Fejezet

   1 Kort |                           csak nem veszekedhetett az egész kongregációval, s
   2 Kort |                     párizsi fatalitás miatt éppen az ellenkezője történt meg
   3 Kort |                   nábobjai addig késedelmeskedtek az adósok börtönébe került
   4 Kort |                      került vő kiváltásával, amíg az magához a szép üldözőhöz
   5 Kort |                            hanem utoljára is csak az ő magánbaja, de sokkal nagyobb
   6 Kort |                  magánbaja, de sokkal nagyobb kár az, hogy a mulasztás miatt
   7 Kort |                          mulasztás miatt Bálvándy az egész Decséry családra úgy
   8 Kort |                        eszközeivel agyonkalapálja az "előtte szólót". Ezért a "
   9 Kort |                        kedvét találja abban, hogy az egész vármegye minden szellemi
  10 Kort |                           Benjámin úr is megkapta az intést, miszerint nem azért
  11 Kort |                           kíséretében átköltözött az iváncsi uradalmába, ahonnan
  12 Kort |                        egy olyan társaságba, ahol az ő tanácsát is kikérik, s
  13 Kort |                      tartják azt, amit ő beszél. ~Az ekként megalakult pártnak
  14 Kort |                           s a nyerendő ovációkban az új politikai rendszert inaugurálni. ~
  15 Kort |                         is, aki nagy ékesenszóló, az ugyan elfogadhatná őhercegségét,
  16 Kort |                     szónoklatot illeti; de miután az elfogadás alatt nemcsak
  17 Kort |                 trópusokat értünk, hanem egyúttal az egész frekvenciának úri
  18 Kort |                          való megvendégelését is, az pedig úgy belekerül kétezer
  19 Kort |                      adománya, amit halálos vétek az ablakon kidobni, annálfogva
  20 Kort |                         meg lett volna elég módja az utóbbira, de az meg a szónoklattartástól
  21 Kort |                        elég módja az utóbbira, de az meg a szónoklattartástól
  22 Kort |                         bácsi! - kiálta fel aztán az egész értekezlet egyhangúlag:
  23 Kort |                        sokba fog kerülni; ellátni az egész vendégsereget, urát,
  24 Kort |                        bizony nem ad ebédet annak az egész siserehadnak! No,
  25 Kort |                           egész siserehadnak! No, az lesz a szép dolog. ~Béni
  26 Kort |                           merte volna vallani ezt az édes mamának, ha a becsületes,
  27 Kort |                         örömében, hogy végtére is az ő kedves magzatját ilyen
  28 Kort |                      reggelén felöltöztették abba az aranyos mentébe, paszomántos
  29 Kort |                          hátáról, vagy a ló, vagy az oráció, vagy a herceg. ~
  30 Kort |                     végződik olyan komolyan, mint az ember képzeli magában. Béni
  31 Kort |                           hatalmasan, odalovagolt az érkező herceg kocsijához,
  32 Kort |                      meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan herceg, amilyent
  33 Kort |                           megkonfundálódott, hogy az egész latin szónoklatból
  34 Kort |                    üdvözlettel, hogy: "köszönteti az édesz mama, szívesen látja
  35 Kort |                 ennélfogva hamarább hazaért, mint az egész bandérium, sőt hamarább
  36 Kort |                         hosszával megelőzte magát az angol telivért. ~Nagy baja
  37 Kort |                     karmazsin öltözet, de viszont az a haszon lett a mutációból,
  38 Kort |                           lett a mutációból, hogy az udvarára érkező herceget,
  39 Kort |                       lévén s fogván a két fülét, az olvasáskor nem dobhatta
  40 Kort |                           nem azé a másiké. Pedig az sokkal jobb volt: mert igaz
  41 Kort |                      kezdte traktálni a herceget. Az excelsissime nagyon is jól
  42 Kort |                         ragadtatva örömében, hogy az ő fia így tud komázni grófokkal
  43 Kort |                   nagyvárosban emiatt nemigen jön az ember zavarba, ott megvan
  44 Kort |                         provinciális székvárosban az nem megy olyan könnyen:
  45 Kort |                           ember ismeri egymást; s az inast és diákot hamar fülön
  46 Kort |                       felnőtt ember pedig restell az utcán nyávogni és rikoltozni. ~
  47 Kort |                      forintjába; hanem megérdemli az a rávesztegetett pénzt.
  48 Kort |                           csak arra van szükség. ~Az alkotmányos kéjutazó társaságnak
  49 Kort |                       városba ment, s ott ebédelt az asztalánál, mulattatva Dorothea
  50 Kort |                       neki: "aztán szívesen látom az egész társaságot délre a
  51 Kort |                         be is kötözték a lovaikat az istállóba; s aztán bementek
  52 Kort |                       eldiskurált velük, röhögött az élceken; eközben pedig jócskán
  53 Kort |                        házigazdát, hogy jön-e már az az ebéd, mert majd ők nagyon
  54 Kort |                     házigazdát, hogy jön-e már az az ebéd, mert majd ők nagyon
  55 Kort |                          vagy egynehány birka van az akolban, abból majd nagy
  56 Kort |                         szigetre. ~Keresték aztán az éhes hadak, hogy megverik;
  57 Kort |                           drágán fogja Bertók ezt az ebédet megfizetni". ~Úgy
  58 Kort |                         aztán nekik étlen-szomjan az esteli állomásukig elvergődni. ~
  59 Kort |                          éktelen ordítás veri fel az éjszakai csendet. Olyan
  60 Kort |                           mint a zsoltár szövegét az előénekes, úgy kiáltja ki
  61 Kort |                         ahol a főispánt megilleti az időzés: s azok között a
  62 Kort |                         Csollán! Mondd, Csollán! ~Az irgalmatlan ordításnak csak
  63 Kort |                           megesküdni, hogy ő volt az, aki előénekelt ama híres
