Fejezet

  1 Kort|         haladni. Másnap Dorothea így szólt férjéhez: ~- Uram, én el
  2 Korr|          Csollánné levelével jövök - szólt bizalmas mosolygással Aszályi. ~-
  3 Korr|          Aszályi. ~- Még levél is! - szólt bosszúsan Bálvándy. - Mi
  4 Korr|            csengetésre. ~Katinka így szólt a cselédhez: ~- Ezt az embert
  5 Alko|      hallgattak. ~- Miért mondá ön - szólt megtörve a hallgatást Tseresnyés
  6 Alko|             csöndes helyen? ~- Ki? - szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt
  7 Alko|             nesztelen: ~- Nézzétek - szólt kigyulladt arccal -, amilyen
  8 Volt|            állt ott, és egy szót sem szólt, akkor azt mondá Tseresnyés
  9 Volt|            addig a jövevény. ~Az nem szólt rá semmit. ~Tseresnyés uram
 10 Volt|            állt, Tseresnyés uram így szólt Barkó Pálhoz: ~- Segíts,
 11 Ker |           irgalmától, hogy ott van - szólt tompán, elfojtott bánattal
 12 1   |           kocsmáros nem kérdett, nem szólt semmit, a fejével bólintott
 13 1   |           lévén benne. ~- Semmi-e? - szólt gúnyosan a clarissime, a
 14 2   |              disztinkció tökéletes - szólt közbe nagytiszteletű Járai
 15 2   |         Nagytiszteletű iskolaszék! - szólt Jenőy. - Amaz emlékezetes
 16 2   |       összeégés ellen." ~- Factum! - szólt közbe a rektor. - Karika
 17 3   |        emberek tegezni. ~- Igaz a! - szólt a kocsi ura. - No, hát igyunk
 18 3   |              Csollán Berti pedig így szólt hozzájuk: ~- Íme, kikaptátok
 19 4   |           előmozdítani. A révész nem szólt semmit, csak magában dörmögé
 20 4   |             hozzá, s amíg a trombita szólt, lehunyta szemeit, s akárhogy
 21 4   |          olvasni." ~- No, halljuk! - szólt, kétszer is rándítva homlokán,
 22 4   |            alá s fel járkálni, s nem szólt egy szót sem. Egyszer aztán
 23 4   |              fel hát, hadd hallom! - szólt Korcza úr, zsebébe dugva
 24 4   |           nem felelt. ~- Várjon ön - szólt a hölgy -, egy jó gondolatom
 25 4   |                  Itt van, fogja ön - szólt Kálmánhoz. - Ügyvédem majd
 26 4   |              Hát mért küldték ide? - szólt meghúzogatva az orrát, s
 27 4   |                  Mind tudom én azt - szólt szelíd mosolygással Kálmán. -
 28 5   |       fiskálistól jön. ~- Add ide! - szólt Jenőyné, s felszakítá a
 29 5   |             fizetni! ~Kedves anyám - szólt közbe Kálmán. - Ne nehezteljen
 30 6   |   primadonnájuk tetszett legjobban - szólt Cilike. ~Az ugyan Béni bácsinak
 31 7   |            magában Béni bácsi. S nem szólt senkinek semmit. Csak mikor
 32 7   |           nézte a szemüveggel, s nem szólt hozzá semmit, hanem az arca
 33 7   |  őkegyelmessége; de akkor sem őhozzá szólt, hanem a nagyanyjához; rossz,
 34 8   |              levélben. ~Senkinek sem szólt. Semmit sem vitt el magával,
 35 9   |    följegyzett naplójába. ~- Igaz! - szólt Korcza úr, még egyszer visszatérve
 36 9   |              édes Tóth uram. Lássa! (szólt szörnyű megvetéssel mutatva
 37 9   |              harmincegyedik ezres! - szólt hunyorogva Tóth uram. -
 38 9   |            kis pénz, öreg uracskám - szólt markába nyomva a két garast,
 39 9   |              maradtak, az ügyvéd így szólt patvaristájához: ~- No,
 40 10  |        törvényszünet első napján így szólt patvaristájához: ~- Domine
 41 10  |             fiskális patvaristája? - szólt a delnő kacagó hangon, amint
 42 10  |             ajtót. ~- Én úgy tudom - szólt szemeit lesütve -, hogy
 43 10  |              semmi tanúbizonyság nem szólt, s abban megfészkelve magát,
