena
732 21| ágyút veszélyeztessem a te aranyadért? Az utolsó ágyút, mellyel
733 21| kiáltasz harcosaim után, az aranyadhoz, ezüstödhöz még egy darab
734 7 | tennél most, ha megtakarított aranyaid megvolnának? Egyfelől az
735 31| küszöbről?~A hesperidák aranyalmái kínálkoznak eléje. Méreg
736 24| el. E vízvezető az akkori aranyásás rendszere mellett televény
737 24| az iszapban, homokszemnyi aranyatomokért, és érezni azt az átkozott
738 1 | levél, csak virág. Azok az aranyba, rózsaszínbe játszó, hímporterhes
739 21| felé. Harmadfél millió az aranyban, ezüstben. Az osztrák vezérnek
740 31| nyeremény, mely mértani arányban fokozódik. Több, mint Kalifornia
741 39| mentség, se védelem, se aranybánya. Ment vissza kárhozatába.~
742 25| vissza. Elég volt nekik az aranyból. Utazni sem volt többé semmi
743 6 | sövényeivel, a kassai rózsa aranycirádáival, közben mint elszórt csillagok
744 30| sokpitykés gyöngyösi mentében, aranycsipkés, veres bársonyszalagos főkötővel;
745 24| népvándorlás vízözönében. Az aranyéhes kalandorok évrül évre mélyebben
746 41| nőcsábító, aki, ha akar, aranyesővé is tud változni. Ez a nők
747 24| tölték a kivándorlottak az aranyföldön. Ince gyümölcsfái ligetté
748 24| többsége szinte oda vágyik. Az aranyföldről hallott regék mind elmámorosíták
749 43| aranyveres zsinórokkal és aranygallérral; mellén a szabadságharc
750 19| érdemrend mellén; a főtiszti aranyhajtókák mind megannyi hosszú regéket
751 3 | Álmodott csábleányok, álmodott aranyhalmazok, álmodott étkek. Könnyű
752 6 | belecsempészte a papírba csomagolt aranyhengeréét. Számára volt az elnyerve,
753 16| derekán veres török öv, aranyhímzetekkel, abba egy görbe ezüstnyelű
754 24| Tegyen velük próbát az aranymezőn.~– Azonban a szőlőnek is
755 24| veres téglaházra, mely az aranymosások vízvezetője mellett egy
756 24| az igaz, hogy ezüstnek, aranynak nincs elég csábító ereje.
757 19| érzem.~– De többet ér az aranynál. Majd megtudod azt egyszer.~
758 32| mi ketten tudjuk, hogy az aranyon heverő Amerika sokkal takarékosabb,
759 8 | őket, s szuronyaik hegyét aranyozák meg sugárai.~A kolostor
760 4 | igaz, hogy elefántcsont és aranyozás mentül kevesebb volt rajta.
761 1 | oszlopos peristyljével, aranyozott tornyaival; túl rajta ismét
762 19| készíttette e díszöltönyt, széles aranypaszománnyal gallérján, kézhajtókáin.
763 21| húzódnak végig. Alattuk még aranysárga az ég, fölöttük már betegzöld.
