1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
5007 30| egyszerre minden ok nélkül felcsap a kihívó tombolásig, s aztán
5008 43| S aztán ezt a büszke nőt felcseréltem egy lángajkú démonnal. Az
5009 24| mint a dicsőséget, nem lett felcsúfolva fennhéjázó reményeiben.~
5010 27| szoborszerű szép lábakra a felcsúszott öltönyt, s aztán elkezdé
5011 24| hogy a férjét sokszor fogja feldagadt orral és kék szemmel látni.~
5012 3 | Nyugodjál meg, testvér.~A beteg féldelíriumban beszélt.~– Ejh, én nem vagyok
5013 8 | Te tréfás fiú voltál: felderítetted vidám kedélyeddel komor
5014 19| képzett mélyedésbe. Arca felderült, mikor megtalálta azt, amit
5015 33| Körüle arisztokratikus pompa, feldíszítés. Kárpitok, bútorok, fényes
5016 15| egymáshoz dobban: az első hangos feldobbanás mindig azt kérdi: „Szabad
5017 21| az ujjaival; az ostorát feldobta a szekérre, s aztán a lőcsnek
5018 19| ereklyénk.~Azután felállt egy feldöntött Dzierdzon-kasra, s kezével
5019 23| más katonában. A tenger felebaráti szeretetet prédikál!~– Lássa
5020 4 | gyerekágyas személyt, aki a felebarátomat ide hívatta.~– Ismeri ön
5021 41| azonban egyedül maradsz, felébred benned valami, ami azt hazudja
5022 41| S nem esett neki jól a felébredés, mert nem vitte el magával
5023 10| felrázni álmukból, s akik aztán felébredvén, igen természetesnek találták,
5024 43| Akkor megcsókolt, hogy felébresszen… Aztán odabútt mellém… Azt
5025 10| kézbe kapott fegyver, mint a felébresztett gyermek, sír, és azt kívánja,
5026 33| megijeszthető állapotban; nagyon felébresztették benne az oroszlánt.~– Hát
5027 27| látleletet adott róla. Az felébreszthetetlen.~A rendőrbiztos kérdezé
5028 41| összekötött renoméja. Ne feledd el, hogy mi consorsok vagyunk,
5029 5 | magával ragadta e pillanat. Feledé, hogy egyedül van egy egész
5030 41| ki-ki, ahogy tud. Én már feledtem.~Aláírva név helyett e két
5031 16| egy zivataros éjszakán a félegyházi homokbuckák között. Az is
5032 33| szemöldökeivel meg a tenyereivel feléjök. (Tanúja volt e jelenetnek
5033 28| megint azt mondta (sohasem felejtem el): „Ha én ma elfogadnám
5034 39| mint ahogy én el tudtam önt felejteni. Mint nő, kerülni fogom
5035 24| gyártott kotyvaléka soha el nem felejtet; amitől annyiszor lelkesültünk –
5036 37| mondta, hogy a zsebében felejtette azt. Továbbra gondolt…~ ~
5037 32| feláldozott kényelem és uraság felejthetetlen emlékét. – Kinek kell ilyen
5038 34| tegyen most?~Hej, ha az a felejthetlen nő most itt volna oldala
5039 17| nevem „Eszter”, úgy-e nem felejtik el kedves nénikém, kedves
5040 42| Tehát, amire kértem, el ne felejtse.”~És ő már nagyon is elfeledte,
5041 41| formaszerű kibékéltetést a felek között, az természetesen
5042 2 | hazafias érzületben minden más felekezet tanáraival méltán versenyeznek.~„
5043 4 | nekem megtudnom mindezeket? Felele pedig ő, mondván: uram,
5044 19| tavaszi égnek a zivatar: feléled utána.~A temetőből a hajdani
5045 28| lecsillapítá lelkét. Most már félelem nélkül mert kezet szorítani
5046 37| kezdődik; reszketéssel, félelemmel.~A fürdő felé indult, jól
5047 32| valami új kérdést, aminek feleletére ő még nem készülhetett előre.
5048 18| Azután hozzáfogott a nehéz felelethez.~– A csáb erős, a kísértés
5049 6 | őt menni maga előtt.~Ha feleletre szorította volna őt a zsivány
5050 33| kérdezett úr aztán nem késett a felelettel, hanem rögtön válaszolt
5051 43| Serenámat?~Ez már nehéz feleletű kérdés volt.~Leó belebocsátkozott
5052 19| mindez elrejtett eszmék felelevenültek, olvasott belőlük.~Nem volt
5053 41| Áldorfay Ince? S aztán suttogva felelik rá: hja, sokat elnyel a
5054 24| csinál Palmerston, azt ne felelje, hogy már jönnek a szemfogai!
5055 26| gondolkozott rajta, hogy feleljen-e rá, azután alázatos bókolással,
5056 35| Ange~Áldorfai Ince nagy félelmek közt mert hazajönni Budapestre.
5057 20| kételkedjék többé azon, mit kell felelnie?~– Polgárok! Honfitársaim! –
5058 36| adomát mond el nekem, s felelőssé teszi a leányomat egy igen
5059 4 | magárul minden érdemet és felelősséget, egészen tisztába hozta
5060 12| a parlamentnek tartozom felelősséggel.~– Szép. Hanem azért a szekérről
5061 3 | hozzád? Akkor hallgattál, nem feleltél semmit: beteg voltam; kímélni
5062 32| lebocsátott karjának csak egy felemelésébe kerül, hogy a hegyeken az
5063 28| nejéhez, ki előbb karszékéből felemelkedett, hanem azután, hogy Ince
5064 26| melynek két széle magasan felemelkedik, mint egy katedrale kettős
5065 37| istennek, s mikor három ujjukat felemelték az égre, azt nem azért tették,
5066 42| nyugszékben, két karját felemelve s a feje alá téve, hogy
5067 31| csak azért volt szükséges felemlítenünk, hogy a mi barátunk helyzetét
5068 15| kétségbeesés vakmerő, a boldogság félénk. Egyszerre megtanulta félteni
5069 42| hogy letaszítja a lépcsőn.~Félénken, óvatosan, mint a tolvaj,
5070 7 | alkotmányvédő seregre. Az éppen felényi volt. Tízezer pedig oldalvást
5071 27| hallotta sikoltását, látta felényújtott karjait, s aztán eltűnt.~
5072 37| sétányon a grófnő gyors felépüléseért.~Vihnye különösen női fürdő,
5073 2 | gyűjtettek össze ritkaságokból, s felépült a kolostor büszkesége, a
5074 21| Most az útszoros túlsó feléről egy trombitás jő lovagolva,
5075 34| harmadszor, ne valld meg a feleségednek az egész összeget: mondj
5076 33| egyszer egy csókot a te feleségedtől, bár még most is élne, szegény!~
5077 18| szól ön ezekre, uram?~– Feleségemhez beszélt ön. Feleljen reá
5078 32| az „illemlátogatást”.~– Feleségemnek igaza van – monda. – Ma
5079 33| emiatt kell, hogy elváljak a feleségemtől. Ezt is el kell venned.
