1-allig | allit-atter | attet-bemut | bence-bukkf | bunte-csocs | csoda-eddig | edele-elhom | elhor-eltun | eltur-erzek | erzel-felci | felcs-fenyk | fenyl-fovez | fozes-gyerm | gyert-hanya | hanyj-himnu | himpo-idege | idegr-ittak | ittam-karja | karma-keszi | keszk-kirug | kisas-kozbe | kozbu-lakas | lakat-leoto | leotu-marad | maras-megko | megkr-menje | menle-nagys | nagyu-odaad | odaak-oltar | oltas-patak | patik-ragad | ragal-rudak | rudat-sulya | sulyo-szent | szenv-szoro | szort-tavir | tavol-todit | todul-ugyet | ugyre-valas | valga-veszi | veszn-vonta | vonul-zuzta
Fejezet
17078 6 | másokat azzal, ami neked fáj. Szenvedd ki a halált – szótlan, s
17079 3 | is megijeszthetem. Többet szenvedek, mint Jób. Hiszen Jóbnak,
17080 3 | vágy nekem a szív minden szenvedélyeinél. Enyim önlelkemnek világa!
17081 6 | ellenkeznek. Adj erőt mi szenvedélyeinket leküzdenünk. Segíts meg
17082 1 | tarisznyájára akasztva, az szenvedélyes vadásznak indult; míg a
17083 41| orvossal, magához szorító őt szenvedélyesen. Aztán odavonta Caesarine-hoz,
17084 42| megbocsásson neki.~Egész szenvedélyével szerette!~Esti nyolc órát
17085 18| minden lángot, mérget és szenvedélyt, ki fog akkor hatalomra
17086 26| is kőbül volna. Nyugodt, szenvedélytelen tekintet; domború, magas,
17087 33| beszélt Incével. Nyugodtan, szenvedélytelenül, mint halotthoz illik.~Végigvezette
17088 3 | tekintete e minden földi szenvedélytől tiszta művészi alkotású
17089 19| azt egy hosszú élet minden szenvedése nem törülhetné el többé.
17090 5 | volt leányáénak, csak a szenvedések nyomai tették azt különbözővé.
17091 39| vonás rávallott az eltitkolt szenvedésre.~Ez a látmány egészen lefegyverezte.
17092 13| Egy élet múlt el: tele szenvedéssel, a sors csapásaival. Egy
17093 12| osztályrészünk, s elfogadjuk érte a szenvedést, a küzdelmet, mely az önök
17094 28| fogta a kezét. Nőknek, akik szenvednek, nem jó magasból alánézni.
17095 18| eltemetett férjnek végig kell szenvednie, ki szép ifjú nejét idefenn
17096 13| orvosi rendelet szerint a szenvedőknek oszthasson belőlük. Kikereste
17097 6 | ismét meg kell őt látnia! A szenvedőt, a kétszeresen árvát!~Az
17098 3 | másodláz is lefolyt. Sokat szenvedtél alatta.~– Panaszkodtam?~–
17099 6 | hű voltam hitemhez. Ezért szenvedtem egész életemen át. S ami
17100 40| ekként idejekorán hajótörést szenvedve, jó szerencse volt ránézve,
17101 22| szívélyes, barátságos hangot szenvelgett. Komolyan, higgadtan beszélt.~–
17102 40| vöröshagymával – nyafogott szenvelgően Caesarine.~– Miért ne? Az
17103 16| vagyok.~S ledér egyetértést szenvelgve pillantott hátra Walter
17104 5 | tisztulva, arca nyugodt és szenvtelen. Midőn ágyába lefeküdt,
17105 34| megvendégelte a menekülteket szépasszony-főztével, és az neki semmibe sem
17106 22| kis jó hazaemlékeztető „szépasszonyfőztét” tudott készíteni. S ez
17107 2 | a miniatűr-festészet és szépírászat türelempéldányai.~De nemcsak
17108 18| mind a ketten. (A távollét szépít!)~A nő vette észre hamarább,
17109 41| tervekkel; ajánlották a főváros szépítését, adósságai törlesztését,
17110 30| Arca még mindig eltűrte a szépítő szereket; bárha azon szerencsétlen
17111 19| szerényen, igazán, nem szépítve, nem nagyítva semmit. Ince
17112 3 | tudom magamat, ifjúnak és szépnek. Ha egy deli nőarcot meglátok,
17113 22| amik a nőt nem teszik széppé; de hasznossá, s amik a
17114 32| neki a feltűnésre férfias szépsége.~Délceg, marciális alak
17115 32| sem veszi ki szoborszerű szépségéből az akkori denevérszárny-idomú
17116 35| celebritásokkal és ragyogó szépségekkel? Hisz ezt mind őneki köszönheti,
17117 32| szerzett azóta, mely büszke szépségének javára vált.~Ő is éppen
17118 30| tekinti a tehetséget, hanem a szépséget. Én pedig úgy őrzöm gyermekem
17119 35| lenni. Elemében érzi magát. Szépségével hódolatot, erényeivel tiszteletet
17120 28| ismeretben, hogy ez a ragyogó szépségű hölgy, azzal a koronás bársonysüveggel,
17121 22| erényekkel tündökölnek; szépségük festői, eszmejárásuk költői,
17122 22| rongálja, arcát kiveszi széptani formájából; de ha ő nem
17123 24| hogy az idő haladtával még szépülnek.~Ince lelkét egészen betölté
17124 22| szeraszkier nyári palotáját, szeráját, életrendét a Gökk-sü vizei
17125 23| kellett sokáig időzni a szeraszkiernél. A kitűnő férfiú szíves
17126 23| az ujjaim közé. Ezt is a szeraszkiertől kaptam. Nesze fogadd el
17127 30| mindig eltűrte a szépítő szereket; bárha azon szerencsétlen
17128 15| képzelem kigondol, a teremtő szerelemben megvalósulva. Végtelen boldogság,
17129 3 | szülői felől, hogy azok földi szerelemmel szerették egymást. Kedélye
17130 15| veszteség váltogatják egymást: a szerelemnek csak diadalai vannak.~S
17131 1 | mámorítóbb az ivásnál, hevítőbb a szerelemnél; a túlhabzó férfierőnek
17132 17| kezeit.~– Uram: Az Isten szerelméért! Ne kövessen el gyilkosságot!