764 23| Késő este lett, mire az Aranyszarv-öböl árbocerdejéhez eljutottak;
765 23| óta ott horgonyozott az Aranyszarv-öbölnek abban a részében, ameddig
766 41| jégbarlangot s az abrudbányai aranytelepeket, úgy semmi sem kényszeríti
767 21| odafeküdt rá, és beleharapott az aranytömegbe, hogy ott maradt rajta a
768 7 | rajta.~„Nekünk se vasunk, se aranyunk. Nevünk szerzetes, helyünk
769 43| Az a kávébarna atilla, az aranyveres zsinórokkal és aranygallérral;
770 16| felett veres szerviánka, aranyzsinórzattal s apró sárga gombokkal;
771 16| kifizetem a lőtt szarvasnak az árát, s számoljon be a pénzzel
772 30| is, az kétségtelen sikert aratna számunkra.~Ince végre megunta
773 37| tüzelőnek, fű, melyet nem aratnak le szénának: csak gyönyörűségre,
774 23| Abban a percben, melyben az árboc hegyére ér: ezt a tényt
775 23| hallotta már, hogy a hajó árbocának a haránt póznája micsoda
776 23| tömkelegéből vagy a Boszporusz árbocerdejéből, amit feladott neki.~Egyszer
777 23| mire az Aranyszarv-öböl árbocerdejéhez eljutottak; Incében a tündéri
778 31| igazgatásába elegyedik? Az árbochoz kell-e kötözni Odisszeuszt,
779 23| az ezernyi lámpafény az árbocokon, a sötétkék víztükörtől
780 43| a csillagos pavillon az árbocon leng: őt nem fogja bántani
781 23| halgyorsaságú ladikkal az árbocos szörnyek között, mint a
782 31| hullámok között, mint az árboctalan hajó.~Úgy volna-e az; ahogy
783 40| félrekormányozva e kellemetlen árból a hajót.~Erre aztán Caesarine
784 8 | távozók felé voltak fordulva arcaik; még hangzott a dobszó és
785 8 | őket, gyöngéden megveregeté arcaikat, s aztán hirtelen félrefordult
786 28| ne kerüljön többet! Ily arcátlanul hazudni a szemembe! Ostobának
787 30| két különböző kölcsönkért arcból volnának összeállítva: két
788 4 | vonultak e kérdésnél. Sovány arcbőre feszes redőket vetett e
789 22| amelyben Törökország lehet az archimedesi pont, ahonnan a világot
790 43| úgy hasonlított valami élő archoz.~Ide hozták át a mélyen
791 28| volt egy rejteke miniatűr arckép számára; de ez a rejtek
792 40| Ott voltak felakasztva arcképeik egymás mellé, életnagyságú
793 28| Incének az ő családtagjainak arcképeit, cserébe kívánva az övét,
794 30| ültették le, életnagyságú arcképének lemásolása végett. Egy faragó
795 38| két szemközt fordult nő arcképével.~És azzal együtt ama tenger
796 28| találkozott Ince azzal a mosolygó arcképpel, mely Walterné albumában
797 3 | zubbonyból.~– Nem lehet. El fogod arcodat ékteleníteni.~– Azt akarom.
798 30| bárha azon szerencsétlen arcok közé tartozott is, mik olyanok,
799 3 | Hadd marcangoljam össze az arcomat, kérlek. Ha pap lesz belőlem,
800 12| sebet, lemosni a sápadt arcról a vért, és ott virraszt
801 43| járt most is a szabadban, s arcszíne piros volt, csak termete
802 28| málvavirágszín öltöny volt, mely arcszínéhez nagyon illett, s hajába
803 11| odáig rossz az út.~A hosszú arcvonalban kétsorosan előhaladó zászlóalj
804 28| szemei tudtak olvasni az arcvonalmakban, s Ince vonásai áruló nyitott
805 32| változást idézett elő az arcvonalurak konfigurációján.~– Azt nem
806 28| következtetést is olvashatá útitársa arcvonásaiból, hogy ez tehát mégis mésalliance,
807 32| Helene észrevette Ince arcvonásairól, hogy az nem nagy kedvet
808 30| vizsgálja keresztleánya arcvonásait.~– Egészen az apja képe –
809 12| tekintet, e vonaglás az arcvonásokon! És midőn gyöngéden föléje
810 34| csinál, aki még csak egy arcvonással sem árulja el, hogy mi baja
811 40| elkezdett zongorázni odabenn. Arditi csókkeringőjét játszotta.~
812 24| szárat eresztett, mint egy arekapálma, gumója is lett nagy, mint
813 41| tiszteletlenül viselte magát. Az aréna közepén lehengergőzött,
814 39| elvállalta tisztességes árért és részletfizetés mellett
815 34| ő kezdett élcelni a cseh arisztokráciára, holott annak egyik legbüszkébb
816 33| magányos szobájában. Körüle arisztokratikus pompa, feldíszítés. Kárpitok,
817 38| ő még e könnyek ismételt árjait ez óramű méla dallamának
818 30| hoznak Incéhez egy hosszú árjegyzéket a választási múlhatatlan
819 30| kiszolgáltatott holmijaik fizetetlen árjegyzékét ki fogja egyenlíttetni.
820 11| ellenfél előőrsei elhagyják az árkot, s gyorsan húzódnak a falu
821 10| harc (az első ütközet az „ármádia” két külön alkatrészre vált
822 23| Engem tévedésből vagy ármányból hoztak ide.~– Az meglehet;
823 23| Most felvilágosítja az ármányról, mellyel kelepcébe ejték.
