1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
12038 38| Belle Ange úrral. Fatime ott marasztotta a látogatót: önálló hölgy
12039 42| egyedül abba a szobába.~Nagyon marasztották, hogy ne menjen, de az orvos
12040 3 | gyereknyúzó grammatikus. Hadd marcangoljam össze az arcomat, kérlek.
12041 32| férfias szépsége.~Délceg, marciális alak volt, achillesi fővel,
12042 41| helyettesíteni a hősnél a mardosó lelkiismeretet? Hogy ki
12043 39| bankjegyet, a másikban egy marék irományt.~– Tessék: itt
12044 24| rendszere mellett televény márgaiszapot hordott magával. Ezt használta
12045 41| meg lesz engedve nekik a Margitszigeten felállítani játékbankjokat;
12046 5 | Következett egy jelenet: „Mari, egy anya a népből.”~Ince
12047 1 | mindnyájan a zsolozsmát: „Ave Maria…”~… A tavasz ígérete csalárd!…
12048 17| Jellasics-huszároknak és Jézus Mária-huszároknak is neveznek? De hát akkor
12049 5 | színpadi rutinnal adta Stuart Máriából a gyónási jelenetet; végül
12050 6 | rózsákkal ágyazva, mint Máriáé volt: az én sírom feneke
12051 28| ismeretlen világba, az utolsó Ave Máriáig azon töprengett: vajon mi
12052 5 | nyugodtan mondá el az Ave Máriát a Madonna-kép előtt.~De
12053 41| Hát Hanna? – Bizony isten, máris gyógyulsz. Még Hanna is
12054 21| Mind a kettőnek ki van marjulva a szügye.~A fuvaros szidja
12055 4 | hátulrul: – mert mint szent Márk evangelista mondja: „Az
12056 22| után a levágott fejét a markában. Aki hazát vesztett, nem
12057 29| ereszté el a gallérját a markából. Az egy újságíró volt. Arra
12058 16| vissza, hogy a vezér úr markának ujjait az asszonyság huszonnégy
12059 35| édesatyja, à peu prés francia márki, ki leányát, midőn az művészi
12060 16| főnök jobbjában kosaras markolatú kardját tartva magosra,
12061 12| erényeiket tökéletesítsék. A markotányosné maradjon a lektikájánál,
12062 12| hölgyféle kísérte; egyik markotányosnénak nevezte magát, másik tiszt
12063 12| közkatonát, aki harcol, a markotányost, aki inni ád az ágyútűzben
12064 23| hogy a kialkudott vitelbért markukba számolja.~A kormányos visszautasítja
12065 1 | Gedőt. Úgy fogta az két marokkal a bozontos sörényét, s úgy
12066 35| karzaton kezdenének el tour des maros-t csinálni, s mikor a rondóban
12067 21| negyvenezer oszmán ellen Marót bán hét napig. Itt tartá
12068 28| iszonyú dühbe hozta Helenát.~– Mars ki előlem! Takarodjál rögtön.
12069 33| köztudomású dolog, hogy a tavaszi Mars-mezői lóversenyen a majoresco
12070 11| Volt e dalok közt egy, a Marseillaise dallamára alkalmazott, melynek
12071 11| azoknak a vezéreiből egy egész Marseillaise-strófa kitelt, az pedig hosszú.
12072 15| amióta eszmél, hogy hitéért mártírnak lenni kötelesség.~S most
12073 28| Bocsáss meg, én szentem, én mártírom. Aki eltitkoltad előttem
12074 10| nagy máglya s egynéhány mártírral több a mennyországban.~–
12075 6 | gondol többé ama szelíd, mártírtekintetű gyermekre, ki mint egy szent
12076 28| férje kávéjába cukordarabkát mártogat, s beletorkoskodik a kaviárba,
12077 4 | bizonnyal meg is fogja tenni Sós Mártonért, s azután ez a nagy bökkenő
12078 5 | Ez meg félvállrul Sós Mártonhoz volt intézve.~A lévita arcán
12079 4 | Ince bámulva tekinte Sós Mártonra.~– Kit?~– No azt a gyerekágyas
12080 4 | vagyok, papot viszek.)~Sós Mártont nem vitte rá igazmondó lelke,
12081 20| állna az ő férje, hideg márványarccal tekintve alá a víz mélyébe.
12082 42| egy kerek orosz mozaiklapú márványasztal, melynek egyetlen lábát
12083 42| kitört. Megkapta félkézzel a márványasztalt a kígyós lábánál fogva,
12084 7 | akasztva.~– Hová lettek márványba vésett elveid? Mi lett a
12085 39| szobor volt az, akit elvett? Márványból volt mindaddig, amíg az
12086 39| damasztfüggönyök, cserép helyett márványkandallók, s dió- és cseresznyefa
12087 19| nekik, s felvezette őket a márványlépcsőkön a számukra elkészített szobákba.~
12088 26| volt arcán a fátyol. Szép márványszobor volna, ha kívül is kőbül
12089 5 | papné.~Arca szakasztott mása volt leányáénak, csak a
12090 27| saját málháira vigyázzon, a máséit el ne tulajdonítsa; egy
12091 40| nagyon szeretik használni a másét. Egy neme az ingernek rájuk
12092 16| várta, hogy jönni fognak a másfajta vendégek. Elő is hozta számukra
12093 13| gyönyöreiben kéjelgő fantázia. Másformának rajzolta az a harcok képét.
12094 23| egyiket választani kell! Mashallah!~A nő pedig azt mondta: „
12095 5 | minő furfanggal küldtek máshitű lelkészeket híveikre? E
12096 33| egyenesen őreá vár, s máshoz nem akar menni (s teheti,
12097 6 | amiknek egyike „részvét”, a másika „kötelesség” nevet visel.~
12098 43| énekli. Hisz a príma azé a másiké, aki a szopránt énekli.
12099 40| Ő öltöztet fel ilyen maskarának, s aztán még kicsúfol! Még
12100 20| mindenkinek; s aki most a másodhelyet foglalja el e két ember
12101 24| megjött a híre a december másodikai államcsínynek, s összeomlott
12102 38| papír hull ki. És így a másodikbul, harmadikbul, negyedikbül.
