Fejezet

12001 35   |                      kedves uramöcsém, most a bagázsiját felhozatni megy,
12002 35   |                      Nem biz én. ~- Hát hol a bagázsija? ~- A Duna fenekén. ~-
12003 35   |                     Hát hol a bagázsija? ~- A Duna fenekén. ~- A - a!
12004 35   |            bagázsija? ~- A Duna fenekén. ~- A - a! Azok a szép képek is? ~-
12005 35   |                      A Duna fenekén. ~- A - a! Azok a szép képek is? ~-
12006 35   |                     fenekén. ~- A - a! Azok a szép képek is? ~- Azok is. ~-
12007 35   |          uramöcsémet Béni bácsi, s minthogy a mamát sem hallotta lármázni,
12008 35   |                  rágyújtott, s újra kidugta a fejét az ablakon; ezúttal
12009 35   |              ablakon; ezúttal ügyelve, hogy a hímzett ablakvánkost félretolja
12010 35   |                     ablakvánkost félretolja a könyöke alól, minthogy már
12011 35   |                     arra rezzent fel, mikor a mama kijött a szobából.
12012 35   |                    fel, mikor a mama kijött a szobából. Azt pedig megtudta
12013 35   |                  pedig megtudta abból, hogy a mama úgy csapta be maga
12014 35   |                         Rákönyökölhetsz már a hímzett vánkosra - mondta
12015 35   |                    minden. Magad vagy az úr a háznál. ~E szótól aztán
12016 35   |               megrettent szegény Béni, hogy a pipát kiejté a kezéből az
12017 35   |                   Béni, hogy a pipát kiejté a kezéből az utcára. ~- Tied
12018 35   |                     sírni kezdett, s bement a hálószobájába, ott lefeküdt
12019 35   |                      Béni bácsi pedig leült a székre, melyen addig térdelt,
12020 35   |                   le tőle úgy az álla. ~Még a pipáját is otthagyta az
12021 35   |             idegennek érezhette magát ebben a városban, mintha nem a Duna
12022 35   |                ebben a városban, mintha nem a Duna vetette volna ki a
12023 35   |                     a Duna vetette volna ki a partra, hanem a tenger valamelyik
12024 35   |                    volna ki a partra, hanem a tenger valamelyik dél-amerikai
12025 35   |                   idegen szabású öltözetre, a változtatott szakállviselésre,
12026 35   |                 kopott öltözetben, húzza le a kalapot a szemére, arcán
12027 35   |              öltözetben, húzza le a kalapot a szemére, arcán mutassa belül
12028 35   |               viselt gondjait, s végigmehet a városon anélkül, hogy valaki
12029 35   |                   utcán végig, mely kivezet a városból. Az utcának egy
12030 35   |                helyen éppen márványból volt a járda, ott eszébe jutott,
12031 35   |                    eszébe jutott, hogy ezen a márványon ő sokat járt valaha.
12032 35   |                    volt egy úri ház, aminek a kapuja fölött nagy kőcímer
12033 35   |                  kőcímer volt kifaragva. Ez a kapu is ismerős volt. És
12034 35   |                     zongoráznak, és kiállni a fényes társaság elé a sima
12035 35   |               kiállni a fényes társaság elé a sima parkettre, és sarkantyús
12036 35   |              sarkantyús bokáit összeütni, s a délceg magyar magántáncot
12037 35   |                 szép grófnő, virulnak-e még a nefelejcsek?" ~A kapus megszólítása
12038 35   |             virulnak-e még a nefelejcsek?" ~A kapus megszólítása téríté
12039 35   |                 megnézte ön már magának azt a címert ott a kapu fölött? ~
12040 35   |                    magának azt a címert ott a kapu fölött? ~Ez sem ismert
12041 35   |              ezüstgombos nagy buzogánnyal. ~A megszólításra Kálmán tekintete
12042 35   |                   Kálmán tekintete leszállt a fellegekből, s csizmáira
12043 35   |                     Biz azok sárosak voltak a hosszú gyalogúttól. S másik
12044 35   |           birtokában. Ami rajta volt, s ami a szívében volt, az volt mindene.
12045 35   |               keserű utasítása: "keresd fel a legpiszkosabb kávéházat". ~
12046 35   |                 kávéházat". ~Ez utasításnak a legjobban engedelmeskedett,
12047 35   |                engedelmeskedett, ha lépteit a Zrínyi felé fordítá. Ott
12048 35   |              alacsony emeletes ház, melynek a teteje is emeletes, magasabb,
12049 35   |                    emeletes, magasabb, mint a házfal. ~Ez igazán olyan
12050 35   |                tömörülve, hogy ott mindjárt a levegőbe beburkolhatja magát,
12051 35   |                 Három pislogó lámpa küzdött a félhomállyal, de hamar megadta
12052 35   |             holdudvart kerített maga körül. A terem hosszában tömör oszlopok
12053 35   |                mellett könnyű volt elosonni a tolvajkereső komisszárius
12054 35   |              tolvajkereső komisszárius vagy a hajhász hitelező szemei
12055 35   |               hajhász hitelező szemei elől. A szögletbe hajló terem két
12056 35   |                  munkába izzadt tekézőktől, a szögleten volt a kávés rekesze,
12057 35   |                tekézőktől, a szögleten volt a kávés rekesze, melyben felbodrozott
12058 35   |       kétségbevonhatatlan vágyat árulnak el a meg nem láttatás után, hogy
12059 35   |                     nem láttatás után, hogy a mellettük elhaladó megbántani
12060 35   |                     asztalnál, s öten-hatan a hátuk mögött belebeszélnek
12061 35   |                  hátuk mögött belebeszélnek a játékba; egy színházi tapsonc
12062 35   |                      mint Macbeth árnyképei a pipafüst ködfátyolában,
12063 35   |                 egész nap nem evett. ~Amint a szemei hozzászoktak a füsthöz,
12064 35   |                 Amint a szemei hozzászoktak a füsthöz, elkezdte a barlanglakókat
12065 35   |            hozzászoktak a füsthöz, elkezdte a barlanglakókat szemügyre
12066 35   |                  lélegzett. ~Az idő telt, s a kávéház népessége szaporodott.
