1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
11538 20| francia útlevele is van Leótul.~Nem teheti azt.~Hogy mondta
11539 12| legelső, amit csinálok. Leparancsoltak a szekeremről, s itt hagytak.
11540 6 | Mondhatatlanul…”~A gitárról lepattant egy húr; aztán a másik,
11541 40| egy mesterséges kulccsal a lépcsőfordulatnál levő „Comptoir” szóval jelölt
11542 40| Észrevétlenül jutott el a lépcsőig. A lépcsőkanyarulatnál rátalált
11543 26| Majd meg mintha titáni lépcsők volnának egymás fölé rakva,
11544 40| jutott el a lépcsőig. A lépcsőkanyarulatnál rátalált az alacsony ajtóra,
11545 42| rajta, s nekiindult a sötét lépcsőnek. És ekkor egy rémgondolatja
11546 16| vigyem magammal a közös lépcsőrácsozat egyetlen kulcsát. Ezért
11547 19| mohácsi vésznél. Erről a lépcsőről szállt le, hogy oda törjön
11548 40| ismernek). Mikor búcsút vesz, a lépcsőt bezárják utána, akkor egy
11549 32| melyben az ember hasztalan lépdel, előre nem halad.~– Tehát
11550 39| pecsétnyomós gyűrűt, s újra lepecsételte vele a Bauernhass Siegebertnek
11551 32| volt nekem egy sütésből egy lepény. Nem fognak be engemet többé
11552 11| megfutandó pálya. Alig ötszáz lépés. Ámde minden lépésnél egy
11553 27| hadvezérét tekinti benne. Minden lépése ellenőrzendő. Jelleme vakmerő,
11554 7 | ha igaz az, hogy merész lépésemet nem hazám szabadsága, hanem
11555 34| szofizmáit: az, hogy ennek a lépésnek ára van!~Az ember felbuzdul
11556 11| ötszáz lépés. Ámde minden lépésnél egy sír van. S azt lehet
11557 9 | látta őt az alig kétszáz lépésnyi távolban.~Az ember fel akart
11558 33| végre elszánta magát arra a lépésre, hogy levelet írjon a majoresco
11559 21| mindenkinek. Ön rangját megtartva léphet át a hadseregbe.~– Köszönöm:
11560 20| az útfélen, mint véletlen lepje meg?~Nem kötelesség-e azt
11561 19| a kurátor az ajtót, hogy lépjenek be a házba.~Értelmes ember
11562 4 | megütközik.~– Ha úgy tetszik, lépjünk által az udvarba… s a többi
11563 40| mellé volt téve egy porcelán lepke, annak az összefogott szárnyai
11564 8 | fegyvereinkkel dobszóra lépkedni? Adok neked lovat, válassz
11565 1 | nem állni.~Hárman-négyen lepotyogtak a hátárul egymás után, a
11566 40| vonva posztóval, hogy a lépteket el ne árulják. Végre egy
11567 35| büfében, s ha a tyúkszemére léptél, ő mondja, hogy «pardon».
11568 34| én egyszer konzorciumba léptem, ahhoz én hozzá vagyok nőve,
11569 21| Akkor azt mondta Incének:~– Léptess oda a szekérhez!~Ince odalovagolt.~
11570 31| egy szamárfejet akar ön lerajzolni, elébb a rajzmesterhez kell
11571 43| olyan csendesen fekszik, lerajzolom őt.~Leó elbámult.~Amit Ince
11572 21| el volt határozva, hogy lerakjuk a fegyvert, a pénzügyminiszter
11573 30| Itt Pesten azt sugdosták lerándulásáról (tele torokkal), hogy a
11574 30| arra használta fel, hogy leránduljon választókerületébe, magát
11575 40| keresztül.~Ince Budapestre is lerándult néha. Világi üzlete olyan
11576 12| megragadta Serena palástját, lerántó azt annak arcáról, démoni
11577 39| orozva nyakába ugrott, majd lerántotta lábáról, s aztán olyan kedve
11578 39| valaki ellen, akit nem tud lerázni a nyakárul.~Ez a valaki:
11579 33| kielégítésével első gondját lerázta, azonnal felutazott Sachsen-Weimarba,
11580 1 | azután igazán elemében van. Lerázza magáról támadóit, mint oroszlán
11581 29| mikor a hadjárat alatt lerohadt a lábáról a csizma, hogy
11582 24| amiket később hozott, azok lerohadtak; szüretelésre soha sem került
11583 40| kimenekült a szőnyegajtón, lerohant a csigalépcsőn, végig a
11584 34| egy barátságos estéllyel leróhatná ezt a foglalóba kapott barátságot;
11585 16| hálaérzetnek egy igen kis részét leróhatnom azáltal, hogy önt, uram,
11586 6 | egyszerre. Gyászruhája is lerongyollik, s még gyászabb lesz. Mi
11587 35| hazájának tartozik, azt leróni mindig édes feladatának
11588 6 | szent fiadra mértél, hogy leroskadjunk alatta. Állítsd a te őrző
11589 13| előbb egy nagy tartozás lerovása vár rá: aminek terhével
11590 43| levetette. Majd cipőit is lerúgta, azok is égették. Mezítláb
11591 41| élcet és bukfencet messieurs les clowns-ok, hajigálhatta
11592 36| aminőkkel néz a macska a lesből a felé közeledő madárra.~–
11593 37| udvarra: odasietett hozzá, lesegíté a kocsibul; bevezette a
11594 14| lévita készített.~A lévita leseperte róla a földet, s hidegvérrel
11595 39| alcoven szőnyegajtajánál lesett rá, s orozva nyakába ugrott,
11596 16| háziasszonyság és az unokaöccse lesiettek elfogadására, s azután hüvelyébe
11597 26| magas, sima homlok egyszerű, lesimított gesztenyeszín hajjal, hosszúkás
11598 11| minden bokor mögött a halál leskelődik; s azok a sötét felhők ott
11599 43| csiribiri embert innen! Mit leskelődnek énrám! Mondtam már a Salamandernek,
11600 39| levelén.~(Már ennyire ment! Leskelődni! Pecsétet feltörni!) Aztán
11601 41| Ince láztól dobogó szívvel leskelődött ki a hintó ajtaján.~És azután
11602 32| hajdani „tanyát”, ahol máskor lesni kellett a később érkezőnek,
11603 43| asztal, ágy a padlóhoz lesrófolva. Ez a dühöngők bebútorozása.~
11604 30| cimboránk a kibocsátó: te léssz rajta a forgató. Egész simán,
11605 13| mosolyogtak, megnyíltak, s ő nem leste el, hogy mit fognak mondani?