17133 18| légy üdvözülve.~– Óh, én szerelmem, elviszlek oda! – sietett
17134 22| az emberek becsülését; ha szerelmemben csalódtam, viselem a szív
17135 37| futni akartam eltitkolt szerelmemmel, amit embernek nem volt
17136 19| áldozat nagyságát, melyet Ince szerelmének hozott: hogy megértse a
17137 11| még most is kimondhatlan szerelmére gondol – és őrá már nem
17138 24| elégítve. Bírt egy nőt, akinek szerelméről oly bizonyos volt, mint
17139 14| elébb engemet? – szólt szerelmeséhez.~Az ajtón dörömböztek.~A
17140 16| modorban, amelyben gyöngéd szerelmesek szoktak kedvesük hajzatában
17141 13| Felcserélte az ég szerelmét a föld szerelmével: a hazáéval, s aztán következik
17142 39| doux volna, arra írta ezt a szerelmi nyilatkozatot. Most még
17143 24| legcsábítóbb, a legváltozatosabb szerelmű hölgy után csapongva, kinek
17144 22| festői, eszmejárásuk költői, szerelmük mennyország, s a férfit
17145 15| s akinek egész világát szerelmünk úgy körülkeríti, mint a
17146 40| az éjsarki expedícióhoz szerelte föl a kitűnő travellert
17147 41| eltiltotta országa területéről a szerencsejátékbankokat: ezek a gazdag rablótársulatok
17148 30| is kapott ajándékba, mely szerencséjének tartotta, ha őt szellemi
17149 28| Az nem tud róla semmit. Szerencsére a színházban volt, mikor
17150 34| már minden hivatalszobán szerencsésen keresztülvitorlázott nevezetes
17151 30| mármost megtanulta. Még szerencsésnek nevezhette magát, hogy a
17152 22| ahelyett, hogy sápítozni, szerencsétlenkedni segített volna a férfiaknak,
17153 40| expedícióhoz; hanem az a különös szerencsétlensége volt, hogy már az első állomáson
17154 5 | Jézus szent palástja ezt a szerencsétlent is betakarva tartja.~– Úgy
17155 28| tolongott az indóház körül, a szerencsétlenül járt vonatot várva. A baleset
17156 11| az ember az öklétül, a jó szerencsétül, azután meg az ellenfél
17157 19| vének előtt a történteket, szerényen, igazán, nem szépítve, nem
17158 30| semmi sincs.~A nagy férfiú szerepe igen sok elkerülhetlen kiadással
17159 17| hoztak magukkal! Ön kiesett szerepéből, citoyen! Robespierre idejében
17160 35| a műkedvelő úrhölgyeket szerepeik felfogásához szükséges utasításokkal
17161 34| a saját vasutad is benne szerepel.~Ezt bizony Ince maga is
17162 29| díszöltöny vagy népies gúnya szerepelt a maga helyén és emberén.
17163 43| egy percre elfelejtkezve szerepéről e szomorú színjátszásban.~–
17164 40| hogy egészen ne tudja a szerepét; ő sohasem játszik súgó
17165 16| alkalmat nyújtsunk magát a szereplők kedélyállapotába beletalálhatni.~
17166 20| javának előmozdítására. Szeress minket, ahogy mi szeretünk
17167 37| egyenrangú az emberrel: él, hogy szeresse egymást, faját szaporítsa,
17168 15| ítélete volt ez: azt mondta: „szeressetek!”~Azután elkövetkeznek a
17169 18| parancsolta nekünk, hogy egymást szeressük. Nyugodjál mármost békével,
17170 35| vigyázni!… jól kell vigyázni!”~Szeretetreméltóan tudta azt adni. Csupa báj
17171 28| alatt a háziasszony a női szeretetreméltóság eszményképévé alakul át,
17172 32| férfiak ismereteidet, a nők szeretetreméltóságodat. Főuraink, akik maguk is
17173 19| boldogabb nő a földön, nincs szeretettebb, nincs büszkébb nő a földön.
17174 5 | mindent és mindenkit. Engem is szerethet mindenki. Lehetek boldog,
17175 5 | bánattal viselős. Én is szerethetek, mindent és mindenkit. Engem
17176 41| hogy meghal, ha őt nem szeretheti, az most egy másnak ád könnyet
17177 37| a „votum”. Én önnek csak szeretője voltam. Házasságunk csak
17178 12| kocsiját körülfogta: így a szeretők harcolnak.~Ince meg volt
17179 14| hulló cseppjei permeteztek a szeretőkre vissza. Ez volt az áldás,
17180 13| elfojtott indulat.~– Te szeretsz engem! Te enyim vagy! Ha
17181 31| szolgálatomat. Ég áldja meg önt és szeretteit. Hálás barátja, Áldorfai
17182 20| Szeress minket, ahogy mi szeretünk téged.~A többit elfojtotta
17183 37| legnagyobb kényelem akként szerezhető meg, ha valaki egy egész
17184 34| mert magának akar valamit szerezni!~Hiszen nem hivatal az a
17185 10| hamu volt minden. Ötven szerezsán ott sütkörézett a zsarátnak
17186 10| volt a galopptánc! Ötven szerezsánból negyvenhat hagyta ott a
17187 18| kérdést olvasom: „Hogyan szerezted ezt? mit adtál érte?” Tűzze
17188 16| tehát tedd, hogy mehessek. Szerezz nekem valahol egy útlevelet
17189 30| jól készült fiaikat, hogy szerezze be őket valami hivatalba.
17190 23| felkeresnie.~Az úgy tett, mint aki szerfölött meg van lepetve azon hír
17191 28| belőle. Mikor a táviratot szerkesztette, Walter Leónak címezte azt,
17192 24| levelet kapott a Golden Globe szerkesztőjétől.~Ez ötszáz dollárt ígért
17193 28| érkeztek meg. Hát menjen a szerkesztőségbe, az expedíciókba, s szidja
17194 24| ösztökélte a Golden Globe szerkesztősége, hiába hítták a magyar légióhoz,
17195 24| levelet kap a California Star szerkesztőségétől, melyben azt az ajánlatot
17196 10| régiségtári fegyvereiket az újabb szerkezetű zsákmánnyal, az ócska hadd
17197 21| az aranyat, hogy könnyű szerrel le se lehessen belőle törni
17198 19| sincsen, szénégetésből, szerszámfaragásból élünk. Ide nem jönnek utána.