12103 3 | elsőnek tökéletesülését, a másodiknak felvirágzását, a harmadiknak
12104 33| első helyen puliszka, a másodikon polenta alakban, mint hogy
12105 32| Pesten.~Három évig volt másodízben távol, s elképzelé magában,
12106 3 | a veszélyes válságon. A másodláz is lefolyt. Sokat szenvedtél
12107 40| ember számára volt készítve, másodmagával feleljen meg. A jó bor meghozta
12108 25| keresztülhajtott rajta.~Öt másodperc alatt a Water Nymph keresztül
12109 20| pedig hárman, annálfogva a másodrangú szemközt-ülés felett olyan
12110 6 | hálát adott az Úrnak, hogy e másodszori kísértetbeviteltől őt ily
12111 19| protestáns paplakban; a másodszorit haldokló anyja ágyánál;
12112 38| ébredtek fel nála, miket eddig másokban kigúnyolt, s uralkodó hajlamok
12113 40| Tudott uralkodni nemcsak másokon, de magán is.~Csak arra
12114 42| Ennek csak az utána csinált másolatát vitte el Hanna; az eredetit
12115 3 | öreged agyában. Ez egy élő nő másolatja. Vigyázz magadra, Innocenti!
12116 11| egyes csapatok nem tudnak másról, csak arról, ami a saját
12117 31| barátja, Áldorfai Ince.”~Mással senkivel sem tudatta, hová
12118 28| testvére hullája fölött, másszor hidegvérrel elküldi azt
12119 4 | magáéhoz szít, s rugódozik a másszőrűek ellen. Előttem van antecessorom
12120 22| azt, hogy van lélek, van másvilág? És ha van? Hol van megtiltva
12121 22| vermébe, s nem hordja még a másvilágon is a boldog győztes után
12122 11| mik az elrepülő lelkeket a másvilágra viszik; – s aztán hazagondolni
12123 41| állomások! Milyen lassan mászik az a gőzmozdony!~Még hozzá
12124 17| múlva már készen volt a maszkerád. Caesarine előjött a mellékszobából,
12125 35| a német színházba menni. Maszkírozta a jobboldalra vonulását
12126 19| lehetett belépni a bozóttá nőtt maszlagtól.~Mintha bosszút akart volna
12127 2 | volna, de maga az „alma mater” is benne személyesülne.~
12128 16| egész gödöllői erdőt fel a Mátráig mind a nemzeti sereg tartja
12129 32| őrtüzek kigyulladjanak, a Mátrától a Velebitig; ajkainak egy
12130 19| mert abban a dudai község matrikulája volt összegöngyölítve. S
12131 19| történt; itt hozom a község matrikuláját; abból majd megláthatja.
12132 12| gondviselőnője? Jó, tisztes agg matróna. Öreganyja az egész zászlóaljnak!~
12133 35| az övéi voltak; Caesarine matrónai kegyességgel biztatta a
12134 26| megelevenül egyszerre a fedélzet. Matrózok szaladnak. Kormányosok ugranak
12135 23| tüzéreket az ágyúkhoz rendelé, a matrózokat a horgonyfelvontató koronghoz;
12136 40| volna be, hogy férje minden matutina-harangszóra veszi a flagellumot, s vérig
12137 7 | éjfélben kondíttatá meg a „matutinát”, mint az őskeresztény világban,
12138 7 | ország zászlóját védve: Mátyás esztergomi érsek, Gergely
12139 23| Staates of North-Amerika, you may go, in alle Teufels Namen,
12140 3 | magát. A többi képei vásári mázolatok voltak, ez művészi ihlett
12141 3 | garasért. Te is segítettél neki mázolni vakációk alatt; de neked
12142 27| volt, s veszélyben az ember mázsákat emel. Kiszabadítá a grófot
12143 16| most az elejtett vadat a mázsálóra tetetem, s holnap a becsárát
12144 7 | és nagy ember. A főurak mázsaszámra küldik asztali készleteiket,
12145 21| Az a kis zöld hordó öt mázsát nyom, s háromszázezer forintot
12146 36| még, hogy mi az?~– Valga me Dios! Én, ha Incének volnék,
12147 4 | Non ebur, neque aureum mea renidet in domo lacunar.”~(
12148 26| neki elég a maga halotti mécse. Neki fáj most ily szép
12149 33| bele abba a kis könyvalakú medalionba, melyben Ince Serena arcképét
12150 34| közben eszébe jut ahhoz a kis medalionhoz fordulni, melyben két szép
12151 21| bocsáták a torlaszig.~– Meddig akarja ön a Mehádia-kulcsot
12152 2 | csorog a folyosón márvány medencébe, s fürdőszobákban válogathat,
12153 4 | szerzetest bevezetve „in medias res”.~S azok valóban megnézni
12154 16| gondolhatott egyebet, mint valami mediatizált herceget, aki az ármádiánál
12155 28| szemben ülő bankárnak, hogy „medicina pejor morbo”.~– Ne beszéljetek
12156 18| likvidálunk együtt. Most még csak medio van; majd eljön az ultimo
12157 16| szalagcsokorral. Ilyen lehetett Medúza, mikor még szép volt és
12158 42| át a tündérarc egyszerre Medúza-fővé, mikor ezt olvassa: „Az
12159 33| szerencsétlen párbaj, egy elhibázott medve, egy túlságosan élvezett
12160 41| medvékre gondolj; a többi medvéid bőrére én alkuszom.~– Még
12161 41| kezemben lesz. Te csak a fehér medvékre gondolj; a többi medvéid
12162 43| sétál alá s fel a szobában, meg-megáll az ágyával szemközt felakasztott
12163 15| befagyott ablak jégvirágait meg-megvilágítja egy veres lobbanás: utána
12164 8 | szállunk a harcba. Isten megadja küzdelmeinknek a diadalt,
12165 3 | azokat; titkul tartom, s megadom rájuk a feloldást.~Ámde
12166 10| ellenfél nem él emberhússal. Megadták magukat emberségesen. Két
12167 21| háború lejárt. Leverettünk. Megadtuk magunkat. Ránk tiportak.~
12168 33| fölsikoltott, kitörő örömmel, s megakadályozhatatlanul nyakába borult Incének,
12169 38| embernek erős akarat által megakadályozni azt, hogy a láz kitörjön
12170 42| begurult az ágy alá, ott megakadt a falban, s aztán a megindult
12171 22| robot, nem az asszonyi nem megalázása a tűzhely; (annak, aki érti)
12172 39| gyönyört talál benne, ha megalázhatja az asszonyt azzal, hogy
12173 40| mindent.~Unta már azt a megalázó rabságot, s végét akarta
12174 6 | keresztül ezer gonddal, megaláztatással, nélkülözéssel küzdeni.
