1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
14043 3 | függő Szűz Mária-képet, s odaakasztá a falra, a beteggel szemközt,
14044 43| kis sakkozó asztalt: azt odaállította az ágy mellé, s egész nap
14045 11| bajtársakat elhullani, s odaállni az elhullt helyébe, és nem
14046 12| módon próbálta ki.~Egyszer odaállt maga egy útszoros nyílásához,
14047 21| becsületes ember, s segíts odábbvinni.~– Mit?~– Ezt a kincset.~–
14048 43| hogy felébresszen… Aztán odabútt mellém… Azt mondta, hogy
14049 1 | hahotája mellett.~Ez a tréfa odacsalta az erdőbe menekülteket is.
14050 14| akaratod.~A leány pedig odacsúszott hozzá térdein, és megcsókolta
14051 27| kivéve szájából a tollat, odadiktálta magának nagy nyomatékosan: „
14052 37| Százmillió keresztyént odadob ön a kárhozatra velem együtt?~–
14053 26| recsegés hangzik; a hölgyet odadobja a hajó férje keblére, s
14054 3 | tudománnyal. Mikor készen leszek, odadobom lábaitokhoz a palástot és
14055 4 | csak egy kéve zsupp volt odadobva a saraglyába ülésnek; hanem
14056 21| leghátul lovagló csapatvezér odaér hozzá.~Azt megszólítá.~–
14057 10| Menjen ön oda! (Éjfélre odaérhet) és fogja el őket.~Áldorfai
14058 40| Incének déli két órára kellett odaérni, Hannának esteli kilencre.~
14059 37| átkarolta Hanna derekát, s ajkát odaérteté annak lángoló arcához.~A
14060 5 | bolond! Azzal mutatóujját odaértette a kis gyermek ajkához; az
14061 29| szobájába egy darab kő, s odaesik az ágyára.~Ez az ellenvélemény!~
14062 15| akkor is ott marad.~Reggelre odafagy az asztalhoz a letett pohár.
14063 41| már ájulva találták, s odafektették az ő ágyába, míg életre
14064 21| minthogy nehezen ment a munka, odafeküdt rá, és beleharapott az aranytömegbe,
14065 27| szemei megteltek könnyel, s odafordulva Incéhez, ellágyult hangon,
14066 38| tépem én még apróbbra, s odahajítom a világ bolondjainak: szedjék
14067 6 | egyedül kell lenni.~Ince odahajtó fejét a haldoklóhoz közel.~–
14068 34| szennyes kezeid megmosod, odahíttad kedvesedet, hogy csókolja
14069 4 | örvendett az Isten világának: odahivat engem magához az anya, és
14070 40| aztán tudta.~A ház elé érve, odahívatta Hanna a kocsihoz a kapust.~–
14071 27| megtette a rendelkezést az odahívott hordároknál, hogy hova szállítsák
14072 42| balesetről.~Az aggodalom csak odairányul, hogy a szerencsétlen ember
14073 19| elolvasó, s aztán szótagolta az odaírottat: „Ádorfai Ince, helvétiai
14074 28| időközt hozott. Amíg Vencel odajár, mindenki csendes lélekkel
14075 8 | valamennyit! Mikor sorban odajárultak hozzá, hogy utoljára kezet
14076 43| Mikor reggel az orvos és Leó odajöttek ajtajához, a künn álló őr
14077 5 | nap nyugovóra járt már.~Odakint megköszönte a kurátornak
14078 42| Omphalénak.)~A zsonglőr odakönyököl a szék támlájára, melyen
14079 6 | fejére. Ha őt fogják ismét odaküldeni! Ha ismét meg kell őt látnia!
14080 42| elkezd keservesen sírni.~Leó odalép hozzá, s átöleli a vállát.~–
14081 33| kellett fölállni helyéről, odalépni hozzá, s azt kérdeni tőle:~–
14082 21| Léptess oda a szekérhez!~Ince odalovagolt.~Gideon felhajtá a szekértakaró
14083 18| hanem arra, hogy én is odamenjek ezentúl, és soha egy órára
14084 38| Meggondoltam azt már akkor, mikor odamentem az ő oroszlánbarlangjába,
14085 23| kezével elutasítólag, s odamutatott Serenára.~Köszönje szabadulását
14086 39| Akkor a visszahódított férj odaomlik lábaihoz, előveszi az emléket,
14087 42| tolva, s azon ül, hanyagul odaomolva, Fatime.~Fehér, hímzéssel
14088 40| aztán egy tánclejtéssel odaperdült Incéhez, megkapta a karját,
14089 35| agyagművész elmozdíthatatlanul odaragasztotta a fejüket a nyakukhoz.~Tehát
14090 26| átelleni falra, e csillagok odaragyogtak Ince szemei közé.~És azok
14091 12| megvívatott. A tábornok odarendelte őt az ambulance-hoz. Ő figyelt
14092 28| szép szelíd papagáj azalatt odarepült a vállára, s gyönyörű smaragdfejét
14093 19| Térde meghajolt, s ő is odarogyott neje mellé, s megcsókolá
14094 41| onnan a páholyból leugrani, odarohanni eléje, és azt mondani neki:~–
14095 43| itt! Az ágy üres!~Azzal odarohant az ágynak, vánkosokat, párnát,
14096 5 | magasáig alantról. A telehold odasütött a fehér mészsziklára, s
14097 40| reggelfelé visszatért Fatimével, odasúgta neki a fülébe a kapus~–
14098 27| külön draisine-nel fogja őt odaszállíttatni, mielőtt a félbeszakadt
14099 41| Fatime elérté a mondatot, s odaszökött a nyakába, és nem törődve
14100 36| nyaka körül, és forró arcát odaszorító arcához, míg aztán lassan
14101 28| hegedűvirtuóz még jobban odaszorította a vállperecéhez az állával
14102 1 | melyiknek szól. S valóban odatalál. A löveg koppan, vállon,
14103 41| kényelmetlenségében. Ez a célzás nagyon odatalált.~– Jó. Tehát, hogy meggyőzzelek
