Fejezet

   1 Kort |                  azon csodálkozni nálunk, hogy ilyen heterogén elemek egy
   2 Kort |         kancelláriában azt határozták el, hogy minden megyében, ahol még
   3 Kort |                   azért vannak a világon, hogy ezt tegyék. ~Decsérynek
   4 Kort |                   annak, amire számított. Hogy a Decséry család gazdag
   5 Kort |                  családi baj még hagyján; hogy tudniillik a kiszabadulás
   6 Kort |                 de sokkal nagyobb kár az, hogy a mulasztás miatt Bálvándy
   7 Kort |                családra úgy megneheztelt, hogy se ipát, se napát azóta
   8 Kort |            találkozni, ott is csak azért, hogy a főúrnak "malleus"-a legyen. ~
   9 Kort |             mondta gyűlés után a vejének, hogy nem illik közel atyafiaknak
  10 Kort |                Bálvándy azt felelte neki, hogy "Kein Bruder in der Politik". ~
  11 Kort |                   bírnak fekvő vagyonnal, hogy a publikus téren tegyék
  12 Kort |              bolond kedvét találja abban, hogy az egész vármegye minden
  13 Kort |          eljárásból származott azon eset, hogy Jenőy Benjámin úr is megkapta
  14 Kort |              helyeken majorescóvá tétele, hogy otthon ápolja a tyúkszemeit,
  15 Kort |                   szörnyen elbízva magát, hogy jutott valahára egy olyan
  16 Kort |             püspökök már akkor is tudták, hogy kétezer forint olyan isten
  17 Kort |                 megtisztelő bizalom alól, hogy őneki nagy vértolulásai
  18 Kort |       szónoklattartástól irtózik annyira, hogy készebb itthagyni a vármegyét,
  19 Kort |          felfuvalkodni arra a gondolatra, hogy íme ő legyen egy ilyen tekintélyes
  20 Kort |         világosítá fel róla a vén cseléd, hogy ez nekik nagyon sokba fog
  21 Kort |                 mamától meg nem kérdezte, hogy hát ő mit szól hozzá. Mert
  22 Kort |                 mama azt találja mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak
  23 Kort |           majoresco dobogó szívvel leste, hogy mit fog a mama erre mondani. ~
  24 Kort |                 Magánkívül volt örömében, hogy végtére is az ő kedves magzatját
  25 Kort |                 De bizony elszánta magát, hogy a hercegi kíséretet hercegi
  26 Kort |                  számára. ~No még azt is! Hogy Béni bácsinak lóhátról kell
  27 Kort |                   volt is abban a hitben, hogy tudja azt könyv nélkül;
  28 Kort |             kísérő hajdú eszébe juttatta, hogy a beszéde ezen kezdődik: "
  29 Kort |               akkor nem tudta Béni bácsi, hogy mi szorítja olyan nagyon
  30 Kort |                eleven sejtelme volt róla, hogy valaki le fogja dobni a
  31 Kort |                   meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan herceg, amilyent
  32 Kort |                    úgy megkonfundálódott, hogy az egész latin szónoklatból
  33 Kort |          Hasztalan súgta odahátul András, hogy "excelsissime princeps!".
  34 Kort |               bizony ahelyett azon kezdé, hogy: ~"Alásszolgája!" ~És folytatá
  35 Kort |                  a praktikus üdvözlettel, hogy: "köszönteti az édesz mama,
  36 Kort |                 haszon lett a mutációból, hogy az udvarára érkező herceget,
  37 Kort |                  a herceget és kíséretét, hogy csakugyan vacsora lett belőle,
  38 Kort |                bevett a mindenféle jóból, hogy vége felé per "uram-bátyám"
  39 Kort |                egyszer meg is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e még; mire
  40 Kort |                   Béni bácsi azt felelte, hogy "non, sum adhuc virgo" (
  41 Kort |                 volt ragadtatva örömében, hogy az ő fia így tud komázni
  42 Kort |             Ilyenkor szokták azt mondani, hogy "oportet, ut fiant scandala". (
  43 Kort |              fiant scandala". (Szükséges, hogy legyenek botrányok.) ~Csakhogy
  44 Kort |                   Csollán Berti megtudta, hogy Bálvándy a szomszéd vármegyéből
  45 Kort |               érintkezésbe a truppjával), hogy a Tiszán túl a legelső állomást
  46 Kort |     meginterpellálni a szíves házigazdát, hogy jön-e már az az ebéd, mert
  47 Kort |                nem ebédre. Ki mondja azt, hogy délben enni kell? Lám a
  48 Kort |                   A nemesurak azt hitték, hogy ez csak valami tréfa; s
  49 Kort |                    s szétnéztek a háznál, hogy kit és mit kaphatnának meg; -
  50 Kort |             Keresték aztán az éhes hadak, hogy megverik; de akkorra Berti
  51 Kort |                akkorra Berti úgy elinalt, hogy a porát se láthatták. ~A
  52 Kort |                  állomásukig elvergődni. ~Hogy Bálvándy ezért majd nem
  53 Kort |         legelőször. Hasztalan protestált, hogy ő otthon ült e három nap
  54 Kort |               állt elő ellene megesküdni, hogy ő volt az, aki előénekelt
  55 Kort |                Olyan bizonyos lehet róla, hogy egy esztendőre becsukják
  56 Kort |                  után érkező vendégektől, hogy mi történik most az utcán. ~
  57 Kort |                    És Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt férje rendezte. ~
  58 Kort |               Dorothea nem emlékezett rá, hogy valaha szülői házánál egy
  59 Kort |            szerette. ~Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy
  60 Kort |                hogy mi az a pártgyűlölet; hogy mikor valakire azt mondják,
  61 Kort |               mikor valakire azt mondják, hogy "országos gazember!" - ez