12175 39| olyan utakon, melyek a nőt megalázzák; azokon nem fog ön engem
12176 19| hogy ő csak alezredes. Megalkudtak vele egy „ezredesbe”.~A
12177 35| kellett készíteni. Abban lőn megállapodás, hogy egy vígjáték adassék
12178 20| a trombita indít meg, és megállít. A katonát törvényünk kitiltja
12179 11| csinálni?!~A parancsnok megállítá a zászlóaljat a rekettyétül
12180 32| múlva megint Európában lesz. Megálljon csak! Álmodtam vagy beszéltünk
12181 24| Pedig milyen nehéz ezt megállni az ő honfitársainak. Nehezebb,
12182 26| előtte, s a peron előtt megállva, még egyszer visszatekint,
12183 24| egy nehéz álom volt, ami megálmodatlan is maradhatott volna. Mindabból
12184 20| megválasztja mindig, ha az megannyiszor más oldalára ül is az országház
12185 18| térparancsnoknak, s ott megáporodhatik, vagy elküldik egy futó
12186 6 | tegnapi felhőszakadástól megáradt patak végigsöpörte az egész
12187 43| kigőzölgése mérges! „Őneki” az megárt.~Az őrültség makacs szelleme
12188 6 | volt már készítve: a sír megásva, hozzá a sírkő, diófa koporsó,
12189 41| emlékezőtehetsége egyszerre csodamódon megavult.~– De igen. A cirkuszba.~–
12190 4 | kiegyenesedett maga magát megbámulni. Ince is mosolygott rajta.~
12191 5 | Összebújtak körülötte, megbámulták. Kaszásné sírva is fakadt.~–
12192 6 | vigasztaló hangon –, s a megbánás útban találja bocsánatát.~
12193 10| elfogadta az alkut. Hanem azután megbánta, hogy olyan sokat ígért;
12194 34| tisztességes emberre nézve gyönge megbántás.~Hanna mentőleg szólalt
12195 35| mert ő a külsőségekben megbántást talál!”? Ezt a gyöngéjét
12196 12| Ince.~Az a nő pedig egy megbántott asszony vakmerőségével ragadó
12197 19| asszony lesz belőle; jobban megbecsüljük, mint a szegény boldogultját.
12198 38| bírni egy kincset, melyet megbecsülni nem tud, melynek értékét
12199 33| kartonruhát vehet a számomra, azt megbecsülöm jobban, mint mindazt a selymet
12200 12| mindenkinek, aki szónokol; de megbecsült mindenkit, aki tesz: a közkatonát,
12201 11| emberét nevéről ismerte, megbecsülte, de fenyítéket is tudott
12202 42| Ince tekintete előtt járt, megbénítá Gideon erejét. Gyáva lett
12203 5 | fensőbbség érzete tört keresztül, megbéníták haragját; megfogta a papkisasszony
12204 28| veszéllyel! hideg nyugalma megbénítja az ellene ólálkodó rémeket;
12205 41| tanulmányozta az asszonynépet, ha megbetegszik is egy pár szép szem szúrásától,
12206 17| törik az a vas le alatta; megbír az egy embert.~S hogy próbáját
12207 34| politikát s pénzügyi terveket megbírálni vagy hivatva, ezt a két
12208 32| mint a megtisztelő hazafiúi megbízás okmányát, amit Leó személyesen
12209 31| megszabadította. Kormány megbízásából Sparkins, ellenadmirál.~…
12210 24| lapszerkesztők ostromolták Incét a megbízással, mely egyenesen számára
12211 34| van, hogy annak a rovására megbízhatja Hannát, nagyobb szállást
12212 6 | nem lehetett a plebánust megbízni: beteges volt; a többiek
12213 21| átadandó. Én voltam az egyik megbízott.~– A többit könnyű kitalálni.
12214 30| Napóleon herceg legbensőbb megbízottja, akinek a herceg százezer
12215 6 | éppen jelen volt.~Az apátúr megbízta őt e küldetéssel: az rögtön
12216 21| volt a szekér őrizetével megbízva. Elébb azokat kellett rábeszélnem,
12217 41| visszatért az ajtóbul.~– Megbocsáss, hogy még egy szóra visszatérek.
12218 42| Közel volt hozzá, hogy megbocsásson neki.~Egész szenvedélyével
12219 37| elvennem azt, ami az oltáré? megbocsát-e nekem ezért az ég? de áldás
12220 6 | kérdést.~– Szólj, leányom.~– Megbocsátja-e az Isten, ha magunk keressük
12221 17| nő feje fölé.~– Én neked megbocsátok!~Incének a gyomrát émelyíté
12222 34| Azoknak pedig már Krisztus is megbocsátott a keresztfáról.~– Csak nem
12223 19| Szerették. Elnézték tettét. Megbocsátottak neki. Minden szó, minden
12224 32| szép pár”. A feleségem megbolondulna örömében, ha az megtörténnék.