11606 24| esztendő elején hozott, azok lesültek; amiket később hozott, azok
11607 43| égkupola is… S az üdv sugára lesüt egész a tengerfenékig, s
11608 6 | elsodorhatja a hegyi ár, lesújthatják a vihardöntötte fák, a villám:
11609 42| S egy kegyetlen ütéssel lesújtja azt a falról.~A szétzúzott
11610 42| a jelenetet látta. A nőt lesújtott ellensége ölében.~Nem szó,
11611 17| magukat a rájuk illő címmel, lesunyták a fejeiket; hanem a hölgy
11612 43| rózsámé leszek-e?”~…Azé lész te nemsokára!~Egy napon
11613 40| fog bírni, olyan bolondja lesz-e neki akkor is, mint amilyen
11614 41| Láttam, hogy mindenből leszabtál egy falatot, s azt is otthagytad.~–
11615 19| remegett azokból egyet is leszakasztani. Nem az övéi többé!~Azután
11616 41| rács be volt zárva. Majd leszakasztotta a csengettyűt.~A nagy revolúcióra
11617 21| jelvénye volt az. A lobogót leszakítá róla, s a dereka körül kötötte
11618 5 | balzamita. Ince öntudatlanul leszakított egy illatos levelet róla.
11619 28| követi mindenütt. Amint ön leszáll a vendéglőben, már ott várja
11620 4 | találnám, ha felebarátom leszállana itten, s én aztán elvezetném
11621 20| kardod elvégzi munkáját, s leszállhatsz lovadrul, hogy székedet
11622 12| volt biz ez a vezértől. Leszállítani az embert cakumpak a szekérről.
11623 12| azért a szekérről mégis leszállítottak katonai önkénnyel, s most
11624 12| asszonynépet szép udvariasan leszállíttatá róluk, a férfiakat pedig
11625 8 | a dal a távolból.~Azután leszálltak az üresen maradt házba.~
11626 5 | bámészkodó gyerekeknek:~– Leszálltok onnan az eperfáról meg a
11627 22| egyik sem volt halottja. Ő leszámolt a múlttal. Vesztesége volt
11628 28| volna. A messze középkorból leszármazó emlékek azok: századok hamvátul
11629 28| amíg a grófnő holmiját leszedegette a kocsibúl s amint el akart
11630 43| Csak azt mondd meg; rózsámé leszek-e?”~…Azé lész te nemsokára!~
11631 28| sebesülteket, a futó zászlókat, a leszerelt ágyúkat látja maga előtt…
11632 16| kastély udvarára, s abból leszökik egy fiatal férfi, kinek
11633 17| ereszté el a keresztvasat, s leszökkenve térdre esett, s rémülettől
11634 11| vesztette el öntudatát: leszökött a torlaszról, s fölemelte
11635 24| Nehezebb, mint a dohányzásról leszokni. Meg is kerülték a tilalmat
11636 18| ország valamely zugába, s leszorítják tisztességes szín alatt
11637 27| Incéhez, s még azonkívül leszorítva a ráhullott bőröndök által:
11638 23| az osztrák hajóskapitány letartóztatta.~– Hogy tehette azt, hiszen
11639 18| tette, hogy azokat, akik őt letartóztatták, fogja el, s most azok álljanak
11640 23| az Alligatornak foglyul letartóztatva, aki amerikai útlevél oltalma
11641 2 | szerzete fehér palástját is leteheti, az sem gátolja lépteit.~
11642 6 | meredekül alá: szédület letekinteni róla.~Ince valamit gondolt:
11643 5 | Nem várjuk be itt, míg letel a szomorú kegyelemesztendő:
11644 32| nem tudatván, de Prágában létele bizonyos levén, s Walterrel
11645 16| csapat plebejus része azalatt letelepedett az udvaron a terebély gesztenyefák
11646 32| örömére, hogy ön nálunk letelepedik, egy estélyt fogok rendezni.
11647 9 | Félelmes önbizalom!~A határőrök letelepedtek a déli parton. S aztán megtörtént,
11648 31| forint áru részvényt kell letenni. Éppen annyi tőkepénze van
11649 38| valakire, s dacbul, dölyfbül letépi azt az útjába esett virágot,
11650 43| kísértette meg kényszerzubbonyát letépni, sem ágyábul, melybe fektetve
11651 17| Csak a veres tollat kell letépnie a kalapjárul, s azzal azt
11652 17| parasztleány azonban hirtelen letépte fejéről a tarka kendőt,
11653 7 | többé, hanem átkozódunk! és letéptük a harangokat a toronyból,
11654 5 | Valahányszor a szentkép elé letérdelsz, mindig előtted fog állni
11655 36| hanem, hogy minden szombaton letérdepelnék eléje meggyónni, hogy egész
11656 17| egyedül – szólt Caesarine, letérdepelve Brandlerné elé. – Verjen
11657 12| helyeselni fogja; hogy vezető létére maga állt a rohamcsapat
11658 5 | út a fehér sziklafaltól letért a völgy mélyébe, a holdvilág
11659 29| Ahová a sarkantyús lábunkat letesszük, odáig van Magyarország.
11660 18| el, amit ő kigondolt.~– Leteszek róla, hogy önöket megtérítsem.