5080 22| kijárásod, mint nekem.~Ince feleségére tekintett, és mosolygott.
5081 43| tisztességes férjnek így kiabálni a feleségéről, hogy megszökött, azért,
5082 43| rászedett férj lett, s a feleségről, a leghívebb asszonyról
5083 34| készüljön az ember, ilyen feleségtől megpuhított kedély mellett,
5084 32| elcsábítani közölök, hogy feleségül vegye, aki abban a percben,
5085 21| már dühbe jött.~– Ejh, mit feleselek én itt teveled; idiotizmusodból
5086 11| a torlasznak. Sikertelen feleselés volt az.~A parancsnok rohamra
5087 1 | mellette és ellene keményen feleselnek, indokaik száma kifogyhatlan,
5088 12| magával, ott feküdtek már felesen azokon az utazó szekereken,
5089 28| őt egy időben a vagyona felével megkínálta? Walter Leó nem
5090 7 | szörnyetegei, egymást szülve és felfalva; a csalódás mindenben, ami
5091 6 | halotti gyász. A lévita felfedezé Incének, hogy Serena kisasszony
5092 32| Éjsarki felfedezések~Áldorfai Ince ez újabb misszióját
5093 23| neki a malakológia legújabb felfedezését.~– Nézze ön ezt az Euplecteia
5094 17| ítéli magát.~Ámde ennek a felfedezésnek a mellékszobára is kiterjedt
5095 40| utazás. Különösen messzeeső felfedezetlen világrészekbe szeretett
5096 40| egy fali szekrény odújában felfedeznek valamit. Az egy otthoni
5097 42| Tegethoff; utazhatnak a jégsarki felfedezők nála nélkül a jégvilágba.~
5098 23| azt az első találkozásnál felfedezte.~– Mi tetszik? – kérdé tőle
5099 32| századbeli szabással, a felfésült haj, a gyémántos diadém
5100 24| díj!~– Hogyan-szólt Ince felförmedve; – hogy én most tégedet
5101 16| és gyávák. És éppen ez a felfogás magyarázá meg azt a törekvést,
5102 35| műkedvelő úrhölgyeket szerepeik felfogásához szükséges utasításokkal
5103 2 | képzettségben, a szabadelvű felfogásban s a hazafias érzületben
5104 28| nyomán e bámulatos hölgy felfoghatatlan jelleme olvasható.~Az utazás
5105 43| ki maga is lélek már, felfogta azt, és megtartá magának,
5106 39| melyet a művészi nimbusz felfokoz, melyet a kacér jelmez,
5107 23| meghódítja! Ez az asszony felfordítja a világbékét! Most megszorítja
5108 32| sima homloka országokat felfordító terveket forral, lebocsátott
5109 13| volt a főhadiszállás. Egy felfordított hordó volt az íróasztal,
5110 34| Csak egy göröngy van, amin felfordul az okoskodások szekere,
5111 27| áthangzott, tudatá vele, hogy a felfordult tender fölé torlódott teherkocsik
5112 16| asszonyi makacsság fenekestül felforgatta a colonel jókedvét: itt
5113 7 | s szívünk falát ütötte a felforrott vér, követelve a sebeket,
5114 1 | isten!~A morgás most már a felgerjedés hangjává emelkedett.~– Ne
5115 9 | is.~A csel kitudódik. A felgerjedt hívek nem engedik magukat
5116 8 | szól az apát bámulattal felgerjedve. – Te itthon maradtál? Egyedül
5117 3 | felváltotta őt más.~Gedő felgyógyúlt; arca nem éktelenült el;
5118 3 | emelt vádaktul.~Mikor azután felgyógyultan találkozott Incével: éppen
5119 7 | tanóra rendes idejére ismét felgyűltek a növendékek a nagy terembe.