12225 38| is magával ragadja. Ekkor megbotlottam valamibe. Az imazsámolyom
12226 12| tenni, azt társai maguk megbotoznák.~Áldorfai százados a parancsnok
12227 34| nem titkolta el afölötti megbotránkozását, hogy Bauernhass gróf az
12228 35| irkáláson és kézszorításon megbotránkozott? Hisz ő ezt egyedül a feleségének
12229 34| Miért? – kérdé Áldorfai megbotránkozva.~– Hát, tudod, csak úgy
12230 30| megnyerhetjük, s Schafskopf megbukik egészen.~– De hát mi mit
12231 18| azokbul, amiket ön elmondott, megcáfolni nem tudok. Minden úgy van
12232 34| De a hang, a kifejezés megcáfolta a szókat. Ince dolgozószobájába
12233 36| ifjúkori eszményképe?~Leó megcirogatá a másik kezével szépen Ince
12234 40| mint egy parasztnő; s ő megcsal engem, mint egy gróf.~Naphosszant
12235 41| pedig maga is egy sajnos megcsalatásnak lett az áldozatja, s Fatimeék
12236 31| miről álmodjék?~De nagyon megcsalatkozott!~Őexcellenciája nem egyébért
12237 39| hátra lelkében ez a levél!~Megcsalatni egy nő által, aki mást szeret:
12238 40| Méltóságos grófnő!~Önt a férje megcsalja. Bécsben a * utcában, *-
12239 32| saját magad. Te nagyon megcsalod magadat.~– Nem értelek.~–
12240 33| ügyet, melyben annyiszor megcsalódott, küzdeni ugyanazért a fajért,
12241 42| után. Én nem az vagyok, aki megcsalt: én az vagyok, aki szeretett.
12242 12| minden udvariasság nélkül megcsapatta. Itt veretett jó huszonöt
12243 29| hórihorgas nem szól semmit, de megcselekszi: olyat húzván Ince figarójának
12244 1 | ezek itten!…~… Az estharang megcsendül. A távol lovagvár tornyából
12245 43| szempilláimon keresztül… Akkor megcsókolt, hogy felébresszen… Aztán
12246 12| ember volt ön. Még kezét is megcsókoltam. Az idők változtak azóta.
12247 5 | önökhöz ez istenes buzgalmat megcsorbítani: ha azt akartam volna, jöttem
12248 37| kiegészítője a szüntelen megcsorbuló whist- és tarokkpartiknak.~
12249 29| tán rám, mert az orrom így megdagadt. Hübnere van a dolognak.
12250 33| övéhez kötni? Most már nem a megdicsőülésért, nem a halál előtti áldozat
12251 19| gyermeke; boldogan: szeretve, megdicsőülve. Nyugtassátok meg szelíden
12252 39| csakugyan őreá várt.~Ince megdöbbent, mikor őt meglátta. Azt
12253 16| énhozzám? – A háziasszonyt megdöbbenté e nagy kitüntetés.~– Igenis,
12254 38| folytatá a leány, homlokát megdörzsölve két kezével. – A hír, a
12255 36| mademoiselle Belle Ange-hoz? Hogy megdorgáld keresztatyai szigorral!
12256 22| bűneim miatt civakodjék, megdorgáljon? Ezek itten még túltesznek
12257 21| ponyvával leterítve.~A megdorgált fuvaros már éppen készült
12258 8 | gyermek, mindig sírtál, ha megdorgáltak. – Téged csecsemő korodtól
12259 10| emberrel induljon el ön, amint megebédeltek, Székesfehérvár felé. Ott
12260 43| megfagyasztott, a másik megégetett. Óh, mi kínokat álltam ki!
12261 11| Az ellenfél összetépve, megégve, Áldorfai élő testtel és
12262 28| törvényesnél.~– Azon majd megegyezünk.~Ebéd előtt még e prózai
12263 40| nem félünk semmitől. Aztán megéheztünk, s betértünk egy pincekocsmába,
12264 30| Mike-Bogyóra, a követválasztást megejteni. A régi leköszönt, új választás
12265 31| is: ön életrevaló ember, megél anélkül. De ne adja hozzá
12266 39| kárpitosnak, hogy nincs azzal megelégedve, amit kapott.~Nem nagy leleményesség
12267 26| egyre jobban zuhognak. Most megelevenül egyszerre a fedélzet. Matrózok
12268 28| hatóságot?~Áldorfai képzelmében megelevenültek a mai nap izgalmas képei,
12269 31| kérdezték, miből fognak ezentúl megélni, mentek más szolgálatot
12270 1 | hímporterhes barkák, mik a lombot megelőzik, tündéri zománcot adnak
12271 43| mindazokat, akik rólunk megemlékeznek… Ami kis vagyonom maradt,
12272 41| nem titkolhatta örömét.~– Megengeded, hogy ezt rögtön tudassam
12273 23| öngyilkossági szándékból: akkor megengedem önnek, hogy szabadon járhasson
12274 24| bánni; s akinek a hadvezérek megengedik, hogy ott legyen, ahol a
12275 22| egyetlen „van még” képes volt megenyhíteni? Van még egy nő, aki az „
12276 43| Megsértettem őt nagyon. Megérdemelném, hogy megvessen érte. Kérem,
12277 13| fog a hősrül, ki babérait megérdemelte, s a leányról, ki őt és
12278 18| tuszkolnak rá. Nem tartja azt megérdemeltnek. Másodszor visszadob egy
12279 24| micsoda dicsekedés egy olyan megérdemlett pofon, egy olyan büntető
12280 37| azt gondolta Ince, hogy megérett az idő, melyben Hannát meglátogassa.
12281 37| Ince keblébe dugta kezét, s megérezte, hogy ott egy levél van.~
12282 41| Fatiménak legalább ennyit:~„Ma megérkezem. Zeüs.” A távírdász humoristicus
12283 43| termete roskadt össze kissé.~Megérkezése napján nagy adag csillapító
12284 32| beszélt senkivel odahaza, sem megérkezését nem tudatta. (Valljuk meg
12285 28| mindenüvé, s az épkézláb megérkezőket a rokonok üdvsikoltása fogadta.~
12286 39| monsieur Belle Ange-nak nagy megerőltetésébe került, valahányszor Ince
12287 28| volt. A házfelügyelő újólag megerősíté abban az ismeretben, hogy
12288 20| tihanyi félszigetet kell megerősíteni, s azt egy második Gibraltárrá
12289 4 | meggyőződésében teljesen megerősödött akkor, midőn a mezőn keresztülvágva,
12290 37| távollét alatt mind jobban megerősült abban a hitben, hogy ő Hanna
12291 7 | megzendülő rivallást meghallók: megérték, mi történt odafenn?~A kegyes
12292 32| értelek.~– Majd mindjárt megértesz. Elébb egy kis éjsarki felfedezésre
12293 23| most elmond neki. Talán megértette: mert annyit mondott, hogy „
12294 23| a nyelvet, mégis mindent megértettek.~…Incének ezalatt elég ideje
12295 10| portyázó őrjáratoknak, azok megértették a dolgot, csónakokat teremtettek
12296 43| volt, hanem zene… Mégis megértettem… Ide hajolt hozzám, azt
12297 20| miért utasítja el azt?… Megértettük… Most új választásra kerül
12298 21| te skrupulózuskodol, majd megértik a dolgot a legényeid jobban.