  64 Kort |                          ama híres macskazenében. Az alibit meg nem tudja bebizonyítani,
  65 Kort |                          mintha már kezében volna az ítélet. ~Ez aztán kapitális
  66 Kort |                        folytonos ünnepély volt, s az ünnepélyek társalgási tárgya
  67 Kort |                       kényszeríteni, és hallgatni az egymás után érkező vendégektől,
  68 Kort |                vendégektől, hogy mi történik most az utcán. ~És Dorothea tudta
  69 Kort |                        már arról a férfiúról, aki az asszonyoknak ideálja. ~Hanem
  70 Kort |                        bocsát meg: azt, ha a férj az ő szülőit bántalmazza. ~
  71 Kort |                           tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy mikor
  72 Kort |                         azután visszagondolt arra az emberre, aki tudott hazát
  73 Kort |                        közelített mindig. Haj, ez az ember még most sem ejt ki
  74 Kort |                     eltaszították őt maguktól. De az nem szól ellenük soha. ~
  75 Kort |                         jobban kezdte bámulni azt az embert, aki a sors csapásai
  76 Kort |                        egyik elengedhetetlen érve az, ha a megtámadottnak szegénységét
  77 Kort |                     vetheti; ha elmondhatja, hogy az ellenfél lapjának nincsenek
  78 Kort |                 polémiaírónak kihíresztelni, hogy az ellenfél nagybeteg, vért
  79 Kort |                        egyszer magáért, másodszor az elhagyottért. ~Ah, az egész
  80 Kort |                   másodszor az elhagyottért. ~Ah, az egész lelkével az övé volt!
  81 Kort |                             Ah, az egész lelkével az övé volt! De követelte,
  82 Kort |                         kívánja, hogy szeressék. ~Az szeret még most is; midőn
  83 Kort |                           hölgynek akarta engedni az előjogot, hogy ezt előbb
  84 Kort |                          Azután" majd visszatérek az ortodox hitre megint; ön
  85 Kort |                       családját kiengesztelje. ~- Az az én magánügyem. ~- Ismeri
  86 Kort |                    családját kiengesztelje. ~- Az az én magánügyem. ~- Ismeri
  87 Kort |                      szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy távol levő alakot
  88 Kort |                         Minden gondolatja a nőnek az elhagyott szeretőé, s ezek
  89 Kort |                        pénzbeli számításai által. Az öreg Decséry az első könnyelműen
  90 Kort |                 számításai által. Az öreg Decséry az első könnyelműen elpazarolt
  91 Kort |                        unokája férjének. Várjanak az ő haláláig. A bosszantó
  92 Kort |                    Dorothea egészen ki lesz zárva az úri vagyonból. ~Bálvándynak
  93 Kort |                         Bálvándynak nyűg volt már az összeköttetés, s örült rajta,
  94 Kort |                       örült rajta, hogy a nő volt az első, ki az erdélyi hat
  95 Kort |                        hogy a nő volt az első, ki az erdélyi hat hetet indítványba
  96 Kort |                         oly férjjel, aki atyját s az egész Decséry családot oly
  97 Kort |                           sérelmekkel illeté - de az eszközök, melyek e válást
  98 Kort |                  protestánssá lesz. Minő gyász ez az egész családfára! Pedig
  99 Kort |                        családfára! Pedig más útja az elválásnak nincsen. És az
 100 Kort |                         az elválásnak nincsen. És az után ha elvált is férjétől,
 101 Kort |                       Kálmán volt a kegyben, hogy az fog áttérni Dorothea kedvéért,
 102 Kort |                      Dorothea, visszatérhet ismét az elhagyott oltárhoz, ami
 103 Kort |                        ami olyan egyértelmű leend az örök zárdaszűzi élettel,
 104 Kort |                           vitt hozományul, s amit az vissza tartozott neki adni
 105 Kort |                         talán vissza lehetne adni az életet. ~Csakhogy mindez
 106 Korr |                     határa közeledett már, melyet az egykori krónikások maguk
 107 Korr |                  összejönnek. ~És adjuk meg nekik az igazat: bizonyára valamennyien
 108 Korr |                            Barkó Pali és Borcsay. Az előbbi világhírű orientalista
 109 Korr |                      világhírű orientalista abban az időben: az angol Geographical
 110 Korr |                     orientalista abban az időben: az angol Geographical Society
 111 Korr |                         Club of Travellers tagja, az angol kormány pártfogoltja
 112 Korr |                    Biróczy Sándor és Csuka Feri. ~Az akkori hírlapoknak kevés
 113 Korr |                    közelebb legyen. S onnan aztán az emlékezetes határnapon feleségestül
 114 Korr |                      előre ki is csinálta magában az élces beköszöntőt, melyben
 115 Korr |                           fekete keresztet húzott az egész számításon végig.
 116 Korr |                          dacol vele: nem bántja. ~Az országok határain kordont
 117 Korr |                        halál angyala átment, csak az emberek akadtak fenn rajtuk. ~
 118 Korr |                  városbíró is, a városi orvos is. Az első tréfás kedélyű, bátor
 119 Korr |                            mulassanak, mint eddig az Avason. Az orvos pedig tudományosan
 120 Korr |                 mulassanak, mint eddig az Avason. Az orvos pedig tudományosan
 121 Korr |                      kolera nem fog eljönni, mert az a hegyes vidéket kikerüli -
 122 Korr |                    emberek nagyon követelik tőlük az útlevelet. Soha pedig ember
 123 Korr |                        Eger alá megérkeztek, ahol az a jó vörös bor terem, ahol
 124 Korr |                       körülfogták a város határán az érkező truppot puskás és
 125 Korr |                       kordon kérlelhetetlen volt. Az éjszakát ott kellett tölteniök