824 13| éjbe. A hófelhők gomolygó árnya, mint egy varázskép tüneménye,
825 13| a kétségek apostolainak árnyai; a herézis fantazmái, mik
826 35| a nagy sötét pilláktul árnyazott két elsőrendű csillagnak
827 30| hosszú selyempilláktól árnyazva, sejteti az egykor kifejlendő
828 32| nő, nem félhetnél elődöd árnyékától: a megboldogult férjnek
829 13| tűzhelyen táncoló vörhenyes árnyékokat vetett a füstfogta falakra.~
830 38| sértett büszkeség démona árnyékozá be arcát denevérszárnyaival.~–
831 43| monda Ince. – Csak az árnyékozásnál fogom azt elrontani; ahhoz
832 30| volt.~Hanem van aztán egy árnyoldala a diadalnak. Néhány nap
833 33| átugratásánál belebukott az árokba, s ló és lovas kitörte a
834 11| Amint közelébe érnek, az árokbul kékes füst villanik fel
835 11| és meghátrált egész az árokig, s mikor jöttek az ágyútekék,
836 18| fogok félmillióra, bármi áron, és holnapután egy egész
837 16| gerillacsapat éneklé.~Ébredj, Árpád büszke népe!~Ragadd ki híres
838 40| versenyezhetők, egyszerre ötvenszeres árra emelkedtek fel. Ince Fatimének
839 43| digitalis, laurocerasus, arsenicum, bizony nem csemegefélék:
840 42| egész férficsapat a dühöngőt ártalmatlanná tenni.~De ahhoz nem jó volt
841 22| veszed is) talán mégis nem ártana a szeraszkiernek megköszönnöd.
842 18| vésztörvényszék Walter Leót egészen ártatlannak nyilvánítá; ellenben Áldorfainak
843 5 | haragszik erre a szegény kis ártatlanra, akit az Isten ide küldött?~
844 39| pillanatban az egész lényén átömlő ártatlanság kifejezésével tudta mutatni
845 34| minisztériumtól, ami nem megy minden artézikút-fúrás nélkül.~Ez idő alatt Leó
846 3 | feladni rá, hogy kezeivel ne árthasson magának.~Ez fokozta lázas
847 30| törvényszéki elmarasztalás meg nem árthat.~Áldorfai pedig már akkor
848 4 | ő csizmáinak kevesebbet ártván a harmatos fűben gyalogolás.~–
849 31| végett csupán tízezer forint áru részvényt kell letenni.
850 34| Hiszen semmi, egy fillér árú apostasia sem kell hozzá,
851 19| szó, minden tekintet ezt árulá el.~De Serena többet kívánt
852 17| haranguirozni a katonákat. „Árulás van! Meg akarják szöktetni
853 30| hogy azt kiengesztelje.~Ez árulással rokon cselekvény után menten
854 40| posztóval, hogy a lépteket el ne árulják. Végre egy kis előszobába
855 26| jogtalan bitorlóra. S dehogy árulnák el, hogy mi nyelven beszélnek;
856 18| egész millióért el fogom árulni a hazámat.~– Ön rettentően
857 17| hasonlított ahhoz a bibliai árulónőhöz. Ragyogtak a szemei, mikor
858 17| magatokat eladatni! Halál az árulóra!”~Walter Leó most kezdett
859 17| Meg akarják szöktetni az árulót, aki az ellenséget behozza
860 4 | termesztett, s rengeteg pénzt árult belőle. Nevetni tetszik
861 40| családias otthonosságot árultak el, de azon túl semmit.
862 24| halántékain lüktető erek árulták el, hogy mit szenved most.
863 17| dühével kiálta:~– Uram! Én nem árultam el önt! S ön elárul engem!~–
864 40| Hanna, abból egy fillér árút sem hagyott meg Fatimének
865 41| vállalatban, aminek osztalékát árvák utolsó falatja, özvegyek
866 8 | a megszedett szőlőkert, árván, elhagyottan.~Hányan fognak
867 6 | senkije sem lesz a szűznek, az árvának: mindenkitől el lesz hagyatva.