14104 32| ki a növeldéből, inkább odatapadna hozzád, s boldog lenne veled:
14105 5 | Isten ide küldött?~A lányka odatartó karján a gyermeket a nők
14106 24| figyelemmel. A kapitány odatartotta az orrát. A kibontott papírdobozokban
14107 34| mint a patyolat, akkor odatartottad neki, hogy csókolja meg
14108 12| küldött, kedves barátom!~Ince odatekint a megszólításra egész idegenül.~–
14109 43| ottan. Igazgatott a képen az odatekintgetés után.~Egyszer aztán fölkelt,
14110 43| hiszi, hogy nem látják, odatérdel az üres ágy elé, s elkezd
14111 9 | Hazáját támadta meg.~Ince odatérdelt a hulla fejéhez:~„Requiem
14112 39| is elmegy vele; sőt néha odaül kettőjük közé, ez a hajdankori „
14113 43| rendszabályra szánta el magát. Odaugrott a dühöngőhöz, befogta a
14114 42| edényekkel és lámpával együtt odavágta a tükörlapba iszonyú erővel.~
14115 17| házi úrnő –, még most is odavagyok bele.~– Én vagyok a hibás
14116 40| kidobjam innen?~– Hagyd ott, az odavaló! – szólt Fatime lábaival
14117 41| bankkal értekeztél!~E merészen odavetett szóra Ince csüggedten roskadt
14118 2 | tekéző asztal, távolról odavezetett forrásvíz csorog a folyosón
14119 4 | mely elébb jól felmossa az odavezető utat.~Amint a fakó szekér,
14120 28| vagyonomnak megmentője.~S azzal odavezette őt nejéhez, ki előbb karszékéből
14121 41| mint én, ugye? aki téged odavezettelek hozzájuk. De hát gondoltam
14122 33| lett, ugyanez a büszkeség odaviszi őt hozzá, hogy most ő hódítsa
14123 23| kinek a lobogója leng rajta? Odaviszik ezek, ahová parancsolva
14124 36| látogatóban volt, s aztán engem odavitt közéjük a bűnöm, kapta magát,
14125 35| felbuzdulásért, ha ő is odavitte volna az aranyát a templom
14126 36| Baucis, Herman és Dorothea, Odenatus és Zenobia, Aben Chamot
14127 4 | lutheránusokról sem terjesztettem odiosus anekdotákat, még a zsidókat
14128 31| árbochoz kell-e kötözni Odisszeuszt, mikor a szirének énekelnek,
14129 40| nuit”-t monsieur Belle Ange odujába, ki a konyhán túl egy kis
14130 40| Végre egy fali szekrény odújában felfedeznek valamit. Az
14131 19| Emlékszel-e erre a forrásra itt az odvas kő alatt? Ittunk belőle,
14132 24| sürgönyöket az akhtiári öbölben elsüllyesztett orosz hajóhadrul?
14133 43| Künn vagyunk már a Beikosz öbölbül?~– Jól elhaladtunk tőle.~–
14134 16| Elmondá a vezérnek, hogy Leó öccse Galíciába akar menni üzleti
14135 17| őket! – súgó Brandlerné öccsének –, nekem nagyon fáj a fejem.~
14136 5 | Hasztalan határozza el az „oecumeni concilium”, hogy a pápa
14137 42| mint a sírból kelt halott. Öklei össze vannak szorítva; haja
14138 1 | a herkulesi komoly ifjú ökleinek; de itt csak gyakorlott
14139 23| melegszik a jenki! Hogy emeli az ökleit. Már mindjárt meghódítja!
14140 43| égették. Mezítláb tombolt, és ökleivel hadonázott, néha a homlokát
14141 11| sikert várta az ember az öklétül, a jó szerencsétül, azután
14142 3 | ti nem engeditek, hogy az öklömmel üthessem azt, míg szétszakad!~
14143 42| ellenében elfogadhatta az ökölharcot. És aztán „biafora!”, akit
14144 34| ajkával felszívja, hanem Hanna ökölre szorította kezét, s nem
14145 29| mint egy uborka, a kapott ökölütéstől. A másik kettő is itt van.~
14146 41| cigánypostára, s azt felülteti egy ökrös szekérre. Fogadom, hogy
14147 7 | kiengesztelés szelleme lakik, nem az öldöklésé.~A nemzeti vállszalagos
14148 41| mostanid? s azzal csókold meg, öleld meg, s add oda neki a kettős
14149 28| vége volt az örömnek. Csók, ölelés helyett a vállára ütött
14150 13| világosság támad körüle, s anyja ölelését érzi. Elszunnyadott.~Amint
14151 29| karját nem birkózásra, de ölelésre terjesztve szét a hórihorgas.
14152 43| Mikor látom meg őt? Mikor ölelhetem Serenámat?~Ez már nehéz
14153 43| Alszol-e?… Melyikünk… öleli meg… a másikat… utoljára?…~*~
14154 16| lépcsőkön; megtörténik a rokoni ölelkezés; de az ifjú akkor is fél
14155 33| súgva:~– E falak között nem ölelkeznek.~Hanem kezét ott hagyta
14156 17| hátramaradt úr és asszonyság, ölelkeznek-e vagy megölik egymást az
14157 28| üdvsikoltása fogadta.~A síró, ölelkező, jajgató, nevető csoportokon
14158 29| ismerőse lett. Tízen, húszan ölelkeztek össze vele, agyba-főbe csókolták;
14159 19| odafutott a nő, s teleszedte az ölét azokkal az ártatlan mézillatú
14160 26| egy istennőnek.~Ince nem ölhette meg magában azt a gondolatot,
14161 32| sokszor, akit meg kellett ölnie. Híre nagy volt mint katonának,
14162 6 | reá.~A sziklafal még ötven ölnyire meredekül alá: szédület
14163 43| hogy nem szököm el: meg sem ölöm magam! Nem elég nekik a
14164 1 | csoportosíták.~Azzal mindenki ölrekapott a maga kiválasztott ellenfelével.
14165 10| Serena felől. Talán nem ölték meg? Talán magukkal vitték!
