1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
3006 16| szoktak kedvesük hajzatában édelegve dúlni, hanem marokra fogva
3007 12| élet viszontagságaiba. Nem édelgésre való idő ez.~Tél közepe
3008 43| emberből csinált egyet. Reményi Edének tartotta őt, kit a szabadságharc
3009 17| Vitesse el az asztalrul az edényeket. Itt most törvényszéket
3010 42| fogva, s azt a rajtalevő edényekkel és lámpával együtt odavágta
3011 24| fiamat rá kell ültetni az edényre!”~Pedig a Golden Globe szerkesztői
3012 43| Lerajzolja őt, mint bűbájos édesanyát, a mosolygó gyermekkel ölében.~
3013 35| alak; Fatimének utólagos édesatyja, à peu prés francia márki,
3014 35| sem látják egymást; annál édesebb aztán a viszontlátás, s
3015 3 | digitus. E: a mozduló száj, edo. F: a homlok, frons. G:
3016 34| magában Ince, nagyon emlékébe edzve azt: az alakot, melynek
3017 35| egészen bizonyossá tette őt efelől.~Amint a hölgyeknek jó estét
3018 41| véletlenül más kapta is meg az „effect”-et.~Egy arcul ütött ember
3019 22| nyelven beszél. Ismerőseit effendinek címezi, s a sipkát nem veszi
3020 25| orvos azt tanácsolta, hogy égaljat kell változtatni. El kell
3021 39| Önnek nem szabad a télre égaljunk alatt maradni. Én önt most
3022 36| fog; hanem hogy az ilyen égaljváltozásnak, a nyárból egyszerre a télbe
3023 26| volnának egymás fölé rakva, égbejáró hágcsóul óriások számára.
3024 34| egyszerre csak belecseppen az égbül az ő élete történetébe?
3025 29| fel hőstetteiben a haza egére; s ki amellett szintoly
3026 4 | elnyűtt kötet, aminek az egerek a tábláját megették, s minden
3027 19| nőtt a penész a falon? az egérlyukak hánnyal szaporodtak? a darazsak
3028 13| csalódjam. Én is elmegyek egérutat keresni számunkra.~Gondolta
3029 16| kacagó cinizmussal örökös egérútban remeklő hadviselési modorát,
3030 42| széttört boldogságot ismét egésszé varázsolhatja egy csoda!
3031 23| Most már eldobhatja az egészet. – Az egyik ajtót már bezárta
3032 30| valakit, azt megitassa – egészíté ki a mondatot kedélyesen
3033 39| az most ragyogni fog az egészség teljétől. És talált helyette
3034 2 | tantervből a kényelem s az egészségápoló élvezet sincs kifeledve.~
3035 37| Gyöngéden, aggódva tudakozódott egészsége felől, s a leveleire Hanna
3036 24| útnak? kockáztassam a te egészségedet, az én reménységemet? Hátha
3037 24| Koccintsunk poharat az első magyar egészségeért, aki ez új haza földén látja
3038 12| felhasználó hadsereggel épen, egészségesen egyesülni.~És futni, amellett,
3039 40| Hanna, Meránban visszanyerve egészségét, azontúl állandóul Budapesten
3040 23| tartani. Ez a hajón nagyon egészségtelen. Itt rossz levegő van. (
3041 37| arra szokott jó lenni, hogy egészségüket ápolják; hanem arra is,
3042 39| mindenki rögtön felismer. Az égetett pecsétviasz szaga az. Hanna
3043 23| selyemszálak kőbül vannak; a tűzben égethetlenek, mint az azbeszt. Az egész
3044 3 | beteg hajlandó az arcán égető viszketegséget egy veszedelmes
3045 28| ügyetlenséggel hol a kezét égette meg a teakatlanon, hol a
3046 43| cipőit is lerúgta, azok is égették. Mezítláb tombolt, és ökleivel
3047 12| katonai önkénnyel, s most eggyel több históriai adatot jegyezhetsz
3048 16| ki-ki sietett biztosabb éghajlat alá elszállítani.~A Pestre
3049 16| vitézséget, a porból egyszerre az égig kiemelkedő jellemóriásokat,
3050 5 | s nem fogod imádhatni az égit anélkül, hogy a földit is
3051 41| nem veszi úgy szemügyre az égitesteket, szökevény üstököst keresve,
3052 43| megnyílik majd az a sötétzöld égkupola is… S az üdv sugára lesüt
3053 27| itt még meg is lehet majd égni.~Csakhogy ebből a helyzetből
3054 11| rózsaszín fellegek, s a kék égnyíláson át közeledik felé amaz arc,
3055 16| vitézkedett Komáromnál.~Egressy Gábor, a nagy művész is
3056 21| A torlasz felrobbant. Az égretörő lángoszlopban mintha tűztányérok
3057 24| oly bizonyos volt, mint az égről. És ő lehetett hozzá hűtelen:
3058 6 | szeldelve a virágzó levendula égszínkék sövényeivel, a kassai rózsa
3059 42| Damaszt- és brokátszövetek égtek a kandallóban, és szandálfa
3060 39| vagyok, s nem kívánok az égtől több boldogságot, mint amennyit
3061 6 | és kérjen tőle erőt az égtül nem földi kínok elviselhetésére.~
3062 10| értem oda, mikor el volt égve minden. Az ellenségnek egy
3063 23| elkezdett nem érteni németül. Egyáltalában nem értett németül. Azt
3064 19| ez a mostani bukik, s ha egyáltaljában az „élet” megmarad. Az egyik
3065 43| kihúzhatta a két kezét az egybefolyó zubbonyujjakból.~Annak egy
3066 18| menyasszonyi mirtuszkoszorúmmal van egybefonva; ha elhull az egyik, elhull
3067 6 | szívéből a tanulmányt, az egybefüggő gondolatot, az öntudatos
3068 28| a magyar nemzeti induló egybefűzve;… ez egy politikai kombináció
3069 5 | az ország kincsei voltak egybegyűjtve, a káptalanokat, mikben
3070 30| hogy ne Schafskopf báró egye a büfében a kaviárt zsemlyével,
3071 33| majoresco mellett, nem bír egyébbel, mint a főhadnagyi kardjával,
3072 22| Lángesze volt mindenhez.~De még egyébhez is értett.~Amint a kénytelen
3073 10| csak mikor szükség van rá. Egyébkor a vászonkufferbe bepakolva
3074 38| először meglátta: nem gondolt egyébre, mint hogy a porbul kiemelkedhessék,
3075 31| hogyan lépjen? nézzen? mit egyék, mit igyék? és miről álmodjék?~
3076 24| megköszönte az ajánlatot, s egyelőre azt válaszolta, hogy ki
3077 39| hódolni megkísérté: azon az egyen kívül, aki azt jól eltitkolta.