12067 35   |              kávéház népessége szaporodott. A kis asztal mellett még volt
12068 35   |                     Egyszer megfogja valaki a kezét, és a fülébe súg: ~-
12069 35   |                 megfogja valaki a kezét, és a fülébe súg: ~- Jenőy úr. ~
12070 35   |                   hogy az az ő saját neve. ~A megszólító ott ült az asztal
12071 35   |                    Ön az, Tseresnyés uram? ~A csizmadia arca csakolyan
12072 35   |                  arca mosolyogva fejezte ki a viszontlátás örömét. ~-
12073 35   |                    uram. Aztán be sem várta a feleletet, hanem tovább
12074 35   |              találkozunk most e helyen mind a ketten; ön is arra vár itt,
12075 35   |         megtraktálja, akár összevész velük, a vége az, hogy kilökik az
12076 35   |                    fogni és hazavezetni. ~- A nejéhez? ~- Nem oda, hanem
12077 35   |                      Nem oda, hanem hozzám. A neje Budán lakik, és odáig
12078 35   |              hatalom, mely elcepelje; hanem a szomszéd utcáig valahogy
12079 35   |                    elcsalom, s otthon aztán a kis szobában lefektetem.
12080 35   |                   magát. ~Kálmán megszorítá a kézműves kezét. ~- Ugyebár -
12081 35   |                   kezét. ~- Ugyebár - monda a csizmadia - most már ketten
12082 35   |                  könnyebben vigyázunk reá? ~A csizmadia nem kérdezte sem
12083 35   |               azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről, a tudósokról,
12084 35   |                    odajárt, a színészekről, a tudósokról, a közönségről. ~
12085 35   |                 színészekről, a tudósokról, a közönségről. ~Eközben lassan
12086 35   |               Eközben lassan eltelt az idő. A pincérek ismerték már Tseresnyés
12087 35   |                    inkább összehordták neki a hírlapokat, amiket olvasni
12088 35   |                aztán nagy zajjal jöttek elő a zárt szoba lakói, a kártyahősök. ~
12089 35   |                     elő a zárt szoba lakói, a kártyahősök. ~Elszomorító
12090 35   |                      vágytól halálsápadtak, a veríték a homlokon feledve. ~
12091 35   |                    halálsápadtak, a veríték a homlokon feledve. ~Azok
12092 35   |                    Már ittas volt; énekelt. A kezében egy török meggyfa
12093 35   |                   aztán maga körül telepíté a barlang legkorhelyebb népét,
12094 35   |                  cukorral, azt meggyújtá, s a lángoló tálat körülülő csorda
12095 35   |               nevetett rajta mindenki. ~Azt a meggyfa pipaszárt úgy viselte
12096 35   |               meggyfa pipaszárt úgy viselte a kezében, mint valami királyi
12097 35   |                   érte nagyon, ha megfogták a királyi pálcát a kezében,
12098 35   |                  megfogták a királyi pálcát a kezében, mikor meg akart
12099 35   |                     te rabszolga? - rivallt a felszolgáló pincérre. ~Az
12100 35   |              Őfelsége Mátyás király. ~- Fia a nagy Hunyadi Jánosnak -
12101 35   |               Hunyadi Jánosnak - veté utána a részeg. ~"Éljen Hunyadi
12102 35   |                  király!" - ordíták kacagva a korhelyek, s felemelték
12103 35   |                     felemelték őt székestül a levegőbe. ~Tseresnyés uram
12104 35   |                     állítja magáról, hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága -
12105 35   |                  hogy ő a Mátyás király. Ez a bolondsága - szegénynek.
