1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
2505 25| hulló koszorúkat a tenger csoda-puhányainak. E vízió végigfutott lelkén
2506 25| 1861-ik évben aztán megint csodadolgok kezdtek el történni az Óvilágban.~
2507 36| Hát ez a természet naiv csodagyermeke, mikor nőmnél látogatóban
2508 23| ablakán keresztül az ég csodáira bámult, s azokkal tanakodott.
2509 29| megtiszteltetés?~– Hát ki a hét-világ csodájának? Nem hallottad azt a szép
2510 36| indoka: ez a leghihetetlenebb csodák közé tartozik.~– S ilyen
2511 3 | a porszem és a vízcsepp csodákat mutogat nekem. Enyim a tudományok
2512 37| fosszon meg ereklyéimtől, csodákba vetett hitemtől, a bűnbocsánat
2513 15| reménnyé, hitté. Hitt a csodákban. Meg volt nyugodva felőle,
2514 24| alispán paprikás pálinkával csodakúrákat vitt véghez a váltólázban:
2515 19| össze. És ez meg meghalt. Csodálatosak az isten útjai!~Ekkor aztán
2516 42| szemeit Fatimére meresztve. Csodálatra méltó asszonyi teremtés
2517 40| is titkolta el afeletti csodálkozását, hogy őt otthon találja.
2518 32| dogmatikai vitatkozásra, s csodálkoznak rajta, honnan veszi egy
2519 18| összetalálkozom, hogyan állom ki csodálkozó tekintetét, midőn egy ilyen
2520 15| oly válogatatlanul ad, s csodálkozva kérdé magától, álom volt-e
2521 33| gyönyörtől – rebegé –, s nem csodálnám, ha meg is némultam volna.
2522 27| Az úrhölgy fejét rázta: „Csodálom: ez az ember sírt előttem,
2523 15| mindenképpen elvész. Mikor aztán csodamódra megszabadultak, akkor vették
2524 43| életerőnek a megsemmisülés csodamunkája ellen.~Másnap, mikor meglátogatta
2525 16| Aprítsuk halmokra. (ismét)~A csodára a cselédség mind kiszaladt
2526 20| a tengerfenék virágai, a csodás isis és antipathes korall-grották
2527 27| odabenn: „Mit nézed te e csodaszép tüneményt?” Aztán eszére
2528 19| az ő nevében. És aztán a csodaszerű megmenekülést. A föld keblén
2529 6 | feladat volt: leírása azon csodatéteknek, miket a Boldogságos Szűz
2530 39| teremtő szenvedély minden csodatüneményeivel; hogy ugyanaz a leány akkor
2531 35| nemzeti betegségünk van: az a „csömör”, ered a jóllakásból. Gyógyulunk
2532 19| történnie; felverje a folyosók csöndjét sarkantyús léptekkel s asszonyruhasuhogással,
2533 42| lábán, s Ince olyan nagyon csöngetett, hogy nem volt ideje a másikat
2534 19| fölemelte kardját, hogy ne csörömpöljön a kövezeten. Az ősz apát
2535 29| gyertyáját elfújja. Egyszer csak csörren az ablak, s a két üveglapon
2536 7 | szuronyerdők, százezrei a tűzokádó csöveknek, mind befelé, a szíve felé
2537 4 | zsák karórépa, hat zsák csöves kukorica, fél mázsa só,
2538 19| Mennyi szó volt ebben a csókban!~S mikor ott térdepeltek
2539 13| homlokán. E foltok az ő csókjainak nyomai! A képzelem rémképei
2540 24| mikor az apa kicsinyét csókjaival megríkatja, s a szófogadatlan
2541 40| zongorázni odabenn. Arditi csókkeringőjét játszotta.~S az első akkordok
2542 34| ember csak megköszöni, kezet csókol érte, magasztalja is, hogy
2543 18| biztosítani Ince, s kezeit csókolá örömében. – S ne hidd, hogy
2544 19| őrjöngőt, ki ott a fűszálakat csókolgatá, mikre férje rátaposott,
2545 7 | kard; azt fényesíté, azt csókolgató; annak mondott hízelgő szavakat,
2546 8 | hozzá, hogy utoljára kezet csókoljanak neki: mindegyiknek tudott
2547 30| hogy keresztleánya kezet ne csókoljon neki. Hiszen tartozik vele.~
2548 22| őexcellenciájának, hogy csókolom a kegyes kezeit; de magam
2549 40| igen jó!~– Engem meg nem csókolsz egy hétig az ecetes vöröshagymás
2550 29| ölelkeztek össze vele, agyba-főbe csókolták; hét közül hatra nem emlékezett;
2551 19| tiszteletesnének is kezet csókoltam én!~– Az önnek lelkésznője
2552 18| senki meg ne botránkozzék a csókon, sorba csókolta Brandlernét
2553 28| fehér kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú hajfürteit,
2554 1 | szőkéről, piros ajkról, csókról, forró szívdobogásokról:
2555 42| Kinyújtott piciny rózsaszín csokros lába hegyével megtaszította
2556 40| félnek úgy a vereshagymás csóktul – szólt Fatime halkan, a
2557 27| temetett bőröndöket s egyéb úti csomagokat. Azok közt legkeresettebb
2558 38| nem jön vissza), azokat csomagolja össze, s küldje utána az
2559 6 | belecsempészte a papírba csomagolt aranyhengeréét. Számára
2560 4 | termény is volt az: erei, csomói, cikkei vannak, bunkó a
2561 4 | babonás hit. Tömérdek gyilkos csomorika termett az idén a mezőn,
2562 23| csónakig.~Mikor már Ince a csónakban ült, még egyszer kezeiket
2563 23| karját, s lekísérte őt a csónakig.~Mikor már Ince a csónakban
2564 23| több biztatást, futott a csónakjához, senkivel szóba sem állt,
2565 10| azok megértették a dolgot, csónakokat teremtettek elő, s azokon
2566 23| felkapaszkodott azon. A csónakosok tovább haladták.~Ince a
2567 24| haszna, csak a birminghami csontlisztgyárnak, mely három év múlva a háború