3078 8 | apátúr biztatta őket, hogy egyenek, igyanak, és legyen jó kedvük;
3079 16| ejtett el némi gyönge célzást egyenértékű megjutalmazásrul.~Stomfai
3080 26| arca halvány; szemöldei egyenesek, szemei fejedelmien lenézők;
3081 24| biztatta, hogy menjen. Ő maga egyengette számára az utat. Lemondott
3082 28| bizományosa; nevezetes politikai egyéniség, s mostani nejét a család
3083 29| szónoklatot a megtisztelt egyéniséghez, ki nevét napsugarakkal
3084 30| választásoknál döntő befolyású egyéniségnek tartatott. Ítélt élők és
3085 32| korlátozva. E rend hölgyeinek egyenként öt-hat szobás lakosztálya
3086 40| megkísérté gazdagságával egyenlíteni ki a számlát kettőjük között.
3087 1 | bámulatos tornászi ügyességével egyenlíti ki. A körülálló ifjak ujjongnak
3088 30| fizetetlen árjegyzékét ki fogja egyenlíttetni. Siránkozó özvegyasszonyok
3089 29| meg a ruhánkról, hogy vele egyenlők vagyunk, hogy nem akarunk
3090 16| kideríteni, hogy a tökéletes egyenlőség korszakában az asszonynak
3091 35| vett: Siegebert a magával egyenrangúakkal sem szivélyeskedik. Ez nála
3092 15| viharral, mint egy férfi; egyenrangúnak tartotta magát azzal. Még
3093 29| nemzeti viselet csak mint egyenruha, díszöltöny vagy népies
3094 16| Egyedül a vezérnek van egyenruhája, fűzöld bekecs karmazsin
3095 23| egy tiszt szállt le eléje. Egyenruhájáról felismerheté benne a kapitányt.~
3096 17| ahol-nem-zöld-ottveres” egyenruhájával? Hisz őt rögtön felismerik.~–
3097 16| mutatja, hogy gerillák. Egyenruhájuk nincs, ki-ki a maga polgári
3098 11| piros zsinóros, kávészín egyenruhákat kiosztották, felváltatott
3099 17| a kútba dobtam.~– Hol az egyenruhám?~– Azt a sütő kemencébe
3100 19| Serenának:~– Add elő új egyenruhámat.~Mikor alezredesnek kinevezték,
3101 16| volt a Vasváryé; díszesen egyenruházva, jól fegyverezve, s komoly
3102 32| gazdag; összeköttetései egyesíték fényes termeiben a cseh
3103 34| melyben remekül voltak egyesítve a trón iránti hűség contestatiói
3104 12| hadsereggel épen, egészségesen egyesülni.~És futni, amellett, nem
3105 14| míg az kereste őket, rég egyesültek táboruk zömével, s utólérhetlenül
3106 12| ragad; megyünk utána, vele egyesülünk, osztjuk balsorsát; bűnünk-e
3107 15| és ma egy hős.~De most is egyesülve van benne mind a három.~
3108 22| tanárnak valamelyik amerikai egyetembe, római klasszikusokat ismertetni,
3109 33| elsője, az egyetlene, az egyeteme!…~Ince utoljára hagyta a
3110 1 | művész, európai hírű!~Az egyetértés nem tarthat sokáig, ahol
3111 38| összetalálkozó tekintet egyetértése, egy véletlennek látszó
3112 16| mesternő vagyok.~S ledér egyetértést szenvelgve pillantott hátra
3113 42| kísérletnél a férj és nő egyetértően azt nyilváníták, hogy engesztelhetlenül
3114 33| Lelkének ő volt az elsője, az egyetlene, az egyeteme!…~Ince utoljára
3115 19| nem sírt a leány, mikor egyetlenét a világon e sírba letették.
3116 35| első boldogságát (talán az egyetlent is?), Serenát.~A bekövetkező
3117 4 | Csendesen odalenn, ti egyéves novitiusok! ti itt maradtok,
3118 39| ráírva a tartalmazott összeg: egyezer forint.~Sok hányt-vetett
3119 24| létrehozta az angol-francia egyezséget az orosz elleni intervencióra.
