Fejezet

1501 7    |                          nem szokás. ~Odalopózott az udvar felőli ablakhoz, s
1502 7    |                          mit mível Kálmán öcsém? ~Az bizony eléggé félelmes dolgot
1503 7    |                          volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette Béni bácsi
1504 7    |                     rettenetes volt elnézni. Most az orrát! Most a fülét! Most
1505 7    |                         Dehogy ment volna el ezen az estén a színházba! Ha mindjárt
1506 7    |                          s a gyűlölet alapja volt az irigykedés. A gyermek irigysége
1507 7    |                           a férfira. ~"Miért hogy az már férfi, én pedig még
1508 7    |                         én pedig még csak suhanc? Az mindenütt benn van, én mindenütt
1509 7    |                          mindenütt kívül maradok. Az szórja a pénzt; én kéztül
1510 7    |                       kéztül várok minden garast. Az délceg, hős, izmos termetű,
1511 7    |                       nyurga, nyápic és kákabélű. Az bejárta az egész világot,
1512 7    |                           és kákabélű. Az bejárta az egész világot, én még nem
1513 7    |                        nem ismerek belőle semmit. Az előcsahos a gyűlésteremben,
1514 7    |                          színházba, hogy ma ennek az embernek valahogyan, még
1515 7    |                      hölgyek rá vártak, hogy majd az ácsorgó publikumon keresztül
1516 7    |                        zártszékekig. ~De mindjárt az első szándékánál felsült
1517 7    |                          ahová akarja. ~Hanem hát az nagyon szép megtiszteltetés
1518 7    |                        egy fiatal juristára, akit az iskolából kitettek, hogy
1519 7    |                            Bálvándy odavezette őt az öreg úr elé, mire az öreg
1520 7    |                           őt az öreg úr elé, mire az öreg úr elővette aranyfoglalványos
1521 7    |                         tetőtől talpig végignézni az előtte álló fiatal legényt,
1522 7    |                          nemcsak a főispán, hanem az összes publikum bámulja,
1523 7    |                         szólt hozzá semmit, hanem az arca valami feszes mosolyra
1524 7    |                      muove!" ~- Igenis, én vagyok az! - felelt merészen, s rákvörösre
1525 7    |                           nézte végig még egyszer az ifjút. ~Akkor aztán ismét
1526 7    |                     megyei gyűlésen előfordult ez az ügy, s valaki nagyon befűtött
1527 7    |                   találékonysággal kockáztatá ezt az észrevételt Bálvándyhoz
1528 7    |                          Ámbár baráti találkozóra az ilyen pillanatok a legalkalmatlanabbak.
1529 7    |                          nem kapriciózabb. ~Amint az első felvonás végződött,
1530 7    |                         és a királynénak, úgymint az igazgatónak és nejének,
1531 7    |                           leereszkedéssel fogadák az országukat meglátogatót
1532 7    |                      Szidta a lelket! ~Tudniillik az apjának a lelkét! Hamlet
1533 7    |                 esküdjetek!«, mint kellett volna! Az egész jelenetemet elrontotta." ~
1534 7    |                    üdvözleteket visszaadni, mikor az ember Hamlet! Kivált mikor
1535 7    |                        nyakfodor sem engedi, hogy az ember összeölelkezzék, a
1536 7    |                          És aztán, a patvarba is! Az ember királyfi! És művész,
1537 7    |                          Nem tudtam, hogy te vagy az álnév alatt - menté magát
1538 7    |                  falitükörnek fordult, s elkezdte az arcát befehéríteni. ~Bálvándy
1539 7    |                       befehéríteni. ~Bálvándy azt az észrevételt bátorkodott
1540 7    |                           fehérítse már be jobban az arcát, mert úgy fog kinézni,
1541 7    |                       gipszfigura. ~- Eh! Mit ért az úr ahhoz! ~Ezzel fizeté
1542 7    |                           a bárót a művész; pedig az neki nagy pártolója volt;
1543 7    |                   megjegyzéseket a színésznek, ha az élete kedves. ~- No majd
1544 7    |                      hamar visszakerültek - mondá az öreg asszonyság -, mintha
1545 7    |                       védelmezé őt Bálvándy. ~- Ó az nagy úr, az a kóbor teátrista!
1546 7    |                        Bálvándy. ~- Ó az nagy úr, az a kóbor teátrista! Maga
1547 7    |                       akar. Ostrommal foglalja el az országát, s övé az, amíg
1548 7    |                    foglalja el az országát, s övé az, amíg másikat nem foglal
1549 7    |                          a hangjában. Adófizetője az egész világ, s még akkor
1550 7    |                   kritikus nem jár nyomában, mint az udvari színházak művészeinek;
1551 7    |                       boldog. És megérdemli, hogy az legyen. Olyan munkát végez,
1552 7    |                           másikba menjen hirdetni az igét. És mit hirdet? Érzést,
1553 7    |                       történelmet a köznéppel. Ó, az a vándorkomédiás többet
1554 7    |                          két hallgatója szemében: az egyik Kálmán volt, a másik -
1555 7    |                           e hatást lehűteni azzal az észrevételével, hogy "az
1556 7    |                          az észrevételével, hogy "az igaz, hogy elég nagy úr
1557 7    |                        terheit segítsen emelni, s az a valaki a bor. Iszik, ha
1558 7    |                        megtegye azt a juxot, hogy az O du lieber Augustin dallamának
1559 7    |                         ponyva választja el attól az országtól, melyben most
1560 8    |                         választott magának. Abban az időben a társadalmi illem
1561 8    |                       családját megszégyenítse.) ~Az öreg asszonyság őszinte
1562 8    |                        vendég kedveért nehányszor az egész színésztársaságot
1563 8    |                      szereti a színészeket; de ez az indítvány mégis a nagyasszony
1564 8    |                        akar. ~Hát a színész? ~No, az egészen más! Az csak eltűrt
1565 8    |                     színész? ~No, az egészen más! Az csak eltűrt nemzetiség.