14166 6 | Az övé már halott. Én öltem meg azt.~– Hogyan? Mi módon?~–
14167 24| érdekfeszítőbb mérveket kezdett ölteni. A lapszerkesztők ostromolták
14168 34| egész nap szab, krétáz, öltöget, de az naprul napra messzebb
14169 6 | zápor folyvást verte odáig, öltönyéről csorgott a víz, a csúszós
14170 42| igyekezett ellensége elől a leány öltönyfodrai közé.~És ebben a percben
14171 43| székre lerakva a levetett öltönyök. Az a kávébarna atilla,
14172 14| paplakból, s itt viseltem az öltönyöm alatt, egyrészt azért, hogy
14173 1 | gesztenyefák sorai alatt. Öltönyük, mit felvettek, hosszú fehér
14174 28| Mikor Ince készen volt az öltözetével, a bankár maga jött szobájába,
14175 29| is városi divat szerint öltözködik; nálunk a mágnás is paraszt
14176 36| Fatime igen egyszerűen volt öltözködve otthon. Akkor éppen azokat
14177 17| mialatt Brandlerné egy teljes öltöző ruhát szedett össze női
14178 40| Caesarine kényeskedve. – Ő öltöztet fel ilyen maskarának, s
14179 41| Vetkőzd le az „új” embert, s öltsd fel a „régit”. Úgy fogok
14180 42| uralkodik az emberen; hanem az önakarat!~Most már csaknem futásra
14181 30| beszél felőlök.~Nro 5.~– Önben van vetve egyedüli reménységünk.
14182 9 | magával – és táncolt. Félelmes önbizalom!~A határőrök letelepedtek
14183 24| konyhakertészetnek.~Serena önbizalommal mosolygott.~– Azt bízza
14184 31| el az a mondat: Hiányzik önből valami! Az a jótékony nemtő!~
14185 31| meg önnek ez ajánlatomat. Önbül hiányzik azóta valami! –
14186 40| grófnő sokáig tanakodott önbüszkeségével. Eltépje-e a levelet, s
14187 16| dicsekedni.~S mikor kifogytak az öndicsőítésből, akkor hozzáfogtak a más
14188 28| van az! – szólt a bankár önelégült arccal, Hannához intézve
14189 18| háladatosságból beszélek. Önérdekembül szólok. Nekem Párizsban
14190 5 | egyházi fejedelem: öneszed, önérdemed erejénél fogva…~… És mégis
14191 18| valamennyit.~– S mi az?~– Az önérzet az, uram! Most büszke lélekkel
14192 18| vagyok ítélve. Az én lelkem önérzete az én millióm. Azt én az
14193 18| visszavonulsz, ahogy ezt önérzettel bíró katonák mindenütt és
14194 5 | tagja, egyházi fejedelem: öneszed, önérdemed erejénél fogva…~…
14195 18| az én millióm. Azt én az önével fel nem cserélem. Én ismerem
14196 22| magát tenni. Bátorsága, önfeláldozása annyi volt, amennyire férfi
14197 16| látott mást, mint mesés önfeláldozást, mítoszi vitézséget, a porból
14198 4 | mórióskodásbul, keverve az öngúny cinizmusával.~Ince érzé,
14199 22| egy nőt, ki tőre hegyét öngyilkolásra készen tartja, szívének
14200 41| falatja, özvegyek könnye s öngyilkosok vére képezi; hogy ez az
14201 23| Sem a szökést, sem az öngyilkosságot nem fogom megkísérteni.~
14202 33| voltam, oly bizalmatlan önhöz és magamhoz, hogy meghagytam
14203 12| mégis leszállítottak katonai önkénnyel, s most eggyel több históriai
14204 11| bizottság rendeletét, hogy az önkéntes csapatok mind rendes zászlóaljakká
14205 7 | menni; ott beíratták magokat önkénteseknek. Az őrnagy sorba csókolta
14206 6 | hekatombéjában meg van szentelve az önkereste halál, s erénnyé válik az,
14207 5 | egyszerű sárgunyhónak, melyet önkezeik hordtak össze az Úrnak tiszteletére.~
14208 24| elfeledkezik róluk.~Más nők önkívületben fetrengtek ez iszonyú bajban,
14209 6 | azok a rémek, az a sötétség önlelke kietlenében.~Lehet, hogy
14210 3 | minden szenvedélyeinél. Enyim önlelkemnek világa! S ott béke van és
14211 6 | mindjárt egymáséi lesztek!” Önlelkét feddé meg e felkiáltással.~
14212 34| Ha meg vagy hasonlva önmagaddal, szakítsd kétfelé magadat:
14213 33| őt lehet szeretni, csupán önmagáért, nem érdekből, nem dicsvágyból,
14214 18| volnék a rabló, isten és önmagam előtt!~– Nem, uram. Én visszaszerzem
14215 31| minő boldogság rátalálni önmagára! Megtalálni újra azt az
14216 12| eszméjének, s a nők feláldozzák önmagukat. Megyünk, amerre szívünk
14217 18| assignaták özöne, a guillotine, önöké pedig, kik vitézek voltak
14218 5 | szájamból.” És én nem jöttem önökhöz ez istenes buzgalmat megcsorbítani:
14219 18| foltos.~– Akkor én kezdek önöktől félni!~– Csak kezd? Pedig
14220 24| kap; a rabszolga drága; önöktül el is szökik könnyen. Nem
14221 38| termen. És azután hallottam önrül beszélni. Óh, miket beszélni!
14222 7 | hazám szabadsága, hanem önszabadulásom vezérlette; ha igaz az,
14223 23| büszkeség és szemérem pírja önté el e szókra.~– Én nem fogok
14224 5 | versenyzője; egy fényes névnek önteremtő örököse: egykor az optimates
14225 28| teakatlanon, hol a tea közé öntött tej helyett feketekávét. –
14226 11| ragaszkodtak hozzá, s lelket öntöttek az egész zászlóaljba. Szerették
14227 24| szőlőlugasra rá nem ismer. Az öntözést bivaly hajtotta malomgép
14228 38| virágot, amit én könnyeimmel öntöztem mindennap!…~Ince elzsibbadtan
14229 18| jövendő sorsomat. E büszke öntudat az én védelmem az előtt
14230 11| De azért nem vesztette el öntudatát: leszökött a torlaszról,
14231 40| meg sem látta.~Abban az öntudatban, hogy ő maga még egy leheletet
14232 11| Áldorfai élő testtel és teljes öntudattal.~A felrobbantott homokzsákok
14233 11| megkapott, azt viszi magával öntudattalan.~Ince teljesen el volt zárva
14234 39| lelkében újra. Érezte az önvád súlyát. Ezek a megnyúlt
14235 13| hordta magával. Azt a keserű önvádat, hogy egy imádott lényt
14236 2 | engedelmességi fogadás, melyet önválasztotta apátjuk kezébe tettek, nem
14237 10| Ennyi fegyverrel több az önvédelemre; ennyi ellenféllel kevesebb.~
14238 18| önfeláldozó készségét, önzetlen, nyílt, igazságszerető jellemét.
