Fejezet

1501 14   |          igyekezett többé el nem követni? Hogy úgy engedelmeskedett? Hogy
1502 14   |                Hogy úgy engedelmeskedett? Hogy úgy óhajtott még többet
1503 14   |             óhajtott még többet megtudni? Hogy olyan szépnek találta mindazt,
1504 14   |             találta mindazt, amit tanult? Hogy később nem volt már neki
1505 14   |                 már kényszerítette magát, hogy az új nyelven beszéljen
1506 14   |               megégette az a tapasztalás, hogy a nők mindent kitalálnak.
1507 14   |                 ez magyarázza meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel
1508 14   |                 abba a magyar díszruhába, hogy a méltóságos és fenséges
1509 14   |              mizerábilis figura az ottan, hogy botlik el a saját lábában,
1510 14   |                botlik el a saját lábában, hogy görbül meg a nyaka, hátul
1511 14   |               elálló aranyos prémgallért, hogy botorkál, hogy ütközik mindenkibe,
1512 14   |               prémgallért, hogy botorkál, hogy ütközik mindenkibe, hogy
1513 14   |                  hogy ütközik mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak
1514 14   |          mindenkibe, hogy reszket az ina, hogy csuklanak el térdei, hogy
1515 14   |                 hogy csuklanak el térdei, hogy felejti el mindazt, amit
1516 14   |             felejti el mindazt, amit tud, hogy némul meg és hebeg ostobaságokat,
1517 14   |              azzal állt bosszút Kálmánon, hogy megmutatta neki, miszerint
1518 14   |               mint Kálmán a "harang"-ban, hogy a talpát meg tudta csókolni;
1519 14   |           utánozta a délceg megállásokat, hogy az megveszni való mulatság
1520 15   |              azzal a kegyes indítvánnyal, hogy a keresztszentelési szertartás
1521 15   |              ismerősük tudta felőlük jól, hogy vendéget az év minden napjain
1522 15   |               mondja az érkező idegennek, hogy senki sincs itthon. Akkor
1523 15   |                sem írásban nem adta okát, hogy mért van a nyakában az a
1524 15   |             afelől az sem mondott semmit, hogy minek az a kasza a kezében. ~
1525 15   |             evezővel is hadonázott hozzá; hogy csupa megennivaló volt.
1526 15   |                   csupa megennivaló volt. Hogy minek nála az evező, majd
1527 15   |                    Ez már nagy volt arra, hogy verseket szavaljon névnapi
1528 15   |           táncmester azt súgá Biróczynak, hogy így persze sokkal szebben
1529 15   |                eset volt nála az életben, hogy valakit "te"-nek szólítson. ~
1530 15   |                   Arról már biztos lehet, hogy őt nem fogják zárda-fejedelemnővé
1531 15   |    zárda-fejedelemnővé tenni, csak azért, hogy az öccseinek több jusson
1532 15   |               önelégültséggel gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet
1533 15   |                  el jutalom nélkül. ~Lám, hogy ragad a messzelátás ennél
1534 15   |            leleményesség kellett. ~Persze hogy mindennek a hercegnő volt
1535 15   |                   az ünnepeltet; valamint hogy ő gondoskodott a viszonajándékokról
1536 15   |                 az köztudomású adat volt, hogy Pál gróf soha senkinek ajándékot
1537 15   |                  S ekkor derült aztán ki, hogy kinél mi célra valók a jelvényes
1538 15   |           megköszönte mind a három úrnak, hogy szíveskedtek az ő nevét
1539 15   |               megkérte az úri társaságot, hogy még nehány percet áldozzanak
1540 15   |                  a zeneművészről mondják, hogy "érzi" amit játszik, ő is
1541 15   |        sarkantyúit, maga sem vette észre, hogy kezdé veregetni sarkaival. ~
1542 15   |                könnyen álmodhatott arról, hogy hármat már megnyert a partie-ből;
1543 15   |                  De elkövetkezett az idő, hogy a legnagyobb lépést a családi
1544 15   |            Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy ő bizony nincsen szokva
1545 15   |              bizony nincsen szokva ahhoz, hogy beszédeket fogalmazzon,
1546 15   |                   azért rábízza Kálmánra, hogy készítsen valami megnyitóbeszédet
1547 15   |                  az levén a szájába adva, hogy "nagyon kecsegtetem magam",
1548 15   |                  magam", ezt úgy ejté ki, hogy "nagy kecseget etem magam";
1549 15   |                 világ előtt; éspedig úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja,
1550 15   |                 világ soha ki ne találja, hogy ez nem annak az igazi énje. ~
1551 16   |                  Katinka egész nap várta, hogy Kálmán meglátogatja, s hogy
1552 16   |               hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt nem jött el hozzá,
1553 16   |                 volt dolga a látcsövének, hogy fölfedezze, akit keres,
1554 16   |           haragosan hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész nap nem kereste,
1555 16   |                visszajött azzal a szóval, hogy a tensúr ma délután elköltözött
1556 16   |                   a vacsorát. Azt mondta, hogy verjék a szakácsnak a fejéhez;
1557 16   |                 Katinka nagyon jól tudta, hogy őrajta mindenki nevet. Imádói,
1558 16   |               nevetik. ~Föltette magában, hogy majd csinál ő mind valamennyinek
1559 16   |         keservesen. ~Most már megtanulta, hogy a féltékenység olyan gyógyszer,
1560 16   |                  Nem: csak a hiúság. ~Az, hogy őtet most kinevetik. Mit
1561 16   |             Bálvándy, aki büszke lesz rá, hogy puszta megjelenésével így
1562 16   |              Aznapra kiadta a rendeletet, hogy senki számára nincsen otthon:
1563 16   |               fátyolt vetett a kalapjára, hogy senki meg ne ismerje az
1564 16   |               ugyan senki ki nem találja, hogy kinek írt ő most levelet. ~
1565 16   |                 meggyógyult, s megengedé, hogy látogatóit bebocsássák. ~
1566 16   |                 házából, követelve tőlük, hogy mit csináltak önnel; mi
1567 16   |                  valamelyiktől megtudtam, hogy veszélyes "febris acolomannicus"-
1568 16   |            Negyednapja írtam a férjemnek, hogy jöjjön fel Pestre. ~- Ah!