5120 12| segít neki a kocsisülésbe felhágni.~Ekkor egy ismerős hang
5121 21| Ince odalovagolt.~Gideon felhajtá a szekértakaró ponyvát az
5122 19| volt a dudai hegyszorost felhajtani. Ezt maga vezette.~A hegyháton
5123 16| mely eddig le volt hajtva, felhajtotta. Lehettek rá alapos okai.~
5124 40| vére ki és be. Nesztelen felhaladt a lépcsőkön, amik gondosan
5125 21| megtöltve. Pokróckötegekből felhalmozott torlasz zárja keresztül
5126 25| szépen.~Serena anélkül is felhangolt idegein valami sejtelmes
5127 28| erővel, szilajon, s ami felhangzik a lázadó ércsodronyokból –
5128 38| azzal együtt ama tenger alól felhangzó szó is elhallgatott rá nézve
5129 29| közelíteni, melyből nemsokára felharsan a lelkesítő Rákóczi-induló
5130 39| találkozása.~Amint ezt a borítékot felhasító, nem talált benne semmiféle
5131 34| rablás, csak szerencsés felhasználása a kedvező helyzetnek. A
5132 34| hálnak is.~Ince nem akarta felhasználatlanul hagyni e téren szerzett
5133 33| szabadságot kérve, ez időt felhasználja arra, hogy felutazzék Sachsen-Weimarba,
5134 42| az elernyedésnek hirtelen felhasználják a tébolydai ápolók, mögéje
5135 12| kerülővel egy másik, az időt felhasználó hadsereggel épen, egészségesen
5136 27| rekedtté kiabálta magát, s felhasznált káromkodásnak minden keresztet,
5137 32| Ha özvegy volna a nő, nem félhetnél elődöd árnyékától: a megboldogult
5138 1 | magad!” A részvét a gyöngébb félhez hajlik, ki társa erejének
5139 41| nevetett is Leó kedélyes felhívására.~Talán utoljára nevetett
5140 5 | vadmadár is megfürödhet.~Erre a felhívásra meghatottan nyitott előtte
5141 35| körök. Jótékony női egyletek felhívják Hannát a belépésre, s megteszik
5142 7 | melynek őrnagya átadta a felhívó parancsot az apátúrnak,
5143 31| kápráztatóan fényes volt! És azután felhívták, hogy legyen e nagyszerű
5144 28| ködtüneménynek látszik; egy ezüst felhőalak, melynek szíve helyén a
5145 13| meg szemei előtt. A szürke felhőalakok a kétségek apostolainak
5146 11| kérdezé: de hol?~Melyik felhőben repül? Melyik csillagban
5147 11| kezdtek, s a keleti égen a felhőhasadásokon át ragyogott a hajnalcsillag,
5148 11| Egész éjjel elnézte a futó felhőket, a támadó és lenyugvó csillagokat,
5149 25| gyönyörködtek a látványban, amint a félhold alásüllyed az óceánba. Aztán
5150 42| világot vet, míg azon kívül félhomályba burkol mindent.~A megvilágított
5151 39| gázvilágításnál, aminek csak a félhomályban van létjoga! Egy befejezett
5152 17| asztalhoz, s egymásután felhordassák maguknak a már egyszer kihordott
5153 6 | látvány volt.~A tegnapi felhőszakadástól megáradt patak végigsöpörte
5154 6 | sziklafalhoz: a zivatar elállt, a felhőtábor tovahúzódott, s a felkelő
5155 16| volt; hanem az előlegesen felhozott törkölypálinka nagy keletnek
5156 16| azt észrevette.~A kávét is felhozták. Gideon színig rakta poharát
5157 23| kezet szorítunk, s én felhúzatom önt ide a harántárbocra.
5158 42| volt ideje a másikat is felhúzni.~– Itthon van a kisasszony? –
5159 43| ágyúlövéssel, félárbocra felhúzott lobogóval, s aztán, mikor
5160 26| sajátszerű modor, hogy ajkait felhúzza, miközben egész fogsora
5161 23| lobogót kezdik kibontani, s felhúzzák a középárbocra. Abban a
5162 13| álmodnia is tilos volt, s a felidézett két szellem ragadta őt magával:
5163 20| üdvlövése volt az. Serena felijedt, mintha sohase hallott volna
5164 36| odafutott zokogó leányához. Arca felindulást fejezett ki.~– Ne sírj!
5165 2 | régi alapkő lapidárbetűs feliratával, s egy faragott pillér homlokrésze,
5166 33| impetrált helyet.~Hanna felírta a nevét a vagon ablakára.~(
5167 24| szobájának ajtajára ez volt felírva krétával: Esernyőt, sárcipőt
5168 39| illatot, amit mindenki rögtön felismer. Az égetett pecsétviasz
5169 41| Álnév alatt van itt; de én felismerem egymillió közül.~– Tartós
5170 23| le eléje. Egyenruhájáról felismerheté benne a kapitányt.~Az „Alligator”
5171 17| egyenruhájával? Hisz őt rögtön felismerik.~– Védjétek magatokat az
5172 32| kényszerítésben a végzetet vélte felismerni.~Hiszen öt év múlt már a
5173 16| jelenet volt Walter Leót felismerő kiejtett szava miatt.~Mikor
5174 12| miként te is; de én azért felismertelek. Én vagyok Stomfai Gideon,
5175 18| mézesheteinket, de bírtuk egymást, s félistenek voltunk. Ha én majdan egyszer
5176 13| kincset a sorstul, mely félistenné teszi a férfit, ha bírni
5177 38| egy fennkölt lovagnak, egy félistennek bálványképében mint oltáralakomat
5178 38| nőt. Az egyik, a büszke félistennő, elutasítja magátul azt
5179 33| meg benne a férfit és a félistent, s azelőtt nem lakott annak
5180 41| bolondította lelkét az egész úton a felizgult képzelem! Ah! minő bűnhődés