1566 8    |                      megközelíthetlen magasságot. Az csak olyan, mint a klavírmester.
1567 8    |                   ritkította párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista. ~
1568 8    |                          párját. De hát minek az? Az ő férje nem lesz orgonista. ~
1569 8    |                        annyi bájjal énekelt, hogy az egész társaság tapsokban
1570 8    |                       után. ~- Kisasszony - monda az igazgató -, nem merek szólani,
1571 8    |                              Egyszer aztán eljött az idő, hogy a színtársulat
1572 8    |                   bevégezte játékkörét, s készült az ország másik szögletébe,
1573 8    |                            új hódításokat tenni. ~Az utolsó előadás volt hirdetve;
1574 8    |                     utolsó előadás volt hirdetve; az igazgatóné jutalomjátéka. ~
1575 8    |                         szép sárga violái, mikért az egész város irigykedett
1576 8    |                          volt velök minden ablak, az ott járók bámulatára és
1577 8    |                         szabad azokkal tündökölni az egész városban. ~Béni bácsi
1578 8    |                          bukétot, azt ajándékozza az igazgatónénak. ~Ki is főzte
1579 8    |                       igazgatónénak. ~Ki is főzte az egész házbetöréssel járó
1580 8    |                       virágot. A csonkított részt az utca felé fordítja, a mama
1581 8    |                      érezné azt legjobban, amiről az a dal emlékezik. ~Azután
1582 8    |                           Cilike és a nagyasszony az utcaajtóból utánuk néztek,
1583 8    |                       bácsi pedig egy tükröt tett az ablakba, abból leskelődött
1584 8    |                          zsebkendő-otthonfeledés, az orozva hazatérés, az orgyilkos
1585 8    |     zsebkendő-otthonfeledés, az orozva hazatérés, az orgyilkos viráglevagdalás,
1586 8    |                  virágcsokor orgazdai elhelyezése az imádat tárgyánál, ki azt
1587 8    |                            s menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert
1588 8    |                           menten ráismer, hogy az az ő violáiból való, mert másnak
1589 8    |                       violáiból való, mert másnak az egész városban nincs olyan.
1590 8    |                        már azt a bukétot." ~Hanem az bizony végigjátszotta a
1591 8    |              végigjátszotta a sárga violabukéttal az egész felvonást. Nem is
1592 8    |                           a nagy veszedelmen járt az esze, mely most mindjárt
1593 8    |                           abból magát. ~Aminthogy az első felvonás után oda is
1594 8    |                           kémlelődni, hogy sejt-e az valamit; s miután mindenki
1595 8    |                    elmondaná a maga észrevételeit az eddig tapasztaltak felől,
1596 8    |                    könnyebbségére szolgált látnia az elbámulást mamája arcán,
1597 8    |                        vett észre a mama semmit! ~Az utolsó felvonás is véget
1598 8    |                      véget ért azonban, mely után az összes színtársulat dalkart
1599 8    |                        volt már, hogy a vége felé az egész publikum együtt éneklé
1600 8    |                            refrénjét. Végül pedig az igazgató, teljes magyar
1601 8    |                   közönséghez, melyben megköszöné az eddigi szíves pártolást,
1602 8    |                     színészek is Ievetkőztek már, az igazgató egyedül maradt
1603 8    |                    egyedül maradt a színpadon, de az epilógnak mégsem volt vége;
1604 8    |                         abbonnement suspenduvel. ~Az utcán minden ember "Fidelim,
1605 8    |                         szíve körül. Boldog volt! Az ő bukétja a végdalnál ismét
1606 8    |                      Lillám!" - csengett a fülébe az egész vacsora alatt. Még
1607 8    |                        hogy a bakter is azt fogja az éneke végén a "dicsértessék
1608 8    |                           el a mélységes poklokra az egész rongyhad! ~No! Most
1609 8    |                        messze kicsapva maga előtt az ajtót. ~De nagy meglepetéssel
1610 8    |                      félelmesen dobogó léptek nem az ő ágyához közelítenek, hanem
1611 8    |                        kockáztatva, hogy csont nő az agyvelejében. ~S amint aztán
1612 8    |                          bácsi félve kikukkantott az ágyfő felett, úgy látta,
1613 8    |                           fejét. ~Búcsúlevél volt az - Cilikétől. ~A kedvenc
1614 8    |                        megijedt nagyon; felugrott az ágyból, hosszú fehér alsóruhában,
1615 8    |                   mamájához. ~- Mama! Édesz mama! Az isztenért. Ne haljon meg!
1616 8    |                            Cilike! Hozza frisszen az opodeldokot! ~- Eredj a
1617 8    |                    opodeldokot! ~- Eredj a gutába az opodeldokoddal! - kiált
1618 8    |                         sem tudta, mi. Az-e, hogy az a leány, ki gyermekjátszótársa
1619 8    |                          leányra most? Vagy talán az, hogy amire bátorsága volt
1620 8    |                           még elég szíve nincsen? Az már választott; ő pedig
1621 8    |                       nagyasszony ráütött kezével az asztalon kiterített törvénykönyvre. ~-
1622 8    |                           valami paragrafus, mely az ilyen megsértésért bosszút
1623 8    |                        mennydörgő mennykő csapjon az ilyen törvénykönyvbe. ~S
1624 8    |                       főispánhoz. Azután leteszed az ügyvédi vizsgát, s Pesten
1625 8    |                          lehetsz lump. Adok pénzt az egyikhez úgy, mint a másikhoz.
