Fejezet
1 Kort | nem tudta Béni bácsi, hogy mi szorítja olyan nagyon a
2 Kort | tisztelgők, honnan jöttek, mi a nevük. Közéjük menni nem
3 Kort | érkező vendégektől, hogy mi történik most az utcán. ~
4 Kort | Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy
5 Korr | Zsolcán van!" ~- De hiszen mi az ellenkező irányból jövünk!
6 Korr | Nem is kérdezte Cilitől, mi baj, csak ránézett az arcára,
7 Korr | szólt bosszúsan Bálvándy. - Mi az ördögért küldöz most
8 Alko | Nézze meg az ember! Hisz mi azt olvastuk az újságból,
9 Alko | meggyógyul ottan! Aztán meg a mi szeretetünktől... Lesz ott
10 Alko | mondá neki: ~- Legyen ön a mi fiunk!... ~Kálmán lelke
11 Alko | visszariasztani. ~- Lássa, mi most olyan egyedül vagyunk
12 Alko | engemet is elsegít valahová; s mi mind olyan boldogok leszünk,
13 Alko | előre a százezernyi fő. Mi úszik ott középett? Egy
14 Alko | tele bűbájos hölgyarcokkal. Mi hull? Eső? Nem: könny! Mit
15 Ker | hozzá ezt a kérdést: ~- Mi tetszik itt, asszonyom? ~
16 AHarc| fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb frakkot talált
17 AHarc| szavakon túl: "Kisstihand" - mi az ünnepélyes találkozást
18 AHarc| kinézett az ablakon, hogy mi lesz még. ~Hát a Vörös Ökör
19 AHarc| odaakasztotta a lovak elé. ~- Mi ez, uram? - kiálta Katinka. ~-
20 AHarc| tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem. ~E kötelesség
21 AHarc| ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége. ~És azzal
22 AKol | bámulva nézi most, hogy mi történik körülötte. ~Eppur
23 AKol | tanyájából a fényes üdvleldébe! Mi hullámzik oly feketén végig
24 AKol | palotasor között? Népár. Mi emelkedik ki oly fényesen
25 AKol | fényesen abból? Ravatal. Mi lobog körül? Gyásszal bevont
26 AKol | Gyásszal bevont diadalzászlók. Mi hull oly melegen az útra?
27 AKol | Hát a többiekkel mi történt? ~Hová lettek az
28 AKol | eszményi célnak, melynek mi, mostaniak már csak jól
29 AKol | egyedül, mit szenvedtek a mi Mózeseink. Te tudod, mi
30 AKol | mi Mózeseink. Te tudod, mi volt az a puszta. S az a
31 1 | fele meg nem azt jelentené, mi a szótárban van: hát inkább
32 1 | falu, ahol nem tudni, hogy mi a dácia. Ez a "dácia" pedig
33 1 | kevesen -, akik tudták, hogy mi az; akik pedig nagyon keresték,
34 1 | reves szalmáját! ~Pedig hát mi van azon, hogy ~ Őszi harmat
35 1 | búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől a könny
36 1 | tudná nekem megmagyarázni, mi okozza azt, hogy ez a hordó
37 1 | kirántotta azt a hordóból, s mi vala az - egy irtóztató
38 2 | beszélnek arról nagyban, mi lehetett az kicsinyben,
39 2 | másiktól megtudta, hogy mi veszedelem történt. A diákok
40 2 | üldöztetésének tette lészen ki? Mi védelmezi meg kendet, ha
41 2 | Miért kérdik önök, hogy mi az a Csittvári krónika?
42 2 | főhivatalnokok, s akkor mi is megfordulunk saját magunk
43 2 | dolog, hogy nagyanyád a mi főiskolánknak hatalmas patrónája
44 2 | emlékezetes könyvet egykor a mi kezeink is írták, szaporíták
45 2 | előterjesztve aziránt, hogy a mi papjaink is nemesi rangnak
46 2 | gúnyképek, még akkor is a mi tiszteletünk tárgyai lennének.