2568 24| csatamezőt, s az ott összeszedett csontokból spódiumot és fénymázt gyártott.~
2569 4 | csermelyét a kenyérben, s a csontot a húsban.~– Annálfogva meg
2570 21| közelebb eresztené őket: csontvázak serege lenne belőle. Röppentyűt
2571 21| Erdők, mezők útjain menekülő csoportok hemzsegtek. Azok mind a
2572 28| ölelkező, jajgató, nevető csoportokon keresztül utat tört magának
2573 11| visszavonulást jelenti.~Feje fölött csoportos léptek dübörögnek. A győztes
2574 1 | aszerint, ahogy hajlamai csoportosíták.~Azzal mindenki ölrekapott
2575 12| amellett, nem mint egy megriadt csorda: ki merre lát, hanem terv
2576 5 | oltárainkat, s a nagy mongol csordát Pannonhalma alól a mi bencéseink
2577 43| feszítenie, hogy a könny ki ne csorduljon szemeiből.~Viszi őt már
2578 6 | verte odáig, öltönyéről csorgott a víz, a csúszós iszapban
2579 2 | távolról odavezetett forrásvíz csorog a folyosón márvány medencébe,
2580 24| Mire apja a Kordillerák csúcsait megmászta, akkorra már a
2581 21| van. A zászló lankadtan csügg felette. A szoros felett
2582 19| fogadja, s hosszú pókhálók csüggnek alá a gerendákrul, megvastagodva
2583 19| emberfőnyi darázsfészkek csüggtek.~A takarótalan hárságyon
2584 19| átgondolnia a nőnek, ki karján csüggve lép be e szobába?~– Itt
2585 35| öltözve. Haja most is előre csüngött a homlokára, mintha gondolatai
2586 3 | Azt akarom. Hadd legyek csúf. Legalább, ha tanár leszek,
2587 29| kötött belénk az utcán, csúfolta a kacagányunkat. Én aztán
2588 4 | sem őket pullusoknak nem csúfoltam, a lutheránusokról sem terjesztettem
2589 10| valami igazi kapucinusnak a csuhája. Egy kémnek az álköntöse
2590 30| ha megint felveszi a papi csuhát, hát megkapja a kalocsai
2591 30| fiókjába eltenni.~– De ne csukd el a fiókodba, pajtás! –
2592 40| zárva; – a kettő egymásba csukható, s fogaival egymást kiegészíti.
2593 12| kivehetlen színűvé tesz; a csuklya a férfinak csak bajuszát
2594 13| kettecskén…~Azzal fejére húzta a csuklyáját, és kiment.~Künn egyre hordta
2595 1 | felső nyitva, az alsó szárny csukva. A menekvő Don Juan őzsebesen
2596 37| simára taposni, hogy utána csússzam én is? Soha ne hallottam
2597 6 | öltönyéről csorgott a víz, a csúszós iszapban fáradságos volt
2598 41| ezrest Belle Ange úr markába csúsztatá.~– Köszönöm – rebegé a citoyen. –
2599 17| esenge Caesarine Leó lábaihoz csúszva térdein.~– Mindent megteszek,
2600 42| azt az embert, aki őt oly cudarul meggyalázta! Megcsókolja
2601 41| akinek ha az ember egy cifra cukorbábot ád játszani, meg kell, hogy
2602 28| iszik, de férje kávéjába cukordarabkát mártogat, s beletorkoskodik
2603 28| ingerültebb lett Helene; a cukorfogó csíptetőt úgy hajította
2604 16| Gideon színig rakta poharát cukorral: ő úgy szereti azt.~– És
2605 39| az ő epekedésére jóltevő Cythere meg nem indította keblében
2606 3 | barba. C: a nyak, cervix. D: a középujj, digitus. E:
2607 16| halmokra! – rivallá a refrént da capo a veres vezér, a folyosó
2608 38| megharagszik valakire, s dacbul, dölyfbül letépi azt az
2609 19| lévitának, megjavítjuk a dáciáját, kitisztítjuk a parókiát.
2610 23| te ugorjál!” – „Tedd meg. Dacolj!” suttogá a másik; „Ha ver
2611 32| mindenki megtért, hát ő minek dacoljon odakinn egyedül egymagában?
2612 37| Isten büntet meg azért, hogy dacolni mertem vele.~– Akkor kétféle
2613 15| vakmerő volt a nőietlenségig; dacolt veszéllyel és viharral,
2614 36| e perctől fogva irtózik. Daemoniacusnak tart, akinek nemcsak az
2615 33| akinek nevére gyönyörtül dagadt keble.~Hajh! Amaz első fényes
2616 29| félreáll az orra, s fel van dagadva, mint egy uborka, a kapott
2617 28| zsarnok a híveihez, mint a dahomei szultán; mert ti ezt a szörnyű
2618 40| kért volna a japáni vagy dahomeyi expedícióhoz; hanem az a
2619 5 | mikor kivette az idegen dajka kezéből a síró kisdedet,
2620 11| hintve őrtüzeikkel, s harci dalaik hangját az ellentáborba
2621 1 | kedvvel harsogtatja profánus dalait, míg az elvált rész egy
2622 35| tudott magyarul.~– „Fortunio dalára” esett a választás. Ez még
2623 5 | nevetséges alak; te egy délceg dalia. Az egy homályos eszű korlátolt
2624 17| mind egyszerre vérszomjú daliákat szülne. Azok aztán rögtön
2625 32| mintha oda volna láncolva a Daliborka (éhtorony) boltozatához.~
2626 33| bizony beteszik a szűrit a Daliborkába, mikor éppen esküdni megy!~
2627 28| érzéke”. Kedélyére hatott a dallam, de nem a művészet. Neki
2628 38| ismételt árjait ez óramű méla dallamának hangjainál; sokszor vegyült
2629 11| közt egy, a Marseillaise dallamára alkalmazott, melynek szövege
2630 28| himnusz, melynek magasztos dallamát egy túlboldog népnek kell
2631 35| amikben kedves behízelgő dallamok és egészséges humor képezik
2632 39| újraébreszt, mely a frivol dallamokat utána dúdolja, s gyönyört
2633 30| Kezdődik az egy búcsújáró dallamon, mely lassankint alászáll
2634 40| mint egy szilaj csikó, s dallamra hangoztatva vissza: „osztriga!
