Fejezet
1 Korr| tilalmának, ki azt mondá neki: "te nem jöhetsz hozzám, mert
2 Korr| Ugyan ne tedd magad, te ravasz kópé; hiszen jobban
3 Korr| Ne tessék tréfálni! ~- Te meg ne fintoríts ilyen pilátusképeket!
4 Alko| egészen. ~- Szólj hát neki te, leányom, kérd te őtet;
5 Alko| hát neki te, leányom, kérd te őtet; tálán a te szavadra
6 Alko| leányom, kérd te őtet; tálán a te szavadra majd jobban hallgat. ~
7 Alko| Isten áldjon meg téged a te jóságodért, kedves szép
8 Alko| bátyádnak fogadtál engem. Ez a te szavad volt, aminek utoljára
9 Alko| Egyetlen imám van, hogy te boldog légy, s ha én adhatok
10 Alko| Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy. Sietek hozzád;
11 Volt| uram a tudós utazótól. ~- Te, jó ember, mégy haza a Magyar
12 AKol| Decséry Dorothea! Te összetörtél; ő pedig örökké
13 AKol| felől útbaigazítást kérni, s Te oly szíves voltál, hogy
14 AKol| ha kész lesz e művem, s Te beleegyezel, ötvenéves pályád
15 AKol| jubileumán Neked ajánljam azt. Te szíves voltál ezt elfogadni;
16 AKol| meg. ~Annyi dicső közül Te jöttél át velünk az új korszakba
17 AKol| földét keresők Józsuéja. Te tudod egyedül, mit szenvedtek
18 AKol| szenvedtek a mi Mózeseink. Te tudod, mi volt az a puszta.
19 AKol| vándorlás a pusztában. ~Te tudni fogod, hogy ezek a
20 AKol| ilyen sötét vala a múlt! ~Te egyedül jöttél át velünk
21 AKol| annyian szeretünk, s tarts meg Te engem baráti szívességedben,
22 2 | Ámde légy készen arra mind te, mind cinkostársaid, hogy
23 2 | nyersz irgalmat előttünk sem te, sem az utolsó közöttetek.
24 2 | sem az utolsó közöttetek. Te, a vádlott, visszavádolod
25 2 | lett tőle a tógája: "heh, te csúnya kalmunátor!" - s
26 3 | mond Csollán Berti. - Te ugyan érted ezt a betyártempót! ~
27 3 | kell neki csókolnod? No, te vagy az én emberem! Az ilyen
28 3 | titkárra, olyanra, mint te vagy. Vigy el hozzá tőlem
29 3 | azt mondta Biróczynak: ~- Te! Ismered te ezt a kártyát? ~-
30 3 | Biróczynak: ~- Te! Ismered te ezt a kártyát? ~- Hát hogyne
31 3 | kártyát? ~- Olyan jól, mint te magad. ~S azzal kezébe vette
32 3 | egyet utoljára, Biróczy! Te kezded meg az oratiót. Aztán
33 3 | felköszönté a gazdát: ~- Ó, te Berti, te! Adjon az Isten
34 3 | gazdát: ~- Ó, te Berti, te! Adjon az Isten neked három
35 3 | Behehehe! Hallod-e, te Berti. Én már egészen birkává
36 3 | belső ákombákot. ~- No, ez a te leveled Biróczy: szólván
37 3 | prókátorbojtárnak. - Ez meg a te direktorodnak szól, nesze,
38 3 | volt. ~- Itt vagyon pedig a te ajánlóleveled, kedves öcsém,
39 3 | vitt a huszár őrnagynak: ~"Te vén labanc. Itt küldök neked
40 3 | Rákóczy-marsot, hogy még a te süket füled is megcsendül
41 4 | szavát hallani. ~- Hát, fiam, te trombitás vagy? Ha annyiféle
42 4 | végigfekszem a medvebőrre, aztán te odatartod a fülemre a trombita
43 4 | Alexandrum Biróczy (az hát te vagy), capitis bisonis (
44 4 | orrát Biróczy orra elé. - Te? Pénzt? Csollán Bertitől?
