Fejezet

5001 37   |                       rögtön, és vissza is hozza. Az a bankár címzete volt. ~
5002 37   |                           a váltóját, ugyan fogva az egyik fülét, nehogy az az
5003 37   |                      fogva az egyik fülét, nehogy az az ember ott a rácson belül
5004 37   |                         az egyik fülét, nehogy az az ember ott a rácson belül
5005 37   |                    kezéből, s hirtelen lenyelje. ~Az az ember a rácson belül
5006 37   |                          s hirtelen lenyelje. ~Az az ember a rácson belül megnézte
5007 37   |                           a rácson belül megnézte az aláírásokat, s azt mondta,
5008 37   |                      mikor a pénzt átveszi. Akkor az volt a szokás: nem tudom,
5009 37   |                            Zsirót." Micsoda állat az? Nem lehet a valami jó.
5010 37   |                          add ide, majd aláírom én az enyimet - mondta Bálvándy -,
5011 37   |                     Dehogy engedte, hogy Bálvándy az ő váltójára írja a nevét:
5012 37   |                        nevét: hátha elrontja vele az egész váltót, s aztán igazán
5013 37   |                         szól? - Ötezer frank. Itt az ötezer frankod. ~Azzal nem
5014 37   |                      ezeres bankjegyet, s odaveté az asztalra. Ez a pénz: hol
5015 37   |                         vendéglői szolgát, ráírta az ő váltójára a saját nevét,
5016 37   |                   váltójára a saját nevét, átadta az idegen cselédnek, elküldte
5017 37   |                       bankárhoz, s tíz perc múlva az idegen szolga már itt is
5018 37   |                   összeget, magam vagyok a váltón az elfogadó, s hiányzik róla
5019 37   |                         már megtanulta tőle, hogy az a váltóra írt "zsiró" semmi
5020 37   |                       zsiró" semmi bajt nem okoz: az csak olyan, mintha egy szerelmeslevélnek
5021 37   |                  szerelmeslevélnek írná alá magát az ember; azt akárki megteheti,
5022 37   |                           akárkinek szívességből; az csak holmi kereskedői formalitás.
5023 37   |                         Azt sem nézte meg, mennyi az összeg, mikor van a lejárat.
5024 37   |                  rendeltetésére kell fizetni? Nem az ő gondja az. ~És aztán el
5025 37   |                          fizetni? Nem az ő gondja az. ~És aztán el is felejtette
5026 37   |                         És aztán el is felejtette az egész dolgot, s beletelt
5027 37   |                          beletelt két hónap, hogy az eszébe sem jutott. ~Ezt
5028 37   |                         franciául beszélni. ~Csak az az egy feszélyezte, hogy
5029 37   |                      franciául beszélni. ~Csak az az egy feszélyezte, hogy ez
5030 37   |                          sánta fiskális mindenütt az útjába ténfereg. ~Egy reggel
5031 37   |                           kérdezte tőle, hogy nem az ő névaláírása-e ez a bemutatott
5032 37   |                        tudja ő ezt jól, de miután az akceptáns nem fizetett a
5033 37   |                         ezt a másik két urat, aki az ajtóban áll, követni a bérkocsiig
5034 37   |                        éppen úgy megadatott, mint az akceptáns ellen. ~Béni bácsi
5035 37   |                          ha nem, hát azzal átadta az ajtóban álló két mosziőnek,
5036 37   |                               A Clichybe - felelé az egyik kérlelhetetlen. ~Béni
5037 37   |                     ezekből a párizsi börtönökből az ember egyenesen a guillotine
5038 37   |                           s nem adott volna ebben az órában a fejéért egy fületlen
5039 37   |                         szolgáló épület udvarára: az a Clichy. Ott aztán átadták
5040 37   |                           akkor egy másik úr is. ~Az a másik úr volt báró Bálvándy. ~
5041 37   |                       elkékült ábrázattal bebukni az ajtaján, amint az zokogva
5042 37   |                         bebukni az ajtaján, amint az zokogva a nyakába borult,
5043 37   |                        baj van, egy éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból
5044 37   |                      éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból leereszkedünk lepedőkön.
5045 37   |                     kevésbé ereszkedik le kötélen az ablakból, inkább áttéteti
5046 37   |                         biztatá Bálvándy -, tréfa az egész, egypár nap alatt
5047 37   |                      kiszabadulunk innen; megesik az ilyesmi sok gentlemanen.
5048 37   |                      vármegyeháznál látta otthon. Az ám prófunt meg cibereleves!