14239 3 | lesz belőlem, nem kell az ördöggel ijesztgetnem a híveimet,
14240 42| két szótag valami olyan ördögien gúnyos, nyekegő, inzultáló,
14241 18| rettentően védelmezi magát. Ördögnek nevez engem, s azt mondja: „
14242 18| cserélem. Én ismerem az ördögöt: eleget harcoltam vele.
14243 3 | szóval mondó, magától az ördögtől sem, s ahogy tetteivel igazoló,
14244 27| ajkait, s fejet csóvált. Ördöngös ember! Még mókázik a feje
14245 12| Jó, tisztes agg matróna. Öreganyja az egész zászlóaljnak!~S
14246 32| birtokuk adósságmentes. Az öregasszony olyan, mint a falat kenyér,
14247 28| büszkesége nagy kapitálisát öregbítette. Kamatot kamathoz rakva.
14248 3 | eszménye nem született a te öreged agyában. Ez egy élő nő másolatja.
14249 30| Ott találta még mind az öregeket, s többeket hajdani ifjú
14250 6 | jön tőlünk, ifjaktól és öregektől.~A papné inte leányának,
14251 41| is előfordul.~– Jól van, öregem. Nagyon jól van. Kezdek
14252 19| a kiirtott arisztokraták örökében. Szamárlapu, disznóparéj,
14253 20| hősköltemény paródiájában örökítse meg: legyen egy második
14254 2 | alól. A jelenet meg van örökítve a képtárban, amidőn I. Ferenc
14255 18| kínjaira, a kétségbeesés örökkétartó álmaira, miket egy élve
14256 14| időben, legyetek megáldva az örökkévalóságban”, és hangja nem reszketett.~
14257 6 | szótlan, s szenvedj az örökkévalóságig – mindig szótlan. De mikor
14258 22| elbukni nemzetét? Keresse az örökkévalóságot azzal a tudattal, hogy azokat
14259 15| pillanat, s megmaradva, mint az öröklét.~Mennyi édes titka e tudománynak,
14260 5 | utánam énekeljék a zsoltárt: „Öröködbe uram pogányok jöttek.” Egyedül
14261 33| úrmódra a világon, ha nem örökölt is uradalmakat, s ha van
14262 32| mellett apáik vagyonát nem örökölték, vagy önkényt léptek be
14263 16| mesélné el kacagó cinizmussal örökös egérútban remeklő hadviselési
14264 5 | fényes névnek önteremtő örököse: egykor az optimates egyike,
14265 33| a sachsen-weimari gazdag örökösnő: rút volt neki és nem fiatal.
14266 19| átkötözve galanddal.~– Ez az én örökségem – szólt szelíden mosolyogva
14267 24| elhoztam magammal hazulról az örökségemet, ami után szegény anyám
14268 14| dicsőségét, szent Péter örökségét, a kenyér testté változását,
14269 19| örvendeni megkerülésének, s amit örökségnek nevez?~Ha megmondta volna
14270 43| hallgatásból egyszerre kérkedő örömbe tört ki.~– Hahhó! Ahhá!
14271 31| Őt illeti ezen általános örömbül az oroszlánrész. A méltányosság
14272 3 | kenyérevő halott. S ez életnek örömei magasztosak. Enyim a természet
14273 28| bántam veled? Elrontottam örömeidet? Mikor beteg voltál, cselédre
14274 20| hivatásátul, oltárátul, a világ örömeiért, dicsőségeért. Hagyjátok
14275 3 | Én osztom nekik az áldást örömeikhez, én osztom a vigaszt szomorúságaikban;
14276 29| mindez csak a viszontlátás örömeinek róható fel?~Erre a kétségre
14277 40| szerzetesi köntöst, s a világ örömeiről való lemondással siet vezekleni
14278 32| is elönti a viszontlátás örömének derűje. Kezét nyújtja az
14279 43| Kedvező szél fúj?~– Igen.~– Örömest fölmennék a födélzetre,
14280 28| kedvét.~– Látod, micsoda örömet hoztál nekünk! Minő véletlen!
14281 31| Mi hozta őket ide? Az az örömhír, ami a színház udvarán el
14282 32| legelébb.) Azt hitte, nagy örömhírt hoz neki vele.~Ince pedig
14283 1 | fokozott jókedv, csintalan örömkitörés, férfihoz, ifjúhoz illő.
14284 19| fegyvertársai a felszabadított Pest örömmámorától ittasulni siettek, vagy
14285 7 | zászlódért, hanem földi örömöket hajhászva, kétségbeesés
14286 32| mégis csak villan fel egy örömsugár e tengercsendes szemekből,
14287 29| Ragyog azoknak az arca az örömtül.~– Hozott az Isten, szeretett
14288 9 | kétszázat is, s nagy volt az örömük a zsákmány fölött, Ince
14289 32| de azt sem tehetem, hogy örüljek rajta.~– Így jól van. Tehát
14290 29| Nem értette, hogy minek örülnek olyan nagyon, s mit remélnek
14291 8 | gúnnyal felelt:~– Atyám. Nem örülsz-e, hogy egy fiad nálad maradt?~–
14292 21| szidalmazottak futottak együtt, s örültek, ha egymást megmenthették. (
14293 17| Mindez még csak a kíváncsiság örve alatt történt.~– Háromszáz
14294 19| tart e helyen felkeresni, örvendeni megkerülésének, s amit örökségnek
14295 43| tenyerével lefelé fordítva.~Aztán örvendő mosollyal mondá:~– Nos.