5181 34| hónapig azután rendesen feljárt hetenkint Bécsbe, s ott
5182 27| előkérte az útleveleiket, feljegyezte a neveiket, utazásuk célját,
5183 30| csak nagy ritkán vannak feljegyezve Magyarország történetében.~
5184 14| kötött szent házasságot feljegyzem bele; ki tudja, érek-e rá
5185 6 | lehet megmondani.~A hold feljöttével aztán megindultak a vándorok
5186 12| kóroda szekerei a dombra feljutnak, mellettük Serena gyalog
5187 43| bohó választ is kap. Azon felkacag, és kedvre derül. Majd sétál
5188 12| helyütt az út a dombtetőre felkanyarodik, a fák alatt egy ajtótlan
5189 6 | Gelence patak, mely Dudáig felkanyarog, most egy gátját tört tenger;
5190 5 | messze járt már a hegyoldalra felkapaszkodó úton, s még onnan is hallá
5191 17| a térrül; az ágyúkat is felkapcsolták, elvontatták; a távozó porfelleg
5192 29| átnyalábolják a lábszárait, felkapják a levegőbe, akkor aztán
5193 14| A lévita~A hegygerincre felkapott ellenfél vetágyúkkal lövöldözött
5194 18| fog azoknak a segélyével, felkavarva minden lángot, mérget és
5195 41| Zeüsz-alakot elcserélje egy félkecskebak szatírért! Hogy lehessen
5196 32| megmagyarázzák ezt neki holnap, ha felkel.~Már korán reggel ott volt
5197 32| amit Garibaldi küldött a felkelés szervezésére, egy kettősfenekű
5198 32| küldték be önt, hogy idebenn a felkelést szervezze?~Áldorfaiban hasonló
5199 14| Készen vagyok – szólt felkelve helyéből, s aztán az egész
5200 23| Legegyenesebb út volt Vely béget felkeresnie.~Az úgy tett, mint aki szerfölött
5201 6 | akkor sem szabad-e azt felkeresnünk, aki bennünket a kárhozatból
5202 12| természetesen a parancs dacára tömve felkérezkedőkkel –, az asszonynépet szép
5203 32| a legközelebbi estélyen felkérned a leányt egy kontratáncra,
5204 12| játszva, egy nagy kígyóúttal felkerült már a bányavárosokba.~A
5205 6 | e küldetéssel: az rögtön felkészült s útra kelt.~Ince fölsietett
5206 29| De csak ne lett volna a félkezem a guba alá dugva!~– Akkor
5207 13| kiterjesztve az ég felé, felkiálta: „Óh, seregeknek ura, segítsd
5208 32| e szónál bámulattal fog felkiáltani: „Ah, ez már antik! Ennyire
5209 20| ütközetnél.~Egy harsány hang felkiáltott a nagy tömegbül.~– Éljen
5210 28| sétakocsizásból hazatérve, a hölgyeket felkísérték lakosztályukba, s azután
5211 32| magában Áldorfai, s míg Budára felkocsizott, folyvást azon törte a fejét,
5212 1 | győzelem hevélye szokás szerint felkölté benne a kevélység dicsekedő
5213 4 | érzelmet odabenn.~A lévita felköltötte belőle.~– Íme felebarátom:
5214 29| elcsillapítani, kiállt a félkör közepére egy délceg fiatal
5215 29| ifjak kezében; a tömegben félkört tágítottak a fáklyákkal
5216 14| szertartások alkalmával. Azt felköté gallérja alá, s szertartásosan
5217 18| a legelső trombitaszóra felkötöttétek a kardot? Ezzel a kulccsal
5218 19| sötét szakáll köríté arcát. Felkondorult bajusza emelé daliás tekintetét.~–
5219 31| annak kamatjait az utolsó félkrajcárig.~Azonban a levelet magát
5220 27| Hauptpolizei-Directionhoz. Onnan felküldik a Landesgouvernementhez
5221 33| negyven éves korával is fellángoló kedély, ő pedig ifjan is
5222 43| mindannyiszor kiszaladna az utcára, fellármázni a szomszédokat, hogy elszökött
5223 31| riadallal fog az megindulni, fellármázza az egész világot; magához
5224 31| Este, amint a kaszinóba fellátogatott, egy, a kormányzóval nagyon
5225 12| barátnéja, tanácsadója?~A szíve fellázadt e gondolat ellen.~– Ki ez
5226 11| Először látták a földet felleggé porzani a lecsapó ágyútekétől;
5227 33| nem dicsvágyból, nem a fellelkesítő bámulat befolyása alatt,
5228 33| Igen, igen! – szólt Hanna fellelkesülten – én is megtanulok dolgozni,
5229 40| Fatime soha sem szokott fellépni anélkül, hogy egészen ne
5230 21| előrehaladt csapatja után.~A fellobogó máglya messze bevilágította
5231 20| Rákóczi-induló harsogott, s a fellobogózott házak ablakai, kapui, kerítései
5232 20| azután a végtelen szekérsor fellobogózva, a város felé. A katonaság
5233 21| nem lehet ilyen magasra fellőni. A haubicok mind alant pattognak
5234 42| levő kulcsok segélyével fellopózzék ama szőnyegajtóig, mint
5235 4 | kalapnagyságú levelekkel. Egy-egy felmagzott növény virágtorzsája, izmos
5236 19| kísérletet a vakolatvedlett falra felmászni. A sűrű laboda között jár
5237 5 | udvaron levő szederfára is felmásztak, s onnan kandikáltak be
5238 38| legközelebb, mikor Bécsbe felmegy, felkeresi Caesarine-t.~
5239 12| azt mondta, azért, hogy felmelegedjék; pedig inkább a lovakat
5240 37| rászánta magát, hogy oda felmenjen, fáradságáért nagyon megjutalmazva
5241 8 | szentelve papnak.~Az öregek felmentek a kolostor homlokzatán emelt
5242 17| hazaárulót, kémet, ellenséget felmentenek. Ezen ember itt az én foglyom.