 126 Korr |                           estéjére kerültek ismét az Avas közelébe. ~Már az nagyon
 127 Korr |                      ismét az Avas közelébe. ~Már az nagyon gyanús dolog volt,
 128 Korr |                           gyanús dolog volt, hogy az út két oldalán az árkot
 129 Korr |                            hogy az út két oldalán az árkot hosszában megrakva
 130 Korr |                     Zsolcán van!" ~- De hiszen mi az ellenkező irányból jövünk!
 131 Korr |                  visszautasításnál. A színészekre az a sors várt, hogy amint
 132 Korr |                          diadallal vezette azt be az elfoglalt városba. Utoljára
 133 Korr |                           városba. Utoljára aztán az őrállók is nevetésre vették
 134 Korr |                           tréfáltak velük. Kivéve az orvost, aki dühösködött,
 135 Korr |                        nagyobb szerencséjük, hogy az egész halálvész alatt egyetlen
 136 Korr |                      mégis beteg lett valaki - és az éppen Cilike volt. Valószínűleg
 137 Korr |                       miatta rettenve, és sietett az orvost elhívni. Már akkor
 138 Korr |                           sem imádságoskönyvben. ~Az orvos nagy későre érkezett
 139 Korr |                    szobába, csak félig kinyitotta az ajtót s a küszöbben megállva,
 140 Korr |                    Cilitől, mi baj, csak ránézett az arcára, s azzal a háta mögött
 141 Korr |                          segíteni." Azzal betette az ajtót, megtörülte az arcát
 142 Korr |                      betette az ajtót, megtörülte az arcát kámforos, ecetes zsebkendőjével,
 143 Korr |                        ment. ~Másnap halva volt - az orvos; Cilike pedig kialudta
 144 Korr |                          a fejébe, hogy ő ezekben az időkben ugyanazt a szerepet
 145 Korr |                      nőket, akiknek víg szeszélye az övével találkozott; azután
 146 Korr |                          késő estig kihallatszott az utcára Csollánné kertjéből
 147 Korr |                        rémhír, hogy itt a kolera! Az első halott fekszik a ravatalon. ~
 148 Korr |                          a Decséry-palotában. ~Ki az? ~A házfelügyelő, Csuka
 149 Korr |                             Hogy eltűnt egyszerre az egész flórenci társaság! ~
 150 Korr |                          legfertelmesebb Aszályi. Az csak nem futott el sehova.
 151 Korr |                       csalányba nem üt a mennykő. Az csak megjelent mindennap
 152 Korr |                           háziasszonynak, vagy ha az rossz kedélyben volt, a
 153 Korr |                   papagájnak; melynek egy idő óta az a szenvedélye volt, hogy
 154 Korr |                          azt hízelgé fülébe, hogy az elválásra semmi más nem
 155 Korr |                    menekült. A magány, a félelem, az unalom rávette, hogy levelet
 156 Korr |                   lehetett a postára bízni. Abban az időben nagy fátumuk volt
 157 Korr |                           Aszályit készítette fel az útra, rábízva a levelet,
 158 Korr |                      időzik magyaráti kolnájában. Az a kolna igen szép emeletes
 159 Korr |                      kolna udvarára megérkezik, s az eléje siető ispánnak megmondja,
 160 Korr |                   megmondja, hogy ő Pestről jött, az le sem hagyja szállni a
 161 Korr |                         megy, borzadva érzi; hogy az ecetes víz; odavagyok -
 162 Korr |                           jól kiszívatták a bőrit az ecetes vízzel, akkor jön
 163 Korr |                         elkezd görögül könyörögni az oláhoknak, azt hiszi, hogy
 164 Korr |                  legnagyobb komolysággal kiemelik az ecetes vízből, kezénél-lábánál
 165 Korr |                 gyapotszövetekbe, amik illatoznak az otkolontul, s akkor azt
 166 Korr |                          bosszúsan Bálvándy. - Mi az ördögért küldöz most nekem
 167 Korr |                          Hát nem tudta önre bízni az izenetét, ha már ide küldte?
 168 Korr |                         be ne jöjjön a szobámba. ~Az ekként megfertőztelenített
 169 Korr |                  klórmésznek, amin keresztülment, az a sajátsága van, hogy a
 170 Korr |                          volt csak olvasható, ami az eszmék szépségét egészen
 171 Korr |                       egészen lerontá. A lényegét az indítványnak azonban mégiscsak
 172 Korr |                       nagyon ismeri! - S méghozzá az általános kedélytelenség,
 173 Korr |                 madonnaarcot bírta, addig megvolt az inger a szép szemeket fölkeresni;
 174 Korr |                           nyomán. ~Bálvándy ahhoz az iskolához tartozott, melyet
 175 Korr |                      valami bolond ötlete támadt, az azt elmondatlan vagy végrehajtatlan
 176 Korr |                        király őfelsége, vagy maga az Úr Jézus, vagy a saját bevert
 177 Korr |                           nem feledhette el, mert az egész fordulat családi életében,
 178 Korr |                            a válópörig, mind ezen az egy feltréfáltatáson alapult.
 179 Korr |                         maradt szívében más, mint az unottság; még lejjebb hangolva
 180 Korr |                    unottság; még lejjebb hangolva az érzéktompító félelemtől,
 181 Korr |                          sorába tartozott, akivel az ember pertu van, ameddig
 182 Korr |                        szokta nyitni a száját. És az a tulajdonsága volt, hogy
 183 Korr |                           hogy akármiről beszélt, az mind olyan tárgy volt, amit
 184 Korr |                       elhallgatni. Hiányzott nála az érzék, megtalálni az időt,
 185 Korr |                         nála az érzék, megtalálni az időt, a helyet, az embert
 186 Korr |                     megtalálni az időt, a helyet, az embert az elmondandó anekdotához. ~
 187 Korr |                         időt, a helyet, az embert az elmondandó anekdotához. ~
 188 Korr |                        most magát a szép asszony. Az ám! ~- De hát tudod-e, hogy