47 2 | nos itidem diximus!" (És mi is ugyanazt mondtuk.) ~Tíz
48 2 | ti bolondságotok, mind a mi keserűségünk. Ha pedig megátalkodva
49 2 | Szerencsétlen ifjak, mi lészen már most tibelőletek? ~
50 2 | hegyiről tövire -, hogyan, mi mondatott a sedesben. Mi
51 2 | mi mondatott a sedesben. Mi volt a diákok vétsége? Hogyan
52 2 | Aki nem tudta is, hogy mi az a Csittvári krónika,
53 3 | ez is harang. - No, hát mi kell? Nem kaptok mákos csíkot?
54 3 | hallgatott. ~- Hát teveled mi lesz? ~- Nekem legnehezebb
55 3 | testőrtrombitásnak." ~Hogy mi volt a Jenőynek adott levélben,
56 3 | sejthette azt. ~Majd meglássuk, mi lesz belőle. ~De hát a Barkó
57 4 | ott prédikált a portán. Mi járatban vannak? ~- Hát,
58 4 | megszeppent erősen. ~- Hát aztán mi az a megkatekizálás? ~-
59 4 | Hogy hítták Noé fiait? Mi nevük volt József kilenc
60 4 | díszpéldány egymással szemközt. ~- Mi kell, héj? - kiált a principális
61 4 | kilátás!) ~- Hallgasd csak, mi van az ajánlóleveledben! -
62 4 | maga sem tudta kitalálni, mi tartalma lehet a tintasövénynek;
63 4 | jól van, nem jól van! ~- Mi nincs jól, mi nincs jól,
64 4 | jól van! ~- Mi nincs jól, mi nincs jól, mi nincs jól? ~-
65 4 | nincs jól, mi nincs jól, mi nincs jól? ~- Azt audiat
66 4 | Biróczy. - Tudom már, hogy mi hibázik. ~Azzal nekiakasztá
67 4 | most már ő is tudta, hogy mi van abban a levélben. S
68 4 | nem tudom kitalálni, hogy mi úton gondoskodhassam én
69 4 | aki meg akarja tudni, hogy mi van most a fejében, azt
70 4 | mintha azon tanakodnék, hogy mi lesz ebből. Azután felvette
71 4 | hát magát csak ideküldték, mi? Hát mért küldték, mi? Hát
72 4 | ideküldték, mi? Hát mért küldték, mi? Hát mért küldték ide? -
73 4 | Mégiscsak szeretném tudni, hogy mi lesz időjártával az ilyen
74 5 | Mogorva képedről olvassák, mi hozott haza. Héj, korbács,
75 5 | szegény fiúkkal; tanulja meg, mi a diákélet. Hadd járjon
76 5 | tiltották ki őket, ha egyszer a mi Kálmánunk is közöttük van. ~-
77 5 | Ne nehezteljen bíráinkra. Mi nagyot hibáztunk. ~- Most
78 5 | aki el nem bírja találni, mi baja lehet asszonyanyjának. ~
79 5 | borkorcsolyának s nem tudom, még mi mindenfélének is neveznek
80 5 | csendesen tanul, s ha a mi lármánktól tudtál eddig
81 5 | konyhában, nézzétek meg, mi az. " - A többiek tapasztalt
82 5 | fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád,
83 6 | kalimpázó ezüstös kardjában. Mi történhetett vele? Ritka
84 6 | hallgatni Béni bácsitól; mi volt a darab tartalma, hogyan
85 6 | tartalma, hogyan kezdődött, mi lett a vége! Milyen dalok
86 6 | utcán, s előre elmondja, mi lesz a mai darabban. ~Ami
87 6 | elmondott mindent, hogy mi volt a darabban; össze is
88 7 | pompásan van ma öltözve a mi primadonnánk! Ezt a Drurylane-ben
89 7 | aztán másszor. ~Egy este a mi Kálmán barátunk már azon
90 7 | szemeit. ~- Ugyan, Béni bácsi, mi volt az a jó, amitől olyan
91 7 | báró felkiáltott rá, hogy "mi vagy te? Lityipátyi Vityilló?"