5243 3 | fél. Az apátúr ennélfogva felmentette őt a beteglátogatás kötelessége
5244 28| meggyőződtek, hogy ártatlan; felmentették, szabadon bocsáták, visszaadták
5245 6 | Ince a tengerből érzé magát felmerülni. A lelkész éppen jelen volt.~
5246 32| teneked, hogy téged a hazádban felmerülő nagy változások ne érdekelnének,
5247 28| volt.~– Igaz, hogy csak félmilliója volt készpénzben.~– Annyi
5248 18| holnap már éhezni fogok félmillióra, bármi áron, és holnapután
5249 41| hogy annak a nőnek egy félmilliót tehess a lábaihoz! Hát nem
5250 4 | patak mentén, mely elébb jól felmossa az odavezető utat.~Amint
5251 5 | Minket fétissel, tabuval, felmutatott kereszttel nem lehet meghódítani,
5252 41| odavonta Caesarine-hoz, felmutatta anyjának azt a kezét, melyen
5253 13| volna ereje meghalni, ha félne a túlvilágtól, melynek üdve
5254 29| pengetve Ince ajtaja felé; felnyílik az, s nagy robajjal tör
5255 33| ahol ifjú éveit tölté? Felnyithatja-e előtte is azt a cellát,
5256 6 | nevemet elkiált]a!~Ince felnyitó az ajtót, Serena ott állt
5257 19| fel, ahol most áll.~Azután felnyitották előtte azt a szobát, melyben
5258 42| magára zárta az ajtót, s felnyitva íróasztala fiókját, annak
5259 19| neked visszaadom!”~Ince felölelte a földről a szent eksztázisban
5260 29| magában Áldorfai Ince; s ő is felölté ismét dolmányát, hogy megnézze –
5261 1 | szó nélkül siet mindenki felöltönyét felvenni. S mikor az angelus
5262 16| ne várjam be, míg férje felöltözik, hanem távozzam egyedül,
5263 29| honpolgár volt. Olyan szépen felöltöztették Áldorfai Incét, hogy maga
5264 32| tehette volna azt, hogy felöltse ez alkalomra amerikai tábornoki
5265 29| De veszedelmére szolgál felötlő idegen viselete, amit már
5266 43| s egyedül maradva vele, feloldá a kényszerzubbony szalagját
5267 19| értelem volt:~– Én titeket feloldalak… Téged, fiam, esküd nem
5268 28| hegedűszorítástól már egészen féloldalra szokott. A bankár maga egy
5269 42| az ő ajándéka. Az asztal féloldalt áll a kandalló előtt, a
5270 19| ah, annak számára nincs feloldás. Aki merész kézzel választotta
5271 39| bizonyítvány a kézben még feloldhatná ezt a láncot, mely most
5272 37| a bűnhődés az enyém. Ön feloldta magát az alól, amit vétett,
5273 42| sietett.~Átment a Práter felőli járdára, s onnan kémlelt
5274 30| világ annyi rosszat beszél felőlök.~Nro 5.~– Önben van vetve
5275 30| többet nem is kérdezősködött felőlük.~Volt neki egyéb dolga,
5276 35| pénzhez jutott, minden jég felolvad előtte; elismerik, hogy
5277 24| a többiek nem láttak, s felolvasó nekik belőle a világrendítő
5278 3 | rossz gondolataim vannak. Felóniát főzök magamban. Arra gondolok,
5279 10| gyerekek. Itt van nem messze, félórányira az uzdi malom. Abban okvetlenül
5280 31| általa. Az országgyűlés feloszlatásával minden indoka elmúlt az
5281 11| amelyik nem áll rá, az feloszlatik, s mehet haza.~Hová? „haza”.
5282 10| juthatott az udvarra.~Ince felosztá csapatját. Két szakasz a
5283 11| zászlóalj előtt csatárláncra felosztott lövészek portyáznak, karra
5284 12| becses nemzetvagyont azután felosztották a két hadoszlopra váló hadsereg
5285 6 | átölelve a beteg vállait.~A nő felpillantott, nagy, sötét szemeit az
5286 1 | jobb karját alája csapva, felragadja azt a levegőbe, s azzal
5287 10| velük. Azokat úgy kellett felrázni álmukból, s akik aztán felébredvén,
5288 20| Szemközt jövő hadcsapatát félreállítá az útból. Első az alkotmány,
5289 18| szolgálatot, s ha útjokban vagy, félreállsz előlük, s visszavonulsz,
5290 21| a legnagyobb zápor alatt félrecsaptunk a dülő útra; reggelig meg
5291 41| mikor teheti. Káprázatnak, félreértésnek, igézetnek kell itt lenni.
5292 38| azokba írva.~Ince megint félreértette Hannát. Azt hitte, Hanna
5293 4 | születik, azt valahol a félreeső falvak egyikében kiteszi
5294 4 | rácsavarva, úgyhogy mikor a fejét félrefordítja, az álla egyet vonaglik
5295 42| teszi, hogy legyezőjével félrehajtja az arcába fújt füstöt, s
5296 35| szemközti ajtón belépni, félrehajtó homlokáról a kilátást rontó
5297 14| beomlott nyílás romladékait félreháríttatod, átkelhetsz rajta egész
5298 27| tűz, széthányva az üszkök, félrehárítva a torlaszok; megmentve,
5299 1 | híres festő lesz valaha. Egy félrehúzta magát egy virágtól aranyos
5300 19| naponkint imádkozott. A függönyt félrehúzták róla.~Itt Serena nem bírt
5301 40| Dolce baccio…”~Ott egy félreismerhetlen hang elfojtá ajkain a dalt.~
5302 40| találkozni – szólt Ince, félrekormányozva e kellemetlen árból a hajót.~
5303 27| tűz oltásához s a romok félretakarításához; a poggyászszekerekből szórták
5304 43| a kényszerzubbonyt. Azt félretevék egészen. A beteg keveset
5305 20| egyikévé lesz azoknak a félretolt hősöknek, kiket a fővezérek
5306 42| Ez az ön műve!~Azzal félretolta őt maga elől, s sietett
5307 35| a nehéz damasztfüggönyt félrevonta az elfogadóterem ajtaja
5308 32| választom – szólt Ince. – A félrevonulás nemcsak kedélyemhez, de
5309 13| titokteljes csoda ez), rögtön felriaszták altából nyugtalan álomlátások.
5310 28| névtelen ijedelem rögtön felriasztja abból.~Incének úgy tetszett,
5311 10| fegyvereikhez, mikor álmukból felriasztó őket az éjjeli támadás.
