1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
12539 38| érdekében, azt nyerte, hogy megkritizálták; hanem mikor elkezdett a
12540 16| tetetem, s holnap a becsárát megküldöm a gödöllői vadászmesternek,
12541 35| előkelő társaság férfiait megkülönbözteti. Leginkább bámulja pedig
12542 12| kocsissal is közös volt a meglakolás.~Áldorfai százados az előreküldött
12543 32| Kérdezd meg ezt a csillagodat. Meglásd, felelni fog neked.~Áldorfai
12544 1 | Ebből a fiúból műlovar lesz meglássátok!”~Az ifjak mind levetették
12545 32| hogy mit gondoltunk erről? Meglássuk, hogy a véletlen találkoztatja-e
12546 19| matrikuláját; abból majd megláthatja. Tudom, keresték azóta.~–
12547 19| szökevény, aki fél, hogy meglátják onnan belülről?~Vagy teljes
12548 11| sugárkoszorúval?~Követni foglak. Meglátlak nemsokára!~Mikor a csillagok
12549 18| hozzá feleségem, ha azt meglátná rajtam?” És harmadszor,
12550 33| kezét.~– Valahára mégis meglátogat ön engem is!~– Ön tudja
12551 32| ránézve az, hogy Walteréket meglátogathatta. Ott sokszor találkozott
12552 39| Nizzába, majd Rómába, együtt meglátogatják a szent helyeket; onnan
12553 28| melyet Leó is, Ince is meglátogatott egykor, s a fényképezett
12554 34| Walter Leóék többször meglátogatták Budapesten Áldorfaiékat.~
12555 3 | szépnek. Ha egy deli nőarcot meglátok, ha egy délceg férfival
12556 16| mindenkivel ismerős vagy.~– Majd meglátom. Már itt vannak közelben.
12557 42| izgatott arcvonásain inkább meglátszik az erőltetés. Az sem kel
12558 25| A lelki szenvedés nagyon meglátszott az asszony arcán.~A házi
12559 5 | de amint a kisgyermeket meglátták, megfordult a haragjuk.
12560 38| lett szolgálatomra. Itt megláttam önt újra. Ekkor megtanultam
12561 35| teaestélyen a társalgás meglehetősen szórakozott modorban lett
12562 3 | Aki keresi a kísértetet, megleli azt, ha bíbort visel is.~–
12563 41| már tovább gombolyította a meglelt fonalat.~Kiment a nézőhelyről,
12564 25| Egy-egy darabka papírt ha megleltek, melyen a kedves írott ákombákjai
12565 6 | közepett a konduló harangszó meglepé, ijedten rezzen össze; s
12566 24| ajkak – nem beszélnek.~Egyik meglepetésből a másikba esik. Saját egylovas
12567 39| tulajdonosnője.~Nem árulta el meglepetését a házmester előtt: aláírta
12568 32| becsesebb: a férfit.~Mindenkit meglepett gyönyörű férfialakja. S
12569 34| konyhára, hogy őt azzal meglepje. De milyen nagy dologba
12570 10| megkísértem. Vezess el a malomig. Meglepjük őket.~Sós Márton ravaszul
12571 40| egészen hasonlóval akarta őt meglepni.~A boldog házaspár tehát
12572 5 | igazságukban vannak – kezdé meglepően a szerzetes. – Ezen háznak
12573 1 | kifogyhatlan, furfangos fordulataik meglepők, meggyőződésük makacs; elárulják
12574 7 | fegyvere. Egy jajkiáltására meglett mind a három.~Négy hadsereg
12575 3 | éppen olyan láthatatlan, megmagyarázhatlan ellenség, mint a vakhit
12576 32| elkezdjen szaladni.~Majd megmagyarázzák ezt neki holnap, ha felkel.~
12577 3 | megfog; nincs foga, mégis megmar.~A ragály rég elmúlt, hónapok
12578 18| tegnapi látogatók! Ezek megmaradnak, nem vesznek el. Ezeké lesz
12579 22| fájdalmait; ha hazám meghalt, megmaradok élő, kiáltó sírkövének;
12580 2 | emlékek, mik a romokbul megmaradtak. A gótstíl remekei ily töredékekben
12581 15| eltűnve, mint a pillanat, s megmaradva, mint az öröklét.~Mennyi
12582 24| apja a Kordillerák csúcsait megmászta, akkorra már a Lajoska három
12583 35| Tudnak fényleni anélkül, hogy megmelegednének.~Ehhez ő nem ért; ő udvarolni
12584 43| hogy belefekszem magam… megmelegítem a számára, amíg megjön…
12585 19| nevében. És aztán a csodaszerű megmenekülést. A föld keblén keresztül;
12586 8 | keserű könnyhullatástól megmenekültem volna. De a könny már kihullt,
12587 28| felét önnek adom, aki azt megmenté: vegye el tőlem. S mit felelt
12588 6 | És teneked nem lehet őt megmentened. Döntsd el ezt a sziklát,
12589 43| kapitányt rábeszéli férje megmentésére.~Lerajzolja őt, mint szenvedő
12590 12| kilőtték a lovat, őt vitézül megmentette. („Miért nem egy hüvelykkel
12591 21| együtt, s örültek, ha egymást megmenthették. (Egymás nyakába borultunk
12592 28| életemnek és vagyonomnak megmentője.~S azzal odavezette őt nejéhez,
12593 42| Az őrjöngő összerázkódik, megmerevül. A veszedelmes rúd kezében
12594 41| szorítva Áldorfay.~– Én megmondhatnám, hogy mit tégy vele? Hívd
12595 31| magamnak vehetni arra, hogy megmondjam önnek a véleményemet őszintén
12596 12| tekintetével szemben, mindent megmondott neki. Serena öntudatlan
12597 34| gyomlálóstul szennyes kezeid megmosod, odahíttad kedvesedet, hogy
12598 23| szeretnek –, országokat képesek megmozdítani – mikor kétségbeesnek…~…
12599 16| fel tudták fogni, s ami megmozdítható értéke volt, azt ki-ki sietett
12600 24| végvárakat. Az egész világ megmozdul! Nem mozdul-e az ő lába
12601 7 | nem tudott addig helyéből megmozdulni, míg az el nem tűnt előle,
12602 42| Azért jöttem ide, hogy megmutassak önnek egy levelet, melyet
12603 43| bohóság! Akarja ön, hogy megmutassam? De ki ne nevessen vele!