 44 10  |            főnökömmel. ~- Köszönöm - szólt a szép hölgy, sálját szorosabban
 45 11  |           Talán már készen is van? - szólt csodálkozástól összecsapva
 46 11  |      kedvében volt. ~- Nos? Hát? Mit szólt a szép asszony a replikához? -
 47 11  |               Nohát, domine frater - szólt, fogpiszkálóját fogai közé
 48 11  |      replikáját. ~- Nos, miért ne? - szólt hetvenkedő készséggel Kálmán. -
 49 11  |           Csollánné asszony levele - szólt Korcza úr -, most vesse
 50 12  |         Dehogy voltam!" - az apa így szólt: "Akkor ezután lesz ön korhely!" -
 51 12  |             ha ön is elkísérne oda - szólt a hölgy, lágy bársony kezével
 52 12  |              forint. ~- Az nem sok - szólt Kalender úr egész atyai
 53 12  |               én megnyugszom benne - szólt Kálmán gavalléros nagylelkűséggel. ~-
 54 12  |                Sohase számlálom én - szólt Kálmán bosszúsan; most már
 55 12  |       ezúttal nem egyezhettünk meg - szólt szívélyes nyájassággal a
 56 12  |         Rendelkezésére áll most is - szólt a bankár, előhúzva fiókjából
 57 12  | keresztülfogott tollal. ~- Mauler! - szólt a tőzsér. - Híja ön át Pacsnikot
 58 12  |                 Nohát, ez megvolna - szólt Kalender úr, kezét az összekötött
 59 12  |           egyszer? ~- A kalapomért - szólt röviden Kálmán. ~Azután
 60 12  |          Kálmán. ~- Ej, hát ki no? - szólt gonoszkodva a szakácsné. -
 61 12  |            fel. ~- Nem vágtad fel? - szólt elbámulva a trombitás. -
 62 12  |            hagyom nálad, olvasd el - szólt Csuka Feri -, s majd délután
 63 13  |         Talán Biróczy urat? ~- Nem - szólt a hercegnő -, Jenőy úr jön
 64 13  |            valaha férfiak beszéltek, szólt a tárgyhoz nagy bölcsességgel
 65 15  |             e névnél. ~- Jenőy úr? - szólt Kálmánra szegezve szemeit,
 66 18  |            kifeszítette karját s így szólt: ~- No, hát hadd látom,
 67 20  |            Most fogtam már meg önt - szólt Katinka kegyetlen mosollyal. -
 68 20  |           hivatásának útjában állok? Szólt ön énnekem erről valaha
 69 20  |              nem kerülünk!... De hát szólt ön énhozzám ilyen szót valaha?
 70 21  |              No de legalább lőttek - szólt Katinka nekihevült arccal -,
 71 21  |        hiszen nem veszekszünk mink - szólt Bálvándy -, au contraire.
 72 22  |             órától fogva Katinka nem szólt többet Kálmánhoz. Gyűlölte
 73 22  |         hagyj hát belőle nekem is! - szólt közbe egy férfihang, s átvette
 74 23  |            nekem magas pártfogóim? - szólt keserű gunyorral Bányaváry. -
 75 23  |       kezéből a kéziratot. ~- Nézd - szólt Cilikéhez. - Ő velünk egy
 76 24  |              előttünk. ~- Gyerünk! - szólt Bálvándy, leszállva a szekérről
 77 24  |              át hozzánk a hintóba? - szólt leereszkedőleg a gróf. ~-
 78 24  |              isten méltóságotokat! - szólt ragyogó nyájassággal. -
 79 24  |          vendégeinket? ~- Micsoda? - szólt suttogásra nyomva le a hangját
 80 24  |            hol hál? ~- Mármint én? - szólt Tóth Máté uram, bundáját
 81 27  |           Bocsásson meg, hercegnő! - szólt fejét fölemelve. - Nagyanyámnak
 82 27  |          töri a fejét? ~- Ah, mama - szólt a grófnő szégyenkedve. ~-
 83 28  |                 Kedveltem.) ~Latinul szólt hozzá, ez volt kedvenc társalgási
 84 28  |             mind egyedül az okozza - szólt Kálmán, felhasználva a szünetet,
 85 29  |          lakában vagyunk. ~- Tudom - szólt elkomorodva Bányaváry. -
 86 29  |             remekművem nem létezik - szólt Kálmán elkomorodva. ~- Azt
 87 29  |               Az az én gondom lesz - szólt könnyű vérrel Bányaváry.