11661 16| van a tárcámban; ahol ezt leteszem, ott van otthon. Te nem
11662 32| tőkepénze. Amerikában a letéteményekért adnak három százalékot,
11663 22| igazak, a Jaszmagi név sem létezett. Török címe ez az íródiáknak:
11664 39| világ elfeledte őket: nem léteznek rá nézve többé…~S az milyen
11665 13| érzetében megszűnt rájok nézve létezni a külvilág.~Hiszen a halál
11666 6 | megpihenni Incének. Ott letisztogatta sáros csizmáit a lévita. (
11667 39| csak a félhomályban van létjoga! Egy befejezett kéjenc dicsekedni,
11668 41| a mosolygásnak, amelynek létjogát ő még a színpadtul is megtagadta,
11669 42| ágymennyezet egyik tömör oszlopát letöri a nyoszolyáról, s ezzel
11670 27| megszűnt sírni; felállt és letörlé könnyeit. A plebejus jajveszékelésnek
11671 3 | hogy miért nem lehet azokat letörölni? Ez az a démon, amelyiket
11672 12| előítéletek lehullottak. Letörtük bilincseinket. A férfiak
11673 38| könnyeket az ő kötelessége letörülni.~ ~És azontúl sokszor
11674 5 | Kedves atyámfiai!”, menten letorkoltaték, (különösen az asszonynép
11675 24| csekélység esik egyre.~Létre is jött a terv.~S így szerzett
11676 24| kiütött a háború, Napóleon létrehozta az angol-francia egyezséget
11677 34| nyíltsággal kimondá, hogy vasútunk létrejötte nagyon kívánatos és nemzetgazdászati
11678 13| szikláktól körülfogva. Itt letűzte fáklyáját a hóba, s karjait
11679 17| megtették a kedvéért, hogy újra leüljenek az asztalhoz, s egymásután
11680 13| gyalogolva alszom), s aztán leülök egy fatörzsre pihenni, bizonyos,
11681 30| neki. Hiszen tartozik vele.~Leülteti őket, s némi kíváncsisággal
11682 19| Emlékszel-e még e mohos kőre? itt leültünk pihenni. Mit mondtál akkor?~–
11683 16| itt nincs vele. Délután leülünk ferblizni; bízzátok őt rám:
11684 19| együtt abba az örvénybe leugorjanak, s mint megijedtek egymás
11685 41| volna onnan a páholyból leugrani, odarohanni eléje, és azt
11686 34| Tunghoz, s azt én magamrul levágatni nem engedem. Ha tetszünk
11687 1 | ökölcsapás eszére téríté; majd levágta magát a gyepre, hogy majd
11688 23| egészségtelen. Itt rossz levegő van. (Maga nyitotta fel
11689 3 | mellyel takarózik s a szoba levegőjében. Ince nem engedte magát
11690 41| hajigálhatta egymást a levegőn keresztül a két trapézon
11691 33| beletekintett az asztalán heverő levélbe. Börtön az mind! Az a város,
11692 41| Nos?~– Átadtuk neki a leveledet. Elolvasta. S erre ő rögtön
11693 15| hírt sem hallottak; még leveleik sem találhattak rájuk. És
11694 37| Szerelem nem fordult elő leveleikben.~A harmadik hét végén azt
11695 43| átszűrődik a szőlőlugas levelein… Soha sem láttam én olyan
11696 39| pontosan azon minta után, mely leveleinek pecsétjén látható volt.
11697 37| tudakozódott egészsége felől, s a leveleire Hanna is mindennap válaszolt,
11698 37| Incének; sőt Hanna grófnő leveleit is odaadta neki, hogy vigye
11699 24| hogy mi lehet azokban a levelekben, amik Incének annyi ráncot
11700 35| banánlombok között, s a leveleken átszűrődő zöld fény melegét
11701 4 | koponyákkal, kalapnagyságú levelekkel. Egy-egy felmagzott növény
11702 39| felnyitá a pecsétet Hanna levelén.~(Már ennyire ment! Leskelődni!
11703 43| azt másra. Harmadnapra Leó levelének vétele után már ott volt
11704 41| Callisto, vagy kicsoda?~Ez a levelezés Áldorfay Incének szólt Fatime
11705 41| A sokszor feltűnő olimpi levelezésnek az volt a legközvetlenebb
11706 24| hirdetményeivel.~Serena levelezést kezdett mind a két lap igazgatóságával.
11707 33| vagy Mantuába.~Onnan aztán levelezhetnek egymással, ha az nekik könnyebbülést
11708 41| részéről. Rendes posta útján levelezni nem volt tanácsos, mert
11709 31| írását.~A bankár a küldött levélhez mellékelé a visszakívánt
11710 33| az a másik is elfeledte a levélírást, az már csodálatos. Hiszen
11711 41| Never more.”~Mit tett e levéllel Áldorfay Ince?~Azt tette,
11712 5 | ember tudja, hogy ennek a levélnek a neve „Boldogasszony virága”.~ ~
11713 37| mulatókertig.~Ince nem szólt neki a levélről semmit.~Együtt reggeliztek.