5049 37   |                       Vajon nem csapják-e meg itt az embert?) ~De aztán elbámult,
5050 37   |                          hogy a nagymogul maga is az adósok börtönébe jut. Csak
5051 37   |                        adósok börtönébe jut. Csak az a sánta Biróczy jönne még
5052 37   |                        kis idő múlva, hogy eljött az ügyvéd, aki az elfogatási
5053 37   |                        hogy eljött az ügyvéd, aki az elfogatási parancsot kieszközölte
5054 37   |                           Sánta Biróczy lépett be az ajtón. ~Béni bácsi repült
5055 37   |                      úrral itten. ~- Ah, tehát ön az, aki engemet elzáratott? -
5056 37   |                     amiért megint viszont Biróczy az egyik lábát egy szék támláján
5057 37   |                   egymással. ~- Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának a
5058 37   |                           még ma. Elég lesz-e, ha az ön megbízójának kötelezvényt
5059 37   |                      semmi nyereség. ~- De hát ki az ördög az a hitelező? ~-
5060 37   |                   nyereség. ~- De hát ki az ördög az a hitelező? ~- Egy asszony. ~-
5061 37   |                     kerültem a Clichybe: akkor ez az asszony engem kiváltott
5062 37   |                        messze feltátotta a száját az utolérhetlen magyarázatára
5063 37   |                  történetnek; amibe belekeveredni az ő nagy fejének ugyan semmi
5064 37   |                       Bálvándy -, csak vessük meg az ágyunkat idebenn, s tegyük
5065 37   |                   magunkat egész kényelembe, mert az, aki most bennünket egy
5066 37   |                          vagy ő engem, vagy téged az anyád innen valahogy ki
5067 37   |                          nem vált. ~Ez volt pedig az a szó, amitől Béni bácsi
5068 37   |                           fakadt. ~- Jaj! A mama! Az édes mama, ha megtudja,
5069 37   |                     Kálmán öcsémnek; aztán jöjjön az ide, üljön a helyembe: én
5070 37   |                            Biróczy pedig megmondá az ultimátumot a bárónak. ~-
5071 37   |                       tetszeni fog önnek fizetni, az átveendi; én még ma utazom
5072 37   |                         Igenis. Legjobban végezve az ügyet. ~- Tisztelem a szép
5073 37   |                        Bálvándyt jól, tudta, hogy az vesztegetni fog, adósságokba
5074 37   |                          öklét egymáshoz ütve. - "Az egyik" már megkapta, amit
5075 37   |                       magában: "én tudom, hogy ki az a másik". ~Biróczyval egyidejűleg
5076 37   |                          nevezte, amiért a férjét az adósok börtönébe záratta. ~-
5077 37   |                  megmondhatta volna, hogy mit fog az öreg Decséry mondani az
5078 37   |                           az öreg Decséry mondani az ő kedves unokájának, mikor
5079 37   |                          kedves unokájának, mikor az sírva panaszolja el neki
5080 37   |                           maradjon ott." ~Ez volt az öreg véleménye és nem más.
5081 37   |                          restellte a dolgot, mert az ő műve volt Dorotheának
5082 37   |                      gondolata támadt. Felkészült az útra Dorotheával együtt,
5083 37   |                        utat télvíz idején Bécstől az alföldi pusztáig, ahol Tóth
5084 37   |                 legnagyobb szívességgel biztosítá az úrhölgyeket, hogy a legjobb
5085 37   |                      legjobb helyre jöttek hozzá; az utolsó garasát is kész volna
5086 37   |                      volna elő. ~- S mennyi volna az, amire szüksége volna? -
5087 37   |                           vásárolni; míg utoljára az kerekedett ki belőle, hogy
5088 37   |                    Vették-e észre a változás okát az úrhölgyek? Annyi bizonyos,
5089 37   |                 takarékpénztárak akkor nem voltak az országban. A bécsi bank
5090 37   |                           kölcsönveendő pénz egy, az adósok börtönében ülő főúr
5091 37   |                       pénzt kiénekelni, hogy majd az ő pénzével egy második hitelező
5092 37   |                          őtet fogják kielégíteni. Az idei termények pedig már
5093 37   |                       korszakába beleékelve! ~Még az a lehetőség lett volna,
5094 37   |                          lehetőség lett volna, ha az öreg Jenőyné nagyasszony
5095 37   |                        követelte, hogy hova tette az ő fiát, még Biróczynak állt
5096 37   |                          a nagyasszony. ~- Dehogy az. Dicsőség. Ha hazajön, híres
5097 37   |                           Menjen a pokolba! Sok-e az a pénz, amiért be vannak
5098 37   |                        Hetvenötezer micsoda? Hisz az egy egész domíniumnak az
5099 37   |                          az egy egész domíniumnak az ára. ~- Azt hiszem, hogy
5100 37   |                          mit? Azt nem adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak
5101 37   |                        adhatom el; az ősi birtok; az Kálmánnak az öröksége, ha
5102 37   |                          ősi birtok; az Kálmánnak az öröksége, ha egyszer én
5103 37   |                        Kálmánnal? Hamarább meghal az, mint a nagyasszony ~- Maga
5104 37   |                         belehurkolná, s megindult az ajtó felé. Mikor aztán fogta
5105 37   |                        Aki bolond, legyen bolond. Az egyik haljon meg hát éhen,
5106 37   |                          Azzal becsapta maga után az ajtót. ~Biróczy pedig azontúl
5107 37   |              türelmetlenebb szűk szállásán. Pedig az is próbát tett leveleivel
5108 37   |                         nejének, ipának, napának, az öreg Decsérynek, tiszttartóinak,
5109 37   |                         írására szánta el magát. ~Az a levél szólt Katinkának. ~
5110 38   |                       étel.  És ti mégis törtétek az utat: átjártatok a zajló
5111 38   |                           hideg téli széltől. ~És az újságok nem voltak tele
5112 38   |                     lelkesedéssel léphessenek föl az idegen ház fényes termében,
5113 38   |                         Igenis, sajnálta; ez volt az érzés. Hogy kell ilyen szép