3120 21| voltak valamennyien, s abban egyeztek meg, hogy egy közülünk ébren
3121 6 | tarolva. Az egész völgy egyformára van seperve, s behordva
3122 24| kérdésre nézve határoztak. Egyhangúlag mondták ki, hogy mindnyájan
3123 28| Vannak-e önnek ilyen pompás egyházaik? Ilyen királyi sírboltjaik?~–
3124 28| Végigjárták a nevezetes egyházakat, Prága büszkeségeit. Az
3125 20| közeledő elé sietett.~Az agg egyházfő levette fövegét, s úgy lépett
3126 20| a hőst és nejét, még az egyházfőt is.~Így vonult be hajdani
3127 37| törvényeink vannak. Nem az egyháznak: – a társaságnak. – Soha
3128 32| megszorítani estélyeimen egyházpolitikai dogmatikai vitatkozásra,
3129 5 | megpróbáltatásokat, miken egyházuk keresztülvitetett; az üldöztetést,
3130 27| egyik lába belekeverőzött egyikébe azoknak a fatális acélabroncsoknak,
3131 35| bécsi külvárosi színházak egyikének legújabb csillaga: mademoiselle
3132 11| legrendezettebb hadseregeinek egyikét nyílt csatatéren megtámadni.~
3133 19| jó embereknek, mikor Ince egyiket-másikat nevén szólította, s emlékezteté
3134 20| az a gondolat, hogy ő is egyikévé lesz azoknak a félretolt
3135 42| elzárva.~Itt találkozott egyikével a döblingi intézet orvosainak,
3136 3 | igyék, s aki társai közül egyiktől sem félt, s ahogy szóval
3137 22| emigránsok úgy imádták, mint az egyiptomiak az Isis istent, aki számukra
3138 34| egy nőt, aki hallgat, aki egykedvű arcot csinál, aki még csak
3139 27| útitársát, bőröndje tetején, s egykedvűen bámészkodni.~Odament hozzá
3140 28| kitörő fájdalmával, hideg egykedvűségével; láthatárnyi távolban messze
3141 42| odament, akkor vége neki: akár egyképpen, akár másképpen.~Ott várt
3142 39| a hajdani honvédsegélyző egylet elnökétől kapta, ez meg
3143 29| magát beíratni a temetkezési egyletbe.~A harmadik pedig egy kis
3144 30| a klub, a körutazás, az egyleti elnökség, a hírlapi szellemi
3145 24| meglepetésből a másikba esik. Saját egylovas fogatja vár reá, a volt
3146 32| dacoljon odakinn egyedül egymagában? Unta magát odakinn nagyon.
3147 28| választani a te utazásodra, egymagadban!~Az ifjú hegedűművész igen
3148 6 | innen együtt, akkor mindjárt egymáséi lesztek!” Önlelkét feddé
3149 32| erőszakosan kényszerít benneteket egymásévá lenni. Arra a kérdésre: „
3150 15| következtek hosszú hetek, amikben egymásról még hírt sem hallottak;
3151 41| bámulva kérdezik az emberek egymástul: hogy adhatta a nevét ehhez
3152 34| hogy ezt a hirtelen nyert egymilliót valaha valaki mégis fel
3153 40| szobahosszat.~Pedig már egynegyed tizenegyre!~A cselédek felterítettek.
3154 32| hadsereget, s tábornokaikat egyszer-mindenkorra kifizették. Nem volt szándékuk
3155 30| hivatalbureau-k kiokádják halottaikat, egyszercsak Gideon is előtte terem,
3156 32| a világ végeig, mint az egyszeri tábori őrszem a gyepen,
3157 34| a tüntetőleg kimutatott egyszerűség, visszavonultság, szigorú
3158 35| mindnyájan el vannak naivsága, egyszerűsége által ragadtatva. Nem csoda.
3159 5 | méltányos ember volt a maga egyszerűségében. Meg akará mutatni a szerzetesnek,
3160 37| voltam. Házasságunk csak együttélés, s én önnek e világ színe
3161 4 | igaz, hogy „sok”, csakhogy együttvéve „kevés”.~– De hát meg lehet
3162 38| zokogás melódiája közé: mintha együvé tartoznának ők.~ ~Ettől
3163 30| kérdezte tőle, hogy mit egzekválnak Sámsoni Lencin: az atillája
3164 2 | szerint alakítva; a parkban egzotikus fák, virágcserjék, pozsgár
3165 43| szomorú színjátszásban.~– Eh! mit szól ön? Hisz nincsen
3166 3 | mint mindaz, miket szomj, éh és sóvár szív megóhajt.
3167 24| munka.~A szép káposztákat ehette a hernyó meg a csiga. A
3168 1 | látott, se hallott, se nem éhezett. Mit mondtunk? Ugye? Amint
3169 18| teljesítettem, holnap már éhezni fogok félmillióra, bármi
3170 21| számára. Tudta, hogy ki van éhezve.~ ~
3171 24| ahol mindenkit az arany éhsége kerget a föld alá? Ő, aki
3172 24| és érezni azt az átkozott éhséget, ami az arany után támad?
3173 32| volna láncolva a Daliborka (éhtorony) boltozatához.~A hölgy,
3174 13| vizsgálni, ki a zimankós éjbe. A hófelhők gomolygó árnya,
3175 19| hanem emlék egy zivataros éjben egy haldoklóhoz tett utazásra.
3176 6 | nem voltak többé csendes éjei.~Ott virradt meg, hol lefeküdt,
3177 24| Néha hetekig nem volt képes éjente alunni. Hanem azért mikor
3178 7 | hangzott.~Ez éjszakán az apátúr éjfélben kondíttatá meg a „matutinát”,
3179 41| azok nem jönnek elő. Az óra éjfélen túl jár már, s ők még mindig
3180 10| csettentett a nyelvével.~– Tzh ejha! Van is most vezényszó!
3181 6 | Nappala hivataláé volt; éjjele a magáé. A nappal üres óráit,
3182 43| befektették abba az ágyba.~Arra az éjjelre nem rendeltek mellé őrt,
3183 36| olyanok voltak, mint két éjpillangó szárnya.~– Hát úgy, hogy
3184 39| délmutató vége egy harmadik éjsarkához közelg.~S a féltésnek még
3185 40| roulade-ot dalolt ki az éjszakába, s kihajlott a szabadba;
3186 10| hogy ne villogjanak az éjszakában, a pipákat zsebredugták,
3187 39| akasztotta magát, s késő éjszakáig barangolt vele alá s fel
3188 12| hallotta.~S midőn a láz éjszakáin óránkint eljött a gondjára
3189 40| magával Incét, születésnapja éjszakáján Bécset keresztül-kasul kóborolni.~
3190 43| magának, és eljárt szomorú éjszakájának világosságot hozni.~És aztán
3191 3 | számtalanszor ama kínos éjszakákon Incétől, kísérve démoni
3192 11| elrabolta az erősítő álmot az éjszakától, midőn a következő nap legtöbb
3193 25| tavasszal a hideg, száraz éjszakkeleti szél.~Különösen a tengeri
3194 22| Amíg ez az enyim, addig nem ejt el sem veszteség, sem csábítás.
