Fejezet

14001 40   |                    talált: a festőállványt, a palétát, a hosszú nyelű
14002 40   |                   festőállványt, a palétát, a hosszú nyelű ecseteket.
14003 40   |                     került lebeszélni, hogy a palétára kinyomott olajfestékeket
14004 40   |                    volna meg: csak kötődött a mesterrel. - Egyszer aztán
14005 40   |                       Egyszer aztán megakad a szeme egy nagy csomag nyomtatványon,
14006 40   |                     mi az isten csodája, ez a sok? ~- Mivelhogy az én
14007 40   |                    mint amennyi elkelt, hát a többi most itt van. ~- S
14008 40   |                 lesz ezekből? ~- Majd talán a sajtos megveszi fontszámra. ~-
14009 40   |            fontszámra. ~- S mi legyen abban a nyomtatásban? ~Tseresnyés
14010 40   |                      Tseresnyés uram kapott a kérdésen; előhúzott egy
14011 40   |                  nyomtatványokból, föltette a pápaszemét, s elkezdett
14012 40   |                 egyik jobban tetszett, mint a másik. Tetszett neki, hogy
14013 40   |                  másik. Tetszett neki, hogy a versek olyan szépek, hogy
14014 40   |                    hogy mindenki megérti, s a próza meg olyan szép, mintha
14015 40   |                  kész volt napestig tartani a felolvasást. ~Az ebéd ideje
14016 40   |                     se vendég, se szakácsné a világért meg nem engedték
14017 40   |             hazatérte előtt tálaltassék fel a leves; sőt meg kell várni
14018 40   |                     S az idő csak telt. Hol a gazda szelt egy darabot
14019 40   |                     gazda szelt egy darabot a sonkából, hol a vendég.
14020 40   |                     darabot a sonkából, hol a vendég. Ha az egyik letette
14021 40   |                 vendég. Ha az egyik letette a nyomtatványt, fölvette a
14022 40   |                    a nyomtatványt, fölvette a másik, s az olvasott belőle;
14023 40   |                     egyre jobban belehevült a kötött és kötetlen költeményekbe. ~
14024 40   |          költeményekbe. ~Utoljára elfogyott a sonka, kenyér, kiürült a
14025 40   |                    a sonka, kenyér, kiürült a kulacsból a bor; gazda és
14026 40   |                 kenyér, kiürült a kulacsból a bor; gazda és vendég azon
14027 40   |                     De már tovább nem várom a maga lakóját; az bizonyosan
14028 40   |                     még ma el kell indulnom a szekerekkel; hanem hát egyet
14029 40   |            negyvenszer vannak meg ugyanazok a dolgok? ~- Nem kell miatta
14030 40   |                   miatta aggódni! Furfangos a paraszt! Hát tudja, mester,
14031 40   |                  tartozik! Semmivel sem, az a felelet. Magyar vendégszeretetből
14032 40   |                    aki hozzám beszáll, arra a kérdésre, hogy mivel tartozik,
14033 40   |              kérdésre, hogy mivel tartozik, a markába nyomok egy példányt
14034 40   |                   nyomok egy példányt ebből a nyomtatásból: itt van, uram,
14035 40   |                   amit magamnak tartok meg: a leányom estenkint olvasni
14036 40   |                   szó kifogása nem lehetett a praktikus felfogása ellen
14037 40   |                   átvette Tóth Máté uramtól a kárba veszett példányok
14038 40   |               lelkiismerettel, s kihordatta a csomagokat a szekerére. ~
14039 40   |                     kihordatta a csomagokat a szekerére. ~Gondolta magában:
14040 40   |                    de már vége felé közelít a világ; soha Tóth Máté uram
14041 40   |                 uram még egyszer visszatért a mesterhez. ~- Mester, aztán
14042 40   |                         Mester, aztán annak a piktornak el ne felejtse
14043 40   |                   megmondani, hogy hiba van a képen: az én házamnak az
14044 40   |              megálljon, még mást is mondok. A gyapjút drágábban adtam
14045 40   |                     hatszáz forinttal, mint a feleségem mondta. Ezt a
14046 40   |                     a feleségem mondta. Ezt a pénzt itthagyom, s megrendelek
14047 40   |            megrendelek érte egy képet annál a piktornál. Én ugyan nem
14048 40   |                    No hát fesse le nekem az a piktor azért a hatszáz forintért
14049 40   |                     nekem az a piktor azért a hatszáz forintért az én
14050 40   |               szobában ülünk egy asztalnál: a feleségem meg én, meg a
14051 40   |                     a feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom,
14052 40   |                   meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam,
14053 40   |              nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam, meg a kisleányom;
14054 40   |             nagyleányom, meg a kisfiam, meg a kisleányom; aztán magát
14055 40   |                    aztán magát is fesse oda a piktor az asztal mellé;
14056 40   |                      Tseresnyés uramnak még a pápaszeme is elbámult a
14057 40   |                     a pápaszeme is elbámult a markába tett sok pénzre
14058 40   |                   markába tett sok pénzre s a lelkére kötött megbízásokra.
14059 40   |                lelkére kötött megbízásokra. A millennium közeledik! Jön
14060 40   |                   Jön az üstökös bizonnyal. A zsíros parasztból mecénás
14061 40   |               betűkre gondja. ~Így rendelte a mindenható Úristen, akinek
14062 40   |                 ebéd egészen elromlott már, a szakácsné hiába szaladgál
14063 40   |                  mert az nem jön. ~Bujdosik a pusztában. - Milyen nagy
14064 40   |                  nem ismerik többé. ~Elmegy a palota előtt, melyben a
14065 40   |                     a palota előtt, melyben a szép madonnakép lakott:
14066 40   |                    őrá nézve! ~Végigbolyong a szép delnő háza előtt, melyhez
14067 40   |                  pusztaság ez! ~Elsompolyog a ház előtt, melyben olyan
14068 40   |                    pusztaság ez! ~Végigmegy a kávéházak előtt, mikben
14069 40   |                     kávéházak előtt, mikben a tűzvérű fiatalság egykor
14070 40   |                  tölti azokat most be, mely a főuraknak bókol. Milyen
14071 40   |                    pusztaság ez! ~Megkerüli a fényes színházat, mely diadalainak
14072 40   |                pusztaság ez! ~Végigtámolyog a Duna-parton, s átbámul Budára;
14073 40   |               Budára; hol egykor őt fogadta a legfensőbb úr valamennyi
14074 40   |               bolyong: az "egyedül idegen": a magyar író, a magyar művész. ~
14075 40   |              egyedül idegen": a magyar író, a magyar művész. ~A késő est
14076 40   |               magyar író, a magyar művész. ~A késő est veti vissza a szűk
14077 40   |                      A késő est veti vissza a szűk utcába, melyben lakik.
14078 40   |                    van-e vagy délután, csak a sötétség mondja neki, hogy
14079 40   |                     korán zárva lenni; csak a műhelyajtó van még nyitva,
14080 40   |                 Leskelődik és hallgatózik. ~A műhely közepén, a tőke mellett
14081 40   |             hallgatózik. ~A műhely közepén, a tőke mellett ül a csizmadia;
14082 40   |                  közepén, a tőke mellett ül a csizmadia; de előtte nem
14083 40   |            csizmadia; de előtte nem fekszik a munka, hanem a zsoltár. ~
14084 40   |                  nem fekszik a munka, hanem a zsoltár. ~A csendes zugban
14085 40   |                    munka, hanem a zsoltár. ~A csendes zugban áhítattól