Fejezet
1 Kort | könnyet ejtett volna; őt atyja oly nagyon szerette. ~Mit tudott
2 Kort | nem helyeselni: nem élhet oly férjjel, aki atyját s az
3 Kort | az egész Decséry családot oly világraszóló sérelmekkel
4 Korr | végképpen elveszté, s éppen oly mértékben fanyalodott el
5 Alko | akit annyian szerettek, oly egyedül távozik innen! ~
6 Alko | Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek érzi magát, mintha
7 Alko | irántam, mint az Isten; ki oly súlyosan büntet engem envétkemért.
8 AHarc| Csollánné, hogy ami két oly kíméletlen ember kezébe
9 AHarc| fuserozhatta el, mert a szárnyai oly rövidek voltak, hogy a frakk
10 AHarc| üdvözlé az asszonyságot, oly dróton rángatott udvariassággal,
11 AHarc| Viszont Katinka nagysám oly szenvelgő édeskedéssel fogadta
12 AKol | hol vagy. ~És a halottak oly makacsok, nem felelnek,
13 AKol | üdvleldébe! Mi hullámzik oly feketén végig e palotasor
14 AKol | Népár. Mi emelkedik ki oly fényesen abból? Ravatal.
15 AKol | bevont diadalzászlók. Mi hull oly melegen az útra? Zápor?
16 AKol | útbaigazítást kérni, s Te oly szíves voltál, hogy míg
17 1 | hazulról létum nunciumot; ami oly jólesik a szegény diáknak,
18 1 | macska bele talál lépni, oly tökéletes nadrágot húz fel
19 1 | olyan sárban járó s amellett oly ostoba nóta; szövege undorító,
20 1 | amely nóta közben aztán oly veszedelmes összeütközésbe
21 1 | hogy előkészületet tett oly kitörésekre, amiket csak
22 2 | venerabile consistorium oly féktelen hahotában tört
23 3 | azért ájtatos szívvel, mert oly ékesen és tüzesen adta elő
24 4 | betűk, miknek a papírja is oly elszaggathatatlan. ~Ócska
25 4 | saját szakasztott mása volt; oly átkozott rossz kalligráfia,
26 4 | hajló szegletekkel, de ez is oly igézővé tette, s mosolyra
27 4 | nevetés hangján a delnő, s oly kíváncsi tekintettel nézte
28 5 | Mindenki "te"-nek nevez, s oly megvetőleg tudja azt kimondani.
29 5 | Már boldogult férjét is oly kordában tartotta, hogy
30 5 | kárpótolja anyai szívét, kit oly messze eleresztett, s kit
31 5 | messze eleresztett, s kit oly ritkán látott, ezt a kisebbiket
32 5 | emberré lett téve. Nem is volt oly szorgalmatos látogatója
33 6 | Juristai utótanulmányát oly szorgalommal folytatta,
34 7 | kellene. ~Két arc pedig oly merengve néz maga elé. Kálmán
35 8 | egyszer nekibátorodott, oly gyönyörűen, annyi érzéssel,
36 9 | a boldogságot, ami után oly régen vágyott, hogy van
37 9 | gyönyöreit! ~Az irodában oly prózai szorgalommal másolja
38 9 | urbarialis törvényszékekre, s oly szorgalommal vezeti azoknak
39 9 | emberrel, ki ismét csak oly mosolyogva és alázatosan
40 9 | megjelenésével. Még a bajusza is oly kurtára van nyírva, s csak
41 9 | A gróf ugyan egyszerre oly komoly szelídségbe hozta
42 9 | zsebkendőjével törülgetni a szemeit, oly pompás derültségben tartá
43 9 | malac volt. A gróf pedig oly módon fejezé ki Korcza úr
44 10 | védelmezni - ha ez a védence; oly melegen, oly eréllyel, oly
45 10 | a védence; oly melegen, oly eréllyel, oly furfanggal,
46 10 | oly melegen, oly eréllyel, oly furfanggal, mint ahogy az
47 10 | részéről a már elmondottakat, s oly magasan kezdé, hogy nagyon
48 10 | elaltatásig; de amellett oly furfangos, oly bonyodalmas,