5312 20| mélyébe. A hajó ég: – mindjárt felrobban… Egyet dördül…~Ez a dördülés
5313 11| és teljes öntudattal.~A felrobbantott homokzsákok maguk alá szoríták,
5314 30| gyermekek minden tulajdonával felruházva; ügyetlen és szemérmetes,
5315 26| lovag leszállt a hölgyet felsegíteni a kupéba.~A hölgy fekete
5316 30| nem illő fél. A leánya egy felserdült növendék, se gyermek, se
5317 37| rendesen a „kerthez” szokott felsétálni, mely a fürdő mögött egy
5318 16| te bohó!~A fiatal férfi felsiet a lépcsőkön; megtörténik
5319 23| is”, s elszánt léptekkel felsietett a hajóskapitányhoz a lünette-re.~
5320 12| elájul, ha kiomló vért lát, s felsikolt, ha lövést hall, s rosszul
5321 3 | soká tartott az neki. Újra felsikoltott egész dühvel, a himlőkórosok
5322 1 | mint a többinek. Bizonyos felsőbbséget látszik gyakorolni társai
5323 28| könnyekre, mikor Walterné felsóhajtott: „Szegény Hanna!”, s aztán
5324 5 | optimates egyike, prelátus, felsőház tagja, egyházi fejedelem:
5325 36| tolongásban nehezen jut a felsőkabátjához, s megrántotta Incét, hogy
5326 1 | lehetni. Hogy nincs rajtuk a felsőöltöny. A „nincs” esik jól.~Az
5327 1 | Az ifjak mind levetették felsőöltönyeiket. Olyan jól esik ingujjakban
5328 16| Duna bal partján Komáromot felszabadítani, míg egyetlen hadtestnek
5329 31| felséges dicsvágya a rabszolgák felszabadítása.~– Én újra „én” vagyok!~
5330 24| múlhatatlanul Magyarország felszabadítására vezet. De sok embert tengerre
5331 19| kizavarni.~Amíg fegyvertársai a felszabadított Pest örömmámorától ittasulni
5332 3 | takarni, s holnap kezeid is felszabadulnak.~– Ejh, vidd innen ezt az
5333 33| városban.~– S a mai nappal felszabadult ön a fogadalom alól.~– Miután
5334 23| hozott levelet átvette, felszakítá és elolvasta.~Azután megnézte
5335 41| Elhoztam – olvasd.~Ince felszakította az illatos, nőiesen felcifrázott
5336 20| tartva: a hintó két oldalán felszalagozott lovas bandérium ügetett.~
5337 38| csillagsugáros hölgy, ki felszálltál mély tenger fenekéről az
5338 39| bajtársak seregét, ki az úton felszedett utolsó sebesült honvédeket
5339 23| kifejezni.~Amint horgonyait felszedte, megindult a Salamander
5340 9 | a cserbenhagyott kompot; felszedték az elhajigált puskát, talán
5341 5 | elsője vagy. Az egy vézna, félszeg, nevetséges alak; te egy
5342 33| visszalépett (még nem volt felszentelve), s be lett töltve az üres
5343 16| után egy lármázó csoport. Felszerelésük mutatja, hogy gerillák.
5344 20| ez időben, hogy a tihanyi félszigetet kell megerősíteni, s azt
5345 32| kormányzók is eltűntek a felszínről.~Leó volt az első, ki e
5346 34| estélyre elhíni hozzánk.~Hanna felszisszent! A tű megszúrta az ujját.~
5347 13| aludt csendesen.~Ince előbb felszította a kandallón a tüzet, s azután
5348 34| a kitóduló vért ajkával felszívja, hanem Hanna ökölre szorította
5349 17| virágzó folyondárral, s ott felszökve egy székre, két kezével
5350 12| közel volt hozzá Serenát felszólítani, hogy szorítson a szekérben
5351 35| mesterfogásaira, s miután felszólítására Hanna nem akart férje jelenlétében
5352 39| pártelnökétül kapta, melyben ez felszólítja őt, hogy, bárha a közjogi
5353 17| ahol a haza ellenségeit feltalálhatja, azokat elfogni, elítélni,
5354 30| hagyott, vélte ismét itthon feltalálni. Nagyot csalódott. Mennyivel
5355 3 | Madonna-képed eredetijét egyszer feltalálod.~Ince szánó arckifejezéssel
5356 41| embert valahol a világon még feltalálom, vagy megölöm, vagy ő öl
5357 32| hogy ő, aki a szimmetriát feltalálta, s azt kristályban, állati
5358 18| Ez a hitem egyenrangú a feltámadás, az üdvözülés, az örök élet
5359 10| jegenyefák zúgnak a koronkint feltámadó szélben. Ez is jó szövetséges.
5360 19| vendégeit, az utca felől feltámadt a nagy zsivaj, mely a honvédek
5361 24| világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt; demokratává teszi
5362 33| két szó mondva volt, egy feltárt szívbeli titok.~Hanna grófnő
5363 13| az onnan várható támadás feltartására. Ágyúi számára szánokat
5364 40| e dúlt arcú siető alak. Feltartóztatá.~Hannának csak annyi ereje
5365 7 | agyonsajtoló börtönfalakat feltartsa. Óriási erő volt a karokban.~
5366 42| szőnyegajtó nesztelenül feltárul.~A szobát kétféle világítás
5367 23| A kapitány erre a szóra feltaszította homlokáról a sipkát, s elkezdte
5368 32| hinnénk a fátumban, azt is feltehetnők, hogy van egy nagy láthatatlan
5369 18| becsukottakat soha többé. Ha féltek elveszni, merjetek győzni!
5370 38| Bécsben tud még valamit. Féltékenykedése, bosszúsága rávette Incét,
5371 15| viszonozva van. S amilyen pokol a féltékenység, olyan mennyország az a
5372 10| Incét egy ismerős hang. Feltekintett. Alig hitt szemeinek. A
5373 21| tűzvörössé válva. Az égre feltekintő azt várja, mikor zúdul alá
5374 22| különb ember, azért, hogy féltél lopni? Koldus vagy, mint
5375 41| németek.~– Nem is attól féltem én önt, hogy a németek kezébe
5376 40| egynegyed tizenegyre!~A cselédek felterítettek. Az asztalt teli rakták
5377 39| harmadik éjsarkához közelg.~S a féltésnek még gyakorlati célja is
5378 35| fekete legyezővel, mely féltestét eltakarta, hüsselte magát.