1569 16   |                 egyéb célból, mint azért, hogy azután együtt éljünk, mint
1570 16   |            mindenre képesek. Még arra is, hogy a férjükbe beleszeressenek.
1571 16   |              Hiszen az isten volt, azért, hogy szerette a bort. No, de
1572 16   |                hagyta magából kivallatni, hogy hová fogja elrejteni Csollán
1573 16   |                mely azt gondolta magában, hogy ő bizony kikönyököl az utcára;
1574 16   |             megtette az asszony kedveért, hogy végighajtatott az egész
1575 16   |                 be van kötözve madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De mind nem
1576 16   |            bántani látszik az a gondolat, hogy ő másfél marokkal alacsonyabb
1577 16   |                szerint az rendes szabály, hogy a nyerges mindig alacsonyabb
1578 16   |               rendesen, amint észreveszi, hogy a kocsis fel akar ülni a
1579 16   |                 az a jó tulajdonsága van, hogy amint rámarad a húzás sorja,
1580 16   |               hagyja rá az ostorhegyesre, hogy az húzza az egész kisafát;
1581 16   |               farkú mokány paripa; akivel hogy milyen mostohául bánnak,
1582 16   |               tengelyével a szegletkőnek, hogy Csollán Berti nem is ugrik,
1583 16   |                  úgy mázoltatik a falhoz, hogy lemegy a képéről valami.
1584 16   |                    Megmondja a kocsisnak, hogy micsoda véleménye van a
1585 16   |             bálban megütötték, s kérdezi, hogy nem tetszik-e valamit parancsolni.
1586 16   |              volna a legelső kötelessége, hogy borbélyért küldjön, s emberi
1587 16   |                formába igazíttassa magát, hogy még ma este felkereshesse
1588 16   |                  többet, mint azt a szót, hogy "bezahl"; azt is csak ritkán
1589 16   |                 Van ott entrée? ~- Persze hogy van. Egy tízes a belépés. ~-
1590 16   |                ráijesztgetve a kellnerre, hogy valami el ne vesszen a szobájából,
1591 16   |                  bolond jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. - Észrevette
1592 16   |                   úrnőjéhez. Képzelhetni, hogy miket fog otthon referálni. ~
1593 17   |                  a kultúra azon tökélyén, hogy a német színházat látogathassa,
1594 17   |                  öreg dobnak pufogásáról, hogy itt valami van! ~Hanem dolgot
1595 17   |               lakó úgyis tudja a járást), hogy a szomszéd földszinti házból
1596 17   |                 ott úri kert volt valaha. Hogy hova lett belőle a kastély,
1597 17   |                 az első padot úgy hívják, hogy első hely, az a méltóságos
1598 17   |                 bömbölés odabenn sejteti, hogy most alkalmasint a szerepüket
1599 17   |              jutott, s őrzi a két zsebét, hogy ki ne vegyenek belőle valamit.
1600 17   |                 tudhatta a Kerepesi úton, hogy hol van az az olympi látvány,
1601 17   |                 nagy bátorság kell hozzá, hogy ráfogjuk, miként ez a derék
1602 17   |                   a kérdezőn; meggondolá, hogy mit mondjon, és aszerint
1603 17   |      figyelmeztetést, azt se mondta neki, hogy "ülj fel a hátamra", hanem
1604 17   |                   e gyorsított haladásra, hogy az előtte menő alakban felismerte
1605 17   |                  régen. Azért is sietett, hogy utolérje, s miután Bálvándynak
1606 17   |              bolond értelme legyen annak, hogy előjön egy ember puttonnyal
1607 17   |                   vendégeknek fenntartva, hogy közel hozzájuk állt egy
1608 17   |             bosszút szerezte meg magának, hogy onnan a magasból egy nagy
1609 17   |             intervenció azt eredményezte, hogy a két ellenséges szelindek
1610 17   |                 az öt körmével az orrára, hogy annak egyszerre elborította
1611 17   |                csak az lett az eredménye, hogy a bal oldali hantok mind
1612 17   |             könyörögni kezdtek egymásnak, hogy kössenek valahogy békét,
1613 17   |             nyakára; annyira vitték őket, hogy már összeágaskodtak, s elkezdték
1614 17   |                   fára ugató kutyák közé, hogy azok vonítva futottak el
1615 17   |            nagyméltóságú főnemes uraktól, hogy a nem várt esemény miatt
1616 17   |                   párkányát, jól ügyelve, hogy őfelsége hintaját fel ne
1617 17   |               Azután csodálkozásra méltó, hogy miként tud valaki egy ilyen
1618 17   |                 karjára, s körülhordozta, hogy a közönség közelből is megláthassa
1619 17   |               szerint az úri páholyba is, hogy egy kis obligát extra borravaló
1620 17   |              magától azt a gyönyörűséget, hogy azt ne mondja: ~- O tu Spitzbub! ~
1621 17   |                  kezdték neki magyarázni, hogy gyilkosság ez és rablás,
1622 17   |                   Bálvándynak estek neki, hogy minek hoz ilyen helyre egy
1623 17   |                  a talián bebizonyította, hogy ez a bolha magas származású
1624 17   |                haszna volt. ~Az egyik az, hogy az alsóbbrendű polgárság,
1625 17   |                részesült; a másik meg az, hogy a tülekedésben kifáradt
1626 17   |                    Annál inkább sajnálom, hogy az éppen előttünk folyó
1627 17   |        ráeresztették, attól úgy megijedt, hogy párbaj elfogadása helyett
1628 17   |               úton hozzáfért. ~Beszélték, hogy a bika legázolt és feldöfött
1629 18   |                  barátját egy bérkocsiba, hogy ígérete szerint minden élvezeten
1630 18   |                 kezdett, megfogadta neki, hogy amint elválik feleségétől,
1631 18   |             kiadatni; nem volt elég hite, hogy ne hamis tízes legyen az,
1632 18   |                odább mentek; nem anélkül, hogy egy ott maradt szerb gajdosnak
1633 18   |                 várost azzal a rémszóval, hogy "tűz van!", s becsengetve
1634 18   |               Bertinek azt a jó szokását, hogy kártya közben kölcsönkapott
1635 18   |                 eszébe jutott lassanként, hogy nem otthon van Gödénylakon;
1636 18   |               apródonkint arra is rájött, hogy most Pesten van! Sőt idő
1637 18   |                 is tisztába jött magával, hogy ő most a felesége hívására
1638 18   |                  kibékülési szándékkal, s hogy eszerint a legelső kötelessége
1639 18   |             legelső kötelessége az volna, hogy megborotválkozzék. Rémlett
1640 18   |                 mondta volna a pincérnek, hogy neki a borbélyt rendelje
1641 18   |               válláig. ~Berti csak nézte, hogy mi lesz már ebből. ~Wasztl
1642 18   |                vagyok! ~- Látom, vakapád, hogy itt vagy. De hát mért vagy
1643 18   |                   énhozzám, bumfordi?! ~- Hogy mit jövök én ide az úrhoz?