12106 35   |             bolondsága - szegénynek. S ezek a lumpok tudják azt már, s
12107 35   |                      ha feltűnőnek találták a hasonlatosságot közte és
12108 35   |                    hasonlatosságot közte és a nagy király arcképe között;
12109 35   |                    között; ha pedig egyszer a pohár fenekére mélyebben
12110 35   |                    bele lehetett vinni ebbe a bolondságba. ~A kozákok
12111 35   |                  vinni ebbe a bolondságba. ~A kozákok között volt egy
12112 35   |                 akart ráismerni, s biztatta a barátait, hogy álljanak
12113 35   |                 egyszer jó közel jött hozzá a Hunyadi családnak az esküdt
12114 35   |                ellensége, olyat húzott neki a fejére a királyi meggyfa
12115 35   |                  olyat húzott neki a fejére a királyi meggyfa pipaszár
12116 35   |                     hogy annak összehorpadt a cilindere. ~Ebből azután
12117 35   |                 azután nagy lázadás támadt; a Garák és Ujlakyak letaszították
12118 35   |                     letaszították őfelségét a trónusáról, míg Czillei
12119 35   |               kapott felségsértési dühében; a pincér sietett puncsostálát
12120 35   |                     puncsostálát megmenteni a rebellió színhelyéről; mire
12121 35   |                  ami nem ment anélkül, hogy a meggyfa pipaszár még egynehány
12122 35   |                    uram és Kálmán vették át a neki szánt oldalba ütéseket,
12123 35   |                    el tudtak vele hatolni. ~A veszett Czillei azonban
12124 35   |               Czillei azonban utána szaladt a dákóval, s hozzácsapván
12125 35   |                     Kálmán eléje nem tartja a karját, amidőn aztán a tekebot
12126 35   |               tartja a karját, amidőn aztán a tekebot az ő karján tört
12127 35   |                   karján tört ketté, s csak a hátán csapott végig Bányavárynak,
12128 35   |              becsapták utána az ajtót, hogy a cirkáló tűzőrség meg ne
12129 35   |              cirkáló tűzőrség meg ne hallja a lármát. ~A két jó barátnak
12130 35   |                    meg ne hallja a lármát. ~A két jó barátnak fogni kellett
12131 35   |                     vagy vissza ne menjen. ~A hátát tapogatta, és büszke
12132 35   |           ostromoltam, s mint kém beszöktem a vívott város kapuján, egy
12133 35   |                  királynak, s nagyot húzott a pálcájával a hátamra. Igaz-e,
12134 35   |                  nagyot húzott a pálcájával a hátamra. Igaz-e, hogy a
12135 35   |                     a hátamra. Igaz-e, hogy a hátamra húztak, vagy sem? ~-
12136 35   |               fölséges uram - hagyá helyben a csizmadia -, de mármost
12137 35   |                       Árulás volt! - mondta a színész. - Áruló volt a
12138 35   |                     a színész. - Áruló volt a saját titkárom, ki sátorom
12139 35   |                   sátorom falán megjegyezte a helyet, ahol ülni szoktam. ~
12140 35   |                   ahol ülni szoktam. ~Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás. ~-
12141 35   |                Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás. ~- De hát kik
12142 35   |                        esedezék nyájaskodva a csizmadia. ~- Ahán! Te vagy
12143 35   |                 csizmadia. ~- Ahán! Te vagy a cinkotai kántor. Teneked
12144 35   |                   hogy dupla itcét rendelek a számodra. Gyere vissza a
12145 35   |                    a számodra. Gyere vissza a kocsmába, hadd tapasztalom,
12146 35   |               parancsomat! ~- Nem vagyok én a cinkotai kántor, fölséges
12147 35   |                    fölséges uram - szabódék a csizmadia. - Én csak az
12148 35   |                     csizmadia. - Én csak az a bizonyos varga vagyok. ~-
12149 35   |                fogta róka, varga fogta mind a kettő". Hahaha! Még most
12150 35   |                 ajándéknak előre lefoglalta a sáfár, felét az ajtónálló.
12151 35   |                    ajtónálló. Nem ez itt az a sáfár? ~- Nem, fölséges
12152 35   |               fölséged krónikaírója. ~- Ah! A tudós Galeotti? - szólt
12153 35   |                    uram, haza, hadd írja le a tudós Galeotti felséged
12154 35   |                 napról. ~Ebben megnyugodott a képzelt király, s ráállt,
12155 35   |                  szép szerével elcsalogatni a szomszéd utcáig, ahol Tseresnyés
12156 35   |                     az most be van zárva, s a kapus aluszik. ~Ekkor aztán
12157 35   |         megbikacsolta magát, hogy miért van a királyi várlak éjszaka bezárva.
12158 35   |                bezárva. Ez már megint annak a Szilágyi Mihálynak a cselszövénye,
12159 35   |                  annak a Szilágyi Mihálynak a cselszövénye, meg az ő áruló
12160 35   |                    belőle csinálni rögtön. ~A csizmadia csitította, hogy
12161 35   |                     volt Budán kutyavásár!" A kóborló kutyák kirekesztése
12162 35   |                     kirekesztése végett van a vár bezárva. ~Nem nyugodott
12163 35   |                 nyugodott meg benne, erővel a várba akar rontani. ~- No
12164 35   |                      No hát jól van - monda a csizmadia. - Menjünk a várba.
12165 35   |                monda a csizmadia. - Menjünk a várba. A felséges asszony
12166 35   |               csizmadia. - Menjünk a várba. A felséges asszony úgyis nyugtalanul
12167 35   |                    férjét. ~Ez használt. ~- A feleségem? - szólt visszahőkölve
12168 35   |            feleségem? - szólt visszahőkölve a színész, s nagyon meggondolta
12169 35   |                  nehezen bekanyarodtak vele a Magyar utca szegletén. ~
12170 35   |                 valami boltcímeren megakadt a szeme. ~- Ez itt az én címerem!