1626 8    |                            Csak kettő nem lehetsz az én akaratommal: komédiás
1627 8    |                            azt mondom rá: ki volt az? Nem hallottam hírét! Nekem
1628 8    |                       hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal kínlódik, attól
1629 8    |                          lealázod magadat azokhoz az emberekhez valaha, eltaszítlak
1630 9    |                         principális kapta nemcsak az ő ajánlkozó levelét, hanem
1631 9    |                         Korcza úr is megérkezett. Az aztán még jobban örült Kálmán
1632 9    |                 megérkezett? Megérkezett? Letette az exament? ~Kálmán sietett
1633 9    |                         megapprehendálni. Mindegy az nekem, akárhogy tanult,
1634 9    |                          felfrizíroztatni, délben az ebédhez rendesen compareálni,
1635 9    |                       találja unni, csak adja oda az "audiat"-nak, az majd lekörmöli
1636 9    |                         adja oda az "audiat"-nak, az majd lekörmöli helyette.
1637 9    |               kitakarította; s mire a principális az irodába került, ő már régen
1638 9    |                       került, ő már régen ott ült az íróasztalnál, és dolgozott.
1639 9    |                        egész nap otthon. ~Élvezte az egyedüllételt. ~Ez az első
1640 9    |                     Élvezte az egyedüllételt. ~Ez az első foka az uraságnak,
1641 9    |                   egyedüllételt. ~Ez az első foka az uraságnak, mikor az ember
1642 9    |                          foka az uraságnak, mikor az ember kivívta az életben,
1643 9    |                            mikor az ember kivívta az életben, hogy saját szobája
1644 9    |                          legyen. ~A második aztán az, mikor saját kenyere van. ~
1645 9    |                           amit gazdag kedélyeknek az egyedüllét nyújt. ~Mikor
1646 9    |                       Mikor üres ideje van, mikor az irodai munka elfogyott:
1647 9    |                   fenekéről rejtegetett kincseit, az átokkal tiltott verseket,
1648 9    |                   rajzónja, festékei jelennek meg az asztalon. És fest ábrándos
1649 9    |                           ellen! ~Senki sem sejti az ő titkos gyönyöreit! ~Az
1650 9    |                          az ő titkos gyönyöreit! ~Az irodában oly prózai szorgalommal
1651 9    |                       prózai szorgalommal másolja az okiratokat, mint egy gép.
1652 9    |                        uradalomnak jogigazgatója, az urbarialis törvényszékekre,
1653 9    |                         érdekelnék legjobban azok az aprólékos nagy bajai az
1654 9    |                           az aprólékos nagy bajai az egymás közt veszekedő két
1655 9    |                           amiknek a vége rendesen az, hogy egy se kap semmit.
1656 9    |                     valamit: mogyorót - a fáját. ~Az ilyen pereket nemigen szerette
1657 9    |                 kiszolgáltatott adagokat, ami nem az ő kedélyéhez való mulatság
1658 9    |                        volt. ~Egyszer megsokallta az igazságszolgáltatásnak e
1659 9    |                           e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken a krimináliákra
1660 9    |                          aztán Korcza úr jutalmul az ötödik napon egy papírba
1661 9    |                  fraternek, mint "diurnumot", mit az szerénykedett elvenni; de
1662 9    |                          Kálmán nem volt szorulva az akcidenciákra. Korcza úrnál
1663 9    |                           Korcza úrnál ott hevert az első hónapra küldött száz
1664 9    |                         kellett lemásolni, melyre az illető fél rászánt húsz
1665 9    |                         kell osztozó. Le is írták az okmányokat reggelig, s a
1666 9    |                         kezdődött a tulipánidény, az ő büszkesége eddig. De tavaly
1667 9    |                        Béni bácsinak küldé, azzal az utasítással, hogy a Wellingtonokat
1668 9    |                  virágágyába. ~Béni bácsi értette az ilyen tréfát, hiszen olyan
1669 9    |                   egyszerű tulipánhagymát kiásott az ágyból, s helyébe kaparta
1670 9    |                         kapott tőle, hanem elmúlt az magától. ~Milyen nagy volt
1671 9    |                          csak látta a nagyasszony az idegen pompás Wellingtonokat
1672 9    |                  kelyhéből.) Hej, de kevély vagy! Az apádtól maradt rád. Az meg
1673 9    |                            Az apádtól maradt rád. Az meg tőlem örökölte. Hanem
1674 9    |                    éjfeleken túl élveztették vele az olympi gyönyört, melyet
1675 9    |                           a poétázásra. Szorgalma az irodában példaszerű volt.
1676 9    |                       teendőit is Kálmánra bízta. Az ő dolga volt azontúl a látogató
1677 9    |                       azokról főnökét értesíteni; az átadott pénzeket átvenni,
1678 9    |                      Azután versírás és számadás, az két különböző dolog. Nappal
1679 9    |                           még egyszer visszatérve az ajtóból. - Majd elfeledtem.