868 24| alatt nábobokká lettek az ásó és csákány segélyével. Kemény
869 24| cserebogár” nótáját.~A férj ásójára támaszkodva hallgatja a
870 23| Nézze ön ezt az Euplecteia aspergillumot. Ez is egy puhány háza.
871 32| kétszáz előre bejegyzett aspiráns várakozik, ő pedig nem visz
872 18| konvent, a napi sajtó, az assignaták özöne, a guillotine, önöké
873 22| üdvözlés~– Aleikum unallah szép Asszéki.~Ince nem is szólt erről
874 5 | közé, éppen a leglármásabb asszonnyal találta magát szemközt,
875 37| honol. Férfiaik jámborok, asszonyaik boldogok és gyermekeik engedelmesek.
876 3 | ember a kísértő, ahol élő asszonyarc nevet a bűnös élvezetvágytól,
877 32| Szublimálja egy férfi lelkét egy asszonyéban, s aztán praecipitál belőle
878 19| mennyországot cseréltél el egy asszonyért!~És a férj megérté e néma
879 32| fecsegé a kedves kis ideges asszonyka. – Amíg a háború tartott,
880 42| többi gyöngéd emlékek. Finom asszonykéz rajzolta levelek; még most
881 41| egy aszkéta belekóstol az asszonyméregbe. Magunkforma gonosz életű
882 32| szelleme van éppen, amennyi egy asszonynál kellemetes. Apja meghalt,
883 17| unokahúga vagyok „kedves asszonynénémnek”, a nevem „Eszter”, úgy-e
884 5 | letorkoltaték, (különösen az asszonynép rettenetesen lármázott),
885 5 | kerekes ágyú, amivel azokat az asszonyokat el lehetett volna hallgattatni;
886 36| Bosszút állnék mind a két asszonyon egyszerre.~– Hogyan?~– Parbleu!
887 38| nyilvános élete mit tartozik az asszonyra? A nő lehet eziránt közönyös.
888 43| feleségről, a leghívebb asszonyról a föld kerekén, hogy ő hűtelen?~–
889 19| csöndjét sarkantyús léptekkel s asszonyruhasuhogással, és bemutassa nekik, akit
890 4 | volna olyan nehéz, mint az asszonyságnál; mert ő már atyja után félig
891 41| fésülködötten.~– Itthon az asszonyságok? – kérdé Ince még a rácson
892 22| Alligatorra elszállítják az asszonyságot, azután őket kettőjüket
893 39| nemes ember volt.)~Az új asszonyszemek tükréből egészen új világ
894 4 | lévita –, hogy valami kóbor asszonyszemély itt bujdokolván, az elkerülhetetlen
895 42| egy csoda! s nincs-e az asszonyszívben csoda elég? – akkor adieu
896 27| utazókhoz tartozott.~Ince jó asszonytartó ember volt; mikor egy szép
897 33| az övé, amíg benne lakik. Asszonyunk, Mária Terézia a maga idejében
898 24| kalandorok évrül évre mélyebben ásták magukat a földbe le: az
899 4 | van, mikor másutt országos aszályról panaszkodnak. Ereken, patakokon
900 2 | sem éjjeli virrasztások, aszkétai testsanyargatás; és semmi
901 28| nyugtassa meg szegényt!~A szalon asztalait albumok foglalták el művészi
902 28| volt étkezés előtt és után asztaláldást imádkozni. A hölgyek ájtatos
903 16| eközben nem tudott enni saját asztalánál. Gyanúba keverte magát,
904 32| Ince kedvetlenül veté le asztalára a kapott csomagot, s azt
905 6 | reggeli harangszó gyakran asztalátul szólítá el. Egy roppant
906 16| tették a társalgást.~Az asztalfőn a háziasszony és a vendéghölgy
907 7 | főurak mázsaszámra küldik asztali készleteiket, ősi ékszereiket
908 2 | bámulandó remekben magyar asztalosok készíték, magyarhoni ritka
909 17| úrnőhöz. – Vitesse el az asztalrul az edényeket. Itt most törvényszéket
910 28| tevékenységgel készíté az asztaltársak számára a reggelit, s emellett
911 21| Az osztrák vezérnek volt átadandó. Én voltam az egyik megbízott.~–
912 13| Ince irányában, most egész átadással rábízta magát. Nem ijeszté
913 23| Van önnek fegyvere, amit átadjon?~– Nincs.~– Akkor szíveskedjék
914 42| aztán a keserű búcsúvételhez átadni a hűtelen teremtésnek azt
915 7 | i cisztercita szerzetes átadott a nemzeti alapra száz darab
916 41| benyitott a szobájába.~– Nos?~– Átadtuk neki a leveledet. Elolvasta.