 88 29  |              is felmegyünk Budára! - szólt lelkesülten a kasznár. ~"
 89 29  |              feleltél a kérdésemre - szólt Bányaváry. - Te tilthatnád
 90 30  |       hercegnő egy udvari bálban így szólt a mellette ülő másik hercegnőhöz,
 91 30  |        díszíté. ~- Szeretném tudni - szólt a grófnő -, miért híják
 92 31  |         keveset érthetett. ~- Igaz - szólt Dorothea. - De azok borzasztó
 93 31  |            mákonyt? ~- Nem, grófnő - szólt Kálmán mosolyogva -, én
 94 31  |            Jenőy? ~- Egészen értem - szólt Kálmán -, s ismerem a teendőmet. ~
 95 31  |            Ugyan, ne légy gyermek! - szólt Kálmán. - Mi kétségbeesni
 96 32  |            szem figyelmeztető intése szólt. ~E cukor-borítékon e három
 97 32  |         önhöz küldeni. Ön egykor így szólt hozzám: "ha azt kívánta
 98 32  |        keresztül. ~- Tehát megérem - szólt a szép hölgy -, hogy ön
 99 32  |  hivatalomról lemondásomat. ~- Ah! - szólt, egyszerre ijedtté formálva
100 33  |          Hozta isten mindnyájukat! - szólt vendégeihez. - Tessenek
101 33  |      külföldre mehet. ~- Nem, uram - szólt komolyan a csizmadia. -
102 33  |                Egypár évig? Hm, hm - szólt a csizmadia elgondolkozva. -
103 33  |             a mesternek. ~- Így ni - szólt az, bejegyezve a nevet és
104 33  |             cipripedium" (cipőcím) - szólt Bányaváry, nagyot nevetve
105 34  |              Hát Magyarországról nem szólt a magyarországi hírlap?
106 35  |          nyugalmával tudatá, mielőtt szólt volna, hogy miért jött. ~-
107 35  |                Visszajöttem, anyám - szólt, nagyanyja kezét ajkához
108 35  |              Ah! A tudós Galeotti? - szólt nyakon ölelve Kálmánt az
109 35  |          használt. ~- A feleségem? - szólt visszahőkölve a színész,
110 35  |             nem vacsoráltunk, uram - szólt a varga -, tartson velem.
111 35  |           kell. ~- Úgy fogok tenni - szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia
112 36  |                Nem iszunk pálinkát - szólt magas megvetéssel Bányaváry. ~-
113 36  |             nagyot sóhajtott, és nem szólt neki többet, sőt napokig
114 36  |          maga türelmes angyalát, így szólt hozzá az angyal: ~- Kedvesem.
115 36  |     megverlek!" - azzal egy szót sem szólt többet, hanem kikapta ezt
116 36  |          vége volt a reggelinek, így szólt hozzám: "Bányaváry! Mától
117 36  |            értettem. Akkor aztán így szólt hozzám: "Nekünk fölösleges
118 36  |            elé. ~Kálmán egy szót sem szólt, csak megszorítá némán barátja
119 37  |        körülmény volt, mely mellette szólt. A politikai kombináció. ~
120 37  |           Erre a fenyegetésre nem is szólt semmit Korcza úr, csak kinyitotta
121 37  |             érti magát. ~- Fungum! - Szólt fittyet vetve Korcza úr
122 37  |           hát nem veszi maga észre - szólt neki a goromba Biróczy -,
123 37  |            No mármost, Béni pajtás - szólt nevetve Bálvándy -, csak
124 37  |         szánta el magát. ~Az a levél szólt Katinkának. ~Tíz nap múlva
125 38  |           egészen. ~- Isten veled! - szólt Kálmán, mikor Cilikét már
126 39  |             az ember? ~- Én bolond - szólt a nő, arcára tapasztva kezeit -,
127 39  |              de még csak nejének sem szólt miatta. Az olyan vállalatnál,
128 39  |          mind Miskolcra. ~Cilike nem szólt, csak egy-egy eltitkolt
129 40  |         emberek az ilyen képekhez! - szólt, kibontva gondosan betakargató
130 40  |               Nagyot mordult, de nem szólt semmit. ~- Pedig - monda
131 40  |             cselédnek. ~- Micsoda? - szólt elbámulva Tseresnyés uram. -
132 40  |              maga nem érti, mester - szólt alattomos mosolygással Tóth