1680 9    |                    ajtóból. - Majd elfeledtem. Ha az a molnár el talál jönni,
1681 9    |                          frater. A hajdú lássa el az embert oda hátul a fakamrában;
1682 9    |                      talpát, köhécsel, mint mikor az alázatos paraszt készül
1683 9    |                            Azzal lassan felnyílik az ajtó; egy halványkék posztóruhás
1684 9    |                        sem akar tudni. Ott megáll az ajtóban, s nagy jámborul
1685 9    |                          kérem alássan, én vagyok az a Tóth. ~- Á! Tudom. Kontra
1686 9    |                      hallja, kedves földim, engem az egész dolog elintézésével
1687 9    |                          köszönöm alássan. ~- No, az egyezség szerint. Hanem
1688 9    |                        haza talál jőni a főnököm, az nem fogja ilyen simán elereszteni. ~-
1689 9    |                            A kopott ember odament az íróasztalhoz, s igen szép
1690 9    |                          elismeri, hogy mai napon az egyezményes mogyorósújtásokat
1691 9    |                          csak ravaszul mosolygott az állát simogatva. ~- De már
1692 9    |                           Húsz forintot nem merni az ő kezébe letenni. ~- No,
1693 9    |                     Kálmán csengetett a hajdúnak; az elvezette a kopott embert
1694 9    |                         Korcza úr bele sem nézett az írásba, azt mondta: jól
1695 9    |                          compossessor! ~Korcza úr az üstökéhez kapkodott, s fél
1696 9    |                           éppen nyugtatványt vett az "elvben" kiszolgáltatott
1697 9    |                csempészett, és egy kézre játszott az ellenféllel. ~Kálmánnak
1698 9    |                         védelmét. ~- Én kérdeztem az illustrissimétől, mikor
1699 9    |                          Üljön le, domine frater, az asztalhoz, s segítsen a
1700 9    |                       tízforintosnak kell lenni. ~Az is hasonló mustrán ment
1701 9    |                        embernek nagy hőséget okoz az, mikor nagy bankjegyek futnak
1702 9    |                           bankjegyek futnak végig az ujja hegyén. ~Ez is megvolt.
1703 9    |                       hegyén. ~Ez is megvolt. No, az excellenciás urak ugyan
1704 9    |                            még ez a kevés. Ez már az utolsó csomó. Harminc darab
1705 9    |                         izzadt még csak Kálmánnak az üstöke. ~S mekkora volt
1706 9    |            őkegyelmességének azon pusztáját, mely az én másik két pusztám között
1707 9    |                        könnyebben gazdálkodhassam az egész birtokom fölött. Annálfogva
1708 9    |                       birtokom fölött. Annálfogva az ottani lakásba szándékozom
1709 9    |                           a vett birtokot. Hiába: az asszonynak csak hamisabb
1710 9    |                   plébánusnak is köszönni szoktam az utcán. Hanem hát tetszik
1711 9    |                           hát tetszik tudni, hogy az asszonyféle milyen portéka.
1712 9    |                           befogni a száját. Amint az asszonyom meglátta ott a
1713 9    |                           elkezdett darálni, hogy az őneki oda nem kell! És mindenféléket
1714 9    |                           nagyon szabad szája van az asszonynak. A feszületet
1715 9    |                          fiskális úrnak, venné rá az eladó gróf urakat, vinnék
1716 9    |           tiszteletreméltó szentképet. Jobb lenne az mind a hármunkra nézve. ~-
1717 9    |                            Ez nehéz állapot lesz. Az servitus. Az együtt jár
1718 9    |                        állapot lesz. Az servitus. Az együtt jár a jószággal.
1719 9    |                  szörnyedt el Tóth uram. ~- Aztán az az egész domb szentelt föld.
1720 9    |                         el Tóth uram. ~- Aztán az az egész domb szentelt föld.
1721 9    |                          kell hordatni. S hol van az eladott jószághoz a Decséry-uradalom?
1722 9    |                          Elég köröszt már énnekem az a nyelves asszony. ~- No,
1723 9    |                           fontoskodó képpel. - De az nehéz dolog, nagyon nehéz
1724 9    |                           pénzről. ~Ez volt tehát az a "kis pénz", amit Kálmán
1725 9    |                         is nézett felé. Restellte az egész történetet. ~Tóth
1726 9    |                       kulcsát aztán végre bedugta az íróasztala nyitott fiókjába.
1727 9    |                      papirosba takart valami volt az asztalán. Valami lapos gömbölyű,
1728 9    |                     számára. ~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos volt. ~Hogy
1729 9    |                        helyéből mérgesen! ~Hiszen az is nagy bosszúság, ha az
1730 9    |                          az is nagy bosszúság, ha az embernek egy tallért ajándékoznak,
1731 9    |                           csak halk kopogást hall az ajtón. ~- Szabad! ~A kopogtatás
1732 9    |                         kopogtatnak. ~- Ejnye, ki az már? ~Odasiet, feltárja
1733 9    |                           már? ~Odasiet, feltárja az ajtót. Ki az, aki nem tud
1734 9    |                    Odasiet, feltárja az ajtót. Ki az, aki nem tud bejönni? Egy
1735 9    |                  összetöpörödött öreg emberke áll az ajtóban; egész termetét
1736 9    |                        kurtára van nyírva, s csak az orra előtt van egy kis darabon,
1737 9    |                           egy kis darabon, mintha az is bocsánatot kérne, hogy
1738 9    |                  bajusznak bátorkodott születni. ~Az alázatos kis emberke szerény
1739 9    |                         Alázatos szegény szolgája az úrnak. ~Kálmán okulva a
1740 9    |               alázatossággal? ~- Bizony nem tudom az idejét megmondani, kérem
1741 9    |                          be szerette volna csukni az ajtót. ~A szerény emberke
1742 9    |                      hamarább kitalálhatta volna. Az első rátekintésre kivehette,