17199 5 | mogyorófával.~Hanem az idegen hitű szertartáshoz be nem ment a hívek közül
17200 14| papok szoktak nyakukba kötni szertartások alkalmával. Azt felköté
17201 33| kell menni, s egyéb ájtatos szertartásokon jelen lenni. Volt személyes
17202 14| felköté gallérja alá, s szertartásosan bal karjára ölté annak felemelt
17203 4 | hogy keljen útra a kívánt szertartást elvégezni.~Ince készen volt
17204 6 | nem hullt aközben.~Mikor a szertartástól visszamentek a paplakba,
17205 5 | épített paplakban katolikus szertartású keresztelés történjék. Ez
17206 16| A háta mögött állt egy szertelenül nagyfejű alak, húsos duzmadt
17207 13| lelkében elcsüggedve, kiéhezve, szertezilálva; sem lőszere, sem erélye.
17208 32| Garibaldi küldött a felkelés szervezésére, egy kettősfenekű hajóban.
17209 9 | gyakorlott határőrségnek, s szervezett hadoszlopai a rendes hadseregeknek,
17210 41| németek.~– Éppen azért. Én is szerveznék ellenük egy szabad csapatot.~–
17211 32| hogy idebenn a felkelést szervezze?~Áldorfaiban hasonló szarkasztikus
17212 16| selyemöltöny felett veres szerviánka, aranyzsinórzattal s apró
17213 41| hogy vagyonodat hogyan szerzed? – Ince! A te neved a legjobb
17214 22| hazám miatti keserv; nem szerzek magamnak még török keserveket
17215 18| azt is önnek a segélyével szerzem vissza. Engem ne szánjon.
17216 6 | festményeket. Egyéb fényűzés, szerzemény ránézve nem létezik. Vagy
17217 16| elég gyönge, de nem saját szerzeménye. A harmincas években készült
17218 33| volna átszorítani, de a „szerzetbeli hölgy” gyöngéden visszatartó
17219 2 | saját fogadalma; amikor még szerzete fehér palástját is leteheti,
17220 34| nincsenek a karthauzi barátok szerzetébe fogadkozva, s csak a szokásos „
17221 7 | reggel is ott találta őket.~A szerzetek tagjai mentek a fegyverviselés
17222 7 | ban egy magyar kolostor szerzetesei tíz óra hosszat tanácskoztak
17223 6 | Száz arany nagy kincs egy szerzetesnél. Mit is csinálhat vele?
17224 6 | puskáját, s ráerőltette a szerzetesre. Jó lesz az erdőben kísérőnek:
17225 8 | Te szép költeményeket szerzettél; te ábrándozó. – És most
17226 20| az Oroszországgal kötött szerződés. Az orosz cár oly haderőt
17227 35| felismerte, kitanította, szerződéshez juttatta, s azóta leánya
17228 30| tagoknak, s másnap Fatime szerződtetve volt a színházhoz.~Ince
17229 16| énekeltetett a pozsonyi gyűldében. Szerzőjének Lovassyt tarták, kinek börtönét
17230 34| ügyére. Ha kávét főz, a szesz lángjával leégeti huncutkáit,
17231 28| bárónőnek ma az a különös szeszélye volt, hogy szüntelen sírásban
17232 26| alakítása is egészen az építész szeszélyére van bízva, az egymásba rótt
17233 5 | kánonnak is meg az anyai szeszélynek is, hogy a keresztségben
17234 16| Brandler, porosz-sziléziai szeszgyáros bérelte azt ki, s halála
17235 28| üstökkel, két halántékán a szétálló huncutkákkal, orra alatt
17236 32| fejezve, az Egyesült Államok szétbocsáták az óriási hadsereget, s
17237 13| az örökké egy eget; néha szétbomlanak, s olyankor kivillanik közölök
17238 43| természet jótékony hatással lesz szétdúlt idegrendszerére.~De lehetetlen
17239 42| össze vannak szorítva; haja szétdúlva; szemeit Fatimére meresztve.
17240 27| megfenekelve tovább főtt, szétdurrant, s forró vízzel lúgozza
17241 7 | fordítva.~Egyszer aztán szétfeszíté karjait, hogy az agyonsajtoló
17242 14| lelkésztek vagyok.~Azzal szétgombolta dolmányát, mellényét, s
17243 27| múlva el volt oltva a tűz, széthányva az üszkök, félrehárítva
17244 28| mint egy legendai hős, szétkergette a csőcseléket, megrázta,
17245 16| lehet számítanom?~A vezér szétnézett csapatja fölött, s hozzávetőleg
17246 17| felfelé forduló két szeme, szétnyílt ajkai között összecsikorgatott
17247 40| eltagadhatatlan tanújel.~Szétnyitotta azt. Látszott a sarkak kapcsán,
17248 42| összetekeredett bronzkígyó képezi, szétnyújtott fejeikkel alkotva a talapzatot.~
17249 34| sorsa, újjáalakulása vagy szétomlása függött minden név szerinti
17250 30| meg. A következő hónapban szétoszlatják az országgyűlést; több napidíj
17251 12| aranyat és ezüstöt. Ezt ismét szétosztották az egyes csapatok között.