12299 19| szerelmének hozott: hogy megértse a küzdelmet, melyen át odáig
12300 39| fogatokat megrendelé, valamit megérzett Hanna szobájában. Az áruló
12301 34| zsinórmértékének. Háborúban az is megeshetik, hogy az ember dobszónál
12302 20| A legnagyobb szónokokon megesik ez. Egy gondolat, egy szó
12303 3 | kísértő, aki fenyeget, hogy megesz; olyan kedvemben találhat,
12304 3 | kedvemben találhat, hogy megeszem őtet én! Én nekem rossz
12305 9 | közeledő határőr csapatot, hogy megeszik, ha átjönnek.~A határőr
12306 13| farkasok is járnak. Talán megesznek, talán nem bántanak. Ha
12307 17| elejtettek egy szarvast, megettek egy ebédet, s elfogtak egy
12308 4 | aminek az egerek a tábláját megették, s minden levele fel volt
12309 40| szalonnabőr-hurkábul, mint akkor! Ah! megettem egy tállal!~– Itthon meg
12310 13| elalszik, s aztán szépen megfagy. Akkor aztán ők is el vannak
12311 43| lángajkú démonnal. Az egyik megfagyasztott, a másik megégetett. Óh,
12312 27| fázom.”~Készebb lett volna megfagyni, hogy sem arra kényszerüljön,
12313 13| pihenni, bizonyos, hogy megfagyok. Akit a hideg elgyaláz,
12314 27| szenvedély, semmi indulat.~Incét megfeddé egy halk szózat odabenn: „
12315 16| ferblizni; bízzátok őt rám: én megfejem.~A szép hölgy a rosztopcsinhoz
12316 26| kőlap a kémények füstjétől megfeketült. Egész hosszú sor szikla
12317 29| intézett üdvözlő beszédre megfelelni? De az üdvözlött csak nem
12318 18| uram. Én visszaszerzem a megfelezett részt a mai mozgalmas világban,
12319 43| terítéket hozat, s ételét megfelezi. Fele az „övé”. Ahhoz hozzá
12320 21| vagyok a zsákmányomat veled megfelezni.~– Ne átkozd a sorsot; én
12321 27| gőzkatlana, mely a földben megfenekelve tovább főtt, szétdurrant,
12322 12| akasztva, még egyszer némán megfenyegeté Áldorfai Incét. Szemeinek
12323 22| alkudni a kaikdzsitul, s megfenyegette, hogy a talpára veret, ha
12324 24| lehet az megint. A papot jól megfizetik. Ott is születnek, halnak,
12325 30| ezt nekünk kettőnknek kell megfizetnünk.~Ince nagyon bámult erre
12326 22| művészet jövedelemmel is járt. Megfizettek érte. Ince azon vette észre,
12327 3 | repül; nincs körme, mégis megfog; nincs foga, mégis megmar.~
12328 16| Szendrői Júliát legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem, s
12329 42| tegnap semmi táviratot.~– Megfoghatatlan.~Pedig nagyon is könnyen
12330 32| Akik nálam egyszer-másszor megfoghatnak, nem győzik magasztalni
12331 42| Pedig nagyon is könnyen megfogható. Elfeledte táviratára feltenni
12332 5 | szomorú kegyelemesztendő: megfogjuk egymás kezét szegény anyámmal,
12333 27| senki sem tudta a dolgot ott megfogni, ahol kellett volna, nem
12334 23| csáklyákat veszik elő, hogy megfogózzanak a hajó oldalába.~Ince erszényét
12335 5 | nyomatékot, az lett belőle, hogy megfogták a botja végén a kutyát,
12336 29| ünneplik. Hát már annyira megfogyatkoztak a nagy emberek Magyarországon,
12337 11| Minő rút halál lesz ez! Megfojtatni tehetetlenül. Serenának
12338 3 | Caesar bíbornok volt, s megfojtotta a szép Aklimáért annak a
12339 10| teremtés. Rám férne a hideg megfontolás. De a jó kutya is megvész,
12340 24| hogy csak a tenyerét kell megfordítania érte. Persze, hogy ez a
12341 39| Hanem amint a bankjegyet megfordító, annak a hátán talált valamit
12342 9 | kolostorától.~Mi az a Sió?~Egy megfordított folyam, mely a Balatonbul
12343 27| Ez a felfedezés egészen megfordította az úrhölgy nézetét útitársa
12344 12| a verekedésbe is, akkor megforduljunk és szemközt álljunk.”~Tehát
12345 6 | mert minden könnycseppjére megfordulok a sírban, s az örök lángok
12346 18| engem a dicsőség útjától megfoszt, de téged anyád hamvaihoz
12347 5 | patakban még a vadmadár is megfürödhet.~Erre a felhívásra meghatottan
12348 7 | könyvre, midőn a trombitát megfújták, hogy kardot kössön?~– Én
12349 21| esélyre, hogy talán az mind megfut önök előtt; de mert csak
12350 9 | csoportja, amint a határőröket megfutamodni látta, nem hallgatott többé
12351 11| előtt.~Hiszen rövid volt a megfutandó pálya. Alig ötszáz lépés.
