Fejezet

  501 Korr |                   ügyeibe is beavat; de ezt a szerencsét mégsem értem. ~-
  502 Korr |                    meg csak, ő most elválik a férjétől; itt marad név
  503 Korr |               nélkül, se leány, se asszony. A világban pedig azután is
  504 Korr |            szeszélyei kiismerhetetlenek. Ez a nő annyira beléd lehet bolondulva,
  505 Korr |                beléd lehet bolondulva, hogy a kedvedért képes lenne elmenni
  506 Korr |                 voltam rá nézve, ami az apa a leányához. ~- Ühüm - köhintett
  507 Korr |                   hanem cselekszem. Először a zsibói házat átengedem Katinkának
  508 Korr |                   azután pedig átadom neked a chatouille-t, ebben vannak
  509 Korr |                     visszaküldöm neki mind; a legutolsót kivéve. Értesz-e
  510 Korr |                     előbbi ruháit, feltette a szekérre, s elszállítatta
  511 Korr |                     Akkorra már kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett
  512 Korr |                   már kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett el
  513 Korr |                    és mit visz most magával a köpönyegzsebében. Az, akit
  514 Korr |                   Az, akit magában tisztel, a leendő férje egy nagyon
  515 Korr |                 vissza. ~Egy percig járt az a gondolat Aszályi fejében,
  516 Korr |                   Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot behajítsa a Marosba,
  517 Korr |                    ezt a csomagot behajítsa a Marosba, s aztán maga beálljon
  518 Korr |                      hanem csak egy percig, a másik percben jobb tanáccsal
  519 Korr |                     jobb tanáccsal szolgált a gyomor. ~Ej, mit? Nem olyan
  520 Korr |                   esztendővel is szép volt. A hűség, ártatlanság egészen
  521 Korr |     kalendáriumtölteléket írni, nem kellene a télikabátot nyáron német
  522 Korr |                 ember az egyik utca végéről a másikra akar menni, a várost
  523 Korr |               végéről a másikra akar menni, a várost körülkerülni, hogy
  524 Korr |                   várost körülkerülni, hogy a hitelezői minden boltajtóban
  525 Korr |                vissza Katinkához. Már akkor a szép úrnő kétségbe volt
  526 Korr |                     úrnő kétségbe volt esve a magány, az unalom és a rémület
  527 Korr |                 esve a magány, az unalom és a rémület miatt. ~Mindennap
  528 Korr |                 vittek el ablaka alatt: Már a kertre nyíló szobába költözött
  529 Korr |                 költözött át, hogy ne lássa a sok temetést, s ne hallja
  530 Korr |                   sok temetést, s ne hallja a sok énekszót. ~Azért nem
  531 Korr |                   ha Aszályit megérkeztekor a legnagyobb örömmel fogadta.
  532 Korr |              Katinka kitörő kacajjal fogadá a bepácoltatási történetet,
  533 Korr |                    azután komolyságra fogta a dolgot Aszályi, ahol a Bálvándyval
  534 Korr |                fogta a dolgot Aszályi, ahol a Bálvándyval folytatott párbeszéd
  535 Korr |                  ragyogó arccal Katinka. ~- A zsibói házat ajándékba engedi
  536 Korr |                 szétterjeszté karjait, mint a keresztre feszített Molay
  537 Korr |             keresztre feszített Molay Jákob a Templáriusok című tragédiában,
  538 Korr |                   áldozatává. ~Első dühében a lovaglókorbácsa után kapott;
  539 Korr |                    hirtelen eszéhez tért, s a csengettyűhúzót rántotta
  540 Korr |                  úgy állt, mint Molay Jákob a keresztfán, mikor a komornyik
  541 Korr |                   Jákob a keresztfán, mikor a komornyik belépett a csengetésre. ~
  542 Korr |                  mikor a komornyik belépett a csengetésre. ~Katinka így
  543 Korr |             csengetésre. ~Katinka így szólt a cselédhez: ~- Ezt az embert
  544 Alko |                    feküdt kórágyán. Egyedül a népefogyott fővárosban,
  545 Alko |                    uralkodó mirigy volt. Ez a rút, arctorzító ragály elkerüli
  546 Alko |                   Kálmán mellbeteg volt. Ez a költők és művészek és szeretők
  547 Alko |                   kiváltságos betegsége. Az a sápadt arcú nemtő, aki elébb
  548 Alko |                 lassan, szelíden készíti el a túlvilágra; ha látja, hogy
  549 Alko |              túlvilágra; ha látja, hogy fél a sírtól, halasztást enged
  550 Alko |                    azalatt megbarátkoztatja a zöld fűvel, mely alatt olyan
  551 Alko |              mosolygó arccal elaltatja. ~Ez a költők, művészek és szeretők
  552 Alko |                 alkottak, mert szerettek.. ~A mellbetegek nem félnek az
  553 Alko |                  meg tudják álmodni azoknak a gondolatjait, akik nincsenek
  554 Alko |                 jelen. ~Csak ketten ápolják a beteget: az iparos házigazda
  555 Alko |                  házigazda és vén cselédje; a költő beszél nekik csodaálmokat,
  556 Alko |                   úgy van az. ~Hogy nem jön a nagyanya, unokáját végnapjaiban
  557 Alko |                    akar jőni; de nem lehet. A halálharangszó zúg minden
  558 Alko |              eljöjjön érte, elvigye magával a vészes légkörből; de olyankor
  559 Alko |               kétségbeesetten borul nyakába a vén gyerek: mamám, ne hagyjon
  560 Alko |                 menjen Pestre; ne hozza ide a kolerát. S az öreg asszony
  561 Alko |                    jövetelét: majd holnap! ~A beteg látnoki képzelme így
  562 Alko |                   mondja el ezt. ~Hát arról a másik nőről mit beszél,