45 4 | soha ki nem izzasztott. Te vagy az első, aki ezzel
46 5 | fáradalmaiból, nélkülözéseiből te semmi részt nem vettél,
47 5 | milyen nagy darab kincs vagy te magad otthon! ~Elbámulnak
48 5 | sem szabad senkinek, míg te alszol, míg a szomszéd szobából
49 5 | fogóznak családod tagjai, te vezeted őket. Fennhordod
50 5 | neved "szamár". Mindenki "te"-nek nevez, s oly megvetőleg
51 5 | ha beteg vagy, az is a te bűnöd. "Rossz pénz nem vész
52 5 | elevenség az egész. ~Hát te megjöttél? - kérdi a bohó
53 5 | milyen jó kisleány vagy te, Cilike. ~- No, hát csókolj
54 5 | után kiabálni. ~- Béni, te! Béni! Gyere be mindjárt.
55 5 | nagyon dönögtek. ~- Mit? Te? Az én hangomat nem hallottad
56 5 | parancsolá a nagyasszony. - Te, Béni, jössz velem az írószobába. ~
57 5 | káté: "ne menjen le a nap a te haragoddal". ~- Azt ugyan
58 5 | a posta kezében legyen. Te légy rajta, hogy naplement
59 5 | P. H. Pecsét helye. Ez a te címered. ~De bizony csak
60 5 | közbevágott: "Cilike, Julis te! Valami zörög odakinn a
61 5 | az igazi okokról, amiért te és társaid az iskolából
62 5 | Ne szólj közbe! Tudom, te nem hazudtál egy szóval
63 5 | fogom őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha,
64 5 | tudom azt, hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád,
65 5 | büszke eszes ifjú volt, mint te, mikor megismerkedtünk.
66 5 | olyan munkába, amilyenbe te keveredtél most. Azon elátkozott
67 5 | szerencsétlen kornak a szülötte. Te is ilyen fogsz lenni, ha
68 5 | tanácsot, hogy mit tégy. Te tudod azt magad legjobban.
69 5 | bizonyos vagyok arról, hogy te semmi kényszerítésnek nem
70 5 | engedsz, olyan bizonyos légy te afelől, hogy én semmi szülői
71 5 | fogok engedni irányodban, ha te a neked szánt pályáról letérsz.
72 6 | Majd eljátsszák egyszer a te kedvedért a te druszádat
73 6 | egyszer a te kedvedért a te druszádat is: "Lengyelországi
74 7 | váltódat, s kifizeti, ha te elmulasztod; hanem szeretődet,
75 7 | kitörő nevetéstől. ~- Hát te mit röhögsz! - rivallt rá
76 7 | felkiáltott rá, hogy "mi vagy te? Lityipátyi Vityilló?" Uhhahaha!
77 7 | megfájdult a fejem. ~- A te fejed? Hol? ~- Itten hátul. ~-
78 7 | Szervusz, Kálmán. Valahára te is eljöttél. ~- Nem tudtam,
79 7 | eljöttél. ~- Nem tudtam, hogy te vagy az álnév alatt - menté
80 8 | énekelt nekik: Isten hozzád, te csendes ház! ~A dal végén
81 8 | törvénykönyvre. ~- Hallod-e te! Van-e ebben a könyvben
82 8 | akart fölmenni a lábára. ~- Te! Te már ember vagy. Vármegye
83 8 | fölmenni a lábára. ~- Te! Te már ember vagy. Vármegye
84 8 | De ha én megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal
85 8 | én nem esküdtetlek. De te tudod jól, hogy amit én
86 9 | forint meg ezek a sorok: ~Te kevély Kámbizes! ~Csak nem
87 9 | kíséretében kapta Kálmán: ~Te csúf ember! ~Azt gondolod,
88 9 | kitaláltam, hogy ez is a te mesterséged volt? (Ide egyiptomi
89 9 | mondogatta magának: "Ó, te poéta! Ó, te bukfejes! Nem
90 9 | magának: "Ó, te poéta! Ó, te bukfejes! Nem volt elég
91 10 | én itt neked beleülök a te dohos aktáidba, s csinálom
92 10 | amit én mondok neked, azt te meghallod. No, hát azt mondom
93 10 | azt mondom neked, hogy a te principálisod egy gézengúz
94 10 | gézengúz pernyújtó gazember. Te pedig annak a bimbója vagy,
95 10 | éppen olyan gazember, mint te vagy. ~Korcza úr replikázott: ~-
96 10 | történet, mint amilyen a te replikád abban a perben!" ~
97 12 | és az öreganyjával. ~Ó, te nagy poéta! ~Az egy tőzsérrel
98 12 | megszólította. - Azt mondta neki: "Te szamár!" ~Kálmán föltette
99 12 | csak ketten leszünk, én és te. Mind a ketten vadász és
100 12 | amerre akarja: én Ostendébe, te a Kárpátok közé." ~Igen
101 12 | rád nézve örvendetes hír? Te kívántál jurátus lenni mellette. ~-
102 12 | kezdeni a jurateriát. ~- Te! Ott nagyon jól mulatnak.