92 7 | lármázzon a darabba; mert mi nem azért jöttünk ide, hogy
93 8 | valami, még maga sem tudta, mi. Az-e, hogy az a leány,
94 9 | aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a papirosban, talált
95 9 | fiskális úr. ~- Nincs itthon. Mi tetszik? ~A kopott dolmányú
96 9 | számára. ~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos volt. ~
97 9 | taceat!" (hallgasson!) ~- Mi legyen az a tárgy? - kérdezé
98 10 | egymás májába. Elmondják, ki mi rosszat tud az ellenfél
99 10 | Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony! ~Van egy
100 10 | bajuszosan és mérgesen. ~Mi már ismerjük ezt az alakot.
101 10 | hogy jöjjön csak hamar. ~- Mi baj, mi kell? ~- Csak jöjjön
102 10 | jöjjön csak hamar. ~- Mi baj, mi kell? ~- Csak jöjjön hamar -
103 10 | Ön olvasta, tudja már, mi van benne. És én is meg
104 10 | amit ön el sem mondott. Mi van ezzel összeköttetésben? ~
105 10 | úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának. ~Kálmánnak
106 10 | nem ébredt föl rá, hogy mi az. ~Úgy akarta képzeletből
107 10 | No, csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
108 10 | tette, hogy megkérdezze, mi hozta hát ide a szép kliensnőt.
109 10 | védelmezni fogja. ~- De hát mi vétke az én védiratomnak
110 10 | praefecta". Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak egyetlen
111 10 | keringelünk előre-hátra. Mi válni nem sietünk, az őrnagy
112 12 | Így nem lehet megélni. A mi emberünk száraz képet fintorít
113 12 | mondaná meg. Azt pedig a mi emberünk hogyne tudná. A
114 12 | emberünk hogyne tudná. A mi emberünk begombolja magát,
115 12 | harmincpercentes kamatban. A mi emberünk átmegy a középső
116 12 | célra nem ád. Nem érti, hogy mi szüksége van egy fiatalembernek
117 12 | pedig ő már tudta, hogy mi szüksége van Kálmánnak a
118 12 | kicsit furcsának találta. Mi szükség és mi illem egy
119 12 | furcsának találta. Mi szükség és mi illem egy idegen helyen
120 12 | fogadni? ~Hát még azután mi szükség annak a harmadik
121 12 | legutóbbi látogatásunkat, a mi közös barátunknál, Bertók
122 12 | berakatta téglával félig. Mi aztán valami tíz vidám cimborával
123 12 | gerenda, hogy le ne guruljon; mi a malomkövet szépen nekiirányoztuk
124 12 | magában Kálmán. - Hol leszünk mi már akkor?" ~Katinka egy
125 12 | részletei felől. ~- Hát aztán mi van azon a jószágon? ~-
126 12 | Bálvándynak: ~"Uram! Nem megyünk mi a Kárpátokba vadászni. Annál
127 12 | mondom, csak formalitás. ~- Mi legyen az? Essünk át rajta. ~-
128 12 | összecsomagolt pénzt. ~- Hát mi ez? ~- Az ön pénze. No,
129 12 | hírt hoztam neked. ~- No, mi az? ~- Decséry főispán izenetével
130 12 | magához venni. ~- No, és mi örvendetes van rám nézve
131 12 | hogy így rajtakapták. Aztán mi köze őneki az egész unalmas
132 12 | kerültek a levelek haza. ~Mi vitte az írójukat tova,
133 12 | vitte az írójukat tova, mi hozta a leveleket haza?