 189 Korr |                         hebegé Aszályi, s letette az ajkához emelt poharat. -
 190 Korr |                     Hiszen itt a levélben megírta az egész dolgot nekem. ~Azzal
 191 Korr |                     elmeredt e szók olvastára. ~- Az mégis hihetetlen! Hiszen
 192 Korr |                         tudhatod, kedves barátom. Az asszonyok szeszélyei kiismerhetetlenek.
 193 Korr |                         tisztelői közé tartoztam. Az voltam rá nézve, ami az
 194 Korr |                           Az voltam rá nézve, ami az apa a leányához. ~- Ühüm -
 195 Korr |                        boldog lenni, feladatta rá az előbbi ruháit, feltette
 196 Korr |                       magával a köpönyegzsebében. Az, akit magában tisztel, a
 197 Korr |                     szabad szellemű úrhölgynek, s az, amit zsebében visz, az
 198 Korr |                           az, amit zsebében visz, az egy csomag gyöngéd levelezés,
 199 Korr |                          vissza. ~Egy percig járt az a gondolat Aszályi fejében,
 200 Korr |                  elviselhetetlen szerencsétlenség az. Egy szép asszony, aki nem
 201 Korr |                         egészen relatív fogalmak. Az asszonyban ez csak pretium
 202 Korr |                      pretium affectionis. Fődolog az, hogy gazdag asszony. Akkor
 203 Korr |                          sorban kontózni, s mikor az ember az egyik utca végéről
 204 Korr |                        kontózni, s mikor az ember az egyik utca végéről a másikra
 205 Korr |                   boltajtóban el ne fogják. Akkor az embernek volna saját háza,
 206 Korr |                      kétségbe volt esve a magány, az unalom és a rémület miatt. ~
 207 Korr |                         neki! Egyszerre felderült az arca. Nevetett, mint egy
 208 Korr |                      torzított pofával mosolygott az úrhölgyre. ~Katinka most
 209 Korr |                         szólt a cselédhez: ~- Ezt az embert ha még egyszer idejön,
 210 Korr |                     egyszer idejön, ki kell dobni az ajtón. ~
 211 Alko |                           betegen. ~Betegsége nem az uralkodó mirigy volt. Ez
 212 Alko |                   szeretők kiváltságos betegsége. Az a sápadt arcú nemtő, aki
 213 Alko |                      fűvel, mely alatt olyan édes az álom; engedi reményleni
 214 Alko |                           álom; engedi reményleni az utolsó óráig; minden érzékét
 215 Alko |                          A mellbetegek nem félnek az egyedülléttől. ~Lelkük távolbalátó:
 216 Alko |                         ketten ápolják a beteget: az iparos házigazda és vén
 217 Alko |                         mondják rá: igaz, úgy van az. ~Hogy nem jön a nagyanya,
 218 Alko |              halálharangszó zúg minden faluban, s az visszariasztja. Az egész
 219 Alko |                     faluban, s az visszariasztja. Az egész országban dúl az epemirigy.
 220 Alko |                            Az egész országban dúl az epemirigy. Ő maga nem fél
 221 Alko |                    zacskókat, hogy issza féltében az erős pálinkafélét, hogy
 222 Alko |                          unokája miatt; készül is az útra, hogy eljöjjön érte,
 223 Alko |                         ne hozza ide a kolerát. S az öreg asszony szíve megesik
 224 Alko |                        elmereng vonásain. ~Gondol az is őreá? Tudja már, hogy
 225 Alko |                  bizonnyal el is fog jönni; hanem az már késő lesz. ~A beteg
 226 Alko |                     dolgozik tovább. A falusi lak az; csendes otthonias szobájával;
 227 Alko |                  használta. ~- Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni! ~Melyik
 228 Alko |                         el fog jönni! ~Melyik hát az az egy? ~Kálmán arcán még
 229 Alko |                         fog jönni! ~Melyik hát az az egy? ~Kálmán arcán még pirosabbra
 230 Alko |                        akikre ő várt? ~- Ez aztán az asszony, aki ilyenkor be
 231 Alko |                    meglátogassa! ~Melyik asszony? Az anya vagy a régi eszménykép? ~
 232 Alko |                    Kocognak: szabad-e? S kinyílik az ajtó. Betekint rajta két
 233 Alko |                             Tóth Máténé asszonyom az s Erzsike leánya. ~Ah! Nem
 234 Alko |                           Ah! Nem a nagyanya, nem az eszménykép; a hajdani cselédleány,
 235 Alko |                      kezét. ~- Ej, lám! Nézze meg az ember! Hisz mi azt olvastuk
 236 Alko |                       ember! Hisz mi azt olvastuk az újságból, hogy maga nagybeteg;
 237 Alko |                   mindjárt, feleség! - azt mondja az uram. - Hozzátok el abból
 238 Alko |                       lesz ottan! A friss tejtől, az illatos méztől, a tiszta
 239 Alko |                     leányka homlokát ihletten. ~- Az Isten áldjon meg téged a
 240 Alko |                          mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor
 241 Alko |                           otthon leszek. Hanem ez az én roskatag alakom itt marad
 242 Alko |                         azt írta, hogy nem jöhet: az őrállónak nem lehet elhagyni
 243 Alko |                      szabad elhagynom a helyemet. Az Isten hazasegíti majd bátyádat:
 244 Alko |                        ingereljék a beteget, mert az ilyen szenvedők nagyon makacsak
 245 Alko |                     sóhajta Sára asszony. - Mikor az ölemben hordtam, mint kisgyermeket,
 246 Alko |                         hogy a vén cseléd kihozta az edényt Kálmán szobájából,
 247 Alko |                    szabadba. - Jótékony nemtő, ki az élet álarcát teszed fel,
 248 Alko |                          nagy festményén megtette az utolsó ecsetvonást, s akkor
 249 Alko |                          a ferencvárosi temetőig. Az már jó csendes szállás. ~
 250 Alko |                     területet, ki is fizette neki az árát. ~Akkor visszamentek
 251 Alko |                           a feszület talapzatára, az iparos és cselédje odatelepedtek
