Fejezet
1 Kort | tisztelegni a kastélyba. ~Ó, Berti igen szívesen fogadta
2 Kort | festeget öt forintért. ~Ó, minő kínpad ezt olvasni
3 Korr | legnagyobb örömmel fogadta. Ó, be kedves embere volt neki!
4 Alko | háborgassanak - felelt Kálmán. ~- Ó, uram! Ki háborgatna bennünket
5 Alko | világosság: a népek szabadsága! ~(Ó, én uram, istenem, légy
6 Alko | szeretlek; mennyire szenvedek! Ó, várj reám, és fogadj megbocsátva! ~
7 AHarc| egymásnak a hitestársakat. - Ó, milyen boldogok voltak,
8 AHarc| nevetségessé fog lenni; ó, be rossz szíve van önnek,
9 AKol | emlékeznék-e meg a boldogabb kor? ~Ó, igen! A boldog nép háládatos.
10 3 | tudom, hogy pártodat fogja. ~Ó, milyen jó lesz! ~- Én pedig
11 3 | tudnék akadni. ~- Direktorra? Ó, az is van nekem - kapott
12 3 | felköszönté a gazdát: ~- Ó, te Berti, te! Adjon az
13 3 | aludtak volna el mellette. Ó, be gyönyörűen beszélt!
14 3 | már bennünket odább. ~- Ó, édes fiaim; nem eresztelek
15 4 | Korcza úr. - Olvassa hát. ~- Ó, így nem mesterség olvasni -
16 4 | hogy ő kicsoda. - Férfi. ~Ó, az a furfangos csínytevő
17 5 | míg én visszajövök. ~- Ó, milyen jó kisleány vagy
18 5 | fölött tartott szemlét. ~Ó, nem a piperéhez valót válogatta,
19 5 | szerencsétlenné ilyen semmiségért. Ó, azért meg fogok nekik fizetni! ~
20 6 | operákból Béla futását, Zampát (ó, milyen Zampa Bányaváry!)
21 7 | hogy maga is ott nem volt. Ó, az a Bálvándy! Az a báró
22 7 | gyűlölete a fekete hajú ellen. Ó, ez a gyűlölet nagyon régi!
23 7 | védelmezé őt Bálvándy. ~- Ó az nagy úr, az a kóbor teátrista!
24 7 | történelmet a köznéppel. Ó, az a vándorkomédiás többet
25 9 | botot, ugye? Kérem alássan. Ó, köszönöm alássan. ~- No,
26 9 | hát nem kell megkapnom? Ó, milyen kegyes a nemzetes
27 9 | őexcellenciája köpenyegét. ~- Ó, kérem alássan, meg nem
28 9 | őexcellenciája lába alá. ~- Ó, köszönöm alássan; meg nem
29 9 | ebéden itt tisztelhetni. ~- Ó, enyém lesz a szerencse. ~-
30 9 | s mondogatta magának: "Ó, te poéta! Ó, te bukfejes!
31 9 | mondogatta magának: "Ó, te poéta! Ó, te bukfejes! Nem volt elég
32 9 | keresetlenebb konyhalatinsággal. ~Ó, milyen jólesik mind a kettőnek,
33 9 | annyival sem elégszik meg. Ó, azt csak én tudom, milyen
34 9 | patvaristája adott neki. Ó, maga poéta! ~Biz úgy volt
35 10 | Korcza úr. Hogy védelmezett? ~Ó, Korcza úr replikája remeke
36 10 | tudja meg kívülem soha. ~- Ó, semmi okom sincs a titkolózásra -
37 10 | haját, s azt mondá neki: ~- Ó, maga poéta! ~Kálmán ingerelve
38 11 | hiányzott a huszadik évből. ~Ó, visszahozhatatlan boldogságú
39 12 | önnel Ostendébe. ~- Ugyebár? Ó, be kedves! - kacagott Katinka,
40 12 | szűk s igen nagy az ára. Ó, azt a földesúr igen jól
41 12 | Jenőy úr, hozta isten! ~Ó, Kalender úr ismer minden
42 12 | Katinkával és az öreganyjával. ~Ó, te nagy poéta! ~Az egy
43 12 | Tudományos Gyűjteményhez? ~- Ó, nekem megvan. Prenumerálok
44 12 | hozta a leveleket haza? Ó, ha azt nem értenéd meg! ~
45 13 | csiklandani látszott arcáját: ó, hogy azon segíteni nem
46 13 | látszott suttogni álmában: ó, hogy azt meghallani nem
47 14 | poharak, edények, régi pénzek, ó emlékek. A gróf nagy archeológ
48 14 | hencegett a kis sánta. ~- Ó, önt is igen szívesen: s
49 14 | azok mind nagyon sietnek. ~Ó, az olympi gyönyörűség volt. ~
50 16 | nagyot az úrasszonyukon. ~Ó, azt Katinka nagyon jól
51 16 | ember meg egy karcsú ifjú; ó, erre ráismert minden mozdulatáról. ~
52 16 | szállni, s visszafordul. ~- Ó, nem fog a Két Kecskébe
53 20 | kegyed kíván megpihenni? ~- Ó, én nem fáradok el soha. ~
54 20 | szokást? - kérdé Kálmán. ~- Ó, nagyon sokszor! - mondá
55 20 | veszendőbe megy a becsület maga. Ó, én ezekért a minden földi
56 20 | mint a holdkóros a holdban. Ó, engem ez az emlék még akkor
57 20 | kérem, ha nem sajnálja. Úgy. Ó, barátom. Az mind nem igaz,
58 20 | követheti őt az a hölgy. Ó, mintha az mentsége lehetett
59 20 | ajka, mikor be van csukva. Ó, ő tanulmányozta e csudálatos
60 20 | hogy mármost szeretik. Ó, én nem mondom azt, hogy
61 20 | meg fogja önt érdemelni. Ó, csak én, csak én nem voltam
62 20 | elkezdett sírni, mint egy ember. Ó, annak valódi emberi értelme
63 21 | keresztet hányt magára.) Ó, uram. Holnapra mind fekete
64 22 | mennyire megalázta Kálmán őt! ~Ó, azért nem dobta el magától.