11714 15| fel, zúzmarás fenyőerdők, levéltelen rengetegek zúgása között;
11715 5 | Ott volt egy bokor széles levelű balzamita. Ince öntudatlanul
11716 6 | keresztül-kasul szeldelve a virágzó levendula égszínkék sövényeivel, a
11717 19| lehetett rátalálni az elfojtott levendulabokrokra. Zöld pázsittal csak az
11718 16| Fegyverre magyarok!~ Levente bajnokok!~Rontsunk, rontsunk – ~
11719 20| haderőt küld Magyarország leverésére, mely elég egy nagyhatalmat
11720 21| mutogatjuk.~A háború lejárt. Leverettünk. Megadtuk magunkat. Ránk
11721 43| mellett egy székre lerakva a levetett öltönyök. Az a kávébarna
11722 43| kabátját, nyakkendőjét már levetette. Majd cipőit is lerúgta,
11723 10| felebarátom? Hogy mikor te levetetted a skapulárét, én akkor veszem
11724 29| vendéglői szállására. Készült levetkőzni.~Hanem az nem megy olyan
11725 43| Idejött csendesen az ágyához… Levetkőzött… Befonta a haját… Mintha
11726 19| büszkén tekintve alá a kapuban levett kalappal álló ősz atyákra?~
11727 3 | megszűnt a láz; Gedőrül levették a kényszerzubbonyt. Szarkasztikus
11728 29| jöttünk deputációba, hogy levigyünk: aztán gyújts rá valami
11729 29| azok viszik. Azok pedig leviszik az utcára, s addig le nem
11730 4 | Dudára; s a többi.~A jámbor lévitában jó adag maradt meg a „bennlakói”
11731 4 | lehessen benne ismerni a falu lévitáját.~Hosszú, sovány alak, előrehajlott
11732 19| fizetéssel, a másik a dudai lévitalak, tizenöt bankóforinttal
11733 12| Emlékezik ön még a dudai lévitalakra. Akkor még oly szent ember
11734 4 | elárulása; pedig a jámbor lévitánál nem volt az egyéb gondatlan
11735 19| egy éve már, hogy nincsen lévitánk. Mind vártuk, hogy visszatér
11736 4 | hivatal is együtt jár a lévitasággal. Egyébiránt ez a figyelmes
11737 27| vízzel lúgozza le a közel levőket, s aztán fehér gőzfellegbe
11738 17| arccal sikolta a teremben levőkre.~– Jézus Mária, szent József!
11739 36| múltakra és a levegőben lévőkre!~Többet nem mondott neki.~ ~
11740 26| gondolat erőt vett rajta. Úgy lezárta a szemeit, hogy valóban
11741 9 | fehér és sárga lótuszvirágai libegnek.~Mind szép ez egy poétának;
11742 40| kútforrása lett volna a libegő államkölcsönöknek).~Sőt
11743 4 | őrködhetem, s ekként duplex libelli dos est. S a többi.~Valóban
11744 41| lámpásainak visszfénye, mint lidércek lobogványa reszket rajta
11745 40| elő sem vette a zsebéből a life preserver-t.~Fatime odafutott
11746 6 | találta fel nyugalmát a liget méla zúgásában; a fák, bokrok,
11747 1 | Huszonnégy ifjú mulat kedvére a ligetben.~Tavasz van. A fákon még
11748 32| a családi magány csendes ligete mögé; sokáig gyászolt egy
11749 1 | mélán ringanak át a zengő ligeten áhítatgerjesztő hangjai.~
11750 24| aranyföldön. Ince gyümölcsfái ligetté nőttek már. Szőlőkertje
11751 14| dolgokat mondok, felebarátom – lihegé fulladozó sietséggel.~–
11752 37| nyitottan lihegtek. A pírtól, a lihegéstől úgy tetszett, mintha mosolyogna.
11753 9 | juthasson.~Megállt fölötte. Még lihegett az. Szemei még nyitva voltak.
11754 27| heves dobogását, keblének lihegő mozdulatait. A hölgy feje
11755 37| gyulladva; ajkai félig nyitottan lihegtek. A pírtól, a lihegéstől
11756 42| csészék, egy palack mandarin likőr (melynek palackja kétszáz
11757 1 | dolog?~– Ide halászok!~– Ide liktorok!~A fiatalság ősi szokás
11758 1 | része morgott.~– Nézzétek a liktorokat – szólt a szamáron lovagló
11759 1 | szokás szerint halászoknak és liktoroknak nevezte egymást, aszerint,
11760 41| van ellenedben, s miután likvidálok veled, nem akarok semmivel
11761 18| összeggel. Talán még egyszer likvidálunk együtt. Most még csak medio
11762 6 | sárga táblái, a kalarábtól lilaszín kockák, keresztül-kasul
11763 4 | Jó az isten: ki a mezők liliomait ruházza”, mondja bölcs Salamon.
11764 6 | temetőbe. Az Úr, ki a mezők liliomát ruházza – az özvegy papnénak
11765 39| volt a bibliai apokrifok Lilitjének, ki az első embert az első
11766 31| s onnan Észak-Amerikába, Lincolnnak felajánlani szolgálatomat.
11767 28| hurcolta egy hirtelen alakult lincstörvényszék elé, hogy kiáltották önre,
11768 28| vonatnak, azért késett el.~– Lirum, lórum! Ha a vonaton történt
11769 2 | a klasszika és a modern literatúráig; köztük becses inkunábulák,
11770 9 | embermagasságú fű között a füzény (lithrum) virág dárdái, mint megannyi
11771 15| meg-megvilágítja egy veres lobbanás: utána dördül! Az ellenség
11772 27| melyen kitörő lángnyelvek lobbannak keresztül. A tört kocsik
11773 23| fát, s tudja, hogy kinek a lobogója leng rajta? Odaviszik ezek,
11774 11| A zászló.~A háromszínű lobogónak egy rongya künn szorult
11775 43| ágyúlövéssel, félárbocra felhúzott lobogóval, s aztán, mikor egyedül
11776 20| a választók süvegeiket lobogtatják, s zászlóikat lengetik;
11777 29| másik kezével zászlóinkat lobogtatva, tűzön és viharon keresztül
11778 27| Helyet szorítottak számára a lócán az asztal mellett, Hanna
11779 4 | balkezével belekapaszkodva a lőcsbe:~– Jó napot, felebarátom.
11780 21| feldobta a szekérre, s aztán a lőcsnek támaszkodva, csámpás ferdeséggel
11781 1 | derék-betörés, a gulyásos levegőbe lódítás és földreteremtés, az állfelütés,
11782 29| nála nélkül, s egy harmadik lökéssel a kerekhasúnak tisztelé
11783 42| A négy izmos férfit úgy löki szét, a két falhoz vágva,
11784 32| már, hogy ki akarsz innen lökni?~Walter Leó a finom világfi
11785 1 | szól. S valóban odatalál. A löveg koppan, vállon, tarkón,
11786 26| szikráikat halandó ember szemeibe lövellik, mint annak a gyémántnak.~
11787 40| keresztül, mint egy nyíl lövellt elő egy kis lyukon át valami
11788 17| röppentyűtelepe ellen, s a negyedik lövésnél elhallgattató azt.~Ekkor
11789 11| imitt-amott. Az ellenfél rejtett lövészei fogadják őket. Az újoncok
11790 21| öntől, őt a hadvezér főbe löveti.~– S ha én el hagyom foglalni
11791 10| ilyen vállalatért önt főbe lövetnék. Hanem a mostani zűrzavarban
11792 16| gyümölcsösön keresztül közeledik a lövöldözés után egy lármázó csoport.