3195 13| Nem tétovázott vele egy éjtanyán tölteni az éjszakát. Minő
3196 23| ármányról, mellyel kelepcébe ejték. Most beszél neki a szabad
3197 4 | Igazmondás légyen szájamnak ejtése” –, tartván Ezekiással;
3198 38| ügyetlenségből, balgaságbul ejtettem ki azt a szót, ami önöket
3199 36| látása is ideges görcsökbe ejti. Én ez időtől fogva arra
3200 34| kamatot kapsz érte.~– De ne ejts kétségbe, hát miért kapjak
3201 12| legbiztosabb tanyát, úgy ejtve, hogy ő maga mindig közelében
3202 5 | szerzetesnek, hogy tekintéllyel és ékesen szólással mit lehet kivinni,
3203 33| sima falakat freskókkal ékesítsék, selyemmel behúzassák, s
3204 35| Caesarine, aki elfogyhatlan ékesszólással és még bámulatosabb fantáziával
3205 38| elkezdett a neve után 1000-eket írogatni, jótékony célokra,
3206 4 | vezeklés nyári időben. Minden ékszere egy lószőrből kötött gyűrű
3207 7 | asztali készleteiket, ősi ékszereiket a nemzeti pénzverdébe; szegény
3208 27| hulláját; annak tárcáját, ékszereit a rendőrbiztos felügyeletére
3209 39| legszebb rubint, mely az ékszerészeknél kapható volt, s abba belevésette
3210 5 | kis gyermekkel karjain, az eksztázis gyönyörével hallgató Ince
3211 3 | lehet. El fogod arcodat ékteleníteni.~– Azt akarom. Hadd legyek
3212 3 | Gedő felgyógyúlt; arca nem éktelenült el; egy hét múlva csekély
3213 35| Az én áttérésem volt az ekvivalens, ami az alkut kiegyenlítette.
3214 13| a háromszoros semmiért; el-elbukott a mély hóban, megint fölkelt;
3215 29| lelkesítő Rákóczi-induló zenéje, el-elnyomva ezernyi éljenkiáltástól,
3216 4 | melyet hasztalan iparkodott el-elsimítani; az áruló derültség erővel
3217 17| Ne engedjétek magatokat eladatni! Halál az árulóra!”~Walter
3218 25| minél elébb kertét, házát eladni. S hogy nem gondolt az ide
3219 28| együtt. Mikor eljöttünk, eladtuk kertünket, házunkat; még
3220 40| sem hagyott meg Fatimének elajándékozni valót.~Ince érzé jól, hogy
3221 12| színváltoztató gyönge teremtés, aki elájul, ha kiomló vért lát, s felsikolt,
3222 13| szokatlan téli időben, s elállják az útját a menekülőnek.
3223 6 | sziklafalhoz: a zivatar elállt, a felhőtábor tovahúzódott,
3224 13| talán nem bántanak. Ha elálmosodom (nem volna csoda, gyalogolva
3225 22| Gideon figyelmes gondoskodása elaltatá gyanúját.~S aztán egészen
3226 28| bolond leányok egyike, aki elalussza az ünnepnapot? Vagy manicheus?
3227 11| imádkoztat vele az apáért. Aztán elalusznak, a kutya is lefekszik a
3228 28| szobalég.~A lefekvés és elalvás közti idő alatt azon gondolkozott
3229 43| felelet oly meglepő! Azon elámul. Másik oly hihetetlen. Arra
3230 20| szólt hozzá:~– Atyánk!~Ince elámult: lelke elzsibbadt e szónál.~
3231 35| álomkép, mely egykor úgy elandalítá lelkét, mikor még nem is
3232 17| nem árultam el önt! S ön elárul engem!~– A hazaárulóknak
3233 4 | előtte tett: a gyónástitok elárulása; pedig a jámbor lévitánál
3234 1 | meglepők, meggyőződésük makacs; elárulják a leendő publicistát, megyei
3235 7 | égő szemei, reszkető ajkai elárulók a belül háborgó indulatot.~
3236 16| egyetlen kulcsát. Ezért az elárult „gyöngeségeért” tisztelem
3237 43| ágya fölé a térképet, s elaszott kezének ujjával keresett
3238 3 | hadd tépjem velük ezt az elátkozott arcot. A minap egy szép
3239 26| embermegvetés. De e nyugodt elbámulást néha egy-egy szeles mozdulat,
3240 1 | többit. Azokkal könnyen elbánt. Ha nagyon előre ültek a
3241 26| Svájcon visz keresztül, az Elbe folyó partja mentén. A kék
3242 27| összefutottak a mezei munkások, az elbei hajósok, s hozzáláttak a
3243 24| kedélyes társalgás közben sokat elbeszélgetnek arról, milyen volt a magyar
3244 24| hozzá vasárnaponkint, s elbeszélték mozgalmas életük napi eseményeit.
3245 23| viszonttalálkozással, s nagy hamar elbocsátá.~Gideon az előszobában várt
3246 41| elfelejteni!~Caesarine a bérkocsit elbocsátja, s az odább robog. Leánya
3247 41| bécsi utcákon végig.~Ince is elbocsátotta a maga bérkocsiját, s azután
3248 41| hotel kapuján.~A bérkocsit elbocsátották. Talán gyalog akarnak majd
3249 19| méhek miatt, amiket virága elbódít.~Szegény Sós Márton rezidenciája
3250 23| egy ebéd utáni álmocskát elbólintani. A csónak megérkezett. Incét
3251 41| Képes volt étlen-szomjan elbolyongani egész éjjel, egy másik,
3252 10| zörög”; s a többi.~Ince elborult arccal tekinte megszólítójára.