49 10 | amellett oly furfangos, oly bonyodalmas, hogy mire annak
50 10 | volt keveredve e pörbe, azt oly kegyetlenül megfésülte,
51 10 | nem olvastam a pert. ~- Oly közönyös volt iránta? ~-
52 10 | hamva még nincs letörülve, oly kedvenc régiója: a magasztos,
53 10 | felfogást. ~Ezt a nőt, ki oly szép, oly kedélyes, oly
54 10 | Ezt a nőt, ki oly szép, oly kedélyes, oly gyermeteg:
55 10 | oly szép, oly kedélyes, oly gyermeteg: méltatlanul rágalmazzák;
56 10 | rokonszenvét; s ha mégis akad oly intrikus színész, ki mint
57 10 | két országból egy legyen, oly makacsul ragaszkodott az
58 11 | valamit lemásoltasson vele, az oly hibásan lett elvégezve,
59 12 | nevetett, mint az imént. - Oly bohókás is volt ez a Bálvándy,
60 12 | világ volna; megjelenése oly véghetetlen, elmúlása oly
61 12 | oly véghetetlen, elmúlása oly elviselhetetlen; egész alakja
62 12 | elviselhetetlen; egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére
63 12 | egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! -
64 12 | alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! - Az egész
65 12 | nyomdokait kövesse, hogy népét oly szerzeményekkel gazdagítsa,
66 12 | világ volna; megjelenése oly véghetetlen, elmúlása oly
67 12 | oly véghetetlen, elmúlása oly elviselhetetlen; egész alakja
68 12 | elviselhetetlen; egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére
69 12 | egész alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! ~
70 12 | alakja oly kínzó, oly vonzó, oly keblére záró! ~Csak te nem
71 13 | gúnyhőskölteménye e nevet oly csihéssé tette; ámde híhatnák
72 13 | útitársnőit. Fájdalom, a sors oly mostoha volt, hogy ezt a
73 13 | a legájtatosabb képet, s oly nagyot fohászkodott, amilyent
74 14 | meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel tanulta viszont
75 14 | kilépve a sima parkettre, oly óriási taps mellett járta,
76 15 | a zsebében, azt kivonta oly tekintettel, mintha azzal
77 15 | És egy pár szem éppen oly rejtett ragyogással tekint
78 15 | tetsző munkában. ~Kálmán oly gonddal és figyelemmel felelt
79 17 | amik világért sem kérkednek oly magas nevekkel, mint Magyar
80 17 | amit később Palikao herceg oly diadalmasan elfoglalt).
81 17 | acélból van, a kerék küllői oly finomak, mint a lepkebajusz:
82 20 | háromöles magasból tör elő oly erős rohammal, hogy ötölnyi
83 20 | tavasszal e bujkáló állatok oly helyeken hánynak le, hová
84 20 | közelből és sokáig nézve oly gyönyörű teremtés; annak
85 20 | velem parancsolni. Az önnek oly rettenetesen jól illik,
86 20 | a göröngyös utat törni: oly utakat, ahol előttük kevesen
87 21 | nagylelkűség volt! Bálvándy oly helyzetet választott magának
88 22 | elhozatott színésztársulatot oly rejtekben tartani egész
89 22 | mind a visszatérő nyugalom oly művészi, oly elragadó volt,
90 22 | visszatérő nyugalom oly művészi, oly elragadó volt, hogy a közönség
91 23 | vette Cilikét, s amíg az út oly széles volt, hogy ketten
92 23 | jóstehető ereje bizonyítja, hogy oly művet alkotott, mely hazája
93 24 | a világvárosban, az mind oly tömve van első letelepedőkkel,
94 24 | De uram, hogy lehet ön oly kemény szívű? ~- Mert módom
95 24 | Máté uramnak, kivel Kálmán oly mulatságos quiproquót játszott