11793 16| Tehát ez volt annak a nagy lövöldözésnek a tárgya – kérdé Brandlerné
11794 16| ön, asszonyom, azt a nagy lövöldözést itt a parkja végében – kérdé
11795 16| megszállva; csak nem egymásra lövöldöznek?~A talányt megoldják a következő
11796 16| gyalázatosan össze-vissza volt lövöldözve. Kapott valami harminc golyót;
11797 21| ezt a kulcsot, akkor magam lövöm magamat főbe.~– Tízezer
11798 9 | felkelő csapatnak alig van lőfegyvere. Számba sem vette a fenyegetőzéseiket.
11799 9 | végzetes szót~– Tüzelj!~A lőfegyverek rendetlen sortüzeléssel
11800 21| egy pyramidot a szuronyos lőfegyverekkel. Nincs már rájuk szükség
11801 9 | kiszemelni a néptömegből a lőfegyverrel ellátott csapatokat, s azokat,
11802 10| háromszáz ember számára szerzett lőfegyvert; ez a legnagyobb nyereség.
11803 4 | családja?~A lévita meggondoltan lógatta a fejét, s sokáig gondolkozott
11804 19| szólt az, fejét hitetlenül lógázva.~– Biz öreg, az egész Isten
11805 24| volna változnia, minden logikának a földről eltűnnie, ha erre
11806 4 | vadászpuska, s az ajtósarkon lógott egy törülköző. A lévita
11807 11| Hanem már most aztán loholjunk innen!~Ince nem hallá ezt
11808 9 | Magyarországnak, az ez idő szerint a lombard-velencei csatatéreken harcolt, vitéz
11809 37| gyönyörű táj, keverve a fenyves lombfákkal; a csupa nőktől lakott kolónia
11810 19| Incének e cembrák sötét lombjai közé eltemetve! A nő előtt
11811 3 | átpiroslottak a szömörcefák lombjain, gömbölyű karikákat vetve
11812 1 | hímporterhes barkák, mik a lombot megelőzik, tündéri zománcot
11813 8 | nem állok be. Hogy én a lomtárból előcepelt rozsdás dióverőkkel
11814 18| vaspálya-részvények, azután londoni váltók, amik rögtön ércpénzzé
11815 7 | ismerős fénylő alakokká lőnek, s a félelmes ködkép ragyogó
11816 2 | állnak, sorba támogatva, longissimáik a közös dohánydöböz körül;
11817 8 | pipatóriumban ott találják meg longissimáikat, hegedűiket, ahol elhagyták,
11818 21| szállítottad, annak a neve lopás, s ez a közönséges bűnvádi
11819 22| ember, azért, hogy féltél lopni? Koldus vagy, mint én. Alamizsnából
11820 12| turistacsapat. Fegyverét, lőporát, töltényeit megőrizé: élelmiszereit,
11821 11| szorítva, s abba lőtt bele. Az lőporos hordó volt. A következő
11822 21| hátrahagyott puskatöltényeket, a lőport. S aztán a máglyát körülrakatta
11823 39| sietett, mint a tolvaj a lopott jószággal, szobájába. Melegített
11824 22| Úgy kell neked! csak a lopottat vették el!~– Hát te mivel
11825 27| Tehát nem az ő fájdalmát lopta meg; saját fájdalma tört
11826 12| be van kötve, mikor már lóra ül, s beleveti magát a tábori
11827 28| azért késett el.~– Lirum, lórum! Ha a vonaton történt baleset,
11828 20| nagysarlói ütközetről, a losonci mesterrohamról s aztán Budavár
11829 13| kiéhezve, szertezilálva; sem lőszere, sem erélye. Incének nincs
11830 4 | időben. Minden ékszere egy lószőrből kötött gyűrű balkeze kis
11831 11| hogy azok a falvak ott a lőtávolban, fehér házaikkal, hajladozó
11832 32| jöjjön, hadd lássam, nem lőtték-e el egyik kezét vagy lábát?
