Fejezet

1001 8    |                 Cili után. Nem tudod még, hogy megszökött a komédiásokkal. ~
1002 8    |                megijedt aztán Béni bácsi, hogy rögtön elkezdett öltözködni,
1003 8    |                 maga sem tudta, mi. Az-e, hogy az a leány, ki gyermekjátszótársa
1004 8    |                 itt hagyta a házat? Az-e, hogy a jó barát csábította őt
1005 8    |                   csábította őt el? Az-e, hogy minő viharteljes élet fog
1006 8    |              leányra most? Vagy talán az, hogy amire bátorsága volt a gyönge
1007 8    |                    s úgy vágta a földhöz, hogy a fenn tisztelt magas úr
1008 8    |                 Kálmán lehajolt a földre, hogy széthullott könyve leveleit
1009 8    |                  Béni bácsi, s aztán csak hogy megkaphatta a taplósipkáját,
1010 8    |                Kálmán azzal foglalkozott, hogy a széthullott könyv lapjait
1011 8    |              miattam. De neked megtiltom, hogy velük, akár a hímével, akár
1012 8    |                egykor. De ha én megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az
1013 8    |             esküdtetlek. De te tudod jól, hogy amit én fogadok, azt megtartom.
1014 9    |                Biróczy volt. Mondta neki, hogy már várták; a principális
1015 9    |        parancsoljon vele, s diktálja fel, hogy mire kellett. A nagymama
1016 9    |         kiszolgálni: hanem azt már kérem, hogy le ne itassa mindennap. ~
1017 9    |                 ember kivívta az életben, hogy saját szobája legyen. ~A
1018 9    |                   után oly régen vágyott, hogy van egy kis félreeső odúja,
1019 9    |               amiknek a vége rendesen az, hogy egy se kap semmit. Vannak
1020 9    |                    megmondá Korcza úrnak, hogy ő már hazamegy, s majd elküldi
1021 9    |              Mikor aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a papirosban, talált
1022 9    |               mogyorót meg egy biztatást, hogy majd látni fog egy szép
1023 9    |                húsz bankóforintokat, csak hogy másnap reggelig meglegyen.
1024 9    |       patvaristáinak, s azt ajánlá nekik, hogy majd a királyi táblától
1025 9    |                 ideszólít egypár írnokot, hogy segítsenek a leírásban.
1026 9    |                mikor Kálmántól azt hallá, hogy majd leírják azt ők maguk
1027 9    |               Korczának küldtem számodra, hogy ne kelljen kérned, számot
1028 9    |          büszkesége eddig. De tavaly óta, hogy a főispán kertében meglátta
1029 9    |                  akarta lepni nagyanyját. Hogy a meglepetés annál tökéletesebb
1030 9    |              küldé, azzal az utasítással, hogy a Wellingtonokat titokban
1031 9    |                  eső volt, nem félhetett, hogy a mama meglepi a kertben;
1032 9    |                   mikor vallatóra fogták, hogy mint kerültek ezek oda. ~
1033 9    |                 gondolod, nem kitaláltam, hogy ez is a te mesterséged volt? (
1034 9    |            gondosan lelkére szokta kötni, hogy óvja magát a csábító szép
1035 9    |               óvja magát aztán? Bizonyos, hogy egy sem vallja meg. ~Kálmánt
1036 9    |               Korcza úr föltette magában, hogy majd ebbe is beleoktatja. -
1037 9    |             hívják, akiről már beszéltem, hogy valami erőszakoskodási esete
1038 9    |              különben megteszi a paraszt, hogy egy üres zsákot fog maga
1039 9    |                  Tóth adjon nyugtatványt, hogy megkapta. Értette? De aztán
1040 9    |                   ha valamire azt mondta, hogy poétaság! ~Alig ment el
1041 9    |              csakugyan megengedi magának, hogy átfeszüljön a megnagyobbított
1042 9    |                  úrnak, míg végre kisüti, hogy itthon van-e a tekintetes
1043 9    |                  nyugtatványozza előttem, hogy megkapta. ~- Hogy megkaptam
1044 9    |                előttem, hogy megkapta. ~- Hogy megkaptam a nehéz botokat?
1045 9    |         nyugtatványnak, melyben elismeri, hogy mai napon az egyezményes
1046 9    |          iratokért. ~Kálmán jelenté neki, hogy itt volt a Tóth; megkapta,
1047 9    |                 védelmezni, ha fölfedezi, hogy hiszen nem csapatta ő meg
1048 9    |                 frater eszerint bevallja, hogy egyhuzomban hamisított,
1049 9    |                  kendre a saját botjával, hogy ötvenről adhat quietánciát."
1050 9    |                   Tudja-e, domine frater, hogy ez a leggazdagabb úr egész
1051 9    |                Kálmán meg akarta mutatni, hogy a szóbeli perlekedésre is
1052 9    |           illustrissimétől, mikor bejött, hogy gróf Decséryvel való ügyben
1053 9    |                 Ami magyarul annyit tesz, hogy: úgy kell neki, bár ötvenet
1054 9    |             folytatta magyarul. ~- Persze hogy a gróf Decséry-féle ügyben
1055 9    |             ügyben jött Tóth uram; persze hogy fizetni jött; persze hogy
1056 9    |                 hogy fizetni jött; persze hogy kapni jött valamit. Üljön
1057 9    |                két pusztám között feküdt, hogy onnan könnyebben gazdálkodhassam
1058 9    |     beleköltözködni. Hanem hát megvallom, hogy egy dolgot nem vettem észre,
1059 9    |                  Hanem hát tetszik tudni, hogy az asszonyféle milyen portéka.