17252 14| Öntestével takarta el kedvesét a szétpukkanó bomba pokoltüzétől. A lévita
17253 42| felemelkedék nyugvó helyzetéből, szétrázta homlokárul zilált hajfürteit,
17254 12| érkezett, hogy a támadókat szétrobbantsa.~Senki sem tehetett kifogást
17255 21| magasba. Amint a röppentyű szétrúgja csillagait, a sziklafal
17256 27| kétségbeesetten, kuszált hajzatát szétsimítva könnyáztatott arcából két
17257 10| lekötött erély rögtöni szétsugárzása az idegekben. Érzé, hogy
17258 3 | öklömmel üthessem azt, míg szétszakad!~Ince megújító a hűtő borékot
17259 38| apáca! Ellenkező leszek! Ha szétszakították a szívemet, tépem én még
17260 28| tolul, midőn az erkélyről széttekint. Az Hanna grófnő. Miért
17261 14| Nem is sejted.~A lévita széttekintett a szobában. A szögletben,
17262 33| S mikor amaz erkélyről széttekintettek a szép világ felett, Hanna
17263 33| elhagyatottaknak, s ha azoknak lehet széttépni a szív, az érzelmek minden
17264 42| szemébe mondja neki: „Te széttépted a legszeretőbb szívet; te
17265 28| pillanatában, amidőn egy ablak széttörik; egy üveglap, melyre ez
17266 42| ellenmérgét tudja valaki! Ha a széttört boldogságot ismét egésszé
17267 1 | tusa, a játék. A küzdők szétválnak. Nincs többé se vidám harag,
17268 16| elkészült, Debrecenbe jön, szétveri az országgyűlést, összehívja
17269 1 | maradt a földön fekvő felett szétvetett lábakkal, s mikor az felugrott,
17270 1 | megadta magát, s négy lábát szétvetve, és füleit előre tartva,
17271 38| azt a szót, ami önöket így szétzavarta? olyan bizonyos voltam afelől,
17272 12| folyókon, hegyeken keresztül, szétzilálni puszta kergetőzéssel; időt
17273 21| ellenszenvek pörpatvara? Szidók és szidalmazottak futottak együtt, s örültek,
17274 18| sem szereti. Ő nem segít szidni a fővezér híveinek a kormányzót,
17275 21| ellenszenvek pörpatvara? Szidók és szidalmazottak futottak
17276 28| bíztam a gondviselésedet? Szidtalak szembe, rágalmaztalak az
17277 35| kereskedő, aki a malabári szigeten felszedi a kauri csigákat,
17278 36| megdorgáld keresztatyai szigorral! Adsz fel neki szigorú vezeklést.~
17279 27| legkeresettebb cikk volt egy szíjjal átkötött plédbatyu, mely
17280 19| szerény csomagot oldaláról szíjon függő kis táskájába. S hagyta
17281 26| megfeketült. Egész hosszú sor szikla egymás mellé állítva, mintha
17282 4 | gyökereiket, s a meztelen sziklafalról csepeg alá a víz.~A hegyeket
17283 5 | üdvösségbe.~Az út a fehér sziklafaltól letért a völgy mélyébe,
17284 21| a neve.~Természetalkotta sziklafolyosó, mely lejtősen vezet fölfelé,
17285 5 | lapis refugii”, a menedék sziklájánál. Templomosaink védték meg
17286 6 | töveikből kifacsarva, s házmagas sziklákat hengerget maga előtt, malmokat
17287 26| völgy, csupa háznagyságú sziklákkal beterítve; a közepén egy
17288 26| Fehér nyírfaerdők a fehér sziklákon. Hozzájárulhatlan kőszál
17289 13| völgy vágányában, meredek szikláktól körülfogva. Itt letűzte
17290 28| jutott a dudai hegyi út sziklameredélye. No de a sors nem ismételi
17291 43| Lerajzolja őt, amint a sziklameredélyen áll, kérdezve, hogy szabad-e
17292 26| keresztül.~A szédületes magas sziklaormokon fenyőerdők, és lábaiknál
17293 6 | megmentened. Döntsd el ezt a sziklát, ha tudod. Ha napszámos
17294 21| most ágyúkat állít fel a sziklaút túlsó végén, s elkezd a
17295 19| trombitaharsogása aláhangzott a sziklaútról, egész Duda lakossága kiszaladt
17296 26| volt tudomásuk arról, hogy szikráikat halandó ember szemeibe lövellik,
17297 1 | többé se vidám harag, se szikrázó jókedv. Egy szó nélkül siet
17298 42| elkezdi cseréppé, forgáccsá, szilánkká zúzni az egymásra dobált
17299 16| korcsmáros; a hetedik egy szilenciárius ügyvéd; a nyolcadik egy
17300 7 | többé! Hasztalan az index, a szillabus! Az írás betöri a kaput.
17301 19| tenyérnyi kis rámában egy sziluett. A lévita képmása. Valaha
17302 4 | minden pártól egy sonka; ha szilva terem, minden üsttől egy
17303 16| asztalra téve várta őket a szilvapálinka, rosztopcsin, sonkaszelet
17304 9 | föld és a nép.~Az ég, nem szimbolisztikus értelemben, de egész komolyan
17305 24| volna rá! Alma, Inkerman! Szimferopol! Az akhtiári titáni várostrom!~
17306 26| katedrale kettős tornya, s azzal szimmetrice a kettős állon kétfelé hegyesülő
17307 4 | méhei is elvesznek, csupa szimpátiából; hanem az csak babonás hit.
17308 32| nő? hasztalan igyekeztek szimpátiák, álomlátások útján felfedezni.
17309 32| sajnálkozva fogja fel helyzetét, s szimpátiákat penget hazája iránt; másik
17310 41| fogadta, hogy milyen rossz színben van, mi baja?~Nem felelt
17311 17| végeztével. Valami improvizált színdarabot. Hoztak magukkal súgót,
17312 19| immortellek, szalmavirágok még színeiket sem hagyták el. A sír szépen
17313 17| rémjelenetből az ünnepélyes színezetet.~– Álljatok fel, bírák! –
17314 16| közt naponkint megújultak a színharcok, miket egy hadtest csapatai
17315 35| színháznál a bécsi külvárosi színházak egyikének legújabb csillaga:
17316 30| Fatime szerződtetve volt a színházhoz.~Ince ugyan a legkomolyabb
17317 31| barátom! Arra az emberre, akit színházigazgatással megkínálnak, okos ember
17318 31| hogy Áldorfai Ince lesz színházigazgatónak kinevezve.~Mindenki örül
17319 36| szíved!~Walter Leó praktikus színházlátogató volt. Tudta jól, hogy az
17320 35| ötletük támadt, hogy ők színi előadásokat tartsanak –
17321 16| kávét is felhozták. Gideon színig rakta poharát cukorral:
17322 41| ígérkezett, ha nem betanult színjáték.~Legelébb is a szilaj ló
17323 43| elfelejtkezve szerepéről e szomorú színjátszásban.~– Eh! mit szól ön? Hisz
17324 41| irányul. Megnézte, mi van a színlapon?~„Captain Bloomer, a rettenthetlen
17325 13| szívhez, szív nélkül; hazudva színlelt életpályát: ma művésznő,
17326 39| tőle, hogy hagyja oda a színpadot. Hisz a színpad volt az,
17327 41| amelynek létjogát ő még a színpadtul is megtagadta, szabad egy
17328 34| magad tudod legjobban, aki színről-színre ismered a viszonyokat odakinn
17329 43| Soha sem láttam én olyan színt… Idejött csendesen az ágyához…
17330 4 | epidermiszük minden pórusába, hogy színükre nézve etiópi fajnak tekinthetők.~
17331 12| sált és gubát kivehetlen színűvé tesz; a csuklya a férfinak
17332 12| asszonyok között!”~Nem az a színváltoztató gyönge teremtés, aki elájul,
17333 3 | művészi ihlett alkotás. A színvegyülete Tintoretto ecsetjére emlékeztet.