3253 23| várt reá, s ott még egyszer elbúcsúzva tőle, karjába ölté karját,
3254 19| lennék inkább. Szívesen elbújnék a töklevél alá, mint Jónás,
3255 26| ház. Milyen jó lehet ott elbújva lenni!~Néhol a házak olyan
3256 23| aki állva akar maradni, az elbukásra! Mit tegyen most? Ő is tudja
3257 18| kerülnek a kezére, elszédül, elbukik; gonosztevő lesz. A sok
3258 18| Grève-piacra visz. – És hátha elbuknak? hátha ellenfeleik lábai
3259 3 | én segítem felállni az elbukottakat, én térítem meg a vétkezőt;
3260 4 | gondolkozik”.~Ez olyan nagyszerű élc volt, hogy Sós Márton megállt,
3261 5 | utolsó padon; akinek minden élce a vén diákos pennalismus;
3262 25| derék Bolond Miska politikai élcein. – Talán még örülni is megtanul
3263 38| Hanna grófnő jelenlétében élceltek önre. Azt beszélték, hogy
3264 23| látó tanú.~Ince segített az élcen nevetni.~Egyszer azután
3265 21| Azt az ágyút négy ló is elcepelheti; kettő elég lesz az én szekerem
3266 41| mademoiselle Amaz, szórhatták az élcet és bukfencet messieurs les
3267 25| utasnak, aki a világ minden élclapjait gyűjté, egy magyarországi
3268 39| embert az első asszonytól elcsábítá; kígyó, míg meghódít; galamb,
3269 32| nem támadhat kedve valakit elcsábítani közölök, hogy feleségül
3270 18| menni. Önt nem sikerült elcsábítanom: már most el fogom csábítani
3271 21| szavadra, melyet csapatom elcsábítására intézesz, lelőlek irgalom
3272 13| bűneit, hogy magát a papot is elcsábítsa. És ezzel legyen az ő sorsa
3273 28| s holnap minden újságot elcsempészek a közeléből, hogy meg ne
3274 13| mindenki eltávozott; az éj elcsendesült, csak a paripák dobogása
3275 41| valaki ezt a Zeüsz-alakot elcserélje egy félkecskebak szatírért!
3276 32| életben, hogy azt sem nekik elcserélni nem lehet kedvök egy szerelmes
3277 12| hátramaradva, s biztatva az elcsigázott hadfiakat, kiknek lábaikról
3278 13| törjön magának utat. Testében elcsigázva, lelkében elcsüggedve, kiéhezve,
3279 29| kiáltásoknak elvégre sikerült elcsillapítani, kiállt a félkör közepére
3280 20| nem tudott mosolyogni. Egy elcsillapíthatlan érzés azt súgá neki, hogy
3281 38| Ítéljen el. Azt hittem, hogy elcsillapítottam már a vihart szívemben;
3282 19| keresztül; aztán a császáriak elcsípték, Krikszkritt elejbe állították,
3283 3 | képét magán egész életére elcsúfítja: akkor kénytelenek voltak
3284 11| halálsápadtan, ijedtségtől elcsúfítva felé közeledni, s a szíve
3285 3 | himlőkórosok sajátszerűen elcsukló hangján rikácsolva:~– Bocsásd
3286 9 | kétszer-háromszor; de lábai elcsuklottak, s ismét visszaesett; megint
3287 36| levelet Hannának, amivel elcsűrnék-csavarnák a tényállást, úgy, hogy
3288 4 | belőle. Mensa ambulatorián éldegélek addig, amíg az özvegy kegyéve
3289 40| nőkön szerzett diadalaikkal eldicsekszenek, s furfangjaikkal kérkedni
3290 16| homlokegyenest állanak, s eldisputált néha egész tüzesen kardos
3291 9 | mely a hátuk mögött állt, eldobált puskát, tölténytartót, s
3292 39| előérzete a pokolnak; de eldobatni egy nő által, aki hű marad;
3293 23| a pergamenről. Most már eldobhatja az egészet. – Az egyik ajtót
3294 41| becsvágy koronája. S ő azt eldobja, és felvesz helyette egy
3295 40| szégyenné fagyott ereiben: eldobta magától a lovagostort, kimenekült
3296 16| mely a hadjárat sorsát eldönté. A nemzeti hadsereg urává
3297 7 | kérdésben. Nehéz volt azt eldönteni, még a reggel is ott találta
3298 32| Pittsburg Landing melletti eldöntetlen ütközettől, egész Richmond
3299 41| gondod most a válóperedre? Eldöntik azt már nálad nélkül is.
3300 25| odahaza.”~De még egyszer eldöntötte Ince végzetét az asszony.
3301 21| a tűzmesternek. Az ágyú eldördül, a visszhang sokszorozza
3302 28| bontottam fel, bocsánat érte, s eldugtam előle, s holnap minden újságot
3303 30| Azonban mégis csak megtudta elébb-utóbb, hogy mi az az ő okosabb
3304 35| arra a tudatra, hogy az az elébbeni állapot boldogság volt ugyan,
3305 12| ellen.~Hogy veszély idején elébbvalónak tartotta sebesülteit kiszabadítani,
3306 34| mi ezen a mi szállásunkon eleganciához szokott vendégeket? Hívhatom
3307 28| Szép mondás volt! De én nem elégedtem meg vele. Nem tréfálok én,
3308 34| ellenzék padjain ül. Ülnek ott elegen, akik egész három esztendőn
3309 42| Fatime”. – Lejárt már! – Eléghet! – Hímzett csecsebecsék,
3310 32| fejét, hogy micsoda örömét elégítheti ki valaki azáltal, hogy
3311 29| szép szónoklattal ki nem elégíti. Ince nem is maradt azzal
3312 24| hivatás; kedélye ki volt elégítve. Bírt egy nőt, akinek szerelméről
3313 4 | mind a helyettesítettet elégnek találta arra, hogy a szekérből
3314 4 | rezidenciám – szólt büszkén és elégülten. A parókiát engedem mind
3315 31| hazai művészet igazgatásába elegyedik? Az árbochoz kell-e kötözni
3316 9 | S mikor azután a tábor eleje megérkezett a Sióhoz, nem
3317 25| számára kriptát. Annak az elejét ültették tele virággal:
3318 16| tulajdona. Azért én most az elejtett vadat a mázsálóra tetetem,
3319 17| ők eredménnyel küzdöttek; elejtettek egy szarvast, megettek egy
3320 23| gáncsot vetni a futónak, hogy elejtse! Hogy kényszeríti azt, aki
3321 43| Azt sem kérdem, sokáig élek-e?~Csak azt mondd meg; rózsámé
3322 12| szolgálat s a leggondosabb élelmezés.~Neki volt a legtöbb sebesültje,
3323 22| Hogy tudott veszekedni az élelmezési biztosokkal! Mikor asszony
3324 9 | hal meg szárcsa.~Aki itt élelmezni akarja magát, az a vezér
3325 12| a szükséges poggyász és élelmiszer helyét ne foglalja el az,
3326 12| lőporát, töltényeit megőrizé: élelmiszereit, poggyászát magával szállította;
3327 22| vásárolt, kiment a piacra, élelmiszereket vett, nekiállt sütni, főzni,
3328 3 | megvallják nekem. A négy elem minden meteorjai hozzám
3329 12| torlasz nehéz homokzsákjait elemelgetni: s erő szállt e kezekbe.~
3330 18| szövetkezik Európa minden romboló elemével. S ha győzni fog azoknak
3331 39| maga – felelé a kárpitos, s elémutatta a számlát. A számlában az
3332 35| megpróbálni, Fatime maga volt kész elénekelni előtte azt a csábító szép
3333 30| a véleményét magárul az elénekelt himnuszról; hogy annak,
3334 17| szívében. Gideon nem akarta elengedni a rémjelenetből az ünnepélyes
3335 35| nőipar, a kisdedek sorsa élénken igénybe veszik tehetségeiket.