1743 9    |                          munkát kérve, s minthogy az nincs, egy kis segítségért
1744 9    |                    találják. ~Nosza eszébe jutott az elkárhozott kétgarasos. ~
1745 9    |                       kétgarasos. ~Menten sietett az íróasztalához, s aztán nagylelkű
1746 9    |                      pártfogói arccal jött vissza az öreg úrhoz. ~No, hát itt
1747 9    |                      nyomva a két garast, mármost az isten áldja meg békével. ~
1748 9    |                         isten áldja meg békével. ~Az öreg nagy háladatossággal
1749 9    |                           háladatossággal fogadta az emberbaráti adományt. ~-
1750 9    |                     tekintetes ifjú úr gráciáját. Az isten adjon érte ezer annyit;
1751 9    |                   hálálkodott. Kálmán utánanézett az ablakon. Az öreg úr még
1752 9    |                           utánanézett az ablakon. Az öreg úr még az utcán is
1753 9    |                           ablakon. Az öreg úr még az utcán is levette a kalapját
1754 9    |                          a kalapját előtte, mikor az ablakban megpillantá. ~Kálmán
1755 9    |                      felelt Kálmán, fel sem nézve az írásból. ~Korcza úr át sem
1756 9    |                         idő múlva megint hangzott az a gyanús kopogtatás az ajtón,
1757 9    |                   hangzott az a gyanús kopogtatás az ajtón, háromszor egymás
1758 9    |                      biztatásra végre ki is nyílt az ajtó, s nagy alázatosan
1759 9    |                    alázatosan tolakodott be rajta az iménti kopott öreg úr. ~
1760 9    |                    átváltozása elég jókor elvágta az útját. ~A mindig pökhendi
1761 9    |                         ugrott a székéről, futott az érkező elé, útközben bókokat
1762 9    |                       elakadt a lélegzete. ~Ő ezt az excellenciás urat éppen
1763 9    |                          éppen most expediálta ki az ajtón egy sustákkal! ~Az
1764 9    |                          az ajtón egy sustákkal! ~Az excellenciás úr pedig minden
1765 9    |                           engedhetem - tiltakozék az excellencia. - S nem engedte,
1766 9    |                          két garast ajándékozott, az apja annak a főispánnak,
1767 9    |                    észrevenni. ~Korcza úr előadta az átvett pénzt; a gróf összeszámlálta
1768 9    |                       tett hozzá, úgy adta vissza az ügyvédnek, ő is egy jószágot
1769 9    |                           rögtön le kellett tenni az árát. ~Ez volt az a "kis
1770 9    |                           tenni az árát. ~Ez volt az a "kis pénz", amiért az
1771 9    |                           az a "kis pénz", amiért az ügyvéd urat kereste. ~Kálmán
1772 9    |                      ügyvéd urat kereste. ~Kálmán az ökle hegyével kommantgatá
1773 9    |                     kicserélése délig elfoglalták az időt; akkor aztán Korcza
1774 9    |                      Kálmánt, s suttogva adá neki az utasításokat, hogy patvarista
1775 9    |                   palackokkal, már akkor a két úr az ebédnél ült: a levest el
1776 9    |                           levest el is költötték. Az ajtón keresztül hallhatá,
1777 9    |                          valamin. ~Amint belépett az ajtón, egyszerre elhagyták
1778 9    |                         kellett hozzá, ha egyszer az nevetésre kuszálta képe
1779 9    |              konfigurációba bírja összerendezni. ~Az egész ebéd fölött valahányszor
1780 9    |                           várta, hogy vége legyen az ebédnek, s aztán osonhasson
1781 9    |                        pedig nem adatott meg neki az elosonhatás; amint felkeltek
1782 9    |                      elosonhatás; amint felkeltek az asztaltól, Korcza úr megfogta
1783 9    |                       terített asztal kiegyenlíti az emberek között a rang-,
1784 9    |                     excellenciás úr is kivetkőzik az eddigi feszes hernyóbáb
1785 9    |                           hogy kibeszélheti magát az édes anyanyelvén! Azon a
1786 9    |                           álmában beszél, amelyen az Úristent megszólítja és
1787 9    |                     nyelve; amely megkülönbözteti az urat a paraszttól, a férfit
1788 9    |                       urat a paraszttól, a férfit az asszonytól; amely a "Corpus
1789 9    |                 privilégiumok nyelve; a holtak és az örökké élők nyelve: a világnyelv,
1790 9    |                         olyan jó hangulatba hozta az urakat, Kálmán is engedelmet
1791 9    |                       latin idiómában előadja azt az előzményt, mely a fatális
1792 9    |                         mely a fatális két garast az asztalára hozta. ~Kiderült,
1793 9    |                         pompás derültségben tartá az a tréfás quidproquo, amibe
1794 9    |                      ismét nyújtva a dohánydöbözt az illatos vidéki dohánnyal. ~-
1795 9    |                         hallgasson!) ~- Mi legyen az a tárgy? - kérdezé Korcza
1796 9    |                          nem akarja engedni, hogy az a kereszt kálvinista kézen
1797 9    |                      jószágnak nem lehet nevezni: az oda van építve. ~Kálmán
1798 9    |                        kezdte érteni Korcza urat; az meg akarja menteni Tóth
1799 9    |                           Tóth Máté számára annak az ezer forintját. - Dehogy
1800 9    |                      Korcza úr; otthagyva heverni az asztalon az előkerült ezerest. -
1801 9    |                     otthagyva heverni az asztalon az előkerült ezerest. - Hanem
1802 9    |                         affectionist helyez abban az ereklyében, hogy a kegyelmes
1803 9    |                   félbeszakítá azon jelenet, hogy az ajtón benyitott Tóth Máté
1804 9    |                         váltani személyesen azzal az emberrel, akinek a jószágát
1805 9    |                           kifelé a pipázószobából az irodába, ahová Kálmán kikísérte.