5114 38   |                           ide nőve ebbe a földbe, az nem eresztette őket; gazdagság,
5115 38   |                         tehetségeiket a jég hátán az "idegen" Pestre. ~Egy pénteki
5116 38   |                          Aszályi sorba futkározta az előadásra átjött magyar
5117 38   |                        ingyenjegy, potyacimbora. ~Az ilyen meghíváson az illetők
5118 38   |                potyacimbora. ~Az ilyen meghíváson az illetők természetesen hogy
5119 38   |                        természetesen hogy kaptak. Az bizony éppen nem lesz rossz,
5120 38   |                      bizony éppen nem lesz rossz, az előadás után ahelyett, hogy
5121 38   |                       előadás után ahelyett, hogy az ember nekiindulna bujdosni
5122 38   |                         farkasordítóba, s keresni az üres fiókot, hogy kerül-e
5123 38   |                         bizony, ahelyett beleülni az üveges hintóba, elkocsikázni
5124 38   |                      üveges hintóba, elkocsikázni az úri lakásba, hozzáülni a
5125 38   |                      annak is örült, hogy odajár: az tisztes társaság; onnan
5126 38   |                           nem iszik, csupán teát; az pedig ártatlan dolog. ~Tehát
5127 38   |                           hát nem lehetett. ~Mert az történt, hogy az idő erős
5128 38   |                             Mert az történt, hogy az idő erős déli szél mellett
5129 38   |                           nem járták, s még hozzá az egész előadás alatt szakadt
5130 38   |                       egész előadás alatt szakadt az eső, ami a jeget még jobban
5131 38   |                      jobban felporhanyítá; amiből az lett, hogy mikor Cilike
5132 38   |                           lett, hogy mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából
5133 38   |                     ruháit hozza át utána Budára, az kereken kimondá, hogy ő
5134 38   |                       kereken kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért sem megy
5135 38   |                     lámpaoltogató volt még jelen, az pedig azt a tanácsot adta
5136 38   |                           volt. ~Künn sötét volt, az eső esett; az órák tizenegyet
5137 38   |                         sötét volt, az eső esett; az órák tizenegyet vertek;
5138 38   |                        gyermekét félti. Mit annak az éjszaka, a vihar, a rémek? ~
5139 38   |                        haza egyedül. ~Mikor aztán az előcsarnokba kiért, egy
5140 38   |                            aki hazakísérjen ebben az időben. Te pedig okvetlen
5141 38   |                           egy lélek a földön, aki az ő lelkével együtt gondolkozik,
5142 38   |                          olyast, hogy "áldjon meg az Isten!", s azzal nekiindultak
5143 38   |                         nem voltak feltalálva), s az idő és az út nem volt ez
5144 38   |                          feltalálva), s az idő és az út nem volt ez öltözethez
5145 38   |                           vágta nekik a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné
5146 38   |                         nem lehetett tudni, lék-e az ott vagy esővíztócsa. A
5147 38   |                         jégtáblák torlaszolták el az utat. Kálmán karjára vett
5148 38   |                       voltak már, s ekkor megállt az eső, megfordult a szél,
5149 38   |                       csípős hideg kezdett lenni; az ázott öltöny csonttá fagyott
5150 38   |                         kisfiam! - rebegé magában az anya. ~Ne remegjetek! Ha
5151 38   |                          anya. ~Ne remegjetek! Ha az a jég olyan vékony volna,
5152 38   |                        mint a papír, nem szakadna az le: a ti fejeteket egy-egy
5153 38   |                  színésznő lakásáig. A sietségben az a jó volt, hogy a rájuk
5154 38   |                           azzal beerőteté Cilikét az ajtón, s maga sietett vissza
5155 38   |                           senki sem őrködött, aki az olyan embereket elfogdossa,
5156 38   |                           lebegett a vízen, annak az ormáról át lehetett szökni
5157 38   |                        ormáról át lehetett szökni az ingó jéglapra, s aztán vissza
5158 38   |                          s aztán vissza ugyanazon az úton, melyen idáig jött. ~
5159 38   |                           villanás riasztotta fel az éji sötétséget, s azután
5160 38   |                           s azután három dördülés az éji csendet. ~A gellérti
5161 38   |                          is pusztán szeszély volt az tőle. ~Mikor Kálmán megérkezett,
5162 38   |                    Katinka is szívélyesen fogadta az utoljára érkezőt, s nem
5163 38   |                         mondá Katinka. ~- De hisz az nem is jön ma el. Az jó
5164 38   |                         hisz az nem is jön ma el. Az jó helyen van most! - monda
5165 38   |                   anekdotaregélő volt Katinkánál, az egész társaságot derült
5166 38   |                        nincs itten most. ~- Dejsz az jó helyen van! - felelt
5167 38   |                         azt gondolta, hogy mindez az ő bosszantására mondatik,
5168 38   |                          a budai várfok ágyúiból; az étterem ablakai reszkettek
5169 38   |                            senki sem gondol? ~No, az bizonyosan jó helyen van
5170 38   |                         Bányaváry arcára figyelt. Az nem ivott bort: állhatatos
5171 38   |                          el valami szép szonátát. Az rá hagyta magát venni, s
5172 38   |                           magát venni, s eléneklé az Erlkönig dalát; Katinka
5173 38   |                        felett: a szél dörömbözése az ablakon a kíséret hozzá. ~
5174 38   |               felsóhajtani Bálvándy után. De hisz az most nem jöhet. ~Reggel
5175 38   |                         jöhet. ~Reggel Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki
5176 38   |                      jöhet. ~Reggel Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki kellene
5177 38   |                       forspontbiztos volt nála, s az egész vendégsereggel kihajtatott
5178 38   |                         Vajon Cilike hazajutott-e az éjjel? - kérdé a bámulat
