Fejezet

3001 37   |                bácsi csak kipattant vele, hogy miért akarja lerázni a nyakáról
3002 37   |             gonosz szenvedély ösztökélte, hogy Bálvándyékkal a homburgi
3003 37   |                   van, de szeretné látni, hogy miképpen játszik más. A
3004 37   |                   a grófnő is azt mondta, hogy ő is próbál szerencsét.
3005 37   |                    s úgy elhajtana innen, hogy soha többé nem látná őtet
3006 37   |               manővert csinálta Bálvándy, hogy négyszer rajta hagyta egymás
3007 37   |                  beseperte, s azt mondta, hogy ez vacsora előtt elég lesz. ~
3008 37   |                   ember bizonyosan tudná, hogy nyer; akkor nem volna olyan
3009 37   |                   azzal a meggyőződéssel, hogy Bálvándy reggelig szétrobbantja
3010 37   |               pedig elaludt, azt álmodta, hogy ő maga is nyakig ül az aranyban:
3011 37   |                  már nyert annyi aranyat, hogy az volt egy mázsa. ~- A
3012 37   |            torkában. Ez olyan nagy dolog, hogy egyszeri hallásra meg sem
3013 37   |                  volna meg? Azt csinálná, hogy borotválkozás előtt felszína
3014 37   |                 csomó burnótot az orrába, hogy mikor a nyakán van a borotva,
3015 37   |                  tolvajság volna! ~Persze hogy nem igaz egy szó sem az
3016 37   |              volna kérdezni más embertől, hogy igaz-e, amit a fiskális
3017 37   |                 meg volt felőle győződve, hogy Bálvándy hozza magával a
3018 37   |                 ennyi pénzt majd eldugni, hogy az úton el ne lopják? ~De
3019 37   |               egyúttal azt is tapasztalá, hogy a sánta fiskális mindenütt
3020 37   |                  van küldetve. ~Reménylé, hogy Párizsban majd csak nyomát
3021 37   |                  tetszett neki különösen, hogy a báró és a grófnő nem tesznek
3022 37   |                 hiszen törvénytudós volt, hogy ha az ember egy másik ismerős
3023 37   |                   két tanú aláírja magát, hogy az ő szeme láttára számlálták
3024 37   |               processzus vallja kárát; de hogy valaki Ázsia széléről idejöjjön
3025 37   |                 rá kellett szánnia magát, hogy egy bérkocsit fogadjon,
3026 37   |              fogadjon, s annak meghagyja, hogy erre az írásban mutatott
3027 37   |                aláírásokat, s azt mondta, hogy minden rendben van: aranyban
3028 37   |               Béni bácsi előrebocsátotta, hogy vele németül beszéljenek,
3029 37   |                aztán udvariasan felkérte, hogy szíveskedjék a váltóra ráírni
3030 37   |                keményen meghagyta a mama, hogy semminemű papirosnak alá
3031 37   |                már alig volt annyi pénze, hogy a fiákert kifizesse. Most
3032 37   |                Bálvándyt, s előadta neki, hogy micsoda veszedelemben van.
3033 37   |                   bácsi! ~Dehogy engedte, hogy Bálvándy az ő váltójára
3034 37   |             átadta azt a bárónak anélkül, hogy elvesztett volna belőle
3035 37   |               bácsinak más óhajtása, mint hogy vajha ő egyszer visszaszolgálhatná
3036 37   |              bácsi? De örült neki nagyon, hogy Bálvándyval egy papírra
3037 37   |                  Azt már megtanulta tőle, hogy az a váltóra írt "zsiró"
3038 37   |             dolgot, s beletelt két hónap, hogy az eszébe sem jutott. ~Ezt
3039 37   |               Csak az az egy feszélyezte, hogy ez a sánta fiskális mindenütt
3040 37   |              látott úr, s azt kérdi tőle, hogy van-e kedve azért, hogy
3041 37   |                   hogy van-e kedve azért, hogy ezt a hosszú cédulát megmutatja
3042 37   |              értett már annyit franciául, hogy ezt a dolgot semmiképpen
3043 37   |                 semmiképpen meg ne értse. Hogy ő fizessen hetvenötezer
3044 37   |         kellemetlen úr azt kérdezte tőle, hogy nem az ő névaláírása-e ez
3045 37   |               csak zsiró, ezt úgy hívják, hogy zsiró, én itten csak zsiró
3046 37   |               mosziő biztosítá Béni urat, hogy tudja ő ezt jól, de miután
3047 37   |                  s szörnyen vigyáztak rá, hogy meg ne ugorjék. ~- Hová
3048 37   |                 pedig elgondolta magában, hogy ezekből a párizsi börtönökből
3049 37   |                azon kezdte a könyörgését, hogy ne hagyja őt elveszni: akkor
3050 37   |                   akkor nem állhatta meg, hogy el ne kacagja magát, s azontúl
3051 37   |                      Hát azért, öreg fiú, hogy ha idekerülök, ne üljek
3052 37   |                 magamban, légy itt te is, hogy együtt elmulathassunk. No,
3053 37   |             Bálvándy -, ha vesszük észre, hogy baj van, egy éjjel leöljük
3054 37   |                   odaizentem a jegyzőhöz, hogy küldje ide a hitelezőmet.