17334 12| ha igen is: akkor is egy színvonalon állunk.~– Hogyan? asszonyom –
17335 5 | nagy szemérmetesen, s egyet szippantott az orrával.~Azután engedte
17336 31| kötözni Odisszeuszt, mikor a szirének énekelnek, hogy el ne ragadják?
17337 16| Leó meglepetten fel nem szisszen: „Caesarine!”~A szép hölgy
17338 23| Gideon kezét.~Az nagyot szisszent a férfias szorítástól.~–
17339 36| szép fordulatot vesz! – sziszegett magában Walter Leó, s az
17340 3 | Én elrontok másokat is. Szisztéma van az őrjöngésemben. Tudod-e,
17341 4 | nem olyan. Ez a magáéhoz szít, s rugódozik a másszőrűek
17342 1 | társak kapják a nyakuk közé. Szitkozódnak aztán és nevetnek.~Hanem
17343 20| s az ordító, imádkozó, szitkozódó alakok között állna az ő
17344 3 | kelek, mindenütt lázadást szítok fogadalmaink ellen. Nem
17345 36| kezdte a feje hátulját, s szítta a fogait. Ő már látta a
17346 40| bolyongtunk a fák között; szíttuk a friss illatos levegőt
17347 40| bizonyítani. Áldorfay, amint a szivar utolsó hamva a teáscsésze
17348 42| melyen Fatime hever, és égő szivarából füstöt fúj annak arcára.
17349 42| alacsony székecskéjéről, szivarát szájába dugja, egyik térdét
17350 42| írta ezt a sort itt?~Az még szívarát sem véve ki szájából, válaszolt:~–
17351 41| utána, hogy mennyi pénzed szivárog neked oda? Mert azáltal,
17352 42| keresztülfagy. A szemek szivárványának feketéje csaknem egészen
17353 26| ablakon, rá a gyémántra, mely szivárványcsillagokat szórt körül az átelleni
17354 33| akiket nagy mesterséggel szivattyúzgat; hát ennek nem lehet más
17355 5 | leány. Oly édes, kérlelő, szívbe hízelgő hangon tudott szólni.~–
17356 33| mondva volt, egy feltárt szívbeli titok.~Hanna grófnő és Ince
17357 9 | A vadállat fölébredése a szívben.~– Vigyázz, célozz! – vezénylé
17358 15| ismét azt mondja a kettős szívdobbanás: „Ez most isten ítélete
17359 28| Felébredt rá, nehéz fohász, szívdobogás volt az álom hagyománya.
17360 41| jöjjetek holnapután!~Incének szívdobogását lehetett hallani a percnyi
17361 1 | piros ajkról, csókról, forró szívdobogásokról: az ifjú arcokon úgy ragyog
17362 19| felé. Vártak rájuk.~Nehéz szívdobogással közelítettek a kapu felé.~
17363 39| nem indította keblében a szívdobogást?~Ince azt hitte, hogy miután
17364 6 | volna lennem.~– Erősítsd meg szívedet. És mondd el, mi vétekre
17365 41| hosszú nyugalmat hoznak szívedre, s kigyógyulva térsz vissza.~
17366 13| órájában nem tilthatták meg szíveiknek, hogy egymáshoz forrjanak!
17367 6 | melynél kívánatosabbat a mi szíveink ne ismerjenek soha. Légy
17368 7 | volt.~Először kiirtotta a szívekből a testvérszeretetet. Minden
17369 22| őt a fáradságtól.~Ezúttal szívélyes, barátságos hangot szenvelgett.
17370 35| magával egyenrangúakkal sem szivélyeskedik. Ez nála természet. Mikor
17371 16| hölgy még többre ment a szívélyességben, s egész barátsággal nyakába
17372 7 | égi tiszta alak! Tekints szívembe alá, és mondj rám ítéletet.
17373 37| óta növekedtem. Irtsa ki szívemből mindazt, ami emlék: gyermekkorom
17374 38| leszek! Ha szétszakították a szívemet, tépem én még apróbbra,
17375 33| szavával oly adósságot terhelt szívemre, amit csak egész életem
17376 20| kezemben vihar és golyó, de szívemről le nem tépi, csak a halál.
17377 25| ellen a tőr ellen nincs a szíven páncél.~Nincs nagy ember,
17378 40| előtt egymáshoz udvariasak, szívesek voltak. A panaszt jól el
17379 41| az.~– Úgy egy igen nagy szívességre veszem igénybe barátságodat.~
17380 19| kagylók; hogy itt volt leánya, szívétől szakadt gyermeke; boldogan:
17381 34| elszakadhat tőlük akármikor minden szívfájdalom nélkül. Nem is ő lesz az
17382 28| nem ijedt meg, nem kapott szívgörcsöket; nyugodtan mondá:~– Ezt
17383 13| vidékre; szegődve szívtől szívhez, szív nélkül; hazudva színlelt
17384 40| Hanna grófnővel egy levegőt szívjon.~Első tekintetre úgy látszik,
17385 3 | émelyítő szagot tele tüdővel szívom be. Ti bölcsek azt mondjátok,
17386 28| csak azért, hogy Henrik szívtelensége ki legyen mentve: összeesküszik
17387 28| Kegyetlen voltam hozzád? Szívtelenül bántam veled? Elrontottam
17388 13| vidékről vidékre; szegődve szívtől szívhez, szív nélkül; hazudva
17389 36| elmenni. Azonban Ince érzékeny szívű férfi volt, akár egy gyermek:
17390 15| amiket a férfiak ajka, ha szívük indulatba jön, oly válogatatlanul
17391 19| megtörése nem bírta elfojtani szívükben a hajdani kegyeletet. A
17392 6 | Isten. Őrizz meg minket a szívünkben lakó kísértetektől. Távoztasd
17393 6 | elérhetetlen, kitépjünk szívünkből minden oly óhajtást, melynek
17394 20| s a választóközönség egy szívvel-lélekkel el van határozva magát az
17395 22| Tájtiri, tyu petsölei riköbens szjub tidzsmájni fedzsi”?~Nevettek
17396 22| feleség. A nagy veszteség szkeptikussá tesz.~– Óh, barátom, Ince!