3336 32| azóta hazája fővárosa, mily élénkség, mozgalom, üzletkedv pezseg
3337 35| de aminek annál nagyobb élénkséget kölcsönzött a gyönyörű csigahajlású
3338 5 | híveikre? E szomorú idők elenyésztek, s visszatértüktől megvédi
3339 3 | telik, minden erőmet e három elérésére fordítom, s ez a munka –
3340 6 | hogy lemondjunk arról, ami elérhetetlen, kitépjünk szívünkből minden
3341 26| mellvédjéről kihajló férj karjai elérhetik az övéit. Még közelebb is
3342 3 | nekem, s kiknek boldogságát elérhetnem erősebb vágy nekem a szív
3343 42| csak sír.~E szünetét az elernyedésnek hirtelen felhasználják a
3344 41| hogy mi a teendőm!~Fatime elérté a mondatot, s odaszökött
3345 18| felelt jókedvvel Ince, elértve, hogy hajdani szerzetes
3346 8 | viszonzá Áldorfai Ince elérzékenyülten. – Isten nevével szállunk
3347 5 | gyermekkel együtt, s egész elérzékenyülve mondá a körülállóknak:~–
3348 9 | mely nem hozott magával eleséget, abban a meggyőződésben,
3349 8 | szakács számukra az úti eleségnek valót; a jó öreg gvárdián
3350 9 | nyugoti ég sárga lapján élesen rajzolódtak oda a fekete
3351 12| szólt ekkor, a kérdést élesítve Ince. Gideon cinikus mosollyal
3352 11| követik az ifjú hőst. Az eleső nem jajgat, az utána jövő
3353 34| politikai válság egészen élessé vált.~Az osztrák-porosz
3354 14| hízelgően végigsimítva annak élét, s aztán a hegyét oda irányzó
3355 41| gazember voltál teljes életedben; hanem mindazt, ami gonoszat
3356 18| rögtön ércpénzzé tehetők. Az életemmel nem sokat törődtem; mert
3357 1 | kedv. Túl volt terhelve az életerő villanyával: valami tárgyat
3358 43| volt az utolsó küzdelme az életerőnek a megsemmisülés csodamunkája
3359 26| szép temető; tele sötétzöld életfákkal.~Bolondos házak: valóságos
3360 42| az őt találó sérelemért élethalálharcot akart vívni!~Megcsókolja
3361 24| tudósításokat küldött; leírásai élethívek voltak; saját szemlélet
3362 30| hetilapjában. Írtak róla életírást, novellát, költeményt, soha
3363 34| hangzatával adnak koronkint életjelt magukról; mégis igen derék
3364 33| kettőjök közt van, rangra és életkorra nézve. Szemébe mondja azt,
3365 37| ön. Hírlapok jelentek meg életleírásommal, s azokban el volt mondva
3366 38| életére.~Megváltozott ízlése, életmódja, szenvedélyek ébredtek fel
3367 3 | fogok lenni, egészen más életnézeteim lesznek. Megnyugvó, zárkózott
3368 42| akar ön velem megverekedni életre-halálra?~Fatime démoni kedvtelését
3369 22| nyári palotáját, szeráját, életrendét a Gökk-sü vizei mellett.
3370 33| személyes tapasztalata ez életrendről.~Annak az elhidegítő gondolatnak
3371 41| bécsi folyam felszíne olyan élettelen, semmi jármű rajta. Felszíne
3372 19| hieroglifjében egy egész élettörténet volt megírva.~A hosszú mély
3373 37| Nem volt szokásom soha, élettörténetemmel közlékenynek lenni. A világ
3374 22| szenvedés elől megszökni az élettől, gyávaság. Ha vagyonomat
3375 41| asszonyméregbe. Magunkforma gonosz életű ember, aki szakálla ütközésétől
3376 24| s elbeszélték mozgalmas életük napi eseményeit. Az aranyásók
3377 6 | ragyogó célért vitték oda életüket a vérpadra, a mészárszékre.
3378 13| életemen, mit védek az ő életükön? mit védek a haza életén?