5379 22| gondolkoznak.~S mind ennek felteszi a töviskoronáját e nehéz
5380 41| megyek.~– Nem bánom. De egy feltétel alatt.~– Halljuk.~– Te még
5381 21| Visszamehet ön!~– Kedvező feltételek alatt. Kegyelem, bocsánat
5382 40| vendégszerepelnek. Szabadalom ez a nem féltetésre.~Annál nagyobb meglepetés
5383 1 | érzéke a humor iránt, s ha feltett valamit a fejében, van erős
5384 16| felett túlsúlyra kapott a féltő feleség. Arra kért suttogva,
5385 39| intézzen ön hozzám, mert azt feltöretlen fognám visszautasítani.~
5386 39| ment! Leskelődni! Pecsétet feltörni!) Aztán elolvasá a levél
5387 27| Óh, ez a seb most újra feltört, s e sebnek vére a könny.
5388 39| amikor otthon lesz.~De bizony feltörte azt Ince, amint a legelső
5389 27| összeütközés rohama a másik hátára feltolt. Csupán csak a kocsi fenekén
5390 27| feneke embermagasságra volt feltolva; a szabadítónak a szép termetet
5391 40| volt aziránt, hogy férjét féltse. Nem azért, mintha Incét
5392 32| küldíszre. Elég volt neki a feltűnésre férfias szépsége.~Délceg,
5393 40| felé.~A kapus útját állta. Feltűnt neki e dúlt arcú siető alak.
5394 1 | fejéről a gyepre, s karjairól feltűrve az ingujjakat. – Jertek
5395 40| ruháját fölemelve, térdén feltűzte, hogy könnyebben léphessen.~
5396 10| hat derék honleány, nem féltve életét ellenségtől és cudar
5397 39| hogy akit hónapok előtt oly felüdülten hagyott el, az most ragyogni
5398 27| ékszereit a rendőrbiztos felügyeletére hagyta, a hullát betakarta
5399 31| bízza az üzleti könyveinek felügyeletét. Hagyja ön veszni a pénzét;
5400 32| gyanús személy nem volt a felügyeletük alatt. Három hó lefolytán
5401 12| volt a csapat kórodájának a felügyelőnője.~Maga a fővezér is azt mondta
5402 28| sétakocsizásra elviendő, Walterné a felülésnél úgy intézé a rendet, hogy
5403 32| cifra katonaruhát, aztán felülhet benne egy kocsira; a bakra
5404 27| kétségbeeséssel igyekeztek felülmúlni.~A rendőrbiztos kénytelen
5405 3 | öreg igazán remekelt rajta, felülmúlta saját magát. A többi képei
5406 40| kocsijáért, hogy segítette őt felülni! Mikor aztán Ince reggelfelé
5407 4 | hirtelen; ő és az egyházfi felültek a szekérre. Az egyházfinak
5408 40| órakor bérkocsit hozatott, felültetett a bakra egy bérszolgát,
5409 32| benne egy kocsira; a bakra felültethet egy trombitást, és járhat
5410 41| egy cigánypostára, s azt felülteti egy ökrös szekérre. Fogadom,
5411 40| rajta, hogy most mi nem félünk semmitől. Aztán megéheztünk,
5412 22| kénytelen vándorútban itt-amott felütötték a sátorfát: Serena azonnal
5413 21| egyik fehér hordó fenekét felüttettem s engedtem nekik, hogy az
5414 38| berekedt hangon Áldorfai, felugorva helyéből.~Most aztán a leány
5415 33| gondját lerázta, azonnal felutazott Sachsen-Weimarba, s azóta
5416 33| felhasználja arra, hogy felutazzék Sachsen-Weimarba, ahol egy
5417 24| magát lebeszélni. Ez neki felvállalt hivatala. Ezt betöltenie
5418 29| sastoll; cifrán kihányt szűre félvállára vetve, s a szabadon maradt
5419 5 | tiszteletes úr?” – Ez meg félvállrul Sós Mártonhoz volt intézve.~
5420 32| gyepen, akit elfelejtettek felváltani.” De Leó nem mondott rá
5421 11| egyenruhákat kiosztották, felváltatott a kardbojtja arany és piros
5422 3 | azután megszűnt Gedőt ápolni, felváltotta őt más.~Gedő felgyógyúlt;
5423 3 | infirmeriában feküdni.~Társai felváltva ápolták: ágya mellett éjjel-nappal
5424 19| nő átkarolta férjét, és félve látszott őt visszatartani,
5425 27| segélyvonat, mely az utazókat volt felveendő. Ebben nem voltak elsőosztályú
5426 23| azon magyar menekülteket felvegye, akik az Egyesült Államok
5427 26| egy ott várakozó utaspárt felvegyen; különben ott rendes állomás
5428 34| Az összeget minden órán felveheted a bankból: ha ott hagyod,
5429 9 | s ha egyszer egy dombra felvergődhettek, onnan többet nem kívánkoztak
5430 19| kellett volna történnie; felverje a folyosók csöndjét sarkantyús
5431 41| koronája. S ő azt eldobja, és felvesz helyette egy szennyes kalapot
5432 10| vagy kém. Ha ezt a gúnyát felveszem, az ellenség táborába belopózhatom;
5433 30| helyezték előtte, hogy ha megint felveszi a papi csuhát, hát megkapja
5434 32| tudja ön, mit fogunk tenni? Felveszünk egy-egy közös tárgyat, amiről
5435 28| nélkül, halotti szentségek felvétele nélkül költözött az ismeretlen
5436 41| eredetű. Vad, villogó szemei, felvetett vérpiros ajkai, göndörfekete
5437 30| visszatértek ismét a kolostorba, felvették a skapulárét, s miséztek
5438 16| a szalmafonatú palackot felvéve, teletölté a kis karcsú
5439 16| Walter Leó bankár Pestről, felvezetendi addig önöket a szállásukra.~
5440 24| bor, az mi egészen más! Az felvidít, lelkesít, elméssé tesz,
5441 1 | a buksi fejére teljesen felvilágosítá őt a szamár hivatása felől
5442 18| illik.~Serena sietett Incét felvilágosítani ittlétéről. Háziasszonya
5443 23| népek szabadságáért! Most felvilágosítja az ármányról, mellyel kelepcébe
5444 36| dolgot. Talán írhatna valami felvilágosító levelet Hannának, amivel
5445 5 | lehet meghódítani, mi a felvilágosodás mohikánjai vagyunk, s lehúzzuk
5446 28| játszanak már.~Akkor egyszerre felvillan az a fátyolozott fényű szempár,
5447 24| Incének, amik annak kedélyét felvillanyozták. Merész utazási vállalatok
5448 40| cifrán öltözött nőalak ül, felvirágozott, fürtözött chignonnal és
5449 3 | tökéletesülését, a másodiknak felvirágzását, a harmadiknak örök üdvét;
5450 31| méltányosság napja őreá is felvirradna ezáltal.~Caesarine rábírta
5451 33| bankár –, mert az ötödik felvonás után még sok dolognak kell
5452 22| balsorsot, a pisztoly sárkányát felvonta, s a cső végét a fogai közé
5453 13| ágyútalpakról levéve, a havas úton felvontassa.~Azután kiállította az előőrsöket,
5454 17| nem szabadulhat belőle, felyülkerült nála a dac és elszántság.