1806 9    |                       paraszttal! Őexcellenciáját az irodában szépen felöltözteté
1807 9    |                          a hétgallérú köpönyegbe; az ócska redőnyös hintó a vén
1808 9    |                            Mire Kálmán visszatért az irodába, már akkorra Korcza
1809 9    |                          Korcza úr készen is volt az egyezményi irattal, melynek
1810 9    |                       Decséry grófnak visszaadja; az pedig saját költségén elhordatja
1811 9    |                      Korcza úr, vállára veregetve az örömtől tündöklő Tóth Máté
1812 9    |                               De meg is szolgálom az úrnak - monda a boldoggá
1813 9    |                        mihelyt hazamegyek. Küldök az úrnak egy süldő malacot. ~
1814 9    |                    patvaristája egyedül maradtak, az ügyvéd így szólt patvaristájához: ~-
1815 9    |                        frt". ~Kálmán összeharapta az ajkait; Korcza úr észrevette
1816 9    |                         esetben? ~Én? Visszaadnám az egyiknek is az ezer forintját,
1817 9    |                        Visszaadnám az egyiknek is az ezer forintját, a másiknak
1818 9    |                          forintját, a másiknak is az ezer forintját, s kívánnám
1819 9    |                         maga poéta! ~Biz úgy volt az. Tóth Máté uram megküldé
1820 9    |                        megküldé a malacot; de biz az is csak olyan nyársra való
1821 10   |                          olvasgassa azokat végig. Az egyik szekrényben vannak
1822 10   |                      visszajövök, terjessze elő. ~Az ilyen megbízások Korcza
1823 10   |                       mert sokszor megesett, hogy az ellenfél ügyvéde követelte
1824 10   |                          tíz közül kilenc esetben az történt, hogy a patvarista
1825 10   |                     kanyarítok replikákat, amikre az ördög se kért! De alig várom,
1826 10   |                      várom, hogy kihúzd a lábadat az ajtón! Kereshet aztán, aki
1827 10   |                        rábízott periratokba, mint az új fűszeresinas a mandulába
1828 10   |                      tényért erősen felmagasztalá az audiatot. "Magából lesz
1829 10   |                           hogy van kedve hozzá!" ~Az ilyen ritka species azután
1830 10   |                      amint ügyvédnek felesküdött, az apróbb pereit ráruházta;
1831 10   |                     bennök a lélektani szemlélet, az emberismeret tanulmánya;
1832 10   |                          A költő missziója mindig az igazságot védelmezni; az
1833 10   |                          az igazságot védelmezni; az ügyvéd kötelessége a bűnöst,
1834 10   |                      ügyvéd kötelessége a bűnöst, az igaztalant védelmezni -
1835 10   |                        oly furfanggal, mint ahogy az védelmezné magát; mert ő
1836 10   |                        lélektani tanulmányok ezek az óriási perek. ~Testvérek
1837 10   |                         nyomorogva költik a pörre az utolsó szántóföldecskéik
1838 10   |                           rémeseményei. ~És aztán az a nyelv, amin a prókátorok
1839 10   |                      Elmondják, ki mi rosszat tud az ellenfél ügyvédéről. Nem
1840 10   |                  kigyulladt, akkor gyújtogató; ha az orra veres, akkor részeges;
1841 10   |                      köztudomású dolog, miszerint az ellenfél érdemes ügyvédjét
1842 10   |                        ellenfél érdemes ügyvédjét az iskolából kicsapták stb. -
1843 10   |                           egy hiányzott neki még. Az ideál. ~Kálmán nem tudta
1844 10   |                     Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony! ~Van egy betegség,
1845 10   |                         nem tudta még, hogy mi az az asszony! ~Van egy betegség,
1846 10   |                       hiszem, Ádám apánk lehetett az első ebben a nyavalyában,
1847 10   |                        mielőtt Éva alkotva volt. ~Az ember csak akkor tudja meg,
1848 10   |                          szétterített aktái közül az irodában, s midőn sietett
1849 10   |                       kategorikus csizmaorr-rúgás az ajtón, kényszeríté az utóbbit
1850 10   |             csizmaorr-rúgás az ajtón, kényszeríté az utóbbit gyors felnyílásra,
1851 10   |                      utóbbit gyors felnyílásra, s az iratai közül felmerülő ifjú
1852 10   |                    mérgesen. ~Mi már ismerjük ezt az alakot. Ez Sátory őrnagy,
1853 10   |                 mérséklettel viszonza, hogy: "Biz az nincs itthon." ~- Hát hol
1854 10   |                            Mért nem tartja itthon az orrát? Mit hagyja nekem
1855 10   |                        nekem idehaza maga helyett az íródeákját? Ezt a mamlaszt. ~
1856 10   |                      énmiattam, amit akarsz. Akár az apám lelkét szidod, akár
1857 10   |                        hízelkedésekkel traktálsz, az énnekem mindegy. Én nem
1858 10   |                        meg a kardját vetve, várta az ellenséget, aki őtet e pivotbul
1859 10   |                          emberrel szemben; akinek az az előnye van, hogy huszonnégy
1860 10   |                       emberrel szemben; akinek az az előnye van, hogy huszonnégy
1861 10   |                        míg a principális hazajön: az pedig Bécsben van, s csak
1862 10   |                           mind a tényállást, mind az abból következő corollariumokat;
1863 10   |                      tekinte hátra, vajon ki lesz az a szerencsétlen, akit a
1864 10   |                      bámult, mikor meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. -
1865 10   |                          megtudta hát, hogy ki ez az úr. ~Most következett, hogy
1866 10   |                   felhúzva, kérdezé: ~- Micsoda? ~Az őrnagy elszörnyedt e természetkívüli
1867 10   |                        tenyereivel mutogatá, hogy az neki még mind kevés. ~A
1868 10   |                      nemével ölje meg mármost ezt az embert? ~Megtalálta! ~Egy
1869 10   |                           nagy darab kréta hevert az asztalon. Azt felkapta,
1870 10   |                           asztalon. Azt felkapta, az ajtóhoz sietett vele, mely
1871 10   |                     kérdést írta fel rá: ~- Süket az úr? ~Korcza úr aztán kivette
1872 10   |                             Kissé nagyot hallok. ~Az őrnagy kivette a krétát
1873 10   |                          a kollokvium folytatását az ajtóra. ~- Pervesztő úr!