3379 39| gondolkozott, s érezte az életunalmat, ha tőle távol volt. S féltette
3380 26| szép csigahajlású ajkain életunalom és embermegvetés. De e nyugodt
3381 37| helyrejött. Visszakapta elevenségét, szemei tiszta tüzét; fejfájásai
3382 11| felé közeledni, s a szíve elfacsarodott keservében. Hát két ágyúteke
3383 37| megkérdé Hannától: nincsen-e elfáradva, nem kíván-e leülni.~– Majd
3384 25| tenni!~Ez fölrázta Incét elfásultságából.~Hívják: hivatása van. Nem
3385 32| mellette. Azt pedig nem szabad elfecsérelned, mert kenyérkereső pálya
3386 41| legszebbike ellen, akit őérte elfeledett!~Amidőn e nagyravágyó nőnek
3387 40| chansonette énekesnő mellett elfeledhesse azt, hogy ő egy Starrwitz
3388 18| amint meghallja a riadót, elfeledi kapott sebét, fegyverét
3389 42| felé fújja.~Ince egészen elfeledkezett róla, hogy a látogatónak
3390 24| akkor kínjai csillapulnak: elfeledkezik róluk.~Más nők önkívületben
3391 33| ha elveszett, se tudjuk elfeledni.~– S mikor fog ön ismét
3392 43| varázsnyirettyűjével gyakran elfeledteté a harcfiakkal a honfigondokat.~
3393 12| muzsikál a katonáknak, s elfeledteti velük a fáradtságot. Hanem
3394 32| játszani. Jobb nekem itt elfeledve lennem.~Walter Leó megnedvesíté
3395 34| aki egész nap dolgozik, elfelejt felesége iránt figyelmes
3396 40| lakik a kedvese, akiért önt elfelejti: Belle Ange Fatime. Ön ismeri
3397 37| egymásra, azokat azalatt elfelejtik, s ha volt valami nehéz
3398 43| szólt Leó egy percre elfelejtkezve szerepéről e szomorú színjátszásban.~–
3399 12| szintén helyet a szekéren; elfér ott a másik mellett.~A nőalak
3400 22| elmégy?~– Amerika elég nagy, elférek benne.~– S mihez kezdesz
3401 4 | akkora, hogy egy hárságy elférjen benne. Luxusnak lehet azonban
3402 41| fényűzéssel.~A válasz könnyen elfért rajta. Ennyiből állt az:~„
3403 14| Ültesd nődet is magad mellé: elfértek ott mind a ketten; s törüld
3404 43| lakásban… körülnézni, hogy elférünk-e abban mind hárman?… Elférünk
3405 16| szeme közé, orrát-száját elfintorgatva, aminőt csak figuránsnők
3406 18| megörökítésére egy szerény emléket elfogad tőlem, mint baráti zálogot.~
3407 17| felelte Gideon. A parlament elfogadá a martiális törvényeket,
3408 16| az unokaöccse lesiettek elfogadására, s azután hüvelyébe dugta
3409 42| világon bárki ellenében elfogadhatta az ökölharcot. És aztán „
3410 12| mely osztályrészünk, s elfogadjuk érte a szenvedést, a küzdelmet,
3411 30| látnia, miszerint e megbízást elfogadnia a legszentebb hazafiúi kötelesség.
3412 18| Ember vagyok. Ha én ma elfogadok egy negyedmilliót azért,
3413 30| vegyék meg az összeget az elfogadón.~Az ügyvéd azt kérdezte
3414 30| hanem nekem.~– Neked? Az elfogadónak? Ezt én nem értem.~– Hja,
3415 35| damasztfüggönyt félrevonta az elfogadóterem ajtaja elől, éppen szemközt
3416 35| urat, hogy szíveskedjék elfogadótermébe átmenni.~Ince sietett a
3417 41| bosszút állani? Például elfogatni őt azért, hogy az állam
3418 20| lovadrul, hogy székedet elfoglald a bölcsek sorában. E népet
3419 20| meg abban telt kedve, hogy elfoglalhatlannak hitt álláspontokat ostromoljon
3420 30| még színpadra is hozták, s elfoglaltatták vele Buda várát lóháton.
3421 35| ég áldja meg őket érte!), elfoglalva a templomajtókat, s nagy
3422 10| No ugye megmondtam, hogy elfognak bennünket?~Azután Incéhez
3423 10| foglyokat, a fegyvereket és az elfogó csapatot is. A foglyoknak
3424 23| szeraszkierhez, hogy segítsek az elfogotton. Egy óra alatt ott leszek
3425 12| meglátogatni: az a reszketés, mely elfogta tagjait, midőn az ő kórágya
3426 17| megettek egy ebédet, s elfogtak egy nevezetes hazaárulót;
3427 35| ott volt Caesarine, aki elfogyhatlan ékesszólással és még bámulatosabb
3428 1 | vannak, s ahol félakó bor elfogyott. Egy rész bordalt akar énekelni,
3429 40| egy félreismerhetlen hang elfojtá ajkain a dalt.~Óh, e „hang”
3430 19| fogadalom megtörése nem bírta elfojtani szívükben a hajdani kegyeletet.
3431 3 | hogy a pofám fertelmes, elfojtja bennem a kínzó vágyakat.
3432 20| szeretünk téged.~A többit elfojtotta a könny.~S ez valóban nagy
3433 28| ajkaiba harap, hogy zokogását elfojtsa, s szemei égnek a könnyek
3434 4 | hűbérét képezte. A mellette elfolyó patakot egy keresztüldöntött
3435 14| ösztönével karolta át Serenát, elfordítva őt a halálveszély elől.
3436 42| volt tébolyodva.~Ösztönileg elfordult ez észvesztő látványtól.
3437 19| kinyílik a zár; aki nem tudja, elforgathatja ítéletnapig.~A kurátor hátradűlt
3438 6 | s szemeimet irtózatosan elforgatva fogom ordítani fennhangon:
3439 11| tekingetnek fel a fejük fölött elfütyölő golyók után. Egy sem talál.