  563 Alko |                    hanem az már késő lesz. ~A beteg nincs mindig ágyhoz
  564 Alko |                   alakjain dolgozik tovább. A falusi lak az; csendes otthonias
  565 Alko |               csendes otthonias szobájával; a családdal körülült asztal.
  566 Alko |                  azokat elmondja ápolóinak; a mester leírja azokat papírra. ~
  567 Alko |                   örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda, hogy előkészítse
  568 Alko |                 házigazda, hogy előkészítse a kedves meglepetésre ápoltját,
  569 Alko |                    tisztesebb ruháját; mert a festéshez a kopottat használta. ~-
  570 Alko |                   ruháját; mert a festéshez a kopottat használta. ~- Tudtam
  571 Alko |                arcán még pirosabbra gyúltak a halálbetegség rózsái. Melyik
  572 Alko |                   aki ilyenkor be mer jönni a kolerás Pestbe, hogy kedves
  573 Alko |                Melyik asszony? Az anya vagy a régi eszménykép? ~Kocognak:
  574 Alko |                    Erzsike leánya. ~Ah! Nem a nagyanya, nem az eszménykép;
  575 Alko |                nagyanya, nem az eszménykép; a hajdani cselédleány, a durva
  576 Alko |                      a hajdani cselédleány, a durva paraszt családja érkezett
  577 Alko |                  olyan jó színben van, mint a szakasztott rózsa. "Szaladj
  578 Alko |                   uram. - Hozzátok el abból a dögletes Pestből." No, hála
  579 Alko |                      No, hát ölelje meg ezt a leányt is. Úgy ni! Azért
  580 Alko |               elvisszük magunkkal; bezárjuk a házat, vissza sem eresztjük
  581 Alko |                    is, amíg el nem múlik ez a veszedelem. Magát pedig,
  582 Alko |               milyen egészséges lesz ottan! A friss tejtől, az illatos
  583 Alko |                  tejtől, az illatos méztől, a tiszta levegőtől hogy meggyógyul
  584 Alko |                 meggyógyul ottan! Aztán meg a mi szeretetünktől... Lesz
  585 Alko |                  ahol elfestegetheti azokat a megszólaló szép képeit,
  586 Alko |                    képeit, s írhatja azokat a gyönyörűséges költeményeit,
  587 Alko |             gyönyörűséges költeményeit, még a madár sem háborítja ott.
  588 Alko |                  szólni nem tudott, el volt a szíve szorulva egészen. ~-
  589 Alko |                leányom, kérd te őtet; tálán a te szavadra majd jobban
  590 Alko |              szavadra majd jobban hallgat. ~A parasztleány (egész alakja
  591 Alko |             szívének egészséges dobbanását, a leány átkarolva őt, azt
  592 Alko |                    mondá neki: ~- Legyen ön a mi fiunk!... ~Kálmán lelke
  593 Alko |                   Kálmán lelke felszabadult a test gyengesége alól. Könny
  594 Alko |                   jött szemébe. Megcsókolta a piruló leányka homlokát
  595 Alko |                   Az Isten áldjon meg téged a te jóságodért, kedves szép
  596 Alko |                bátyádnak fogadtál engem. Ez a te szavad volt, aminek utoljára
  597 Alko |                     aminek utoljára örültem a világon. Ami bennem lélek,
  598 Alko |                     elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull;
  599 Alko |              roskatag alakom itt marad ezen a helyen, és itt sem sokáig
  600 Alko |                  itt sem sokáig marad már. ~A leány megtalálta bátorságát;
  601 Alko |                 olyan egyedül vagyunk ebben a félelmes időben. Pista bátyánk
  602 Alko |                 időben. Pista bátyánk sincs a háznál. ~- Hol van ő? ~-
  603 Alko |                Galíciába. Híttuk haza ebben a nagy zűrzavarban; de azt
  604 Alko |                őrállónak nem lehet elhagyni a helyét. ~- Látod, kedves
  605 Alko |                     vagyok; én is őrt állok a legveszélyesebb vártán.
  606 Alko |                  Nekem sem szabad elhagynom a helyemet. Az Isten hazasegíti
  607 Alko |               Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással ne ingereljék
  608 Alko |                    zokogással ne ingereljék a beteget, mert az ilyen szenvedők
  609 Alko |             bosszankodók. Ha erőtetik, csak a baját súlyosítják vele. ~
  610 Alko |                     helyet készítettek neki a kocsiban, puha vánkosokból,
  611 Alko |           sarjúszénából; úgy elvinnék, mint a szedett szőlőt; édes savóval
  612 Alko |             Kálmántól Erzsikével együtt; de a konyhában állomást tartottak.
  613 Alko |                  velük elmenjen; telehozták a szekérderekat mindenféle
  614 Alko |                  aszalt gyümölcs került elő a szekérből, s mit a halálvész
  615 Alko |               került elő a szekérből, s mit a halálvész alatt mind nem
  616 Alko |                 asszony maga nekigyürkőzött a főzésnek; gyönge csirkét
  617 Alko |               gyönge csirkét ölt, megmutatá a vén cselédnek, hogyan kell
  618 Alko |                 készíteni abból, amilyenhez a Kálmán úrfi volt szokva
  619 Alko |                     Kálmán úrfi volt szokva a nagyanyja házánál; lassan
  620 Alko |                      lassan beszéltek, hogy a szó be ne halljék; meg ne
  621 Alko |                    ne halljék; meg ne tudja a beteg, hogy ők mégis itt
  622 Alko |                 vannak; s csak azután, hogy a vén cseléd kihozta az edényt
  623 Alko |                 szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen jóízűen vacsorált,
  624 Alko |                    alig hagyott meg valamit a finom becsináltból, akkor