17397 37| táncestélyt rendeznek, a szomszéd Szklenóbul (ami megint férfiak fürdője)
17398 17| Brandlerné ki akart futni a szobából, hanem az a vendégnő útját
17399 43| betegápolók és az orvos kimentek a szobábul. Leó egyedül maradt Incével.~–
17400 40| vele saját danolása mellett szobahosszat.~Pedig már egynegyed tizenegyre!~
17401 28| várta.~A háziasszony már szobáiba vonult, s nem jött ki a
17402 40| háziak tizenegy órakor saját szobáikba vonulnak vissza. E sorok
17403 37| maga kényelmére. A vendéglő szobáit inkább a férfiak számára
17404 41| Még étkezni sem ment ki szobájábul. Felhordatta magának, amire
17405 4 | parókiát engedem mind a két szobájával az özvegy használatára;
17406 16| miatt.~Mikor aztán előjöttek szobájukból a terembe, civódásnak, cibálásnak
17407 42| egész megrémült házi nép. A szobákban nem mertek maradni.~Gideon
17408 19| kivinni ezekből a szomorú szobákból; benn a kísértetes emlékek
17409 41| asszonyok nem mondják meg a szobalányaiknak, hogy hová mennek. Lekullogott
17410 28| vízfűtéssel langyosított szobalég.~A lefekvés és elalvás közti
17411 32| hölgyeinek egyenként öt-hat szobás lakosztálya van, külön konyhája,
17412 37| e világ színe előtt csak szobatársa vagyok. Ez, ami engem megöl.
17413 17| egykori bajtársát, a kolostori szobatársat, éppen úgy simára borotvált
17414 43| csinál az Alligator?~E néhány szóból rögtön nyomára talált Leó
17415 1 | nyugodt e vonásokon, mint egy szoboré, s izmos termetének mozdulataiban
17416 1 | szemöldök, mind a klasszikus szobormintákra emlékeztetnek; még a kifejezés
17417 26| szempillái alól, hogy a szoborszép hölgy egy gyors mozdulattal
17418 2 | élethíven kell kifaragnia, hogy szobrábul érthetlen torzkép ne legyen,
17419 7 | lehajigáltuk azoknak a szobraikat egymás után helyeikről,
17420 2 | újak jöttek, az oltáron szobrász és festész remekelt, múzeumok
17421 30| faragó zseni kifaragta a szobrát körtefábul; egy lelkes honleány
17422 35| tekintenek egymásra azok a szobrok, amiknek az agyagművész
17423 42| virágedényeket, japáni vázákat, szobrokat, kristályokat, kirakott
17424 18| hogy a búcsúcsók még egy szöghajú ifjú arcát éri, s a viszontlátás
17425 14| széttekintett a szobában. A szögletben, a szalmafekhelyen látta
17426 41| enged neki; bárhogy rugdal, szökell, ágaskodik, földhöz veri
17427 41| felé, annak minden groteszk szökelléseit hasonlókkal ellensúlyozza,
17428 40| kiáltott Fatime, alá s fel szökellve, táncolva a szobában, mint
17429 16| mutatva ujja hegyével. – A szökésben én nagy mesternő vagyok.~
17430 17| kacagva ugrott fel helyéről, s szökése közben még hozzáért kezével
17431 41| nyújtja karját. Az könnyed szökéssel aláhibban, s e percben arccal
17432 23| Ince szavát adta.~– Sem a szökést, sem az öngyilkosságot nem
17433 41| kabátja szárnyára, hogy el ne szökhessék hazulról.~Tehát csak ennyiben
17434 37| gonosztevő: most együtt szöknénk tovább, s én fognám önt
17435 43| Salamandernek, hogy nem szököm el: meg sem ölöm magam!
17436 17| Árulás van! Meg akarják szöktetni az árulót, aki az ellenséget
17437 3 | sugarai átpiroslottak a szömörcefák lombjain, gömbölyű karikákat
17438 2 | díszítések gyönyörű tiszafa- és szömörcelapokbul alakítva, kiváló ízléssel.
17439 42| nyugalommal néz a felé közeledő szörny szemébe.~Ez a nyugalom társára
17440 27| támasztva, bámult maga elé, a szörnydráma kellő közepébe, érzéketlenül,
17441 20| medúzák, kválok koszorús szörnyei volnának. …S mintha a tulipán
17442 23| halgyorsaságú ladikkal az árbocos szörnyek között, mint a bennszülött
17443 1 | ki tudott ugrani valami szörnyen tréfás, groteszk fartolással
17444 11| hallották ezt a haláladó szörnyet, amint a földről felugrott,
17445 7 | hangja; a lehetetlenségek szörnyetegei, egymást szülve és felfalva;
17446 3 | hadd csináljak magambul szörnyeteget. Száműzzetek innen! Én elrontok
17447 5 | menyecskék tereferéltek nagy szörnyűködéssel; vásott suhancok kapaszkodtak
17448 28| három csészén.~– De mikor az szörnyűség! És éppen az éjszakai vonatot
17449 40| hang elkezdé énekelni a szöveget, szép csengő althang: „Sul
17450 9 | nótáját, pedig nem is értik a szövegét, s ők is mennek az ellenségre,
17451 41| mindent elolvasó egy francia szövegű (s helyesírási és nyelvtani
17452 3 | lehelletében, érintésében, a szövetben, mellyel takarózik s a szoba
17453 23| selymét, befoldozta szépen a szövetén ejtett lyukat; mint ahogy
17454 39| boldogság útját válassza. Szövetkezett a sötét vakbuzgósággal.