  62 Kort |                   hazát szeretni anélkül, hogy gyűlölt volna; aki hordta
  63 Kort |              ellen, pedig hivatása volna, hogy azt tegye, pedig divat volna,
  64 Kort |      piszkolódásaiból pedig megtudta azt, hogy minő sorsa van Jenőynek.
  65 Kort |                  vetheti; ha elmondhatja, hogy az ellenfél lapjának nincsenek
  66 Kort |                 koplalnak; a főmunkatárs, hogy éhen meg ne haljon, kénytelen
  67 Kort |              polémiaírónak kihíresztelni, hogy az ellenfél nagybeteg, vért
  68 Kort |                    És Dorothea tudja jól, hogy a beteg költőnek nincs senkije,
  69 Kort |                    aki gondot viselne rá, hogy el van hagyva saját családjától
  70 Kort |                   övé volt! De követelte, hogy úgy szeressék, amilyenné
  71 Kort |               senkié sem; nem is kívánja, hogy szeressék. ~Az szeret még
  72 Kort |                   férj is érezte azt jól, hogy ők terhére vannak egymásnak;
  73 Kort |               akarta engedni az előjogot, hogy ezt előbb kimondja. ~A Decséry
  74 Kort |                  nem is kérdezte nejétől, hogy mit akar csinálni Erdélyben;
  75 Kort |                nézve egy dolog szükséges, hogy külön jöhessünk vissza.
  76 Kort |             megint; ön szinte azt teheti; hogy családját kiengesztelje. ~-
  77 Kort |                Ismerem. ~- Tehát kívánja, hogy azt a házat megvegyem? ~-
  78 Kort |                nejét lekötelezni azáltal, hogy miután Európát, Afrikát
  79 Kort |              Afrikát beutazta őt kísérve, hogy kezét elnyerje, még egy
  80 Kort |               megtegyen érte Kolozsvárig, hogy elválhasson tőle. ~Olyan
  81 Kort |                Olyan rövid idő elég volt, hogy kiszeressenek egymásból,
  82 Kort |                  kiszeressenek egymásból, hogy egymást meggyűlöljék. ~Bálvándy
  83 Kort |                Dorothea grófnőre anélkül, hogy annak szemeiben azt ne lássa,
  84 Kort |                   szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy távol levő alakot
  85 Kort |                 olyan közel lépett hozzá, hogy arcát érinté, látta a megdöbbenő
  86 Kort |                  a megdöbbenő tekinteten, hogy most kettőjük közül egy
  87 Kort |                 még arra is számíthatott, hogy Dorothea grófnő öröksége
  88 Kort |                   vaskerítéssel foglalva, hogy abba a férje be ne léphessen;
  89 Kort |             léphessen; sőt kitelik tőlük, hogy Dorothea egészen ki lesz
  90 Kort |             összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt az első, ki az
  91 Kort |          Kolozsvárról írta meg szülőinek, hogy Bálvándytól elvál. ~A családi
  92 Kort |              Jenőy Kálmán volt a kegyben, hogy az fog áttérni Dorothea
  93 Kort |                vigasztalták csak magukat, hogy hiszen ha egyszer elvált
  94 Kort |              nyilatkozata is megérkezett, hogy ő megmarad annak, amivé
  95 Kort |                  ez a hír úgy lesújtotta, hogy többet ki nem lépett a szobájából. ~
  96 Kort |                 azonnal tudatta a család, hogy ez elhatározása után semmi
  97 Kort |              Dorothea pedig arra gondolt, hogy van Pesten egy beteg költő,
  98 Korr |              krónikások maguk elé tűztek, hogy akkor Magyarország fővárosában
  99 Korr |                hallgatni róla azt a hírt, hogy veszélyesen beteg. Megtudta
 100 Korr |          Bányaváry pedig úgy intézkedett, hogy Miskolcról egész társaságával
 101 Korr |                 idején átköltözik Egerbe, hogy Pesthez közelebb legyen.
 102 Korr |                  kocsiját, s azt mondták, hogy szálljon le; itt fog maradni
 103 Korr |             Bányaváry csapatjával együtt, hogy Miskolcról átköltözzék Egerbe. ~
 104 Korr |           ismerőseik váltig marasztották, hogy ne menjenek. Jó emberük
 105 Korr |                    ki csak nevetett azon, hogy valaki meg tudjon halni
 106 Korr |                   biztatta a színészeket, hogy ne menjenek innen sehová;
 107 Korr |                 tudományosan bebizonyítá, hogy ide a kolera nem fog eljönni,
 108 Korr |                  Már ott is vették észre, hogy nemigen nagy vendégszeretet
 109 Korr |                hivatalosan tudtokra adák, hogy onnan be nem bocsáttatnak
 110 Korr |           Reggelig annyi gráciát nyertek, hogy a bikarekeszből kibocsátották
 111 Korr |                 őket azzal a föltétellel, hogy menjenek vissza oda, ahonnan
 112 Korr |                 nagyon gyanús dolog volt, hogy az út két oldalán az árkot
 113 Korr |               színészekre az a sors várt, hogy amint egy városból kimozdultak,
 114 Korr |                voltak, akik midőn látták, hogy valaki rohan a szuronynak,
 115 Korr |                  szuronynak, ügyeltek rá, hogy meg ne szúrja benne magát,
 116 Korr |                  a dolgot, s azt mondták, hogy csak tréfáltak velük. Kivéve
 117 Korr |                  orvost, aki dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a
 118 Korr |               rendeletben a színészeinek, hogy senki meg ne próbáljon halni
 119 Korr |                 még nagyobb szerencséjük, hogy az egész halálvész alatt
 120 Korr |               előtt, mint egy szélmalmot, hogy a vészes miazmát elhárítsa
 121 Korr |               Katinka azt vette a fejébe, hogy ő ezekben az időkben ugyanazt
 122 Korr |               reggel aztán jött a rémhír, hogy itt a kolera! Az első halott