134 14 | vár. ~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett a Decséry családnak
135 14 | Nincs is a szótárban, mi az. ~Hát például mi az:
136 14 | szótárban, mi az. ~Hát például mi az: hogy mikor a csendes
137 15 | szeressen minket, ahogy mi szeretjük. ~Az öreg gróf
138 15 | derült aztán ki, hogy kinél mi célra valók a jelvényes
139 15 | A sógor azt súgta neki: "Mi bajod van ma? Kezdesz okosan
140 16 | hogy mit csináltak önnel; mi baja van - míg valamelyiktől
141 16 | akarok vele békülni. ~- Mi célból? ~- Hát mi egyéb
142 16 | békülni. ~- Mi célból? ~- Hát mi egyéb célból, mint azért,
143 16 | önök meg fogják látni. Mi mind a ketten hibáztunk,
144 16 | mind a ketten hibáztunk, s mi mind a ketten megbocsátunk
145 16 | senkinek sem megy a fejébe, mi oka lehetett annak a háznak
146 17 | elszalasztották, már ugyan mi bolond értelme legyen annak,
147 17 | elborította a pofáját a vér. ~"No, mi ez?" - morgá Szuitli, visszahátrálva
148 18 | Berti csak nézte, hogy mi lesz már ebből. ~Wasztl
149 18 | betűkkel ni, mint az öklöm! ~- Mi van nyomtatva, te? ~Wasztl
150 19 | helyet érinték ajkaid a mi Urunk Megváltónk aranyból
151 19 | volt az áldás. Hát még ha a mi Urunk Idvezítőnk nem volna
152 19 | figyelmeztessen, kérem az egekre, hogy mi a megennivaló; valami kígyót
153 19 | mindent Kálmántól, hogy mi az, mit most hoznak. Az
154 20 | felálljon protestálni. ~- Mi jogon? ~- Semmi jogon. Csak
155 20 | testimonium kérdésére: hogy mi jogon protestál, azt fogja
156 20 | törtem a lelkemet, hogy mi legyen belőlem; utoljára
157 20 | ráfúj az emberre? Én érzem. Mi az? ~Kálmán félretekintett.
158 20 | félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták megnevezni. ~"
159 20 | fogadás kötelezett, hogy mi minden tehetségünkkel, egész
160 20 | ugyan megláthatta, hogy mi az a sárga szemű szörnyeteg. ~
161 20 | büszkék lesznek arra. De az, mi magasan van, az egyúttal
162 20 | hát ön nem tudja még, hogy mi az a "minden"? Minden! Tegnap
163 20 | szívéből. ~- Hanem akkor aztán mi különbség lesz kettőnk között? ~
164 20 | mindenen. Hogy kerültünk mi egymással itt össze? Talán
165 20 | odújából megnézni, hogy mi új történik itt. ~Pedig
166 21 | aztán vígan vagyunk. ~- Mi az a boszorkánymedve? -
167 22 | MI VAN A FENYŐK MÖGÖTT?~Ez
168 22 | Aszályi nem ment oda megnézni, mi van a protokollumban. Dehogy
169 22 | lópokrócot, hogy ne is lássa, mi fog történni. Tudta, hogy
170 22 | hogy nem őtet kergetik. ~- Mi tetszik? - hebegé Aszályi. ~-
171 22 | hallgasson ön rám. Látja ön, mi van a bal kezemben? Erszény.
172 22 | visszavonja. S látja ön, mi van itt a másik kezemben!
173 22 | pezsgő volt nagyon erős? ~Mi van közel a végtelenséghez?
174 22 | függöny vonult fel a magasba. ~Mi volt a háta mögött? ~Színpad! ~
175 22 | kártyázni nem lát többé. Mi pedig el fogjuk egymásnak
176 22 | mondani, két hosszú év óta mi történt. Hát csak eredj
177 23 | erdők harangja, a kakukk. Mi nem megyünk a templomszentelésre.
178 23 | leimádkozni. Te jössz velünk. Mi közelebb megyünk az éghez.
