Fejezet
1 Korr| Kálmán tilalmának, ki azt mondá neki: "te nem jöhetsz hozzám,
2 Korr| azon kezdődött, hogy azt mondá Aszályinak: ~- Jól van,
3 Alko| leány átkarolva őt, azt mondá neki: ~- Legyen ön a mi
4 Alko| ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés uramnak: ~- No
5 Alko| azokat bejárták, Kálmán azt mondá gazdájának: ~- Ez nagyon
6 Alko| gyógyulva. ~Másnap megint azt mondá házigazdájának: ~- Menjünk
7 Alko| nagyot hallgattak. ~- Miért mondá ön - szólt megtörve a hallgatást
8 Volt| megcsókolta azt, s azt mondá neki: ~- Szelim aleikum;
9 Volt| szót sem szólt, akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy ő
10 Ker | tőle. ~"Keresi ő is!" - mondá a mester a néma laktársaknak.
11 AKol| titkáért esengett előtte. Azt mondá, hogy nem jó barát, ki barátja
12 1 | szemöldeivel hunyorítva mondá, hogy van még egy másik
13 1 | re szavazni. ~Jenőy súgva mondá a mellette ülő sántának: ~-
14 1 | pogányul lerészegedtek? - mondá clarissime Muskotályi, megvizitálva
15 2 | hideg, lárvakemény arccal mondá el válaszát: ~- An ki ezdeszti
16 3 | Hamarább ott leszek gyalog - mondá Barkó, s aztán nem is állt
17 3 | jönnöm veletek a szekéren? - mondá társainak, mikor fátumukat
18 3 | s mikor végezte, akkor mondá meg neki a becsületes mesterember,
19 3 | No, megállj, öcsém - mondá Berti -, van nekem egy fiskálisom
20 4 | megvalljuk igazán, szökünk - mondá Biróczy. - Holnap vasárnap,
21 4 | széjjelszakítani való papiros - mondá Biróczy. - Majd aztán odaadom
22 4 | teszek a szemöldökömmel - mondá Biróczy, vastag serteszemöldeit
23 4 | fényköréből. ~- Viszontlátásig - mondá a delnő, s szívélyesen nyújtá
24 5 | példával előre. ~- Igazad van - mondá Jenőyné. - Igazán igazad
25 6 | druszája. ~- No ne búsulj! - mondá az anyja. - Majd eljátsszák
26 6 | Nemigen fogok ráérni az idén - mondá Kálmán. Azzal föl is kelt
27 7 | nagyasszonyhoz, s annak mondá: ~- No, majd ha a gyerek
28 7 | ön ezt még nem tudta? - mondá Bálvándy. - Talán még nem
29 7 | de hamar visszakerültek - mondá az öreg asszonyság -, mintha
30 7 | színpadról. ~Egészen úgy van - mondá Bálvándy. - A dán királyfi,
31 8 | Hüh, lelkem ifjasszony! - mondá magában Béni bácsi. - Mit
32 9 | nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: "Jöjjön kend velem
33 9 | előre kigondolt mosolygással mondá rá: ~- Igenis. Tudom. Annak
34 9 | jurátusa. ~- Van szerencsém - mondá őexcellenciája. - Sok jót
35 10 | szájához tarthatá, s azt mondá neki: ~- Hán? ~A vitéz úr
36 10 | ujjai hegyével, és suttogva mondá: ~- Írjon ön egy másik védiratot
37 10 | okom sincs a titkolózásra - mondá Kálmán. - Főnököm azon bizalommal
38 10 | borzolva a haját, s azt mondá neki: ~- Ó, maga poéta! ~
39 10 | körülményeken egy kicsit - mondá Korcza úr, ravaszul behunyva
40 11 | hogy szenved, azt szíve mondá. ~Mily reszkető kíváncsisággal
41 12 | meginvitálni. ~"Híjad, híjad! - mondá magában Kálmán. - Hol leszünk
42 12 | nem nagykorú, mint maga is mondá, de magam is látom. Törvényeinkből
43 12 | hozzám jönni. ~- Soha ide! - mondá Kálmán, s kalapot ragadva
44 13 | voltam felőle győződve - mondá az öreg gróf nagy tisztességgel. ~
45 13 | lassú, nyomatékos hangon mondá latinul Kálmánnak. ~- Non
46 13 | öreg úr magas méltósággal mondá: "ohó, öcsém, addig még
47 14 | Kálmán ehelyett nyugodtan azt mondá: ~- Vous avez raison, monsieur.