  625 Alko |               becsináltból, akkor ültek fel a szekerükre, lelkére kötve
  626 Alko |                   szekerükre, lelkére kötve a mesternek, hogy őket tudósítsa
  627 Alko |                aztán Kálmán hogylétéről, és a szolgálónak, hogy nagyon
  628 Alko |                   nagyon sűrűre ne csinálja a rántást a becsinálthoz.
  629 Alko |                sűrűre ne csinálja a rántást a becsinálthoz.  A kolera
  630 Alko |                    rántást a becsinálthoz.  A kolera egyre aratott, a
  631 Alko |                     A kolera egyre aratott, a kaszált rend meglátszott
  632 Alko |                    rend meglátszott odakinn a három temetőben. Ez a három
  633 Alko |               odakinn a három temetőben. Ez a három sírkert volt a váci
  634 Alko |                     Ez a három sírkert volt a váci úti, kerepesi és ferencvárosi. ~
  635 Alko |                látszólag javulás állt be; - a végbefejezés előpostája.
  636 Alko |                    végbefejezés előpostája. A szenvedő úgy érzi ilyenkor,
  637 Alko |                  fel tud kelni, s vágyik ki a szabadba. - Jótékony nemtő,
  638 Alko |                   álarcát teszed fel, mikor a halált hozod! ~Hanem Kálmán
  639 Alko |                  volt és természetbúvár. Őt a halálangyal nem ámíthatá
  640 Alko |             ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen
  641 Alko |                 Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen volt rá
  642 Alko |                    elindult szállást nézni, a vén cseléd kísérte őket. ~
  643 Alko |                  kísérte őket. ~Végigmentek a hosszú országúton. Túl a
  644 Alko |                    a hosszú országúton. Túl a házsorokon terül a váci
  645 Alko |                      Túl a házsorokon terül a váci temető: abba tértek
  646 Alko |                       Elmentek aztán hárman a kerepesi temetőbe, sivatag
  647 Alko |                   Kálmánnak mégsem tetszett a szállás. ~- Ez nagyon közel
  648 Alko |                         Ez nagyon közel van a városhoz. ~S azzal hazatértek
  649 Alko |                hazatértek ismét. ~Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb
  650 Alko |                  kísérőit magával messze ki a marhalegelőn, vásárálláson,
  651 Alko |         vásárálláson, káposztaföldeken túl, a ferencvárosi temetőig. Az
  652 Alko |                    már jó csendes szállás. ~A ferencvárosi sírkert közepén
  653 Alko |                   kiszámlált kétszáz lépést a kőkereszttől keletnek, egész
  654 Alko |                kőkereszttől keletnek, egész a temető árkáig; ott megállapodott. ~-
  655 Alko |                     van. ~Azután odahívatta a sírásót, s kialkudott vele
  656 Alko |                    kialkudott vele ott azon a helyen egy sírnak való területet,
  657 Alko |                   árát. ~Akkor visszamentek a kőkereszthez, a költő leült
  658 Alko |                visszamentek a kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára,
  659 Alko |                 kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára, az
  660 Alko |                   és cselédje odatelepedtek a lábaihoz. ~A főváros alantabb
  661 Alko |                  odatelepedtek a lábaihoz. ~A főváros alantabb fekve terült
  662 Alko |               főváros alantabb fekve terült a távolban, a nyári aranyos
  663 Alko |                    fekve terült a távolban, a nyári aranyos porködben
  664 Alko |                   mondá ön - szólt megtörve a hallgatást Tseresnyés mester -,
  665 Alko |                  szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. ~-
  666 Alko |                   akik ezután születnek. Ez a hely itt egykor város fog
  667 Alko |                   és porainkat összekeverik a paloták vakolatával. Igen,
  668 Alko |                 vakolatával. Igen, igen! Ez a nagy homokpuszta itt körülünk
  669 Alko |               fekete füstjével szőni fölénk a szemfödelet, s gépeinek
  670 Alko |               gépeinek zúgása fogja képezni a föld szívdobogását, mely
  671 Alko |                    égsark minden része felé a kővé vált élet, s a sírokat
  672 Alko |                    felé a kővé vált élet, s a sírokat beépítik utcasorokkal!
  673 Alko |              elvetett magból cédrusfa lesz! A hosszú Dunapartot fejedelmi
  674 Alko |                  koszorúzzák, s azok között a tudomány, művészet, ipar,
  675 Alko |                  kereskedelem monumentumai! A köztereken a hírhedett ősök
  676 Alko |                  monumentumai! A köztereken a hírhedett ősök ércszobrai
  677 Alko |                  fogják hirdetni múltunkat. A királyi Duna tükrét állóhidak
  678 Alko |               lesznek nagy embereink, kiket a világ bámulni fog, lesznek
  679 Alko |               életünk, melynek szűk lesz ez a város; leszünk nemzet, mint
  680 Alko |                    kell költeni, hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse
  681 Alko |              emelkednek az aranyos ködben - a palotasorok - a fényes alakok -
  682 Alko |                    ködben - a palotasorok - a fényes alakok - a félistenek -
  683 Alko |             palotasorok - a fényes alakok - a félistenek - a panteon -
  684 Alko |                     alakok - a félistenek - a panteon - az akadémia -
  685 Alko |                     panteon - az akadémia - a diadalra siető nemzeti seregek,
  686 Alko |                seregek, lobogó zászlóikkal, a koszorús szobrok - az örök
  687 Alko |               szobrok - az örök világosság: a népek szabadsága! ~(Ó, én