 252 Alko |                           készt. Terjeszkedni fog az égsark minden része felé
 253 Alko |                    sírokat beépítik utcasorokkal! Az elvetett magból cédrusfa
 254 Alko |                        mint még sohse voltunk, és az utókor írójának nem kell
 255 Alko |                          Nézzétek, ott emelkednek az aranyos ködben - a palotasorok -
 256 Alko |                          félistenek - a panteon - az akadémia - a diadalra siető
 257 Alko |                 zászlóikkal, a koszorús szobrok - az örök világosság: a népek
 258 Alko |                       Hallgass, némber!... - inté az iparos. - A próféta beszél!...
 259 Alko |                 támaszkodni. Előresietett. ~Mikor az országúton megálltak pihenni,
 260 Alko |                           a panteonba. Mit énekel az a százezer ember? "Nincs
 261 Alko |                   Látjátok, hogy emelkedik minden az ég felé? A házak, a népek,
 262 Alko |                           a legkülönb palota volt az egész utcában a Két Pisztoly
 263 Alko |                            Másnap nem bírt Kálmán az ágyból fölkelni. Tagjai
 264 Alko |                        tehozzád, elhagyott ember, az elhagyott városból? ~Mentül
 265 Alko |                         inkább növekedett. Mindig az ajtót nézte: senki sem jön-e? ~"
 266 Alko |                       senki sem jön-e? ~"Senki." ~Az alkonyodó nap már égetőn
 267 Alko |                           kérő tekintettel nézett az ablakra. Elérték néma kérését,
 268 Alko |                  félrehúzták a függönyt, kinyiták az ablakot, hadd jöjjön be
 269 Alko |                         napsugár. ~Olyan volt már az arca e napsugárban, mint
 270 Alko |                          arca e napsugárban, mint az aranyozott alabástrom. ~
 271 Alko |                   alabástrom. ~Most zörget valaki az utcaajtón. Kimegy a cseléd,
 272 Alko |                      Kimegy a cseléd, megnézi, ki az. ~A posta hozott egy levelet
 273 Alko |                        amint a címiraton meglátja az ismerős vonásokat, valami
 274 Alko |                   irgalmasabb léssz irántam, mint az Isten; ki oly súlyosan büntet
 275 Alko |                           valamit boldogságodhoz, az egyetlen üdvöm lesz a földön.
 276 Alko |                           hozzád; de feltartóztat az országos vész, vesztegzár
 277 Alko |                       örökkön-örökké~Dorothea ~...Az alkonysugár odasütött a
 278 Alko |                          arcába. Amíg végigolvasá az édes szavakat, megdicsőült
 279 Alko |                          többé. - Hanem a mosoly, az ott maradt az arcán. ~
 280 Alko |                           a mosoly, az ott maradt az arcán. ~
 281 Volt |                           azt adták tudtára, hogy az egyetlen lelkipásztor is
 282 Volt |                       Mármost mit mondjon odabenn az ő halottjának? Ki fog téged
 283 Volt |                           hajadonfővel jött végig az utcán, s aztán csak bámult
 284 Volt |                       lakik Jenőy Kálmán? - kérdi az idegen. ~Tseresnyés uram
 285 Volt |                            S aztán ő kérdezte meg az idegentől: ~- Kicsoda ön?
 286 Volt |                      miért keresi Jenőy Kálmánt? ~Az idegen föld alatti basszus
 287 Volt |                           hangon megfelelt rá. ~- Az én nevem Barkó Pál. Keresem
 288 Volt |                            Szelim aleikum; hozott az Isten, atyám! Küldve jöttél.
 289 Volt |                         állt ott mereven; szemeit az alabástrom arcra függesztve. ~
 290 Volt |                   maradjon ott addig a jövevény. ~Az nem szólt rá semmit. ~Tseresnyés
 291 Volt |                       parancs szerint sietni kell az eltakarítással! Mehetünk. ~
 292 Volt |                           s Miska inas sipkájára. Az öreg szolgáló is kapott
 293 Volt |                       négyszögű márványkocka volt az; egyik lapjára ez volt bevésve: "
 294 Volt |                          másikra a halott neve és az évszám. ~Tseresnyés uram
 295 Volt |                         volt a kántor, Miska inas az énekkar, Barkó Pál a lelkész
 296 Volt |                    akármely kántor: ~Már elmégyek az örömben: Paradicsomnak kertében,
 297 Volt |                  nemzetének legfényesebb költője. Az utcák üresek voltak, senki
 298 Volt |                      utánuk. Minden ember sietett az ablakát lefüggönyözni, mikor
 299 Volt |                     utoljára szanszkrit nyelven. ~Az ima után a férfi és a gyermek
 300 Volt |                      férfi és a gyermek eléneklék az ott marasztaló dalt: ~Menj
 301 Volt |                      csendjében; felváltotta őket az a rejtelmes dobogás, ami
 302 Volt |                         hogy igen jól van. ~Mikor az is megvolt, akkor Barkó
 303 Volt |                        gombját lesrófolá, s annak az üregéből kínai pergamenpapírt
 304 Volt |                           Ninive romjait - felelt az utazó. ~Haj! Ugyane helyről
 305 Volt |                        helyről három nappal elébb az, aki most ott a négyszögű
 306 Volt |                      négyszögű kő alatt nyugszik, az emelkedő Párizst látta! ~
 307 Volt |                     keleti üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt
 308 Volt |                         arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt viszont szorosan
 309 Volt |                         elváltak volna egymástól, az utazó tovább kísérte a kézművest
 310 Volt |                  kézszorításra. ~És akkor viszont az utazó tudta meg, hogy az
 311 Volt |                          az utazó tudta meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek
 312 Volt |                           ujjokat befogják. ~Most az utazó kérdezett. ~- Hát
 313 Ker  |                        helyéről. Ott hever a toll az asztalon; ott vannak elszórva