11833 9 | a nimféa fehér és sárga lótuszvirágai libegnek.~Mind szép ez egy
11834 25| jó istennek olyan fehér lovacskája is, amelyik a kis gyermekeket
11835 25| Miért nem vett neki fehér lovacskát?~Ince biztosítá, hogy fehér
11836 12| szólt a vezér, – te maradj lovadon, nekem nyújtsd kezedet,
11837 20| munkáját, s leszállhatsz lovadrul, hogy székedet elfoglald
11838 32| felügyelet, hanem akiket lovagi adott szó tart itt fogva,
11839 12| neki, hogy hagyjon fel a lovagiatlan elégtétel vevéssel.~A szekerek
11840 1 | vetésektől zománcolt rónán egy lovagkastély látszik a festői perspektíva
11841 40| kézitáska, egy esernyő meg egy lovagkorbács volt minden készlete.~A
11842 40| húzogatja most az olvasatlan lovagkorbácsokat; de Caesarine rémültében
11843 40| nem az esernyőt, hanem a lovagkorbácsot, s most már biztosan megnevezte
11844 19| nekem, hogy felszentelt lovagodat, én, nyomorult halandó lélek,
11845 41| meg a fülét csípte ki a lovagostor hegye, még most is vérzett.~
11846 40| ereiben: eldobta magától a lovagostort, kimenekült a szőnyegajtón,
11847 40| keresztül-kasul lett szabdalva a gyors lovagostortul.~Nem is tarthatott az tovább
11848 1 | estharang megcsendül. A távol lovagvár tornyából mélán ringanak
11849 43| sietett, amily gyorsan csak lovai vihették.~Ince szobája előtt
11850 21| fuvaros keményen nógatja lovait; de azok már inkább engedik
11851 4 | átcsergedező patakhoz ért, ahol a lovak szokás szerint megálltak
11852 21| menni a fáradság miatt; a lovaknak is pihenés kellett. Hogy
11853 21| máskor, csak mikor valahol új lovakra tehettünk szert. Azokat
11854 12| golyó átlyukasztá. „Üljön ön lovamra, tábornok”, szólt hozzá
11855 21| gyúlékony halmazra. Azzal lovára vetette magát, s lassan
11856 17| két asszonyt; egy cifra lovarkomédiásnét, meg egy paraszt szolgálót.~
11857 41| török jaszmagdzsi. És most lovarművész.~Miért ne lehetne az? Ez
11858 20| Akkor Ince is leszállt a lováról, s a közeledő elé sietett.~
11859 12| maga személyesen vezette lovasait veszélyben forgó kórodája
11860 9 | övükben; egy-egy zilált lovascsapat inszurrekcionális rezes
11861 11| legfélelmesebb ellent, a vértes lovasságot.~– Ah! – sóhajta enyhülten
11862 16| pozsonyi gyűldében. Szerzőjének Lovassyt tarták, kinek börtönét e
11863 1 | hogy majd úgy heveri le a lovast a hátárul; az sem ért semmit:
11864 14| egy egész hadosztályt? lovastul, szekerestül, ágyútelepestül?~
11865 8 | feláldozza, hanem hogy a lovát is feláldozza, annyira még
11866 21| rúgtatott, s keresztülállt a lovával előtte.~– Héj, atyafiak! –
11867 35| Siegebert gróffal. Őszi lóversenyek ideje volt: arra jött le
11868 31| áriát Ince előtt Lammermoori Luciából. Ince kénytelen volt elismerni,
11869 23| tudta tájékozni magát.~A lünette-ről egy tiszt szállt le eléje.
11870 21| érckészletet szállították, a lugosi útról fordítsák vissza Arad
11871 27| szétdurrant, s forró vízzel lúgozza le a közel levőket, s aztán
11872 11| a kőben”, mondjuk szent Lukáccsal. S aztán tréfálózott a hordágyat
11873 4 | lévitát, hogy vizet töltött a lukmájába, csermelyét kevert a búzája
11874 4 | minden üsttől egy icce vutka lukmának, aztán minden gyerektől,
11875 4 | pullusoknak nem csúfoltam, a lutheránusokról sem terjesztettem odiosus
11876 4 | hárságy elférjen benne. Luxusnak lehet azonban nevezni, és
11877 3 | korszakban legragályosabb a kór lymphája; benne van az a beteg lehelletében,
11878 15| csákója keresztül-kasul van lyuggatva golyóktul, s köpenyege foszlánnyá
11879 23| asszonyok be szokták tópolni a lyukas harisnyát. – Apropos: „asszonyok!”,
11880 3 | caput. L: az ajk, labies. M: a kéz, manus. N: az orr,
11881 18| pénzemnek csatornát nyitni a Mabille-ba. Erre rábízhatom a párizsi
11882 41| bonyodalomból már csak egy „Deus ex machina” segíthet ki bennünket.~ ~
11883 36| a fogait. Ő már látta a macskakörmöket.~– Madame Belle Ange! –
11884 34| állatot sem szeret. Még egy madara sincsen. Az állatkedvelés
11885 28| gyöngéden suttogott neki titkos madárbeszédet, ami oly ideges gyönyört
11886 36| a lesből a felé közeledő madárra.~– S ön is ismeri azt a
11887 5 | arcát felé hajtva.~Lám: a madonna képmása!~Amint kilépett
11888 43| érje semmi sértés… e szép Madonna-arcot!… És azután, mikor a Wight-sziget
11889 3 | így lesz mindaddig, amíg Madonna-képed eredetijét egyszer feltalálod.~
11890 30| lakott, a lefüggönyözött Madonna-képet, melyhez annyiszor imádkozott,
11891 7 | fogva meghajtá azt, s a Madonna-képhez emelé:~„Óh, égi tiszta alak!
11892 5 | különbözővé. Ez is, az is a Madonnára emlékeztet; csakhogy az
11893 35| Bécsben rögtön akadt egy maestrora, ki tehetségeit felismerte,
11894 39| ezerféle bolondot csinált magábul. Mikor aztán Ince hazament,
11895 41| akkor azt fogod mondani magadban: „Az lehetetlen! Hihetetlen
11896 5 | olyan gazdag vagy!~Tied vagy magadé!…~Az út folyvást fölfelé
11897 5 | és ki tudja még mit, amit magadénak tartasz, te szegény ember.”~
11898 22| fogadtad el. De azért tartsd magadnál az okmányt; talán meggondolod
11899 27| hölgy málháit a gyepre: a magáéra ráült, s könyökét térdére,
11900 19| és bemutassa nekik, akit magáévá tett: „Íme, ez a feleségem!”