12604 32| azért nem válik bőbeszédűvé; megmutatja oroszlánkörmeit, de nem
12605 28| napon, augusztus 20-ikán, megmutatnak a népnek, annak bizonyságául,
12606 3 | Carpocrates közül az egyik. Majd megmutatom abból neked, hogy az első
12607 33| előtte is azt a cellát, megmutogathatja-e neki is azt a fehér talárt,
12608 22| éppen elő sem hozakodik. Megmutogatja a fegyvereit meg a tulipánjait,
12609 18| visszautasítja ön? Még ezért is megneheztel? Ezt nem értem.~– Sokat
12610 39| kényeskedő. Minden szóért megneheztelt: alig lehetett tőle valami
12611 22| szolga előtt béna lesz és megnémul, s egy ravasz csaló által
12612 1 | pipiskéikkel; a hosszú asztal körül megnépesül; csak egy hiányzik még.
12613 37| megnyugvást, a szentekkel megnépesült eget: fosszon meg ereklyéimtől,
12614 39| világot tár fel előtte, megnépesülve a teremtő szenvedély minden
12615 42| egyszer ismételje azt a megnevettető hangot.~De már ezt elhagyta
12616 42| tetszék neki, mintha egy megnevezhetlen hang, valami csendülés vagy
12617 21| küldte önt?~A közbenjáró megnevezi a dandárnokot.~– Mit kíván
12618 37| egymással. A kilátást is jól megnézhették már. Visszatértek. De nem
12619 39| Fatime azt mondta, hogy majd megnézi azt.~Egyike volt ez azoknak
12620 39| van most! Bányát kell most megnéznem, ahol arany terem!”~Mivé
12621 28| Prága nevezetes helyeit: megnézzük a Hradzsint, a zsidóvárost,
12622 25| elrepül, mihelyt szárnya megnő. Csak a feleség az, akinek
12623 6 | szemei úgy tetszik, mintha megnőnének, mintha kitágulnának, s
12624 1 | engedi az magát olyan könnyen megnyergelni, mint az ember. Furfangos,
12625 41| tavaszi mulatságon a * erdőben megnyergelt vad szamáron istenkáromló
12626 30| herceg, azzal az oláhokat megnyerhetjük, s Schafskopf megbukik egészen.~–
12627 20| diadalt, mely többet ér egy megnyert ütközetnél.~Egy harsány
12628 23| készülékekhez. Ezzel nagyon megnyerte a tetszését a kapitánynak.
12629 20| bölcsek sorában. E népet megnyerted; soha el nem vesztheted
12630 35| zárva tartani, egyszerre megnyílnak előttük a társadalmi körök.
12631 43| mint az égbolt… Akik látják megnyílni a kék mennykárpitot, azoknak
12632 26| míniumpíros födelekkel; egy megnyíló völgyben díszes magas vendégfogadók:
12633 13| ajkai álmában mosolyogtak, megnyíltak, s ő nem leste el, hogy
12634 39| elfogadják.~Fatime többször megnyilvánítá előtte, hogy mennyivel jobb
12635 32| felőle, hogy termeit néha megnyitja estélyekre, hangversenyekre,
12636 32| senkit” kétszer is úgy megnyomni?~Mintegy három hónapot így
12637 4 | udvarba… s a többi mondá, megnyomván a fakilincset, mely az udvarra
12638 6 | papnénak is ad házat, ahol megnyughassék.~Serena nem sír soha. Tudja,
12639 18| emberem, akiben teljesen megnyughatom. Ezt nehéz találni. Vagyonos
12640 38| már a vihart szívemben; megnyugodtam abban, amit a sors határozott.
12641 17| igazságot fog szolgáltatni.~– Megnyugszom benne! – kapott rajta Walter
12642 18| jönnie nagynénjéhez, hogy megnyugtassa a derék asszonyt.~– Menjünk.
12643 35| az mindig hoz eléje egy megnyugtató gondolatot, mely őt kisegíti
12644 18| férjéhez, s felnézett rá. Megnyugtatta, hogy az nevet e szóra.~–
12645 40| nyereséget.)~Ince ezzel egészen megnyugtatva hitte a lelkiismeretét,
12646 34| nő?~Ez pedig egész okos megnyugvással felelé, a varró selymet
12647 37| gyónás után nyert lelki megnyugvást, a szentekkel megnépesült
12648 3 | más életnézeteim lesznek. Megnyugvó, zárkózott ember leszek.
12649 39| az önvád súlyát. Ezek a megnyúlt vonások, ezek a beesett
12650 37| szobatársa vagyok. Ez, ami engem megöl. Ujjal mutogatnak rám! akik
12651 43| mellemen? Alszik, s álmában megölelt. Önnek igaza volt, látja.
12652 42| indóháznál – szólt, Incét megölelve a búcsúzáskor.~– Eljössz
12653 3 | szegénységet, nem a vágyak megölését. Férfinak tudom magamat,
12654 18| ártatlan embert nem hagytam megöletni, kiraboltatni? Hisz akkor
12655 17| asszonyság, ölelkeznek-e vagy megölik egymást az ő eltávozta után.
12656 42| nem jöhettek ellene, hogy megöljék.~El kellett nézni irtóztató
12657 17| pesztonkaruhában egy piszkafával!~– Megöllek! – ordító vérszomjú haragjában
12658 11| jár olyan mélyen, hogy őt megölné, vagy megszabadítaná.~Azután
12659 22| gerjedelemben képes lett volna őt megölni; hanem amint a harag elpárolgott,
12660 41| világon még feltalálom, vagy megölöm, vagy ő öl meg engem. Most
12661 42| kínált becsültetést: te megöltél engemet is, magadat is.