 123 Korr |                   még erős, izmos férfi. ~Hogy eltűnt egyszerre az egész
 124 Korr |             sehova. Biztatta magát azzal, hogy a csalányba nem üt a mennykő.
 125 Korr |                óta az a szenvedélye volt, hogy minden tollát kitépte a
 126 Korr |                  olyankor mondott annyit, hogy "filou"; amit Aszályi, nem
 127 Korr |                   meglepni azon gondolat, hogy senkije sincs. És hogy egyedül
 128 Korr |                    hogy senkije sincs. És hogy egyedül neki nincs hová
 129 Korr |              Éppen azon időben tudta meg, hogy Bálvándy elvált a nejétől. ~
 130 Korr |               Hiúsága azt hízelgé fülébe, hogy az elválásra semmi más nem
 131 Korr |               félelem, az unalom rávette, hogy levelet írjon Bálvándynak,
 132 Korr |            levélben fölszólítá Bálvándyt, hogy adja el neki azt a bizonyos
 133 Korr |                   közöttük semmi akadály; hogy örökre egymásé lehessenek.
 134 Korr |                  útra, rábízva a levelet, hogy vigye el azt maga személyesen
 135 Korr |                Aradra; ott azt tudta meg, hogy Bálvándy kinn időzik magyaráti
 136 Korr |                mint a kolerától féltében, hogy a külvilágtól egészen elzárja
 137 Korr |                 siető ispánnak megmondja, hogy ő Pestről jött, az le sem
 138 Korr |              szájába megy, borzadva érzi; hogy az ecetes víz; odavagyok -
 139 Korr |           emberevők; elébb pácba tesznek, hogy puhább legyen a húsom. Könyörög
 140 Korr |                  a húsom. Könyörög nekik, hogy ne egyék meg! Azok intenek
 141 Korr |                   meg! Azok intenek neki, hogy csak várjon; ne nyugtalankodjék,
 142 Korr |            aközben pedig fogják a nyakát, hogy el ne szaladhasson. Mikor
 143 Korr |                  az oláhoknak, azt hiszi, hogy a görög hitűek azt csak
 144 Korr |                   akkor azt mondják neki, hogy hozta isten, tessék besétálni;
 145 Korr |         rémületéből. ~- No ez, mondhatom, hogy furcsa neme a vendéglátásnak -
 146 Korr |             prezervatíva, kedves barátom, hogy valaki ide ne hozza magával
 147 Korr |                 olyan kedves akart lenni, hogy ebben a veszedelmes időben
 148 Korr |              csípvén, kétfelé terjeszték, hogy olvassa a báró úr. ~A levél
 149 Korr |        keresztülment, az a sajátsága van, hogy a tintának elveszi a színét,
 150 Korr |                   el attól a gondolattól, hogy már most Katinkát nyerje
 151 Korr |                   érzéki vágyaktól; most, hogy a Decséryék ismét idegenek
 152 Korr |            bolondos ötlet azon kezdődött, hogy azt mondá Aszályinak: ~-
 153 Korr |             zsibói házat. Ön sejti talán, hogy miért? ~- Igen. Hogy hat
 154 Korr |               talán, hogy miért? ~- Igen. Hogy hat hét alatt véget vessen
 155 Korr |               Bálvándy gondoskodott róla, hogy pompásan megvendégelje tisztelt
 156 Korr |                   az a tulajdonsága volt, hogy akármiről beszélt, az mind
 157 Korr |               historizált Bálvándy előtt, hogy Katinka milyen jól mulatott
 158 Korr |          svalizsértisztek társaságában, s hogy a kolera hírére hogy futott
 159 Korr |                    s hogy a kolera hírére hogy futott szét valamennyi;
 160 Korr |                 futott szét valamennyi; s hogy unja most magát a szép asszony.
 161 Korr |                 Az ám! ~- De hát tudod-e, hogy mit ír nekem most a levelében? -
 162 Korr |                  hihetetlen! Hiszen igaz, hogy Katinka szentem mindig igen
 163 Korr |              egyedül este; sőt megengedi, hogy toalettjénél jelen legyek,
 164 Korr |                   beléd lehet bolondulva, hogy a kedvedért képes lenne
 165 Korr |                  hiszen nyílt titok volt, hogy én Katinkának legbensőbb
 166 Korr |                közli velem elhatározását, hogy mint aki sorsa iránt mindenkor
 167 Korr |                 efelől nézetemet. Hát én, hogy meggyőzzelek őszinte jóakaratom
 168 Korr |                  Bálvándy aztán sietteté, hogy ne tartsa magát itten fel
 169 Korr |                 el csak gondolkozni róla, hogy tulajdonképpen kicsoda is
 170 Korr |                 gondolat Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot behajítsa
 171 Korr |              asszony, aki nem tehet róla, hogy ezelőtt tizenkét esztendővel
 172 Korr |                  affectionis. Fődolog az, hogy gazdag asszony. Akkor bezzeg
 173 Korr |                    a várost körülkerülni, hogy a hitelezői minden boltajtóban
 174 Korr |            tekintélyét gyakorolja. ~Igaz, hogy biz ez csak "palást". - "
 175 Korr |               nyíló szobába költözött át, hogy ne lássa a sok temetést,
 176 Korr |                   Minek? ~- Annak jeléül, hogy mindenbe beleegyezik. ~-
 177 Alko |                   a túlvilágra; ha látja, hogy fél a sírtól, halasztást
 178 Alko |            mondják rá: igaz, úgy van az. ~Hogy nem jön a nagyanya, unokáját
 179 Alko |                 esve. Szegény Béni bácsi! Hogy mosdik mindennap hússzor
 180 Alko |                  hússzor erős borecetben, hogy visel elöl-hátul nyakába
 181 Alko |                 kötve kámforos zacskókat, hogy issza féltében az erős pálinkafélét,
 182 Alko |            féltében az erős pálinkafélét, hogy meszelteti ki szobáit klórmésszel
 183 Alko |            szobáit klórmésszel naponkint, hogy imádkozik ötször napjában,
 184 Alko |                imádkozik ötször napjában, hogy mond le pipájáról, kedvenc