2635 11| áthordta a szél.~Volt e dalok közt egy, a Marseillaise
2636 11| őrtüzeket meggyújtani s a harci dalokat énekelni, hanem csatakészen
2637 40| táblákat, egy roulade-ot dalolt ki az éjszakába, s kihajlott
2638 16| magát. A Marseillaise-t dalolta.~Magyar szövege is van e
2639 43| Esténkint, mikor magára van, dalra fakad.~„Cserebogár, sárga
2640 17| humorral felelt neki.~– Dámákkal nem szoktam verekedni.~Gideon
2641 42| tűzfényben úszott minden. Damaszt- és brokátszövetek égtek
2642 35| teljesíteni.~Midőn a nehéz damasztfüggönyt félrevonta az elfogadóterem
2643 32| se más afféle garde des dames nem kíséri sehova. Tehát
2644 43| különben az a másik kapitány („damned Dutchman!”) megharagszik,
2645 27| mókázik a feje fölött függő Damoklesz-karddal. Hanna grófnő e magyarázat
2646 10| ellenfélnek egy elszakadt dandára: ezerkétszáz ember. Nem
2647 7 | egri püspök maga vezérli dandárait a dúló cseh hadak ellen.”~„
2648 21| A közbenjáró megnevezi a dandárnokot.~– Mit kíván tőlem?~– Megadást.~–
2649 13| a menekülőnek. Már egyes dandárokra van bízva, hogy keressenek
2650 32| hadviselésében, s mint tábornok és dandárvezér végezte pályáját.~Amint
2651 41| tapasztalataim igazolják. A többi dandy-isten csak suhanc mellette. Apolló
2652 40| galoppot eltáncolt vele saját danolása mellett szobahosszat.~Pedig
2653 29| fenekéről. Ez még hazájának egy darabja volt. Ezt a kis gömbölyű
2654 25| temetés volt a háznál. Egy-egy darabka papírt ha megleltek, melyen
2655 17| tűntek el? A vértesek jó darabon üldözték őket.~Ez kegyetlen
2656 19| egérlyukak hánnyal szaporodtak? a darazsak hány réteg sejtet raktak
2657 19| Az eresz alatt emberfőnyi darázsfészkek csüggtek.~A takarótalan
2658 29| csibukszár, mely lehetne kozák dárda, meszelő és más egyéb, csak
2659 9 | a füzény (lithrum) virág dárdái, mint megannyi rózsaszínű
2660 30| nemes lelkét a dühös kozákok dárdáitól átszúrva.~Nro 2, jegyzé
2661 10| Góliátnak: „Te jössz én ellenem dárdával, puskával, én pedig megyek
2662 12| hevélyében, a táborélet dáridóiban valami szentetlen gondolattal
2663 10| ez, akivel a szentmihályi dáridónál táncoltunk. Azután én megtartottam
2664 30| százezer forintrul Szent Dávid – szólt bele Sámsoni Lenci. –
2665 4 | olyan az én népem szent Dávidként, mint Básának bikái; ennélfogva
2666 27| ridegebbül hangzik ez: „Débarrassez vous vous de moi.”~Azt Ince
2667 17| nevetés. Egy valóságos falusi „debella” állt előtte.~– Tegyünk
2668 16| az oláhokkal elkészült, Debrecenbe jön, szétveri az országgyűlést,
2669 18| több is itt, uram?~– Van. Debrecenben két miniszter lakik egy
2670 24| egyszer megjött a híre a december másodikai államcsínynek,
2671 35| idegen művésznő oly finom decentiával lép föl, oly úrias kellem,
2672 28| és főpapság bankárja: a declarans párt bizományosa; nevezetes
2673 28| husziták, az újabb kori declaransok nem jönnek itt szembe rájuk:
2674 7 | kölcsönöz; apja, nagyapja, dédapja leszek, ki lelket ád neki,
2675 5 | hogy kell a kisgyermeket dédelgetni, elringatni, hogy elszenderüljön,
2676 39| kényeztette Caesarine-t, csupa dédneve volt előtte; cifrázta, piperézte,
2677 4 | rájuk az ölnyi magas virágzó dédős, megrázva maghüvelyeit,
2678 3 | vesz körül, fiak, unokák, dédunokák, kikben az a szellem, az
2679 21| találnak, mely el van akadva a degetben. A fuvaros keményen nógatja
2680 22| oszmánnál nincs Jézus jobban degradálva, mint a kálvinistánál a
2681 41| sóhajta fel Belle Ange úr. – Dehogynem. Nekem ma Párizsban kellene
2682 42| alakot.~Herkules volt az a Dejanira-köntösben.~A két nyomorult sietett
2683 30| a kalocsai érsekséget.~– Dejsz azt nem teszi a barát! Mert
2684 16| Caesarine!”~A szép hölgy azonban délcegen felemelé fejét, s egy villikirályné
2685 19| kurátor. Mindennap eljön délelőtt-délután megnézni a parókiát, hogy
2686 20| a zöldarcú tengeristen, delfinfarkú paripái prüszkölnének oda
2687 28| komornyikot fogadj! De még ma délig! Engem ez az ember nem szolgál
2688 17| Walter Leó hajfürteihez, mint Delila, mikor Sámson ellen behítta
2689 7 | tartatott; a legiszonyúbb delírium hagymázos víziói véres valósággá
2690 29| idegen viselete, amit már e délkör alatt senki sem hord. Belébotlanak.~–
2691 39| délsarkát keresi, ugyanakkor a délmutató vége egy harmadik éjsarkához
2692 39| Útjaik kétfelé válnak. Hanna délnek utazik, neki pedig észak
2693 14| üldöző csapatjai északrul, délrül a romfalunál összejöttek,
2694 39| északmutató hegye egy más delejtű délsarkát keresi, ugyanakkor a délmutató
2695 5 | hatást gyakorolt volna a délszigetek minden vad népeire; ámde
2696 28| ismerős, aki velük találkozik, délutáni egy órakor „wünsch wohl
2697 41| s úgy adjuk át. Jól van. Délutánig rendben lesz a dolog. Légy
2698 6 | semmi társas mulatság.~E nap délutánján ismét ugyanazon szekér állt
2699 24| feltámasztja a reményt; demokratává teszi a nagy urat, úrrá
2700 7 | az ínség minden kísérő démonaival. Mindkettőnek joga van könyöradományodhoz.