1644 18   |            amerikai komédiás, kihirdette, hogy aki őtet földhöz vágja,
1645 18   |                   aztán az is azt mondta, hogy ő csak tréfált, nem akar
1646 18   |                 odateremtettem a földhöz, hogy három oldalbordája betört.
1647 18   |                    Az ember azt gondolja, hogy ami nyomtatva van, az már "
1648 18   |                 felakasztott bekecset. ~- Hogy volt ez a bekecs? ~- Tíz
1649 18   |                 tíz forinttal. Ne mondja, hogy veszekedő ember vagyok.
1650 18   |               vagyok. Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan jó gyerek,
1651 18   |                  úr, csak mégis sajnálom, hogy úgy szelíden, ha nem is
1652 18   |                   pamlagra le nem vágtam, hogy legalább tudná meg, hogy
1653 18   |                  hogy legalább tudná meg, hogy ki vagyok. Nem pénzért,
1654 18   |                   úgy fogja fel a dolgot, hogy a dohányzacskót is megtartja;
1655 18   |                Zrínyiben, ott tanakodnak, hogy melyik jöjjön elébb az urat
1656 18   |          Krautsuppen Tóninak az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik az
1657 18   |               vele a társának a gyomrára, hogy az mindjárt elájul bele.
1658 18   |                   fellöki az állkapcáját, hogy a foga törik ki bele. A
1659 18   |           taliánnak meg az a szokása van, hogy egyszerre megkapja az embernek
1660 18   |                kinézett az utcára, látta, hogy most már egész népcsoport
1661 18   |            el-kihajtatott Pest városából, hogy még az orrát sem dugta ki
1662 18   |                  a bosszúsága is megvolt, hogy nem is dohányozhatott, mert
1663 18   |                melyre ez volt írva: ~"Hát hogy tetszett a Fehér Hajó-i
1664 18   |                   azt mondta Bálvándynak, hogy: "Maga nagy ördög!" ~ ~
1665 19   |          malasztot. ~- No de valljuk meg, hogy örömest tetted - folytatá
1666 19   |             büszke dicsekedéssel mondják, hogy az még mind semmi, de van
1667 19   |              lovainak, s úgy elvágtatott, hogy még talán most is szalad. ~
1668 19   |                   még azonfelül leszidja, hogy minek ivott olyan sokat,
1669 19   |                 tiszteletes kapott rajta, hogy egy "nostrast" sejthetett
1670 19   |         figyelmeztessen, kérem az egekre, hogy mi a megennivaló; valami
1671 19   |                asztalnál; ha pedig látja, hogy nagyon sokat találtam már
1672 19   |                 hegedűszóban, mondja azt, hogy nagyon erős ez a bor." ~
1673 19   |              kérdezett mindent Kálmántól, hogy mi az, mit most hoznak.
1674 19   |                 attól ő mindjárt meghal. ~Hogy elítélte magában a két kövér
1675 19   |              pápisták. ~Föltette magában, hogy nem fog bort inni; de aztán
1676 19   |               megkívánta a konstitúciója, hogy minden étel előtt s minden
1677 19   |                   reá azt a kötelességet, hogy ha még van valaki az asztalnál,
1678 19   |            gondviselés őrködött fölöttük, hogy semmi káros következménye
1679 19   |                 sajnálkozását fejezte ki, hogy miért ily jeles, kitűnő
1680 19   |                élni a világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos szűz, kinek
1681 19   |                 annyi borfélét beszedett, hogy Kálmán jónak látta a lábát
1682 19   |                  harc vége aztán az volt, hogy Biróczynak be kellett jönni
1683 19   |                 jönni azzal az izenettel, hogy a tiszteletes asszony ideküldött,
1684 19   |           tiszteletes asszony ideküldött, hogy menjen haza, mert baj van,
1685 19   |               súgta: ~- Most mondá atyám, hogy mához egy hétre statucióra
1686 20   |                tör elő oly erős rohammal, hogy ötölnyi ívboltat képezve
1687 20   |             fölött; az andalgó azt várja, hogy ott a szivárvány környezte
1688 20   |                 abban a ritka gyönyörben, hogy a páfránlevelek legyezői
1689 20   |               Ennek pedig az volt az oka, hogy a fődolog, a vendégek elhelyezése
1690 20   |               nemcsak azzal érdemelte ki, hogy valamennyi között legnagyobb,
1691 20   |                hát akkor mindjárt rájött, hogy ő itt a statuciót meg nem
1692 20   |  kisegítőeszközről is le kellett mondani, hogy hirtelenében deszkából egy
1693 20   |          fogadtatással. ~Azt gondolta ki, hogy egy szeles éjszakán felgyújtatta
1694 20   |           építtetett a leégettek számára, hogy csak úgy tündökölt! Ellátta
1695 20   |               senki sem csodálkozik azon, hogy ha olyan embereket talál
1696 20   |              Decséry család neve megtűri, hogy Dorothea grófnő neve után
1697 20   |                  azzal vette rá Katinkát, hogy jöjjön el a statuciójára,
1698 20   |                 jöjjön el a statuciójára, hogy visszaadta elzálogosított
1699 20   |                nem mondta meg neki előre, hogy Kálmánt is ott fogja találni. ~
1700 20   |              valami megbámulnivalót azon, hogy a neve előtt egy rég elfeledett
1701 20   |                  egy fületlen gomb ellen, hogy ezt a kazuárt azért küldte
1702 20   |                   azért küldte ide Berti, hogy mikor javában folyik a statució,
1703 20   |               jogon? ~- Semmi jogon. Csak hogy megzavarja a mulatságot.
