Fejezet
1 Kort | Dorothea így szólt férjéhez: ~- Uram, én el akarok innen utazni. ~-
2 Alko | feleség! - azt mondja az uram. - Hozzátok el abból a dögletes
3 Alko | amidőn aztán Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással
4 Alko | háborgassanak - felelt Kálmán. ~- Ó, uram! Ki háborgatna bennünket
5 Alko | népek szabadsága! ~(Ó, én uram, istenem, légy irgalmas
6 Volt | a városban. ~Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza
7 Volt | kérdi az idegen. ~Tseresnyés uram elébb végigbámulta a kérdezőt,
8 Volt | akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után
9 Volt | szólt rá semmit. ~Tseresnyés uram elment, vissza is jött;
10 Volt | kivitték a koporsót, Tseresnyés uram előhozta a gyászfátyolt,
11 Volt | fekete hintóra, Tseresnyés uram a sírkövet is föladatta.
12 Volt | és az évszám. ~Tseresnyés uram kérdezé Barkó Páltól: jól
13 Volt | ingatta fejét; és Tseresnyés uram tudta már Decsy Osmanographiája
14 Volt | voltak hozzá. Tseresnyés uram volt a kántor, Miska inas
15 Volt | zokogó kíséret. ~S Tseresnyés uram olyan szépen énekelte a
16 Volt | készen állt, Tseresnyés uram így szólt Barkó Pálhoz: ~-
17 Volt | Barkó Pálhoz: ~- Segíts, uram, a sírkövet felállítani;
18 Volt | haza. ~És azután Tseresnyés uram felállítá a sír elé a márványkockát,
19 Volt | Mit látsz magad előtt, uram? - kérdé tőle nagy sokára
20 Volt | most? - kérdezé Tseresnyés uram a tudós utazótól. ~- Te,
21 Ker | fertőzött városból. ~Tseresnyés uram tehát maga maradt a háznál,
22 Ker | könyörögve jött. ~- Kedves jó uram. Kérem, könyörgök: vezessen
23 Ker | el önt oda, asszonyom. ~- Uram. Nincs rettenetesebb fájdalom,
24 AHarc| odaakasztotta a lovak elé. ~- Mi ez, uram? - kiálta Katinka. ~- Still!
25 AHarc| ökrök elé csatolták. ~- Ah, uram, hisz ez csúfság! - kiáltott
26 1 | hogy a tudományszomj Nagy uram csárdájáig elvezeti az embert. ~
27 1 | dolgunk. A pincében. ~Oda Nagy uram csak a válogatott vendégeit
28 1 | kezdtek el kiáltozni: "Nagy uram, elaludt a gyertyánk!" ~
29 1 | Jelenleg itt van az a Nagy uram pincéjében. De hogy annak
30 1 | odújából került elő, azt Nagy uram maga sem tudja megmondani. ~
31 1 | behemót kiáltása, hangzik Nagy uram jelszava: ~"Ad cantum!" (
32 1 | ide a csaplárost! ~Nagy uram nem volt messze. ~Hozta
33 1 | segített odanézni; míg Nagy uram kerek hasán összetett kezekkel
34 1 | siserehad; nevetett maga Nagy uram is. (Hogy az ördögbe változott
35 2 | nagytiszteletű doktor Járai Ézsaiás uram őkegyelme; aki maga véghetetlen
36 2 | kend elnöklete alatt Nagy uram pincéjében? ~Biróczy még
37 2 | közbe nagytiszteletű Járai uram. ~- E két váddal szemben
38 2 | rejtegetnek a Nagyerdőn, Nagy uram pincéjében, egy hordó fenekében.
39 3 | szókat emelt: ~- Immáron, uram, bévettük a kívánatos jókat;
40 4 | erdei manó. ~- No, öcsém uram, hát magát csak ideküldték,
41 4 | hivatalhoz, he? ~- Nincsenek, uram - felelt Kálmán, s most
42 4 | sápadt. - Nem azért jöttem, uram, önhöz. Nekem balesetem
43 5 | egy háromszögletű kalap. Uram bocsá. Mikor a minap a legátus
44 5 | tette tekintetét. ~Járai uram megfelelt a nagyasszonynak.