 185 Alko |                 miatt; készül is az útra, hogy eljöjjön érte, elvigye magával
 186 Alko |             Gondol az is őreá? Tudja már, hogy mit vesztett benne? Tudja
 187 Alko |                vesztett benne? Tudja már, hogy senki sem szerette őt rajta
 188 Alko |                   jön be a vén házigazda, hogy előkészítse a kedves meglepetésre
 189 Alko |                  használta. ~- Tudtam én, hogy ez az egy el fog jönni! ~
 190 Alko |                   jönni a kolerás Pestbe, hogy kedves betegét meglátogassa! ~
 191 Alko |                 azt olvastuk az újságból, hogy maga nagybeteg; pedig hát
 192 Alko |                   No, hála istennek! Csak hogy fenn találjuk. Ugye nincsen
 193 Alko |                 Azért hoztam ám magammal, hogy segítsen, ha egymagam el
 194 Alko |                 hát azért jöttünk ám ide, hogy elvigyük magunkkal. Tseresnyés
 195 Alko |                méztől, a tiszta levegőtől hogy meggyógyul ottan! Aztán
 196 Alko |                  sem háborítja ott. Ugye, hogy eljön mivelünk? ~Kálmán
 197 Alko |                 zűrzavarban; de azt írta, hogy nem jöhet: az őrállónak
 198 Alko |                 asszony nem állhatta meg, hogy hangos zokogásra ne fakadjon:
 199 Alko |                  Tseresnyés uram meginté, hogy a zokogással ne ingereljék
 200 Alko |                   megkísérté még egyszer, hogy Kálmánt rábeszélje: milyen
 201 Alko |                akkor! ~Aztán mikor látta, hogy már csak el kell menni,
 202 Alko |               akik arra is készen voltak, hogy Kálmán nem lesz rávehető,
 203 Alko |                 Kálmán nem lesz rávehető, hogy velük elmenjen; telehozták
 204 Alko |                házánál; lassan beszéltek, hogy a szó be ne halljék; meg
 205 Alko |            halljék; meg ne tudja a beteg, hogy ők mégis itt vannak; s csak
 206 Alko |                itt vannak; s csak azután, hogy a vén cseléd kihozta az
 207 Alko |             Kálmán szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen jóízűen vacsorált,
 208 Alko |                lelkére kötve a mesternek, hogy őket tudósítsa aztán Kálmán
 209 Alko |            hogylétéről, és a szolgálónak, hogy nagyon sűrűre ne csinálja
 210 Alko |                   ámíthatá el. Tudta jól, hogy ez a végnek a kezdete. Készen
 211 Alko |           hallgatást Tseresnyés mester -, hogy még ez is közel van? ~-
 212 Alko |                  van? ~- Mert nem akarom, hogy álmomban háborgassanak -
 213 Alko |                hanem csak a valót leírni, hogy dicsőítse hazáját. Nézzétek,
 214 Alko |            hazamentek, Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek érzi magát,
 215 Alko |                   a katafalkot? Látjátok, hogy emelkedik minden az ég felé?
 216 Alko |                Minden órában megkérdezte, hogy senki sem jött-e. Mintha
 217 Alko |                  kezdett besütni ablakán, hogy a függönyt eléje kellett
 218 Alko |              mosoly dereng át arcán. Int, hogy nyissák fel a pecsétet. ~
 219 Alko |              envétkemért. Engedj reményt, hogy vétkemet jóvá tehessem.
 220 Alko |                  valaha hozzám tartozott, hogy téged visszanyerhesselek.
 221 Alko |    visszanyerhesselek. Egyetlen imám van, hogy te boldog légy, s ha én
 222 Alko |                   Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy. Sietek hozzád;
 223 Alko |                   Levelemet küldöm előre, hogy mondja el helyettem, mennyire
 224 Volt |                   ahol azt adták tudtára, hogy az egyetlen lelkipásztor
 225 Volt |              hogyan mondhatja azt valaki, hogy "itt lakik-e Jenőy Kálmán?"
 226 Volt |                  előtt tettünk egymásnak, hogy e napon Pesten összejövünk:
 227 Volt |                azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő elmegy a sírkő után nézni,
 228 Volt |                 szótlanul lépett hátrább, hogy helyet adjon a koporsóvivőknek,
 229 Volt |                   Osmanographiája nyomán, hogy a keleti népeknél ez a tagadó
 230 Volt |                  fejcsóválás azt jelenti, hogy, jól van". ~Akkor aztán
 231 Volt |                 más sírnál; kapott rajta, hogy a kísérők magukra vállalták
 232 Volt |                  jelmondattal; hanem úgy, hogy a név aláfelé lett fordítva,
 233 Volt |               szokás szerint azt jelezve, hogy igen jól van. ~Mikor az
 234 Volt |              Tseresnyés mester tudta jól, hogy ez a keleti üdvözlés módja,
 235 Volt |                    s arra az a viszonzás, hogy az üdvözölt viszont szorosan
 236 Volt |                   meg őket; de én hiszem, hogy vannak. ~És azzal ahelyett,
 237 Volt |               vannak. ~És azzal ahelyett, hogy elváltak volna egymástól,
 238 Volt |               viszont az utazó tudta meg, hogy az a jel, amiről a szabadkőművesek
 239 Volt |              találom őket - de én hiszem, hogy lesznek. ~- Szálem! ~Azzal
 240 Ker  |               senki, akinek tiltani kell, hogy hozzájuk nyúljon. ~A temetés
 241 Ker  |                  mostohaapja; azt mondta, hogy hazaviszi a fiát. Rossz
 242 Ker  |        költeményeit, s úgy beléjük merül, hogy azt sem tudja, e világon
 243 Ker  |              van-e. ~Azt sem veszi észre, hogy valaki rányitja az ajtót,
 244 Ker  |                  Hiszem Isten irgalmától, hogy ott van - szólt tompán,
 245 Ker  |       felkerekedett helyéről, azt mondta, hogy "majd megkérdezem tehát