1060 9    |            feszületet, elkezdett darálni, hogy az őneki oda nem kell! És
1061 9    |                    A feszületet úgy híja, hogy "a fanyelű szent", ami elég
1062 9    |          folytonos becsületessége őrizte, hogy mindennap ki nem rabolták. ~
1063 9    |                 az. Egy kétgarasos volt. ~Hogy felugrott a helyéből mérgesen! ~
1064 9    |                   vastag veres rézpénzt! ~Hogy nem ütheti a hátához! ~Tréfálni
1065 9    |          soványsága azt látszik hirdetni, hogy íme egy ember, aki mások
1066 9    |                   az is bocsánatot kérne, hogy bajusznak bátorkodott születni. ~
1067 9    |            felsülésén, gondoskodott róla, hogy ezentúl minden kopott külsejű
1068 9    |                   rátekintésre kivehette, hogy ez is egyike azoknak a kóbor
1069 9    |            elkezdett kiabálni a hajdúnak, hogy tudassa a szakácsnéval,
1070 9    |                   tudassa a szakácsnéval, hogy ma úri vendég lesz itt ebéden. ~-
1071 9    |                 már a nyelve hegyén volt, hogy azt kiáltsa Korcza úrnak: "
1072 9    |             excellencia. - S nem engedte, hogy valaki szolgálatot tegyen
1073 9    |            lehetett. Korcza úr inte neki, hogy maradjon; szükség lesz rá. ~
1074 9    |                 adá neki az utasításokat, hogy patvarista kötelességéhez
1075 9    |                 ajtón keresztül hallhatá, hogy nagyon kacagnak valamin. ~
1076 9    |            elhagyták a kacagást. Világos, hogy a két garasnak nevettek. ~
1077 9    |            szelídségbe hozta arcvonásait, hogy azokon semmi gúnyt nem fedezhetett
1078 9    |              fatális esetét. ~Alig várta, hogy vége legyen az ebédnek,
1079 9    |             erkölcsű ifjú. Nagyon örülök, hogy a fiamhoz jő jurátusnak.
1080 9    |                 jegyzem meg uramöcsémnek, hogy ha minden koldusnak két
1081 9    |                  jólesik mind a kettőnek, hogy kibeszélheti magát az édes
1082 9    |                Kálmán is engedelmet kért, hogy szinte latin idiómában előadja
1083 9    |               asztalára hozta. ~Kiderült, hogy ebéd után őneki is sokkal
1084 9    |                fidibuszért. Kálmán látta, hogy irónnal a vékony papírszeletre
1085 9    |                 fel van háborodva miatta, hogy a családi szent ereklye
1086 9    |                   meg nem akarja engedni, hogy az a kereszt kálvinista
1087 9    |                  a kereszt nélkül. Tudja, hogy e tekintetben milyen szigorú
1088 9    |                 vannak; s megszoktam már, hogy minden kedvét teljesítsem.
1089 9    |                 furfangos! Ha észreveszi, hogy excellenciád micsoda pretium
1090 9    |               helyez abban az ereklyében, hogy a kegyelmes asszony azt
1091 9    |               tehát ráhagyta Korcza úrra, hogy kerülje körül azt a furfangos
1092 9    |            furfangos parasztot, s ígérte, hogy kedvező siker esetén ő sem
1093 9    |                félbeszakítá azon jelenet, hogy az ajtón benyitott Tóth
1094 9    |             kellemetlen helyzetbe jusson, hogy valami szót kelljen váltani
1095 9    |                 biztosítá Kálmánt afelől, hogy alázatos szegény szolgája
1096 9    |        fáradozásáért való háladatosságát, hogy a hercegnő saját kezű köszönőlevelét
1097 10   |                   a dolgaikról diáriumot. Hogy pedig a hosszú idő alatt
1098 10   |                    mert sokszor megesett, hogy az ellenfél ügyvéde követelte
1099 10   |                kilenc esetben az történt, hogy a patvarista azt mondta
1100 10   |                 erre a megtiszteltetésre, hogy "Dehogynem! Majd én itt
1101 10   |                   se kért! De alig várom, hogy kihúzd a lábadat az ajtón!
1102 10   |                   lesz prókátor; látszik, hogy van kedve hozzá!" ~Az ilyen
1103 10   |               ezek mind azt taníták neki, hogy őbelőle nem lesz jó ügyvéd. ~
1104 10   |                  azért kuporgattak össze, hogy gyermekeik boldogok legyenek.
1105 10   |                   s nem élhetnek anélkül, hogy minden velük érintkező halandó
1106 10   |                gyermekkorában elkövetett, hogy szemére ne vetnék. Ha kisdiák
1107 10   |                  szilvát lopott: rásütik, hogy tolvaj; ha egy közönyös
1108 10   |                 volt igazítva: rámondják, hogy hamisító, ha szüleit sokat
1109 10   |                   keserítette: kiderítik, hogy apagyilkos; ha a mészárszékben
1110 10   |           kicsaptak! Bizonyos lehet róla, hogy mindegyik ellenfele azon
1111 10   |               fogja kezdeni a replikáját, hogy ámbár köztudomású dolog,
1112 10   |                  a kölcsönös nyájaskodás, hogy a bíró nem állhatja tovább
1113 10   |             némelykor odáig megy a dolog, hogy egyik félnek "emendát" (
1114 10   |                   azon vette észre magát, hogy mikor este, a hosszú napi
1115 10   |              Sokszor kérdezik a költőtől: hogy tudsz dolgozni olyan sokat? ~"
1116 10   |                     Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony! ~Van egy
1117 10   |               ember csak akkor tudja meg, hogy milyen színe van a világnak.
1118 10   |           udvarias mérséklettel viszonza, hogy: "Biz az nincs itthon." ~-
1119 10   |                      Mikor megírtam neki, hogy ma jövök. Mért nem tartja
1120 10   |                 No, hát azt mondom neked, hogy a te principálisod egy gézengúz
1121 10   |           megtiszteltetésre, s nem tudta, hogy mit feleljen rá. ~A süket
1122 10   |                  akinek az az előnye van, hogy huszonnégy fontos gorombaságokkal
1123 10   |               ellen. ~S még azzal biztat, hogy meg fogja várni, míg a principális
1124 10   |                bölcs expediensre jött rá, hogy a süket úrral a maga rendes
1125 10   |                   bámult, mikor meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. -
1126 10   |               uram! ~Kálmán megtudta hát, hogy ki ez az úr. ~Most következett,
1127 10   |                 az úr. ~Most következett, hogy azt is megtudja, hogy hát
1128 10   |        következett, hogy azt is megtudja, hogy hát Korcza úr kicsoda. ~
1129 10   |                  lábujjhegyein hozzá úgy, hogy a fülét a szájához tarthatá,
1130 10   |                  elbámult. ~- Azt mondom, hogy én vagyok Sátory főstrázsamester!