1704 20   |             legale testimonium kérdésére: hogy mi jogon protestál, azt
1705 20   |             protestál, azt fogja felelni, hogy okait előadni van ideje
1706 20   |          határjárással is van összekötve. Hogy a határjárás végbemehessen,
1707 20   |                   felvilágosítani afelől, hogy változott a birtokos, s
1708 20   |                   teszi meg azt a tréfát, hogy szétriasztja a határjáró
1709 20   |                  a merész vállalkozásban, hogy a vadászatban ők is részt
1710 20   |       kegyeskedett azon óhaját kifejezni, hogy a vadászkörnek egy olyan
1711 20   |                 Bálvándy kinyilatkoztatá, hogy van egy szép kerek tisztás
1712 20   |              tartja fel azt a szerencsét, hogy a hölgyek fölött őrködhessék,
1713 20   |              abban az egész sorshúzásban, hogy ki hova jusson és kinek
1714 20   |                Úgy rendezte azt Bálvándy, hogy mindenki meg legyen elégedve
1715 20   |                   kíváncsi volt megtudni, hogy: "Ki lesz az én gavallérom?
1716 20   |                  engedte a szép hölgynek, hogy azzal a szép szájával az
1717 20   |             nevessen; s azon ürügy alatt, hogy Kálmán milyen rút lett,
1718 20   |               ragyogó gyöngy fogsoraival, hogy ő meg milyen szép. ~- No,
1719 20   |            ösvényen. ~Kálmán ajánlkozott, hogy majd viszi az ő fegyverét
1720 20   |                 ösvényen fölfelé anélkül, hogy egyszer visszanézett volna
1721 20   |                   soha. ~S azzal anélkül, hogy egy pillantást áldozna akár
1722 20   |                inte a vezető rusznyáknak, hogy menjenek tovább. ~Itt már
1723 20   |                  onnan megint le anélkül, hogy ruhájának a fodra fellibbent
1724 20   |                  is meg kellett mutatnia, hogy tud ugrani. Ő is utána szökött. ~
1725 20   |                szökött. ~A vezető ígérte, hogy most mindjárt eljutnak a
1726 20   |                   a gavalléri kötelesség, hogy Katinkát megkínálja kezével. ~-
1727 20   |                  kétségbeesve tapasztalá, hogy ez az ő festői talentumát
1728 20   |            felállt egy kőre, s azt hitte, hogy most neki az a kötelessége,
1729 20   |               most neki az a kötelessége, hogy lesse a medvét. ~Mikor aztán
1730 20   |        hangnyomattal. - Ugye nagy baj az, hogy innen nem lehet elszökni? ~
1731 20   |                   néha. ~(Szegény szirén! Hogy irtózunk tőle, amiért olyan
1732 20   |                 volt már hajtóvadászaton, hogy úgy ismeri a szokást? -
1733 20   |                  támaszkodott, olyformán, hogy a csőnyílásra tette a két
1734 20   |              Kálmán csípősen. ~- Az igaz, hogy nem tanítottak rá - monda
1735 20   |                  apám, nevelőm, rokonaim, hogy én leszek a családban az
1736 20   |                   jobbágyleány is szabad, hogy azt választhatja férjül,
1737 20   |                   hogyha nekem kiszabják, hogy itt van egy ember, nincs
1738 20   |           éjjel-nappal törtem a lelkemet, hogy mi legyen belőlem; utoljára
1739 20   |                 arra a gondolatra jöttem, hogy írok annak az embernek,
1740 20   |                  kezet nyújtott. Az igaz, hogy rossz menekülés volt, mert
1741 20   |              kezével arcát. ~Kálmán félt, hogy most mindjárt sírni Fog.
1742 20   |              márcsak nem mondhatja senki, hogy nem kegyes elmélkedésekkel
1743 20   |               Kálmán nevetett a kérdésre, hogy nem lett-e még pápistává,
1744 20   |                  mondani nem merte: félt, hogy a másik ki találja nevetni.