1874 10   |                          Korcza: ~- Mert nyúlik. ~Az őrnagy mérgesen firkantott
1875 10   |                        őrnagy mérgesen firkantott az ajtóra: ~- Az alperesi ügyvéd
1876 10   |                          firkantott az ajtóra: ~- Az alperesi ügyvéd éppen olyan
1877 10   |                          Magadra mondd, goromba. ~Az őrnagy krétagorombasága
1878 10   |                        moderálta magát. ~- De nem az úr kezére. ~Az őrnagy krétája
1879 10   |                             De nem az úr kezére. ~Az őrnagy krétája így fogott. ~-
1880 10   |                           rá a válasz. ~- Majd ha az úr meghalt. ~És mindez teljes
1881 10   |                           lassankint megtöltötték az egész ajtót hosszában, úgyhogy
1882 10   |                          ajtót hosszában, úgyhogy az utolsó párbeszédnél már
1883 10   |                          térdelni a padlóra, hogy az ajtó aljára írhassa a folytatását
1884 10   |                     percben azt várta, hogy amint az egyik ott térdel, s írja
1885 10   |                         ott térdel, s írja a sort az ajtó aljára, a másik egyszer
1886 10   |                      szegletből, s olyan sort ver az egyiknek legmagasabban álló
1887 10   |                         azt a süket is meghallja. Az őrnagy guggolt éppen az
1888 10   |                           Az őrnagy guggolt éppen az emléktábla előtt, írván: ~-
1889 10   |                 megöletéstől, akassza fel magát. ~Az őrnagy dühösen hasalt neki
1890 10   |                       pedig több sor nem fért már az ajtóra, Korcza úr fogta
1891 10   |                          a krétát s keresztülírta az előbbeni sort a maga palimpsestjével: ~-
1892 10   |                        palimpsestjével: ~- Eb fél az úr rozsdás fringiájától. ~
1893 10   |                         úr rozsdás fringiájától. ~Az őrnagy kitalálta a módját
1894 10   |               folytatásának. Meglelte a nyúllábat az asztalon, letörülte vele
1895 10   |                          asztalon, letörülte vele az ajtó felső részéről a már
1896 10   |                         Le ne törölje addig onnan az úr azt a blaszfémiát. Le
1897 10   |                         Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta. Egyszeribe itt
1898 10   |                          nagy csörömpölve kivágta az ajtót, s vágtatott kifelé,
1899 10   |             Kriegsgerichttel, míg csak ki nem ért az utcára; hanem aztán amint
1900 10   |                         utcára; hanem aztán amint az utcán végigment, csak mégis
1901 10   |                  császártól, hiszen nem ijesztget az senkit; meg aztán, hogy
1902 10   |                            régen letörülnék arról az ajtóról azt az írást; azért
1903 10   |                   letörülnék arról az ajtóról azt az írást; azért hát csak nem
1904 10   |                    szomorkodj, légy víg; nem lesz az mindég így!" ~Azzal aztán
1905 10   |                         fülébe trombitáltatni ezt az egyedül vigasztaló hangot. ~
1906 10   |                       frater - monda Kálmánnak -, az ilyent is meg kell szokni
1907 10   |                           fejét. ~- Nem értem ezt az egész dolgot. ~- Hja, biz
1908 10   |                        félnek igaza van. ~- Tehát az őrnagynak igaza van? ~-
1909 10   |                         Nekünk is igazunk van. ~- Az lehetetlen. ~- Majd megmagyarázom
1910 10   |                           hóbortos embertől, hogy az ellenfél ügyvédét is megrohanja
1911 10   |                         is megrohanja e perért, s az engem kompromittálna, ha
1912 10   |                          teszi. De ha hozzáfog ön az olvasásához, akkor azt a
1913 10   |                            ki egy kétséges ügyben az igazságot fürkészi; s ha
1914 10   |                          bánom, kísértse meg akár az alpörös, akár a felpörös
1915 10   |                elragadtatni; hanem vezesse tollát az óvatos ügyvéd paragrafusismerete.
1916 10   |                          A bérkocsi ott várta már az ajtó előtt, mely Budára
1917 10   |                           megmaradni. Azt bezárta az irodába, s maga elvonult
1918 10   |                          korán reggel bezárkózott az irodába Kálmán azzal a feltett
1919 10   |                       hogy ma sokat fog dolgozni. Az iroda egyik ajtaja a folyosóra
1920 10   |                        húszast. Boldog világ volt az. Korcza úr abban a hitben
1921 10   |                          hogy Jutka asszony ebből az egy húszasból nemcsak elegendő
1922 10   |                          vett és minő áron, abból az egy és illetőleg két húszasból;
1923 10   |             összeszámította a sorozatot, rendesen az jött ki belőle, hogy Jutka
1924 10   |                        belőle, hogy Jutka asszony az egy húszasból, mely áll
1925 10   |                          Jutka asszony nem lép be az ajtón, csak a fejét dugja
1926 10   |                        csak a fejét dugja be, meg az egyik kezét, azzal integet
1927 10   |                           Mondtam neki. Hogy csak az ifjú úr van itthon. Arra
1928 10   |                     itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy. Beszélni akar valami
1929 10   |                         aztán ment a díszterembe, az asszonysággal értekezni. ~
1930 10   |                           A szép asszony, azokkal az igéző szemekkel. ~Annak
1931 10   |                     meglátta. - Ej, nem is mondta az öreg úr, hogy ön itt van.
1932 10   |                   peremből. ~Azzal a hölgy odaült az asztal mellé egy karszékre,
1933 10   |                         tud ön füllenteni! Hiszen az ellenfelem ügyvédétől tudom,
1934 10   |                         utasítások között nincsen az, hogy nagysádnak megmutassam
1935 10   |                     dacosan dobbantott lábával. - Az én lelkemre megy ez a játék.