12662 6 | neve.~– Névtelen bűn?~– Én megöltem egy lelket. Egyetlen leányom,
12663 7 | harangokat a toronyból, és megöntöttük ágyúknak.~Óh, be rettenetes
12664 43| alakban, ahányban az élet megörökíté őt emlékezetében.~Lerajzolja
12665 18| emlékezetes találkozásunk megörökítésére egy szerény emléket elfogad
12666 3 | szomj, éh és sóvár szív megóhajt. S amit gyűjtök, az nem
12667 12| melyet eddig nem tudott megoldani. Az az ösztönszerű iszonyat,
12668 13| ez a talány is tőle várta megoldását.~Kapott rövid idő alatt
12669 28| nem teneked van feladva megoldásra.” Pedig mégis mindig azon
12670 28| meg volt elégedve ezzel a megoldással. Így egészen nemes, földfelettien
12671 16| meghozta számára a kedélyes megoldást. Négy ember vállravetett
12672 16| egymásra lövöldöznek?~A talányt megoldják a következő percek. A gyümölcsösön
12673 38| kitalálása tömérdek aequatiót megoldott.~Bauernhassnak azért kellett
12674 12| Fegyverét, lőporát, töltényeit megőrizé: élelmiszereit, poggyászát
12675 14| magammal hordozván, jobban megőrizhetem; másrészt pedig, hogy jó
12676 19| kellett.)~– Ezt nekünk kell megőriznünk; ez a mi ereklyénk.~Azután
12677 34| a Hanna által pörköltet megőrölni.~Hiszen annyiszor tette
12678 19| a kincset. Úgy fogom azt megőrzeni, mint az ő oltárárul elhozott
12679 32| hozzád, becsületedet ridegen megőrzi, de aki mindig fölötted
12680 19| oltárárul elhozott szentséget. Megőrzöm ezt a nekem adott kincset
12681 19| hiszen öröme volt, amit azzal megosszon, hogy a mennyország gyönyöreit
12682 30| elég, aki az ágyútelepet megostromolja: de ahhoz, hogy valaki meg
12683 22| szidta; jó volt az, mert megosztotta feleségével.~A bellebbezési
12684 18| malapropos elvegye tőlem, s megosztozzék rajta. Ön nekem nemcsak
12685 18| viszontlátás csókja egy megőszült vázalakét. És közbe a nyomor
12686 32| a szelíd nyugalom, mely megóvja az idegen társaságba belépőt
12687 6 | kísértetbeviteltől őt ily bölcsen megóvta.~A hálaadás korán volt.~
12688 6 | deszkapalotájában jó volt megpihenni Incének. Ott letisztogatta
12689 35| férje jelenlétében valamit megpróbálni, Fatime maga volt kész elénekelni
12690 5 | bizonyosan elmondták a nagy megpróbáltatásokat, miken egyházuk keresztülvitetett;
12691 34| ember, ilyen feleségtől megpuhított kedély mellett, a fulminans
12692 18| hogy az önök kormányférfiai megragadják az alkalmat, hogy egy előnyös
12693 35| kisasszony hirtelen odahajolt a megragadott kézhez, és megcsókolta azt.
12694 41| tompa, érctelen hangon, megragadva Ince kezét, ki elkábultan
12695 3 | isznak a vendégeik számára megrakott gazdag asztalnál, s kincseiket
12696 36| jut a felsőkabátjához, s megrántotta Incét, hogy jó lesz innen
12697 41| magát, s aztán felugrott, megrázkódott, s elkezdte a fogaival a
12698 4 | ölnyi magas virágzó dédős, megrázva maghüvelyeit, amint a vendég
12699 21| hurcolni az ember; van ilyen megrekedt szekér az útfélen elég;
12700 9 | fogta el az utat, az ágyúk megrekedtek, s ha egyszer egy dombra
12701 28| halálának estéjén, nehogy amazt megrémítse.~De hisz Incének mi köze
12702 39| postamestertül, hol a fogatokat megrendelé, valamit megérzett Hanna
12703 34| szállást keresni s bútorokat megrendelni.~Az igaz, hogy nagy baj
12704 37| összekötött, ha tudná azt a megrendítő katasztrófát, mely belőlem,
12705 34| megrázta a fejét, s a két öklét megreszkettetve riadt rá a gonosztevőre.~–
12706 20| melyet nem érdemelt meg. Megretten tőle! Nyomja az kedélyét,
12707 6 | Mi hát a vétkem, hogy úgy megrettenék?”~ ~
12708 6 | látta, egyszerre öröm és megrettenés látszott arcán, aztán mind
12709 11| ijesztően búgni a légben. Megrettentek tőle. Futottak vissza ziláltan
12710 21| megszólítá.~– Innocenti!~A lovag megrezzent, s a megszólítóra tekintett.~
12711 12| amellett, nem mint egy megriadt csorda: ki merre lát, hanem
12712 36| hogy mikor egy hölgyet megríkatott, azt ott hagyja a zokogás
12713 24| de belül pudvás volt, és megrohadt. A káposzta pedig soha sem
12714 39| próbált neki tenni, akkor megrohanta, mint egy párduc, és megtépte.~
12715 40| tovább egy percnél, mert a megrohantak sem állták ki tovább. Leghamarább
12716 12| jól ismerte őt. Szívtelen, megromlott kedély volt az, kinek nem
12717 41| Pozsonyon túl egy felhőszakadás megrongálta a vasutat: öt óra hosszat
12718 3 | hozzájuk hasonló. Engedd megrontanom a testemet, ha meg akarod
12719 13| könnyelmű tékozló ifjak megrontója; hazug bűnbánó, ki azért
12720 10| a betegek és a harctéren megsebesültek ápolására vállalkozzanak.