5179 38   |                          kíváncsi szubrett. ~- Ó, az bizonyosan otthon van -
5180 38   |                          valakinek előhozni, hogy az a Bálvándy mért nincs most
5181 38   |                        nincs most itt. ~- De hisz az most nem jöhet ide! - monda
5182 38   |                   rekedtek: tehát menjenek vissza az ő házához, s maradjanak
5183 38   |                 találkozásnál szóba állt vele. ~- Az éjjel sokat emlegettünk
5184 39   |                        falépcsőkkel. A mostani és az akkori Csiga között csak
5185 39   |                          akkori Csiga között csak az a különbség, hogy akkoriban
5186 39   |                        művészek gyűlhelye. ~Abban az időben még kedélyes emberek
5187 39   |                         ismerkedtek meg egymással az irodalom későbbi nagyszerű
5188 39   |                   megfordult e kedélyes körben, s az ifjabb nemzedék vezérének
5189 39   |                         vezérének tekinté, amiért az öreg urak nehezteltek is
5190 39   |                     kritikai aranyérré fajult el. Az irodalom grófjai és hercegei
5191 39   |                     gyönyörét találta abban, hogy az legyen. ~A Csiga rendes
5192 39   |                          találni: Aszályi. ~Ez is az irodalomhoz tartozott. Írt
5193 39   |                           legszívesebben hallják, az nem a kávénénikékből, hanem
5194 39   |                         ember, mint Jenőyt; ámbár az elsőbbiről mindenki azt
5195 39   |                         Biróczyt. ~- Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek,
5196 39   |                        hogy amint én ide belépek, az egész társaság hangos jó
5197 39   |                    elhallgat? ~- Meg akarod tudni az okát? Már régen vártam,
5198 39   |                           elvállalta nagyanyjának az ügyeit, többek között az
5199 39   |                          az ügyeit, többek között az ő kizáratását is az örökségből,
5200 39   |                        között az ő kizáratását is az örökségből, egész tüntetésig
5201 39   |             ablakmélyedésbe. ~- No, hát halld meg az egészet. Emlékezel arra
5202 39   |                           egészet. Emlékezel arra az éjre, mikor a Dunán megindult
5203 39   |                           is, a sógorodat? ~- Azt az éjt mi együtt töltöttük -
5204 39   |                     Aszályi azt felelte: "De hisz az jó helyen van!" - Emlékezel
5205 39   |                           hogy báró Bálvándy azon az éjszakán, késő előadás után
5206 39   |                          a budain maradt. Ez volt az a "jó helyen van az!" ~Kálmán
5207 39   |                          volt az a "jó helyen van az!" ~Kálmán egy szót sem várt
5208 39   |                          azt állította, hogy azon az éjszakán, melyen a Duna
5209 39   |                        hogy Bányavárynét elvigyem az estélyre. Ott ült a kocsis
5210 39   |                       mellett Csollánné inasa is; az is látta, amit én. Bányaváryné
5211 39   |                        kijött a csarnokból, akkor az oszlop mögül előlépett egy
5212 39   |                         pedig Bálvándy báró... ~- Az a férfi én magam voltam,
5213 39   |                            igazságos pofont, hogy az éppen elég volt utolsó szavához
5214 39   |                         hogy csakugyan pirosabb-e az ő képének az egyik fele,
5215 39   |                           pirosabb-e az ő képének az egyik fele, mint a másik.
5216 39   |                     akképpen bizonyítván be, hogy az egész világ a magyaroktól
5217 39   |                               Fogsz segédem lenni az ezután történendőkben? ~-
5218 39   |                         Csak nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra kihív?
5219 39   |                        golyód pedig keresztülment az ő karján. A tudós elhisz
5220 39   |                         jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat a jégen átvezetted.
5221 39   |                         átvezetted. Közbevetőleg: az derék vállalat volt tőled,
5222 39   |                        derék vállalat volt tőled, az ingó jégen oda és visszairamodni,
5223 39   |                          és visszairamodni, s még az estélyen is megjelenni,
5224 39   |                         hogy várnia kellett, hogy az neked is füledbe megy. S
5225 39   |                           is füledbe megy. S erre az esetre olyan bizonyos lehetett
5226 39   |                           bizonyos lehetett arról az egy pofonról, hogy akár
5227 39   |                       Hallgass rám, s ne hadonázz az utcán. Eredj át szép csendesen
5228 39   |                          van egy kliensem, akinek az érdeke bír engem mozgásra. ~-
5229 39   |                         bír engem mozgásra. ~- Ki az? ~- Azt is megtudod, ha
5230 39   |                       aztán sohasem beszélsz vele az életben. ~- Te megrémítesz! ~-
5231 39   |                   szemközt helyezni, összevetette az érdekeket, a szenvedélyeket,
5232 39   |                         világosan, mert elvesztem az eszemet! ~Ekkor aztán odaomlott
5233 39   |                       mást szeret. ~- Kit? ~- Azt az asszonyt! ~És ahogy a könnyeken
5234 39   |                       értenie Kálmánnak, hogy ki "az az asszony?" ~"Csollánné?" ~
5235 39   |                    értenie Kálmánnak, hogy ki "az az asszony?" ~"Csollánné?" ~
5236 39   |                      fordítá félre arcát. Ez volt az igenlő válasz. ~- Őrült
5237 39   |                           igenlő válasz. ~- Őrült az az ember? ~- Én bolond -
5238 39   |                        igenlő válasz. ~- Őrült az az ember? ~- Én bolond - szólt
5239 39   |                           jött haza, rút volt, de az enyim volt. Szégyenlettem
5240 39   |                        vagyok temetve. ~- De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol -
5241 39   |                       egész világosságban áll már az egész talány. Annak az asszonynak
5242 39   |                        már az egész talány. Annak az asszonynak az egész cselszövevénye.