  688 Alko |              irgalmas szegénynek - könyörge a vén cseléd -, mily szörnyű
  689 Alko |                           inté az iparos. - A próféta beszél!... Ő látja
  690 Alko |                    amiket mond!... ) ~Mikor a temetőbül hazamentek, Kálmán
  691 Alko |                könnyűnek érzi magát, mintha a föld nem is volna a lába
  692 Alko |                  mintha a föld nem is volna a lába alatt, mikor jár. Nem
  693 Alko |                leült, tekintetével merengve a széles hosszú utcán, mely
  694 Alko |                    arccal -, amilyen hosszú a tér, olyan tele van néppel;
  695 Alko |                    folyam, úgy mozdul előre a százezernyi fő. Mi úszik
  696 Alko |                 fátyollal bevonva. Kétfelül a két palotasor ablakai, erkélyei
  697 Alko |                      könny! Mit visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet
  698 Alko |                visznek ott a fáklyafénynél? A nemzet szállítja nagy halottainak
  699 Alko |                    nagy halottainak hamvait a panteonba. Mit énekel az
  700 Alko |                    panteonba. Mit énekel az a százezer ember? "Nincs itt
  701 Alko |                 feltámadott!" Halljátok ezt a zúgást? Látjátok ezt a katafalkot?
  702 Alko |                  ezt a zúgást? Látjátok ezt a katafalkot? Látjátok, hogy
  703 Alko |                emelkedik minden az ég felé? A házak, a népek, a szellemek?
  704 Alko |                 minden az ég felé? A házak, a népek, a szellemek? Látjátok? ~...
  705 Alko |                     felé? A házak, a népek, a szellemek? Látjátok? ~...
  706 Alko |                    szellemek? Látjátok? ~...A hosszú országúton egy kötélverő
  707 Alko |                  előre, hosszú zsinegeit, s a legkülönb palota volt az
  708 Alko |                palota volt az egész utcában a Két Pisztoly csárda. ~  ~
  709 Alko |                     Mentül alább hanyatlott a nap, nyugtalansága annál
  710 Alko |               kezdett besütni ablakán, hogy a függönyt eléje kellett húzni. ~
  711 Alko |                   néma kérését, félrehúzták a függönyt, kinyiták az ablakot,
  712 Alko |                 valaki az utcaajtón. Kimegy a cseléd, megnézi, ki az. ~
  713 Alko |                    cseléd, megnézi, ki az. ~A posta hozott egy levelet
  714 Alko |                   kezébe veszi azt, s amint a címiraton meglátja az ismerős
  715 Alko |                arcán. Int, hogy nyissák fel a pecsétet. ~A felnyitott
  716 Alko |                    nyissák fel a pecsétet. ~A felnyitott levelet kezébe
  717 Alko |                      az egyetlen üdvöm lesz a földön. Lelkemet kínozza
  718 Alko |                    földön. Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy.
  719 Alko |                    Az alkonysugár odasütött a feltárt levélre; s onnan
  720 Alko |                    arcát. - Azután lehunyta a szemeit. - És nem is nyitotta
  721 Alko |                 nyitotta fel többé. - Hanem a mosoly, az ott maradt az
  722 Volt |                         VOLT. NINCS. LESZ."~A népirtó angyal még mindig
  723 Volt |                    fogott kaszával aratott. A harangszó egész nap nem
  724 Volt |                 egész nap nem hallgatott el a városban. ~Tseresnyés uram
  725 Volt |                  állt háza ajtajában. Éppen a protestáns paplakról érkezett
  726 Volt |                     eltemetni? ~Ott megállt a kapujában, a kalapja a hóna
  727 Volt |                    Ott megállt a kapujában, a kalapja a hóna alá csapva,
  728 Volt |              megállt a kapujában, a kalapja a hóna alá csapva, ahogy feledte
  729 Volt |                   csapva, ahogy feledte még a paplakon; hajadonfővel jött
  730 Volt |                  aztán csak bámult maga elé a szemközti zöld mohos tetejű
  731 Volt |                    semmit. Holt tenger volt a fejében. ~Egyszer valami
  732 Volt |                 előregörbült, mintha mindig a földön keresne valamit,
  733 Volt |                     barna és cserzett, mint a pergamen, szakálla két ágra
  734 Volt |                     uram elébb végigbámulta a kérdezőt, mintha azon csodálkoznék,
  735 Volt |                  magyarul. Aztán megbámulta a hozzá intézett kérdést,
  736 Volt |                      Én eljöttem Tübetből. ~A csizmadia le akarta venni
  737 Volt |                   csizmadia le akarta venni a kalapját e szóra a fejéről;
  738 Volt |                    venni a kalapját e szóra a fejéről; de miután azt nem
  739 Volt |                   de miután azt nem találta a kopasz tarkóján, lehajolt
  740 Volt |                   kopasz tarkóján, lehajolt a jövevény kezéhez, megcsókolta
  741 Volt |                 tereád vár. ~Azzal bevezeté a jövevényt a hátulsó szobába,
  742 Volt |                  Azzal bevezeté a jövevényt a hátulsó szobába, ahol jó
  743 Volt |                    sem mozdult meg. Odaállt a ravatal elé, két kezét egymásba
  744 Volt |              Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni, melyet
  745 Volt |              megrendelt; maradjon ott addig a jövevény. ~Az nem szólt
  746 Volt |                     elment, vissza is jött; a jövevényt még akkor is azon
  747 Volt |                 jövevényt még akkor is azon a helyen találta olyan némán,
  748 Volt |                      Atyám! - monda neki. - A sírkő kész. A halottasszekér
  749 Volt |                 monda neki. - A sírkő kész. A halottasszekér itt van;