103 12 | kéziratgyűjteménnyel, amiből te becses dolgokat tudnál kikeresni. ~-
104 12 | pusztán keresztülutazni. Te bizonyosan a szép comtesse-szel
105 12 | de hagyj nekem békét a te főispánoddal, hercegasszonyoddal
106 12 | vegyen. ~- Hát hogy jutsz te a Tudományos Gyűjteményhez? ~-
107 12 | meg, Kálmán, nem is láttad te azt a Tudományos Gyűjteményt. ~
108 12 | az üres kád alatt. Tudod, te is ott voltál. ~A trombitás
109 12 | francia megőrül - s csak te nem éreznéd meg? ~Csak te
110 12 | te nem éreznéd meg? ~Csak te nem tudnád, hogy ki az az
111 12 | oly keblére záró! ~Csak te nem tudnád, hogy ki az?
112 12 | nem tudnád, hogy ki az? Te! A költő! ~ ~
113 13 | Sohasem hittem volna, hogy te pörölni is tudsz! Hja, mihez
114 14 | vigyorgással súgá Kálmán fülébe: ~- Te pajtás, nagyon is jól meg
115 14 | fekete angyalokkal, mint te vagy!" ~A néger-francia
116 15 | AZ ELSŐ "TE"~Pater Demsus nagyon kedveskedni
117 15 | neki az nagyon. ~- No, hát te mit tudsz? - kérdezé ezután
118 15 | az életben, hogy valakit "te"-nek szólítson. ~Mindenkinek
119 15 | azt lehet neki mondani: Te! - Még a hercegnő mopszlijának
120 15 | Istennel egyenlőn szólít meg: "te". ~Dorothea ezzel a mai
121 16 | lónak, no, már most húzz te! ~Ekkor következik a gémnyakú
122 16 | látogatnak. ~- Miféle hecc, te félszemű Cupido! ~- Hát
123 16 | említett fogyatkozását. ~- Te kellner! - kiálta a messze
124 18 | mennydörgő mennykő! Hát mit jössz te énhozzám, bumfordi?! ~-
125 18 | híttalak? Hát mikor hallottad te az én szavamat? ~Wasztl
126 18 | öklöm! ~- Mi van nyomtatva, te? ~Wasztl odahúzta Bertit
127 19 | FÖLFELÉ~Bizony megcsókoltad te a feszületet, kedves barátom,
128 19 | a nemes harag. ~- Eredj! Te Momus! Egy lélegzettel szidalmazod
129 19 | jó magyar nemesi címerre. Te már megtaláltad a "gradus
130 19 | olyan szép fiú volnék, mint te: én is úgy tennék, mint
131 19 | én is úgy tennék, mint te. ~- Részeg vagy te, bajtárs,
132 19 | mint te. ~- Részeg vagy te, bajtárs, nagyon. ~- Az
133 19 | támogassuk egymást; mert te is az vagy. Én, ha vagyok,
134 19 | ha vagyok, bortól vagyok; te pedig szép szemektől vagy
135 20 | nem akarta észrevenni. ~- Te! - mondta Bálvándy Kálmánnak. -
136 20 | legyek én is egyik tükre a te ragyogásodnak". Aznap elmentem
137 20 | Kérdezte-e tőlem valaha: hát te nem akarsz-e ily eszményi,
138 21 | hogy rácsettentetted bizony te kétszer is a puskádat a
139 21 | nem bízhatom rá a hajtást. Te kísérhetnéd a hölgyeket. ~
140 21 | mint valódi bátor vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem
141 22 | mindenki azt mondja: hátha te nem vagy az igazi földesúr;
142 22 | híredet sem hallottuk. Pedig te hallhattad a mienket. Nagyanyád
143 22 | parancsol veled. Ugye, kedvesem: te azt parancsolod Kálmánnak,
144 23 | azokat onnan leimádkozni. Te jössz velünk. Mi közelebb
145 23 | Oltár! Oda mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman.