48 14 | néger-francia nevetett, s aztán azt mondá: ~- No, hát tanuljunk este,
49 15 | felköszöntést. A tibicennek azt mondá: "ago gratias dilectissime
50 15 | illenék, s szép csengő hangon mondá nagyapjának magyarul: ~-
51 15 | ránézett a fiára, s azt mondá: ~- Tapasztalom. ~A főispán
52 15 | gyöngyökkel rakott órát, s azt mondá nekem: "Viselje ön - ennek
53 15 | a társaság, a néger azt mondá Kálmánnak: ~- Nos, uram,
54 17 | ponyvát. ~- Jaj, barátaim - mondá a komédiásoknak -, nincs
55 18 | Ne várja biz "azt" - mondá a szép asszonynak -, tegnap
56 19 | ringatás. ~- Látod, bajtárs - mondá visszatértükben Biróczy
57 19 | és fülébe súgta: ~- Most mondá atyám, hogy mához egy hétre
58 20 | kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki: ~- Ha én most itt
59 20 | Kálmán átkozott humorral mondá erre rögtöni ötletként: ~-
60 20 | Ó, nagyon sokszor! - mondá Katinka, s a térdei közé
61 20 | Ah, minő szép tünemény! - mondá magában mind a kettő, de
62 20 | öltött, s aztán keserű hangon mondá: ~- No és ön aztán megtalálta
63 21 | ünnepélyesen céhbeli vadásznak - mondá Bálvándy. ~- Hogyan? ~-
64 22 | hanem tréfás hidegvérrel mondá rá: ~- Már be van írva. ~
65 22 | piruló becsületérzésével mondá: ~- Nézze csak. Eggyel több
66 22 | taszítva a közeledőt, s azt mondá neki: ~- Nem tudom, miről
67 22 | valami határozatlan vágy azt mondá neki, hogy ha ő abba az
68 23 | hajnal a múzsák barátja - mondá hajdani preceptorunk. -
69 23 | Jó. Én megyek veletek - mondá Kálmán. ~Cilike örült, mint
70 23 | még gyermekek vagytok - mondá Bányaváry -, az én gyermekeim.
71 23 | meghódítottunk mi már! - mondá büszkén Bányaváry. - S a
72 24 | hitelesíteni fogja a szerződést - mondá Bálvándy Kálmánra mutatva. -
73 24 | aláírta. ~Akkor aztán azt mondá neki Bálvándy: ~- No már
74 24 | fazékérlelő tűztől. Sára asszony mondá neki, hogy csókoljon kezet
75 24 | erre Tóth Máté uram azt mondá: ~- Beauté paysanne... ~
76 24 | Kend az, apámuram?" - mondá megnyugtatva a fekvő, s
77 24 | kigyulladni. ~- Nem vésztűz az - mondá nyugodtan Tóth Máté. - A
78 25 | fiam maga lesz a kocsis - mondá Tóth Máté uram Kálmánnak,
79 25 | áldja meg, galambom, úrfi! - mondá Sára asszony is, egészséges
80 25 | meg még egy negyedik is - mondá Biróczy. ~- Halljam. ~-
81 25 | Mikor elváltak, akkor azt mondá Biróczy Kálmánnak: ~- Azonban,
82 26 | lesz a szállásod a jövőre - mondá a nagyasszony, s megmagyarázá
83 26 | rántá azt vissza, s e szót mondá: ~- Tanulj úrnak lenni! ~
84 27 | A hercegnő dicsekedve mondá neki, mily kegyben áll Kálmán -
85 27 | nem szabad verset írni - mondá a hercegnő, mosolygó oldalpillantást
86 27 | Biz ez jó is lesz így - mondá magában Kálmán -, én, aki
87 27 | hogy mit. ~- Nagyon szép - mondá Kálmán, és ha szíve súgta
88 27 | álljon ott mind a kettő - mondá elhamarkodva Dorothea. ~
89 27 | embernek? ~Sátory őrnagy mondá magában: ~"Én annyi idő
90 28 | Olvastam folyamodásodat - mondá halk, nyugodt hangon a nádor. -
91 29 | lesz ez a túrós galuska - mondá a háziasszony Kálmánnak,
92 30 | helyeikre, Dorothea grófnő azt mondá Kálmánnak: ~- Tudja ön,
93 31 | vége. ~"Várjatok csak - mondá magában Bányaváry, mikor
94 32 | utaztak! ~Tegnap még azt mondá a hercegnő: ne búcsúzzunk
95 32 | látta annak gondolatait. Azt mondá neki, hogy ha beszélni akar
96 33 | osztom önnek a nézetét - mondá Kálmán, megszorítva a mester
97 33 | előre is bizonyos valék - mondá Tseresnyés uram -, meggyőződtem
98 34 | a nyakadat levágnák?" - mondá a bámuló nagybátyának. Az
99 35 | hajtva magam előtt, az őr azt mondá: te fickó, éppen olyan orrod
100 35 | szorongatta markával, és mondá magában: "ó, kedves bajtársam;
101 35 | többé semmi köze. Ön maga mondá, hogy egy vígjátékot írt,
102 36 | elnyomva. ~Ez nem lesz igaz - mondá magában Bányaváry; azzal
103 36 | pedig az. ~Bányaváry azt mondá: a színész akkor korhelyedik
104 36 | hanem ujjával előrebökve, mondá areopagi bölcsességgel: ~-
105 36 | hát idáig a nevetnivaló - mondá Bányaváry -, de most következik
106 37 | volnál majoresco, szamár! - mondá magában Biróczy.) Aztán
107 37 | pedig egész hidegvérrel azt mondá neki, elvéve tőle a nagyasszony
108 37 | közfigyelmet. Milyen hidegvérrel mondá: "mille francs", és tette
109 37 | aztán fogta a kilincset, azt mondá Biróczynak: ~- Azért sem
110 38 | csak Bálvándy van oda - mondá Aszályi, ki udvarmester,
111 38 | Katinkánál. ~- Arra nem várunk - mondá Katinka. ~- De hisz az nem
112 39 | letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt védencnője
113 40 | Igaza van, mester - mondá Kálmán -, még ma veszek
114 40 | arckép, Tseresnyés uram azt mondá: ~- Erre tehát lehajlik
115 40 | Apelles csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk
116 40 | vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak: ~- Uram!
117 40 | helyretette a lábát, azt mondá, hogy ez veszedelmes ficam:
118 40 | nekromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában: elmegyek, lefestem
|