45 9 | haragudjék, kedves, édes Tóth uram. Lássa! (szólt szörnyű megvetéssel
46 9 | Ilyen a poéta." ~Tóth uram csak mosolygott. Kálmán
47 9 | akkor már közbelépett Tóth uram. ~- Ne tessék zsörtölődni -
48 9 | Mikor kijött nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: "Jöjjön
49 9 | Decséry-féle ügyben jött Tóth uram; persze hogy fizetni jött;
50 9 | megszámlálni. Tessék, Tóth uram. ~Tóth uram tehát előbbre
51 9 | Tessék, Tóth uram. ~Tóth uram tehát előbbre lépett, s
52 9 | megszámlálta újra. ~Ekkor Tóth uram egy másik csomagot vett
53 9 | harmincegy darab! ~Tóth uram nemhogy meg lett volna lepetve
54 9 | Hja, kedves nagyuram, Tóth uram! - mondta Korcza úr. - Ez
55 9 | is! - szörnyedt el Tóth uram. ~- Aztán az az egész domb
56 9 | szólt hunyorogva Tóth uram. - Ezer forintból csak kikerül
57 9 | meghatalmazást e tárgyban, s Tóth uram írja alá. Én pedig megírom
58 9 | nyugtájára nem akart átadni Tóth uram. Tóth uramnak igaza volt.
59 9 | egész történetet. ~Tóth uram aztán nagy hálálkodások
60 9 | lenni. Ezt bizonyosan Tóth uram tette ide a nagy hálálkodás
61 9 | quidproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése folytán
62 9 | talán ideadná azt Tóth Máté uram szép szerével? Hisz ő semmi
63 9 | ajtón benyitott Tóth Máté uram. Most már minden bejelentés
64 9 | már, s olyankor Tóth Máté uram is más ember. ~Szemei ragyogtak,
65 9 | távolabbra retirálni Tóth Máté uram elől; nehogy abba a kellemetlen
66 9 | kérdéses kőkeresztet Tóth Máté uram Decséry grófnak visszaadja;
67 9 | Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé a malacot; de biz
68 10 | Sátory főstrázsamester, uram! ~Kálmán megtudta hát, hogy
69 12 | tud munkával keresni. ~- Uram! - szól vízbehaló hangon. -
70 12 | megijedt ettől a szótól. ~- De uram, én nem kívánok olyan sokat. ~-
71 12 | mérgében elnevette magát. ~- Uram, ne tartson engem bolonddá.
72 12 | barátságot. ~- Mondtam, uram, hogy ezer forintot kérek. "
73 12 | fogja mondani Bálvándynak: ~"Uram! Nem megyünk mi a Kárpátokba
74 12 | bevetette a kandallóba. ~- Így, uram! Ön olyan kevély a becsületére.
75 13 | két hölgyet; a hercegnő Uram Jézust kiáltott ijedtében,
76 15 | parasztnak is azt mondta "uram", a tisztviselőnek "tekintetes
77 15 | mondá Kálmánnak: ~- Nos, uram, hát mivel megy ön magasra,
78 19 | fülébe súgni: "tiszteletes uram, nagyon erős ez a bor". ~-
79 21 | Teringettét! Ez kihívás! ~- No, uram! - csitítá Katinka. - Ez
80 21 | hiszen lőheted azt akárhol, uram - dörmögé a vén rusznyák -,
81 21 | keresztet hányt magára.) Ó, uram. Holnapra mind fekete cukor
82 22 | urat az én gondnokom és uram képében megnevezni, s az
83 24 | párbeszéd: ~- Jó napot, uram. ~- Ha jó, meg kell enni. ~-
84 24 | jöjjenek Debrecenbe. ~- De uram, hogy lehet ön oly kemény
85 24 | kimenni ebből a házból. ~Mák uram meg sem szontyolodott erre
86 24 | pohárszék, fiókos szekrény. ~Mák uram, mikor látta, hogy nem tréfa
87 24 | az orra előtt volt. ~Mák uram csak ült egy darab ideig
88 24 | van-e nemzetes Tóth Máté uram? ~A gyermek szilajon nézett
89 24 | a hajdani béreslak. Tóth uram sajnálta magától a tiszti
90 24 | Ezalatt előkerült Tóth Máté uram is. Karjánál fogva hozta
91 24 | gondoskodott. ~Tóth Máté uram jókedvűen mosolygott. ~-
92 24 | vágott közbe Tóth Máté uram -, hanem mondjad: hova tetted
93 24 | ütött a tenyerével Tóth Máté uram hátára, hogy az többet számított
94 24 | huszonötnél. ~Tóth Máté uram kotródott is a tettleges