5243 39   |                       talány. Annak az asszonynak az egész cselszövevénye. Ezért
5244 39   |                          elidegenedjék tőle. Hisz az ilyesmi oly valószínű. Bálvándy
5245 39   |                             Amit tőlem hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb
5246 39   |                        hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb benne, ami
5247 39   |                           legszomorúbb benne, ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm
5248 39   |                   megszúrtak, még méreg is van, s az már megöl. Ó, miért jöttél
5249 39   |                           mindenki beszélni fogja az utcán. ~A nő kétségbeesetten
5250 39   |                          már nem tudott sírni. ~- Az Istenért! Mi az? Mondd meg
5251 39   |                         sírni. ~- Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! - könyörgött
5252 39   |                     megkérdezted. Te ismerted azt az embert, aki veled együtt
5253 39   |                    letaszították; te ismerted azt az embert, aki azután rajongó
5254 39   |                      rajongó szenvedéllyel lépett az életutak legáldatlanabbjára,
5255 39   |                          büszkén; te ismerted azt az embert, ki szülőid csöndes
5256 39   |               visszatérésre soha; te ismerted azt az embert, akivel kezet fogva
5257 39   |                         fogva megindultál dacolni az egész világgal; összetűzni
5258 39   |                         kedvesed; te ismerted azt az embert, aki ama felejthetlen
5259 39   |                           egy nemzeti szent! - Ez az ember most egy szép asszony
5260 39   |                       Most aztán kezembe van adva az egész dicsvágy kulcsa. Az
5261 39   |                         az egész dicsvágy kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem
5262 39   |                    külföldi színigazgatóval, hogy az Bányavárynak nagyszerű összegeket
5263 39   |                       megkétszerezve térítend meg az impresszáriónak. S aztán
5264 39   |                         városban fog letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki
5265 39   |                         mert ily botlás válóperét az ő kárára fogja eldönteni.
5266 39   |                     félelemgerjesztő zokogás volt az! ~Egyszerre elfojtá aztán;
5267 39   |                         mint egy álomjáró ment ki az utcára. Gondolatainak rémtáborától
5268 39   |                      démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen fájó részt a szívemben,
5269 39   |                          szerettem. Ön megismerte az oltárt, amely előtt térdeplek,
5270 39   |                          térdeplek, s letépi róla az oltárképet. Önnek nem elég,
5271 39   |                  neveinket is meg akarja mérgezni az utókor előtt. Van-e önnek
5272 39   |                         Nincs! Aki önt megismeri, az istentagadóvá lesz, s megundorodik
5273 39   |                       addig, amíg fájni fog önnek az élet! Éljen ön addig, míg
5274 39   |                         összeírt, akkor széttépte az egész levelet. ~"Ó, én kábult
5275 39   |                            Hogy felfokozzam ennek az asszonynak a gyönyörét azáltal,
5276 39   |                           gyönyörét azáltal, hogy az áldozatnak kínordítását
5277 39   |                       beszéde van. ~Nem is ügyelt az emberekre, akikkel az utcán
5278 39   |                      ügyelt az emberekre, akikkel az utcán találkozott, pedig
5279 39   |                          utcán találkozott, pedig az ilyen híres embert sokan
5280 39   |                       respektussal kotródik félre az útjából. Reggel óta nagy
5281 39   |                       neki legjobban. Aj, de nagy az öröm Izraelben, mikor egy
5282 39   |                        egy kritikust felpofoznak! Az egy közös jutalomjáték az
5283 39   |                         Az egy közös jutalomjáték az egész társaság számára.
5284 39   |                       egész társaság számára. Azt az esetet mindenki úgy adja
5285 39   |                           feltisztelt? Hogy esett az asztal alá? ~Annálfogva
5286 39   |                      Bányaváry után tudakozódott, az mind sajátszerű vigyorintással
5287 39   |                  vigyorintással tekintett először az arcába, másodszor a kezében
5288 39   |                           Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy
5289 39   |                         nejének sem szólt miatta. Az olyan vállalatnál, amilyenben
5290 39   |                             Te Borcsay! ~Borcsay! Az igazi név hallatára mindjárt
5291 39   |                       hogyha te hűtlen lész ahhoz az oltárhoz, melynek jó és
5292 39   |                    hallotta visszhangzani, amiket az Oltárkövön Kálmánnak mondott.
5293 39   |                         Furcsa vándorló szív volt az; hol otthon volt, hol másutt
5294 39   |                    félrelépésemet; de nem érdemli az a silány fickó, aki e percig
5295 39   |                         aki e percig voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl
5296 39   |                        ember, aki ezentúl leszek, az ő mentségére egy szót elvesztegessen.