  750 Volt |                  eltakarítással! Mehetünk. ~A messzi földről jött látogató
  751 Volt |                  hátrább, hogy helyet adjon a koporsóvivőknek, akik leszegezték
  752 Volt |           koporsóvivőknek, akik leszegezték a födelet, s még azután is
  753 Volt |               födelet, s még azután is arra a helyre bámult, mintha a
  754 Volt |                     a helyre bámult, mintha a födélen keresztül is barátja
  755 Volt |                     mindig. ~Mikor kivitték a koporsót, Tseresnyés uram
  756 Volt |                    Tseresnyés uram előhozta a gyászfátyolt, nagy csokrot
  757 Volt |                  nagy csokrot kötött belőle a maga kalapjára, Barkó Pál
  758 Volt |                      Nagy fényűzés nem telt a végtisztességhez, de e tisztesség
  759 Volt |             tisztesség őszinte volt. ~Mikor a koporsót fölemelték a fekete
  760 Volt |                 Mikor a koporsót fölemelték a fekete hintóra, Tseresnyés
  761 Volt |                    hintóra, Tseresnyés uram a sírkövet is föladatta. Egy
  762 Volt |               bevésve: "Volt. Nincs. Lesz." A másikra a halott neve és
  763 Volt |                     Nincs. Lesz." A másikra a halott neve és az évszám. ~
  764 Volt |                Osmanographiája nyomán, hogy a keleti népeknél ez a tagadó
  765 Volt |                   hogy a keleti népeknél ez a tagadó fejcsóválás azt jelenti,
  766 Volt |                       Akkor aztán megindult a menet. Négyen voltak hozzá.
  767 Volt |                 hozzá. Tseresnyés uram volt a kántor, Miska inas az énekkar,
  768 Volt |                  inas az énekkar, Barkó Pál a lelkész s a vén szolgáló
  769 Volt |              énekkar, Barkó Pál a lelkész s a vén szolgáló a zokogó kíséret. ~
  770 Volt |                    lelkész s a vén szolgáló a zokogó kíséret. ~S Tseresnyés
  771 Volt |                  uram olyan szépen énekelte a csizmadiainassal együtt
  772 Volt |                     csizmadiainassal együtt a vigasztaló búcsúdalt, mint
  773 Volt |              üdvösségében... ~Így hagyta el a haza fővárosát nemzetének
  774 Volt |                ablakát lefüggönyözni, mikor a gyászéneket hallotta közeledni,
  775 Volt |           gyászéneket hallotta közeledni, s a szemközt jövők kitértek
  776 Volt |               szemközt jövők kitértek előle a szomszéd utcákba. A halál
  777 Volt |                   előle a szomszéd utcákba. A halál félelmes nagy úr volt
  778 Volt |               félelmes nagy úr volt akkor. ~A ferencvárosi temetőbe vitték
  779 Volt |                ferencvárosi temetőbe vitték a koporsót, ott várt rá a
  780 Volt |                     a koporsót, ott várt rá a csendes hely a kereszten
  781 Volt |                  ott várt rá a csendes hely a kereszten túl, a part mellett,
  782 Volt |               csendes hely a kereszten túl, a part mellett, ahogy ő kiválasztá
  783 Volt |                     kiválasztá azt magának. A halotthordók ott leereszték
  784 Volt |                 halotthordók ott leereszték a sírba a drága terhet, s
  785 Volt |         halotthordók ott leereszték a sírba a drága terhet, s aztán siettek
  786 Volt |                   dolguk volt végeznivaló. ~A sírásónak is dolga volt
  787 Volt |                  sírnál; kapott rajta, hogy a kísérők magukra vállalták
  788 Volt |                   kísérők magukra vállalták a behantolást. ~Előbb imádkozni
  789 Volt |          keresztyéni módon elébb elimádkozá a miatyánkot magyarul, azután
  790 Volt |            szanszkrit nyelven. ~Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék
  791 Volt |                      Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék az ott
  792 Volt |                  nyugalom Csendes éjjelébe, A gyászos sírhalom Megnyílt
  793 Volt |                 kebelébe. Közanyánk ölébe. ~A második versbe már belevegyült
  794 Volt |              második versbe már belevegyült a vén cseléd tört hangja is,
  795 Volt |                    Pál zúgó basszusa. ~Hová a világi Bajok nem tódulnak,
  796 Volt |                  világi Bajok nem tódulnak, A test kívánsági Hol mind
  797 Volt |            elnémulnak, Végképpen elmúlnak. ~A búskomor dal hangjai elenyésztek
  798 Volt |                     dal hangjai elenyésztek a homokpuszta csendjében;
  799 Volt |             csendjében; felváltotta őket az a rejtelmes dobogás, ami a
  800 Volt |                    a rejtelmes dobogás, ami a mélybe aláhulló göröngyök
  801 Volt |                  göröngyök zuhogása. ~Mikor a halom készen állt, Tseresnyés
  802 Volt |                    Pálhoz: ~- Segíts, uram, a sírkövet felállítani; ti
  803 Volt |                   Tseresnyés uram felállítá a sír elé a márványkockát,
  804 Volt |                    uram felállítá a sír elé a márványkockát, de nem úgy,
  805 Volt |                   síremléket szokás, kifelé a névvel, befelé a jelmondattal;
  806 Volt |                     kifelé a névvel, befelé a jelmondattal; hanem úgy,
  807 Volt |               jelmondattal; hanem úgy, hogy a név aláfelé lett fordítva,
  808 Volt |                     lett fordítva, lekerült a földbe, felyül maradt e
  809 Volt |                  Pál nagyon hevesen ingatta a fejét; keleti szokás szerint
  810 Volt |                    Barkó Pál elővevé övéből a delejtűt, letette a sírkő
  811 Volt |                  övéből a delejtűt, letette a sírkő lapjára; azután bambuszbotjával
  812 Volt |                 hány sing távolságra van ez a kő a nagy kereszttől a dombon.