1745 20   |              olyan becsületes ember volt, hogy megnyugodott benne. ~- Nem
1746 20   |                szabad ötletre. ~- No, hát hogy egy dologban hasonlítsunk
1747 20   |              kedvemben vagyok. ~S azután, hogy megmutassa, milyen gyilkos
1748 20   |            álmodnom, talán azon végződik, hogy egyenesen a halálba lépek
1749 20   |                  egy perc múlva átlátjuk, hogy az jót akart velünk. Egy
1750 20   |                   fog, ha valaha megérem, hogy megőszülök. De folytatása
1751 20   |                  meg is bánta nagy hamar, hogy olyan gyönge volt; s eltörülve
1752 20   |               álmában elhanyagolt. Látta, hogy életpályáját folytatnia
1753 20   |                   után. Ebben igaza volt. Hogy az uzsorásnak visszaadta
1754 20   |              félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták
1755 20   |                 szokták megnevezni. ~"Az, hogy már mást szeretek!" ~De
1756 20   |                   önmagában, se énbennem, hogy győzni tudjon fölötte, s
1757 20   |                   nőnek abban igaza volt, hogy az irigykedés gyáva, a féltékenység
1758 20   |                monda Kálmán -, nem azért, hogy védjem magamat kegyed ellen,
1759 20   |              haragját is tisztelem, hanem hogy egy történetnek lélektani
1760 20   |              ifjúkori fogadás kötelezett, hogy mi minden tehetségünkkel,
1761 20   |           mondhattam semmit; egyedül azt, hogy "éltem az életet". Pedig
1762 20   |                 ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat öltött,
1763 20   |                  hát ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában
1764 20   |              tőlem. Ha azt kívánta volna, hogy döntsem ki a házamnak minden
1765 20   |               volna; ha azt akarta volna, hogy játsszam mint komédiásné
1766 20   |          mindenemet arra költöttem volna, hogy amit ön ír, minden gunyhóban
1767 20   |                  olvassák; ha fájt önnek, hogy idegen nyelven társalkodom,
1768 20   |           társalkodom, megesküdtem volna, hogy soha más szót senkihez nem
1769 20   |             gondolja, ön, kedves barátom, hogy én itt most önnek egy eldobott
1770 20   |              felvilágosítani; mert látom, hogy ön egészen tévedésben van
1771 20   |                  Abban ugyan megláthatta, hogy mi az a sárga szemű szörnyeteg. ~
1772 20   |                  kígyózatából állnak elő. Hogy tud ez egyetlen apellesi
1773 20   |                   is levette a kedvükért, hogy hozzájuk illjék. Mint aki
1774 20   |                  voltam!" Szegény Kálmán! Hogy darabolja el magát apródonkint.
1775 20   |             kedvünkért ezt, holnap amazt. Hogy tagadhatná meg? De mikor
1776 20   |                  neki, a főispán megkéri, hogy csináljon számára beszédet;
1777 20   |                  imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost szeretik. Ó, én
1778 20   |           szeretik. Ó, én nem mondom azt, hogy önnel játszanak! Meg nem
1779 20   |                 önt a fél világért azzal, hogy azt lehetőnek tartsam. Én
1780 20   |                   bizonyos vagyok felőle, hogy önből híres nagy ember lesz,
1781 20   |                  el ön oda? Azt hiszi ön, hogy azok a főurak leányai úgy
1782 20   |                megeshetnék az életben az, hogy egy fiatalembernek, aki
1783 20   |                  De hát ön nem tudja még, hogy mi az a "minden"? Minden!
1784 20   |               mert azt csak nem hiszi ön, hogy a vakbuzgó Decséry család
1785 20   |                tagadva int? Hát hiszi ön, hogy Decséry Dorottya imádójának
1786 20   |               nógrádi feliratot pártolni; hogy az a fiú, ki a Decséryek
1787 20   |                    És így megtörténhetik, hogy majd tán tíz év múlva ismét
1788 20   |             bocsátá. ~- Tán azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok mindvégig
1789 20   |               mindvégig szentek maradnak; hogy akiknek a fejük olyan magasan
1790 20   |               amiknek hegye benntörik. ~- Hogy került ön ide erre a helyre?
1791 20   |                 hely kívül esik mindenen. Hogy kerültünk mi egymással itt
1792 20   |                 jön ön arra a gondolatra, hogy ön azért van most itt, hogy
1793 20   |               hogy ön azért van most itt, hogy ne legyen ott, ahol most
1794 20   |                 vadászkörbe, kockáztatva, hogy meglőnek medve helyett,
1795 20   |               lett indulatainak. Átlátta, hogy neki e tárgynál nem szabad
1796 20   |                   a szép hölgynek. Tudta, hogy milyen nagyon fájhat az
1797 20   |                    Kálmán, bocsásson meg, hogy így bántottam önt. Nem igaz,
1798 20   |                   És Kálmán arra gondolt, hogy milyen véghetetlen mélység
1799 20   |                 természet remekbe alkotá, hogy még a bűne is szép legyen.
1800 20   |                   a poéta! Elég az hozzá, hogy csak célzott utána, míg
1801 20   |                    s maga rászánta magát, hogy még egyszer megtegye ezt
1802 20   |              Kálmán egy percig azt hitte, hogy védelmére lesz szüksége,
1803 20   |                  másik percben már látta, hogy oltalma felesleges; a vadállat
1804 20   |              bokrokat elbújt fia végett. ~Hogy rátaláljon, még egyszer
1805 20   |                 vele, mintha dicsekednék, hogy íme megtalálta, vagy mintha
1806 20   |         megtalálta, vagy mintha köszönné, hogy nem bántották. ~- Álljon
1807 20   |            haldokló mozdulata is az volt, hogy két vonagló talpát utána
1808 20   |                Előjött odújából megnézni, hogy mi új történik itt. ~Pedig
1809 21   |                    Ő ugyan azt állította, hogy nem mulasztott ő semmi kötelességet,
1810 21   |                   legfőbb kötelessége az, hogy feküdjék a fülére, s aludjék. ~
1811 21   |           mindennél nehezebb kérdés volt, hogy viszik azt el innen. Azon
1812 21   |                   fenyőn végig négy ember hogy menjen át saraglyával? Végre
1813 21   |                    Senki sem képzelhette, hogy azon a meredeken fel tudjon
1814 21   |                  vadat. ~El kell ismerni, hogy derék lövés volt mind a
1815 21   |                   a feje a zsák szájához, hogy el ne szökhessék. ~- Gratulálok
1816 21   |                  az urak mind úgy lőttek, hogy valamennyi megérdemlette
1817 21   |                  Bizonyosan azt gondolta, hogy ha kilövi a puskáját, hát
1818 21   |              Dorotheának nézni, gondolta, hogy az is nevet. ~Rosszul lőni
1819 21   |                 ki olyan maliciózus volt, hogy bajusszal és körszakállal
1820 21   |            hölgynek, el volt rá készülve, hogy az egész torzképpé fogja
1821 21   |                mind azt kellene mondania, hogy "nix deutsch". ~Hanem hát
1822 21   |              nyugodni abban a hivatásban, hogy a szép asszony ne csak maga
1823 21   |                  olyan furcsákat mondott, hogy annál jobban nevetett mindenki.