 246 Ker  |                sem mondta fia ápolójának, hogy "Isten áldjon"; hanem eltávozott. ~
 247 Ker  |                  azután megtudott annyit, hogy azon ifjú, aki Tseresnyésnél
 248 Ker  |               valóban el lett temetve; de hogy hová, arról már nem tudnak
 249 Ker  |                   előtte nagy alázatosan, hogy ha az elhunyt Jenőy Kálmánnak
 250 Ker  |                   grófnő megnyugodva. ~De hogy hol nyugosznak, azt vele
 251 Ker  |                 szenvedjen ön. Én láttam, hogy küzdött ő az élettel, most
 252 Ker  |        cseppenkint a rettenetes munkában, hogy nemzetét felébressze. Süketeknek
 253 Ker  |                    Következzék el az idő, hogy az egész nép keresse őtet,
 254 Ker  |                most élő ivadékból senkit; hogy ne állíthassanak fel hamvai
 255 Ker  |                 mondom meg senkinek soha, hogy hová van eltemetve. Ne háborgasson
 256 Ker  |             megkísértett az öreg asszony, hogy megtudja, amit keres. Felhívta
 257 Ker  |                   meglátták, félretértek, hogy ne találkozzanak. ~Az is
 258 Ker  |                 megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor a sír mellett
 259 Ker  |                   akiről azt mondja a kő, hogy "Volt." - "Nincs." és "Lesz." ~
 260 AHarc|                   megérdemelni, mint azt, hogy "szép asszony". Ez a nemezis
 261 AHarc|                    Ez a nemezis pedig az, hogy jön egy idő, amikor csak
 262 AHarc|                 változni; elég egy év rá, hogy bámulói azt kérdezzék tőle: "
 263 AHarc|           ébrenlétre. ~Ekkor vette észre, hogy kezd a szépsége kimenni
 264 AHarc|       kegyetlenség, midőn úgy hagyja ott, hogy mindenki nevet rajta. ~Arra
 265 AHarc|                   számíthatott Csollánné, hogy ami két oly kíméletlen ember
 266 AHarc|               közforgalomba. ~Tapasztalá, hogy a halálvész elmúlta után
 267 AHarc|                  Most már maga sem bánta, hogy ha a válóperében hozott
 268 AHarc|              kívánta magát biztosíttatni, hogy Csollán úr megszokott komfortját
 269 AHarc|              szárnyai oly rövidek voltak, hogy a frakk vége hosszan kilógott
 270 AHarc|                   kellett azokat gyűrnie, hogy a kést, villát fel ne szedje
 271 AHarc|            frakkban. Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka juhászkutya
 272 AHarc|           juhászkutya szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt
 273 AHarc|                  az a világos célja volt, hogy Csollán Bertire felügyelet
 274 AHarc|                 Csollán Berti megmutatta, hogy ő kezet is tud csókolni. ~
 275 AHarc|                  S minthogy fejébe vette, hogy ily elegáns úri asszonysággal,
 276 AHarc|             minden előkészületet megtett, hogy Csollán Bertit megugassa;
 277 AHarc|                   pantomimikával mutatta, hogy ugat - melyre aztán Csollán
 278 AHarc|                 Katinka akkorát nevetett, hogy minden betanult érzelgése
 279 AHarc|                 azután arra kérte Bertit, hogy csak beszéljen vele magyarul. ~
 280 AHarc|               megérteté az asszonysággal, hogy íme, eljött érte, hogy őt
 281 AHarc|                    hogy íme, eljött érte, hogy őt ősi kastélyába minden
 282 AHarc|                   milyen boldogok voltak, hogy végtére egymáséi lehettek! ~
 283 AHarc|                  rávette az asszonyságot, hogy beüljön a hintóba, aminek
 284 AHarc|                   a Vörös Ökörig, anélkül hogy a vadlovak elragadták volna;
 285 AHarc|           asszonyság kinézett az ablakon, hogy mi lesz még. ~Hát a Vörös
 286 AHarc|                  ítéletben van meghagyva, hogy minden uraságomtól kitelő
 287 AHarc|                 fogva tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem. ~
 288 AHarc|                  változatlan hidegvérrel, hogy azt őneki a törvény parancsolta
 289 AHarc|            parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége. ~És azzal
 290 AKol |                közepén bámulva nézi most, hogy mi történik körülötte. ~
 291 AKol |             nemzedék, mely elég nagy már, hogy azt megértse, hogy azt bámulni
 292 AKol |                   már, hogy azt megértse, hogy azt bámulni tudja. ~Hová
 293 AKol |               esengett előtte. Azt mondá, hogy nem jó barát, ki barátja
 294 AKol |                  Ha azzal menték magukat, hogy nem jöhettek a halálvész,
 295 AKol |                  miatt, azt felelé nekik, hogy volt egy ember, kit nem
 296 AKol |            vesztegzár, sem nagy távolság, hogy eljöjjön: de annak a nevét
 297 AKol |                   már azt hitte mindenki, hogy meghalt. ~Barkó Pál még
 298 AKol |                 haj milyen üdvkiáltás az! Hogy hangzik az végig utcáról
 299 AKol |                   s Te oly szíves voltál, hogy míg egyrészt nagybecsű utasításodat
 300 AKol |                  úgy másrészt megígérted, hogy e művemet figyelemmel fogod
 301 AKol |                élt már bennem az óhajtás, hogy ha kész lesz e művem, s
 302 AKol |                  nem tudhattam akkor azt, hogy ez az általam nyújtott tiszteletjel
 303 AKol |                 regényem ellen azt vetik, hogy igaz történetnek meglehet
 304 AKol |                 igaz történetnek meglehet hogy hű, de regénynek nem valószínű.
 305 AKol |                   nehéz váddal, és érzem, hogy nem háríthatom el azt. Lehet,
 306 AKol |                 háríthatom el azt. Lehet, hogy regényem meséje igaz, hogy