5297 39   |                    szennyes; de most mind a kettő az lesz. Mi nem vagyunk sem
5298 39   |                  egymásnak mindenükkel tartoznak, az utolsó leheletükig. Szólj:
5299 39   |                           hogy amit most teszünk, az nem komédiajátszás. Én két
5300 39   |                     iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen embert, mint te vagy, "
5301 39   |                           előadását a fővárosban; az éjjel összeszedi sátorfáit,
5302 39   |                          S amit eddig építettünk, az mind összeomlik? ~- Hadd
5303 39   |                      összeomlik? ~- Hadd omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz
5304 39   |                           visszanézett volna rá. ~Az egész építmény, aminek felrakásában
5305 39   |                          vidéki húsosfazekak után az "ígéretnek" földéből vissza! ~
5306 39   |                         Rómeó jelmezét odapakolva az ő öltönyei közé. ~Cilike
5307 39   |                          Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, csakhogy örökösen
5308 39   |                     tépett ma széjjel. És mindezt az imádott Cilike s az imádott
5309 39   |                       mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
5310 39   |                    lemondás fölötti büszkeségét. ~Az utolsó előadás jó sikerrel
5311 39   |                           jó sikerrel ment végbe. Az igazgató búcsúbeszédet tartott
5312 39   |                           Azután a nők hazamentek az úthoz készülni és kipihenni
5313 39   |                      megrumozva szokta inni, hogy az bizony puncsnak is beillett;
5314 39   |                          puncsnak is beillett; de az mégiscsak egészen másnemű
5315 39   |                      egészen másnemű hatással van az emberre, mint a bor vagy
5316 39   |                          ő a füles csészét emelte az áldomáshoz. ~Azért derült
5317 39   |                           azt, amit beszélt; csak az az egy baja volt, hogy reggel
5318 39   |                        azt, amit beszélt; csak az az egy baja volt, hogy reggel
5319 39   |                           csésze teát itta, akkor az jutott eszébe, hogy haj,
5320 39   |                         mennyivel zamatosabb volt az a tea, amit ő máshol szokott
5321 39   |                          a gondolkozás. ~Megnézte az óráját, úgy találta, hogy
5322 39   |                         hogy éjfél felé közeledik az idő; eszébe juttatta magának,
5323 39   |                   hazakerül. Azért is búcsút vett az egész jó cimboraságtól,
5324 39   |                    szívvel. ~Mégiscsak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy
5325 39   |                    Mégiscsak nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy ebben
5326 39   |                           ember tudja, hogy ebben az órában reá két helyen is
5327 39   |                         reá két helyen is várnak, az egyik helyről elmaradni. ~
5328 39   |                      asszony, szép asszony is; de az a másik hölgy mégiscsak
5329 39   |                         hölgy mégiscsak bűvösebb. Az egyik nagy művésznő a színpadon;
5330 39   |                      másik éppen ahhoz ért. Aztán az egyik az enyim, a másik
5331 39   |                         ahhoz ért. Aztán az egyik az enyim, a másik pedig a másé,
5332 39   |                           másik pedig a másé, ami az értéknek különböző súlyt
5333 39   |                           Talán most is ott sétál az orgonabokrok lugasai között -
5334 39   |                       villi? ~Úgy tetszik, mintha az esti szél is orgonafavirág-illatot
5335 39   |                       volt választása végigmenni. Az egyik jó tágas, téres, világos
5336 39   |                    köszönés nélkül? Vétek volna-e az, ha még legalább egy utolsó
5337 39   |                          istenhozzádra megjelenne az ember? Nem volna vétek.
5338 39   |                           ember? Nem volna vétek. Az ember a feleségét tiszteli,
5339 39   |                     boldog perc kell. Megszűnik-e az örökkévalóság örökkévalóságnak
5340 39   |                           belőle? Nem szűnik meg. Az ember csak vesz, de nem
5341 39   |                        szeretheti Phrynét, holott az őt nem szereti? ~»Hisz a
5342 39   |                         És Bányaváry egyet vetett az oldalán, s besomfordált
5343 39   |                         már egyszer jártunk ebben az utcában, emlékezni fogunk
5344 39   |                         emlékezni fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa
5345 39   |                          fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa nagy telkekből
5346 39   |                          urasági kertbe vezettek. Az egyik volt a Decséry grófoké,
5347 39   |                         Csollán Katinka úrhölgyé. Az úri lakházak homlokzata
5348 39   |                          időben éppen itt időzött az átelleni kastélyban. ~Egy
5349 39   |                       tizenegy órakor felé idejön az utcába valami német színész
5350 39   |                          a szobaleánynak csinálja az udvart, szegény fickó. Hanem
5351 39   |                    szegény fickó. Hanem én mindig az első álmomból ébredek fel,
5352 39   |                       módon ezt a jó embert innen az ablakom alól. ~- Ó, majd
5353 39   |                      szívdobogás közt érkezett el az ismeretes kertajtóig. Valami
5354 39   |                         olyan szépen ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat,
5355 39   |                         kettő küzd egymással: hol az egyik van fölül, hol a másik.
5356 39   |                           van fölül, hol a másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó
5357 39   |                  jácintillatos szellő közé, midőn az átelleni kert ajtaján kiugrik
5358 39   |                     gitárborda mind tönkrehorpadt az összeütközésben; azután
5359 39   |                     trófeummal fenyegetve, kiálta az iramodó minnesänger után
5360 39   |                       Csuka Ferit jól megismerte, az pedig csak annyit vett ki
5361 39   |                          hitte szentül, hogy most az egész Csittvári krónika
5362 39   |                        várt kevesebbet, mint hogy az utcaszegleten meg Barkó
5363 39   |                          de folyvást nagy bölcsen az utca közepén tartva magát,
5364 39   |                       szájához tartá fölemelve. - Az álmodó ajka valamit látszott
5365 39   |                   beszélni a kicsi kéznek, amitől az az alvó gyermek úgy nevetett
5366 39   |                           kicsi kéznek, amitől az az alvó gyermek úgy nevetett
5367 39   |                        volt bátorsága megcsókolni az alvó arcot. Azt hitte, hogy
5368 40   |                          a színészt, akiért magát az egész világ előtt kompromittálni
5369 40   |                         Ezt csakugyan nem adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek,
5370 40   |                          őt és tisztelem. De arra az útra, amelyen én elindultam,
5371 40   |                           becsületes megélhetésre az is elég. Nem fogadhatnám
5372 40   |                           Nevezz bolondnak: talán az vagyok. Nekem nem kell az
5373 40   |                         az vagyok. Nekem nem kell az ajánlott jólét. Ha csak
5374 40   |                           ajánlott jólét. Ha csak az kellett volna, most lehetnék
5375 40   |                    Mindnyájan látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza
5376 40   |                          alatta. Mégsem térünk ki az útból. A nyomor szövetségesünk
5377 40   |                        nekünk, s a szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész,
5378 40   |                          kivette magát, elveszett az irodalomnak. És én már nem
5379 40   |                    anélkül. Úgy vagyok vele, mint az arzenikumevő: ha abbahagyja
5380 40   |                         vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem mindennap betölti.
