Fejezet

5501 40   |                         volna. ~Tóth uram behívta az utcán lézengő kocsisait,
5502 40   |                         adva egy fiatal úrnak; de az most nincs itthon, bemehetnek
5503 40   |                        tájképet, meglepetve mutat az egyikre: ~- Nini! Hisz ez
5504 40   |                         egyikre: ~- Nini! Hisz ez az én házam! ~- S ez Tóth uram
5505 40   |                           ez; még azok a lovak is az én lovaim, s az a gyerek
5506 40   |                          lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott a szekéren,
5507 40   |                      gyerek ott a szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik
5508 40   |                   szekéren, a meg az én fiam. Hát az a másik kép? ~- No, már
5509 40   |                      másik kép? ~- No, már azokra az emberekre csak nem ismer
5510 40   |                     pingálta ezeket a képeket? ~- Az én lakóm. Hiába mondanám
5511 40   |                          Tóth uram is; ha megadja az árát. ~- S mi légyen az
5512 40   |                           az árát. ~- S mi légyen az ára? ~- Száz forintért vesztegetik. ~-
5513 40   |                            Hej, hogy megörül neki az anyjuk. ~Tseresnyés uram
5514 40   |                  ráismerek; itt a pénz: a két kép az enyim. ~Tseresnyés uram
5515 40   |                         itt nálam ebédre, akkorra az is hazajön. ~Tóth uramnak
5516 40   |                      marad; úgyis valami hiba van az egyik képen, amit meg kell
5517 40   |                         de a piktor majd megérti. Az a hiba, hogy ezen a képen
5518 40   |                    piktornak, hogy annak a háznak az ajtaja nincsen becsukva...
5519 40   |                      becsukva... Majd megérti azt az a piktor. ~Tseresnyés uram
5520 40   |                          vendégét, hogy várja meg az ebédet s a piktor hazatértét.
5521 40   |                           piktor hazatértét. Hogy az idő unalmassá ne váljék,
5522 40   |                        idő unalmassá ne váljék, s az ebédet is könnyebben várhassák,
5523 40   |                         Jól esik azzal ebéd előtt az éhséget szelídíteni. Hozzá
5524 40   |                         meg ne kóstolja; jó lehet az kenyérre kenve; pedig úgysem
5525 40   |                           szögletbe. ~- Hát ez mi az isten csodája, ez a sok? ~-
5526 40   |                            ez a sok? ~- Mivelhogy az én lakóm nemcsak festő,
5527 40   |                    kérdésen; előhúzott egy csomót az ottveszett nyomtatványokból,
5528 40   |                    tanulság! Napestig elhallgatná az ember. ~Tseresnyés uram
5529 40   |                           tartani a felolvasást. ~Az ebéd ideje úgyis elmúlt,
5530 40   |                          nem engedték volna, hogy az ő hazatérte előtt tálaltassék
5531 40   |                         leves; sőt meg kell várni az ebéddel, ha minden étel
5532 40   |                       minden étel elromlik is. ~S az idő csak telt. Hol a gazda
5533 40   |                        sonkából, hol a vendég. Ha az egyik letette a nyomtatványt,
5534 40   |                 nyomtatványt, fölvette a másik, s az olvasott belőle; Tóth uram
5535 40   |                           jóllaktak anélkül, hogy az ebédet felhozták volna. ~
5536 40   |                         nem várom a maga lakóját; az bizonyosan elmaradt másutt
5537 40   |                        hanem hát egyet mondok. Mi az ára egy ilyen csomó nyomtatásnak? ~-
5538 40   |                        csomó nyomtatásnak? ~- Biz az négy forint. ~- Csak? No
5539 40   |                               Csak? No hát én ezt az egész határ papirost mind
5540 40   |                       paraszt! Hát tudja, mester, az én házam útban esik, megfordul
5541 40   |                           tartozik! Semmivel sem, az a felelet. Magyar vendégszeretetből
5542 40   |                         praktikus felfogása ellen az előfizető-vadászatnak -
5543 40   |                            hogy hiba van a képen: az én házamnak az ajtaja nyitva
5544 40   |                           a képen: az én házamnak az ajtaja nyitva van ám! De
5545 40   |                            nem is gyaníthatom, de az ilyen piktor nagy furfangos.
5546 40   |                    mindent. No hát fesse le nekem az a piktor azért a hatszáz
5547 40   |                         azért a hatszáz forintért az én házamat belülről; úgy,
5548 40   |                       magát is fesse oda a piktor az asztal mellé; tudja. Furcsa
5549 40   |                     mondja meg neki; majd megérti az azt. ~Tseresnyés uramnak
5550 40   |                         millennium közeledik! Jön az üstökös bizonnyal. A zsíros
5551 40   |                      Úristen, akinek csudálatosak az ő utai. ~Csak hát jőne már
5552 40   |                          jőne már Jenőy úr haza. ~Az ebéd egészen elromlott már,
5553 40   |                      szakácsné hiába szaladgál ki az utcaajtóba lesni, hogy jön-e
5554 40   |                       lesni, hogy jön-e már; mert az nem jön. ~Bujdosik a pusztában. -
5555 40   |                         egy nagyváros! Végigjárja az utcákat. Mind oly puszták!
5556 40   |                            tán most is ott lakik. Az ablakon át zongoraszó hangzik
5557 40   |                      zongoraszó hangzik le; talán az játszik ott. Milyen pusztaság
5558 40   |                      szívdobogás vonzotta egykor, az ablakokból nyíló virágok
5559 40   |                          között. Milyen pusztaság az! ~És e pusztaságban ő egyedül
5560 40   |                   pusztaságban ő egyedül bolyong: az "egyedül idegen": a magyar
5561 40   |                      mondja neki, hogy este van. ~Az utcaajtó be van már zárva,
5562 40   |                         Kálmán lopódzva közeledik az ajtóhoz, mint aki tudja
5563 40   |                       énekli: ~"Szeretem és áldom az Úristent! Mert meghallgatá
5564 40   |                        Úristent! Mert meghallgatá az én kérésemet... Melyért