 314 Ker  |                     asztalon; ott vannak elszórva az ecsetek a festőtábla mellett.
 315 Ker  |                       csendes a világ; nem halnak az emberek, hát csak elviszi
 316 Ker  |                          ki páratlan számokat ver az ágydeszkák között, s a szúval,
 317 Ker  |                          ahhoz, aki egyetlen volt az egész országban, nem tudott
 318 Ker  |                       észre, hogy valaki rányitja az ajtót, s egy gyászba öltözött
 319 Ker  |                         vele szemközt a pamlagra. Az asszonyság előkelő úrhölgy,
 320 Ker  |                     mester. Azonban bámulva, mint az álmából ébredő, intézi hozzá
 321 Ker  |                           Hol van Kálmán fiam? ~- Az égbe van, nagyasszonyom. ~-
 322 Ker  |                        tompán, elfojtott bánattal az úrhölgy. - Most sírját keresem.
 323 Ker  |                       fölébredt a mester. Odament az úrhölgy elé, s keményen
 324 Ker  |                       rábámulva Jenőyné. ~- Nem. ~Az úrhölgy még mindig büszke
 325 Ker  |                       szertartással temették el. ~Az öreg asszony végigtudakozta
 326 Ker  |                       neki számot adni, mert azok az emberek, kik akkor a gyászhintóval
 327 Ker  |                    meghaltak már. Hiszen nagy idő az! Van már két hete is! ~Most
 328 Ker  |                          nagy alázatosan, hogy ha az elhunyt Jenőy Kálmánnak
 329 Ker  |                          a grófnénak. Ne aggódjék az elefántcsontra festett arckép
 330 Ker  |                        arckép miatt. Ott nyugszik az az eltemetettnek keblén.
 331 Ker  |                     arckép miatt. Ott nyugszik az az eltemetettnek keblén. Hat
 332 Ker  |                   szalaggal voltak összekötve; és az a levél, amin utolsó tekintete
 333 Ker  |                rettenetesebb fájdalom, mint mikor az ember nem tud sírni. Nekem
 334 Ker  |                         Én láttam, hogy küzdött ő az élettel, most küzdjön ön
 335 Ker  |                      élettel, most küzdjön ön már az ő halála emlékével. Itt
 336 Ker  |                           beszélt. Következzék el az idő, hogy az egész nép keresse
 337 Ker  |                       Következzék el az idő, hogy az egész nép keresse őtet,
 338 Ker  |                           keresse őtet, és legyen az ő sírja is olyan süket és
 339 Ker  |                           néma. Én nem vezetem el az ő sírjához sem önt, sem
 340 Ker  |                          a mester, s magára zárta az ajtót, otthagyva egyedül
 341 Ker  |                        pedig mindent megkísértett az öreg asszony, hogy megtudja,
 342 Ker  |                        Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú nem olvasnak hírlapot,
 343 Ker  |                     feliratát is. Egy sem beszélt az ő Kálmánjáról. ~Pedig tízszer
 344 Ker  |                 madonnaarcán a szenvedés sietteté az idők rombolásit. Az is keresett
 345 Ker  |                      sietteté az idők rombolásit. Az is keresett egy sírt, melyen
 346 Ker  |                           hogy ne találkozzanak. ~Az is sorba olvasta a kőemlékeket,
 347 Ker  |                 kőemlékeket, a kis fakereszteket; az is sokszor elment a márványkocka
 348 Ker  |                           a márványkocka mellett, az is elolvasá sokszor a sejtelmes
 349 Ker  |                       elhaladt - szépen bezöldült az már! -, mindannyiszor leszakítson
 350 Ker  |              elgondolkozott rajta, vajon ki lehet az a boldog, akiről azt mondja
 351 AHarc|                          salamoni ítéletet hozott az areopág. ~A felek között
 352 AHarc|                     között nem lévén bebizonyítva az engesztelhetlen gyűlölet,
 353 AHarc|                          visszafogadni; még pedig az ítélet világos kifejezése
 354 AHarc|                      asszony". Ez a nemezis pedig az, hogy jön egy idő, amikor
 355 AHarc|                         félremennek, ami báj volt az arcon, az formátlansággá
 356 AHarc|                            ami báj volt az arcon, az formátlansággá ferdül el;
 357 AHarc|                           ez még mindig szerelem. Az a minden gyilkolásnál nagyobb
 358 AHarc|                         mint Bálvándy és Aszályi, az rongyokra tépve kerül közforgalomba. ~
 359 AHarc|                        birkabégetés után! ~Csupán az iránt kívánta magát biztosíttatni,
 360 AHarc|                         se nélkülöztesse vele. Ez az ítéletben körül is volt
 361 AHarc|                       hódolattal veté magát alája az ítéletnek. ~Mint kötelességévé
 362 AHarc|                       személyesen jött fel Pestre az asszonyságot hazaszállítani,
 363 AHarc|                       hosszan kilógott alóla, míg az ujjai Bertinek a körme hegyéig
 364 AHarc|                            szintén a zsidópiacon: az volt az ő bazárja. ~És mikor
 365 AHarc|                    szintén a zsidópiacon: az volt az ő bazárja. ~És mikor így
 366 AHarc|                         Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka juhászkutya
 367 AHarc|                          érte jövő férjét, aminek az a világos célja volt, hogy
 368 AHarc|                         felügyelet gyakoroltassék az ítélet által rászabott dísz
 369 AHarc|             legilledelmesebb kapriolokkal üdvözlé az asszonyságot, oly dróton
 370 AHarc|                        akit a törvény neki ítélt, az ítélet megsértése nélkül
 371 AHarc|                   szavakon túl: "Kisstihand" - mi az ünnepélyes találkozást kissé
 372 AHarc|                       szabadsággal élve megérteté az asszonysággal, hogy íme,
 373 AHarc|                      Korcza úr megmagyarázva neki az ítélet értelmét, s lelkére
 374 AHarc|                    szerecsent, egy kissé megdúzta az orrát. Ez már túlzása a
 375 AHarc|                        itt Pesten nagyon megnézik az embert emiatt. Aztán minek