12171 35   |                 Hogy jön ide az én címerem? A holló, szájában a gyűrűvel. ~
12172 35   |                  címerem? A holló, szájában a gyűrűvel. ~Hasztalan volt
12173 35   |                    oroszlán, s nem gyűrű az a szájában, hanem sósperec:
12174 35   |                      felséges uram - mondta a varga. - Amoda van egy lámpás;
12175 35   |                     megállunk, s amint ezek a házak szépen sorban elmendegélnek
12176 35   |                   mikor ez az ajtó is odaér a lámpás elé, akkor megnézzük,
12177 35   |                elhitte az ittas ember, hogy a házak mendegélnek, s el
12178 35   |                   el hagyta magát édesgetni a lámpásig, útközben azzal
12179 35   |                      útközben azzal kínozva a szegény csizmadiát, hogy "
12180 35   |               csizmadiát, hogy "miért nincs a csóri csukának mája?" ~A
12181 35   |                    a csóri csukának mája?" ~A lámpástól már csak ötven
12182 35   |                     veszedelem következett. A Cukor utcán végigjött ügetve
12183 35   |                Cukor utcán végigjött ügetve a cirkáló lovas őrszem, s
12184 35   |                     cirkáló lovas őrszem, s a lódobajra felriadt Bányaváry. ~-
12185 35   |                     ottan Holubár! - kiálta a patról káplárra mutatva. -
12186 35   |                káplárra mutatva. - Holubár, a cseh óriás! Ott jön engemet
12187 35   |                     vagyok. Le foglak dobni a porba, gőgös óriás, hogy
12188 35   |                    porba, gőgös óriás, hogy a csontod törik bele. Lovamat
12189 35   |                   gyorsan, hadd taszítom őt a porba! Lovamat ide! ~És
12190 35   |                   dárdául kapva hóna alá és a jobb markába, készült megrohanni
12191 35   |                 markába, készült megrohanni a lovas cirkálót. ~- Felséges
12192 35   |                 cirkálót. ~- Felséges uram, a lova nincs közel - mentegetőzék
12193 35   |                  nincs közel - mentegetőzék a jámbor varga -, hanem kegyeskedjék
12194 35   |                  aztán úgy attakírozzuk meg a cseh óriást. ~S azzal lekuporodott
12195 35   |               óriást. ~S azzal lekuporodott a handabandázó elé, akit Kálmán
12196 35   |                     akit Kálmán felsegített a csizmadia vállaira. Tseresnyés
12197 35   |                Tseresnyés uram aztán, amint a nyakába kaphatta őfelségét,
12198 35   |                      s hóna alá szoríthatta a két lába szárát, nekiiramodott
12199 35   |                     szobájába érve, hátáról a vetett ágyba le nem dobhatta;
12200 35   |                   elesik, s vagy kifosztják a tolvajok, vagy beviszi a
12201 35   |                    a tolvajok, vagy beviszi a patról. Mikor olyan nagyon
12202 35   |             talentum így pusztul el. ~- Hát a neje? - kérdé Kálmán szorongva. ~-
12203 35   |                    egy mártír. Budán lakik, a vár alatt, egy szűk utcában,
12204 35   |                  utcában, egy kis szobában. A szomszédok látják, hogy
12205 35   |                    látják, hogy reggelig ég a gyertya az ablakában, s
12206 35   |                 dolgozik. Egész éjjel várja a férjét. Mert néha mikor
12207 35   |                 Mert néha mikor elkártyázza a pénzét, korábban otthagyja
12208 35   |                  pénzét, korábban otthagyja a kávéházat s kevésbé ittas,
12209 35   |                hazamegy. Sohasem kérdi tőle a neje, hogy hol volt. Sohasem
12210 35   |              szerepet játszik, ahol szenved a nő, akkor igazi könnyeket
12211 35   |                akkor igazi könnyeket látnak a szemében. Azt mondják, hogy "
12212 35   |                    Azt mondják, hogy "érzi" a szerepét. ~Kálmán a szék
12213 35   |                   érzi" a szerepét. ~Kálmán a szék támláját szorongatta
12214 35   |                közel vagy hozzá, hogy ezzel a székkel itt a fejedet bezúzzam!" ~
12215 35   |                    hogy ezzel a székkel itt a fejedet bezúzzam!" ~A vén
12216 35   |                   itt a fejedet bezúzzam!" ~A vén nőcseléd azalatt sonkát,
12217 35   |                  vacsoráltunk, uram - szólt a varga -, tartson velem.
12218 35   |                  rajta. ~Kálmánnak jólesett a kínálás, mert aznap még
12219 35   |                      Hagyott magának szelni a sonkából, kenyérből, s hozzálátott
12220 35   |                    felőle győződve - mondta a csizmadia -, hogy ön az
12221 35   |                   ki tudja gyógyítani ebből a betegségből. Önt nagyon
12222 35   |           kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb szemrehányásokat,
12223 35   |                vigasztalni. Hanem ha valaki a megszokott hajlandóságának
12224 35   |                     amikor felhevülten megy a betegségévé vált ragályos
12225 35   |              korcsmába, ahol nincsenek ezek a lumpok: hát lassankint kigyógyítaná
12226 35   |                     lassankint kigyógyítaná a bajából. Mert baj ám ez,
12227 35   |                   baj ám ez, nyavalya, mint a lunátikusság; mint a nehéz
12228 35   |                   mint a lunátikusság; mint a nehéz kórság, amit gyógyítani
12229 35   |                   szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia kezét. - Lássa
12230 35   |                 mondott, hogy hagyjak békét a nagy históriai alakoknak;
12231 35   |                     alakoknak; nyúljak bele a mindennapi életbe, s azt
12232 35   |                  életbe, s azt mutassam fel a közönségnek. Azalatt, míg
12233 35   |              Győrtől nagy lassan szállított a tölgyfa hajó, nekiültem
12234 35   |                  egy vígjátékot írni; mikor a hajó elsüllyedt, éppen készen
12235 35   |               lettem vele. Háromnapi munka. A tragédiámon három évig dolgoztam.