146 23 | háziurat - Cilikével. ~- Eredj, te nagy bolond! - feddé őt
147 23 | ragadtatva túlzásai által. ~- Te! - mondta Kálmánnak, eléje
148 23 | tréfás kedvedben vagy ma, te Sándor! - mondta Cilike. ~-
149 23 | igavonó barom. Ne légy te úr soha! Rossz dolog ugyan
150 23 | Bányaváry. - Nem ott leszesz-e te már akkor a nádori udvarnál
151 23 | feltóduló sóhaj elmondá neki: "Te minket olyan jól el tudtál
152 23 | iratot Cilikének, olvasd te tovább! ~A művésznő kezébe
153 23 | egyébről gondolkozni, mint a te nagy eszméidről, amikkel
154 23 | magadat add ide egészen! Te fiú! Tégedet Isten csókja
155 23 | népednek a sötétben. Ha te azt a világot elrejted,
156 23 | azt a világot elrejted, ha te ellopod magadat mitőlünk:
157 23 | ellopod magadat mitőlünk: ha te eltagadod a világ előtt
158 23 | azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz annak az oltárnak,
159 23 | ministráns vagyok, holott te pontifex; hát én esküszöm
160 23 | vagyok olyan erős, mint te; én nem birkózom medvével
161 23 | kővel, ami kezembe akad, ha te megtagadod a te Istenedet! ~
162 23 | akad, ha te megtagadod a te Istenedet! ~Kálmán kacagva
163 24 | összekalatyolsz bizony, te asszony! Ezt meg én mondom;
164 24 | Kálmán követé a példát. ~Ó, te legédesebb ágya fáradt testünknek,
165 24 | testünknek, istenáldotta föld! Ó te legnyugalmasabb takarónk,
166 25 | az időjóslatokhoz! ~- Hát te, Erzsi, mért nem jössz elő?
167 25 | nem jössz elő? Mondj hát te is egy szerencsés utat az
168 25 | De hát mit csinálsz te az egész idő alatt? Verseket
169 25 | Ah! Egy év előtt még te sem beszéltél ily lenézőleg
170 25 | csámpás lábakkal. Hát még te, kinek százféle alakban
171 25 | annyi ráontott kegyért; te pedig azon vagy, hogy mind
172 25 | végtére, ha kitudódik, hogy te poétázással foglalkozol,
173 25 | Monddsza: melyiket akarod te ezek közül meghódítani? ~-
174 25 | Azt a célt, amelyet te magad elé tűztél, ezzel
175 25 | elé tűztél, ezzel a művel te el nem éred. Hisz ezt ma
176 25 | felnőjön. A mai kor népének a te eszméidet utolérni röpte
177 25 | országa ez. Camoens fogsz te lenni, ki halála óráján
178 25 | megfossza tőle. Ennek a te művednek fiókod fenekén
179 25 | színésznemzedék vállaira ráillenek a te rettentő dimenziójú alakjaid.
180 25 | hanem a Kutya Cenzor. Az a te eszméidnek felét legyilkolja.
181 25 | felét legyilkolja. Tedd el te e halhatatlan művedet, barátom,
182 25 | apróra kifest. Ezzel pedig a te hősödet egészen eltorzítja.