 307 AKol |                hogy regényem meséje igaz, hogy alakjai valóban éltek: de
 308 AKol |                   Senki sem hiszi el már, hogy egy eszményi célnak, melynek
 309 AKol |             elbeszélhették, hogyan éltek, hogy haltak meg. ~Annyi dicső
 310 AKol |               pusztában. ~Te tudni fogod, hogy ezek a hihetetlen mesék,
 311 AKol |          valószínűek is, de megtörténtek. Hogy regényem hősének alakja
 312 AKol |                 ember volt ugyan; de tíz. Hogy e szenvedések, e lemondások,
 313 AKol |                  Gyönge volt ecsetelésem, hogy a végbement szent harcot
 314 AKol |                  leírtam, azt mondják ma, hogy ez csak az én álmam. ~Hála
 315 AKol |                 én álmam. ~Hála az égnek, hogy ez így van. ~De én tartozom
 316 AKol |                  nem kérdik az áldozótól, hogy mit hozott. ~És tartoztam
 317 AKol |                  vágyó nemzetnek, tudjuk, hogy ott is kell tovább. Engedd
 318 AKol |                  kell tovább. Engedd meg, hogy az egész elmúlt irodalmi
 319 Elo  |      állambölcsesség, az volt a tudomány, hogy helyéből ki ne mozduljon. ~
 320 Elo  |              emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély álom mégis nagyon
 321 Elo  |                  mégsem tett le a hitről, hogy "eppur si muove!" ~Tisztesség
 322 1    |            bogyóinak kiforrott nedvét is, hogy a tudományszomj Nagy uram
 323 1    |              ember csak nem állhatja meg, hogy eszébe ne juttassa Nokhéry
 324 1    |              ősmondását: "mindig mondtam, hogy ne igyatok; azért mégis
 325 1    |                   miatyánkba; a pátenssel hogy fogja el a fizetni nem akaró
 326 1    |            macskanadrágot főz, vagy akit, hogy legrosszabbul legyen, onnan
 327 1    |               füsttel töltik el a termet, hogy alig lehet már kivenni,
 328 1    |                 előre a gerundiummal! ~De hogy kétségbe ne ejtsem az olvasót
 329 1    |                    hát inkább azt teszem, hogy mindjárt idemellékelem a
 330 1    |           szubskribálás megint azt teszi, hogy engedelmeskedni fog az iskolai
 331 1    |                tanult már a kollégiumban, hogy kénytelen elmenni vele falura,
 332 1    |              minden falu, ahol nem tudni, hogy mi a dácia. Ez a "dácia"
 333 1    |                szerint palást: onnan jön, hogy mikor azt felveszi az illető,
 334 1    |                 célszerű intézkedés arra, hogy a szegény diáknak is legyen
 335 1    |                műszó, mely annyit jelent, hogy "udvarolni" s kenyérgalacsinokkal
 336 1    |                 húz fel belőle a lábaira, hogy viseli, míg el nem kopik.
 337 1    |                küldöz utána a főiskolába, hogy azoknak lelkesítő befolyásától
 338 1    |                fordításban annyit jelent, hogy "töltött káposzta". Ez a
 339 1    |                 után könnyen kitalálható, hogy kulacs. "Közjóra világítani"
 340 1    |                  világítani" annyit tesz, hogy mindenki ihatik belőle,
 341 1    |                Fegyverre!" - azt jelenti, hogy valahol a városban tűz ütött
 342 1    |                  híják azt egymás között: hogy a "sacro sanctum". ~Ennek
 343 1    |                Egyébiránt az is meglehet, hogy nem kinnlakók, hanem rendbontók,
 344 1    |                  nyalka öltözet. Először, hogy alig ötödfél láb magas;
 345 1    |                 tartja, mintha restellné, hogy ilyen nagyra felnőtt, vagy
 346 1    |               élet: ~  Észre sem vesszük, hogy semmivé lett. ~    Hej,
 347 1    |                 ének kezdetén az történt, hogy az egyik diák a poharával
 348 1    |                 meggyújtotta. Tudniillik, hogy "debreceni szem"-nek nevezik
 349 1    |              krónika. ~"Csitt" azt teszi, hogy "legyünk némák!" ~A jezsuiták,
 350 1    |                   híresztelték el felőle, hogy ez a válogatott hazugságok
 351 1    |                   az volt rá a közmondás, hogy "ez is a Csicsvári krónikába
 352 1    |                   kevesen -, akik tudták, hogy mi az; akik pedig nagyon
 353 1    |             keresték, sohasem tudták még, hogy hol van. Mindig a fiatalság
 354 1    |                  kellett nyakán viselnie, hogy minden percben megemlékezzék
 355 1    |                rajongása megint elővenné, hogy már egyszer egy ilyen patriotikus
 356 1    |           guillotine-nal, amiből az lett, hogy majd az igazi fejét is utána
 357 1    |              epitáfium története az volt, hogy egy kisgyermek játékból
 358 1    |                  a legjobb verset. Persze hogy az ördög készítette azt
 359 1    |                  Nagy uram pincéjében. De hogy annak melyik odújából került
 360 1    |                  többség határoz fölötte, hogy érdemes-e az a krónikába
 361 1    |            krónikába fölvetetésre. Azután hogy szabad-e arról másolatot
 362 1    |             Krónikának, hanem Koszorúnak, hogy a cím ne menjen szét a szelekbe. ~
 363 1    |                  Ez a "Dungó" dala. Igaz, hogy gúnyvers, minők vannak a
 364 1    |               tanács az utcaszegleteken, "hogy a Dungót ne danolják" -
 365 1    |                     az volt rá a felelet, hogy "csak azért is Dungó!" -,
 366 1    |                 mindamellett nem érdemes, hogy a krónikában a helyet foglalja.
 367 1    |           szidalma, még kisebb nép által, hogy a jelenkor szégyenleni fogja
 368 1    |            ingerlékeny nép!) Tartok tőle, hogy még gonoszabbra is képes.