 376 AHarc|                    elprofitírozott, s így rávette az asszonyságot, hogy beüljön
 377 AHarc|                         beüljön a hintóba, aminek az ajtaját ha egyszer betette
 378 AHarc|                    elragadták volna; ott megállt. Az asszonyság kinézett az ablakon,
 379 AHarc|                            Az asszonyság kinézett az ablakon, hogy mi lesz még. ~
 380 AHarc|                           a nyakukban; ezeket meg az ökrök elé csatolták. ~-
 381 AHarc|                          lehetett, mert nem bírta az ajtót felnyitni. ~- Nix
 382 AHarc|                              Nix csúfság. Énnekem az ítéletben van meghagyva,
 383 AHarc|                       tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem. ~E kötelesség
 384 AHarc|                          a Hatvani utcának, végig az Úri utcán, úgy fel a Váci
 385 AHarc|                         így a kecskeméti kapun át az országútra; a paripák csengettyűje,
 386 AHarc|                           a paripák csengettyűje, az ökrök kolompja, a bivalyok
 387 AHarc|                          két kézre való ostorral, az oláh legény tilinkózott,
 388 AHarc|                        oláh legény tilinkózott, s az első csacsira felkapott
 389 AKol |                       megálmodá: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szellemek. ~
 390 AKol |                      elmaradtak, nem ismer őseire az újdonszületett palotasor.
 391 AKol |                    visszhangozzák. Nem halott már az eltemetett nemzet; hanem
 392 AKol |                     honában: saját nyelvét hallja az ország a trónon, a törvényhozó
 393 AKol |                    Felébredt már minden nemzet, s az ébren levők versenyeznek
 394 AKol |                        hírlapot küld szét a sajtó az ország népeinek minden nyelvén. ~
 395 AKol |                           lelkiismeretnek. ~Gyors az igazságszolgáltatás keze,
 396 AKol |           világtárlatokban méltó helyet foglal el az ország számára. ~Külföldi
 397 AKol |                          együtt emelkedtek vele. ~Az a vasember ott a József
 398 AKol |                          teljesedésbe. ~És azokra az előharcosokra nem emlékeznék-e
 399 AKol |                        között Jenőy Kálmán neve? ~Az utókor igazságos. Irigység,
 400 AKol |                  kortársak is agg emberek már; de az ő alakja örökké ifjú maradt,
 401 AKol |                    megelőzve született, hozzánőtt az új nemzedék, mely elég nagy
 402 AKol |                         bámulni tudja. ~Hová lett az a dicső szellem hamva, aki
 403 AKol |                        arra rávezetni? ~Rég halva az egyetlen honpolgár, ki őt
 404 AKol |                           senkinek. Majd ha eljön az a kor, melyet a költő megálmodott,
 405 AKol |                   utcáival: a mostani háromnak is az lesz a sorsa. E hittel temette
 406 AKol |                         kegyeli ősei temetőjét, s az épülő utcák kikerülik a
 407 AKol |                        Haj! Milyen üdvriadal volt az, mikor a keresett név napfényre
 408 AKol |                         Milyen nemzeti pompa volt az, mikor a drága hamvakat
 409 AKol |                diadalzászlók. Mi hull oly melegen az útra? Zápor? Nem. Könny. ~
 410 AKol |                           a szobrot leleplezik, s az ércalak megjelen az isteni
 411 AKol |                 leleplezik, s az ércalak megjelen az isteni derült ég alatt,
 412 AKol |                       keretbe - kezében a lant és az írás, mely örökké él, és
 413 AKol |                     mosoly: haj milyen üdvkiáltás az! Hogy hangzik az végig utcáról
 414 AKol |                       üdvkiáltás az! Hogy hangzik az végig utcáról utcára terjedve.
 415 AKol |                          terjedve. A város kiált! Az ország zeng, és szava elhallik
 416 AKol |                           zeng, és szava elhallik az égi szférákig. ~Késő alkonyig
 417 AKol |                          kevesebben maradnak ott: az éj nyugalomra int - csend
 418 AKol |                    romjain élő hosszú szenvedés. ~Az úrhölgy odatapadva két összekulcsolt
 419 AKol |                        néma bámulattal tekint fel az ércalak fennkölt arcára.
 420 AKol |                          mi történt? ~Hová lettek az első szellemi harc többi
 421 AKol |                        azon megtört alakú nő, kit az utcán kopott ruhájáért lenézesz:
 422 AKol |                           hajdani Cilike, s talán az a tántorgó alak, kit utadból
 423 AKol |                    Tehozzád fordultam legelőbb is az úttörők korszakának hősei
 424 AKol |                    kísérni. ~Akkor élt már bennem az óhajtás, hogy ha kész lesz
 425 AKol |                      tudhattam akkor azt, hogy ez az általam nyújtott tiszteletjel
 426 AKol |                         becse miatt, de leginkább az én művem saját gyarlóságainál
 427 AKol |                  regénytárgy nem lehet. ~És mégis az volt. ~Senki sem hiszi el
 428 AKol |                         közül Te jöttél át velünk az új korszakba magad. A szellemi
 429 AKol |                      Mózeseink. Te tudod, mi volt az a puszta. S az a negyven
 430 AKol |                            mi volt az a puszta. S az a negyven évig vándorlás
 431 AKol |                          viszonyok, nincsenek meg az indulatok többé, amik azt
 432 AKol |                       előtt a költőnek álma volt, az most teljesedésnek induló
 433 AKol |                   teljesedésnek induló valóság; s az igaz történetre, mit a negyven
 434 AKol |                          mondják ma, hogy ez csak az én álmam. ~Hála az égnek,
 435 AKol |                           csak az én álmam. ~Hála az égnek, hogy ez így van. ~
 436 AKol |                   emlékének, kiknek magas alakjai az időben és távolságban egyre
 437 AKol |                         szent sírjánál nem kérdik az áldozótól, hogy mit hozott. ~
 438 AKol |                          egyedül jöttél át velünk az ígéret földére. Harcolni