183 25 | mosolygott. ~- No, ezt tartod te hát a harmadik lehetőségnek;
184 25 | úgy fog történni, ahogy te álmodod. Diadal jár előtted,
185 25 | ihletet ád kebleiknek, s te velük együtt győzesz. Akkor
186 26 | Ó, szent Midasz király! Te mintaképe a műkritikusnak!
187 26 | tudja már, hová vigyen. Te rendezd el szállásodat.
188 26 | jóslatot hozzá: "Ne légy te semmi; te légy csak úr!" ~ ~ ~
189 26 | hozzá: "Ne légy te semmi; te légy csak úr!" ~ ~ ~
190 27 | hogy neked tessem; hanem te, aki nem tudsz, hozzáfogsz
191 27 | lángjánál. ~"Haj, ha egyszer te fogod azt megérezni, ahogy
192 28 | megtagadtassék. De mivel te nyújtottad be hozzám a kérvényt
193 28 | itt a várudvaron; de mivel te szólaltál fel mellettük,
194 28 | beszéljünk elébb terólad. Te egy nagy birtokú nemesi
195 28 | jó és rossz tulajdonával. Te még nem is születtél, mikor
196 28 | dohánytermesztővé lett, s te, kedveltem, ha félretérsz
197 29 | nyakon Bányaváry! ~- Hát te hogy kerülsz ide? ~Ezt Bányaváry
198 29 | várszínházban komédiázásunkat, s te most lejöttél ide, hogy
199 29 | senki előtt a derekadat te meg ne görbítsd. Én nem
200 29 | egy kicsit. ~- Ne aggódjál te mirajtunk, kedves öcsém! -
201 29 | egyszer ott leszünk, ha a te remekműveddel kezdhetjük
202 29 | azt nekem senki. Egyedül te tilthatod meg. Teszed-e
203 29 | mi már ezt. Hej! Mikor a te művedet fogja ő szavalni,
204 29 | kérdésemre - szólt Bányaváry. - Te tilthatnád meg nekünk egyedül,
205 31 | megjelenhessen. ~- Csak maradj te itt, és mulass tovább, a
206 31 | barátjának, hogy hiszen te vagy annak az oka, nem én;
207 31 | annak az oka, nem én; s te még ruináltan is az vagy,
208 32 | otthon vedd elő - őtőle van - te majd megérted." ~Kálmánnak
209 32 | kezdte érdekelni. ~- Hát te nem utazol Egyiptomba hieroglifokat
210 32 | én Egyiptomba. ~- Úgy? A te barátod, Bálvándy akkor
211 32 | nem úgy van, ahogy írja. A te darabod szép, okos, jeles
212 32 | bántott; de emlékezzél meg a te mindig szerető nagyanyádról! ~
213 33 | híjalak meg, mert főleg a te tiszteletedre van rendezve
214 34 | bemenni. "Ugye tudnál-e te ilyet festeni, ha a nyakadat
215 34 | méltán. A kontárok, akik a te remekművedet is úgy megbuktatták.
216 34 | utánuk. Legyenek elátkozva. - Te pedig légy megáldva, én
217 34 | gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre, s emeld
218 35 | ajtón belépőt meglátta. ~- Te Pesten! - suttogá elképedve. ~
219 35 | szilárd, megmásíthatatlan. Te, nagyanyám, figyelmeztettél
220 35 | halni akarok úgy, ahogy te nem akarod. ~E szókkal letette
221 35 | felelt neki. ~- Jól van. Te határoztál: én is. Te választottál
222 35 | van. Te határoztál: én is. Te választottál magadnak pályát:
223 35 | magadnak pályát: járj rajta. Te választottál közöttem és
224 35 | csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred, akit magadnak
225 35 | egy asztalra. ~- Pincér! Te lusta fickó! Hol vagy? Puncsot
226 35 | valakit ütni. ~- Ki vagyok én, te rabszolga? - rivallt a felszolgáló
227 35 | előtt, az őr azt mondá: te fickó, éppen olyan orrod
228 35 | nyájaskodva a csizmadia. ~- Ahán! Te vagy a cinkotai kántor.