2701 1 | benne a kevélység dicsekedő démonát.~– Most így fogok hazavonulni,
2702 43| felcseréltem egy lángajkú démonnal. Az egyik megfagyasztott,
2703 36| meg a te kis gonosztevő démonodat: szép Fatimét.~– Te járatos
2704 32| szoborszerű szépségéből az akkori denevérszárny-idomú hajkitömés, haja egyenesen
2705 38| démona árnyékozá be arcát denevérszárnyaival.~– No, de jól van – folytatá
2706 6 | pokolba, koldus barát. „Deo gratias”: barátpénz.~S elhagyta
2707 29| szaporán! Azért jöttünk deputációba, hogy levigyünk: aztán gyújts
2708 30| ítéleteket majd megsemmisíti. Deputációk jönnek hozzá, hogy védelmezze
2709 26| tarkára festett vitorlás dereglyék úsznak. Egy vadregényes
2710 1 | véve az erőszak fogásai, a derék-betörés, a gulyásos levegőbe lódítás
2711 21| lobogót leszakítá róla, s a dereka körül kötötte öv gyanánt.~
2712 43| ágynak, vánkosokat, párnát, derekaljat egyenkint kiszórt belőle,
2713 1 | kínzóját nekivinni a fák derekának, hogy lehorzsolja magáról
2714 22| mint egy feleséget és egy derekára kötött zászlót.~Őt nem érdekelte
2715 41| azalatt kezeivel leoldja derekárul a kötélhurkot. A ló fejét
2716 13| már, a parázs rózsaszín derengést vegyített az árnyak közé.
2717 43| nyugodt boldogságérzet mosolya derengett át arcán. Inte neki, hogy
2718 42| szobát kétféle világítás derengi át. Egyik a lobogó kandalló
2719 40| folyosóját az ablakon át derengő udvarlámpa gyéren világító
2720 42| Hátha egy szóval fel tudna deríteni valami szörnyű csalódást,
2721 4 | el-elsimítani; az áruló derültség erővel visszatért megint.
2722 32| a viszontlátás örömének derűje. Kezét nyújtja az üdvözlőnek. (
2723 16| forradalmat tanulmányoztuk. Petőfi Desmoulins Camille-nek látta magát,
2724 40| horgacsolva, a tetején a dessint egy nyolcágú ezüst csillagkereszt
2725 4 | nevezni, és méltán, hogy deszkafalai be voltak ragasztva papírral,
2726 4 | kevesebb volt rajta. Egy deszkagunyhó volt az, éppen akkora, hogy
2727 6 | hívatott, nem őtet.~A lévita deszkapalotájában jó volt megpihenni Incének.
2728 27| érzé, hogy lába alatt a deszkázat enged; annak csak egy erős
2729 22| jogot tart. Azért énekel „Te Deum laudamust”. A háború dogmája
2730 28| elő nála.~E jókedv, e női dévajság közepett egyszerre elképedt
2731 3 | rugiens, quaerens, quem devoret?”~– Küzdünk ellene szent
2732 6 | lépett előre subdiaconusból diaconusi állásba: azok között Gideon.
2733 40| sorába, aki nőkön szerzett diadalaikkal eldicsekszenek, s furfangjaikkal
2734 32| asszonyt? Vissza ne éljen diadalával!~Másnap azonban meglátogatta
2735 10| már akkor a sokkal nagyobb diadalfényben meg sem látszott az övék.
2736 11| kerülnek hírlapok; itt csak diadalhírek járnak szájról szájra: a
2737 20| szekértábor állt kétfelül. Diadalívek voltak rögtönözve, s fehérbe
2738 20| fiatalságtól ellepve. A diadalíveknél koszorúk özönlöttek a hintóba,
2739 20| felszíne volna. …Mintha ezek a diadalkapuk, e virágos lobogós fák:
2740 14| nem halunk; sem senki nem diadalmaskodik fölöttünk. „Nec portae inferi!”