  813 Volt |                 sing távolságra van ez a kő a nagy kereszttől a dombon.
  814 Volt |                   ez a kő a nagy kereszttől a dombon. A bambuszbot felső
  815 Volt |                   nagy kereszttől a dombon. A bambuszbot felső gombját
  816 Volt |                     fel valami kék irallal; a tekercset megint visszadugta
  817 Volt |                tekercset megint visszadugta a bot üregébe. ~És azután
  818 Volt |                  összefonva sokáig ott állt a nagy kereszt talpkövén,
  819 Volt |                   nagy kereszt talpkövén, s a maga előtt elterülő városra
  820 Volt |               nappal elébb az, aki most ott a négyszögű kő alatt nyugszik,
  821 Volt |                     kérdezé Tseresnyés uram a tudós utazótól. ~- Te, jó
  822 Volt |                     Te, jó ember, mégy haza a Magyar utcába; én is megyek
  823 Volt |                     megyek haza L'Hasszába, a Dhawalagiri hegy alatt. ~
  824 Volt |                     mentek együtt szótlanul a városon végig; a hosszú
  825 Volt |                  szótlanul a városon végig; a hosszú országúton végig;
  826 Volt |                    hosszú országúton végig; a kecskeméti kapun keresztül;
  827 Volt |             kecskeméti kapun keresztül; ott a Magyar utca sarkánál megálltak
  828 Volt |                     sarkánál megálltak mind a ketten, mintha el akarnának
  829 Volt |               egymáshoz közel vivén, azokat a Tseresnyés mester felé tartá.
  830 Volt |                   mester tudta jól, hogy ez a keleti üdvözlés módja, s
  831 Volt |                   üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt
  832 Volt |                lapítva tenyereit, két kezét a másik két tenyere közé fekteti: "
  833 Volt |             bátorkodott egy kérdést intézni a hírhedett utazóhoz: ~- Vannak-e
  834 Volt |             Magyarországon kívül magyarok? ~A tudós gondolkozott sokáig,
  835 Volt |                     az utazó tovább kísérte a kézművest a Magyar utcába,
  836 Volt |                  tovább kísérte a kézművest a Magyar utcába, lakása kapujáig. ~
  837 Volt |               Tseresnyés mester nyújtá neki a kezét kézszorításra. ~És
  838 Volt |                    utazó tudta meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek
  839 Volt |                  meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek ismernek
  840 Volt |             egymásra, kik kézszorítás alatt a középső ujjokat befogják. ~
  841 Volt |                     vannak-e még magyarok? ~A kézműves gondolkozott sokáig. ~-
  842 Ker  |               TALÁLJÁK~Ugyan pusztán maradt a Magyar utcai kis lak; a
  843 Ker  |                     a Magyar utcai kis lak; a jó öreg házigazda egész
  844 Ker  |              házigazda egész nap el jár-kel a hátulsó szobában, ahol a
  845 Ker  |                    a hátulsó szobában, ahol a költő lakott. Semmit meg
  846 Ker  |                  nem szabad abban mozdítani a helyéről. Ott hever a toll
  847 Ker  |             mozdítani a helyéről. Ott hever a toll az asztalon; ott vannak
  848 Ker  |                  vannak elszórva az ecsetek a festőtábla mellett. Nem
  849 Ker  |                     hogy hozzájuk nyúljon. ~A temetés utáni napon eljött
  850 Ker  |                  utáni napon eljött faluról a Miska gyereknek a mostohaapja;
  851 Ker  |                   faluról a Miska gyereknek a mostohaapja; azt mondta,
  852 Ker  |                  azt mondta, hogy hazaviszi a fiát. Rossz kölyök ugyan,
  853 Ker  |                     nem hagyhatja itt ebben a városban, ha mostohája is. ~
  854 Ker  |                   is. ~Nehány nap múlva meg a vén cselédnek még vénebb
  855 Ker  |                  falu végén. De ott csendes a világ; nem halnak az emberek,
  856 Ker  |                    hát csak elviszi magával a testvérét ebből a fertőzött
  857 Ker  |                   magával a testvérét ebből a fertőzött városból. ~Tseresnyés
  858 Ker  |           Tseresnyés uram tehát maga maradt a háznál, s egyedül beszélgetett
  859 Ker  |                      s egyedül beszélgetett a pókkal, ki a szegletben
  860 Ker  |                   beszélgetett a pókkal, ki a szegletben szemfödeleket
  861 Ker  |                  fogoly legyeket énekeltet, a halálórabogárral, ki páratlan
  862 Ker  |                     az ágydeszkák között, s a szúval, ki a keményfában
  863 Ker  |           ágydeszkák között, s a szúval, ki a keményfában perceg. ~"Látjátok.
  864 Ker  |             keményfában perceg. ~"Látjátok. A vásott rossz fiúért eljött
  865 Ker  |                  vásott rossz fiúért eljött a mostohaapja, elvitte magával.
  866 Ker  |               mostohaapja, elvitte magával. A vén cselédért eljött a nénje,
  867 Ker  |                      A vén cselédért eljött a nénje, a koldusasszony,
  868 Ker  |                   cselédért eljött a nénje, a koldusasszony, s elvitte
  869 Ker  |                 Pedig ők olyan nagy urak!" ~A pók, a szú, a halálórabogár
  870 Ker  |                   olyan nagy urak!" ~A pók, a szú, a halálórabogár elhallgattak,
  871 Ker  |                  nagy urak!" ~A pók, a szú, a halálórabogár elhallgattak,
  872 Ker  |                   be, és leül vele szemközt a pamlagra. Az asszonyság
  873 Ker  |            asszonyság előkelő úrhölgy, s ha a lelki gyötrelem úgy meg
  874 Ker  |                talán mindjárt rá is ismerne a mester. Azonban bámulva,
  875 Ker  |                    ébredő, intézi hozzá ezt a kérdést: ~- Mi tetszik itt,