 439 AKol |                          ígéret földére. Harcolni az életre vágyó nemzetnek,
 440 AKol |                          tovább. Engedd meg, hogy az egész elmúlt irodalmi hőskor
 441 AKol |                         fölé, s tartson meg Téged az ég, kit annyian szeretünk,
 442 Elo  |                         muove! ~Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé,
 443 Elo  |                       Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem
 444 Elo  |                      egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt. ~
 445 Elo  |                 Magyarország állt egy helyben, és az volt a virtus, az volt az
 446 Elo  |                     helyben, és az volt a virtus, az volt az állambölcsesség,
 447 Elo  |                         az volt a virtus, az volt az állambölcsesség, az volt
 448 Elo  |                          volt az állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből
 449 Elo  |                      akinek jó lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól
 450 Elo  |                      ember: tehát aki jól alszik, az jó ember." ~Azután akadtak
 451 Elo  |                          próbálni, hogyan lehetne az álló földet mozdulásra bírni.
 452 1    |                          debreceni Nagyerdőn volt az akkori időben egy híres
 453 1    |                           nagy terem diákkal, kik az akkori idők rendi szerint
 454 1    |                        arcaikat borotválják. ~Itt az ócska fenyőfa asztalok,
 455 1    |                        annak aztán ne ők legyenek az okai, ha a szőlőnövény ismertetőjelei
 456 1    |                          uram csárdájáig elvezeti az embert. ~Ott aztán, ha egyszer
 457 1    |                       bőgőtakaró a szegre került, az ember csak nem állhatja
 458 1    |                         vegyest. Komoly ott, ahol az akademika promóciókról van
 459 1    |                      legyen, onnan hazulról cibál az eklézsia - csak ünnepnap,
 460 1    |                        Akkor aztán felelevenednek az élcek, néha gorombák is:
 461 1    |                          s nemegyszer felriasztja az egész társaságot ez a kiáltás:
 462 1    |                           hogy kétségbe ne ejtsem az olvasót a kollégiumi műnyelvvel,
 463 1    |                           emberséges úr! A "tóga" az egy férfira szabott sarkig
 464 1    |                          szoknya; a sabbesztekli, az egy háromszögletű kalap:
 465 1    |                          hogy engedelmeskedni fog az iskolai törvényeknek, s
 466 1    |                         főzet, azzal megelégszik; az a szénior persze a legöregebb
 467 1    |                      persze a legöregebb jurátus, az a jurátus pedig esküdt diák. ~
 468 1    |                      Továbbá "akademika promócio" az, mikor valaki olyan sokat
 469 1    |                      hanem "fizetés". A "siligó", az a gabonafizetés, a "siklus",
 470 1    |                        gabonafizetés, a "siklus", az a készpénzfizetés, a "lukma",
 471 1    |                       készpénzfizetés, a "lukma", az pedig a szüret alatt összetöltögetett
 472 1    |                      téved aközé! A "vaskalapos", az a vén pap népszerűsített
 473 1    |                           hogy mikor azt felveszi az illető, tehát temetéskor,
 474 1    |                   büntetése, amért megházasodott. Az "elekció" válogatás a legációban,
 475 1    |                          kell, a "patrónus" pedig az a valaki, aki szeret elszökni
 476 1    |                          pátens elől. "Kondizni", az egy igen népszerű műszó,
 477 1    |                hajigálózni, szóval "kurizálni". - Az "elemozsyna" minden, ami
 478 1    |                      kolbászféle, magában hordja "az örvendetes hír" értelmét.
 479 1    |                       mindenki ihatik belőle, aki az asztalhoz férhet. "Hálpaklacs"
 480 1    |                         társaságban. "Kalefaktor" az olyan ember, ki szereti
 481 1    |                  felsőbbeknek elmondani: "grapsa" az illető felsőbbség, ha professzor - "
 482 1    |                          borral, éneklés előtt, s az éneklésnek neve: "harmónia". "
 483 1    |                       nagyon kényes dolog. Jelent az bizonyos emberi teremtést -
 484 1    |                         kimegy a divatból. ~Végre az "ad arma!" - "Fegyverre!" -
 485 1    |                          felé egyenes vonalban, s az érintett "gerundiumok" nem
 486 1    |                      annak a nyírott fejű diáknak az anekdotáit meghallgatni,
 487 1    |                         nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda
 488 1    |                      zöldre festett szalmaszékek; az asztal közepén egy tíziccés "
 489 1    |                   Kilencen tógátusok, kettő pedig az akkori divat szerinti világi
 490 1    |                           bevett neve. Egyébiránt az is meglehet, hogy nem kinnlakók,
 491 1    |                        kollégiumtól a városházáig az utcán végigvezet. ~Az egyik
 492 1    |                 városházáig az utcán végigvezet. ~Az egyik diákra pedig, ugyan
 493 1    |                           ugyan mondom, nem illik az a nyalka öltözet. Először,
 494 1    |                        domború homlok kiegyezteti az ellentéteket, azon megtisztulva
 495 1    |                       között három alak válik ki; az egyik szertelenül magas,
 496 1    |                       egyúttal "nagybotos", hanem az most nincs nála. ~A tizenegy
 497 1    |                          tizenegy ifjú körülállta az asztalt, mindegyik fogott
 498 1    |                        alkotott: ~    Múlik, mint az árnyék, ez az élet: ~  Észre
 499 1    |                         Múlik, mint az árnyék, ez az élet: ~  Észre sem vesszük,
 500 1    |                        élete; ~  Elenyészik, mint az őszi pára, köd, ~  Megszaporodik