12721 39| egyedül, nehogy a világ megsejtse azt, hogy közöttük feszült
12722 17| azokat elfogni, elítélni, megsemmisíteni, vagyonukat elkobozni.~–
12723 30| sérelmes ítéleteket majd megsemmisíti. Deputációk jönnek hozzá,
12724 42| hullaniok, irgalom nélkül a megsemmisítő zsarátnakba. Csak egy van
12725 42| elkárhozottnak: ezeknek kell megsemmisülniök.~*~Walter Leót az előérzet
12726 5 | lelkész, és nem fog vele megsérteni senkit. Hisz a patakban
12727 43| Én rosszul tettem most. Megsértettem őt nagyon. Megérdemelném,
12728 32| nehogy a kivételek által megsértsd a többit. Házam kivétel
12729 27| maradtak, s törekedtek a megsérülteket is kiszabadítani; közelből
12730 12| hurcolni az ellenséget; megsétáltatni azt folyókon, hegyeken keresztül,
12731 28| kezét nyújtva neki csókra, s megsimogatva hosszú hajfürteit, végre
12732 13| hogy őt szerette? Más leány megsirathatja elesett vőlegényét, viselheti
12733 28| nem szabad a testvéremet megsiratnom, megyek egy szállodába,
12734 33| tudott, akit ön előttem megsiratott; eltanulom tőle azt, amiben
12735 24| Csakhogy a veresbőrűek hamar megskalpozzák az embert.~– Nem! Nem! Skalpoztatni
12736 41| nyelvtani hibákkal bőven megspékelt) levelezéssel, mely így
12737 41| fennakadást minden irányba megsürgönyözni, meg a fennakadt utasok
12738 5 | erélyes tettel palástolja, megsuhogtató a botját feje fölött, s
12739 10| hunyorított a fél szemével, s megsuhogtatta a kígyós pálcát a levegőben.~–
12740 18| valaki most engemet valahogy megszabadít: azzal én megmentett vagyonomat
12741 17| mint a viasz.~– Még nem: én megszabadítalak – suttogó fülébe Caesarine,
12742 11| mélyen, hogy őt megölné, vagy megszabadítaná.~Azután zűrzavaros hangok
12743 17| nyújthat ön segédkezet férjem megszabadítására.~– Hogyan?~– Adja ön ide
12744 13| magányban a te szolgádat! hogy megszabadíthassam azokat, akik jobbak és boldogabbak,
12745 28| szolgálatot tesz, ki őt megszabadítja, ki részvétet mutat keserve
12746 37| halálra ítélve, mind a kétszer megszabadított az a hatalom, aki másképpen
12747 31| hadseregénél, mely önt egykor megszabadította. Kormány megbízásából Sparkins,
12748 19| lelkemet örökké. Köszönöm, hogy megszabadítsz tőle.~S megindultak karöltve
12749 1 | világtörténetben; Krisztus megszabadult volna, mennyi csodát tett
12750 15| Mikor aztán csodamódra megszabadultak, akkor vették észre, hogy
12751 36| vagy. Ne zokogj úgy: még megszakad a szíved!~Walter Leó praktikus
12752 11| ágyúz, hogy a másiknak a megszállást nehezítse.~E bömbölés közepett
12753 19| előre, s onnan az ellenfél megszálló csapatait kizavarni.~Amíg
12754 16| mind a nemzeti sereg tartja megszállva; csak nem egymásra lövöldöznek?~
12755 9 | Szemközt állt vele egy megszámlálhatatlan tömege a nemzetiségi fölkelőknek,
12756 39| előtt: aláírta a nyugtákat, megszámlálta a pénzt, és elzárta azt
12757 8 | kolostor úgy maradt, mint a megszedett szőlőkert, árván, elhagyottan.~
12758 15| szobájában, a sovány estebédhez megszelik a fekete kenyeret, mely
12759 41| áttanulmányozta Erdély fővárosának megszemlélésre méltó ritkaságait, s meglátogatta
12760 43| nagy botlásaiért nagyon megszenvedett…~Hibája is az volt, ami
12761 6 | egyszer a szemébe nézni, hogy megszeresse az ember, férfi vagy leány.~–
12762 42| ruhából, amiben őt legelőször megszerette. Egy gyöngéden bohókás váltó,
12763 33| Fátumunk az, hogy amit egyszer megszerettünk, azt, ha bántott, se tudjuk
12764 39| azért, hogy azt a pénzt megszerezhesse, amit ő Belle Ange úrért
12765 34| kényelmes és gondtalan életet megszerezni.~E felfedezés jutalma volt
12766 22| Nyomor, szenvedés elől megszökni az élettől, gyávaság. Ha
12767 1 | az, hogy az ellenpártot megszöktessék, jó kedvüknek még az a vágya
12768 34| fel.~– Ez nem gőg; csak megszokás. Némely úri háznál épp oly
12769 15| álom volt-e az, hogy én ezt megszokhatóm?~Amint leányból nővé lett,
12770 24| Ince miről gondolkozik? Rég megszokta, hogy férje lelkében olvasson,
12771 26| szemek, erős vonások, s megszólalás közben az a sajátszerű modor,
12772 32| beszélek senkivel, csak aki megszólít, s azzal is csak arról,
12773 14| Hitvesem… Feleségem…!~Mily édes megszólítás.~A „nő” csak zokogni tudott.~
12774 5 | tovább jutni beszédében a megszólításnál: „Kedves atyámfiai!”, menten
12775 12| barátom!~Ince odatekint a megszólításra egész idegenül.~– Rám sem
12776 10| csináljunk s a többit!~Ezzel a megszólítással riasztá fel Incét egy ismerős
12777 19| most!~Minden útba eső emlék megszólítja őket.~– Emlékszel-e még
12778 10| elborult arccal tekinte megszólítójára. Kedélyhangulata elutasított
12779 42| menni. Talán rám ismer, ha megszólítom – mondá Leó, s azzal elhatározottan
12780 21| A lovag megrezzent, s a megszólítóra tekintett.~Valóban ő volt
12781 26| helyet, amelyen ő ült.~A megszólított először gondolkozott rajta,
12782 32| valamennyi tapasztalja; hogy a megszólítottnak helyes ismerete van a kérdett
12783 24| elménckedett a fiú; kritizált, megszólt, humorizált; bámulatra ragadott
12784 30| el a nejét. Akad, aki a megszomorodott özvegy vigasztalására gondol.~
12785 32| Legtöbbször azok szoktak megszorítani estélyeimen egyházpolitikai
12786 23| felfordítja a világbékét! Most megszorítja a kapitány kezét, s jobbjával
12787 41| sem – szólt Leó gyöngéden megszorítva barátja kezét –, de legfőbb
12788 35| szemedbe mosolyog, a kezedet megszorongatja, dolgaid felől tudakozódik,
12789 3 | veszedelmes karmolással megszüntetni, mely által az isten képét
12790 7 | Még tovább mentünk. Ahol megszűntünk hinni. Először csak az emberekben,
12791 34| Hanna felszisszent! A tű megszúrta az ujját.~Ince hitvesi részvéttel
12792 42| még ne is tudassa vele?~Megtagadja magátul azt az elégtételt,
12793 30| összegyűjtsön, s mennyi élvezetet megtagadni magától, hogy a szerzett
12794 41| létjogát ő még a színpadtul is megtagadta, szabad egy más férfi számára
12795 43| irigy, szívtelen lettem. Megtagadtam mindent, ami szent. Nem
12796 37| nyúlt kíméletlenül Hanna, megtágított vele minden köteléket, mely
12797 7 | árny:~„Mit tennél most, ha megtakarított aranyaid megvolnának? Egyfelől
12798 25| bölcsességüket, s mikor béke van, megtalálják a bátorságukat. Idegen ember
12799 41| tarka emberkáoszt, hogy megtaláljon közötte egy üldözött arcot.