3055 37   |                 elbámult, mikor meglátta, hogy a foglár egész pompás luncheont
3056 37   |                már egészen felteszi róla, hogy ez minden este el tud veszteni
3057 37   |                frankot. Így azután persze hogy a nagymogul maga is az adósok
3058 37   |             foglár jelenté kis idő múlva, hogy eljött az ügyvéd, aki az
3059 37   |            Biróczy pedig azon igyekezett, hogy saját magát kiszabadítsa
3060 37   |               fejét a kezébe, s várja el, hogy mit végezek én ezzel a másik
3061 37   |                  Röviden! Mennyibe kerül, hogy innen kiszabaduljak rögtön? ~(-
3062 37   |              hitelező? ~- Egy asszony. ~- Hogy híják? ~- Sátory Csollán
3063 37   |                   juxot csináltam belőle, hogy akkor itt hagyjam a faképnél,
3064 37   |                   ez így volt kicsinálva, hogy ön utánam járjon, a váltóimat
3065 37   |                   édes mama, ha megtudja, hogy a fia tömlöcbe került, idegen
3066 37   |                szóljon neki semmit arról, hogy hol vagyok. Vigyenek haza,
3067 37   |                  a köhögés és prüsszögés, hogy nem tudott tovább beszélni. ~
3068 37   |                diadaltól, mikor megtudta, hogy terve milyen tökéletesen
3069 37   |                   ő Bálvándyt jól, tudta, hogy az vesztegetni fog, adósságokba
3070 37   |          keveredik; bizonyos volt felőle, hogy mézesheteibe egy ilyen tréfás
3071 37   |              gondolta magában: "én tudom, hogy ki az a másik". ~Biróczyval
3072 37   |             grófnő is. ~Katinka megtudta, hogy a grófnő keservesen kikelt
3073 37   |                 előre megmondhatta volna, hogy mit fog az öreg Decséry
3074 37   |                  nagy szerencsétlenségét, hogy nászútjáról egyedül kellett
3075 37   |                   volt képes megindítani, hogy pénzesládáját megnyissa
3076 37   |                     Csak most tudták meg, hogy Dorothea már asszony. Jaj
3077 37   |                  aztán elmondta őszintén, hogy unokája szenved, mert férjének
3078 37   |                földműves pedig azt hitte, hogy a világon minden ember oda
3079 37   |                  is képzelt egyebet, mint hogy Dorothea Kálmánhoz ment
3080 37   |                 biztosítá az úrhölgyeket, hogy a legjobb helyre jöttek
3081 37   |                   A felesége is biztatta, hogy bizony csak adjon, amennyit
3082 37   |                paraszt módra panaszkodni, hogy nincs ára semminek, nem
3083 37   |                  az kerekedett ki belőle, hogy neki magának is kölcsön
3084 37   |                úrhölgyek? Annyi bizonyos, hogy üres kézzel tértek vissza
3085 37   |                mikor azt a szót hallotta, hogy a kölcsönveendő pénz egy,
3086 37   |               valakitől pénzt kiénekelni, hogy majd az ő pénzével egy második
3087 37   |          kielégíttetni; sohasem tudhatja, hogy akad-e majd egy harmadik
3088 37   |               voltak adva, semmi kilátás, hogy három-négy hónapnál hamarább
3089 37   |            nagyasszony elbúsulja magát, s hogy Béni fiát hazakapja, kifizeti
3090 37   |                rajtarontott, s követelte, hogy hova tette az ő fiát, még
3091 37   |                   melyben meghagyja neki, hogy eressze Bénit a maga esze
3092 37   |        domíniumnak az ára. ~- Azt hiszem, hogy ha a nagyasszony a garmadi
3093 37   |                erre a jó tanácsra: tudta, hogy csupa keserű gúny van abban.