917 20| egy második Gibraltárrá átalakítani. E feladat nézett Incére.
918 17| Valami cselédöltönyt. Én átalakítom őt ismerhetlenné. Fejére
919 26| gondolatait más régiókba átcsalogatni. Nem mentek oda. Gondolkozott
920 30| hangulata egyszerre hogy átcsap ránézve az ellenkezőbe.~
921 11| felugrott, s fejeik fölött átcsapott, ijesztően búgni a légben.
922 4 | Incét idáig hozta, az úton átcsergedező patakhoz ért, ahol a lovak
923 26| ha szemei véletlenül az átellenben ülő férfi szemeivel találkoznának.~
924 26| jobb oldalon pedig már az átellenes ülést Ince foglalta el:
925 26| szivárványcsillagokat szórt körül az átelleni falra, e csillagok odaragyogtak
926 32| s aztán elmélázott. Ince átérté, hogy a társalgásnak vége
927 28| érkezőkre tea várt, ami az éji átfázás és mindennemű megkínzatás
928 43| nyúlni, s annak kézcsuklóját átfogni. Leó úgy érezte, mintha
929 7 | le ott, s akkor nyilaktól átfúrva rogy össze. Erád bácsi esperes
930 24| hemiszfériumról a másikra átfutni kényszerítik.~Pedig, bizony,
931 26| gondolatait, és olvasta az átfutó házak falain ez óriásbetűket.
932 9 | dombról nagy sivalkodással, s átgázolt a túlsó partra. A Sión átmenni
933 19| hevüléséből érzé, miket kell most átgondolnia a nőnek, ki karján csüggve
934 18| s ő azalatt befogatott, áthajtatott Szolnokra; felkereste Serenát,
935 3 | akinek hiába beszéltek, hogy áthevülten, izzadtan, jéghideg vizet
936 12| fagytól. Minden folyam jéggel áthidalva, semmi gát az ellenség előtt.
937 11| hangját az ellentáborba áthordta a szél.~Volt e dalok közt
938 10| teremtettek elő, s azokon reggelig áthordták a foglyokat, a fegyvereket
939 43| öltönyök. Az a kávébarna atilla, az aranyveres zsinórokkal
940 30| egzekválnak Sámsoni Lencin: az atillája gombjait-e vagy a tajtékpipáját,
941 19| úton azt a kopott foltos atillát és köpenyt viselte, mely
942 9 | Az út, mely a Siónak az átjáratához vezetett, kétfelől sűrű
943 41| annak minden csepp vérét átjárja az. Azt nehéz kigyógyítani.
944 34| volna gondolatainak egyedüli átjárója. Hajh, Ince maga is szeretett
945 9 | csapatot, hogy megeszik, ha átjönnek.~A határőr csapat vezénylő
946 30| A híresség átka~Áldorfai Ince naprul napra
947 28| két ember utoljára egymást átkarolja! Ha azt láthattam volna!~– (
948 28| Szegény Hanna!”, s aztán átkarolva rokonát, gyöngéd erőszakkal
949 21| mellyel menekülő hadtársaim átkelését védelmezhetem? Valamennyi
950 9 | hogy megkísérti a Sión az átkelést.~Egy kompot fedezett fel
951 14| romladékait félreháríttatod, átkelhetsz rajta egész csapatoddal,
952 9 | zsákmány fölött, Ince maga is átkelt a komppal azért, hogy az
953 10| gazdahagyott fegyvereket; azután átkiáltottak a túlsó parton portyázó
954 5 | jegyesek. Szűz jegyesség, mely átkísér az örök üdvösségbe.~Az út
955 16| összeszedtem az értékpapírjaimat, s átköltözöm mindenestül a prágai házba.