12800 40| kulcsokat egyszer Hanna grófnő megtalálná nálad!~– Nem találhat rájuk.~–
12801 23| neki.~Egyszer aztán Ince megtalált egy olyan tárgyat is, amit
12802 33| az éjsarki fölfedezésnél megtaláltam számodra a Behring-utat.
12803 32| ez a férfi? „ki” ez a nő? megtaláltátok a választ. Bámulattal vagytok
12804 40| székéről, s amint visszatekinte megtámadójára, ő megismerte Hanna grófnőt,
12805 23| tengert ölnyi messzeségre. Megtámadóját visszaveri villanyütésekkel,
12806 1 | tesz kárt, de bosszant. A megtámadottak nem állnak bosszút. Felkerekednek,
12807 12| előre küldött kórodáját is megtámadta, s az előcsapattal verekedik.~
12808 22| követségi attasékkel, s megtanítja őket hasist enni.~Sztambulban
12809 4 | volt, hogy még a leányát is megtanította anglusul, franciául. Mégsem
12810 25| élcein. – Talán még örülni is megtanul valaha.~Az egész út a legkedvezőbb
12811 24| csapszékből. A boxolást megtanulhatja itt a kormányosomtul; hanem
12812 7 | alispán volt eddig. Majd megtanulják együtt. Délután már dobszó
12813 27| zsebkendőjével ez alak véres száját, megtapintá üterét, szívét, s fejének
12814 4 | valóban megnézni való, sőt megtapogatni való tünemények voltak.
12815 24| vissza kell jönnöd: az isten megtart számodra addig, s a viszontlátáskor
12816 30| megyei gyűlést nem lehetett megtartani, mert a megyeház udvarát
12817 17| tanította, hogy az adott szó megtartása mindig kifizeti magát. Íme,
12818 4 | miután leánya született, azt megtartja és fölneveli, mert az jobban
12819 39| ellenségnek adott szót is megtartó Én; ez a fényes árnyék –
12820 16| jövendő számára épségben megtartogassák, hogy majd mikor vége lesz
12821 16| tulajdonát, a takarékosságot is megtartotta, amellett tudta ezzel egyesíteni
12822 29| hogy az európai divatot megtartották mellette, s a magyar nemzeti
12823 4 | keskeny gyalogút használatában megtartsa, az ő csizmáinak kevesebbet
12824 21| mindenkinek. Ön rangját megtartva léphet át a hadseregbe.~–
12825 42| rózsaszín csokros lába hegyével megtaszította Gideont, mintha biztatná,
12826 19| erőszakkal onnan, az a nő megtébolyodik ott.~Mikor aztán gyöngéd
12827 43| elosztva mégis gyógyszerek. Megtehetné a férj azt az áldozatot,
12828 12| más városban, más faluban megtelepedni, éjszaka meglepő ellenséggel
12829 29| szép jelenetet. Az utca megtelt néppel, fő főt ért, volt
12830 27| tollat a kezéből, szemei megteltek könnyel, s odafordulva Incéhez,
12831 6 | kolostorba. Lehetetlen volt megtennie azt az utat. A felhőszakadás
12832 24| bosszúból bajuszát, szakállát megtépi. Ezáltal aztán megismerkedik
12833 21| szekér nem látszik igen megterhelve lenni: mindössze négy kis
12834 30| nevezhette magát, hogy a megtérítendő kiadások halaszthatóbb felét
12835 18| Leteszek róla, hogy önöket megtérítsem. Hisz itt a nő az elsőrendű
12836 32| őszintén szolgálni. Se a megtérőt, se a duzzogót nem tudom
12837 32| eddigi fájdalmaiból; mindenki megtért, hát ő minek dacoljon odakinn
12838 17| csúszva térdein.~– Mindent megteszek, csak álljon fel, és beszéljen
12839 35| felhívják Hannát a belépésre, s megteszik választmányi tagnak, az
12840 17| emberséges bankár még azt is megtették a kedvéért, hogy újra leüljenek
12841 41| egészséges érzékkel, akiben úgy megtévedhessen az ösztön, hogy ne Zeüszt
12842 22| másvilág? És ha van? Hol van megtiltva az öngyilkosság? Nem erénynek
12843 20| nép szava? S ha ő most e megtisztelést elfogadja, minthogy két
12844 29| egy hatalmas szónoklatot a megtisztelt egyéniséghez, ki nevét napsugarakkal
12845 36| örült neki, hogy lakását megtisztelte látogatásával. Fatime is
12846 30| kiadással is jár. Mindazok a megtiszteltetések okvetlenül vonnak maguk
12847 41| meghajtá magát. Büszke volt e megtiszteltetésre. Egész Rothschildbe mert
12848 20| egy rossz képviselőt. A megtiszteltetést visszaadom: válasszatok
12849 34| esteli pipát is sajátkezűleg megtölteni, s parazsat tenni rá a tűzhelyről!…)~
12850 21| támogatva sorba a sziklafalhoz, megtöltve. Pokróckötegekből felhalmozott
12851 3 | Ti tápláltok, ruháztok, megtömtök tudománnyal. Mikor készen
12852 1 | mulatni. Utánuk mennek, megtömve zsebeiket makkal, s amennyire
12853 19| hitből kitérés, a fogadalom megtörése nem bírta elfojtani szívükben
12854 32| be a nagy experimentátor. Megtöri a jegecet porrá, hozzátölti
12855 27| lábaihoz. Maga letérdelt hozzá: megtörlé zsebkendőjével ez alak véres
12856 32| megbolondulna örömében, ha az megtörténnék. Hanem én jó barátod vagyok,
12857 41| egymástól.~Uram!~Azok után, amik megtörténtek, mi együtt nem élhetünk
12858 33| nincs-e ezeknek is diktálva a megtorlás abban, hogy ők meg a rang,