3440 29| rá, mielőtt a gyertyáját elfújja. Egyszer csak csörren az
3441 40| folyosón; kábultan, reszketve, elfulladva, minden ajtót nyitva hagyott
3442 41| gömbölyű. Hanem, hogy innen elfuss, az nagyon jó lesz; mégpedig
3443 23| Két percet adok önnek az elfutásra. Ha addig innen nem menekül,
3444 41| többet beszél.~A veres hintó elgördült, Áldorfay bérkocsija a kerékvágásban
3445 10| érte támadozni agyában. Elgondolá, hogy minő esélyei vannak
3446 11| végignézni a mezőn, és aztán elgondolni, hogy ez itt nem virágzó
3447 41| képzelmével volt tele a lelke. Elgondolta, hogy várja a leány naponkint
3448 13| megfagyok. Akit a hideg elgyaláz, az elalszik, s aztán szépen
3449 19| Isten szántóföldje”. Egy elhagyatott kert szomorúbb látvány,
3450 33| ellenösszeesküvése a szegényeknek, az elhagyatottaknak, s ha azoknak lehet széttépni
3451 12| Alig várja, hogy kórágyát elhagyhassa. Homloka még be van kötve,
3452 5 | előtte, mint az a sokaságot elhagyhatta volna.~Ince apostoli alakja,
3453 13| adomázást.~– Felebarátom. Én elhagylak. Kémeid mind gyámoltalan
3454 4 | malaszt, amiért hitüket elhagynák.~Pedig bizony nagyon szegény
3455 8 | megszedett szőlőkert, árván, elhagyottan.~Hányan fognak ide visszatérni
3456 8 | büszkesége, ragyogó világa! Te is elhagysz minket! Milyen gyászt hagysz
3457 18| meg fölöttem ítélni. Én elhagytam a lelkészi pályát azért,
3458 8 | ábrándozó. – És most mind elhagytok engem! Látnak-e még benneteket
3459 30| egészen magára van hagyva?~– Elhagyva az egész világtól. Napszámból
3460 9 | cserbenhagyott kompot; felszedték az elhajigált puskát, talán kétszázat
3461 28| hintajába felülve velük, elhajtatott a Vencel-téren épült pompás
3462 21| befogtam a lovakat, s szépen elhajtottam a szekeret mindenestül.
3463 21| és várta, míg azok messze elhaladnak.~Akkor kezébe vette óráját,
3464 4 | maghüvelyeit, amint a vendég elhaladtában vállával hozzáért: ,Csendesen
3465 28| Leó zsidó.~A tehervonat elhaladtával mozgásba jött az utasokat
3466 43| a Beikosz öbölbül?~– Jól elhaladtunk tőle.~– A tenger, úgy látszik,
3467 19| kinyitni. Azután azt is elhallgatá, hogy valaki hogy vesződik
3468 20| Honfitársaim! – szólt az elhallgató néphez, azon a szép csengő
3469 42| nie geliebt…~„Hallgatsz! Elhallgatsz! Meghalsz-e már!” – hörgé
3470 25| mondanivalója lett volna; de elhallgatta mind. Ő készteté legjobban
3471 3 | a jeladó harangszó.~Mind elhallgattak egyszerre. Imádkoztak.~
3472 17| ellen, s a negyedik lövésnél elhallgattató azt.~Ekkor az ellencsapat,
3473 28| eszményképévé alakul át, mindenkit elhalmoz figyelemmel; ő maga teát
3474 39| mindazt a bűbájt, amivel őt elhalmozza, valahogy meg lehet jutalmazni.~
3475 37| A grófnőnek szólt.~Ince elhalványult, mikor azt a levelet kezébe
3476 15| harcolni látjuk, a pétervásári elhamarkodott rohamban körülfogja az ellenség
3477 42| Volna bátorságod engem is elhamvasztani? Nem félsz, hogy sikoltásomat
3478 1 | egyszer ez a jelszó talál elhangzani: fegyverre férfiak! Minő
3479 37| az apám koporsója fölött elhangzott zsolozsmákat, a gyónás után
3480 43| magához. Fogy, összemegy, elhanyatlik.~Esténkint, mikor magára
3481 42| mintha egy újabb ütést akarna elhárítani magátul, és arcát elrejteni
3482 4 | itten.~S hogy még jobban elhárítson magárul minden érdemet és
3483 37| A suttogás terjed. Majd elhat az hazámba is! Gondolt-e
3484 9 | hadvezére, a generális, s elhatározá, hogy megkísérti a Sión
3485 42| Ince egyedül maradt.~E nagy elhatározás után az lett a legsürgősebb
3486 7 | könnye mondott ellen a nagy elhatározásnak; de nem ajkaik többé.~Így
3487 23| követséghez menni, egy óra annak elhatározni magát, egy óra onnan, visszatérni.
3488 25| Csak azután, hogy Ince elhatározó magában neje végett visszatérni
3489 5 | szelídség, ama szenvedő elhatározottság, másfelől az idegen pap
3490 22| Európából! Valami ötvenen elhatározták, hogy ki fognak menni Amerikába.
3491 33| ütve mondó), még mindig élhet úrmódra a világon, ha nem
3492 13| boldogtalansága egy személyben, élhet-e ő ezután is tovább? Kitépett
3493 6 | egyedül lakott, magának élhetett. Nappala hivataláé volt;
3494 41| megtörténtek, mi együtt nem élhetünk többé. Igyekezni fogok mentül
3495 33| szerencsétlen párbaj, egy elhibázott medve, egy túlságosan élvezett
3496 33| ez életrendről.~Annak az elhidegítő gondolatnak pedig volt valami
3497 20| legalább bizalmatlanságot, elhidegülést kellett volna éreznie: e
3498 34| kis barátságos estélyre elhíni hozzánk.~Hanna felszisszent!
3499 42| olyan fényt vetettek, mintha elhintett zsarátnokon járna ott valaki.~
3500 4 | azt mondta, hogy inkább elhiszi.~Sós Márton pedig már benne
3501 7 | muszka harcosoknak. S azok elhiszik neki. Aki a csatában hal
3502 34| lesz.~Ince aztán nagyobb elhitel végett elmondá neki az egész
3503 38| sem vesztett bele; egészen elhitte magárul, hogy neki ehhez
3504 40| el lesz foglalva. Akkor elhívatta a műszerészt, s átadta neki
3505 13| a herézis fantazmái, mik elhomályosítják az örökké egy eget; néha
|