179 23 | közelebb megyünk az éghez. Mi felmegyünk az Oltárra. Látod
180 23 | föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival közelebb
181 23 | Semmi? - mondok. - Hát ez mi?" - mutatok rá. Szent borzalommal
182 23 | becsülöm a pápista papokat. A mi konzisztóriumunk mind exkommunikálta
183 23 | Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor olyan
184 23 | nem vernek soha; ha pedig mi szólunk egyet az ő nyelvén,
185 23 | akkor, mikor nekünk tapsolt? Mi vagyunk az ország főurai:
186 23 | mennetek, ahova én vezetlek. Mi hárman együtt vagy felemeljük
187 23 | esünk le! Nem lesz mindig a mi nótánk: "Hunnia nyög letiporva!" ~
188 23 | Hunnia nyög letiporva!" ~Mi természetesebb, mint hogy
189 23 | országot meghódítottunk mi már! - mondá büszkén Bányaváry. -
190 23 | és arca elhalványult. ~Mi volt az? ~Az első magyar
191 23 | úton járt. Ő fenn az égben, mi lenn a földön: S mi azt
192 23 | égben, mi lenn a földön: S mi azt hittük, hogy eltért
193 23 | sziklatömegnek! ~És közbekiálta: ó, mi szép, ó, mi égi gondolatok! ~
194 23 | közbekiálta: ó, mi szép, ó, mi égi gondolatok! ~És mikor
195 24 | ház, amint olvasom, eladó. Mi az ára? ~- Húszezer forint!
196 24 | Tudja, grófkisasszony, mi az a derelye? ~- Igen -
197 24 | grófkisasszonynak, hogy mi a konyha, s mire való az
198 24 | egész erővel hozzálát. Ha mi lefekszünk délutáni álmot
199 24 | azok elmondanak mindent, mi történik Törökországban,
200 24 | gyolccsal; azok hírül hozzák, mi van odafenn változás Németországban;
201 24 | papoljanak fölöttem. ~- De hát a mi magunk magyar nemzetiségének
202 24 | A követet, a vicispánt mi nem választjuk; a nemesi
203 24 | minket be nem takar, mert mi csak parasztok vagyunk.
204 25 | hogy nem tudja kitalálni, mi lehetett számára odaírva. ~
205 25 | számára odaírva. ~Valjon mi lehetett odaírva? ~A levél
206 25 | neki. De kinek énekelünk mi? Nem szedtél fel elég tapasztalást
207 25 | teszik? Maradnak odalenn. Mi fölfelé megyünk. ~Biróczy
208 25 | azon járt az esze, hogy mi hírt hoz a posta, mint azon,
209 25 | a posta, mint azon, hogy mi véleménye van Werbőczinek
210 25 | irodalom büszkesége? Hát azzal mi történt? ~Egy szó sem volt
211 26 | fel legnagyobb jótevőidet. Mi lett volna belőled, ha Bányaváry
212 26 | teszem, kicsalom Korczától, mi hordja itt az öreg asszonyt. ~
213 27 | A LÓHÁTON~Mi a különbség az ember és
214 27 | pompa, ez a pazar fény, mi körülvesz, nem az enyém,
215 27 | hozzá, ő illetékes bíró. ~- Mi az? - tudakolá Kálmán kíváncsian. ~-
216 27 | prozódiából; hogy felvilágosítsa, mi az a rím, mi az asszonánc;
217 27 | felvilágosítsa, mi az a rím, mi az asszonánc; tartott neki
218 27 | legyen ott hát." ~Vajon mi nyelven beszélhetnek együtt? ~
219 27 | A titkár hátra mutat. ~- Mi? Szegény iskolamester özvegye?
220 27 | ez a fickó? S kik vagyunk mi, többiek, idekinn? S ki
221 27 | idekinn; nem mozdult. ~Vajon mi beszédjük lehet egymással?
222 28 | országszerte szövetséget alkottok: mi célra? A régiek megváltoztatására.
223 28 | tizennégyből kilencet kiveszünk, mi marad ott. Ez az ország
224 28 | a küldiplomáciában. Ez a mi palladiumunk. Nemesi intézményeink
225 28 | s minket elenyészt. - S mi panasza van nálunk a népnek?
226 28 | nyomtatnak könyvet, másként, mint mi; alkotnak szövőszékeket,
227 28 | szövőszékeket, másképpen, mint mi: és azzal, amit alkottak,
228 28 | határaikon belül életet élnek. De mi alszunk. Növényéleten tengődünk.