12859 12| utazás után; hanem bosszút és megtorlást szomjazott, ha miatta a
12860 26| volt kitalálni. A kalauztól megtudakolta elébb, ki amaz útitárs,
12861 28| kérdezte tovább: gondolta, majd megtudhatja azt Waltertől is.~Hanem
12862 6 | sáros csizmáit a lévita. (Ha megtudná azt a kurátor! Mindjárt
12863 4 | immár miért kellett nekem megtudnom mindezeket? Felele pedig
12864 42| ezzel a nővel. Mert ha én megtudom, hogy ön abban a házban
12865 35| Nagyon csalatkozott. Elébb megtudták azt, mint ő hazaérkezett
12866 10| egy negyed órányira. Amint megtudtam, hogy te itt vagy a kispapjaiddal,
12867 13| kiszabadulni, mint neki e megtüzesített békók közül.~A futás egyre
12868 25| hetedik születése napját megülni. Erre a napra Ince kedves
12869 4 | észre, hogy ezen a másik pap megütközik.~– Ha úgy tetszik, lépjünk
12870 12| mely az égő seb kötelékeit megújítja. Mindez beszél. S a lévita
12871 3 | azt, míg szétszakad!~Ince megújító a hűtő borékot a lázkóros
12872 35| ismét úgy jött neki, mintha megújulna előtte a meleg álomkép,
12873 43| szabadba, az üde lég, a megújult természet jótékony hatással
12874 16| és Gödöllő közt naponkint megújultak a színharcok, miket egy
12875 16| a legjobb szállásokat, s megunatták a gazdákkal a vendégszeretetet;
12876 32| beszédet.~– De hát annyira meguntál már, hogy ki akarsz innen
12877 25| újra egyhangú felkiáltással megválasztá. Siessen honfitársai hívásának
12878 35| téved tán az illemmozdulatok megválasztásában?~Nem tévedett.~A mély tiszteletet
12879 33| írtam az elnöknek, hogy a megválasztást elfogadom. Ma és holnap
12880 32| vissza akarod utasítani megválasztatásodat?~– Elhatározott szándékom.
12881 33| elmenjek. Amióta tudva van megválasztatásom, ahány nemes barátommal
12882 30| Mike-Bogyóra, s nagy küzdelmek árán megválasztatta elébb Napóleon herceget
12883 20| azt, amíg csak él, újra megválasztja mindig, ha az megannyiszor
12884 39| árulnak, azt aztán viselte megválhatlanul.~Egész rendőri kémkedéssel
12885 3 | a bennök rejlő gyógyerőt megvallják nekem. A négy elem minden
12886 4 | jelenti) – hogy az igazat megvalljam: „Igazmondás légyen szájamnak
12887 42| nyugtalan érzelmek.~Oly rögtön megválni attól, akit egészen magáénak
12888 12| cakumpak a szekérről. Egy kissé megválogathatta volna az emberét. Nekem
12889 24| romlását, veszedelmét! Látni megvalósulását azoknak a nehéz álmoknak,
12890 24| kétségtelen volt, hogy ábrándjaik megvalósulnak.~De Ince nem mozdult helyéből.
12891 15| kigondol, a teremtő szerelemben megvalósulva. Végtelen boldogság, melyben
12892 18| meg szokta azt csókolni, a megváltás jeléül. Engem is az akasztófa
12893 33| ördög nem engedte magát megváltatni egy gazdag hölgy keze által,
12894 33| sincsen. A szép úrhölgy is megválthatja magát a Hradzsinból egy
12895 38| együtt és valamennyien, s megválthattam volna magamat belőle, mert
12896 3 | búzavirágszín palástos Megváltókat és rózsaszín köpenyes Miasszonyainkat.
12897 40| még a vasúti jegyét is megváltotta neki Triesztig, s maga ültette
12898 37| becsületvesztés. Nekünk is megvannak a mi fogalmaink, s azok
12899 19| tölteni a lévita helyét. Megvárjuk. – Ha egyszer vége lesz
12900 42| lehet itt mit tenni, mint megvárni, míg kifárad és magától
12901 34| hozzáfog egy öltönyt magának megvarrni, azon egész nap szab, krétáz,
12902 19| csüggnek alá a gerendákrul, megvastagodva a mindenüvé beható portul.~
12903 23| magát, mint amerikai polgárt megvédelmezni.~– Ezt végezze el a két
12904 38| üvegharang alá tette a szívét. Megvédte magát.~– Mit akar ön, Serena!
12905 18| drágaság: ez a királyoknak megvehetetlen gyémánt! Két karral átölelhető
12906 16| derék csapatját házamnál megvendégelem. Hány vendégre lehet számítanom?~
12907 16| császári tiszteket kellett megvendégelnie, majd a nemzeti kormány
12908 34| körül, s férje kedvéért megvendégelte a menekülteket szépasszony-főztével,
12909 24| építenék, akik nem akarnak itt megvénülni.~Mindannyian emlékeznek
12910 3 | hűséges és erényes legyen. Ha megvénülök, egy nagy család vesz körül,
12911 43| sakkjátékban. Mindenkit megver!~Walter Leó egész családjával
12912 8 | csókolta őket, gyöngéden megveregeté arcaikat, s aztán hirtelen
12913 12| hozzá a huszár, kit nemrég megveretett. „Nem úgy, – szólt a vezér, –
12914 34| mondd el ingyen, és ha megvernek is érte.” „Ha pedig nem
12915 40| grófnő itt volt az éjjel, s megvert valakit odafenn.~ ~
12916 43| nagyon. Megérdemelném, hogy megvessen érte. Kérem, ne mondja ezt
12917 32| magát tábornoknak, s ha megvesz a zsibvásáron egy cifra
12918 10| megfontolás. De a jó kutya is megvész, ha rájön a fogfájás. Hej,
12919 17| Ah, persze! hogy ott megvesztegesse a bírákat! Ismerjük a főhadiszállást.