12236 35   |                    készülnek, addig nem fog a mi barátunk korhely társaságba
12237 35   |                elkopik, akkorra készen lesz a másik. Sohasem engedem kijőni
12238 35   |                      Sohasem engedem kijőni a munkából. Ez kigyógyítja
12239 35   |                  indítványt próbálok tenni. A siker elbízottá teszi az
12240 35   |                    Milyennek találta ön ezt a mai vacsorát? ~- Fölséges
12241 35   |              vacsorát? ~- Fölséges volt! ~- A kenyér nem nagyon barna? ~-
12242 35   |            indítványom oda megy ki, hogy ez a barna kenyér, ez az egyszerű
12243 35   |                   az egyszerű vendégség, ez a puszta falazatú szoba önnek,
12244 35   |           helyzetben van ön most - folytatá a csizmadia -, s urát is adom,
12245 35   |                    hogy miként tudom. Önnek a nagyanyja itt lakik Pesten;
12246 35   |                megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember, aki azt
12247 35   |                     hóbortos ember, aki azt a szegény komédiás fejedelmet
12248 35   |                      hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony gyűlöli ezt
12249 35   |                  tudja, hogy miért. Egyszer a nagyasszony magához hivatott
12250 35   |                   bácsinak szabjak csizmát. A jó Béni bácsinak tizenhárom
12251 35   |           tizenhárom tyúkszeme nőtt, amióta a pesti kövezetet a pesti
12252 35   |                    amióta a pesti kövezetet a pesti topányokban járja,
12253 35   |                 járja, egészen sántít bele. A nagyasszony bennem helyezé
12254 35   |                     állt velem, s egyik szó a másikat adta. Kikérdezett,
12255 35   |                   miért hordom én esténkint a részeg komédiást magamhoz
12256 35   |                  keresztül valami társzekér a sötétben; vagy botorkáznék
12257 35   |                      vagy botorkáznék végig a hídon, talán majd belebuknék
12258 35   |                  talán majd belebuknék róla a Dunába. Azután elmondta
12259 35   |                   jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött, hogy önt
12260 35   |                   festővé lesz, s elfelejti a komédiás atyafiságot. Meg
12261 35   |               atyafiságot. Meg is mutogatta a nagyasszony a szép festményeket,
12262 35   |                     mutogatta a nagyasszony a szép festményeket, amiket
12263 35   |             megígérem, hogy felhagyok azzal a bolondsággal, hogy azt a
12264 35   |                    a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás, részeges
12265 35   |                    nem cselekszem. És óvtam a nagyasszonyt, nehogy meg
12266 35   |         nyomorúságban vannak, mert ön abban a percben falhoz vágja a festékeit,
12267 35   |                abban a percben falhoz vágja a festékeit, hazajön, és éppen
12268 35   |                      és éppen úgy fogja azt a sárba esett igazgyöngyöt
12269 35   |                miként én magam. Ezért aztán a nagyasszony nagyon megharagudott
12270 35   |                   azt mondta, hogy nem kell a Béninek több csizma, járni
12271 35   |                  abroszához többé nem törli a késit, hanem mehet az utcára,
12272 35   |                    az utcára, és tanulhatja a nyomorúságot; mert ő minden
12273 35   |                  feleltem rá többet semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet,
12274 35   |                    semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet, s iparkodtam
12275 35   |               köpönyegemet, s iparkodtam ki a házból. És íme bekövetkezett,
12276 35   |                   eledel. - Mi kell több? - A többit belül viseli ön.
12277 35   |                  lépcsőin fog járni, amikor a magyar írónak saját háza
12278 35   |                    kétfelé törjük. Talán ez a rongyos ház arra van hívatva,
12279 35   |                   hívatva, hogy egykor majd a késő unokák, mikor palota
12280 35   |               unokák, mikor palota lesz már a helyén, búcsút járjanak
12281 35   |               egymásnak: itt állt hajdan az a vityilló, ahonnan annyi
12282 35   |                 kalapot, mikor ezen mentek. A házat rég lebontották, gazdája
12283 35   |                     Legyen ön vendége ennek a háznak. ~Kálmán a kézműves
12284 35   |                     ennek a háznak. ~Kálmán a kézműves nyakába borult,
12285 35   |                 Volt már otthona! ~És ebből a szűk odúból, ebből az arkhimédészi
12286 35   |          arkhimédészi pontból megmozdította a földet... ~ ~
12287 36   |                                             A HŐSNŐ~Kálmán tollat és tintát
12288 36   |                készen lesz vele, majd ledűl a pamlagra, s alszik ott. ~
12289 36   |                kőkorsó, meg egy dézsa, mind a kettő tele vízzel. A korsó
12290 36   |                   mind a kettő tele vízzel. A korsó víz felét kiitta,
12291 36   |                     korsó víz felét kiitta, a másik felét a dézsa fölé
12292 36   |                 felét kiitta, a másik felét a dézsa fölé tartott fejére
12293 36   |               azután az egész fejét bedugta a dézsa vízbe, s azután megint
12294 36   |                    gondolá magában, s vette a szék karjára készített durva
12295 36   |           megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül; hanem
12296 36   |                   kell menni; hanem hogy ez a másik alak hogyan került
12297 36   |                     minden haja szála. Mert a részeg embernek a fejéből
12298 36   |                      Mert a részeg embernek a fejéből kiűzött esze a haja
12299 36   |             embernek a fejéből kiűzött esze a haja szálaiba menekül, s
12300 36   |            Beletekintett. Színmű! Elolvassa a kitárva talált lapokat.
12301 36   |                   Nagyon érdekesnek találta a dolgot. Szépen kihúzta az
12302 36   |               kihúzta az alvó könyökei alól a többi részét is az írásnak,
12303 36   |                     írásnak, s kiosont vele a kertbe. Az alvót hagyta
12304 36   |                     Az alvót hagyta aludni, a gyertyát hagyta égni. ~Rövid
12305 36   |            megbolondult: ott kinn szaladgál a kertben, valamit olvas,
12306 36   |                   magában, hogy megszemléli a dolgot; de a kertajtóban
12307 36   |                    megszemléli a dolgot; de a kertajtóban majd feltaszította
12308 36   |              kertajtóban majd feltaszította a szeleburdi, aki szétszórt
12309 36   |                  szétszórt hajjal rohant be a házba, ragyogó arccal kiabálva: "
12310 36   |                     Kálmán! Ez Kálmán!" - s a kis szobában nyakába borult
12311 36   |                     szobában nyakába borult a felriasztott alvónak: "Te
12312 36   |                 komolyan, ne verj meg ezzel a hallgató arcoddal! Részegen
12313 36   |                       Tudod, bajtárs, ilyen a színész élete - magyarázá
12314 36   |                Csupa élet. Meghódítjuk vele a hűtlen közönséget újra.