11901 34| az, mikor otthon az ember magamagát sem meri képviselni! Aztán
11902 3 | Engedd, hadd csináljak magambul szörnyeteget. Száműzzetek
11903 21| kapucinus barát! Majd segítek én magamon!~Azzal elkezdett sietni
11904 34| Chung a Tunghoz, s azt én magamrul levágatni nem engedem. Ha
11905 18| ezt, s eddig elutasítám magamtól e megbízást. E hadoszlop
11906 32| kényszerítve nem volnék is, magamtul is szeretek kalandozni.~–
11907 30| kitüntetéseivel.~S ez a jó hír magánéletre is kihat.~Ince feltűnő szép,
11908 6 | kötelessége volt: tanítványait magánórákon képezte tovább.~Gideon és
11909 6 | azt sugdozták róla, hogy e magántanórákat azért tartja, mert szereti
11910 31| intézetnél, gyárnál vagy magánüzletnél, mint könyvvivő.” Ebből
11911 32| elkertelte magát a családi magány csendes ligete mögé; sokáig
11912 5 | elűzni magától.~A puszták magánya, az erdők csendessége nagyon
11913 24| Ince boldog volt robinzoni magányában. Nem érdekelte más, csak
11914 42| gondolva, hogy Incének még sok magánylevelet kell megírnia, ügyvédéhez,
11915 26| födélzeten egy hölgy sétál magányosan, fekete ruhában. Kék fátyolát,
11916 34| nemeit; s ha egyszer elmondja magárui: „Én nem vagyok az, aminek
11917 24| le: az ő fái évrül évre magasabban nőttek fel a földbül.~Politikáról
11918 5 | koronái emelkedtek csak az út magasáig alantról. A telehold odasütött
11919 3 | tudományok világa, melynek magasain minél feljebb hágok, annál
11920 32| a többiek, hanem egészen magasat, nehéz, habos sötét hamuszín
11921 21| Röppentyűt bocsáttat a magasba. Amint a röppentyű szétrúgja
11922 28| akik szenvednek, nem jó magasból alánézni. A repülés vágya
11923 30| hazafiúság és szabadelvűség magaslatából lemennydörögni – a hátramaradottat!~
11924 21| csillagait, a sziklafal magaslatairól roppant kőtömegek hengerülnek
11925 21| lehet.~Ha valaki a lejtő magaslatán felállít egyetlen egy ágyút,
11926 19| a szavak igazsága papnői magaslatra emelt.~– Isten akarta ezt
11927 21| párkányán ül Áldorfai Ince. E magaslatról a Dunáig látni.~Az üldöző
11928 28| megtudta Áldorfai azt, hogy magasrangú útitársnőjét Starrwitz Johanna
11929 20| és tapasztalatokkal, kik magasról messzire látnak, kik szükségben
11930 35| az titkolta.)~Ince minden magasztalás által sem hagyta magát rávetetni,
11931 34| megköszöni, kezet csókol érte, magasztalja is, hogy milyen jó, de csak
11932 32| megfoghatnak, nem győzik magasztalni rendkívüli tulajdonságaidat.
11933 14| az én üdvömnél drágább és magasztosabb. Az egy ártatlan, tiszta
11934 3 | halott. S ez életnek örömei magasztosak. Enyim a természet világa.
11935 3 | elvegyülve földfeletti magasztossággal. Ennek a képnek az eszménye
11936 3 | oltárképünkön azt a szép Magdolna-arcot látom, eléje térdelek, lelkemben
11937 4 | virágzó dédős, megrázva maghüvelyeit, amint a vendég elhaladtában
11938 33| hasonló korú fiatal cseh mágnással. Táncvigalmakon látták meg
11939 22| a vasjellemeknek azzal a mágneshatásával, mely el tudja magától taszítani
11940 19| a zöld penész befogott, magok is halottaknak tűntek már
11941 7 | helyre menni; ott beíratták magokat önkénteseknek. Az őrnagy
11942 16| markolatú kardját tartva magosra, maga is énekelve jött a
11943 10| beteget. A szentmihályi puszta magtára volt átalakítva a dudai
11944 21| elhaladó vitézek mondják magukban: ez ugyancsak megtanult
11945 2 | két századon át tartották magukénak. A szerzet magyarországi
11946 32| halottak bosszút tudnak állani magukért azokon, akiket szerettek.
11947 32| estélyekre, bálokba, s hívhatnak magukhoz társaságot, s részt vehetnek
11948 7 | nem volt.~Segítettek ők magukon. Van a kolostornak derék
11949 36| hát kigyógyulnak belőle maguktól. Majd ő fog utánad járni
11950 21| lejárt. Leverettünk. Megadtuk magunkat. Ránk tiportak.~Be van végezve
11951 41| belekóstol az asszonyméregbe. Magunkforma gonosz életű ember, aki
11952 28| magát a rendőrfőnököt is magunkkal visszük, s olyan jezsuita-spitzet
11953 43| kérem önt, hagyjon bennünket magunkra.~Leó távozni akart. Visszatartá.~–
11954 21| már éppen készült valami magvas gorombaságot válaszolni
11955 23| beszél el valamit! Hogy magyaráz annak minden arcvonása!
11956 27| Damoklesz-karddal. Hanna grófnő e magyarázat után nem tehetett mást,
11957 30| Ince meg nem bírta magának magyarázni azt a helyzetet, hogy ővele
11958 24| nyelvtant tanuló barátainak magyarázza, le tudta küzdeni idegeinek
11959 32| kellett hívnia (amire a magyarban sajátszerű kifejezések vannak),
11960 2 | magyar asztalosok készíték, magyarhoni ritka faneműekből, a díszítések
11961 32| amellett, hogy térjen haza Magyarországba. Volt tizennégyezer dollár
11962 9 | Ami rendes katonája volt Magyarországnak, az ez idő szerint a lombard-velencei
11963 25| napon Ince táviratot kap Magyarországról. Egykori főnöke, az apátúr
11964 24| kiáltott rájuk aztán a virágba magzott torzsaóriás:~– Csitt odalenn!