1824 21   |                  valakit a többiek ellen, hogy azok a többiek aztán annál
1825 21   |                 tőle, de amint megláttam, hogy a gyöngébb nemhez tartozik,
1826 21   |               fogsz. Most pedig valld be, hogy rácsettentetted bizony te
1827 21   |                  Különben is meggondolta, hogy egy nevető csoport közepett
1828 21   |                 volna. Senki sem mondaná, hogy "fejébe ment a szíve" -
1829 21   |                ment a szíve" - hanem azt, hogy "fejébe ment a bor". ~Más
1830 21   |                 oda elöl arról beszélnek, hogy az a vérmedve, ami négy
1831 21   |                  monda rá Bálvándy. ~- És hogy annak az a szokása, hogy
1832 21   |                  hogy annak az a szokása, hogy visszatér arra a helyre,
1833 21   |               Mikor az jön, nem várja ám, hogy a vadász lőjön: ő lő a vadászra,
1834 21   |                    azt sem mondja többet, hogy "bikkmakk!" ~- Auh! - csodálkozék
1835 21   |               abban áll a boszorkánysága, hogy akárhány golyót lőnek rá,
1836 21   |               alássan, nem mondhatom meg, hogy miben. ~- No, ezzel veszedelmes
1837 21   |            medvére ismerni. ~Itt jön! ~De hogy honnan, azt nem lehetett
1838 21   |                Ritka hidegvér kell hozzá, hogy az a válságos tíz lépésre
1839 21   |                     Nagy ösztöne volt rá, hogy bátor legyen. ~Olyan közelre
1840 21   |                várta be a nagy fenevadat, hogy csak az utolsó borókabozót
1841 21   |                 nem esett el. ~- Mondtam, hogy elkapja a golyót! - ordíta
1842 21   |                    Hanem Kálmán ahelyett, hogy eldobta volna a puskát,
1843 21   |              olyat sózott a medve fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy: ~-
1844 21   |                 hogy az azt kiáltotta rá, hogy: ~- Doszta! ~"Doszta" pedig
1845 21   |                pedig oroszul annyit tesz, hogy "elég". ~Csak a szégyen,
1846 21   |             egyesülése magyarázhatja meg, hogy a fiatalember e merényt
1847 21   |                    amit kiáltoznak hozzá: hogy kapaszkodjék fel a fára -
1848 21   |                   akkor az történt volna, hogy a medve utána kapaszkodott
1849 21   |                 azért ijesztgették agyon, hogy közölje félelmét Kálmánnal.
1850 21   |                  azzal a nyilatkozatával, hogy azért nem lőtt az első medvére,
1851 21   |                   azzal produkálja magát, hogy rá sem lő a medvére, mely
1852 21   |             zavarba jött, mikor megtudta, hogy ez csak tréfa. Nagyon elkedvetlenedett
1853 21   |                    aki őt figyelmeztesse, hogy micsoda kegyetlen tréfa
1854 21   |              vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem igazi medvére lősz,
1855 21   |           puskával lősz; mondhatom neked, hogy ezer ember közül egy teszi
1856 21   |                  egy teszi azt meg veled, hogy a medvét, mely két jó lövést
1857 21   |               finom batiszt zsebkendőjét, hogy a rehabilitáló műtétet végrehajtsa,
1858 21   |                önnek, de nem vette észre, hogy jöjjön erre az oldalra,
1859 21   |              oldalra, én megsúgtam volna, hogy mivel akarják önt megtréfálni.
1860 22   |                azt soha a kegyetlen ifjú, hogy egy asszonyt, aki csak szerelmének
1861 22   |                   most csak főzi magában, hogy mit tegyen. ~  ~A vadászat
1862 22   |             elégedve azzal a rendezéssel, hogy ki-ki hazamehet a maga parasztházához,
1863 22   |                   karcsú derekát. ~Abból, hogy legkésőbb jött, az a jó
1864 22   |           legkésőbb jött, az a jó támadt, hogy mindenkit fölkeltett maga
1865 22   |              jelenlevők a főjegyző által, hogy ha netalán valakinek kifogása
1866 22   |             Mindenki el volt rá készítve, hogy az az előrenyúló nyakú ember
1867 22   |                asztal közepéig benyújtva, hogy mutatóujja hegyével a zöld
1868 22   |          akármerre; ráhagyva a többiekre, hogy vivátozzák majd meg a földesurat,
1869 22   |              Hátralékot behajtani pedig - hogy mit jelent, azt tudják,
1870 22   |                melyet jó közelbe rendelt, hogy rögtön menekülhessen, amint
1871 22   |          gyorsaságban bízott. ~Jól tudta, hogy kétszáz forint a bírsága
1872 22   |                   nagy pénz. ~Igaz ugyan, hogy ez azzal a másik kétszázzal,
1873 22   |                  hozta magával az ízlése, hogy jobbnak találjon kétszáz
1874 22   |                 ugyan örült, mikor látta, hogy senki sem nyargal a szekere
1875 22   |                   nyargal a szekere után, hogy nem üldözik. Hiszen nevettek
1876 22   |                 Aszályi meglepetve látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija
1877 22   |             fejére rántotta a lópokrócot, hogy ne is lássa, mi fog történni.