229 28 | megérzi a fő a testnek. Hogy mi voltam e nép közt, arra
230 28 | alte Rákóczi". Én ismerem a mi népünket. Heve szalmatűz:
231 28 | mindenütt. Tért, mozgást kérünk mi azok számára, akik élni
232 29 | kihallgatást nyerjek. ~- S mi végeznivalód van neked a
233 29 | ügyetekben jártam. ~- A mi ügyünkben? Ne is mondd tovább.
234 29 | viszontagság; abból pedig terem a mi pályánkon elég. Hideg télben,
235 29 | szünetet tart, ismerjük mi már ezt. Hej! Mikor a te
236 29 | meghal utána. ~- De akkor mi is felmegyünk Budára! -
237 30 | ez az Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók
238 30 | Kálmánnak: ~- Tudja ön, hogy mi most táncolunk egymással
239 31 | hiszen tudja már, hogy mi lesz a vége. ~"Várjatok
240 31 | asszírok, föníciaiak mind a mi őseink voltak; a szerkesztő
241 31 | Mikor gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket
242 31 | említette már önnek, hogy mi elutazunk? ~Már utaznak! ~-
243 31 | gyermek! - szólt Kálmán. - Mi kétségbeesni való van azon,
244 31 | kárpótolva legyen. Hogy tovább mi történik, az az én gondom. ~
245 32 | ön olyan nagyon! Nézze, mi jön ott! ~Kálmán felriadt,
246 32 | széttekintett, hogy hát mi jön. ~A sok szeszélyes álarc
247 32 | utasítá, hogy hova menjen és mi tárgyban végezzen. Aznapra
248 32 | Szegényke! Azt sem tudta, hogy mi a féltés: olyan volt, mint
249 32 | ugorva az ifjúnak. - Hát mi hír az Olympon? ~- Az Olympon?
250 32 | formálva arcát a fiskális. - S mi oknál fogva? ~- A darabom
251 32 | írt nekem. ~- Nos? Nos? S mi van a levélben? - sürgölé
252 32 | Én bizonyosan tudom, hogy mi van a levélben, anélkül,
253 33 | vannak a képeken lefestve; mi mesterségünk szerszámaival
254 33 | szerszámaival harcolunk, azért a mi páncélunk a bőrkötény. És
255 33 | tanulta meg a nép, hogy mi az a burgonya. Isten áldása!
256 33 | most sem bulevár biz az, mi annak a helyén van, de legalább
257 33 | Hát a mindennapi mulatság mi volt? A mesterlegények meg
258 33 | ott vagyok tapsolni. S mi ez mind? Csekélység, porszem.
259 33 | eredeti egy bohó ember ez a mi csizmadiánk?" ~A közbejött
260 33 | meg fogja ön tudni, hogy mi virágzik még Génovában a
261 34 | lehanyatló csillagok? Találd ki: mi folyik benne olyan melegen
262 34 | földoldalról a másikra? Találd ki: mi világít fel belőle éjszakánkint?
263 34 | éjszakánkint? Találd ki, hogy mi lakik egy asszonyi szívben. ~
264 34 | vargától megtudta, hogy mi virágzik még Olaszországban.
265 34 | fejénél. Megtudta azt, hogy mi indoka volt e kihallgatásnak. ~
266 34 | leveleiből megtudta azt, hogy mi történik távolabb a világban. ~
267 35 | elé, akkor megnézzük, hogy mi van rajta. ~Azt biz elhitte
268 35 | asztalra és két kést mellé. ~- Mi ketten még ma nem vacsoráltunk,
269 35 | készülnek, addig nem fog a mi barátunk korhely társaságba
270 35 | barna kenyér, házi eledel. - Mi kell több? - A többit belül
271 36 | Odalopózott hozzá: vajon mi lehet az az írás, ami előtte
272 36 | Ránk gondoltál? Hogy vagy? Mi bajod? Szeretsz még bennünket?