5455 20| Az erdők visszhangozók a felzendülő rivallást. Ekkor egy másik
5456 24| panaszkodtak. Egypár közülük a fémjelzést gyakorolta, s vagyont szerzett
5457 24| végre egy nagyon hallgató fémjelzőre került a sor. Halljuk.~Rászánta
5458 27| megmenteni.~Ince a kifeszített fenékdeszkát még tovább repesztve, kitágítá
5459 32| merőn, mintha lelkének a fenekéig akarna hatolni: úgy, hogy
5460 16| Ez az asszonyi makacsság fenekestül felforgatta a colonel jókedvét:
5461 9 | flottillát hordjon magával.~Feneketlen sár fogta el az utat, az
5462 39| majd ki akarta azt inni fenékig.~Oda volt láncolva e nőhöz:
5463 42| kéjtől, mikor két ilyen derék fenevadat lát a lábai előtt egymásra
5464 28| elindult; de útközben valami fennakadása történt a vonatnak, azért
5465 41| dolog lesz neki a vasúti fennakadást minden irányba megsürgönyözni,
5466 41| irányba megsürgönyözni, meg a fennakadt utasok üzleti sürgönyeit
5467 19| magával. Büszkesége, öntudata fennállva tartá; de utóbb lelke egészen
5468 17| Én fogtam őt el. Az én fennhatóságom alá tartozik. Az én fegyvertényem.
5469 24| dicsőséget, nem lett felcsúfolva fennhéjázó reményeiben.~Azt mondá: „
5470 42| szabad más számára semminek fennmaradni. Ezek a tárgyak látták őt
5471 21| mely a döntő ütközetből fennmaradt.~Védelmére alig van több
5472 24| vízvezetője mellett egy kis fennsíkon épült. Ez volt Áldorfaiék
5473 9 | haladva alá egy emelkedettebb fennsíkról, mely elszórt kökénybozóttal
5474 10| malom.~Egy ablaka vérveres fénnyel világít a távolba; körüle
5475 10| megadást követelt.~S volt e fennyen beszélő embereknek e büszke
5476 5 | buzdító szavai, mikből a saját fensőbbség érzete tört keresztül, megbéníták
5477 16| indulónak. Nem csupán az, melyet fentebb említénk, csupa nevekből
5478 43| nincsen árnyék, az csak fénybül van. És folyvást összehasonlította
5479 26| fény. Az idegen szép szemek fénye. A kripta nem tűri a napot:
5480 26| a hold világít.~S a hold fényében egy gőzhajó tűnik fel: egy
5481 3 | keressen a kísértő, aki fenyeget, hogy megesz; olyan kedvemben
5482 43| s aztán ujjával csitító fenyegetést téve a belépő felé, suttogá:~–
5483 7 | kormány felhívást küldött a fenyegetett vidékek lakosaihoz, fegyverbe
5484 32| közbeszédben; enyelegnek vele, fenyegetik az eddigieknél veszedelmesebb
5485 28| hegedűművészhez, s azt interpellálta fenyegetően lágy és rettentően hízelgő
5486 9 | lőfegyvere. Számba sem vette a fenyegetőzéseiket. Közelített nyugodtan.~Áldorfai
5487 42| összeszorítá a torkát, s fenyegette, hogy letaszítja a lépcsőn.~
5488 9 | ott hátul lármáztak, és fenyegették a közeledő határőr csapatot,
5489 37| kórtüneteit veszi észre magán.~Fenyegetve van! Még nem olyan nagyon,
5490 39| Amihez hozzákezdett, az mind fényesen sikerült. Annyi pénzt csinálhatott
5491 7 | mellette: a kivont kard; azt fényesíté, azt csókolgató; annak mondott
5492 6 | őt a felhők és csillagok fényességei közé, de hasztalan akart
5493 30| tiszta erényét, mint a szemem fényét, s készebb volnék neki vitriollal
5494 42| kavics. És aztán arcképek, fényirda és művészecset termékei,
5495 42| édes órán volt ő látható. A fényirdász csak ezt az egy képet vonta
5496 11| ismerte, megbecsülte, de fenyítéket is tudott tartani, s nem
5497 17| ha férjem engem meg akar fenyíteni. Lépjen vissza közülünk.
5498 27| azt mondó neki, hogy ez a fenyítés meg van érdemelve. Szépen
5499 36| hogy mit mondott Leó, mért fenyítette őt meg az anyja, s miért
5500 28| volt) egy érdekes hölgy fényképe volt: gömbölyű, életvidám
5501 28| különböző időkből felvett fényképei, rokonok, jó barátok. Helene
5502 28| el művészi akvarellekből, fényképekből összeállítva; a tájak közt
5503 30| megtisztelés a másik után érte. Fényképészek állították camera obscuráik
5504 33| keze alá eső albumából egy fényképet kiszakítani; s arról levágva
5505 32| császárnénk nővére, kinek fényképét nőm albumában láttad; a
5506 6 | töviskoszorúját a te üdvösséged fénykoronájával, melynél kívánatosabbat
|