12352 13| tervet. Kiküldött hadcsapatok megfutnak vak ijedtségtől, s nyitva
12353 32| szabadsággal, jóléttel: ha meggazdagodik is, utoljára mégis csak
12354 41| azt mondhassa erre: majd meggondolom a dolgot, jöjjetek holnapután!~
12355 20| országházban. Oda higgadt, meggondolt férfiak kellenek, ismeretekkel,
12356 29| sietett tovább. Siettében meggondolta a dolgot.~Bizony isten,
12357 38| gondolja meg e szót!~– Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem
12358 42| egyszer kérdem öntül, e meggyalázott nő előtt: akar ön velem
12359 42| embert, aki őt oly cudarul meggyalázta! Megcsókolja őt azon férfi
12360 42| a kis lapot, mely őt úgy meggyalázza: annak az írását, akiért
12361 13| szégyene lesz. Az ő hősét meggyászolnia gyalázat. Az szerzetes volt.~
12362 9 | a föld csókjával akarná meggyógyítani. Az meg is gyógyítá: meghalt.~…
12363 6 | világi rend. Az élet prózája meggyógyítja az ábrándok betegségeit.~
12364 6 | teher nyomja e nő lelkét, meggyónatlanul is.~– Ne híja őt be – rikácsolá
12365 37| volt mit titkolnom, nem mit meggyónnom ön előtt előéletemből.~–
12366 12| őszinteségek, miket az neki meggyónt, sőt még tévedésből a kálvinista
12367 4 | katolikus papnak nézett, s meggyónta a legtitkosabb gondolatjait
12368 32| odahaza.~Az első tekintet meggyőzé az ellenkezőről. Az utcák
12369 6 | de a tiszta, magasztos meggyőződés; boldogságát kereste az
12370 9 | magával eleséget, abban a meggyőződésben, hogy a világ legvendégszeretőbb
12371 4 | lesz hárítva az útból.~E meggyőződésében teljesen megerősödött akkor,
12372 40| vetne, jogot keresett arra a meggyőződésre, hogy Ince is viseli, legalább
12373 14| óráján. És azzal a szent meggyőződéssel, hogy jól cselekszem. És
12374 1 | furfangos fordulataik meglepők, meggyőződésük makacs; elárulják a leendő
12375 12| lett.~Aki nem akart felőle meggyőződni, hogy dacára az országgyűlés
12376 28| hazafiakból alakult bíráknak, azok meggyőződtek, hogy ártatlan; felmentették,
12377 14| Benne voltam. Láttam azt. Meggyőződtem róla. Ha a beomlott nyílás
12378 41| odatalált.~– Jó. Tehát, hogy meggyőzzelek arról, hogy nem fogok tükör
12379 11| nem szabad az őrtüzeket meggyújtani s a harci dalokat énekelni,
12380 13| szurokfenyőt; az egyiket meggyújtó fáklyának, a másikat hóna
12381 10| meg az ápolónők; akkor meggyújtották a nádat körös-körül, s abból
12382 3 | melytől a többi lelkek meggyulladnak. S rajtam áll, hogy az ivadék,
12383 27| fölé torlódott teherkocsik meggyulladtak a gép tüzétől: itt még meg
12384 13| Visszasietett a tanyához. Segédének meghagyá, hogy a lévitát rögtön küldjék
12385 11| mely kék és ezüst volt: meghagyták nála, s amint Győrbe értek,
12386 33| önhöz és magamhoz, hogy meghagytam magamat öntül előztetni.
12387 12| szólító meg őt Ince.~– Meghajigálom hólabdával azt a Jezabelt –
12388 3 | lesz a térdednek elszokni a meghajlástól.~Ince szentségtörésnek vette
12389 35| mély tiszteletet kifejező meghajolást egész odáig megtartá, ameddig
12390 19| bányavárosi leégett házban? Térde meghajolt, s ő is odarogyott neje
12391 7 | fegyvert ne érintsek többé.”~A meghajtott kard pengéje ívet képezett
12392 10| ment a csatába, hogy ott meghaljon, hanem hogy győzzön.~Most
12393 19| kertajtón a dörömbözést meghallá; de nem sietett oda azt
12394 38| hálafohász volt az.~– Az ég meghallgatta imádságomat!~– Hogyan? –
12395 28| oly hangon, hagy Helene is meghallhatta.)~– Ez azt bizonyítja –
12396 32| neki puskát! S amint azt meghallják, hogy ön hazajött, mindenki
12397 7 | fölött megzendülő rivallást meghallók: megérték, mi történt odafenn?~
12398 38| rossz vagyok ahhoz. Mikor meghallottam, hogy Starrwitz Hanna grófnő
12399 43| Azoknak ugyanegy percben kell meghalniok; mert kettőjöknek van egy
12400 42| Hallgatsz! Elhallgatsz! Meghalsz-e már!” – hörgé a szerencsétlen,
12401 25| hívását! Izend meg nekik, hogy meghaltál. Nem érted te már a hazádfiait,
12402 43| ágybul, mikor a forgószél úgy meghányta a hajót.~Ez is csak ravaszság
12403 28| úrnő –, hogy igen sokszor megharagszom, de ugyanannyiszor kibékülök.~
12404 24| az élet éppen a világgal meghasonlott embereknek való. Akik erőszakolni
12405 41| Nekem adsz egy általános meghatalmazást, s nem lesz károdra, ha