5381 40   |                      puskával a vállon cserkészni az erdőt, szép hölgyek szemébe
5382 40   |                        ismerem magamat s magamról az egész fajtámat. Legjobb
5383 40   |                       műveim azok, amiket megírni az éhség kényszerített. Sokszor
5384 40   |                     Sokszor ellankadtam volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra
5385 40   |                           csapások, a csalódások, az egyedülhagyatás a költő
5386 40   |                   tudattól, hogy melle romlott, s az írót a tudattól, hogy szegény.
5387 40   |                        Megbuktam! Vegye ön vissza az asszonyait! ~Azoknak ugyan
5388 40   |                          színészért, s dühös volt az ügyvédére, amiért megakadályozta,
5389 40   |                           lapot adjon ki (ez volt az első szubvencionált lap
5390 40   |                           meghonosítani segítsen, az volt a főkötelessége, hogy
5391 40   |                     bárhova írt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden nyoma
5392 40   |                  bosszúálló asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt
5393 40   |                   törzsökei. ~Ah! Minő munka volt az, amit ők akkor véghezvittek. ~
5394 40   |                       hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni. ~
5395 40   |                          ez országon annyit, mint az a nehány megszentelt nevű
5396 40   |                         Rhodus, hic salta! ~Mikor az első esztendei zárszámadáskor
5397 40   |                        hogy egy dolgot kifeledtek az előleges budgetből, tudniillik,
5398 40   |                     költségekre nem gondoltak ők, az impraktikus poéták! ~Most
5399 40   |                    megkapja a maga száz forintját az új előfizetésekből, hanem
5400 40   |                    előfizetésekből, hanem mármost az új negyedévi bevétel annyival
5401 40   |                     annyival kevesebb lesz; pedig az előfizetők is nemhogy szaporodtak
5402 40   |                          aztán lehet még egy évig az új előfizetéssel dugni be
5403 40   |                           kezdte megtanulni, hogy az ugyan nagyon elősegíti a
5404 40   |                        tudja, hogy amit most erre az üres papírra írni fog, annak
5405 40   |                           papírra írni fog, annak az árával már régen tartozik
5406 40   |                         régen tartozik valakinek, az nagyon megbénítja a karját. ~
5407 40   |                 honoráriumért? ~Kálmán mosolygott az ajánlaton; éppen akkor betűcsömör
5408 40   |                    derekában. Sajátságos betegség az: ismerik, akik folytonosan
5409 40   |                       egy-egy időre úgy megutálja az ember a betűt, úgy undorodik
5410 40   |                   erőltetés, nem jön ki a tollból az első szó, ha kijön, úgy
5411 40   |                        kijön, úgy megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli. ~
5412 40   |                          a folytonos munkát, mint az arzenikumevő a maga méregadagját)
5413 40   |                 tapasztalá Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember kétféle mesterséget
5414 40   |                     Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember kétféle mesterséget
5415 40   |                      Azalatt, amíg fest, megpihen az írástól; s amíg ír, addig
5416 40   |                       közben visszakapja a kedvét az íráshoz s az írás közben
5417 40   |                 visszakapja a kedvét az íráshoz s az írás közben a festéshez.
5418 40   |                        megint. ~Mikor készen volt az arckép, Tseresnyés uram
5419 40   |                         negyedév. ~Értette alatta az esedékes húsz forintot. ~-
5420 40   |                          kifüggeszté a műhelyében az arcképet, hogy láthassa
5421 40   |                        hal a varsába. Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál rendelt
5422 40   |                         meglátta azt a képet. Ej, az neki nagyon megtetszett. -
5423 40   |                        van engedve. ~Wasztl pedig az az ember volt, aki ilyen
5424 40   |                         engedve. ~Wasztl pedig az az ember volt, aki ilyen luxust
5425 40   |                          te Wasztli"-nak híja őt, az pedig viszont Tseresnyés
5426 40   |                            majszter bácsi"-nak, s az egész városban senkit sem
5427 40   |                           Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra, hogy az
5428 40   |                           az ötven forintra, hogy az még nem is sok. - Hol a
5429 40   |                          lefektetni? Magadat vagy az asszonyodat? ~Wasztl önelégülten
5430 40   |                            Már majd csak magamat. Az asszonyom le van már festve
5431 40   |                    korából. Nem sajnálom magamért az ötven forintot. ~Kálmánnak
5432 40   |                        magamat lefestetni, hallja az úr, ahogy állok. ~- Ne félj,
5433 40   |                          Ne félj, lefest téged ez az úr mindenestül, még a sarkantyús
5434 40   |                           Kálmán. - Sőt külföldön az ilyen szép kifejlett herkulesi
5435 40   |                        hát mi a hét kőnek teneked az ilyen förtelmes figura,
5436 40   |                       nekem ez a kép boltcímernek az utcára, hadd csudáljon ott
5437 40   |                        Hát te azt hiszed, hogy ez az úr olyan piktor, aki boltcímereket
5438 40   |                           gallérját, úgy tolta ki az udvarra. A nagy mahumed
5439 40   |                           király maga kényszerült az eke szarvát megfogni, az
5440 40   |                          az eke szarvát megfogni, az az egész országára nézve
5441 40   |                          eke szarvát megfogni, az az egész országára nézve volt
5442 40   |                      kapott húst a mészárszékből, az egész Magyarországnak volt
5443 40   |                      naponkint, mint hogy engemet az irigyeink azzal gúnyoljanak,
5444 40   |                           engedem. Tudok én annál az ön számára okosabb foglalkozást.