17455 18| Győzni csak úgy lehet a szövetkező európai abszolutizmus hatalma
17456 24| társalogni: őt bízták meg a szövetség tagjai az értekezlettel.~
17457 38| el is van már készítve szövetségüknek az emléke vasbul: az x–y-i
17458 11| kardbojtja arany és piros szövetűvel.~Ezerével volt az ilyen
17459 23| ez az állat úszik ezzel a szövött hajóval a vizek alatt. Megvilágítja
17460 41| le a rulettet. Elmondták szofizmáikat, hogy hiszen titokban úgy
17461 34| kidönti a földre minden szofizmáit: az, hogy ennek a lépésnek
17462 33| a száraz kenyérről, csak szójárás. Annyira szegények nem leszünk.
17463 34| szerzetébe fogadkozva, s csak a szokásos „igen” és „nem” memento
17464 14| elmondák.~A lévita sovány arca szokatlanul ki volt pirulva. Sietve
17465 1 | tüzesszemű leányról, barnáról, szőkéről, piros ajkról, csókról,
17466 12| egymásnak mit szemére vetnünk!~E szókkal megfordult, s kezét kísérője
17467 24| hanem ahhoz hozzá kell önnek szoknia, hogy a férjét sokszor fogja
17468 42| pofonütött gyávát, ki fejét az ő szoknyája fodrai közé rejti el!~Megcsókolja
17469 2 | arcú, jámbor kedélyű agg; Szókratész-fő – szakáll nélkül; soha nem
17470 34| vendégszeretetet. Férjét szoktatta ahhoz a vékony tartáshoz,
17471 40| otthon volt; hanem őtet nem szoktuk számba venni.~Ince nem is
17472 40| híttunk össze erre a napra? – szóla Fatime Incéhez. – Aztán
17473 5 | hogy tekintéllyel és ékesen szólással mit lehet kivinni, s odasietett
17474 22| de egy kofa, egy pimasz szolga előtt béna lesz és megnémul,
17475 37| aki kénytelen ott lenni: a szolgabíró, a fürdőorvos és a postamester.
17476 13| segítsd meg e magányban a te szolgádat! hogy megszabadíthassam
17477 6 | szelíden. – Egyforma gyarló szolgái vagyunk Istennek mindannyian.
17478 40| kinyilatkoztatá, hogy legalázatosabb szolgája marad; vette a kalapját,
17479 22| jaszmagdzsi volt a szeraszkier szolgálatában.~Ez az ember többet tudott,
17480 6 | utókor számára készítesz, és szolgálataid a hazának, az emberiségnek,
17481 32| parancsol vele őexcellenciája, szolgálatára áll mind.~– Ön nagyon tréfás
17482 11| a vezényletet.~Az egész szolgálati szabályzat ebbül állt: „
17483 41| Élet-halál kérdés, amiben szolgálatodat lefoglaltam. Párbajsegédül
17484 24| special correspondent” kitűnő szolgálatokat tett a lapnak. Azóta a lap
17485 31| Lincolnnak felajánlani szolgálatomat. Ég áldja meg önt és szeretteit.
17486 38| akkor, mikor szükség lett szolgálatomra. Itt megláttam önt újra.
17487 16| a béresházakban. Előőrsi szolgálatrul szó sem volt; hanem az előlegesen
17488 3 | halottak körüli szomorú szolgálattétellel. Önfeláldozó buzgalommal
17489 13| hozva, parancsokat átvéve; szolgálattevő közharcosok hordanak fát
17490 24| Európában? Hátha hazánknak szolgálhatsz amott? Jöhet úgy, hogy utánad
17491 8 | démona nem engedi, hogy ott szolgálj, ahol egy társad parancsol.
17492 38| esztendeje annak, hogy én szolgálok ezért a célért, mint a pátriárka
17493 7 | nemzeti pénzverdébe; szegény szolgálóleányok gyűrűiket, függőiket adják
17494 17| lovarkomédiásnét, meg egy paraszt szolgálót.~A parasztleány azonban
17495 17| az ügyet, s igazságot fog szolgáltatni.~– Megnyugszom benne! –
17496 41| vitetve, az akasztófára szolgáltatott át. Én felfogadtam, hogy
17497 29| legnevezetesebb kontingenst szolgáltatta a has; a jóllét túlságától
17498 10| ha azzal egy szent ügyet szolgálunk?”~„Igen.”~Másnap reggel
17499 16| hozza láncodat. (ismét)~A szolgaságra nem hódíthat,~ Fegyverre
17500 41| erre a gúnyolódásra.~– Te szólhatsz nekem így? Te!~– Már mint
17501 41| ajánlata mellett, amikre minden szolid üzér azt kiáltja: „ez káprázat!”
17502 24| aki a nyelvet jól érti; szólítsák fel őt, hogy naponkint három-négy
17503 19| Uram. Ezredes úr. Hadd szóljak még egy szót!~– Beszéljen,
17504 26| Ince lábára, annálfogva szóljunk arról elébb.~Arca valódi
17505 11| övék az már.~Most ágyúk szólnak bele a harcba. Az ellenfél
17506 17| vértes szakasza, mely a szolnoki csata után alakult, az ott
17507 18| segédjétől, hogy annak neje Szolnokon van, s hogy mennyire szeretik,
17508 18| befogatott, áthajtatott Szolnokra; felkereste Serenát, s éjjel
17509 24| pedig nagyon kövér. Azért a szőlő eddig ott nem találta fel
17510 17| ugyanakkor két ágyújok, mely a szőlőben volt elrejtve, elkezdett
17511 16| Elő is hozta számukra a szőlőhegyen rejtett pincéjéből a legjobb
17512 18| háladatosságból beszélek. Önérdekembül szólok. Nekem Párizsban üzleti
17513 8 | maradt, mint a megszedett szőlőkert, árván, elhagyottan.~Hányan
17514 24| gyümölcsfái ligetté nőttek már. Szőlőkertje ez évben adott legelső szüretet.
17515 43| a napsugár átszűrődik a szőlőlugas levelein… Soha sem láttam
17516 24| az ő távolléte alatt, s a szőlőlugasra rá nem ismer. Az öntözést
17517 24| fogni magát. Rájött ő a szőlőmeghonosítás titkára is. A talajtól,
17518 24| aranymezőn.~– Azonban a szőlőnek is van egy tévedése az Újvilágban.