12406 14| nyugalommal szólt, hogy meghatotta vele az elkeseredett katonát.~–
12407 30| elől becsülettel nem lehet meghátrálni, s azok mind rátalálnak
12408 11| ijedten fordult vissza, és meghátrált egész az árokig, s mikor
12409 14| tréfás mosollyal akarta meghazudtolni a szemébe tóduló áruló könnyeket.~–
12410 12| sörényét. S aztán forró, meghitt hangon suttogott hozzá:~–
12411 30| sültet kereszteltek el róla. Meghítták keresztapának újszülött
12412 12| odalépett Incéhez, s bizalmas meghittséggel tevé kezét annak térdére,
12413 27| mikor látták.~A felügyelő meghívá alázatosan az úrhölgyet
12414 32| volt számára a hivatalos meghívás. Őexcellenciájához. (Nem
12415 28| ott várja a rendőrbiztos a meghívással a rendőrfőnökhöz, s holnap
12416 27| továbbszállítandó.~A hölgy elfogadta a meghívást, s a felügyelő karjára támaszkodva
12417 28| szobájába, őt a reggelihez meghívni, s karján fogva vezette
12418 25| lelkén ismét.~Visszaadá a meghívó levelet férjének.~– Nekünk
12419 34| pihenni. Egy hét múlva már meghívták Incét a konzorcium alakító
12420 39| asszonytól elcsábítá; kígyó, míg meghódít; galamb, ha meghódolt; eszes
12421 24| kinek neve: a „föld”. Ezt meghódítá új meg új alakban, s hódításait
12422 23| az ökleit. Már mindjárt meghódítja! Ez az asszony felfordítja
12423 7 | harcol földön és vízen, s a meghódított vár falára kitűzi a keresztet.”~„
12424 32| apraját-nagyját tökéletesen meghódítottad.~– Azt nem képzelem, hisz
12425 39| míg meghódít; galamb, ha meghódolt; eszes a cselszövésben,
12426 31| igazgatóságát?~Ha valami képes volt meghökkenteni Áldorfai Incét, úgy ez a
12427 24| szőlőt, hagymát és káposztát meghonosítottam az Újvilágban.~(Ez ugyan
12428 29| kérdé Ince malíciával.~– Az meghótt – felelt rá komolyan Lenci. –
12429 17| cimborái mind. Majd csak előbb meghozzuk, és végrehajtjuk az ítéletet,
12430 6 | anachoretának: a test földi vágyait meghűsíti a szellem, oly magas régióiba
12431 11| egy fűzfa mellé igyekszik meghúzódni, odasietett hozzá, s kikapta
12432 43| megtalálja magát hűteni!~Odament, megigazította azt. – Mit?~Azután odament
12433 18| úgy óhajtasz, s amit én megígérhetek, de meg nem adhatok.~– Azt
12434 32| sohasem voltál, mivel nekem megígérted, hogy „senkit” sem fogsz
12435 36| fog lenni ismét?~S amíg megígértette Incével, hogy vissza fogja
12436 30| kolostorban volt szállva; megígértették vele, hogy újra visszakatolizál,
12437 32| kérik. De akiket legjobban megigéz hideg nyugalmad: azok az
12438 38| nyilazásra kész. Varázsló, megigéző tekintete volt.~– S ön azt
12439 8 | sorra a szobákat: csaknem megijed, midőn egybe benyitva, azt
12440 19| örvénybe leugorjanak, s mint megijedtek egymás szemeitől, midőn
12441 19| csendes ember most. Amióta megijesztették. Gerillákat vezetett az
12442 11| ördög bújjék beléd, majd megijesztettél.) Ez az ágyúzónak szólt.
12443 3 | ijesztgetnem a híveimet, magam is megijeszthetem. Többet szenvedek, mint
12444 33| asszonyt.~Ince nem volt most megijeszthető állapotban; nagyon felébresztették
12445 28| dolgában sem adta ki az őt megillető apai jusst. Piros, mosolygó
12446 31| világra. A nagy vállalat megindítói felfedezték Áldorfai Incét. –
12447 7 | kaszáját, vasvilláját, s megindul a toborzó hely felé. A népgomoly
12448 31| elején nagy riadallal fog az megindulni, fellármázza az egész világot;
12449 41| Ange urat hitében erősen megingatni.~– Azaz, hogy hallottam
12450 24| bort nem lehetett anélkül meginni, hogy minden felemelt pohár
12451 26| amit gondolt: HAHA; a másik meginté: NANA, a harmadik eléje
12452 29| ablakát, azért, hogy másnap megírhassa, milyen Orsini-bombát vetettek
12453 42| rendbeszedje irományait.~Egyetlen megírni való levele volt: a ház
12454 42| még sok magánylevelet kell megírnia, ügyvédéhez, tán ismerőseihez
12455 41| Az okot, amiért kihívom, megírtam e levélben.~– Tehát kartelt
12456 32| egyszer-másszor a „barátaival”, mégiscsak visszakívánkozik hozzájuk,
12457 23| az ember, hogy az arcokat megismerhetné, ha volna közöttük ismerőse.~–
12458 33| mint nagyon fiatal lányka megismerkedett Hanna egy hasonló korú fiatal
12459 24| szakállát megtépi. Ezáltal aztán megismerkedik Serenának egy új gyöngédségi
12460 19| ezredesbe”.~A feleségét mindjárt megismerték. Kezet is csókoltak neki.