956 27| legkeresettebb cikk volt egy szíjjal átkötött plédbatyu, mely a grófi
957 19| csomag volt az, sokszorosan átkötözve galanddal.~– Ez az én örökségem –
958 41| minden kijövőt.~Ha mondott átkot Hanna Áldorfay fejére, úgy
959 21| zsákmányomat veled megfelezni.~– Ne átkozd a sorsot; én nem kérek belőle
960 7 | imádkozunk többé, hanem átkozódunk! és letéptük a harangokat
961 41| várnia kell egy helyhez átkozva.~Három óra volt már délután,
962 36| vétkes, egyedül én! Engem átkozzon! Engem taposson el! Én tettem
963 27| Hradzsinba, onnan megint átküldik a Generalkommandóhoz, onnan
964 23| aszerint menjen velük az Atlanti-óceánnak vagy a Csendes-tengernek.~
965 35| tanít ön rá, annál jobban átlátom, hogy én meg sem tudom ezt
966 34| elgondolkozott rajta, s átlátta, hogy ő a hibás, ő kezdett
967 36| nyárból egyszerre a télbe átlépésnek, vallási vakbuzgalom lehessen
968 22| törődni, melyen a török földre átlépett, semmit sem hozva át magával
969 11| ellenség után, s egyszer átlépi azt a folyót, mely az ország
970 4 | csak fél lábbal kellene átlépnie.~Ince meg volt felőle győződve,
971 8 | vagy békeszerető? – Lovag, atléta, gymnasta voltál, midőn
972 12| midőn csákóját a golyó átlyukasztá. „Üljön ön lovamra, tábornok”,
973 7 | sirokkóját.~A sirokkó pedig átmegy a kolostorok zárt ablakain
974 4 | tünemények voltak. Másfél láb átmérőjű hatalmas ellipszoidek, hüvelykujjal
975 32| háború tartott, mindennap átnéztünk valamennyi New York-i lapot,
976 29| markos legény kétfelől, átnyalábolják a lábszárait, felkapják
977 34| mondták rá, hogy biz ez átnyergelés volt; de igen szépen ment
978 40| látogatójegyét kivegye tárcájából, s átnyújtsa a kapusnak.~Hejh, hogy megjuhászodott
979 18| megvehetetlen gyémánt! Két karral átölelhető egész világ! Nevettek és
980 42| sírni.~Leó odalép hozzá, s átöleli a vállát.~– Jer innen, kedves
981 6 | szólt reszkető hangon, átölelve a beteg vállait.~A nő felpillantott,
982 29| egy ruhaárus boltba, hogy átöltözzék igaz hazafinak.~Egy boltban
983 39| pillanatban az egész lényén átömlő ártatlanság kifejezésével
984 37| célja az ég; kik hisznek átokban és áldásban; kik, ha esküt
985 3 | Mikor a nap első sugarai átpiroslottak a szömörcefák lombjain,
986 9 | Balatonbul kifelé folyik, s átszelve a sárréti lapályt, alant
987 24| rémületeit, halálfélelmét átszenvedte a nő. Néha hetekig nem volt
988 17| útját állta, és karjaival átszorítá.~– Nem innen, asszonyom!
989 33| alakot kedve lett volna átszorítani, de a „szerzetbeli hölgy”
990 41| marad róla. Két térdével átszorítja vékonyait, s azalatt kezeivel
991 3 | mely a Boldogasszony szívét átszúrja. Az egész vidéket ő látta
992 43| rajta, mint mikor a napsugár átszűrődik a szőlőlugas levelein… Soha
993 35| banánlombok között, s a leveleken átszűrődő zöld fény melegét arcán,
994 30| dühös kozákok dárdáitól átszúrva.~Nro 2, jegyzé Ince.~– S
995 21| A menekülők azalatt mind áttakarodhattak a török partra. A második
996 40| a dohánydoboz fenekére.~Áttámolygott saját szobájába. Ott voltak
997 41| ügyvéde, hogy ha már eléggé áttanulmányozta Erdély fővárosának megszemlélésre
998 22| Barátkozik a követségi attasékkel, s megtanítja őket hasist
999 28| Kiáradt a Moldva? Valami attentatum? Szólj: mi baj van?~Vencel
1000 18| akarják, dicső pályafutását átterelni valami zátonyra – katonák
1001 35| vasúti engedélyt. Az én áttérésem volt az ekvivalens, ami
1002 14| helvét hitvallásra akarok áttérni.~– Hogyan? – szólt bámulatában
1003 22| beoltani a török hadseregbe. Az áttérők fényes ígérettel voltak
|