 369 1    |                  indítványozom előttetek, hogy a mai összegyűlésünk legyen
 370 1    |        elszántsággal azért fogott kezet, ~Hogy az elalélt Just a lármás
 371 1    |                  No, hiszen jó szerencse, hogy akkori időkben az ilyen
 372 1    |               hármas fátum történt volna, hogy először is a publikum beveri
 373 1    |            szemöldeivel hunyorítva mondá, hogy van még egy másik is. ~Ennek
 374 1    |                   mért papírra volt írva, hogy egyenesen beilleszthessék. ~-
 375 1    |                    és tudósítá a királyt, hogy a Volgán túl még van egy
 376 1    |                 mindig az zúg az agyában, hogy milyen derék volna ezeket
 377 1    |              suttogva lesz jó továbbadni: hogy az a korona mindenestül,
 378 1    |                  bécsi ötvös ajánlkozott, hogy ezer tallérból kiállítja
 379 1    |                Mátyás idejében az ország, hogy visszakapja, pedig ahogy
 380 1    |                   mikor azt kell hallani, hogy ezt a világot nem teremthette
 381 1    |                    de utána lőn jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább
 382 1    |              nélkül és kiállva a középre, hogy a két kezével szabadon hadonászhasson. ~
 383 1    |          templomokat, s azt meri mondani, hogy egy cifra toronynak az árából
 384 1    |               magasztosulva. Elfeledteté, hogy nem szép, hogy ragyái vannak:
 385 1    |               Elfeledteté, hogy nem szép, hogy ragyái vannak: a lélek ült
 386 1    |                  az ilyenre az igazhivők, hogy "az ördög is szereti a magáét!" ~
 387 1    |                azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez a költemény igen szép;
 388 1    |                  Jenőy föltevé a kérdést, hogy beírassék-e e költemény
 389 1    |               szavaztak. Az volt a módja, hogy bezárt öklét mindenki egy
 390 1    |                   öt ellen lett eldöntve, hogy Csokonai ismeretlen verse
 391 1    |                   Jenőy feltette magában, hogy "nem"-re fog szavazni. Ha
 392 1    |                     Nem tetszik nekem az, hogy először hat, azután hét.
 393 1    |                  nóta nagy hamar az lett, hogy "Retirálj, retirálj! Komáromig
 394 1    |                  Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már akkor, mikor ennek
 395 1    |                 Lám, azok a fiatal diákok hogy hevülnek, hogy ég az arcuk
 396 1    |              fiatal diákok hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra. ~
 397 1    |                    Pedig hát mi van azon, hogy ~  Őszi harmat után ~Fujdogál
 398 1    |                 tél! S olyan jól elfödte, hogy soha nem is tértek e nyomok
 399 1    |                 búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől a könny
 400 1    |           leónidaszi vállalat abból állt, hogy Borcsay holtrészegnek tettetve
 401 1    |               Érdemes lesz megjegyeznünk, hogy éppen ez a clarissime domine
 402 1    |                 óta eszi a mérget amiatt, hogy éjszaka a csúfondáros dalokat
 403 1    |               méregevéstől úgy meghízott, hogy már imádkozni sem tud; mivelhogy
 404 1    |                 hadi fortélyt találta ki, hogy ő teljesen elázottnak tettetve
 405 1    |                clarissime domine orrával, hogy szinte betörte azt. ~Akkor
 406 1    |           háromfelé esni akaró termettel, hogy első tekintetre szinte elhitte
 407 1    |                Elkezdett sírni, ordítani, hogy ő most van itt legelőször;
 408 1    |                   térdre esett, esküdött, hogy sohasem iszik többet; bocsássanak
 409 1    |              dárdás is segélyére sietett, hogy a feltartóztatástól megszabadítsa
 410 1    |                ahhoz folyamodott Borcsay, hogy előkészületet tett oly kitörésekre,
 411 1    |             krónikásoknak azon törekvése, hogy inkább engedjenek magukra
 412 1    |                 írva a neve, mégis tudta, hogy ő az ott. Még a tanodai
 413 1    |                  Nem azért jöttem én ide, hogy kend nekem a Tripartitumból
 414 1    |         Tripartitumból prelegáljon, hanem hogy adja elő azt a krónikát,
 415 1    |              nevekbe kötelőzködöl! Tudom, hogy egymás közt Koszorúnak nevezitek
 416 1    |                  tudományos experimentum, hogy ha egy hordót, mely nincs
 417 1    |                  elő a fent leírt időkig, hogy egy hordó, mely akonájáig
 418 1    |             megmagyarázni, mi okozza azt, hogy ez a hordó alul kong, felül
 419 1    |                 tudomány. Mindenki tudja, hogy a debreceni bor "fel szokott
 420 1    |               bizonyosan akkorát fordult, hogy alul került a levegő, felül
 421 1    |               clarissimének -, megmondom, hogy ennek a hordónak kettős
 422 1    |                 készült, s arra szolgált, hogy a rejtekébe dugdosta el
 423 1    |                 Muskotályi azt sem várta, hogy a jurátus belevilágítson
 424 1    |        belekotorászni a rejtélyes üregbe, hogy annak elefántcsont fogantyújával
 425 1    |              nevetett maga Nagy uram is. (Hogy az ördögbe változott át
 426 1    |                 áruló világosan megmondá, hogy hol van a rejteke. Egy olyan
 427 1    |                egész lelki keménységöket, hogy nem bírnak tovább tagadni;
 428 1    |                  Debrecenben kidobolták, ~Hogy a Dungót ne danolják, ~Csak
 429 1    |            valakinek eszébe jutott volna, hogy utánok menjen, már kinn
 430 1    |                  volna arra a gondolatra, hogy egy nyalábnyi nagy pandektát
 431 1    |                 megijedt a tintacsepptől, hogy az motozásra vezet; azért
 432 1    |                 kétségbeesett gondolatra, hogy a pasquill nótáját a kigúnyolt
 433 2    |                  bevakolva, úgy hívatott, hogy "vörös torony". ~Onnan zúgott
 434 2    |      Rákóczi-harang nagy felséges hangja, hogy meg lehetett azt hallani
 435 2    |               tudatlan népek odarohantak, hogy jót tegyenek vele, s elkezdték
 436 2    |           szomorodva tapasztalák a hívek, hogy a fejedelmi híres harang
 437 2    |                   azt a hangot meghallja, hogy ez a lélekharang: egy elszállandó
 438 2    |                   szólni; az azt jelenti, hogy el vannak ítélve. ~A kollégium
 439 2    |                ember a másiktól megtudta, hogy mi veszedelem történt. A
 440 2    |                   hozzá voltak szoktatva, hogy nagy tekintélyt tartson
 441 2    |              látva azzal az intézménnyel, hogy amit nem akart megtudni
 442 2    |               intézkedés volt az például, hogy a vádlottakat egyszerre
 443 2    |               vallatták. Ki-ki hallhatta, hogy a másik mit mondott; ha
 444 2    |                  kellett nagyon vigyázni, hogy olyasmit ne mondjon, amivel
 445 2    |                   szép tulajdonsága volt, hogy kottára lehetett volna szedni,
 446 2    |                   emlékezzék kend vissza, hogy minekelőtte ittak volna,
 447 2    |               kezével intve a szeniornak, hogy a jegyzőkönyvbe az utóbb
 448 2    |                  kért fel bennünket arra, hogy nagyon szeretné azt a nótát
 449 2    |                megállt a toll; nem tudta, hogy mármost hát ő mit írjon. ~
 450 2    |           familiaristól kérné a tanácsot, hogy mit mondjon. ~- Értem, humanissime!