12461 16| már messziről közeledtében megismerteté magát. A Marseillaise-t
12462 34| beállsz a konzorciumunkba, megismertetlek vele. Igen józan nemzetgazdászt
12463 38| neki a keserű poharat: „Megissza-e, vagy nem issza?”~– Mit
12464 22| kiszívsz vele egy nargilét, megiszod egy csésze kávéját, s aztán
12465 30| szomjúságban talál valakit, azt megitassa – egészíté ki a mondatot
12466 17| kezében. Nem lehet hirtelen megítélni, hogy miféle rangbeli tiszt?~
12467 30| uzsorát fizet attul a perrel megítélt pénztül.~S elvégre még a
12468 28| dúskálkodni a fájdalmakban; a megittasodásig élvezni a könnyek mámorító
12469 12| arról a szív, hogy érez? Megittasodva a lelkesedés mámorától,
12470 41| mámorátul másnak is szabad megittasulni!~Hogy az a nő, aki az ő
12471 24| ez a néhány sor! Mennyien megittasultak tőle – bor nélkül is; –
12472 24| volt: nálunk nyárnak is megjárná; künn telepedtek le a szabadban.~
12473 17| védelme alá vette.~De ugyan megjárta vele. Most a megmentett
12474 19| jöjjön el hozzánk lévitának, megjavítjuk a dáciáját, kitisztítjuk
12475 28| mésalliance, szükségesnek tartotta megjegyezni kis idő múlva:~– Walter
12476 30| barát” énelőttem – folytatá megjegyzéseket Micu –, azt mondják, hogy
12477 39| úgy tett, mint aki semmi megjegyzésre méltót nem talál a körüle
12478 34| dolgozik.~Leó erre azt a megjegyzést tette magában, hogy amely
12479 41| hozzájuk.~A lámpafénynél megjegyzett egy mosolyt az arcán Áldorfay,
12480 12| légben, mikor ő hordáraival megjelen a vértől ázott mezőn, s
12481 19| hogy hadoszlopának puszta megjelenésére rögtön felkerekednek a Bakonyban
12482 29| celebritás is epochát alkot a megjelenésével? De talán mindez csak a
12483 14| hogy én mai napon előtted megjelenve, kinyilatkoztattam, hogy
12484 24| választ! Hanem aztán egyszer megjött a híre a december másodikai
12485 19| volt matrikula, ahova az a megjöttet és elmentet beírja.~S mind
12486 31| ama nagyszerű vállalatról megjósol, vagy pedig csak egyik üzérnek
12487 32| úgy járt, ahogy a bankár megjósolá; s romlása oly nagy mérvben
12488 7 | Jeruzsálem elpusztulását megjósolád. Hát a mi szívünk erősebb
12489 40| átnyújtsa a kapusnak.~Hejh, hogy megjuhászodott az egyszerre, amint azt
12490 41| percek múlva a vadállat megjuhászodva adja meg magát hódítójának
12491 5 | a papkisasszony kezét, s megjuhászult dörmögéssel mondó neki: „
12492 16| gyönge célzást egyenértékű megjutalmazásrul.~Stomfai Gideon (már én
12493 18| kidobott vele együtt. Ez egy megjutalmazhatatlan ember.~Brandlerné jószívű
12494 39| visszaküldhesse.~Ezt a nőt nem lehet megjutalmazni – azért, hogy szeret. Pedig
12495 10| méltó, ami sikerül. Én önt megjutalmazom: kinevezem önt nemzetőri
12496 37| felmenjen, fáradságáért nagyon megjutalmazva érzi magát a fölséges kilátásban,
12497 30| hogy ahol csak az utcán megkaphatták, jobbrul-balrul kezet csókoltak
12498 24| elkövetik azt, hogy a büntetést megkapják.~Beletelt két hét, amíg
12499 10| is vernének a híveim, ha megkapnának benne. De nem viselem, csak
12500 31| utasításokat fog kapni, hogy mint megkegyelmezett rebellis hadvezér a mostani
12501 18| akasztófára ítélt embernek megkegyelmeztek, az apácafejedelem-asszony
12502 37| párok számára. Ince többször megkérdé Hannától: nincsen-e elfáradva,
12503 38| vezérelték.~Most már Walter Leó megkérdezése nélkül is tudott vállalkozni,
12504 37| valaha! Átok reám, hogy megkérdeztem öntől, miért sírt előttem,
12505 39| várja őt, mikor hazamegy; megkérdi tőle, hol járt, rossz álomlátásokkal
12506 4 | született katolikus kisded megkeresztelésére híttak ide – mondá Ince.~–
12507 5 | alatt, amely közös hazánk, megkereszteli azt a lelkész, és nem fog
12508 36| valamikor egy kisgyermeket megkeresztelt?~– Óh, nem – szólt Ince,
12509 41| hasonlókkal ellensúlyozza, megkeríti, megrohanja, s ha egyszer
12510 19| helyen felkeresni, örvendeni megkerülésének, s amit örökségnek nevez?~
12511 21| fölfelé, se kitérni róla, se megkerülni azt semerre nem lehet.~Ha
12512 6 | nem egyesülnek soha. Ez a megkettőztetett labirint. A szerzetesnek
12513 42| őrjöngő pedig folytatta a megkezdett munkát. Pozdorjává zúzott
12514 16| különféle állásokból előtörve megkezdettek, s amint túlnyomó erő jött
12515 23| Alligator fedélzetén: mi megkezdjük az ágyúzást.~– Nichts für
12516 12| gyógyult. Mikor a visszavonulás megkezdődött, már akkor ő lovon ült.
12517 22| követségtől láttamozva. Megkímélte őt a fáradságtól.~Ezúttal
12518 32| következik a főispánsággal megkínálás gondolá magában Áldorfai,
12519 31| akit színházigazgatással megkínálnak, okos ember nem bízza az
12520 28| éji átfázás és mindennemű megkínzatás után nem is volt visszautasítandó.
12521 20| menesztették.~Hasztalan lett volna megkísértenie minden beszédet. Akármit
12522 36| kiengesztelni?~– Mindent megkísértettem, ami csak hatalmamban áll,
12523 24| Ezt San Franciscóban is megkísértheti. Jó lesz korcsmát nyitni.
12524 16| Ok mindent, amit testük megkívánt, fizettek splendide: igaz,
12525 34| jóllét fokára emelkedést megkönnyítendi.~A cél magában véve nem
12526 6 | visszamentek a paplakba, megköszöné Incének jóságos buzgalmát,
12527 34| ahogy kellene. Az ember csak megköszöni, kezet csókol érte, magasztalja
12528 22| ártana a szeraszkiernek megköszönnöd. Tudod, csak azért, hogy
12529 18| engedsz magaddal játszani, megköszönöd nekik a szolgálatot, s ha
12530 18| Incének nyújtotta kezét megköszönve hálakönnyes szemekkel, hogy
12531 7 | minden oldalról reá, s kezeit megkötöznék, tagjait elrabolnák, nyelvét
12532 43| ismer engem. Miért vagyok én megkötözve? Hiszen ha egyszer becsületszavamat
12533 24| villámhírt, hogy a béke megköttetett Villafrancában, s a magyar
12534 34| az angol arisztokrácia is megközelíti büszkeségre a csehet.~–
12535 16| ismerem. Bízzátok őt rám: én megkoppasztom.~Csalfán nevetett aztán
12536 34| a mi egész helyzetünket megkorrigálná. Gondolkozzál rajta, amit
12537 43| rendelt gyógyszereket maga megkóstolná elébb, hogy bizalmat költsön
12538 30| csókoltak neki, s az arcképét megkoszorúzott rámában tartották odahaza;
|