95 24 | szorítani, de Tóth Máté uram keze sehogy sem volt a háta
96 24 | akarják, hogy Tóth Máté uram családja együtt üljön velük
97 24 | volna. Mindabból Tóth Máté uram alig mert enni, hogy ne
98 24 | taszítás a tenyérrel Tóth Máté uram vállára). Én már második
99 24 | most is olyan-e? ~Tóth Máté uram jónak látta közbeköhögni. ~-
100 24 | franciául. ~S erre Tóth Máté uram azt mondá: ~- Beauté paysanne... ~
101 24 | bámulattal tekinte reá, Tóth Máté uram hideg flegmával adta tudtul: ~-
102 24 | egyetlen ággyal. ~- Ez az én uram szobája. ~- Hát nemzetes
103 24 | szobája. ~- Hát nemzetes uram hol hál? ~- Mármint én? -
104 24 | Mármint én? - szólt Tóth Máté uram, bundáját leakasztva a szegről. -
105 24 | ember. ~- No, ha nemzetes uram a földön alszik, hát akkor
106 24 | aludt tovább. ~Tóth Máté uram aztán leteríté az alvó mellé
107 24 | csillagos az ég - kezdé Tóth uram. - Azt hiszem, hogy ha a
108 24 | aki tudja - sóhajta Tóth uram. - De hát parasztnak nem
109 24 | országot, úrfi. ~- Nem, uram. A zöldasztalnál alkotmányunkat
110 25 | pitvarba, már Tóth Máté uram jött reá szemközt, pálinkás
111 25 | szilvaszesz, abból aztán Tóth Máté uram teletöltött egy kis szűk
112 25 | kocsis - mondá Tóth Máté uram Kálmánnak, aztán lekiáltott
113 25 | menni kell - monda Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán kezét. -
114 25 | se farka - feddé őt Máté uram. - Nem minden esztendőben
115 28 | fog felelni. ~- Fenséges uram! - felelt Kálmán a nádor
116 32 | levelet, amire felel. ~- Uram, egy dolog szent és örök
117 33 | Magyar utcában. Tseresnyés uram, rendes színházlátogatónk,
118 33 | gyalog mehettek Tseresnyés uram házáig. ~Bizony nagy megbántás
119 33 | is lett volna Tseresnyés uram házára nézve, ha az elé
120 33 | magyar" utcát. ~Tseresnyés uram házát könnyű volt kitalálni
121 33 | pillantást enged vetni Tseresnyés uram kedélyvilágába. ~(Még akkor
122 33 | ember nem jár. ~Tseresnyés uram komolyan közeledik vendégei
123 33 | valék - mondá Tseresnyés uram -, meggyőződtem erről önnek
124 33 | arcot csinált Tseresnyés uram, mintha arra gondolna, hogy
125 33 | bizony - kezdé Tseresnyés uram. - Én nagyon jól emlékezem
126 33 | magyarázatokkal fűszerezé Tseresnyés uram ebédjének legszárazabb alkatrészeit,
127 33 | tárggyal ellátni. ~- Tseresnyés uram sok jót és rosszat tapasztalt
128 33 | komolyan vette Tseresnyés uram; elébb nagyon megrázta fejét,
129 33 | én - folytatá Tseresnyés uram. - Én láttam téglát téglára
130 33 | Olvastam tudós Katona Mihály uram munkájában, hogy vannak
131 33 | egyet fognak gondolni, uram, a fillérből kincs lesz,
132 33 | az igaz, hogy Tseresnyés uram nagy pártfogója a hazai
133 33 | Jenőy lábát. ~Tseresnyés uram pedig nem volt az az ember,
134 33 | hamar csüggednek. Ön, Jenőy uram, a darabja előadása után
135 33 | többször, azt nem bánom. Ön, uram, magának írta azt a darabot,
136 33 | Eredeti egy ember, Tseresnyés uram! - kiálta hangjához jutva
137 33 | külföldre mehet. ~- Nem, uram - szólt komolyan a csizmadia. -
138 33 | bohó ember ez a Tseresnyés uram? - monda Bányaváry útközben
139 33 | pedig, amire Tseresnyés uram célzott, a Génuában virágzó
140 34 | címzet, amit Tseresnyés uram írt a tárcájába. ~Megfordult
141 35 | megszólítása téríté magához. ~- No, uram, jól megnézte ön már magának
142 35 | Ah! Ön az, Tseresnyés uram? ~A csizmadia arca csakolyan
143 35 | marad? - kérdezé Tseresnyés uram. Aztán be sem várta a feleletet,
144 35 | a levegőbe. ~Tseresnyés uram szomorú komolysággal mondta