 451 2    |                van mondva. Annyit jelent, hogy "aki adott szavától elválik,
 452 2    |                 kérdésemre: tudja-e kend, hogy egy titkos konspiráció által
 453 2    |                  meg kend bűnét őszintén, hogy magát megszabadítsa. ~Barkó
 454 2    |                   édes fiam, humanissime, hogy milyen szép tudomány lakik
 455 2    |                   annyira vihetné dolgát, hogy a keleti követségnél tolmácsul
 456 2    |                  attól félt a doctissime, hogy a negyedik kérdésre szanszkrit
 457 2    |           ellenünk fordítva. Az egyik az, hogy az iskolai fegyelem ellen
 458 2    |                 mely bennünket terhel az, hogy mindezen kihágások csak
 459 2    |               akarok!" Miért kérdik önök, hogy mi az a Csittvári krónika?
 460 2    |                 lesz; s amilyen bizonyos, hogy nem azoknál van, akiknél
 461 2    |             akiknél volt, olyan bizonyos, hogy nem azoknál lesz, akiknél
 462 2    |                   nehogy megtörténhessék, hogy valamint a "múlt" üldözi
 463 2    |                   a szóra, mint aki érzi, hogy most nagyokat nagyobbakkal
 464 2    |              megcáfolnia, s nem engednie, hogy a vádlott a bíró fölé emelje
 465 2    |             Nagyon szeretem, humanissime, hogy őszintén és nyílt homlokkal
 466 2    |               előttünk. Azt sem titkolom, hogy azon ifjak közé tartozol,
 467 2    |                  az is köztudomású dolog, hogy nagyanyád a mi főiskolánknak
 468 2    |                Tehát hármas okunk vagyon, hogy törvény és szigorúság helyett
 469 2    |               jutni. Légy is meggyőződve, hogy azon illetlen megbántásért,
 470 2    |                   te, mind cinkostársaid, hogy ha ti a bűnpalásttal eltakart
 471 2    |           félelemre. S nem tagadhatom el, hogy álomháborító gondolat azt
 472 2    |            gondolat azt tudnia valakinek, hogy egyszer könnyelmű ifjú korában
 473 2    |                  mert én is olvastam azt, hogy Bónis Ferenc alispán hogy
 474 2    |                 hogy Bónis Ferenc alispán hogy vesztette el fejét és vagyonát
 475 2    |                kapitány azt kívánta tőle, hogy küldjön neki "élést" s ő
 476 2    |           gyűlölség.) ~- Tagadhatjátok-e, hogy ilynemű iratokkal terheltétek
 477 2    |                 üldözésre indulandnak el; hogy ahol megtalálják, megégessék,
 478 2    |          kakodémon szállta meg szíveitek, hogy ily gonosz lejtőnek rohanjatok?
 479 2    |                    ti előálltok kiabálni, hogy nem kell a holt nyelv! Pedig
 480 2    |                 élet! S ti azt akarjátok, hogy levessük e páncélunkat,
 481 2    |           garasonkint az áldozat-siklust, hogy templomaink helyett, miket
 482 2    |                  melyben kimondatik ránk, hogy ahol templomot építettünk,
 483 2    |                  ti már azzal álltok elő, hogy minek a templom, minek a
 484 2    |               lett előterjesztve aziránt, hogy a mi papjaink is nemesi
 485 2    |              pópáira. Hittük és reméltük, hogy e dicsőségben részeltet
 486 2    |                  alig múlt nehány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét
 487 2    |                 visszahozták az országba! Hogy fogadták zászlókkal, bandériumokkal,
 488 2    |               zászlókkal, bandériumokkal, hogy hintettek az útjára a haza
 489 2    |                 szűz hajadonai virágokat, hogy járt fel tiszteletére Buda
 490 2    |                  mert tudta mindenki jól, hogy ez a varázsgyűrű, mely bennünket
 491 2    |        megbecsülhetetlen kincs; elmondja, hogy egy ilyen felfordított aranybográcsot
 492 2    |                csinálna, sőt különbet; és hogy párosítsa a szentségtörést
 493 2    |                még azt is kétségbe hozza, hogy e korona Szent István fejét
 494 2    |                   mely világosan tanítja, hogy a korona két darabból áll,
 495 2    |             tudtátok rejteni szemem elől, hogy senki rá nem akadhat. Maga
 496 2    |                Ugyanez sem volt rávehető, hogy felfedezze, hová rejtétek
 497 2    |       eltitkoljátok azt, legyetek készen, hogy azért a másik bűnötökért,
 498 2    |                  felemelt hangon Jenőy -, hogy amidőn e krónikát egy társnak
 499 2    |               Ámen! ~A rektor inte nekik, hogy távozzanak ki a teremből.
 500 2    |                Elhatározott szándék volt, hogy a lázadó fiatalok a tanodából