96 24 | föl sem kelt. ~Őt pedig oly nagyon vonzotta valami a
97 25 | elbúcsúzott tőle, olyan őszinte, oly meleg volt. ~Az a "másik"
98 25 | a többi. De mégsem volt oly jól kitörölve, hogy egy
99 25 | meggyőződhetett róla, hogy az most is oly gyöngéd hozzá, mint eddig;
100 26 | az inasodnak. ~Folyvást oly száraz hangon beszélt hozzá,
101 27 | Azért, mert a főhercegnő oly csodálatos dolgokat suttogott
102 27 | szeretnek az égbe menni, még ha oly kedves bajtársnak kell is
103 27 | Korcza fiskálisnál egyszer oly keményen lehurrogatott,
104 27 | ölte meg - mikor a nádorral oly hosszasan beszélt. ~ ~Miről
105 28 | gondjain; ősi egyszerűségében oly jól megvan, hogy negyvenezer
106 28 | legyen úgy. Én a magunk faját oly életképesnek hiszem, hogy
107 29 | Bányaváry felől, hogy annak oly hatalmas emlékezőtehetsége
108 30 | vizavínak. ~S monsieur Henry oly büszkén is hordja a fejét,
109 30 | vezetnek. ~- De ne szóljon ön oly fennhangon. Hogy reszket
110 30 | Dorothea, s e mondás alatt oly hévvel szorítá meg Kálmán
111 30 | szorítá meg Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte annak szemébe,
112 31 | még kalendáriumot is, oly pontosan átvizsgálta még
113 31 | bűbájos mosolyával most is oly ismerős, kétségbeesnék azon
114 31 | egészen át van változva. Oly kifejezés ül rajta, aminőt
115 31 | látott. Mint egy szobor, oly mozdulatlanul figyel e mű
116 31 | mindjárt áttért a Kálmánt oly nagyon érdeklő tárgyra,
117 31 | előmenetelre, hogy az egyszerre oly dühödten megfordítsa a puska
118 33 | letéve azóta, hogy Bányaváry oly örömtelten jött haza Csollánné
119 34 | itten... ~A nemzeti erkölcs oly szilaj, oly bárdolatlan... ~
120 34 | nemzeti erkölcs oly szilaj, oly bárdolatlan... ~A tanult
121 34 | bárdolatlan... ~A tanult emberek oly ostobák az ő latin konverzációjukkal... ~
122 34 | napestig pipázó táblabíró oly indifferens... ~A gazda
123 34 | indifferens... ~A gazda oly földhöz ragadt... ~A paraszt
124 34 | földhöz ragadt... ~A paraszt oly önző, oly részvétlen... ~
125 34 | A paraszt oly önző, oly részvétlen... ~A főpapság
126 34 | szemrehányásokat tenni azért, hogy oly nyomorulttá téve fekszik
127 34 | határozza körül. ~A festők mind oly életvidámak; az emberi indulatok
128 35 | emberekre. Béni bácsinak oly réme volt a "kozák", mint
129 35 | Az alacsony ajtón belépve oly vastag atmoszféra fogadja
130 35 | oszlopok mögött letelepedtek, oly kétségbevonhatatlan vágyat
131 35 | meg együtt. - Talán jön oly idő, amikor ön ismét paloták
132 36 | az is igaz, hogy rendesen oly felmagasztalt állapotban,
133 37 | s magas összeköttetéseit oly egyszerre félbeszakította,
134 37 | Closerie des Lilasban, ahol oly barátságos tekintetű leánykák
135 38 | Kálmán, hanem azért mégis oly valami sértőnek, oly valami
136 38 | mégis oly valami sértőnek, oly valami kiállhatatlannak
137 39 | csinált maga; és azokat oly mulattatóan tudta előadni. ~
138 39 | mulatságosan adja elő. Jenőy pedig oly zárkózott, oly fásult -
139 39 | Jenőy pedig oly zárkózott, oly fásult - talán önhitt is? ~
140 39 | elidegenedjék tőle. Hisz az ilyesmi oly valószínű. Bálvándy bolondja
141 40 | Végigjárja az utcákat. Mind oly puszták! Tele emberekkel,
|