65 22 | Borcsay nem látja meg. ~Ó, ne tessék remegni! A színész
66 22 | még akkor színinövelde. ~Ó, a közönség el volt ragadtatva
67 22 | követelnek érte semmit. ~- Ó, Kálmán! Ó, kedves Kálmán! ~-
68 22 | érte semmit. ~- Ó, Kálmán! Ó, kedves Kálmán! ~- No, hagyj
69 23 | emberszólás nem érte soha! Ó, hidd el, hogy nem az a
70 23 | Sohasem elég neki, ami van. Ó, az kínzó érzés lehet. Ha
71 23 | sziklatömegnek! ~És közbekiálta: ó, mi szép, ó, mi égi gondolatok! ~
72 23 | közbekiálta: ó, mi szép, ó, mi égi gondolatok! ~És
73 24 | család többi tagjai?" ~- Ó! Azoknak nem dukál idebenn.
74 24 | szénásszekéren beszélt velünk? ~- Ó, a kis Jóska? Annak meg
75 24 | elvetetem az unokámmal!" "Ó - mondok -, nagyasszonyom:
76 24 | Kálmán követé a példát. ~Ó, te legédesebb ágya fáradt
77 24 | testünknek, istenáldotta föld! Ó te legnyugalmasabb takarónk,
78 24 | követelései? ~- A léleknek? Ó, a lelkiekben sem vagyunk
79 24 | földdel való bajlódást. ~- Ó, az én gyermekeim is tudnak
80 24 | ön kötelességünknek? ~- Ó, igenis, hogy annak tartom.
81 24 | módja, amit én követek. Ó, az urak mind ferde úton
82 25 | Biróczy. ~- Halljam. ~- Ó, aziránt semmi kétségem
83 25 | selejtes előadás miatt. ~- Ó, akkor Bányaváryékat rosszul
84 26 | szokása volt rohanni. ~- Ó, Minósz, Aeacus és Rhadamanthus!
85 26 | Rhadamanthus! A pokol drámabírálói! Ó, szent Midasz király! Te
86 27 | hazugság. Meddig tart még?" ~Ó, nem lehet a lelket elhagyni
87 27 | ezt, nem is hazudott. ~- Ó, nem - tiltakozék Dorothea -,
88 31 | hanem azért kikerült minden. Ó, a vándorszínésznek a hosszas
89 31 | szerző néz és hallgat. ~Ó, az nem emberi idegeknek
90 31 | ő érezte az ellenkezőt. Ó, az előadás órájában az
91 31 | eszményi szépségeknek. És ó, a költő érzi azt, büszkén,
92 31 | a tegnapi előadásra. ~- Ó, az valóban élvezetes este
93 32 | hordozásáról és - szemeiről. - Ó, milyen bizonyos volt, hogy
94 32 | szemébe nézett a csúfolódónak. Ó, most már emlékezett ezekre
95 33 | Á, ön külföldre megy? ~- Ó, igen! - sietett Bányaváry
96 34 | visszatért mint férfi. ~Ó, igenis, a génovai vargától
97 34 | koronák egész kórusát! ~Ó, szegény öreg asszony, ki
98 34 | És egy kedvesebb múzsa. ~Ó, a festészet nemtőjének
99 35 | kezűleg írt levél kíséretében. Ó, kedvencének maga fáradt
100 35 | akkor megkérdezni tőle: "Ó, grófnő, szép grófnő, virulnak-e
101 35 | bizonyos varga vagyok. ~- Ó úgy; az, aki azzal jött
102 35 | markával, és mondá magában: "ó, kedves bajtársam; de közel
103 36 | hanem az örömtől. "Kálmán, ó, kedves Kálmán!" ~- Bizony
104 36 | és így folytatjuk tovább. Ó, egész sorozata a tárgyaknak
105 36 | kérjen, hogy kiengesztelje? Ó, dehogy. Az nem lett volna
106 37 | nem adta neki e kincset. Ó, az ilyen megmérhetlen értékű
107 37 | öltözőasztalánál lesz. ~- Ó, elfogad ő engem ott is -
108 37 | lakott. ~A parasztcsalád, ó, milyen nagy örömben volt,
109 38 | egyedül is átmegy Budára. Ó, egy anyának a bátorsága
110 38 | s kapaszkodjál belém. ~Ó, mint meg volt nyugasztalva
111 38 | mikor végighaladtak rajta. ~Ó, gyermekem, ó kisfiam! -
112 38 | végighaladtak rajta. ~Ó, gyermekem, ó kisfiam! - rebegé magában
113 38 | egy kíváncsi szubrett. ~- Ó, az bizonyosan otthon van -
114 39 | is van, s az már megöl. Ó, miért jöttél most hozzám?
115 39 | csak egy rossz álom. ~- Ó, ez nem álom. Ez bizonyos,
116 39 | kitörést túlterhelt szívéből. ~Ó, milyen félelemgerjesztő
117 39 | Hozzákezdett. ~"Asszonyom! - Ó, milyen kegyetlen, rossz-szívű
118 39 | széttépte az egész levelet. ~"Ó, én kábult eszem! Mire nem
119 39 | innen az ablakom alól. ~- Ó, majd elszoktatom én azt
120 40 | ez a bolond pozitúra? ~- Ó, igen! - nyugtatá meg Kálmán. -
|