17519 24| ajándékozott Serenának. Szőlővesszők voltak benne, miket Törökországban
17520 36| más; hanem, hogy minden szombaton letérdepelnék eléje meggyónni,
17521 3 | több, mint mindaz, miket szomj, éh és sóvár szív megóhajt.
17522 12| hanem bosszút és megtorlást szomjazott, ha miatta a hófuvatban
17523 30| három nap alatt betöltötte a szomjú – homokba!~Felfogadta magában,
17524 30| százezer forintot…~– Hogy ahol szomjúságban talál valakit, azt megitassa –
17525 10| többi, s a többi.~A lévita szomorúan tekingetett szét az égen,
17526 19| szántóföldje”. Egy elhagyatott kert szomorúbb látvány, mint egy temető.
17527 34| melynek hajfürtei, mint a szomorúfűz ága, hullanak szemei elé.)~
17528 3 | örömeikhez, én osztom a vigaszt szomorúságaikban; én fogadom őket a bölcsőiknél,
17529 25| Talán majd a dudai sírhalom szomszédjába.~Az utazás nem járt már
17530 4 | próbálgatja azt más. A többi szomszédjának csak karalábéja terem, az
17531 41| cirkuszban Belle Ange-ék! Szomszédjától a másik páholyban azt kérdezé,
17532 16| csak azért bizalmaskodnék szomszédjával, pajzánul, kihívóan, tüntetőleg,
17533 43| az utcára, fellármázni a szomszédokat, hogy elszökött a feleségem,
17534 23| brigg „Salamander”, békés szomszédságában. Az Alligator egyedül azért
17535 8 | szülőtlen árvát. – Te kitűnő szónok voltál, egy Lacordaire-t
17536 29| most nincs semmi kedvem a szónokláshoz – monda Ince bosszúsan. –
17537 5 | annak mozgatásával adjon szónoklatának nyomatékot, az lett belőle,
17538 34| még fordítani egyetlen egy szónoklati diverziónak az árán. Rászánja-e
17539 29| tágítottak a fáklyákkal a szónokok számára, éppen a vendéglővel
17540 20| mondjon tovább. A legnagyobb szónokokon megesik ez. Egy gondolat,
17541 12| ellensége volt mindenkinek, aki szónokol; de megbecsült mindenkit,
17542 34| az egész világ, hogy nem szónokolhatok.~Ennyire már elment.~Walter
17543 19| melyről „hajdan” Innocentius szónokolt. A kézikönyv most is ott
17544 1 | leendő publicistát, megyei szónokot, pártvezért és mindenesetre
17545 1 | chamade-ot trombitálni, s szontyolodottan hagyta a kötőféket a szájába
17546 6 | olyan volt, mint egy kis szőnyeg, a káposztás ágyak gáliczöldje,
17547 39| belépett hozzá Ince, az alcoven szőnyegajtajánál lesett rá, s orozva nyakába
17548 42| segélyével fellopózzék ama szőnyegajtóig, mint már egyszer tette,
17549 40| lovagostort, kimenekült a szőnyegajtón, lerohant a csigalépcsőn,
17550 39| padlatot két hüvelyknyi vastag szőnyegek fedik.~– Ki rendelte ezt
17551 19| Teleszőtték a pókok selyem szőnyegekkel. Jó volt ott nekik. Az eresz
17552 30| dohányzacskót, hímzett szőnyeget, antik mentekötő láncot,
17553 40| annak a falai is ki voltak szőnyegezve.~A sötétségen keresztül,
17554 39| Kacagott, gyermek volt; leült a szőnyegre, elővett hat gömbölyű kavicsot,
17555 30| mindent. Leányomnak gyönyörű szoprán hangja van. Egy Malibran
17556 43| príma azé a másiké, aki a szopránt énekli. Csak ő hallja azt!
17557 1 | látszik a legidősebbnek; bár szőr neki sincs az arcán, mint
17558 23| olyan jó volt, hogy egy kis szórakozásról is gondoskodott foglya számára.
17559 35| a társalgás meglehetősen szórakozott modorban lett folytatva.
17560 36| adták!~– Kik? – kérdé Ince szórakozottan.~– Ti, mind a hárman.~ ~
17561 3 | emberiségnek áldozva, ők maguk szőrcsuhában járnak.~– Mondd: örök kényszerzubbonyban.
17562 41| eléje. Gubancos, keféletlen szőréről látszott, hogy ez még civilizálatlan
17563 37| Tették is.~Hanna azalatt szorgalmasan használta a fürdőkúrát,
17564 41| lóháton mademoiselle Amaz, szórhatták az élcet és bukfencet messieurs
17565 2 | kenyeret és vizet, sem a szőring alatt viselt szeges öv,
17566 11| felrobbantott homokzsákok maguk alá szoríták, s hasztalan kísérté meg
17567 13| felé. Hitem jelvénye. Ezt szorítám ajkaimhoz, mikor az „Ámen”-
17568 35| kesztyűiket le nem húzzák, s úgy szorítanak kezet.~Ez tüntetés volt.~
17569 27| ízenként kellett magához szorítania, hogy onnan a rom közül
17570 23| nagyot szisszent a férfias szorítástól.~– Átkozott erős kezed van.
17571 7 | húzott, hogy azt két tűz közé szorítsa.~Csak napok voltak már a
17572 12| Serenát felszólítani, hogy szorítson a szekérben helyet szorult
17573 16| tréfás kalandok kezdő szavait szórogató el, miknek úgy látszik,
17574 11| lankasztá a harcvágyat. Oktalan szorongás elrabolta az erősítő álmot
17575 28| megkapott kezet kebléhez szorongatta görcsösen, s nem tudott
17576 28| is környezik őket, s nagy szorongattatások, kétségek, töprengések idején
17577 18| valami tréfa; de azért mégis szorosabban húzódott férjéhez, s felnézett
17578 22| szólt Ince felesége kezét szorosabbra húzva karjai alá.~– Tán
17579 16| utolsó emberig leölték egy szorosba csalva a Bihar havasai között.~
17580 21| ágyú elől, mellyel ezt a szorost meg kell védelmeznem?~–
|