14296 39| nyargalt vele egy mámorító örvény felé. Egy tengerbe vetette
14297 19| volt, hogy együtt abba az örvénybe leugorjanak, s mint megijedtek
14298 28| senkije, hogy visszarántsa az örvényből – egy vékony selyemszállal?~
14299 1 | mulatságul, hogy társai összeadott pénzébül lakomát rendez,
14300 7 | előadott, az sajátszerű összeállítása volt az eseményeknek.~„Mit
14301 6 | lelkésszel.~A kegyes férfiú összeázva, sárosan jött fel a kolostorba.
14302 37| tarokk-kompánista egészen összebarátkozott. A postamester annyira vitte
14303 7 | vasbörtöne, melynek falai egyre összébb szorulnak a halálra vetett
14304 28| évnapja. A betűszedők mind összebeszéltek, hogy ezen a napon nem fognak
14305 14| vidékre, melyet füvészkedve összebolyongtam. Itt, a hegyek aljában,
14306 6 | leány útjai és a férfi útjai összebonyolulnak, egymást örökké keresve,
14307 28| Az asszonyok szeretnek összeboronálni.~Mikor Vencel, a komornyik
14308 5 | milyen helyes poronty!~Összebújtak körülötte, megbámulták.
14309 43| történtek, s ha belesült, összecigányozta, s kikergette magátul.~Pedig
14310 16| kiszaladt az udvarra; a béresnék összecsapták a kezeiket, s azt mondták:
14311 14| szabadítva – kezdé újra, összecsavargatva papi stóláját. – Diákkoromban
14312 17| szétnyílt ajkai között összecsikorgatott Tagsorai kifejezték a névtelen
14313 34| kitört Hannából a harag. Összecsikorgatta gyönyörű gyöngysor-fogait,
14314 5 | udvara tele volt már akkor összecsődült hívekkel. Vén asszonyok,
14315 5 | mind felvette az ölébe, összecsókolgatá; hogyan mondta akkor: bárcsak
14316 28| nekünk! Minő véletlen! Ezért összecsókollak. Te nem is sejtetted, úgye,
14317 33| nyakába borult Incének, s összecsókolta annak arcát, jó kedvében
14318 14| kőfalat, s aztán megint összecsukja, mikor fáraó üldöző népe
14319 27| ölében a töltéspartra az összecsukló tetemet, s ott lefekteté
14320 28| úgy, hogy mikor az album összecsukódott, Ince fényképezett arcának
14321 33| hitbuzgó család tagjával összeeskessék, minő a Starrwitzeké, melyben
14322 19| romlakban, midőn a pap, ki őket összeesketé, egy perc múlva a tűzoszlopban
14323 32| idehaza sem lett volna kivel összeesküdnie.)~Azért bizonyos lehetett
14324 30| képest Guy Facques puskaporos összeesküvése még csak „kisebb hatalmaskodás”.~
14325 28| ünnepet csinálnak a naptárban; összeesküvést forraltatnak a betűszedők
14326 40| porcelán lepke, annak az összefogott szárnyai közé volt csíptetve
14327 42| dugja, egyik térdét két összefont keze közé veszi, s most
14328 41| percnyi szünet alatt.~Leó összefonta ujjait, kezét tördelve.~–
14329 40| egyedül tudhatta mindazt oly összefüggően, ahogy a levélben meg volt
14330 19| a félelemtől üldözöttnek összefüggővé tette a nagy rejtélyt.~Fél
14331 27| kiszabadítani; közelből és távolból összefutottak a mezei munkások, az elbei
14332 6 | kisasszony minden pénzbeli összegecskéjét kiprédálta, részint drága
14333 18| rábízva, amint egyszerre nagy összegek kerülnek a kezére, elszédül,
14334 30| hazafiúi illúziónak egész összegével. Azt, amit tizenkét év előtt
14335 18| önnek a visszautasított összeggel. Talán még egyszer likvidálunk
14336 19| község matrikulája volt összegöngyölítve. S ez nemcsak a dudai községre
14337 42| fordult.~Eléje tartá azt az összegöngyölődött lapot.~– Ön írta ezt a sort
14338 27| meg.~Ince visszament az összegyökönt vagonba, a férfit kiszabadítani.
14339 30| sietett.~Elhozta neki az összegyűjtött hírlapokat mind, amikben *-
14340 30| hogy ilyen kétezer forintot összegyűjtsön, s mennyi élvezetet megtagadni
14341 1 | hangszerek közt. A hívó szózatra összegyűlnek a szanaszét kóborlók: a
14342 35| gyűjteni. Legtöbb arany is összegyűlt az ő perselyében.~S valóban
14343 24| correspondent”-nek.~Ince összegyűrte a levelet, s eldugta a zsebébe.
14344 43| fénybül van. És folyvást összehasonlította a képet azzal az eredetivel,
14345 16| szétveri az országgyűlést, összehívja a national conventet, s
14346 29| csáti bottal, hogy az menten összehorpadt.~„No ez szép üdvözlet, első
14347 40| beharapta az alsó ajkát, összehúnyta a szemeit, s egész teste
14348 43| még mindig oly kicsinyre összehúzódvák, mint egy gombostűfej.~–
14349 39| ellentétekből álló, miket összeilleszteni az oidipuszi rejtélyoldásoknál
14350 28| politikai kombináció gépezetének összeilleszthető alkatrésze! Hanna grófnő
14351 35| együtt járnak, s mindenki összeillő szép párnak tartja őket
14352 16| valami száz: azok is mind összejönnek.~– Megengedi ön, hogy háziasszonyi
14353 35| grófot, hogy „te, máskor, ha összejössz Áldorfaival, légy nyájas
14354 38| egy véletlennek látszó összejövetel. Közönyös arckifejezéssel
14355 35| begombolva, miként az első összejövetelük alkalmával; most természetesen
14356 15| egymást, s mikor éjszakára összekerülnek, egy elhagyott ház fűtetlen
14357 33| van-e bátorságunk sorsunkat összekötni?~Ince meg volt hódítva.
14358 34| Pedig Walternek igen szoros összeköttetésben kell vele állni, miután
14359 32| bizonyos levén, s Walterrel összeköttetése gyaníttatván, ide intéztetett.