12315 36   |            reggelizni illik; már készen áll a szalonna, kenyér és szilvórium. ~-
12316 36   |                  lesz. ~Azzal búcsút vettek a jó házigazdától, s karöltve
12317 36   |                  felkeresni. ~Az Budán volt a vár alatt, egy szűk sikátorban,
12318 36   |                   egy szűk sikátorban, mely a Horváth-kertre torkollik. ~
12319 36   |                   viszontagságos küzdelmeit a színészetnek a fővárosban.
12320 36   |                   küzdelmeit a színészetnek a fővárosban. Tengődés volt
12321 36   |                  engedik. Ezek szegezték le a nyomorúság folytatásához.
12322 36   |                   nyomorúság folytatásához. A kísérlet arra volt jó, hogy
12323 36   |             Magyarországnak fővárosa, nincs a magyar szellemnek hódító
12324 36   |                     csak hallgatott. ~Útjuk a gyümölcspiacon vitt keresztül.
12325 36   |             szarvasokat* szerzett be. ~- Ez a mai reggelirevaló. Tudod,
12326 36   |                      Cilike nem állhatja ki a kávét, gyümölcsöt szeret
12327 36   |                  odahaza nagyon is szerette a kávét. Értette a többit.
12328 36   |                   szerette a kávét. Értette a többit. Takarékosságból
12329 36   |                     cikkről. Nem telik rá. ~A hídon áthatoltak, onnan
12330 36   |                  márványlépcső vezetett fel a budai Tabán városrészbe,
12331 36   |                    Bányaváry megtalálta azt a vályogból épült kicsi házat,
12332 36   |                   elkészíteni az angyalomat a meglepetésre. ~Abban is
12333 36   |                  elébb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál ült, s a
12334 36   |                     a varróasztalnál ült, s a mai előadáshoz készíté a
12335 36   |                    a mai előadáshoz készíté a jelmezeit. A színész melodrámai
12336 36   |             előadáshoz készíté a jelmezeit. A színész melodrámai reminiszcenciával
12337 36   |        reminiszcenciával bocsátá maga előtt a papírdobozba rekesztett
12338 36   |                  hajdan almát nyújta Páris, a szerelem istenasszonyának." ~
12339 36   |                     az én angyalom? - kérdé a férj. - Itt a hátam, fogja
12340 36   |             angyalom? - kérdé a férj. - Itt a hátam, fogja azt a légycsapót.
12341 36   |                      Itt a hátam, fogja azt a légycsapót. Már megint korhely
12342 36   |                   akarja, hogy magam verjem a fejemet a falba? Panaszkodjék
12343 36   |                 hogy magam verjem a fejemet a falba? Panaszkodjék legalább
12344 36   |                   Cilike fölkelt, megölelte a hazatérőt, és szelíden súgá
12345 36   |                    mindent, ami az enyim és a tied, s azt mondtam volna,
12346 36   |              megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban nyakába
12347 36   |                    nyakába borulva zokogott a sokat szenvedett nő. ~De
12348 36   |             szenvedett nő. ~De nem zokogott a fájdalomtól, hanem az örömtől. "
12349 36   |                  Amitől meg lesz bolondulva a publikum; két nap alatt
12350 36   |                    s aztán megint leomlanak a trombitaszóra Jerikó falai.
12351 36   |                  van benne! Én pedig leszek a mokány gavallér! Kibújok
12352 36   |                    mokány gavallér! Kibújok a bőrömből, ha csak rágondolok
12353 36   |                    lesz rám nézve; mert azt a régi bőrömet utálom és levetem.
12354 36   |                  együtt emelkedünk. Egyedül a múzsáknak fogunk ezentúl
12355 36   |                    mer még kínálni, feladom a policájnak mint méregkeverőt;
12356 36   |                  mint méregkeverőt; egyedül a lelkesedéstől leszek még
12357 36   |                  leszek még ezután ittas, s a hozzád való szerelemtől. ~
12358 36   |                  térden állva deklamálta el a színész, s Isten látja a
12359 36   |                    a színész, s Isten látja a veséket: ő abban a percben
12360 36   |                    látja a veséket: ő abban a percben mindezt igazán érezte;
12361 36   |                  miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint mondják, csak
12362 36   |                   hősnő. Mint mondják, csak a színpadon szokott sírni,
12363 36   |                      hogy kisírhatja magát: a játék, a művészet rovására. ~
12364 36   |                  kisírhatja magát: a játék, a művészet rovására. ~És férje
12365 36   |                   mindennap hétszer megvált a pokolból. Nem, ilyet nem
12366 36   |             pokolból. Nem, ilyet nem látott a világ soha.  Kálmánt pedig
12367 36   |                    Cilike, s akkor majd lát a világ, amit még nem látott.
12368 36   |                 Óperenciák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam,
12369 36   |                     ismeretlen nem; egészen a mai életből véve, a mai
12370 36   |                 egészen a mai életből véve, a mai kor nyelvén írva. Ha
12371 36   |                      Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus tojása. Mindenfelé
12372 36   |                 tojása. Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában,
12373 36   |               nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az
12374 36   |                     ős históriában, magasan a fényes rangúaknál, csak
12375 36   |                    ahol van, körülöttünk és a mai napon. Feszítsük meg
12376 36   |                  meg erőnket. Te még ma ezt a művét kiszerepelteted, estére
12377 36   |                     s harmadnap előadhatjuk a darabot; mire ti elkészültök
12378 36   |                darabot; mire ti elkészültök a betanulással, akkorra én
12379 36   |                   tovább. Ó, egész sorozata a tárgyaknak él már a fejemben.