1131 10   |               természetkívüli tüneményen. Hogy még egy második ember is
1132 10   |                tenyerét kétoldalt tartva, hogy a hang másfelé ne illanhasson,
1133 10   |     szétterjesztett tenyereivel mutogatá, hogy az neki még mind kevés. ~
1134 10   |                   darab krétát a fiókból, hogy ne kéregessék el minduntalan
1135 10   |               kellett térdelni a padlóra, hogy az ajtó aljára írhassa a
1136 10   |                 minden percben azt várta, hogy amint az egyik ott térdel,
1137 10   |              helyzetben éppen nem a feje, hogy azt a süket is meghallja.
1138 10   |       elmondottakat, s oly magasan kezdé, hogy nagyon is magasan. ~- Én
1139 10   |            maradjon! Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta. Egyszeribe itt
1140 10   |               mégis meggondolta a dolgot, hogy hát hiszen tulajdonképpen
1141 10   |           ijesztget az senkit; meg aztán, hogy akkorra, mire komolyan menne
1142 10   |                  nekem rajta azt a nótát, hogy ne szomorkodj, légy víg;
1143 10   |                   Fehér Farkashoz. Látom, hogy ön szorgalmasan tanulmányozgatja
1144 10   |                   ha hazajövök, megnézem, hogy mit dolgozott. Most csak
1145 10   |                csak azért szaladtam haza, hogy önnek kiadjak egy pert abból
1146 10   |                ettől a hóbortos embertől, hogy az ellenfél ügyvédét is
1147 10   |                kedve talál önnek támadni, hogy véleményt mondjon benne:
1148 10   |               azzal a feltett szándékkal, hogy ma sokat fog dolgozni. Az
1149 10   |                  közlekedés, azon célból, hogy mikor Jutka asszonynak valami
1150 10   |             Korcza úr abban a hitben élt, hogy Jutka asszony ebből az egy
1151 10   |                  Azt nem cselekedte soha, hogy visszahozzon belőle - és
1152 10   |                  visszahozzon belőle - és hogy meg ne károsodjék, gondja
1153 10   |               rendesen az jött ki belőle, hogy Jutka asszony az egy húszasból,
1154 10   |                hall közeledni, már tudja, hogy most Jutka asszonytól kap
1155 10   |              azzal integet nagy titkosan, hogy jöjjön csak hamar. ~- Mi
1156 10   |                   Itt a vizitszobában. ~- Hogy jött oda? ~- Én eresztettem
1157 10   |                    Miért nem mondta neki, hogy nincs itthon Korcza úr? ~-
1158 10   |               Korcza úr? ~- Mondtam neki. Hogy csak az ifjú úr van itthon.
1159 10   |                  itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy. Beszélni akar
1160 10   |                 Ejnye! - évelődék Kálmán, hogy mármost félbe kell hagynia
1161 10   |                 nem is mondta az öreg úr, hogy ön itt van. Nem szép öntől,
1162 10   |                  itt van. Nem szép öntől, hogy nem látogatott meg azóta. ~
1163 10   |                  Valami olyat mondott rá, hogy ha megengedtetik, hát majd
1164 10   |                 Kálmán elhatározta magát, hogy valami kegyes csalásban
1165 10   |                  szólt szemeit lesütve -, hogy ez a főnökömnél el szokott
1166 10   |              ellenfelem ügyvédétől tudom, hogy a pert Korcza úr kinn hagyta
1167 10   |             utasítások között nincsen az, hogy nagysádnak megmutassam e
1168 10   |                 pert! ~Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak szédítve lódítja
1169 10   |                      De hát én ebből most hogy értek meg valamit? ~- Azt
1170 10   |               semmit. ~Azután megkísérté, hogy hátha megtudna belőle mégis
1171 10   |                  senkinek megmondani azt, hogy ön nekem felolvasott belőle. ~
1172 10   |                 belőle. ~Kálmán úgy érzé, hogy ez a hölgy képes lesz őt
1173 10   |                 képes lesz őt rábeszélni, hogy most menjenek el valahova
1174 10   |           embernek arra való e tudománya, hogy amíg latinból magyarra valamit
1175 10   |         történetnek. Hiszen teheti ő azt, hogy megkímélje a szép delnőt
1176 10   |             megbosszankodott; azt mondta, hogy: tessék hát leülni a karszékbe,
1177 10   |                 voltak írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa:
1178 10   |                  magát, mikor azt hallja, hogy mily szörnyen rágalmazzák. ~
1179 10   |               előtte, s megtudta azokból, hogy a bűbájos nő férjét odahagyta
1180 10   |                   ki volt mondva a gyanú, hogy a hűtlen megszökés oka báró
1181 10   |              felelt mindezekre Korcza úr. Hogy védelmezett? ~Ó, Korcza
1182 10   |               furfangos, oly bonyodalmas, hogy mire annak az elejétől a
1183 10   |          nyilatkozatokat; bebizonyította, hogy ami reggel volt, az este
1184 10   |                   kegyetlenül megfésülte, hogy egy jó szál hajat nem hagyott
1185 10   |              paragrafusain keresztül úgy, hogy az teljesen meg lehetett
1186 10   |                 lehetett nyugodva afelől, hogy ezeken kívül a Tripartitumban
1187 10   |                   lett a szép védencnőre, hogy türelmetlenül fölkelt ülhelyéből,
1188 10   |               mondani felőle. Mondja meg, hogy tetszik önnek! Titokban
1189 10   |                mond. ~Kálmán úgy találta, hogy a tortúrázó szép szemek
1190 10   |                találtatást. ~- Megvallom, hogy én nélkülözök benne valamit. ~-
1191 10   |                úgy ragyogtak e kérdésnél, hogy a szegény élő parázson pirított
1192 10   |             tárgyról. ~A delnő kitalálta, hogy van valaki, aki másként
1193 10   |                 Olyant, aminőt ön gondol; hogy élet van benne és meleg.