14360 32| külső pompában volt gazdag; összeköttetései egyesíték fényes termeiben
14361 41| üdvömet, családommal való összeköttetésemet, az egész ismerős világot,
14362 39| napjára tömérdek ajándékot összeküldtek neki minden rendű és rangú
14363 27| el ekként.~A rendőrbiztos összekummta az ajkait, s fejet csóvált.
14364 13| Előre nem látott balesetek összekuszálják a kiszámított tervet. Kiküldött
14365 13| romok közt tanyáz, mind összelövetheti onnan.~Most tehát minden
14366 43| hasonlít magához. Fogy, összemegy, elhanyatlik.~Esténkint,
14367 34| magyar országgyűlésen nagy összemérkőzésre készültek a pártok. Ince
14368 21| se szám, se vitézség. Itt összemorzsolják a támadót.~Az utolsó ágyú
14369 27| és útitársai ültek, úgy összenyomta, mint egy papírskatulyát,
14370 18| a két rokon érzékenyen összeölelkezett. Azután Brandlerné Incének
14371 29| vitézül viselte magát.~Ezzel összeölelte, -csókolta Incét, s bemutatta
14372 37| kárhozatot a földi élettel összeolvasztja. Amit ön ellenem vétett:
14373 42| míg kifárad és magától összeomlik.~Még jó szerencse, hogy
14374 24| másodikai államcsínynek, s összeomlott minden kártyavár.~Ettül
14375 40| kijárjon a konyhára.~– Mind összepiszkolod a szép piros selyemruhádat –
14376 23| elkeseredett hazafiak aztán összerakták, ami keveset tudtak angolul;
14377 11| hordókbul és homokos zsákokbul összerakva.~Az újoncok gyanútalanul
14378 12| Hát az én asszonyom.~Ince összeráncolta szemöldeit. Sarkantyúi öntudatlanul
14379 42| Innocenti!~Az őrjöngő összerázkódik, megmerevül. A veszedelmes
14380 42| hogy veri egymáshoz, míg összereccsennek!~Nagy virágedényeket, japáni
14381 15| minden távoli ágyúdördülésre összerezzent, s bámulta magát, hogyan
14382 43| benne… olyan… nagyon…~Azzal összeroskadt eszméletlenül. Leó karjai
14383 11| tenni. A teher mellét is összesajtolá; kiáltani sem tudott.~És
14384 17| tört tányérok cserepeit összeszedegetni, megint olyan vékony hangon
14385 24| sebastopoli csatamezőt, s az ott összeszedett csontokból spódiumot és
14386 12| a harcot, s futás közben összeszedni az imitt-amott alakuló segédcsapatokat,
14387 11| brancardier-k; a sebesültek összeszedői.~Keresnek talán valakit,
14388 10| tértek vissza a nádasbul. Összeszedtek valami száz puskát és tölténytartót,
14389 10| hajtatott végre. Ince emberei összeszedték a gazdahagyott fegyvereket;
14390 16| Bezártam a banküzletet; összeszedtem az értékpapírjaimat, s átköltözöm
14391 7 | amiken át ellensége vérével összeszökellhessen!~Még tovább mentünk. Ahol
14392 26| férje keblére, s a két roncs összeszorítja őket egymáshoz.~Ince felriadt
14393 28| elférünk az én viskómban is, ha összeszorítkozunk. Allons donc!~Azzal Ince
14394 14| különszakadt dandár s az ellenség összeszoruló vasmarka megfogja a semmit.
14395 37| mikor legelső borzasztó összetalálkozásunk volt! Ez a holt nő: az a
14396 38| szemeikkel is hallanak. Két összetalálkozó tekintet egyetértése, egy
14397 18| én majdan egyszer nőmmel összetalálkozom, hogyan állom ki csodálkozó
14398 31| ilyenkorig a dolgot, s ha ismét összetalálkozunk ezen a helyen, akkor add
14399 34| kevéssé jelennek meg az összetartozók kesztyű nélkül a kezükön,
14400 42| melynek egyetlen lábát három összetekeredett bronzkígyó képezi, szétnyújtott
14401 11| romjai alá. – Az ellenfél összetépve, megégve, Áldorfai élő testtel
14402 11| kérdi, hol az apa, az anya összetéteti kis kezét, s imádkoztat
14403 42| vonásokban. Az alak, kezeit összetéve, könyörögni látszik, s e
14404 23| ködös vízen ködös fejjel összetévesztették az Alligatort a Salamanderrel:
14405 20| Tíz mérföldnyi területből összetódult a nép * városába. Egész
14406 28| vonakodott. Hivatkozott összetört kedélyére. Azután Helene
14407 42| őrültek tornáznak.~A lámpa összetörtével csak a kandalló veres lobogványa
14408 39| egészen ki van fáradva, összetörve a költözködés keserveitől.~
14409 27| vonat idomtalan tömeggé összetolulva; ahol a roncshalom legmagasabb,
14410 18| feladat. Mikor két nagy ember összetűz, vagy az egyiknek, vagy
14411 27| feleségét, a tengeren, két hajó összeütközése alkalmával. Azt sajnálja,
14412 33| megtudni, hogy ő hová ment?)~Az összeütközésnél meghalt a testvér, s Hanna
14413 16| hetvenkedtek, s ha komoly összeütközést éreztek (jó orruk volt),
14414 26| vonat egy szemközt robogóval összeütközött, s ők az egymásra döntött
14415 42| szükségleteket e nagy úthoz összevásárolni. Még málházni is segített
14416 41| rebegé Ince, s a fogai összeverődtek.~– S mi okot ád a visszautasításra?
14417 32| odakinn nagyon. Idehaza, ha összevész is az ember egyszer-másszor
14418 40| Utoljára két henteslegény összeveszett fölöttem Áldorfayval, s
14419 38| az x–y-i vasút.~Kezdte összevetni a körülményeket, s ennek
14420 1 | túlhabzó férfierőnek kölcsönös összevillámlása.~Mindenki kikeresi magához
14421 40| a szemeit, s egész teste összevonaglott, mintegy titkos csiklandozástul.