145 35 | színhelyéről; mire aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak az
146 35 | ütlegekért viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át a neki
147 35 | vagy sem? ~- Igaz, fölséges uram - hagyá helyben a csizmadia -,
148 35 | cinkotai kántor, fölséges uram - szabódék a csizmadia. -
149 35 | sáfár? ~- Nem, fölséges uram - sietett Kálmánt kimenteni
150 35 | Kálmánt kimenteni Tseresnyés uram -, hiszen tetszik ismerni.
151 35 | Menjünk tehát, felséges uram, haza, hadd írja le a tudós
152 35 | utcáig, ahol Tseresnyés uram háza volt; mert az ittas
153 35 | Hát jól van, felséges uram - mondta a varga. - Amoda
154 35 | ötven lépés volt Tseresnyés uram kapujáig, hanem itt megint
155 35 | lovas cirkálót. ~- Felséges uram, a lova nincs közel - mentegetőzék
156 35 | csizmadia vállaira. Tseresnyés uram aztán, amint a nyakába kaphatta
157 35 | az igazság!" ~Tseresnyés uram szomorú arccal fordult Kálmánhoz. ~-
158 35 | beszélt tovább Tseresnyés uram -, mert különben az utcán
159 35 | még ma nem vacsoráltunk, uram - szólt a varga -, tartson
160 36 | ugorkaindákat. ~Tseresnyés uram föltevé magában, hogy megszemléli
161 36 | velem oda, ugye? ~Tseresnyés uram közbeszólt, hogy elébb reggelizni
162 36 | után hazament Tseresnyés uram házához, s megosztotta annak
163 36 | Ez a hang Tseresnyés uram ajkait hagyá el. Első eset
164 36 | már szabad! ~Tseresnyés uram pedig fogta az asztalán
165 37 | pusztáig, ahol Tóth Máté uram lakott. ~A parasztcsalád,
166 37 | kérdé megdöbbenve Tóth Máté uram. ~- Hát báró Bálvándy, Dorothea
167 37 | szaggatva a mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra nyúlt
168 37 | fanyar hangon Tóth Máté uram. ~- Hetvenötezer frank. ~
169 37 | Hetvenötezer frank. ~Tóth Máté uram aztán a vállába húzta nyakát
170 40 | is csirizelte Tseresnyés uram segítségével, s felírta
171 40 | megbénítja a karját. ~Tseresnyés uram kitalálni látszott Kálmán
172 40 | mondta neki: ~- Nagy jó uram. Ön egészen elfelejti, amit
173 40 | méregadagját) jött elő Tseresnyés uram a maga ajánlatával. ~- Igaza
174 40 | Folyvást mulat. ~Tseresnyés uram arcképe nagyszerűen ütött
175 40 | volt az arckép, Tseresnyés uram azt mondá: ~- Erre tehát
176 40 | lesz - veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté a
177 40 | Mibe került? - Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven
178 40 | Hanem azért Tseresnyés uram, ki Wasztlt még hentesinas
179 40 | térdéről a lábszíjat Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál
180 40 | kánya? - monda Tseresnyés uram, elbámulva. - Pőrén egy
181 40 | Nem én. ~Tseresnyés uram nem kérdte másodszor Wasztlitól,
182 40 | fog képezni. ~Tseresnyés uram csak a fejét rázta. ~- De
183 40 | többé a házhoz! ~Tseresnyés uram nagy haragjában megkapta
184 40 | járj mezítláb! ~Tseresnyés uram egész felindulással ment
185 40 | bőrkötényt. ~Tseresnyés uram úgy meg volt szorítva ez
186 40 | a két művel. Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek;
187 40 | mondá Tseresnyés uramnak: ~- Uram! Megtanulhatnám-e én még
188 40 | inasnak!... ~Tseresnyés uram nagyon komolyan csóválta
189 40 | előtt, mikor Tseresnyés uram éppen adogatná le a kamarában
190 40 | sóhajta fel Tseresnyés uram, sztoikus nyugalommal. ~
191 40 | anélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái jelen lehettek volna
192 40 | Erre megszólalt Tseresnyés uram: ~- Láthattad Béni urat
193 40 | megharagszik is Tseresnyés uram, ő felkeresi a maga vademberét.