1194 10   |                   bizalommal van irántam, hogy a legbonyodalmasabb ügyekben
1195 10   |                ezen perben is rám hagyta, hogy írjam meg az adatokból akár
1196 10   |                    Kényszerít kivallanom, hogy rettegtem azt elolvasni. ~-
1197 10   |            Rettegtem attól a gondolattól, hogy mocskot lássak szóratni
1198 10   |          nyelvelési kedve. Azt hitte már, hogy afölötti örömében már eszébe
1199 10   |                   az úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának. ~Kálmánnak
1200 10   |                 de még nem ébredt föl rá, hogy mi az. ~Úgy akarta képzeletből
1201 10   |             szólítva rá, két oldalról is, hogy tegye azt. Hiszen csak jogászi
1202 10   |              mondták volna a kritikusnak, hogy ez monológ egy nagyobbszerű
1203 10   |            drámából, azt mondta volna rá, hogy remekmű! Lehetetlen, hogy
1204 10   |                 hogy remekmű! Lehetetlen, hogy ha ezt meleg hangon, érző
1205 10   |                    bizonyos lehet felőle, hogy a házigazdája rögtön felmondja
1206 10   |                  is örülni látszik annak, hogy neje megszökött tőle. Az
1207 10   |             jöttek el? ~Kálmán kikerülte, hogy Katinka látogatásáról beszéljen
1208 10   |            egyenesen. Csak annyit felelt, hogy a per még itt van. ~- Olvasta
1209 10   |              behozta a levest; bánta már, hogy elhallgatott valamit a principális
1210 10   |              pletykázni mindjárt. ~Persze hogy kipletykázta. ~Alig várta;
1211 10   |                kipletykázta. ~Alig várta; hogy letegye a tálat az asztalra,
1212 10   |                  sokat vesztett a ténsúr, hogy nem volt idehaza. Ugyan
1213 10   |         vizitszobába. No, csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
1214 10   |                 én mindjárt a replikából, hogy mit beszélhetett! ~Kálmán
1215 10   |             Kálmán a forró levesre fogta, hogy úgy elveresedett, s magában
1216 10   |             tekingetett Kálmánra, anélkül hogy egy szóval magyarázta volna,
1217 10   |                  szóval magyarázta volna, hogy mit fintorgatja annyit az
1218 10   |                   Még csak azt sem tette, hogy megkérdezze, mi hozta hát
1219 10   |              akadva. ~Arra nem számított, hogy egy maliciózus tanú még
1220 10   |                  tillanglét, csak azután, hogy mindezzel készen volt, simítá
1221 10   |                   ingerelve volt azáltal, hogy legjobb tulajdonságát gúnyra
1222 10   |             emlegették, s elszánta magát, hogy azt védelmezni fogja. ~-
1223 10   |              vétke az én védiratomnak az, hogy poéta vagyok? ~- Igen nagy
1224 10   |                nem az a válóper feladata, hogy a feleket elválasszák? ~-
1225 10   |                   és felperesi ügyvédnek, hogy klienseiket a törvényszék
1226 10   |            kívánná maga a férj vagy a nő, hogy fel legyen oldva a házasság
1227 10   |             folyton azon kell fáradoznia, hogy a törvényszék elhatározását
1228 10   |                  azóta arra a gondolatra, hogy itt a két perlekedő félen
1229 10   |                van, akinek érdekében áll, hogy ez a per mentül előbb be
1230 10   |                 meg legelébb is azt, amit hogy még eddig nem tudott, az
1231 10   |                egy "praefecta". Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak egyetlen
1232 10   |          családnak egyetlen gyermeke; ki, hogy a család neve fennmaradjon,
1233 10   |                 gyermekkorában tudta azt, hogy ő családjának leendő feje;
1234 10   |          negyvenezer holdra. Ez a két úr, hogy roppant birtokaik még nagyobbak
1235 10   |                csinálta ki egymás között, hogy gyermekeiket eljegyzette
1236 10   |                meg előre a családapáknak, hogy tizenöt év múlva Berti egy
1237 10   |                 öreg Sátory István abból, hogy ezek a nyughatatlan szemek,
1238 10   |                    tüzet a jéggel, azért, hogy két országból egy legyen,
1239 10   |                  korában meg volt mondva, hogy máshoz nem mehet nőül, mint
1240 10   |              néven venni. Ez volt az oka, hogy a szép leány - dacára heves
1241 10   |                 még egyszer tudatta vele, hogy ha ő meghal is, Bertit kell
1242 10   |                  akként volt szerkesztve, hogy Katinka akkor lépjen minden
1243 10   |              csomó. Az öreg úr tudta azt, hogy van Erdélyben, Zsibón egy
1244 10   |                  kis ház arról nevezetes, hogy minden esztendőben más gazdája
1245 10   |              háznak pedig nem az a titka, hogy kísértetek huhognak benne,
1246 10   |                 huhognak benne, hanem az, hogy erdélyi törvények szerint
1247 10   |          megkötést tette végrendeletében, hogy ha netalán valamikor Katinka
1248 10   |               furfangos két ravasz csont, hogy nem engedi a pört eldöntésre
1249 10   |                   nem határozza rá magát, hogy meghaljon. Amíg a praefecta
1250 10   |                  gyökeresen? ~- Értem. ~- Hogy az őrnagynak is igaza van,
1251 10   |                   Én most is azt állítom, hogy az én vádiratom jobb, mint
1252 10   |                   Én ott kezdeném a pert, hogy megvenném azt a zsibói házat. ~-
1253 10   |                mondhatom. Hm, hm! No, hát hogy annál sikeresebb legyen
1254 10   |                  az azt fogja rá mondani, hogy ez az ön replikája jobban
1255 11   |               Kivált ha úgy élte világát, hogy nem sietett elébb harmincéves
1256 11   |                   aki szép, aki szenved. ~Hogy szép, azt látta; hogy szenved,
1257 11   |                     Hogy szép, azt látta; hogy szenved, azt szíve mondá. ~
1258 11   |                 mondani? ~Elszánta magát, hogy a szemei közé fog nézni,
1259 11   |                 mosolygással tudatá vele, hogy úrnője itthon van számára;
1260 11   |                  szép hölgy. ~- Elhoztam, hogy nagyságod bírálata alá bocsássam
1261 11   |         magyarázatául fel kell fedeznünk, hogy Katinka és Kálmán között
1262 11   |                   így lehetetlen kívánni, hogy hatása legyen a felolvasott
1263 11   |                 mikor azt akarta mutatni, hogy mindjárt megharagszik rájuk,
1264 11   |                   rájuk, azt nyerte vele, hogy még a bologneser is elkezdett
1265 11   |                   pamlagra. ~Akkor aztán, hogy mellette ült Kálmán; jobban
1266 11   |                 azonban föltette magában, hogy ezt a pöresetet alaposan
1267 11   |                   költő. ~A szép asszony, hogy jobban érthesse a felolvasottakat,
1268 11   |    felolvasottakat, odahajolt föléje, tán hogy az írásban láthasson; karját
1269 11   |                Annyira érzette, amit írt, hogy maga is könnyezett bele.