  876 Ker  |                    tetszik itt, asszonyom? ~A nagyasszony még mindig büszke
  877 Ker  |                    ha gyöngeséget árulna el a közrendű ember előtt, tud
  878 Ker  |                 Vezessen ön el hozzá. ~Erre a szóra egészen fölébredt
  879 Ker  |                     szóra egészen fölébredt a mester. Odament az úrhölgy
  880 Ker  |                     hanem eltávozott. ~Ment a lelkészi hivatalba tudakozódni. ~
  881 Ker  |                     hivatalba tudakozódni. ~A protestáns lelkész ugyan
  882 Ker  |                 öreg asszony végigtudakozta a város minden parókiáját.
  883 Ker  |                    értek. ~Elment oda, ahol a gyászszertartásokat rendezik.
  884 Ker  |                  azok az emberek, kik akkor a gyászhintóval voltak, maguk
  885 Ker  |                  hete is! ~Most sorba vette a temetőket. A sírásóknál
  886 Ker  |                    sorba vette a temetőket. A sírásóknál tudakozódott.
  887 Ker  |                   nyomra vezetni. Ki tudná, a lezajlott országos zűrzavarban
  888 Ker  |                  zűrzavarban ki hova jutott a frissen kaszált rendben,
  889 Ker  |                 frissen kaszált rendben, ha a sírkövek és keresztek meg
  890 Ker  |                   keresztek meg nem mondják a nevét. ~Azok pedig nem mondták
  891 Ker  |            gyönyörűséggel mondogatá odahaza a kis szobában a póknak, a
  892 Ker  |            mondogatá odahaza a kis szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek: ~"
  893 Ker  |                    a kis szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek: ~"
  894 Ker  |                szobában a póknak, a szúnak, a halálóraverőcnek: ~"Keresi
  895 Ker  |          gyászkerete volt kívül-belül. ~Ezt a levelet Dorothea grófné
  896 Ker  |                levelet Dorothea grófné írta a kézművesnek: "Kedves jó
  897 Ker  |                       Keresi ő is!" - mondá a mester a néma laktársaknak.
  898 Ker  |                     ő is!" - mondá a mester a néma laktársaknak. Csak
  899 Ker  |                   aztán megnyugtató választ a grófnénak. Ne aggódjék az
  900 Ker  |        eltemetettnek keblén. Hat láb mélyen a föld alatt: és vele együtt
  901 Ker  |                  alatt: és vele együtt azok a száraz nefelejcsek, mik
  902 Ker  |                    voltak összekötve; és az a levél, amin utolsó tekintete
  903 Ker  |              megtört. Mind együtt feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak
  904 Ker  |              alusznak vele boldogan. Legyen a grófnő megnyugodva. ~De
  905 Ker  |                     nemsokára megjött ismét a nagyasszony. ~Most már nem
  906 Ker  |                      én nem tudok sírni. De a szívem akar megszakadni.  -
  907 Ker  |               között vérzett el cseppenkint a rettenetes munkában, hogy
  908 Ker  |                     ő sírjához sem önt, sem a most élő ivadékból senkit;
  909 Ker  |                Azzal bevonult hálókamrájába a mester, s magára zárta az
  910 Ker  |                    ajtót, otthagyva egyedül a nagyanyát. ~Jenőyné azért
  911 Ker  |                ígérete mellett. Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú
  912 Ker  |                mindennap végtül végig járta a temetőket, sorban elolvasva
  913 Ker  |                 temetőket, sorban elolvasva a legkisebb sírkeresztnek
  914 Ker  |              mellette. ~Tízszer is elolvasá a márványkocka felső lapjára
  915 Ker  |                      de akinek madonnaarcán a szenvedés sietteté az idők
  916 Ker  |         találkozzanak. ~Az is sorba olvasta a kőemlékeket, a kis fakereszteket;
  917 Ker  |                sorba olvasta a kőemlékeket, a kis fakereszteket; az is
  918 Ker  |         fakereszteket; az is sokszor elment a márványkocka mellett, az
  919 Ker  |                      az is elolvasá sokszor a sejtelmes három igét: "Volt.
  920 Ker  |                   De annak megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor
  921 Ker  |                    szíve, hogy valahányszor a sír mellett elhaladt - szépen
  922 Ker  |                   leszakítson egyet azokból a sírhalmokon otthon lakó
  923 Ker  |                  sárga virágokból, amik tán a halottak nefelejcsei, s
  924 Ker  |                    rajta, vajon ki lehet az a boldog, akiről azt mondja
  925 Ker  |                   boldog, akiről azt mondja a kő, hogy "Volt." - "Nincs."
  926 AHarc|                                             A HARC VÉGE~Tizenharmadik
  927 AHarc|                  még három évvel meghaladva a trójai háború tartamát,
  928 AHarc|                  tartamát, csakugyan eldűlt a Csollánék pere. ~Bölcs,
  929 AHarc|                ítéletet hozott az areopág. ~A felek között nem lévén bebizonyítva
  930 AHarc|               engesztelhetlen gyűlölet, sem a hűtelenség, sem semmi impedimentum
  931 AHarc|               matrimonii nem forogván fenn, a házasság felbontatlan marad,
  932 AHarc|                házasság felbontatlan marad, a nő tartozik férjéhez visszamenni,
  933 AHarc|              tartozik férjéhez visszamenni, a férj pedig tartozik őt visszafogadni;
  934 AHarc|                 világos kifejezése szerint: a férj tartozik nejét minden
  935 AHarc|                      s azon túl béke legyen a hívek között. ~Tehát Menelaosz
  936 AHarc|             Menelaosz csakugyan visszakapta a maga Helenáját tizenhárom
  937 AHarc|                    Van egy rettentő nemezis a szép asszonyokra nézve,