12920 23| ön műve volt. Ön vitette megvesztegetett zsoldosaival férjemet szándékosan
12921 18| szájhősök rémuralma, azokat megvetem, s ha bohóckodásuk hatalma
12922 4 | elsüllyedtnek látszó, tehát megvetendő személy ellenében, kivel
12923 12| Nem titkolhatta e nő előtt megvetését. S az észrevette azt.~–
12924 43| mondani nekem.~És aközben megvetette az ágyat.~– Milyen hideg
12925 42| őt abban a pillanatban is megveti, amidőn szerelmét elfogadja.~
12926 39| hogy akik a csekélységeket megvetik, azok a nagyszerűt majd
12927 12| Ezt vagy imádni kell, vagy megvetni. Egy pajkos szó sem hangzik
12928 24| buja őserejű mezőkön; hanem megvett egy nagy darab sovány homokterületet,
12929 34| osztrák-porosz háború sajátszerű megvilágítást adott a belállapotoknak.
12930 23| szövött hajóval a vizek alatt. Megvilágítja maga körül a tengert ölnyi
12931 31| a mi barátunk helyzetét megvilágítsuk általa. Az országgyűlés
12932 13| kiküldé kémeit, a hegyi utakat megvizsgálni. Azok most talán járhatóbbak
12933 27| a segélyhozást.~Az orvos megvizsgálta a hullát, s látleletet adott
12934 30| ha a jó gondos feleség megvolna, a zsaroló had nem meri
12935 7 | ha megtakarított aranyaid megvolnának? Egyfelől az a hogy, kinek
12936 16| gerillacsapatjának magvát a győri megyebörtönbül kibocsátott negyven fegyenc
12937 30| lehetett megtartani, mert a megyeház udvarát elfoglalta a fegyveres
12938 1 | keresztültör a zajbul a dal, megzendül a legvidámabb népdana, tüzesszemű
12939 7 | vének, amint a fejük fölött megzendülő rivallást meghallók: megérték,
12940 14| Hogyan? – szólt bámulatában megzsibbadva a lévita. – Te a felszentelt
12941 21| torlaszig.~– Meddig akarja ön a Mehádia-kulcsot védelmezni? – kérdé Incétől.~–
12942 4 | méhtartó gazda halálával a méhei is elvesznek, csupa szimpátiából;
12943 1 | mondtunk? Ugye? Amint a méhes egyik ajtaján a szép leány
12944 4 | fakilincset, mely az udvarra nyíló méhesajtót betéve tartotta.~ ~
12945 1 | látta a keresett ifjút a méhesbe bemenni. Utána eredt, hogy
12946 6 | lapátoljon az iszapon át a méhesig. Az ő együgyű elméje kiokoskodta
12947 16| eredj”, tehát tedd, hogy mehessek. Szerezz nekem valahol egy
12948 8 | inszurrekcióban. Ha komoly harcba mehetnék: elöl mennék.~– Jól van,
12949 6 | jól: szerzetes vagyok.~– Mehetsz a pokolba, koldus barát. „
12950 22| kikapták az útleveleiket, s mehettek isten hírével. Incének maga
12951 4 | lehetett az udvarra jutni. A méhkasok üresen álltak most.~– A
12952 4 | mondá a lévita –, hogy a méhtartó gazda halálával a méhei
12953 41| elválhassak. Ebből láthatja ön, mekkora mélység van közöttünk s
12954 28| zászlók helyett csak két mélabús szemet lát, és tündéri ujjakat,
12955 1 | távol lovagvár tornyából mélán ringanak át a zengő ligeten
12956 32| barátom, hanem egy pár szép melankolikus szem, s ha az ember így
12957 33| Komornája zavarta föl e keserű mélázásból. Látogatójegyet hozott be
12958 29| farka, nagy mesterséggel. Melege lévén, a süvegét a kezében
12959 26| hegyeket közeledni látni! Nem melegedett fel rá. Ki vár ottan téged?
12960 16| ágyúzni, hanem annyira sohasem melegedtek ki, hogy frissítő kellett
12961 35| leveleken átszűrődő zöld fény melegét arcán, s hallgatná a zenekar
12962 39| lopott jószággal, szobájába. Melegített késsel felnyitá a pecsétet
12963 24| az európai káposztát nem melegíti fel többet.~Pedig valami
12964 23| becsületéről! Nézzétek, hogy melegszik a jenki! Hogy emeli az ökleit.
12965 3 | O: a szem, oculus. P: a mell, pectus. R: a nevető ajk,
12966 42| fölfelé: egyszerre a sötétben mellberagadja őt egy ideges kéz, s egy
12967 17| Incét elhagyta a hidegvére: mellberagadta őt, s félkézzel belökte
12968 28| a csőcseléket, megrázta, mellberagadva a legszájasabb lázítót,
12969 13| kulacsot tett a hordó fenekére, melléhúzta a kocsiládákat.~– Ülj ide,
12970 41| látta kilépni a cirkusz mellékajtóján Gideont, karján Fatiméval,
12971 42| nyomorult sietett menekülni a mellékajtón, s segélykiáltásaival lármázta
12972 31| bankár a küldött levélhez mellékelé a visszakívánt összeg erejéig
12973 41| művészek is eltávoztak a mellékkijáraton. Végre kiáltók a veres hintós
12974 17| ellenfél csapatjából senki?~(A mellékszobábul áthangzott valakinek a fogvacogása.)~–
12975 17| ennek a felfedezésnek a mellékszobára is kiterjedt a hatása.~Egyszerre
12976 29| a népesebb utcákból egy mellékutcába betér, három férfival találkozik
12977 21| Te a rád bízott szekeret mellékútra terelted.~– De minő furfanggal!