1270 11   |                   rá, s a szemébe nézett, hogy megtudja tőle a bírálatot. ~
1271 11   |                    Nos, mit szólsz hozzá, hogy ily tisztának, ily ártatlannak,
1272 11   |                   el volt foglalva azzal, hogy valami húsfélét igen apróra
1273 11   |                 evett meg. ~- Azt mondta, hogy igen szép... ~- No, az természetes.
1274 11   |              replikára? ~- Azt mondta rá, hogy nagyon szép. ~Korcza úr,
1275 11   |              Kálmánra. ~- Én pedig tudom, hogy mondott még rá valamit. ~
1276 11   |                 nem akarta magát engedni, hogy a szórakozottságot kiderítsék
1277 11   |                 én magának, Kálmán öcsém, hogy az a szép asszony mondott
1278 11   |            replikára. Azt mondta magának, hogy: mindaz igen szép, hanem -
1279 11   |                  pokoli kedvre deríté az, hogy Kálmán a saját poharát sem
1280 11   |                   vagyok felőle győződve, hogy a vádlott ártatlan; védelmem
1281 11   |                nincs igaza; én tudom jól, hogy a vádlott nem az, kinek
1282 11   |              magától igen szép igyekezet, hogy ilyesmiben gyakorolja magát.
1283 11   |                  azt tanácsolnám magának, hogy a stúdium tökéletesítése
1284 11   |         ugyanakkor azt is ki kell főznie, hogy mit csinálna most, ha az
1285 11   |                     Kálmán már azt hitte, hogy egészen absztrakt térre
1286 11   |                Majd megkísértem. ~- No és hogy annál nagyobb erővel foghasson
1287 11   |                 Gondolt-e arra Korcza úr, hogy mit cselekszik, mikor Katinka
1288 11   |                    Elég ideje van még rá, hogy a feje lágya benőjön.) Próbára
1289 11   |             mindjárt előre megmondhatjuk, hogy Kálmán nemcsak az ellenfél
1290 11   |            bekaphatta Kálmánt az irodába, hogy valamit lemásoltasson vele,
1291 11   |                   hibásan lett elvégezve, hogy Korcza úr írhatta újra maga. ~ ~   ~
1292 12   |                 AZ ELSŐ INTÉS~Régi monda, hogy egy sokleányos apának az
1293 12   |                   vállat vont, s bevallá, hogy biz ő élte világát, akkor
1294 12   |          házasságról beszélni. ~Az a hit, hogy minden embernek ki kell
1295 12   |       asszonyságnak is. Restellte nagyon, hogy a Béni negyvenöt esztendős
1296 12   |                    mikor tudomására jött, hogy Kálmán unokája elkezd egy
1297 12   |                 később. ~Azt is megtudta, hogy Kálmán egy szép hölgynek
1298 12   |              hölgynek udvarol. Szerencse, hogy nem veheti el. Így majd
1299 12   |          múlhatatlanul megkívántatott az, hogy el ne legyen felejtve. Szerencsére
1300 12   |                  amellett olyan vak volt, hogy nem vette észre, hogy azt
1301 12   |               volt, hogy nem vette észre, hogy azt a titkot csak az nem
1302 12   |                örömnek! Az ifjúi remegés, hogy hátha megsérti őt imádatával!