194 40 | rongyot... ~ ~Tseresnyés uram mintha érezte volna, hogy
195 40 | suhanc, mert az Tóth Máté uram maga, aki belép a műhelybe,
196 40 | Isten jó nap, mester uram! - köszönt be ismerős kedvvel
197 40 | szólt elbámulva Tseresnyés uram. - Hát Tóth uram nem vett
198 40 | Tseresnyés uram. - Hát Tóth uram nem vett mástól csizmát,
199 40 | világból, ha nem Tseresnyés uram bőrét viselné, magam meg
200 40 | nagyon felemelte Tseresnyés uram kedélyét. Mind igaz az!
201 40 | Azonfölül indokolta Tóth uram Pestre jövetelét még azzal
202 40 | főtárgy a csizma. ~Tseresnyés uram tehát vevé a kamrakulcsot,
203 40 | szorította volna. ~Tóth uram behívta az utcán lézengő
204 40 | fizetni is fog. ~Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba
205 40 | ember. ~Hát amint Tóth Máté uram belép a tisztaszobába, s
206 40 | az én házam! ~- S ez Tóth uram háza volna? ~- A biz ez;
207 40 | emberekre csak nem ismer Tóth uram, akik ott a szérűn alusznak? ~-
208 40 | nevét. Nem ismeri azt Tóth uram. ~Tóth Máté ravaszul hunyorított
209 40 | Megveheti biz ezeket Tóth uram is; ha megadja az árát. ~-
210 40 | neki az anyjuk. ~Tseresnyés uram nem akart hinni szemeinek
211 40 | füleinek. Soha Tóth Máté uram hiábavalóságokra egy garast
212 40 | hanem kettőt húzott ki Tóth uram a bugyillárisból. ~- Én
213 40 | kép az enyim. ~Tseresnyés uram meggyőződött róla, hogy:
214 40 | gondolá magában Tseresnyés uram. ~- Már ugyan mi hiba lenne
215 40 | alattomos mosolygással Tóth uram -, mert maga csak csizmadia;
216 40 | az a piktor. ~Tseresnyés uram tehát leültette a vendégét,
217 40 | könnyebben várhassák, Tóth uram behozatta a szekérről a
218 40 | ketten. ~Eközben Tóth Máté uram mindent apróra megbámult,
219 40 | nyomtatásban? ~Tseresnyés uram kapott a kérdésen; előhúzott
220 40 | elhallgatná az ember. ~Tseresnyés uram pedig kész volt napestig
221 40 | az olvasott belőle; Tóth uram egyre jobban belehevült
222 40 | Akkor aztán Tóth Máté uram fölkerekedett. ~- De már
223 40 | Igen, de mit csinál Tóth uram negyven példány folyóirattal,
224 40 | a nyomtatásból: itt van, uram, ezért adsz négy forintot,
225 40 | a világ; soha Tóth Máté uram egy ötgarasos naptárnál
226 40 | sem jött haza. ~Tóth Máté uram még egyszer visszatért a
|