2741 24| új alakban, s hódításait diadalmaskodva beszélte el a feleségének,
2742 20| maradt a mezőn.~Rémséges diadalmenet volt az! Tíz mérföldnyi
2743 30| van aztán egy árnyoldala a diadalnak. Néhány nap múlva hoznak
2744 21| ellenségeskedést. A győztes ellenség diadalordítása mellett hova hangzott volna
2745 41| harangszó félbeszakított!~E diadaltól kérkedő arc láttára egy
2746 10| volt ez!~Számba sem jött a diadaluk. Mire Ince győzelemittas
2747 32| felfésült haj, a gyémántos diadém és csillagkereszt, s a kettős
2748 28| csillagkereszt és fején diadémmal körített bársonysüveg.~–
2749 35| az volt rólunk az orvosi diagnózis, hogy egy nemzeti betegségünk
2750 14| összecsavargatva papi stóláját. – Diákkoromban jártam e tájon, mint supplikáns;
2751 4 | gyűlölök. Én soha a pápista diákokkal nem verekedtem, sem őket
2752 5 | akinek minden élce a vén diákos pennalismus; te pedig egy
2753 11| századát úgy hítták, hogy diákszázad, az egymás közt latinul
2754 3 | mesterségembe, tanulj inkább diákul beszélni ezekkel a képekkel,
2755 7 | nevemet fogod viselni, s dicsekedel vele.~…Hajh, sok veszendő
2756 24| micsoda kitüntetés, micsoda dicsekedés egy olyan megérdemlett pofon,
2757 19| kétségbeesés titkából a boldogság dicsekedése támadt. Halld meg, te drága
2758 8 | héti sétálás után holtomig dicsekedhessem vele, hogy én is ott voltam
2759 4 | el nem követett jó tettel dicsekedjék.~– Nem az én cselekedetem
2760 24| eseményeit. Az aranyásók dicsekedtek vagy panaszkodtak. Egypár
2761 35| szőnyegeket, bútorokat válogatni. Dicsekszik, pompázik a férjével. Mutogatja
2762 22| egyedül ebben a nem igen dicséretes hírű török városnegyedben?~
2763 10| mostani zűrzavarban minden dicséretre méltó, ami sikerül. Én önt
2764 12| kinevezve zászlóaljában, s nevét dicsérettel említé meg a hadi bulletin.~
2765 4 | voltak, akik maguk kenyerén dicsérik az urat.~Templomot is építettek
2766 3 | tetszett neki, hogy úgy dicsértem a képeit. El is csakliztam
2767 7 | fején a koronán kívül még a dicsfény is sugárzik, s körül a párkányzaton
2768 7 | egy világító sugárt vetett dicsfényéből kétségbeesése kínzó homályába,
2769 41| hányt-vetett életet, mint az enyim, dicsően bevégezhetni.~– Hátha én
2770 6 | emberiségnek, és leendő hírneved, dicsőséged mind nem ér fel – egy igazi
2771 20| oltárátul, a világ örömeiért, dicsőségeért. Hagyjátok meg az én mentsváramnak
2772 14| eddig hittem. A szentek dicsőségét, szent Péter örökségét,
2773 20| vitték volna magukkal.~S a dicsőséghez nem volt egyedül. A nép
2774 20| tud örülni az olyan nagy dicsőségnek, melyet nem érdemelt meg.
2775 19| egy névtelen ellenféllel dicsőségtelen harcokat vívni. Historiographot
2776 13| lett. Hanem futni, futni és dicstelenül futni. Hozzászokni – a szégyenhez!
2777 24| ereje leküzdeni honvágyát, dicsvágyát, a bosszút, harci ösztönét
2778 33| önmagáért, nem érdekből, nem dicsvágyból, nem a fellelkesítő bámulat
2779 38| lenni.~Amint lemondott a dicsvágyról, egészen más eszmekörbe
2780 28| Kaliforniában?~– Én nem jártam a digginsekben aranyat ásni.~– Azt gondoltam
2781 43| bevéve. Opium, hyosciamus, digitalis, laurocerasus, arsenicum,
2782 3 | cervix. D: a középujj, digitus. E: a mozduló száj, edo.
2783 23| kialkudta, ki is fizette már a díjat.~Incét meglepte e nagy barátság
2784 6 | fogadja el tőle a szertartás díjául azt a koronás tallért.~Ez
2785 24| ilyen becses személyt jobban díjaznak, mint egy minisztert.~Ha
2786 29| Nem hallottad azt a szép dikciót? Most gyere le szaporán!
2787 19| Gergely bullája, emezt diktálja a szeretet vallása.~A szemrehányásnak
2788 33| követelményeiért, nincs-e ezeknek is diktálva a megtorlás abban, hogy
2789 33| Szerencséje volt Incének, hogy dimissoriálisát a dudai matrikula nyomán
2790 39| helyett márványkandallók, s dió- és cseresznyefa helyett
2791 6 | megásva, hozzá a sírkő, diófa koporsó, halotti gyász.
2792 41| Apolló csak furulyázni, Dionüszosz csak inni tud; de Zeüsz
2793 36| hogy mi az?~– Valga me Dios! Én, ha Incének volnék,
2794 8 | lomtárból előcepelt rozsdás dióverőkkel elinduljak katonást játszani,
2795 24| helyéből. Nem hitt többé. Sem a diplomáciában, sem hazafiaiban. „Humbug
2796 22| fogoly is; foglya az európai diplomáciának. Arra kell mennie, amerre
2797 2 | amidőn I. Ferenc átadja a diplomát az akkori apátúrnak. Az
2798 37| a legelső impendimentum dirimens: a „votum”. Én önnek csak
2799 4 | embernek egyedül élni.”~Ince discrétus célzást tett, hogy talán
2800 30| tanyára megy, véletlenül ilyen diskurzusnak lesz tanúja. Egy asztalnál
2801 30| közeledtét, s félbeszakították a diskurzust.~Pedig ő maga is szerette
2802 28| volt Ince cicerónéja.~Egy díszalbumnak mindjárt a harmadik lapján (
2803 26| födelekkel; egy megnyíló völgyben díszes magas vendégfogadók: nyári
2804 16| gerillacsapat volt a Vasváryé; díszesen egyenruházva, jól fegyverezve,
2805 20| hogy férje mellé üljön a díszhintóba, ha azt nem akarta, hogy
2806 2 | magyarhoni ritka faneműekből, a díszítések gyönyörű tiszafa- és szömörcelapokbul
2807 25| ama nagy diadal napján a díszkapukat korallgrottáknak látta maga
2808 40| egész pompás vacsora az ő diszkréciójukra volt bízva.~S még annál
2809 19| arisztokraták örökében. Szamárlapu, disznóparéj, kutyatövis, koldusdió fává
2810 29| viselet csak mint egyenruha, díszöltöny vagy népies gúnya szerepelt
2811 19| kinevezték, akkor készíttette e díszöltönyt, széles aranypaszománnyal
2812 20| hintó hat fehér lóval, a díszruhás kocsis mellett ült egy markos
2813 16| midőn a törzstisztek a díszteremben ültek az idei karcos mellett,
2814 20| színhelyére, s minthogy a hátulsó díszülés csak két ember számára van
2815 32| a színházban. Szabóját, divatárusnőjét fizeti a szerzet pénztára.