1303 12   |            gyönyörben részesíték egymást, hogy Kálmán regényt olvasott
1304 12   |                  egy fiatal ábrándozónak, hogy a világ végeig mindennap
1305 12   |                     S eközben tapasztalá, hogy a hölgy jobban szereti őt
1306 12   |               protokollumba veszi! (Amint hogy ez eset meg is történt valami
1307 12   |                  makacs hallgatásán múlt, hogy vallomása gazdájának fejébe
1308 12   |                   nyelve hegyén volt már, hogy elmondja Katinkának azt
1309 12   |                nem érzett elég erőt soha, hogy így szóljon neki: ~"Vesd
1310 12   |                fordul elő ehhez hasonló. ~Hogy az ember megvásárolja a
1311 12   |                   buzdító oka lehetne rá, hogy az eladó ház történetét
1312 12   |         történetét. ~Második meg az volt, hogy elhatározta rá magát, hogy
1313 12   |                hogy elhatározta rá magát, hogy azon eszközhöz fog folyamodni,
1314 12   |                 szokta segíteni a bajból. Hogy miként? Azt mindjárt meglátjuk. ~
1315 12   |              Széchenyi István mondta azt, hogy semmi sem könnyebb mesterség,
1316 12   |                akiről predesztinálva van, hogy milliomossá legyen. Mikor
1317 12   |                 bankár. Panaszkodik neki, hogy nem tudta a pénzét hova
1318 12   |                megegyezik a hollandussal, hogy egypár milliót elfogad tőle
1319 12   |   Harminclépésnyiről meglátszik az arcán, hogy meg van szorulva. Elmondja:
1320 12   |                   van szorulva. Elmondja: hogy pénz kellene neki - igen
1321 12   |               magát, fanyalogva válaszol, hogy a pénz most igen szűk s
1322 12   |                   kiírni a kötelezvénybe, hogy harmincas kamat fizettetik
1323 12   |                  csak úgy lehet segíteni, hogy a kötelezvénybe akkora tőkét
1324 12   |               hittel be kell bizonyítani, hogy látták a pénz lefizetését
1325 12   |      kötelezvényben megírt magasságig. Ez hogy megyen végbe? ~Mindjárt
1326 12   |                   célra nem ád. Nem érti, hogy mi szüksége van egy fiatalembernek
1327 12   |                 hozzá, pedig ő már tudta, hogy mi szüksége van Kálmánnak
1328 12   |              Előre megmondom. Nem akarom, hogy ön tízszer jöjjön hozzám,
1329 12   |               fogai vacogtak, s tagadták, hogy jól van -, fölveszem a tízezer
1330 12   |              egyszer meg fogja számlálni, hogy élő szemmel lássák. ~Kálmánnak
1331 12   |                   úr kényszeríté Kálmánt, hogy egyenkint szedje sorba reszkető
1332 12   |            bosszúsan; most már jól értve, hogy a második ezer forinton
1333 12   |                  hát arra nem gondolt ön, hogy ennek a valóságos kétezer
1334 12   |                csont és mócsing a húshoz, hogy kiüsse a fontot. ~Most értette
1335 12   |              aztán arra szokta használni, hogy mikor jött valami tékozló
1336 12   |                   lélekkel bizonyíthatná, hogy az átvett összeg annyi volt;
1337 12   |                   kalapját, s azt mondta, hogy köszöni alássan a barátságot. ~-
1338 12   |             barátságot. ~- Mondtam, uram, hogy ezer forintot kérek. "Ezt"
1339 12   |               tőzsértől. Olyan naiv volt, hogy még neheztelnivalót is talált
1340 12   |               ajánlatban. ~Föltenni róla, hogy ő ilyen könnyelmű ember!
1341 12   |           boldogulni, s majd, azt hiszed, hogy két asszonyon kifogsz. ~
1342 12   |             szokta már kérdezni az inast, hogy bemehet-e. ~Hanem amint
1343 12   |                   az asztalra, úgy látta, hogy ott már fekszik valami.
1344 12   |                   Kálmán eddig azt hitte, hogy a szép hölgy csak olyankor
1345 12   |                harmadik ember észrevette, hogy ez a második ember nagyon
1346 12   |                 nagyon szeretné megtudni, hogy az első ember min nevetett
1347 12   |        megharagudott minden jó pajtására, hogy bezárkózott a kastélyába,
1348 12   |                elmentünk hozzá látogatni. Hogy csaljuk ki az odújából?
1349 12   |                   eléje téve egy gerenda, hogy le ne guruljon; mi a malomkövet
1350 12   |                  ütött a kastély oldalán, hogy annak minden porcikája megmozdult.
1351 12   |              megmozdult. Berti azt hitte, hogy a föld esett ki a sarkából,
1352 12   |                   be akartunk koppintani, hogy itthon van-e a gazda?" ~
1353 12   |                   a beszédet. Észrevette, hogy Bálvándy fekete kesztyűt
1354 12   |                   kértem most őnagyságát, hogy mához egy hétre a boldogultnak
1355 12   |                    majd meglássa nagysád, hogy olyan pompát, olyan mulatságot
1356 12   |            Katinka egy szóval sem mondta, hogy nem fogja meglátni. ~Kálmánt
1357 12   |                  Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka olyan nagyon érdeklődik,
1358 12   |                  olyan nagyon érdeklődik, hogy úgy el tudja magát foglalni
1359 12   |                 Még csak meg sem kínálja, hogy üljön hát le. ~Elkeseredésében
1360 12   |                  Kálmán föltette magában, hogy addig nem megy el innen,
1361 12   |                Teljes jogot érzett hozzá, hogy ezt a másik férfit gyűlölje.
1362 12   |              volna magának azt a kérdést, hogy miből áll ez a teljes jog
1363 12   |                   Azon vette észre magát, hogy egyszer csak Kalender úr
1364 12   |                 zárta azt helyére. Tudta, hogy visszajönnek érte. - Tetszik
1365 12   |                Négyötöd része értékpapír. Hogy miféle értékpapír? Ahhoz
1366 12   |                   azt észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának függönyön
1367 12   |                 minap is megtörtént vele, hogy egy fiatal adósa kikapta
1368 12   |      Törvényeinkből mind a ketten tudjuk, hogy a kiskorúságban fölvett
1369 12   |           megbánni tettét. Ő megbánhatja, hogy pénzt vett fel, s akkor
1370 12   |               aztán a hitelező bánja meg, hogy adott; mert nem kap semmit.
1371 12   |                    melyben biztosíttatom, hogy az összeg az illető által
1372 12   |                még soha nem volt eset rá, hogy valami baj lett volna miatta.