14422 3 | lecsüggeszté fejét, erős szemöldeit összevonva, mik homloka izmait kérdőjelek
14423 12| zavarba hozni, terveit összezilálni, kikerülni a harcot, s futás
14424 32| igazította azt el festői összhangzattá; s az egész arcon az a szelíd
14425 10| polgárok közreműködése; összpontosított támadás; az első kézcsapással
14426 10| megtalálta az elvesztett ösvényt.~A Göncöl-csillagkép nagyot
14427 24| utazni sem ment sehova. Hiába ösztökélte a Golden Globe szerkesztősége,
14428 41| akiben úgy megtévedhessen az ösztön, hogy ne Zeüszt válassza,
14429 41| szorulás, a kölcsönös segély ösztöne, a sanyarú nélkülözés, a
14430 39| féltette őt az egész világtól. Ösztönei mind azt súgták neki, hogy
14431 24| dicsvágyát, a bosszút, harci ösztönét s minden egyéb kórepedéseit
14432 14| Ince a rémület és féltés ösztönével karolta át Serenát, elfordítva
14433 42| pillanattul meg volt tébolyodva.~Ösztönileg elfordult ez észvesztő látványtól.
14434 29| egy újságíró volt. Arra ösztönözte, hogy adja oda neki a holnapi
14435 12| tudott megoldani. Az az ösztönszerű iszonyat, mely a leányt
14436 22| nincs hivatalunk, de van ösztönünk minden munkára; ha nincs
14437 24| Felülök gályára, tutajra, öszvérre, kutyaszánkára; – csak Napóleon
14438 32| dollár, annyit Magyarországon ötért adnak. Eszerint világos,
14439 22| jaszmakdzsija vagyok.~– Tudom.~– Ma ötkor lakomára hívat magához.~–
14440 34| tagadod meg múltadat.~Ebben az ötletben megtalálta menekülését Áldorfai.~
14441 28| az az ember, akinek ilyen ötletei szoktak lenni. De meg azt
14442 13| gyámoltalan fickók. Nekem egy ötletem van. Lehetetlen, hogy csalódjam.
14443 35| előtt valami ismerős emlék ötlött föl ez arcon; de mégsem
14444 24| hagyta az aranyat, mikor az ötmázsás darabban feküdt előtte;
14445 26| egy démon neve is). Az ötödiken aztán csupa X-ek voltak.
14446 9 | kormánynak – hat hónapja.~Ebbül ötöt eltöltött az előleges tanácskozással –
14447 16| egyszerre sűrű puskázás támad: ötven-hatvan lövés egymás után; aztán
14448 22| nyavalyás Európából! Valami ötvenen elhatározták, hogy ki fognak
14449 17| mellére ütve.~– Nem. Önnek ötvenet.~Erre aztán Danton leszállt
14450 40| Igaz, hogy Incének ez ötvenezer forintjában volt, de Fatime
14451 24| Azóta a lap előfizetői ötvenezerre szaporodtak, s az igazgatók
14452 39| vetetett vele magának egy ötvenkrajcáros brosst, aminőket az utcaszegleten
14453 40| versenyezhetők, egyszerre ötvenszeres árra emelkedtek fel. Ince
14454 17| vezér, s kirántá a hölgy öve mellől a görbe török kést.~
14455 17| fejeiket; hanem a hölgy az övébe dugott késhez kapott, s
14456 33| kimondatlan titokkal sorsát az övéhez kötni? Most már nem a megdicsőülésért,
14457 16| Windischgrätz nézetei az övéihez homlokegyenest állanak,
14458 26| férj karjai elérhetik az övéit. Még közelebb is fog jönni.
14459 33| menhelyéből, csak azért, hogy az övének nevezhesse a nő magát.~Ince
14460 33| enyimet is keblén, de az övével együtt, egymással szemben.
14461 10| lappangva tovább, többször övig gázolva a posványban. A
14462 9 | karddal oldalukon, pisztollyal övükben; egy-egy zilált lovascsapat
14463 1 | az idősebbeknél fekete övvel és skapuláréval.~S az utolsó
14464 32| számára a hivatalos meghívás. Őexcellenciájához. (Nem volt több excellenciás
14465 22| magához.~– No hát, mondd meg őexcellenciájának, hogy csókolom a kegyes
14466 31| Te szépen kifizetted őexcellenciáját a múltkor apró pénzzel.~–
14467 18| napi sajtó, az assignaták özöne, a guillotine, önöké pedig,
14468 20| A diadalíveknél koszorúk özönlöttek a hintóba, eltemetve virágeső
14469 36| Fatime Serena kisasszony szép özönvizet döntött fel az én sógorom
14470 30| egyenlíttetni. Siránkozó özvegyasszonyok hozzák eléje dugaszban tartogatott
14471 41| osztalékát árvák utolsó falatja, özvegyek könnye s öngyilkosok vére
14472 6 | jó vég volt ez. A lévita özvegyének kegyéve éppen lejárt. Az
14473 5 | Ince röviden búcsút vett az özvegytől és leányától; sietnie kellett,
14474 23| az Alligator?~– Nem. Ez Őfelsége hadigályája: a Salamander.~
14475 35| esett a választás. Ez még Offenbachnak azon művei közé tartozik,
14476 23| nem Áldorfai Incét, hanem Oglán bejt: az anatóliai dandár
14477 18| hogy igen nagy az, amit óhajt. Tőled kell azt kérnem;
14478 39| szállást kényelmesebben óhajtá berendezni az eddiginél,
14479 23| Egyesült Államok területén óhajtanak letelepedni. Kapitányának
14480 19| Serena is, s vajon mi az ő óhajtása? Hisz ők mindig együtt szoktak
14481 43| tett a szenvedő jóbarát ez óhajtásának, s egyedül maradva vele,
14482 6 | kitépjünk szívünkből minden oly óhajtást, melynek teljesülése a te
14483 18| bámulva Ince. – Amit úgy óhajtasz, s amit én megígérhetek,
14484 15| miatta. A halált pedig éppen óhajtotta.~Hanem ama végzetes nap
14485 6 | monda ihletten. – Ezt óhajtottam tudni. Tehát akik szemközt