273 36 | megvetéssel Bányaváry. ~- Mi dolog volna az, ha Cilike
274 36 | volt hódítva általuk. ~S mi volt e hatás titka? ~Az,
275 36 | fogsz emlékezni róla, hogy mi történt veled előtte való
276 36 | fellocsolhassalak. ~- No ugyan mi történt? ~- De engedd meg,
277 36 | szóval sem kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött arra
278 37 | kérve, hogy tekintse meg, mi van a virágok alatt. ~Kálmán
279 37 | pedig valami titka van; de mi? ~Hol van neki az érzékeny
280 37 | mikor lesz meg? ~- Hát mi lesz meg? ~- Ejnye! Zebedeus
281 37 | meg már azt kérdi, hogy mi lesz meg? ~- No igen, a
282 37 | csupa élhetetlenségből; s mi haszna akkor Kálmánnak a
283 37 | ki Bécsbe és Párizsba. ~- Mi a gutát? Csak úgy mulatságból? ~-
284 37 | maga elé. Vajon Bálvándy mi módon fogja magát elölni? ~
285 37 | mindig pénzzé lehet tenni. De mi úton-módon lesz abból a
286 37 | egyszer éppen így jártunk mi együtt azzal a szép asszonnyal
287 38 | Csollánné őnagyságához. ~Mi volt Aszályi Csollánnénál?
288 38 | felelte rá: ugyan jó, hogy mi nem vagyunk rajta. ~De hát
289 39 | sógorodat? ~- Azt az éjt mi együtt töltöttük - sietett
290 39 | báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi azt felelte: "
291 39 | attól fogva mostanáig ez a mi "közös barátunk" azt híreszteli,
292 39 | senki sem tesz rosszat. Mi haszna volt neki e rágalomból?
293 39 | Tőlem. ~- Hallod-e? Mi érdeked van neked e dologban,
294 39 | foglalkozva találta. ~- Mi ez? - kérdé Kálmán szorongó
295 39 | ragadá meg kezét. ~- Cili! Mi történt veled? ~- A legrosszabb,
296 39 | valahogy. Azt mondják: ez a mi sorsunk; színészházaspárok
297 39 | tudott sírni. ~- Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! - könyörgött
298 39 | egész dicsvágy kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem azt
299 39 | csókban ez volt mondva: "mi soha többé nem látjuk egymást!..." ~
300 39 | hallatom vele. S azután mi nekem ez asszony? Mi jogom
301 39 | azután mi nekem ez asszony? Mi jogom nekem őhozzá? Miért
302 39 | színész, és sejtette, hogy mi következik most. ~- Te Borcsay!
303 39 | most mind a kettő az lesz. Mi nem vagyunk sem barátok,
304 39 | vezet egyenesen a hídhoz. ~Mi, kik már egyszer jártunk
305 40 | akarnám magamat lefestetni. ~- Mi a kánya? - monda Tseresnyés
306 40 | a fejét rázta. ~- De hát mi a hét kőnek teneked az ilyen
307 40 | Dehogy dugom a padlásra! A mi specerájboltunknak a cége: "
308 40 | Ha ön megalázza magát, mi vagyunk megalázva, mi, többiek,
309 40 | magát, mi vagyunk megalázva, mi, többiek, kik önt tiszteljük,
310 40 | minden emberi számítást. ~Mi haszna a sok csizma a kamarában,
311 40 | kezdé magában érezni, hogy mi az az ember, aki már semmi
312 40 | ne sántikáljon, megnézni, mi történik a műhelyben. ~Haj,
313 40 | no; én nem ismerem. Aztán mi végre vannak ezek a képek
314 40 | ha megadja az árát. ~- S mi légyen az ára? ~- Száz forintért
315 40 | Tseresnyés uram. ~- Már ugyan mi hiba lenne ezen a képen? ~-
316 40 | egy szögletbe. ~- Hát ez mi az isten csodája, ez a sok? ~-
317 40 | többi most itt van. ~- S mi lesz ezekből? ~- Majd talán
318 40 | megveszi fontszámra. ~- S mi legyen abban a nyomtatásban? ~
319 40 | hanem hát egyet mondok. Mi az ára egy ilyen csomó nyomtatásnak? ~-
|