12380 36   |                sorozata a tárgyaknak él már a fejemben. Nem hagyunk magunknak
12381 36   |                  napot sem, míg kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan
12382 36   |                  kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget,
12383 36   |                   nem lüktet, addig nem ver a nemzetben semmi ér. Tehát
12384 36   |           lépten-nyomon követte volna, hogy a jó benyomást, mint morfiumot,
12385 36   |                  minduntalan befecskendezze a bőre alatt: még egészséges
12386 36   |                  olyant, amilyenné az ember a morfiumtól lesz. ~Kálmán
12387 36   |                  szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely erősebb
12388 36   |                   szenvedélyt, mely erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál,
12389 36   |                     erősebb a kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál:
12390 36   |                kártyadühnél, a borszomjnál, a gyönyörvágynál: a dicsvágyat.
12391 36   |              borszomjnál, a gyönyörvágynál: a dicsvágyat. Nem ért rá sem
12392 36   |                  dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya, sem a tivornyacimborákat
12393 36   |                    ért rá sem a kártya, sem a tivornyacimborákat felkeresni,
12394 36   |                    új színműre készült. ~És a siker tökéletes volt. ~Harmadnapra
12395 36   |                 volt. ~Harmadnapra előadták a hirtelen betanult vígjátékot,
12396 36   |             hirtelen betanult vígjátékot, s a lusta, mozdulatlan közönség
12397 36   |                  akkorra Kálmán készen volt a másodikkal, azután a harmadikkal,
12398 36   |                   volt a másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta
12399 36   |                     és egyre szórta magától a kincseket, mint Bosco, mint
12400 36   |                     az egész ország zengett a hírétől. Tizenkét vidéki
12401 36   |               színtársulat vitte szerteszét a Budáról elhíresült színműveket,
12402 36   |                   elhíresült színműveket, s a közönség meg volt hódítva
12403 36   |                    e hatás titka? ~Az, amit a csizmadia fedezett fel Kálmán
12404 36   |                     fel Kálmán előtt. ~Hogy a közönség elé állítá azon
12405 36   |             alakokat, kiket mindenki ismer: a parlagi úrfit, a hencegő
12406 36   |                     ismer: a parlagi úrfit, a hencegő katonát, a nyaffadt
12407 36   |                   úrfit, a hencegő katonát, a nyaffadt úrhölgyet, a szerelmes
12408 36   |              katonát, a nyaffadt úrhölgyet, a szerelmes vénleányt, a pénzért
12409 36   |                      a szerelmes vénleányt, a pénzért házasodó úrfit,
12410 36   |                     pénzért házasodó úrfit, a gyomrának élő haspókot,
12411 36   |                     gyomrának élő haspókot, a kevély főurat, a renyhe
12412 36   |                  haspókot, a kevély főurat, a renyhe parasztot, a részeges
12413 36   |                 főurat, a renyhe parasztot, a részeges kántort, a kupaktanácsot,
12414 36   |              parasztot, a részeges kántort, a kupaktanácsot, részrehajló
12415 36   |                   részrehajló hivatalnokot, a fösvényt, az álszenteskedőt -
12416 36   |                  tétele igazságszolgáltatás a közönség előtt. ~Ez gyújtott,
12417 36   |                    ez hatott, ez hódított. ~A közönség felismerte az alakokat,
12418 36   |               felismerte az alakokat, miket a költőnek csak fantáziája
12419 36   |                      dühösek voltak érte; s a sikert csak nevelte dühösködésük.
12420 36   |                    mindennapi nyelven lehet a legszebb költészetet írni;
12421 36   |                  dönti az eddigi fogalmakat a virágokkal terhelt poézisról,
12422 36   |              közönség kezdett megbarátkozni a nagy históriai alakokkal
12423 36   |                   históriai alakokkal is, s a magvas jambusokkal és a
12424 36   |                     a magvas jambusokkal és a magas sarkú tragikus pátosszal. ~
12425 36   |                 pátosszal. ~Nem kellett már a közönséget Tseresnyés uramnak
12426 36   |            közönséget Tseresnyés uramnak és a hozzá hasonló buzgó embereknek
12427 36   |                  egész processziójárás volt a hídon keresztül Budára. -
12428 36   |                   már nincs arra való hely. A rundella lebontva, a Csollánné-féle
12429 36   |                  hely. A rundella lebontva, a Csollánné-féle terem szűk,
12430 36   |                  Csollánné-féle terem szűk, a nagy színház idegen múzsa
12431 36   |                      jó, ha Budán van helye a magyarnak. ~De hiszen megtelt
12432 36   |               magyarnak. ~De hiszen megtelt a színház mindig ott is; s
12433 36   |                    színház mindig ott is; s a társaság soha nem látott
12434 36   |                 volt már adósság; tele volt a pénztár, fixumot fizettek,
12435 36   |                    fizettek, kiegészítették a ruhatárt, és ami fődolog
12436 36   |                  Kálmán? ~Ő pedig esténkint a nagy diadal után hazament
12437 36   |                     gondolt még senki, hogy a költőnek nem lehet puszta
12438 36   |                   durva műnek jött volna ki a kezéből. ~A dolog eredete
12439 36   |                   jött volna ki a kezéből. ~A dolog eredete pedig az. ~
12440 36   |                   az. ~Bányaváry azt mondá: a színész akkor korhelyedik
12441 36   |                    vagy nagyon rosszul megy a dolga, vagy nagyon jól.