1373 12   |             nagykorúvá lesz, tehetné azt, hogy tőlem vett tartozását törvényesen
1374 12   |                akkor kényszerítene engem, hogy viszont a jótálló levéllel
1375 12   |        kötelezvényét, s azzal azt mondta, hogy "alászolgája". ~- Még egyszer
1376 12   |               kapott attól a gondolattól, hogy valaki képes lehessen őróla
1377 12   |               térnie. ~Amire az volt oka, hogy csak a tornácban vette észre,
1378 12   |                  a tornácban vette észre, hogy a saját kalapja helyett
1379 12   |                fogadta. ~- Mondtam, ugye, hogy visszajön még ön egyszer? ~-
1380 12   |                   tette a kötelezvénnyel, hogy a mindig égő szeszlámpánál
1381 12   |                  akiknek meg van engedve, hogy egy lekötött becsületszóra
1382 12   |                  legelébb is hazasietett, hogy a kapott pénzt biztos helyre
1383 12   |              Talán "ő"? Talán utána jött, hogy megengesztelje. Kitelik
1384 12   |                  bizony örült is, nem is, hogy ezt a rég látott bajtársát
1385 12   |                  A hercegnő maga óhajtja, hogy vele menjünk, akkor nem
1386 12   |                 dolgokat végzi: csodálom, hogy két hét óta nem találkoztál
1387 12   |                     No jól van. Ma látom, hogy bal lábbal keltél fel az
1388 12   |                 ment. ~Az a reménye volt, hogy őróla fog álmodni. ~S nem
1389 12   |                  Álom! ~Álom azt jelenti, hogy aludtunk. ~Jenőy úr föltette
1390 12   |                Jenőy úr föltette magában, hogy haladni fog azon az úton,
1391 12   |             szándékkal hagyta el lakását, hogy ahol találkozni fog Bálvándyval,
1392 12   |               pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár, ez pedig csak "
1393 12   |              civil" címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a kenyerét,
1394 12   |               pedig még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert első
1395 12   |                   úr is örült egy kicsit, hogy a régi bajtárst újra láthatja.
1396 12   |                  láthatja. Megtudta tőle, hogy most szabadsággal utazik
1397 12   |                   éppen azon gondolkozik, hogy lovat vegyen. ~- Hát hogy
1398 12   |                 hogy lovat vegyen. ~- Hát hogy jutsz te a Tudományos Gyűjteményhez? ~-
1399 12   |                 Jenőy. ~(Észre sem vette, hogy már hazudni is tud. Az ember
1400 12   |            elvörösödött. Haragudott érte, hogy így rajtakapták. Aztán mi
1401 12   |             maradt vissza. Röstellte azt, hogy íme, ez a lószagú katona
1402 12   |                   falatot, az édes pipát, hogy sovány Iénungjából az egyetlen
1403 12   |                   utazó be nem járt soha, hogy nemzete hátrahagyott nyomdokait
1404 12   |          hátrahagyott nyomdokait kövesse, hogy népét oly szerzeményekkel
1405 12   |                  látott való. ~Ha leírja, hogy a kopár földön hált: nem
1406 12   |                  földön hált: nem mondja, hogy az kemény volt; ha hófuvat
1407 12   |            hófuvat eltemette, nem mondja, hogy hideg volt; ha nap nap után
1408 12   |              emberi hajlékot, nem mondja, hogy éhezett; ha vad rablónépek
1409 12   |                   megüldözék, nem mondja, hogy félt; ha sebeket kapott,
1410 12   |                megsütögették, nem mondja, hogy fájt; ha nem találta azt,
1411 12   |                 elérni akart, nem mondja, hogy csalatkozott; ha a fáradságtól,
1412 12   |                 összeroskadt, nem mondja, hogy kétségbeesett - újra fölveszi
1413 12   |                 megkérte a barbár oroszt, hogy keressen ki a mappán délnyugat
1414 12   |                 meg? ~Csak te nem tudnád, hogy ki az az imádandó hölgy,
1415 12   |                záró! ~Csak te nem tudnád, hogy ki az? Te! A költő! ~ ~
1416 13   |              vissza" - s aztán nem várni, hogy az érdemes úr mit felel
1417 13   |               Dunát, s maga is örül neki, hogy nem veszett bele. ~- No,
1418 13   |               barátját kebelére. Ő tudta, hogy honnan menekült az most
1419 13   |                  trombitás is. Hát még az hogy örült a viszonttalálkozásnak!
1420 13   | viszonttalálkozásnak! Nem titkolá előtte, hogy "egészen más vagy most,
1421 13   |              vitte Kálmánt a hercegnőhöz, hogy bemutassa őt neki; egyúttal,
1422 13   |               beszélt: azt kellett hinni, hogy az neki igen nagy fáradságba
1423 13   |                  felé: "Dorothea grófnő", hogy annak is meghajtsák magukat. ~
1424 13   |              hercegi bátorság kell hozzá, hogy valaki a leányát Magyarországon
1425 13   |                  a beszéd arra a tárgyra, hogy nem fél-e a grófnő az alföldi
1426 13   |               erre mind az volt a válasz, hogy hiszen "ensemble" utazunk;
1427 13   |                   Korcza úr úgy nevetett, hogy neki is csupa könny lett
1428 13   |                   kívánt nekik; megkérdé, hogy reggeliztek-e már; nem bánta,
1429 13   |              serényen nyújtá eléje kezét, hogy a hintóba felsegítse a kettős
1430 13   |                   melyre azt mondjuk: jó, hogy csak álom volt! ~Ami szívének
1431 13   |                   magában azt kívángatta, hogy bárcsak valami regényes,
1432 13   |                  a sors oly mostoha volt, hogy ezt a kívánságát teljesítetlen
1433 13   |              adatott meg neki az alkalom, hogy vitézlő harcban megvívhasson
1434 13   |                     Sohasem hittem volna, hogy te pörölni is tudsz! Hja,
1435 13   |            egyszer aztán azt vette észre, hogy az elefántcsontra festett
1436 13   |          csiklandani látszott arcáját: ó, hogy azon segíteni nem volt szabad!