11965 39| és cseresznyefa helyett mahagóni, paliszander és teakfa bútorzat;
11966 22| dolgok fordulhatnak úgy, hogy maholnap kiüthet egy európai háború,
11967 7 | vasvillás gyülevész győzte le Mahomed világhírű hadseregeit.”~„
11968 22| kálvinistánál a Boldogságos Szűz. A mahomedán fatalizmus pedig éppen azonos
11969 22| mi nagy ugrás van innen a mahomedánig? Az oszmánnál nincs Jézus
11970 18| félistenek voltunk. Ha én majdan egyszer nőmmel összetalálkozom,
11971 33| bizonyára „Ő”, amint átvette a majorátust, s imitt-amotti hitelezői
11972 33| levelet írjon a majoresco majordomojának, annyit kérdezve tőle, hogy
11973 1 | rejlik.~Egy csoport az erdei majorlak udvarán a vadgesztenyefák
11974 1 | ifjút egy „Vivát”-tal a szép majorosleányra; de Ince nem iszik bort,
11975 16| pénzzel ön.~Ez az asszonyi makacsság fenekestül felforgatta a
11976 41| nem jelensz, elítélnek „makacsságban”, s úgy elválasztanak, hogy
11977 34| szab, varr és fejt; s mely makacsul felfogadta, hogy soha el
11978 1 | mennek, megtömve zsebeiket makkal, s amennyire a makk elhord,
11979 4 | kertiföld, négy sertésre makkoltatás, azután minden pártól egy
11980 13| halaványuljon el örökre.~Két obony mákony elvégzi azt.~Serena magával
11981 7 | egyre súlyosabb lett.~A mákonyálommal elnyomott nagy betegnek
11982 35| alak ugyan már nem olyan makulátlan fényes, mint volt: a rozsda
11983 35| mint a kereskedő, aki a malabári szigeten felszedi a kauri
11984 28| álom hagyománya. Nyakán egy malachitkereszt függött; annak is volt egy
11985 23| kedvvel magyarázta neki a malakológia legújabb felfedezését.~–
11986 18| dühös gyülevész csak úgy malapropos elvegye tőlem, s megosztozzék
11987 23| annálfogva nyugodjunk meg a malaproposban. Van önnek fegyvere, amit
11988 24| jókívánságot már megelőzte az ég malasztja. A jövő tavasz nemcsak a
11989 3 | nyugalom… E béke, e nyugalom malasztját adja meg neked is a Mindenható:
11990 6 | mert elveszti a szentelt malasztot, s az utolsó kenet olaja
11991 39| előtt térdelni szokott, malasztsugalló szellemének egy ihletével
11992 21| széles táblákban fedik a máléültetvények: jó menedék most azoknak,
11993 27| mindenkit, hogy a saját málháira vigyázzon, a máséit el ne
11994 27| állt azalatt folyvást Ince málhája mellett; s mikor a férfi
11995 27| maradnék, s őrizném az ön málháját.~Az erély visszajött a tenger
11996 27| poggyászszekerekből szórták ki a málhákat; Ince is visszatért a vagonhoz,
11997 21| szekerekbül, továbbvihetlen málharomokbul, annak a közepébe garmadoltatta
11998 42| úthoz összevásárolni. Még málházni is segített neki, amiben
11999 30| szoprán hangja van. Egy Malibran rejlik benne. De a világ
12000 29| spicliből mi lett? – kérdé Ince malíciával.~– Az meghótt – felelt rá
12001 9 | Azonkívül kisebb-nagyobb malmok vannak ráépítve, miken szintén
12002 6 | sziklákat hengerget maga előtt, malmokat törve pozdorjává, miket
12003 1 | diakónus az esperesnek?” „Malo Cocam, quam Uri?” – Közbe
12004 10| Kétszáz határőr volt a malomban. Azok még csak hozzá sem
12005 9 | rajta többé sem hidat, sem malomgátat; hanem talált a túlsó partot
12006 24| öntözést bivaly hajtotta malomgép végzi. Mindezt futólag felszedi
12007 10| két udvarkapun, harmadik a malomgépezeten nyomul be. Ölni nem szükség,
12008 10| megkísértem. Vezess el a malomig. Meglepjük őket.~Sós Márton
12009 19| a régi kőpadon leülni, a malomkő asztal mellé.~A kurátor
12010 28| Hanna grófnőn halványsárga málvavirágszín öltöny volt, mely arcszínéhez
12011 28| jegyzé meg rá a bankár. – A mamát ez nagyon alterálni fogja
12012 39| szenvedélye nem a rafinált kéj mámora volt, melyet a művészi nimbusz
12013 12| Megittasodva a lelkesedés mámorától, a kétségbeesés keserűségeitől,
12014 41| az észvesztő őrjöngések mámorátul másnak is szabad megittasulni!~
12015 1 | élvezetek legmagasabbika: mámorítóbb az ivásnál, hevítőbb a szerelemnél;
12016 42| leköszönését képviselői mandátumáról a ház elnökéhez; s holmi
12017 3 | Láttam.~Egy pohárbul mandulatejet adott a betegnek innia.~–
12018 10| úgysem veszik a táborban, a mangalétát nem bírom, mert göthös vagyok;
12019 28| elalussza az ünnepnapot? Vagy manicheus? sabbathianus, iconomachus?
12020 16| hadjárat alatt abban a taktikai manőverben, hogyan lehet az ellenséggel
12021 16| hadvezéri talentum. Úgy manőverezni, hogy az ember az ellenséget
12022 19| ágyánál; a találkozást a manswörthi harcban, a hosszú táborút
12023 33| valahová Nagy-Szebenbe vagy Mantuába.~Onnan aztán levelezhetnek
12024 33| tanulmányozza Nagy-Szebenben vagy Mantuában a törökbúzát, az első helyen
12025 3 | az ajk, labies. M: a kéz, manus. N: az orr, nasus. O: a
12026 35| rávezette őt arra, akit már-már elvesztett: saját magára.
12027 22| magam is vendégeket hívtam mára hozzám, s a feleségem ma
12028 13| Eliszonyodott e képtől. Nem volt maradása e helyen. Felállt, kardot
12029 34| lemegy százezer forint, a maradékot három felé osztva, terád
12030 40| sértve, a kitörés el nem maradhat utána.~Egy csattanós botrány
12031 28| azt mondta neki kegyesen: „Maradhatsz továbbra is”, s egy selyem
12032 14| Nem végeztünk el mindent. Maradjatok még egymás mellett állva:
12033 30| mondó rá: „De már mi csak maradjunk a jó kassai sonkánál.” Többet
12034 27| csinálhatna köztük. Én addig itt maradnék, s őrizném az ön málháját.~
12035 3 | üdvözöltök, hogy életben maradtam.~Ince egy percig lecsüggeszté
12036 43| ez óhajtásának, s egyedül maradva vele, feloldá a kényszerzubbony
12037 3 | el; egy hét múlva csekély maradványai látszottak még rajta a kórnak:
|