1878 22   |                   mi fog történni. Tudta, hogy nem őtet kergetik. ~- Mi
1879 22   |                       Beszéljünk németül, hogy ez a paraszt ne értse, mit
1880 22   |                van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét se ígérte önnek
1881 22   |                gyalázatos óvástételért; s hogy meg fogja-e adni, azt még
1882 22   |                   előtt kinyilatkoztatja, hogy óvástétele csak tréfa volt,
1883 22   |                   bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem fogja
1884 22   |          kézzel-lábbal és pantomimikával, hogy vissza kell menni, ahonnan
1885 22   |                  sejtelmei levén aziránt, hogy ebből aligha az nem lesz,
1886 22   |                 ebből aligha az nem lesz, hogy őtet is végigfektetik a
1887 22   |               mosolygó pretenzióval jött, hogy ezúttal mindenki előtt kellemetessé
1888 22   |                azt mondta: "dacára annak, hogy..." ~- Hogy mer? ~- Nagy
1889 22   |                 dacára annak, hogy..." ~- Hogy mer? ~- Nagy dolgot akarok
1890 22   |             Bertalan úr meghatalmazottja, hogy elébbeni tiltakozásom csak
1891 22   |                  becsületes Aszályit csak hogy meg nem verték ezért a helyreigazításért.
1892 22   |              Nagyobb gondja volt most az, hogy hol találja meg a szép asszonyt
1893 22   |              előtt? Meglátják! ~Úgy tett, hogy az egyik markába fogva az
1894 22   |                volt. ~Meg akarta mutatni, hogy milyen nagy a becsületérzése! ~
1895 22   |                   mégis kitalálták sokan, hogy a tiltakozás visszahúzatása
1896 22   |                   az iránt kérdezősködni, hogy hát a hiányzó ötölnyi tér
1897 22   |               annál a nagy világosságnál, hogy őrá semmi sem ragyog. ~Katinka
1898 22   |               Valóban kezdte tapasztalni, hogy a kész nagy embereket többre
1899 22   |             szögletbe, s azt várta volna, hogy valaki menjen oda hozzá,
1900 22   |              hozzá, és kérdezze meg tőle, hogy miért van olyan kifordított
1901 22   |               szép hölgy arca; aki ígéri, hogy majd egyszer szeretni fog. ~
1902 22   |             keserű is, s úgy vette észre, hogy elrontotta vele a vágyát
1903 22   |                  fejét: úgy érezte magát, hogy nagyon rosszul van. ~S valami
1904 22   |         határozatlan vágy azt mondá neki, hogy ha ő abba az ismeretlen
1905 22   |                 alig tudott szóhoz jutni, hogy elmondja, miszerint a magyar
1906 22   |                  a függöny felgördültéig, hogy vendégeinek egyike sem tudott
1907 22   |                   Szemrehányás volt-e az, hogy íme, milyen jól megtartottad,
1908 22   |                   nagyanya kényszerített, hogy másfél éven túl csak egy
1909 22   |                 volt-e ez a szívdobbanás, hogy íme, összetalálkoztatok!
1910 22   |                  íme, összetalálkoztatok! Hogy kerülöd most ki őket? Hogy
1911 22   |                Hogy kerülöd most ki őket? Hogy óvod meg magadat, hogy velök
1912 22   |                    Hogy óvod meg magadat, hogy velök ne beszélj? Hogy vonod
1913 22   |                    hogy velök ne beszélj? Hogy vonod magadra amaz öreg
1914 22   |            szívdobbanás? ~Annyi bizonyos, hogy Kálmán igen vigasztaló gondolatnak
1915 22   |           vigasztaló gondolatnak találta, hogy a féloldalra dűlt fenyők
1916 22   |                  a színész, s úgy hiszem, hogy mint a gyilkos arca fénykép
1917 22   |                  mennyi elég a színpadon, hogy az akció művészet legyen:
1918 22   |                 közé. Előbbre furakodott, hogy jobban hallhassa a művésznőt. ~
1919 22   |                   szájára tette a markát, hogy még szuszogásával se zavarja
1920 22   |        hangtölcsért csinált a tenyeréből, hogy egy szavát se veszítse el
1921 22   |               művészi, oly elragadó volt, hogy a közönség meg volt bolondulva
1922 22   |                   fenyegetnek; sem azzal, hogy mit mondanak odalenn az
1923 22   |                  szép hölgyek, sem azzal, hogy mivel átkozódik odahaza
1924 22   |               Móric sima arca nem gátolá, hogy barátját összecsókolja,
1925 22   |                  jellemétől nem ütött el, hogy magyar barátját szívesen
1926 22   |               tették, s nem állhatta meg, hogy szemrehányásokat ne tegyen
1927 22   |              Tudtam én azt. Csak az kell, hogy Cilikét meglásd a színpadon,
1928 22   |                 forintot dobott ki azért, hogy itt játsszunk az ő statucióján.
1929 22   |            elkérezkedjél, mondd meg neki, hogy most Cilike parancsol veled.
1930 22   |                azt parancsolod Kálmánnak, hogy velünk maradjon, amíg el
1931 22   |                már tudatta a hercegnővel, hogy ki az; mert többször látta
1932 22   |                 beszélt is vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak valami
1933 22   |            ifjútól más választ, mint azt, hogy "valami távoli rokonom". ~-
1934 22   |                  lát és hall, s bizonyos, hogy mindent el fog árulni az
1935 22   |              bácsi megakad, kéri a súgót, hogy súgjon hamar; "elébb egyet
1936 22   |          nyelvtani botlással kockáztatom, hogy a Magyar Tudós Társaságból
1937 22   |                   már egyszer historikum, hogy a súgó azt mondta, hogy "
1938 22   |                   hogy a súgó azt mondta, hogy "elébb egyet iszok"; amiből
1939 22   |                 amiből azt kell sejtenem, hogy ennek a szónak két külön
1940 22   |                verbum deponens: "engedem, hogy igyam"; "iszok" - ez pedig
1941 22   |              verbum activom: "cselekszem, hogy igyam". - S a súgó cselekedte
1942 23   |                illett volna. Azt mondják, hogy kétszázezer forintba került.