14486 41| fájt az, amit Belle Ange úr őhelyette kapott „per procura”, mint
14487 28| kabátja szárnyánál fogva.~– Ohóhó, uram! Ne szaladjunk el
14488 39| miket összeilleszteni az oidipuszi rejtélyoldásoknál nehezebb
14489 11| ágyúk most már kartácsot okádnak ellenük.~– Tartsd a karodat
14490 14| míg tűzcsapja szikrákat okádott szét a vájt üregből.~Ince
14491 20| megbízást nem fogadta el… Okait elmondá: miért utasítja
14492 5 | mikben a nemzet nagybecsű okiratai álltak: annál nagyobb érdeme
14493 14| S odanyújtá Incének az okiratot.~Ince magához emelé a leányt.~
14494 23| török kormány kinevezési oklevelét, s hivatkozni török polgári
14495 32| megtisztelő hazafiúi megbízás okmányát, amit Leó személyesen vitt
14496 24| káposztafejek szavára hallgatni! Okosabbak ők, mint a politikusok.~
14497 27| eszére tért, hogy biz annál okosabbat is tehet most, minthogy
14498 34| göröngy van, amin felfordul az okoskodások szekere, s kidönti a földre
14499 39| már, amennyit akart.~Úgy okoskodott, hogy akik a csekélységeket
14500 20| mint a mieinknek. Míg mi okoskodunk, ők sejtenek, s a jövendőket
14501 38| hittem, hogy csak azáltal okozok örömöt, ha valahonnan elmegyek.~
14502 36| az én Serenámnak a szava okozta azt, hogy Áldorfai Incének
14503 5 | Anyám és én sok fájdalmat okoztunk önöknek: szégyene, gyásza
14504 9 | Sió sem a Boszporusz.~Szép októberi alkonyat volt. A nyugoti
14505 16| csaknem mind agyonverték az oláhok.~Ezek mind, ha szomorú is,
14506 30| Napóleon herceg, azzal az oláhokat megnyerhetjük, s Schafskopf
14507 16| magvát fogja képezni, s ha az oláhokkal elkészült, Debrecenbe jön,
14508 30| konzervatívek nagy erőben vannak. Az oláhság mind velük tart. Az ő jelöltjük
14509 28| foglalta el. Az eredeti olajfestmény itt volt. A házfelügyelő
14510 40| egymás mellé, életnagyságú olajfestmények. Azokat elnézegette sokáig.
14511 28| nyugalma megbénítja az ellene ólálkodó rémeket; tudja, hogy mit
14512 24| vajúdások kora az Óvilágban.~Az olasz-francia-osztrák háború hírére Incének valamennyi
14513 39| lakást, és pedig hallatlan olcsót. Fatime azt mondta, hogy
14514 22| lenni, ez volt a tréfás oldal; hanem a nyereség: töröknek
14515 26| fehér kőhalmaz, s annak az oldalában egy piros födelű ház. Milyen
14516 42| kandalló előtt, a másik oldalához egy nyugvószék van tolva,
14517 42| tornácra egyenes kijárás van az oldalajtón.~Ebben a percben üti az
14518 25| az orrával a Water Nymph oldalának, s teljes gőzerővel keresztülhajtott
14519 26| kikerülhetetlen.~A steamer backbord oldalával jön neki a vitorlásnak.
14520 26| hogy foglalja el a jobb oldali ülést az ablaknál, mert
14521 16| háborús világban bizony két oldalra is gyakorolni kellett az
14522 24| enyimet eltartani.~S ezzel az oldaltáskájából elővette azt a titokteljes
14523 9 | otthagyott diákok, karddal oldalukon, pisztollyal övükben; egy-egy
14524 28| saját életének talányát oldaná meg vele!~– Milyen hideg
14525 32| az illető helyről fel nem oldanak adott becsületszavam alól.~
14526 43| De ez a kötelék bosszant. Oldja ön fel a kezeimet.~És valóban
14527 19| meg azt mindannyian, és oldjatok fel vagy ítéljetek el engem.
14528 8 | algebrai képlet. „Ezt Pius oldta meg, a legjobb számvető.
14529 19| egymás után.~A nő fel volt oldva.~A férfinak: ah, annak számára
14530 28| volt: Miska cigány vagy Ole Bull, csak a nóta legyen
14531 41| történetbe bele a hajdankori olimposzi istengavallér, arról mindenekelőtt
14532 34| mindig zsémbelt: mikor ott az olló):~– Lássa, milyen jó volt,
14533 19| korában nyírta azt számára ollóval valami vándorművész. Rá
14534 16| kiáltásnak magja is volt ólombul.~Az érkező csapat már messziről
14535 43| beváltó.~A holttestet egy ólomkoporsóba záratta le, s azt maga vitte
14536 43| s azzal lebocsáttató az ólomkoporsót barátja hűlt tetemével: –
14537 24| míg két könnycsepp el nem oltá sugaraikat; a nő pedig az
14538 6 | átvirrasztott éj; s az oltárkép oltalmat nyújtott saját képmása,
14539 24| biztat, de a rászorulót oltalmazza. Elvisz oda, ahova kívánod;
14540 8 | agg családapa. – Legyen oltalommal, legyen irgalommal hozzátok.
14541 43| oly fehéren, mint ahogy oltára mellől elvett… Nem az óceán
14542 5 | meg a tatárpusztítás ellen oltárainkat, s a nagy mongol csordát
14543 38| félistennek bálványképében mint oltáralakomat rejtegettem, azt e fényes
14544 19| azt megőrzeni, mint az ő oltárárul elhozott szentséget. Megőrzöm
14545 37| nekem elvennem azt, ami az oltáré? megbocsát-e nekem ezért
14546 6 | fölsietett magányos szobájába, s oltárképe előtt térdre borulva, imádkozott
14547 3 | hogy kitörjön. Mikor egyik oltárképünkön azt a szép Magdolna-arcot
14548 12| kérünk rá elébb áldást az oltárnál. Elítélhet-e ön bennünket
14549 36| búcsúra, ott adni fog az oltárra egy szent ajándékot vezeklésül,
14550 7 | estével összetörte magát az oltárt is, s azt mondtuk: nem imádkozunk
|