2816 41| a nyakadat vagy egy szép divathölgyért, az a te nyakad, s nem az
2817 27| acélabroncsoknak, amiket azon idők divatja szerint a hölgyek krinolin
2818 29| vítták végig, hogy az európai divatot megtartották mellette, s
2819 32| szabása is eltűnt az akkori divattól. Hosszú derék, mely a csípők
2820 34| egyetlen egy szónoklati diverziónak az árán. Rászánja-e arra
2821 42| szilánkká zúzni az egymásra dobált kincseket.~A fülkeajtóbul
2822 43| Leónak, ha ki nem akarta dobatni magát.~Az orvos végre kénytelen
2823 23| nem kell tőlem emlékül: dobd a vízbe.~Ince nem tehette,
2824 1 | helyett a vakandtúrást.~De nem dobhatta le Gedőt. Úgy fogta az két
2825 21| szegény állatokat? Inkább dobjon le a szekér terhéből valamit!~
2826 33| hitében, de csupán szíve dobogásáért keresni a második szerelmet?
2827 13| nem akar a szív elszokni a dobogástól, hát szűnjön meg verni.
2828 14| eleget. Vaklárma az. Még a dobot se üttesd meg érte. Nevetség
2829 40| nem keresi: a dohánytartó dobozom fenekén. Ő irtózik a dohánytól.~–
2830 13| mi lesz a leányból, kiről dobra ütött hír lett, hogy őt
2831 42| sikoltásomat hallod, mikor a tűzbe dobsz? Hagyj élve, kérlek!”~És
2832 42| Elítélsz-e? Kárhozatra dobsz-e? kihallgatatlanul? Te dühös
2833 8 | mi ócska fegyvereinkkel dobszóra lépkedni? Adok neked lovat,
2834 42| legszeretőbb szívet; te sárba dobtad a kínált becsültetést: te
2835 35| rabszolgákat fog rajta venni. Nem dobtak ki a hajóbul? Nem bizony,
2836 20| melyek viselői elkeseredetten dobták oda a kardot a kormány lába
2837 13| Most már nem az. Ki van dobva a napfényre, s lesz belőle
2838 21| látni.~Az üldöző ellenség dobverése hangzik a hegyek közül.
2839 19| sok éven át mívelt földet, dobzódva a kiirtott arisztokraták
2840 10| magamnak, mondván: „ab hoste doceri”, az ellenségtől tanulni
2841 43| éjjel, késő órában jött Döblingből sürgető izenet Walter Leóhoz,
2842 21| Ez az utolsó ágyú.~Közbül döcög egy szekér, azon négy sebesült:
2843 15| ifjú feleség, lóháton és döcögős szekéren folytatják a menyegzői
2844 42| volna ő meg Incének ezt a döfést, mikor tudja jól, hogy ez
2845 3 | cserebülyök hogy hantolnak el egy döglött vakondokot, s azoktól megtanulta
2846 37| nagyon, hogy a harag, a dölyf hevítse föl agyát; még csak
2847 38| megharagszik valakire, s dacbul, dölyfbül letépi azt az útjába esett
2848 37| a lelket visszahajítani dölyfösen az Istennek, aki adta, s
2849 20| társai az ős Buda falait döngetik: ő nem lehet ott!~Bántotta
2850 16| lépcsőn. S míg ő a rácsot döngette haraggal, azalatt vége lett
2851 6 | nem lehet őt megmentened. Döntsd el ezt a sziklát, ha tudod.
2852 17| székét a két hátulsó lábára döntve, kedélyesen hintázta magát,
2853 5 | ébren még.” Végre egy lövés dördült el. Ez üdvlövés volt a lévita
2854 29| Szervusz, cilinder! – dörg eléje oroszlánhangon a kövér
2855 21| visszhang sokszorozza a dörgést a hegyfolyosóban. Ince vissza
2856 5 | papkisasszony kezét, s megjuhászult dörmögéssel mondó neki: „Aztán abból
2857 11| közül.~– Itt a zászló – dörmögi egy hang.~– Akkor ő is itt
2858 20| állót. Az útfélen tarackok dörögnek, mintha ütközet kezdődnék.~
2859 19| fordult, mikor a kertajtón a dörömbözést meghallá; de nem sietett
2860 14| szerelmeséhez.~Az ajtón dörömböztek.~A segéd jelenté, hogy a
2861 41| az ő ágyába, míg életre dörzsölhették.~– Ki tette ezt? Ki tette
2862 22| keresztyén dogmát. A keresztyén dogma szerint a gyilkos pokolra
2863 15| kultusz, melyben minden vallás dogmái egyesülnek. Napok, mikben
2864 38| kétségbe vonják, hogy a dogmák szerint üdvös volt-e őt
2865 22| Nincs nekem semmi bajom a dogmákkal – felelt rá Ince. Az embert
2866 39| azonfölül, akárhogy megvált is a dogmáktul, akárhogy túltette is magát
2867 22| dönti az egész keresztyén dogmát. A keresztyén dogma szerint
2868 32| estélyeimen egyházpolitikai dogmatikai vitatkozásra, s csodálkoznak
2869 40| földről, s ismét visszadugta a dohánydoboz fenekére.~Áttámolygott saját
2870 40| kulcsot Áldorfay otthon a dohánydoboza fenekén szokta tartani.