  938 AHarc|                     hogy "szép asszony". Ez a nemezis pedig az, hogy jön
  939 AHarc|                    jön egy idő, amikor csak a cím marad meg. Némely szép
  940 AHarc|                   formátlansággá ferdül el; a kacér kacsintás ideges vidrángássá
  941 AHarc|                 kecspótlékok honosulnak meg a pipereasztalon, a tükör
  942 AHarc|            honosulnak meg a pipereasztalon, a tükör nem akar többé hazudni,
  943 AHarc|                 egészen fölébreszti álmából a szépasszonyt. ~Katinkát
  944 AHarc|                Ekkor vette észre, hogy kezd a szépsége kimenni a divatból. ~
  945 AHarc|                     kezd a szépsége kimenni a divatból. ~Nagy kegyetlenségnek
  946 AHarc|                  mikor egy bosszúálló férfi a szeretett hölgyet meglövi
  947 AHarc|                     még mindig szerelem. Az a minden gyilkolásnál nagyobb
  948 AHarc|            közforgalomba. ~Tapasztalá, hogy a halálvész elmúlta után is
  949 AHarc|                     elmúlta után is kerülik a háza táját. A nevetségessé
  950 AHarc|                    is kerülik a háza táját. A nevetségessé lett asszonyt
  951 AHarc|               asszonyt jobban kerülik, mint a rossz hírű nőt. ~Most már
  952 AHarc|                     maga sem bánta, hogy ha a válóperében hozott ítéletet
  953 AHarc|                 válóperében hozott ítéletet a legfőbb törvényszék is megerősíti.
  954 AHarc|                    Városunott lett. Vágyott a birkabégetés után! ~Csupán
  955 AHarc|                   bizottság kinevezve, mely a nő és férj vagyonát külön
  956 AHarc|                    szabályozza. ~Csollán úr a törvények iránti legmélyebb
  957 AHarc|                   legmélyebb tisztelettel s a szépnem iránti legbuzgóbb
  958 AHarc|               nagyszámú társzekerekkel, mik a delnő bútorait voltak a
  959 AHarc|                     a delnő bútorait voltak a Tiszántúlra elcepelendők.
  960 AHarc|                     legszebb lovat fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb
  961 AHarc|                legelegánsabb frakkot talált a zsibvásáron, azt vásárolta
  962 AHarc|             vásárolta meg saját magának, és a frakk fölé a legfinomabb
  963 AHarc|                    magának, és a frakk fölé a legfinomabb felsőkabátot
  964 AHarc|             felsőkabátot vette meg ugyanott a Kohlmarkton; amely öltöny
  965 AHarc|           szabólegény fuserozhatta el, mert a szárnyai oly rövidek voltak,
  966 AHarc|                    oly rövidek voltak, hogy a frakk vége hosszan kilógott
  967 AHarc|                alóla, míg az ujjai Bertinek a körme hegyéig értek, úgyhogy
  968 AHarc|                kellett azokat gyűrnie, hogy a kést, villát fel ne szedje
  969 AHarc|                velük. Cilinderkalapot pedig a legmagasabbat választá ki,
  970 AHarc|          legmagasabbat választá ki, szintén a zsidópiacon: az volt az
  971 AHarc|                  hitestársa háza elé Berti. A lovakat fehér parókás kocsis
  972 AHarc|             háromszegletű kalapban, s hátul a bakon szerecsen inas kapaszkodott
  973 AHarc|                 szerecsen inas kapaszkodott a szíjba, veres frakkban.
  974 AHarc|                Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka juhászkutya
  975 AHarc|                 szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt képű
  976 AHarc|            kisuvikszolt képű cigánygyerek. ~A tizenhárom év utáni törvény
  977 AHarc|           parancsolta találkozás méltó volt a tisztes párhoz. ~Csollánné
  978 AHarc|                 érte jövő férjét, aminek az a világos célja volt, hogy
  979 AHarc|                     kifogás. ~Csollán Berti a legilledelmesebb kapriolokkal
  980 AHarc|                 bakakáplártól tanulta volna a menüett-táncot. ~Viszont
  981 AHarc|              szenvelgő édeskedéssel fogadta a megtérő férjet, mint egy
  982 AHarc|                     úri asszonysággal, akit a törvény neki ítélt, az ítélet
  983 AHarc|                  beszélni, mint németül, ez a tudomány pedig őnála igen
  984 AHarc|                     szóból állt, annálfogva a beköszöntés nemigen ment
  985 AHarc|                   jött Katinka ölebecskéje, a kis kövér, túlhízott mopszli,
  986 AHarc|                   véve egész Adelungot, ezt a helyes megjegyzést hallatá: ~-
  987 AHarc|             beszéljen vele magyarul. ~Berti a szabadsággal élve megérteté
  988 AHarc|                   tanácsot, átadá egymásnak a hitestársakat. - Ó, milyen
  989 AHarc|                    grandezzájával vezeté le a lépcsőkön a nagyságos asszonyt:
  990 AHarc|        grandezzájával vezeté le a lépcsőkön a nagyságos asszonyt: a hidalgóból
  991 AHarc|             lépcsőkön a nagyságos asszonyt: a hidalgóból csak egy hiányzott:
  992 AHarc|              hidalgóból csak egy hiányzott: a kalap a fejéről; azt világért
  993 AHarc|                 csak egy hiányzott: a kalap a fejéről; azt világért föl
  994 AHarc|                    tette volna, hanem vitte a hóna alatt, öblével kifelé
  995 AHarc|                      Mikor Katinka meglátta a pompás hintót, fehér parókás
  996 AHarc|                    fehér parókás kocsist és a bakon álló szerecsent, egy
  997 AHarc|                    az orrát. Ez már túlzása a kötelességnek, s egészen
  998 AHarc|                  embert emiatt. Aztán minek a lovak nyakára a csengő? ~
  999 AHarc|                 Aztán minek a lovak nyakára a csengő? ~Azonban ellenvetését
 1000 AHarc|                  ragadnak el bennünket ezek a paripák? - kérdé húzódozva