229 36 | a felriasztott alvónak: "Te vagy az, Kálmán!" ~És aztán
230 36 | hozzá. ~- Hogy jössz ide? Te írtad ezt? Ránk gondoltál?
231 36 | már másképpen lesz minden! Te visszajöttél; veled új korszak
232 36 | kis udvari szobában. ~- Te most maradj hátra - súgá
233 36 | le egy olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint
234 36 | Óperenciák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam,
235 36 | Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a művét kiszerepelteted,
236 36 | hát mit iskolamesterkedel te itt énrajtam? - förmedt
237 36 | tarajú jó barát. - Apám vagy te nekem vagy kurátorom? Gyerek
238 36 | akarsz? Ha én iszom, igyál te is! ~Kálmán nagyot sóhajtott,
239 36 | az angyal: ~- Kedvesem. Te ilyenkor, mikor józan vagy,
240 36 | ez olyan szcéna, amihez a te vígjátékod mind csak bliktri. ~-
241 36 | összeállítás volt, hogy a te színműveid után mennyi a
242 36 | Jenőy színműveit előadjuk. Te eddig azt hitted, hogy e
243 36 | elhoztam a pénzedet; add meg te is magadat, és vedd fel,
244 37 | hogy nem vette el. ~(Akkor te nem volnál majoresco, szamár! -
245 37 | üljek itt magamban, légy itt te is, hogy együtt elmulathassunk.
246 38 | hazakísérjen ebben az időben. Te pedig okvetlen haza akarsz
247 39 | a férfi én magam voltam, te gazember! - kiálta Kálmán,
248 39 | leszek a török szultánnál. Te ebbe a házba ez életben
249 39 | embertől megfosztani, a te golyód pedig keresztülment
250 39 | vitéz ember fog parádézni, te pedig többé nem jössz ide
251 39 | A fickó jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat a
252 39 | fickó tehát tudta, hogy te voltál a kísérő, és mégis
253 39 | beszélsz vele az életben. ~- Te megrémítesz! ~- Rémülj meg,
254 39 | De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol - vigasztalá
255 39 | magadnak, amért megkérdezted. Te ismerted azt az embert,
256 39 | életpályájáról letaszították; te ismerted azt az embert,
257 39 | viselte mind a kettőt büszkén; te ismerted azt az embert,
258 39 | gondoltak a visszatérésre soha; te ismerted azt az embert,
259 39 | nagyanyád, elhagyott kedvesed; te ismerted azt az embert,
260 39 | lépett, s így szólítá meg: ~- Te Borcsay! ~Borcsay! Az igazi
261 39 | hogy mi következik most. ~- Te Borcsay! Én ma megtudtam
262 39 | Én ma megtudtam azt; hogy te el akarod hagyni nődet,
263 39 | azt mondom neked, hogyha te hűtlen lész ahhoz az oltárhoz,
264 39 | Kálmán nem viszonzá azt. ~- Te nem nyújtasz nekem kezet? ~-
265 39 | kezet? ~- Se én neked, se te énnekem! Amíg csak Csollán
266 39 | valamivel? ~- Semmivel. Te mindenedet áldozatul hoztad.
267 39 | szénégetőknél az ilyen embert, mint te vagy, "holt szén"-nek nevezik. ~-
268 39 | omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz alóla. ~- Tehát
269 39 | találkozunk itten Pesten. ~- Te meghaltál: nem jöhetsz. ~-
270 39 | karbonári, s rárivallhat: "hát te hol jársz itt most?" ~Mikor
271 39 | Bizony silány fráter vagy te, kedves barátom" - monda
272 40 | teljes elismeréssel vagyok. Te kényszerítettél engem, húgomat,
273 40 | látni. Ez neked sikerült. S te akkor azt gondoltad magadban:
274 40 | adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz
275 40 | Abban a paradicsomban, ahová te hívsz, meg kellene őrülnöm.
276 40 | korából ismerte, csak most is "te Wasztli"-nak híja őt, az
277 40 | ahol kell. ~- Tréfálsz te, Wasztli. ~- Nem én. ~Tseresnyés
278 40 | szemtelenségre. ~- Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az úr
|