2871 2 | támogatva, longissimáik a közös dohánydöböz körül; ott vannak a hegedűk,
2872 24| káposztarászákat hintegette be dohányhamuval, azok ellen az apró nyálkás
2873 40| tárgyhoz, amiben a vágott dohányt tartják; aminek a szagától
2874 40| vagyok, ahol nem keresi: a dohánytartó dobozom fenekén. Ő irtózik
2875 40| dobozom fenekén. Ő irtózik a dohánytól.~– Haha, szegény!~S azzal
2876 29| csak egy nagy sallangos bőr dohányzacskó, de abba van három font
2877 30| ajándékokat is: díszkardot, dohányzacskót, hímzett szőnyeget, antik
2878 24| honfitársainak. Nehezebb, mint a dohányzásról leszokni. Meg is kerülték
2879 40| tovább, mint odáig, hogy „Dolce baccio…”~Ott egy félreismerhetlen
2880 28| egyetlen fiának még termet dolgában sem adta ki az őt megillető
2881 40| Bécsbe. Múlhatatlan nagy dolgai voltak. Hagyta őt menni.~
2882 35| kezedet megszorongatja, dolgaid felől tudakozódik, s ha
2883 34| fináncoperátumok és vasút-entreprise-ek dolgáról. Azoknak pedig már Krisztus
2884 20| senki mást. Ha elébbvaló dolgod van a harcmezőn, széked
2885 32| barátod vagyok, neked nagy dolgokkal tartozom. S miután az Isten
2886 32| magában, hogy vajon ezeknek a dolgoknak, amiket most Leó neki elmondott,
2887 43| tőle, hogy mindazokra a dolgokra emlékezzék, amik vele az
2888 32| mellé, és beszéljünk olyan dolgokról, amikről még eddig nem beszéltünk.~
2889 17| vasas ellen! Ez már fordít a dolgon! – Hencegett az álcázott
2890 34| tiszta és fehér volt az a két dolgos kéz, mint a patyolat, akkor
2891 18| saját kezére is könnyen dolgozhatik, s nincs oka velem megosztani
2892 38| átvirrasztott éj után, mert nappal dolgoznom kellett, hogy kenyerem legyen:
2893 6 | Gyakran kihullott a toll a dolgozó kezéből, hogy térdre esve
2894 24| lakosztály épült, az ő számára dolgozószobának, abban lakályos kényelem:
2895 9 | Három olyan ellenséggel volt dolguk, amelyikből egy is elég.
2896 41| Tehát csak ennyiben lesz dolgunk a mitológiával, s nem kell
2897 32| Africanus” fogat húz fél dollárért, s árul hajkenőcsöt kopasz
2898 24| előfizetője volt, és félmillió dollárnyi hirdetménybevétele. Ennek
2899 28| még van belőle hatezer dollárom.~– Az tizennégyezer-négyszáz
2900 24| nyomtattak, de csak háromszázezer dollárra vitte még a hirdetményeivel.~
2901 23| Százötvenszerte nagyít. Valódi Dollond-féle készítmény. Jól a szeméhez
2902 8 | papi öltöny alatt pitykés dolmány volt rajta, és lábain sarkantyús
2903 16| hajtva, lehajtotta, s a dolmánya gallérát, mely eddig le
2904 9 | nemzetőr, búzavirágszín dolmányban, nehéz szuronyos puskákkal,
2905 34| meglepje. De milyen nagy dologba kerül az neki! Serena egyetlen
2906 31| visszaszerezni. Ne kezdjen ön olyan dologhoz, amit nem tanult. Ha egy
2907 24| szerkesztői valami okos dologról is szerettek volna vele
2908 34| súlya! Te annyit tudsz a dologrul:… no, amennyit szokott egy
2909 10| az idő, mikor egy száraz dombhoz jutott a lévita, melyen
2910 30| körtefábul; egy lelkes honleány domborműben idomította azt ki viaszból,
2911 9 | vezényszóra, hanem rohant le a dombról nagy sivalkodással, s átgázolt
2912 12| Amint egy helyütt az út a dombtetőre felkanyarodik, a fák alatt
2913 9 | Requiem aeternam dona ei Domine.”~…Még mindig pap volt.~ ~
2914 4 | neque aureum mea renidet in domo lacunar.”~(Sem elefántcsont,
2915 1 | szárny csukva. A menekvő Don Juan őzsebesen szökik át
2916 9 | fejéhez:~„Requiem aeternam dona ei Domine.”~…Még mindig
2917 28| összeszorítkozunk. Allons donc!~Azzal Ince kezét egyik
2918 36| Philemon és Baucis, Herman és Dorothea, Odenatus és Zenobia, Aben
2919 4 | s ekként duplex libelli dos est. S a többi.~Valóban
2920 39| látogatójegy, egy billet doux volna, arra írta ezt a szerelmi
2921 14| kincs, ami az én üdvömnél drágább és magasztosabb. Az egy
2922 39| fényűző kiállítás nem volt drágábbra számítva, mint amennyiben
2923 34| föltenni.~Ebben az időben tehát drágák voltak a szavazatok.~Egy
2924 39| fűrész sokszoroz, orosz drágakő-kézművészet; velencei tükrök a falakon;
2925 43| ragyognak benne, mint a drágakövek… Ott fogunk várni a mi világosságunkra…
2926 32| veszedelmes emberré, hogy drágán tartod magadat. Mindenki
2927 18| minden kincsnél nagyobb drágaság: ez a királyoknak megvehetetlen
2928 18| De éppen azt. Nekem egy drágaságom van az ön számára. Adja
2929 27| katasztrófa hírére rögtön jött a draisine-en lovagolva a közeli állomásról
2930 27| állomásfőnök ígérte, hogy külön draisine-nel fogja őt odaszállíttatni,
2931 24| csak egy férfi szívének drámáját, melybe néha az ágyúdördülések
2932 17| keveréke állt előtte a véres drámának s az alacsony bohózatnak,
2933 12| parancsszónak érvényesítését igen drasztikus módon próbálta ki.~Egyszer
2934 7 | Aldunáról, a negyedik a Dráva felől. Ez volt a legfélelmesebb.
2935 3 | bajod, ha a búzát megeszi a drótféreg: a tiedet nem eszi meg.
2936 5 | Gyalog sokkal közelebb esik Dudához minden világrész, mint szekéren.~
2937 6 | kis Gelence patak, mely Dudáig felkanyarog, most egy gátját
2938 4 | mennyire megy ez a fizetés Dudán?~– Biz az sok. Tizenöt forint
2939 4 | van-e a másikhoz kapcsolva.~Dudának hítták azt a falut, ahová
2940 4 | franciául. Mégsem tudott Dudánál tovább jutni. Ez az én népem
2941 39| frivol dallamokat utána dúdolja, s gyönyört talál benne,
2942 40| kikísérő szobaleány markába, s dúdolva ment le a lépcsőn, melynek
2943 26| Kapitány! Ohé!~A közeledő gőzös dübörgése már hallik, a lapátcsapások
2944 11| fölött csoportos léptek dübörögnek. A győztes zászlóalj visszavonul.