1943 23   |                 azzal szokták fenyegetni, hogy "jól viseld magadat; mert
1944 23   |                  ha a nagynénéd megtudja, hogy gonoszkodol, még egy templomot
1945 23   |             úrhölgy azonban nem érte meg, hogy ájtatos építményét fölszenteltesse,
1946 23   |               amíg az út oly széles volt, hogy ketten mehettek egymás mellett,
1947 23   |                  Hát nem okosan tettük-e, hogy három nappal elébb nem haltunk
1948 23   |                  mikor egyszer meghallom, hogy N...n restauráció lesz:
1949 23   |              hadvezér a számításból: azt, hogy tisztújításkor minden ház
1950 23   |             foglalva vidéki nemesurakkal, hogy még csak egy kiadni való
1951 23   |                 de nagyobb fejvakarás az, hogy hol játsszunk. A vármegyeház
1952 23   |           tisztújítás alatt. S mondhatom, hogy soha becsületesebb, fidélisebb
1953 23   |              járást. Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor
1954 23   |              odaszelídülnek az erkölcsök, hogy még a gyerek is megtanul
1955 23   |                  a bolond báró azt hiszi, hogy ez a messze vidék az övé;
1956 23   |                 Pedig minek volt nevelve! Hogy se szellő, se emberszólás
1957 23   |                nem érte soha! Ó, hidd el, hogy nem az a boldogság, mindennap
1958 23   |                földéhes embert bántja az, hogy birtoka csak a láthatárig
1959 23   |                 is bírhatni. Koplal, csak hogy több földdel jóltarthassa
1960 23   |               csókoljátok meg egymást. ~S hogy jobban megfogadják szavát,
1961 23   |                   Mi természetesebb, mint hogy azt a dalt, mely akkor végigzengte
1962 23   |           publikum. ~- De ne felejtsd el, hogy csak "felsőbbek engedelmével"
1963 23   |                   alatt. Nem kérem tőled, hogy segíts. ~Cilike néma szemrehányással
1964 23   |                  földön: S mi azt hittük, hogy eltért tőlünk. Hogy elmaradt
1965 23   |               hittük, hogy eltért tőlünk. Hogy elmaradt a nagyurak szalonjaiban.
1966 23   |               jóstehető ereje bizonyítja, hogy oly művet alkotott, mely
1967 23   |             földén mindig első fog lenni, hogy csillagát még akkor is látni
1968 23   |               jósol. ~És amikor bizonyos, hogy a vele együtt élő nemzedéknek
1969 23   |                   amit neki nyújtani fog; hogy az egész világ, mely most
1970 23   |                 kár volt észre nem venni, hogy azok a körülcsoportosuló
1971 23   |                 Tégedet Isten csókja ért, hogy vezérvilága légy népednek
1972 23   |              eltagadod a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz
1973 23   |                neked itt ezen oltárkövön, hogy én tégedet megöllek. Ne
1974 23   |                volt ez. ~De jó szerencse, hogy egy prózai ember is volt
1975 23   |              oltárkövön álló társaságnak, hogy ideje lesz a hazatérésről
1976 23   |                     Érzi is azt az ember, hogy megázik, mikor az égben
1977 23   |              villám paskolta a sziklákat, hogy azok ordítottak és reszkettek,
1978 24   |                             LENN A FÖLDÖN~Hogy odalenn a földön mit végeztek
1979 24   |                 az új templomot reggel, s hogy játszották el az új bohózatot
1980 24   |                náluk nélkül, s valószínű, hogy őket sem igen kereste senki. ~
1981 24   |             Kálmántól nem kérdezte senki, hogy hát ő mért nem volt a táncban. ~
1982 24   |              Előkerültél? Már azt hittem, hogy megszöktél a primadonnámmal.
1983 24   |        hercegnőnek esküvel bizonyítottam, hogy Cilike testvéred. Ugye micsoda
1984 24   |             staféta, hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas fogatommal utolérlek. ~-
1985 24   |                  Kálmán föltette magában, hogy csak azért sem marad el. ~
1986 24   |                   mind megértette Kálmán, hogy neki előre kell menni sebespostával,
1987 24   |              esetleg szállást rendelni; s hogy a grófi család az éj fáradalmait
1988 24   |          tapasztalatokat abból a témából, hogy mit tesz stafétán utazni.
1989 24   |         könyörgött és káromkodott annyit, hogy annak a törlesztésére kellene
1990 24   |                 búcsú; hanem azt kivívta, hogy másnap estére bevergődött
1991 24   |                  földi számításból. ~Azt, hogy akkor éppen országos vásár
1992 24   |                  van első letelepedőkkel, hogy Noé bárkájában sokkal könnyebben
1993 24   |               minden házba benyitogatott. Hogy kinevették az indítványával! "
1994 24   |                   Debrecenbe. ~- De uram, hogy lehet ön oly kemény szívű? ~-
1995 24   |                 nagy sokadalomban keresi, hogy kinek panaszolja el a baját,
1996 24   |                   bunkójával a fültövére, hogy az ordítva futott el, s
1997 24   |                   le is kapta a kalapját, hogy elfogadja a belétett bankjegycsomagot;
1998 24   |             hajdani háziúr neve. Tudta ő, hogy ez csak tréfa. ~- Nem mindjárt? -
1999 24   |             személy" lévén. ~(Tudniillik, hogy Debrecen városának külső
2000 24   |                    Mák uram, mikor látta, hogy nem tréfa ez, futott a városházára