1437 13   |             látszott suttogni álmában: ó, hogy azt meghallani nem lehetett! ~
1438 13   |                beszéltek latinul? ~Azért, hogy ha a hölgyek mégis nem találnának
1439 13   |               meséjében van; annyit tesz, hogy "minő szépség!" - hanem
1440 13   |                csábultan inte Biróczynak, hogy ne beszéljen tovább; a figyelmeztetésre
1441 13   |                 Kálmánnak olyan jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek
1442 13   |               Kálmán számára is; utasító, hogy majd a kulcsár el fogja
1443 13   |                     Nos, hát megbántad-e, hogy idejöttél? - kérdi Biróczy
1444 13   |            cselédség is szokva van hozzá, hogy azokat az ifjakat, akik
1445 13   |                 bírt arcának parancsolni, hogy el ne vörösödjék, mikor
1446 13   |                jut. Szinte jólesett néki, hogy annál az első találkozásnál
1447 13   |               ifjú is. Az látnivaló volt, hogy ennél a háznál a hercegnő
1448 13   |                  ugyan hozzá volt szokva, hogy olyan asszonyságot lásson,
1449 13   |                   egy tekintet elég tőle, hogy a halandó tudja: álljon-e
1450 13   |                hercegnőnek úgy tetszenék; hogy ma a családi gyűlésben elnököljön,
1451 13   |                 olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar beszélni. ~És aztán
1452 13   |            felfogással. ~Kálmán azt érzé, hogy forog vele az egész hosszú
1453 13   |            tanácsot kell tartani afölött, hogy biztosítva van-e kellő törvényes
1454 13   |                   menedékgondolatja volt, hogy talán mégis aludtak a hölgyek
1455 13   |            gyűlést. Kálmánnak pedig inte, hogy maradjon ott. ~Kálmán titkolni
1456 13   |             utazni. A vendégek sajnálták, hogy visszatartják a háziurat
1457 13   |                ifjú unokaöcs ajánlkozott, hogy majd ő lesz házigazda nagybátyja
1458 13   |                urat és szolgát. Önön van, hogy milyen alakban tegye magát
1459 13   |                   fel. Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem önnek szavaira,
1460 13   |                   nagy lépcsők előtt áll, hogy egy láthatatlan kéz önnek
1461 13   |                   annyira meg volt hatva, hogy megcsókolta a hercegnő kezét,
1462 13   |                  számíták be Dorotheának, hogy magyarul nem tud. Ennek
1463 13   |              tanulta volna ezt a nyelvet? Hogy megértse, amit a parasztok
1464 13   |                 az ő nyelvét. S meglehet, hogy Dorothea magyar férj neje
1465 13   |                 neje lesz. Ön azt mondta, hogy meg fogja őt tanítani magyarul.
1466 13   |           nyelvtanból. ~Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség kapuja előtt
1467 13   |              önuralkodásra volt szüksége, hogy el ne árulja e percben azt
1468 13   |               érkezve szerencsének vette, hogy Biróczyval nem találkozott.
1469 13   |           alkalmazva. A főispán megszoká, hogy mindig hosszú asztal legyen
1470 13   |             akarsz menni, azt tanácsolom, hogy járj a kedvébe ennek a szerecsennek. ~
1471 13   |               Kálmán azt felelte neki rá, hogy "nagy bolond vagy!" s hátba
1472 14   |                  megerősítve bizonyítunk, hogy valósággal megtörtént; még
1473 14   |                   még azt is megkívánják, hogy felvilágosítást adjunk róla,
1474 14   |               szerint lehetséges is volt, hogy megtörtént legyen. ~A régimódi
1475 14   |             indokolást vár. ~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett a Decséry
1476 14   |                   a maga egét megnyitni. ~Hogy Kálmán gazdag család örököse,
1477 14   |                messzelátás, vagy mondjuk, hogy spekuláció, saját bennszületett
1478 14   |             tudják már és előre beszélik, hogy a legkisebb, amelyik olyan
1479 14   |              előre készen tartja a pénzt, hogy mindenkit megelőzhessen. ~
1480 14   |                esküvést kellett letennie, hogy méltóságát híven viselendi,
1481 14   |                  szépen kell könyörögnie, hogy az emberekkel sűrűn benőtt
1482 14   |                emberek azzal rágalmazták, hogy azért követi ezt a rendszert,
1483 14   |                világban. Tapasztalhatták, hogy amint kiléptek a világba,
1484 14   |                   az. ~Hát például mi az: hogy mikor a csendes megyei gyűlésen
1485 14   |              feláll valaki, s azt mondja, hogy a pátenst kihirdetni törvény
1486 14   |             szabad? ~Vagy hát az micsoda, hogy mikor a főispán a megye
1487 14   |               szabódik a megrettent főúr, hogy "kérem, én emberekhez jöttem,
1488 14   |     törvényességről és alkotmányosságról, hogy a főúr a kannibálok között
1489 14   |                   kedvükre mind a hárman, hogy mikor Kálmán visszaérkezett
1490 14   |                 néha olyan kedvében volt, hogy behívta a gyermekeket nevelőikkel,
1491 14   |            Biróczy azt kívánta Kálmántól, hogy ezért a blaszfémiáért segítsen
1492 14   |                  szerecsen azt állította, hogy a magyar piktor csak tulipántos
1493 14   |                 mosdatni; hanem ráhagyta, hogy "vous avez raison". Eddig
1494 14   |                 nekem. Mert higgye el ön, hogy amit minden iskolában tanult,
1495 14   |               erre a szóra a szerecsenre, hogy az megértheté ebből a tekintetből
1496 14   |                  a leckének, bizonyozott, hogy azok mind nagyon sietnek. ~
1497 14   |              ajkakat, miként idomuljanak, hogy a határozott magyar magánhangzókat
1498 14   |                   lesütött szép szemeket, hogy szemébe nézzenek, s találják
1499 14   |           tantárgy vagy a tanító diadala? Hogy figyelmeztetéseit emlékében
1500 14   |     figyelmeztetéseit emlékében tartotta? Hogy azt a hibát, amiért egyszer