2945 17| benyílóba.~Guido toporzékolt dühében.~– Hol a kardom – ordíta
2946 43| volt, szabadulni; hanem dühének szavakban adott kifejezést.
2947 17| Leó a fékezhetlen indulat dühével kiálta:~– Uram! Én nem árultam
2948 1 | mind. Van kacagó harag, dühig fokozott jókedv, csintalan
2949 16| Nevednek esküdt ellensége~Dühödre hozza láncodat. (ismét)~
2950 41| lázban van: akkor elkezdett dühöngeni, sírni, haját és ruháit
2951 43| barátjához, mert ez ismét a dühöngés korszakába esett, s őt hívja.~
2952 43| egészen. A beteg keveset dühöngött már.~Azután elkészíttetett
2953 43| szánta el magát. Odaugrott a dühöngőhöz, befogta a száját mind a
2954 43| padlóhoz lesrófolva. Ez a dühöngők bebútorozása.~S ő még mindig
2955 42| Jött egész férficsapat a dühöngőt ártalmatlanná tenni.~De
2956 42| jámbor Belle Ange helyett dühöngsz, aki vagy nem tudja a dolgot,
2957 17| Tagsorai kifejezték a névtelen dühöt, mely e bántalomra támadt
2958 16| hogy férjét még nagyobb dühre ingerelje ellene; s mintha
2959 40| reszketett az emberfeletti dühtől.~Egy hajtűt vont ki kontyából,
2960 21| zápor alatt félrecsaptunk a dülő útra; reggelig meg sem pihentünk.
2961 30| özvegyasszonyok hozzák eléje dugaszban tartogatott magyar bankjegyeiket,
2962 42| székecskéjéről, szivarát szájába dugja, egyik térdét két összefont
2963 38| a fejét, hogy a zsebébe dugjanak valami nyereséget. Szerelmes
2964 34| aki pöröl, aki sír, aki dúl-fúl, ront-bont, körmöl és pofoz;
2965 1 | ha a Gethsemane-kertben dulakodásra került volna a dolog?~–
2966 16| kedvesük hajzatában édelegve dúlni, hanem marokra fogva és
2967 17| jelenetektől kimerülten dűlt le a pamlagra, míg Leó szótlanul
2968 21| tovább szemléli a távol Duna-partnál történteket. A naszádok
2969 21| eljutott az utolsó csapat is a Duna-partra.~Incét ott várta a parton
2970 16| nemzeti hadsereg urává lett a Duna-Tisza közötti térnek: az abszolutizmus
2971 21| Áldorfai Ince. E magaslatról a Dunáig látni.~Az üldöző ellenség
2972 21| át a menekülő csapatok a Dunán. Valamennyinek a sorsát
2973 29| gömbölyű kavics volt, amilyen a Dunaparton terem. Ince eltette azt
2974 4 | amint Ince végighaladt a duplaszegfűkkel és violákkal szegélyezett
2975 4 | is őrködhetem, s ekként duplex libelli dos est. S a többi.~
2976 40| ajtón belül történteket. Egy durranás, minőt pezsgős palackok
2977 28| e gyönyörben; kéjelegni, dúskálkodni a fájdalmakban; a megittasodásig
2978 43| másik kapitány („damned Dutchman!”) megharagszik, s nem bocsátja
2979 16| szertelenül nagyfejű alak, húsos duzmadt ajkakkal, tömpe, széles
2980 16| tőle kívánni!~Brandlerné duzmadtan rántott egyet a vállán a
2981 32| Amiatt, hogy itt kell lennem, duzzogást nem mutathatok azok előtt,
2982 17| haditörvényszéket is beleszámítva. A duzzogó gerilla a kazal mögül dünnyögött
2983 32| szolgálni. Se a megtérőt, se a duzzogót nem tudom játszani. Jobb
2984 28| Henrik el nem jött – szólt duzzogva Helene, mialatt háziasszonyi
2985 19| Azután felállt egy feldöntött Dzierdzon-kasra, s kezével benyúlt a kis
2986 15| foszlánnyá tépve az ulánus dzsidáktól; de egy vércseppje el nem
2987 24| Mehetek utánad a Great Easternen, az óriás hajón nem érezni
2988 34| nélkül a lábukon, kesztyűben ebédelnek, sőt kesztyűben hálnak is.~
2989 17| Caesarine –, mintha most ebédelnénk; ha jönnek, ne kérdjék:
2990 22| ez volt a komoly rész.~Az ebédelő társaság véleménye ide-oda
2991 16| magyar kormány küldönce ebédelt és pezsgőt ivott.~Brandlernénál
2992 37| megérkezett, s aznap együtt ebédeltek.~Ince úgy találta, hogy
2993 7 | hal meg, a paradicsomban ébred föl; még a purgatóriumot
2994 10| érezni! Mi ez? A férfierő ébredése az! Az elrejtett, lekötött
2995 43| kezét, halkan mondva~– Már ébredezik. Most kérem önt, hagyjon
2996 3 | csábulni. Csak fel kellett ébredni az álombul. Csak az ördög
2997 1 | is sárga a fűvel együtt ébredő virágtól. A berekben már
2998 38| életmódja, szenvedélyek ébredtek fel nála, miket eddig másokban
2999 41| azoknak a folytatása az ébrenlétben.~Az asztalán talált egy
3000 4 | Mint Horatius mondja: „Non ebur, neque aureum mea renidet
3001 30| Kondorossy Muki a kassai sonkát, ecettel, paprikával?~Azonban már
3002 3 | színvegyülete Tintoretto ecsetjére emlékeztet. Pedig a többi
3003 41| neki: „Aztán ezt meg ne edd, mert mérges.” Én azt hittem,
3004 32| enyelegnek vele, fenyegetik az eddigieknél veszedelmesebb ellenséggel. –
3005 39| kényelmesebben óhajtá berendezni az eddiginél, s ez iránt alkuba lépett
|