12442 36   |                    nagyon jól kezdett menni a dolga, akkor azon vette
12443 36   |                      kocsmázni. Ő ugyan azt a címet adta neki, hogy csak
12444 36   |                     inkább vezettette magát a szállására; de az is igaz,
12445 36   |                     istennek képzeli magát, a környezete pedig négylábú
12446 36   |                Bányaváry ezúttal nem hagyta a morfiumot befecskendezni
12447 36   |                    morfiumot befecskendezni a bőre alá. ~- De hát mit
12448 36   |                  itt énrajtam? - förmedt rá a megnőtt tarajú jó barát. -
12449 36   |              Bányaváry valódi őstípusa volt a fajtának. Mesésen ragaszkodó
12450 36   |                  Hanem megkapta azután ő is a magáét egy olyan helyről,
12451 36   |              szokásos mámorából felocsúdva, a maga sztereotip színpadi
12452 36   |               bűnbánó frázisaival körülvevé a maga türelmes angyalát,
12453 36   |                     veled előtte való nap. ~A férj természetesen nagyot
12454 36   |               természetesen nagyot nevetett a tragikus fenyegetésnek,
12455 36   |                    elkapva egyet azok közül a szörnyű verekedést ígérő
12456 36   |            teátrista tempó. Az nem szokás. ~A megbántást el szokták ott
12457 36   |                    felejteni másnapra; s ha a megbántó elfelejtette, a
12458 36   |                    a megbántó elfelejtette, a megbántottnak kötelessége
12459 36   |               hallatlan! Tarts vizet készen a szobában, hogy ha el találsz
12460 36   |                   hogy ha el találsz ájulni a kacagástól, hát fellocsolhassalak. ~-
12461 36   |                     ez olyan szcéna, amihez a te vígjátékod mind csak
12462 36   |           publikumot. ~Bányaváry átkiabálta a műhelyből Tseresnyés uramat,
12463 36   |                  Tseresnyés uramat, ki jött a szokott bőrkötényével és
12464 36   |            pápaszemével. ~- De tegye le azt a pápaszemet, mert nem tud
12465 36   |                    nem tud tőle nevetni. ~- A nevetés nekem nem nyavalyám. ~-
12466 36   |                   sem nyavalyám. Ha tetszik a történet, hát majd tapsolok. ~-
12467 36   |                   hát ide tessék hallgatni. A múlt éjjel ismét "benne
12468 36   |                 eskortírozott hazáig, s ott a kezembe adván a szobám kilincsét,
12469 36   |               hazáig, s ott a kezembe adván a szobám kilincsét, megtámasztott
12470 36   |                megtámasztott az ajtófélnek, a gondviselésre bízva a további
12471 36   |           ajtófélnek, a gondviselésre bízva a további felügyelést. ~Kálmán
12472 36   |                     kedvetlenül csettentett a nyelvével, s félrefordítá
12473 36   |                   nyelvével, s félrefordítá a fejét. Hogy beszélheti el
12474 36   |               Hahaha! ~Kálmánnak viszketett a tenyere; szerette volna
12475 36   |                     kedves barátját kidobni a szobából. ~- Hahaha! Amint
12476 36   |                fejjel előre: elém toppan ez a kis szentivánéji tündér;
12477 36   |                     szentivánéji tündér; ez a parányi cukorbáb, s így
12478 36   |                   többet, hanem kikapta ezt a meggyfa pipaszárt a kezemből,
12479 36   |                     ezt a meggyfa pipaszárt a kezemből, a másik kezével
12480 36   |               meggyfa pipaszárt a kezemből, a másik kezével megkapta a
12481 36   |                    a másik kezével megkapta a viktóriadolmányom szélét
12482 36   |                szélét hátulról, felrántotta a fejemre; leszorított arccal
12483 36   |                    ágyba, s olyan sort vert a hátamon végig - hahaha! -
12484 36   |                 hahaha! - hogy itt látjátok a helyét most is, hahaha! ~
12485 36   |                  nagy kacagás közt felhúzta a ruháit a hátáról, s feltárta
12486 36   |              kacagás közt felhúzta a ruháit a hátáról, s feltárta a corpus
12487 36   |                ruháit a hátáról, s feltárta a corpus delictit, és meg
12488 36   |                   mutogattak. ~"Hahha!" ~Ez a hang Tseresnyés uram ajkait
12489 36   |                    vagy sírtak! - Vagy mind a kettőt. ~Hogy Cilike olyan
12490 36   |                     olyan vitéz asszony! Az a kis szelíd teremtés! ~-
12491 36   |                Barátom - folytatá Bányaváry a bámuló dicsekedés hangján. -
12492 36   |                   iparkodtam én kimenekülni a keze közül; de nem bírtam
12493 36   |                   keze közül; de nem bírtam a fejemet kiszabadítani a
12494 36   |                     a fejemet kiszabadítani a vasmarka alól. Az orléans-i
12495 36   |                   úgy az angolokat, Zenobia a rómaiakat, Rozgonyi Cicelle
12496 36   |                 rómaiakat, Rozgonyi Cicelle a törököket, mint ahogy az
12497 36   |                  itatóspapírossal borogatta a csata sebhelyeit. ~Erre
12498 36   |               Kálmánnal. ~- Hanem hát idáig a nevetnivaló - mondá Bányaváry -,
12499 36   |             Bányaváry -, de most következik a komoly dolog. Reggel, mikor
12500 36   |                  kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött arra emlékeztet,