1936 10   |                           Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak szédítve lódítja
1937 10   |                percsomagot őrző hurkokat; kitárva az asztalon a mindenféle alakú
1938 10   |                           szerint hátulján kezdve az olvasást. ~Azazhogy az olvasásból
1939 10   |                     kezdve az olvasást. ~Azazhogy az olvasásból nem lett semmi. ~
1940 10   |                             Durcásan csapta össze az egész paksamétát. ~- Hisz
1941 10   |                       védiratot. Hiszen nekem fog az fájni, nem önnek. ~- Én
1942 10   |                          megkímélje a szép delnőt az arcpirulástól. ~Előkereste
1943 10   |                           delnő figyelve hallgatá az ellene felhozott vádakat,
1944 10   |                      felhozott vádakat, fél lábát az asztal zsámolyára nyugtatá
1945 10   |                      kísérte finom rózsás ujjával az olvasott sort: Mit tesz
1946 10   |                         olvassa: a vádlott előtt, az angyalarcú szép hölgy előtt. ~
1947 10   |                          ostoba beszédek - kiálta az fel, hirtelen felvillanyozva. -
1948 10   |                          úr replikája remeke volt az ügyvédi művészetnek, szándékosan
1949 10   |              architektonikai remeket tud építeni, az már művész; s aki éppen
1950 10   |                           hegedülni is tud rajta, az már virtuóz! ~Száraz volt
1951 10   |                         már virtuóz! ~Száraz volt az a replika, és unalmas az
1952 10   |                          az a replika, és unalmas az elaltatásig; de amellett
1953 10   |                      bonyodalmas, hogy mire annak az elejétől a végéig ért az
1954 10   |                          az elejétől a végéig ért az olvasó, nem tudta, merre
1955 10   |                        dél, merre észak. Elővette az elkövetett formahibákat,
1956 10   |                            megtette a kifogásokat az ellenfél tanúi ellen; belekötött
1957 10   |                        dolgot ád; szembeállította az egymást megcáfoló nyilatkozatokat;
1958 10   |             bebizonyította, hogy ami reggel volt, az este volt, s ami nappal
1959 10   |                          volt, s ami nappal volt, az éjjel volt. Kiderítette
1960 10   |                          magát, onnan szétrombolá az ostromló fél minden ütegeit;
1961 10   |                          minden ütegeit; elővette az összes környezetet, mely
1962 10   |                         rajtuk. Végre meghurcolta az olvasót a Corpus Juris minden
1963 10   |                 paragrafusain keresztül úgy, hogy az teljesen meg lehetett nyugodva
1964 10   |                            A hosszú felolvasásnak az a hatása lett a szép védencnőre,
1965 10   |                           van. ~Katinka odalépett az ifjú elé, s kezét azon szék
1966 10   |                         szeretni és gyűlölni tud, az másként írna e tárgyról. ~
1967 10   |                        rám hagyta, hogy írjam meg az adatokból akár a vád-, akár
1968 10   |                           a főajtón bocsátá ki, s az utcaajtóig kísérte. Jutka
1969 10   |                       örömében már eszébe sem jut az úrfinak megkérdezni, hogy
1970 10   |                      úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának. ~Kálmánnak
1971 10   |                          jelenet. ~Megálmodta már az asszonyt; de még nem ébredt
1972 10   |                        nem ébredt föl rá, hogy mi az. ~Úgy akarta képzeletből
1973 10   |                         képzeletből kitalálni ezt az isteni rejtélyt. Mintha
1974 10   |                          rejtélyt. Mintha lehetne az! Látni kell azt és érezni
1975 10   |                          ifjú kedélyeknek, mikről az ábrándok szűz hamva még
1976 10   |                           amit véteknek mondanak, az csak szeszély; a botrányok:
1977 10   |                         lángolt és kihívta harcra az egész világot. ~Ha színbíráló
1978 10   |                     arccal egy művész előadandja, az egész közönség együtt ne
1979 10   |                        hogy neje megszökött tőle. Az indok minderre teljesen
1980 10   |                      hozománya. Ekörül fordul meg az egész ördögi cselszövény.
1981 10   |                        ördögi cselszövény. A férj az ördög, a nő az angyal. ~
1982 10   |                cselszövény. A férj az ördög, a nő az angyal. ~Kálmán egészen
1983 10   |                        ily magasból mindent, mint az saját maga. ~(Pedig, barátom,
1984 10   |                           maga. ~(Pedig, barátom, az asszony egyedül az, ami
1985 10   |                       barátom, az asszony egyedül az, ami nem alkalmas madártávlati
1986 10   |                       Kálmánnal, ami távollétében az ügyeket érdeklő történt. ~-
1987 10   |                       után elolvassuk. ~Este volt az idő, Jutka asszony már hívogatta
1988 10   |                       Jutka asszony már hívogatta az urakat vacsorálni. ~Kálmánt
1989 10   |                       várta; hogy letegye a tálat az asztalra, már kifúrta az
1990 10   |                          az asztalra, már kifúrta az oldalát a titok. ~- Ugyan
1991 10   |                           csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
1992 10   |                    emberség. Aztán behívtam hozzá az ifjú ténsurat. Annak mondta
1993 10   |                      megfőzőjét. ~Korcza úr aztán az egész vacsora alatt válogatott
1994 10   |                       hogy mit fintorgatja annyit az ábrázatját. ~Még csak azt
1995 10   |                           egy maliciózus tanú még az óranegyedeket is kiszámította,
1996 10   |                         fogja. ~- De hát mi vétke az én védiratomnak az, hogy
1997 10   |                          vétke az én védiratomnak az, hogy poéta vagyok? ~- Igen
1998 10   |                         másikba esett. ~- Hát nem az a válóper feladata, hogy
1999 10   |                elválasszák? ~- Hohohó! De nem ám! Az a feladata alperesi és felperesi
2000 10   |                         Egy bizonyos ideig. Addig az ideig semmi esetre se! Akárhogy