12978 43| felébresszen… Aztán odabútt mellém… Azt mondta, hogy milyen
12979 43| Érzi ugye, az ő kezét itt a mellemen? Alszik, s álmában megölelt.
12980 14| szétgombolta dolmányát, mellényét, s kihúzott alóla egy nagy
12981 29| rengeteg szakálla a három sor mellénygombot eltakarva tartja; s aztán
12982 13| egy nagy ütközet, amelyben mellet mellnek feszítve harcoland
12983 16| szalag a kalapon, s egy mellétűzött veres toll a háborúi jelvény.
12984 27| már: csak egy halottat. A mellkas volt nála összezúzva. Föl
12985 13| ütközet, amelyben mellet mellnek feszítve harcoland mindenki,
12986 10| embernek a kezét. Ez a görbe mellű nyomorék bosszúra tudott
12987 3 | homlokaikat, szemeiket, mellüket érintik ujjaikkal? Tanuld
12988 26| a vitorlásnak. Ott áll a mellvéd előtt a hölgy. Ő az maga,
12989 17| ki az erkélyre. Az erkély mellvédje keskeny volt három ember
12990 26| közel van, hogy a másik hajó mellvédjéről kihajló férj karjai elérhetik
12991 28| kedves vendég tiszteletére.~A melódia valóban igen szép, klasszikus
12992 30| Ez azonban mind csak a melódiára vonatkozott, ami hát zenészeti
12993 24| volt olyan téren, ahol azt méltányolni tudják.~Valahányszor egy
12994 5 | possumus”.~Sós Márton bátor és méltányos ember volt a maga egyszerűségében.
12995 41| az emberen valami hozzá méltóbb módon bosszút állani? Például
12996 4 | büszkeségnek, de homályosítá a papi méltóságát.~– Nem lehetetlen a dolog.
12997 27| találkoztunk véletlenül.~– Óvom méltóságodat, hogy úton tartózkodó legyen
12998 27| a grófnőtül:~– Ismerőse méltóságodnak valahonnan az az úr, aki
12999 39| mint aki semmi megjegyzésre méltót nem talál a körüle támadt
13000 35| Másnap Hanna grófnő megírta a méltsás rendezőnek, hogy nem játszhatik „
13001 19| hogy le ne szédüljön a mélybe.~Ah, akkor az a gondolatjuk
13002 6 | előle a távozót az erdők mélye.~Akkor tért vissza a kolostorba.~
13003 19| gerendája által képzett mélyedésbe. Arca felderült, mikor megtalálta
13004 42| elpiruló szégyent, mikor lelke mélyeig sértett kedvese ily pillanatban
13005 7 | idegét megrázta. A lelke mélyéig hatott az.~A folyosón elhaladó
13006 41| érezte azt, de ő a szíve mélyén.~Ez olyan botrány, ami képes
13007 11| kapott homlokán, de nem mélyet; ellenfelének karja bénultan
13008 1 | szerint.~Néhányan az erdők mélyét járják; – ki növényeket
13009 41| De igen. A cirkuszba.~– Melyikbe? Kettő van.~– A Renz-félébe.~
13010 24| számára, s próbálgatja, hogy melyikben telnék öröme? Azt hiszi,
13011 43| szíve… Serena!… Alszol-e?… Melyikünk… öleli meg… a másikat… utoljára?…~*~
13012 41| Ebből láthatja ön, mekkora mélység van közöttünk s mivel van
13013 6 | zúgó bükkfák sudarai, mik a mélységből fölmeredtek, és körül emberlakatlan
13014 31| ellenadmirál.~…Ah! A tenger mélysége megszólalt!~– Te szóltál!
13015 43| nemcsak barátsága kifogyhatlan mélységének adta tanújelét, de egyúttal
13016 34| caules. Tout est gagné, mème l’honneur!~Másnap kezében
13017 34| szokásos „igen” és „nem” memento mori hangzatával adnak koronkint
13018 39| Érezte, hogy neki valami menedékre, valami mentségre, valami
13019 12| bivouac zűrzavarában, a menekülés hevélyében, a táborélet
13020 36| óra, nincs-e még ideje a menekülésnek, de mindannyiszor visszatette,
13021 21| haditanácsot a hadvezérek. Csak menekülésről volt még szó.~Sorsot húztak,
13022 20| pedig egészen szabad az út. Menekülhet, amely órában akar, mint
13023 17| Mária, szent József! Gideon, menekülj! Itt vannak a vasasok!~Gideon
13024 19| berek! nádak, erek!”, ne meneküljön ám sehova máshova; hanem
13025 7 | vitézen harcolva, hazájukért menekülnek.”~„Ugyanazon évben Uriás
13026 21| napig lehetett pihenni.~A menekülők azalatt mind áttakarodhattak
13027 13| időben, s elállják az útját a menekülőnek. Már egyes dandárokra van
13028 22| azontúl is még a magyar menekülteknek egynél több okuk nem kívánkozni
13029 24| A török kormány minden menekültnek ötszáz piasztert adott útiköltségül.
13030 20| már valóban nem ment, de menesztették.~Hasztalan lett volna megkísértenie
13031 20| aztán megindult a diadalmas menet; elöl a lovas bandérium,
13032 9 | kellett előre nyomulni, menetelesen haladva alá egy emelkedettebb
13033 16| táboron keresztül szabad menetelt eszközölne.~Stomfai Gideon (
13034 28| átvezetteté magát vele a szalonba, menetközben közelhajtott fővel mondva
13035 33| nyomorogni a jólét örök menhelyéből, csak azért, hogy az övének
13036 12| kiket a kolostor csendes menhelyéről elhozott magával, ott feküdtek
13037 22| még odafenn? Lamentálni menjen-e oda az angyalok és idvezült
13038 7 | tanítványainak, hogy oda menjenek, ahol fegyver áltál lehet
13039 19| valamennyinek: eléd volt már, menjetek már haza, béküljünk már
|