5445 40   |                      Fessen ön tájképeket. Azokat az én ismerősöm bizonnyal megveszi.
5446 40   |                     gyönyörű művet tett vászonra: az egyik volt egy sík alföldi
5447 40   |                   virágcserép takarta ablakokkal, az eresz alatt a kukoricafonatok,
5448 40   |                       parasztszekér, útra készen, az egész képen áldott melegség
5449 40   |                           volt éjjel. A háttérben az elsötétült falusi lak, csak
5450 40   |                          nagy hibájuk a képeknek: az, hogy a közönség nem érti
5451 40   |                         értenek a mostani emberek az ilyen képekhez! - szólt,
5452 40   |                    kendőjéből a becses műveket. - Az ostoba műárus, mekkorát
5453 40   |                   betétetni, mely üt és muzsikál. Az ilyenre aztán akad vevő. -
5454 40   |                        valaki festeni, ne kímélje az effektust, a hold süssön
5455 40   |                    azonnal. ~Kálmán földhöz vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés
5456 40   |                           Nem tetszett neki, hogy az ő mesterségét mint utolsó
5457 40   |                       nézze valaki. Szép tudomány az, aki igazán érti! ~- Csak
5458 40   |                         mesterségénél. Ami halad, az nem marad. Napjára várjuk
5459 40   |                           várjuk a vásárt. Megjön az ideje annak is. Ami a csizmákat
5460 40   |                     illeti, azoknak most lesz itt az ideje. Jön a szolnoki vásár:
5461 40   |                       kidolgozhatta a fejében azt az elbeszélést, amit majd az
5462 40   |                         az elbeszélést, amit majd az éjjel fog leírni a lapja
5463 40   |                     leírni a lapja számára. ~Haj, az a lap pedig csak nem akart
5464 40   |                      vonva el a drága időt. S már az évnegyed is a vége felé
5465 40   |                   kamarában felaggatott csizmákat az öreg szolgálónak, ki azokat
5466 40   |                          nem szabad felkelni vele az ágyból, s három hétig nem
5467 40   |                         egy nap azt jelenté, hogy az egyetlen utolsó legény is
5468 40   |                       ebéd után, azt mondja, hogy az nem jót tesz a mellének.
5469 40   |                       lelket, mert alig nevezhető az evése evésnek. ~Tseresnyés
5470 40   |                           nagyon keservessé tette az ágyban fekve maradást. Nagyot
5471 40   |                         vén cseléd - ma is láttam az utcán Béni urat a nagy fejével
5472 40   |                          Béni urat kocsikázni; de az eleibe nem szükséges az
5473 40   |                           az eleibe nem szükséges az a szó, hogy "pedig". Mert
5474 40   |                           szó, hogy "pedig". Mert az kötszó, s Béni úr paripáinak
5475 40   |                   összeköttetése. Hanem nyisd fel az almáriomot, vedd ki onnan
5476 40   |                         almáriomot, vedd ki onnan az ezüstgombos mentémet, vidd
5477 40   |                     legyen minden ebéd után; mert az neki szükséges. ~Az öreg
5478 40   |                          mert az neki szükséges. ~Az öreg cseléd kivette a tisztes
5479 40   |                     ezüstgombos mentét, s kivitte az egyik ajtón, a másikon pedig
5480 40   |                  vadembernél! ~Kálmánnak tehát ez az utolsó reménysége is vízzé
5481 40   |                          vadember is így le tudja az embert verni! ~Mikor aztán
5482 40   |                          beledugva, tovaőgyelgett az utcán, akkor kezdé magában
5483 40   |                           magában érezni, hogy mi az az ember, aki már semmi
5484 40   |                        magában érezni, hogy mi az az ember, aki már semmi sem,
5485 40   |                          volt, egyedül maradt ott az inas. No, majd visszajönnek,
5486 40   |                        Éppen most dörömböz valaki az ajtón. - Nyisd ki, gyerek! - "
5487 40   |                          suhanc lesz, aki megveri az ajtót s odább szalad." ~
5488 40   |                           nem pajkos suhanc, mert az Tóth Máté uram maga, aki
5489 40   |                   vihettem a vásárra. ~- Hát hisz az jó. Éppen azért jöttem mester
5490 40   |                      ahhoz minden ember! Tudomány az, pedig nagy: hogy olyan
5491 40   |                           legyen a csizma, mintha az embernek a lábára volna
5492 40   |                      csizma! Dehogy csizma! Nekem az olyan csizma nem csizma,
5493 40   |                           meg, hogy úgy jár benne az ember, mint a macska a dióhéjban,
5494 40   |                        sarka; ha megázik, kitörik az oldala, s aki azt akarja,
5495 40   |                        viselje a bot végén. Nekem az ilyen csizma nem csizma,
5496 40   |                  csizmadia ilyen habdákat csinál, az jobban tette volna, ha beáll
5497 40   |                         csizmáit, mert azok aztán az igaziak! ~E csizmográfiai
5498 40   |                          uram kedélyét. Mind igaz az! Azonfölül indokolta Tóth
5499 40   |              kereskedőkhöz, aminek most vette fel az árát: hanem ez csak mellékes
5500 40   |                   elfeledkezett róla hiszen nincs az ő lábának már semmi baja.