3094 37   |     szerelmesleveleket, amikben könyörög, hogy szabadítsa ki őtet e siralmas
3095 37   |                 Bálvándy. ~Hanem azontúl, hogy visszaérkezett, mindig nagyon
3096 38   |                   partőr és a csillagok), hogy botorkál hosszú zilált sorban
3097 38   |                   múlva) nem tudja senki, hogy ők itt jártak. ~És mégis
3098 38   |                  a keserves péntek napot, hogy mint egy tolvajbanda, mely
3099 38   |          becsületünket foldozni bandukol, hogy új lelkesedéssel léphessenek
3100 38   |                bizonyságot tegyenek róla, hogy még "él a magyar". ~És mily
3101 38   |               sajnálta; ez volt az érzés. Hogy kell ilyen szép tehetségeknek
3102 38   |                 És volt tehetségük hozzá, hogy bármely más nemzet nyelvén
3103 38   |                 színlapjaikon olvasható, "hogy lássa a világ, mit tud a
3104 38   |                 világ, mit tud a magyar"; hogy játszottak Pécsett németül,
3105 38   |                  az illetők természetesen hogy kaptak. Az bizony éppen
3106 38   |                 az előadás után ahelyett, hogy az ember nekiindulna bujdosni
3107 38   |                   keresni az üres fiókot, hogy kerül-e ki még belőle valami
3108 38   |                 de Cilike annak is örült, hogy odajár: az tisztes társaság;
3109 38   |               egészen megnyugodott abban, hogy majd egyedül fog hazamenni
3110 38   |                 amire Kálmán azt felelte, hogy ha lehet, elmegy. ~De hát
3111 38   |               lehetett. ~Mert az történt, hogy az idő erős déli szél mellett
3112 38   |            felporhanyítá; amiből az lett, hogy mikor Cilike az előadás
3113 38   |                színházi szolgát felkérte, hogy a kosárba kötött ruháit
3114 38   |               Budára, az kereken kimondá, hogy ő biz az apja üdvösségéért
3115 38   |                    Cilikét magára hagyva, hogy keressen, ahol akar magának
3116 38   |                 azt a tanácsot adta neki, hogy legjobb lesz, ha ő is utánuk
3117 38   |                   bérkocsija még itt vár. Hogy is menne ily cudar időben
3118 38   |              vertek; és ő el volt szánva, hogy egyedül is átmegy Budára.
3119 38   |              vihar, a rémek? ~Nekiindult, hogy megy haza egyedül. ~Mikor
3120 38   |                      Megvártalak. Tudtam, hogy senki sem lesz, aki hazakísérjen
3121 38   |               Kálmán karját, hozzásimult, hogy egy esernyő alatt jobban
3122 38   |              rebegett neki valami olyast, hogy "áldjon meg az Isten!",
3123 38   |                partőr figyelmezteté őket, hogy a jégen járni már életveszélyes
3124 38   |                dolog; minden órán várják, hogy megindul. ~- Nekem át kell
3125 38   |                  sietségben az a jó volt, hogy a rájuk fagyott öltöny ismét
3126 38   |                pesti parton adott irányt, hogy merre menjen. Kettős oka
3127 38   |                  ágyúlövés, annak jeléül, hogy itt is kezd indulni a jég. ~
3128 38   |             érkezőt, s nem kérdezte tőle, hogy hol késett olyan sokáig. ~-
3129 38   |               vigyorgást Aszályi pofáján, hogy nem tudott menekülni attól
3130 38   |            menekülni attól a gondolattól, hogy őneki ezt a vigyorgást onnan
3131 38   |                  cimbora sajnálta nagyon, hogy Bálvándy mért nincs itten
3132 38   |                  s hunyorgatással jelezé, hogy ő meg is tudná nevezni azt
3133 38   |             helyet. ~Kálmán azt gondolta, hogy mindez az ő bosszantására
3134 38   |              vette. ~Ő csak arra gondolt, hogy milyen jó volt neki a jégen
3135 38   |                 azt felelte rá: ugyan jó, hogy mi nem vagyunk rajta. ~De
3136 38   |                  a jégen keresztülfutott, hogy kisgyermekénél lehessen,
3137 38   |                unszolni kezdé Bányaváryt; hogy énekeljen el valami szép
3138 38   |                Valaki elhíresztelte róla, hogy mellbeteg. ~A reggel is
3139 38   |           Katinkának az az ötlete támadt, hogy ki kellene kocsikázni a
3140 38   |                jutott valakinek előhozni, hogy az a Bálvándy mért nincs
3141 38   |                 tette kedves vendégeinek, hogy mármost őmiatta mindannyian
3142 38   |           találkozott Bálvándyval. Azért, hogy kedvesét nőül vette, nem
3143 38   |                   nem tudtam semmit róla, hogy Csollánnénál társaság van;
3144 39   |              lehetett leginkább megtudni, hogy a Csigában hónapos retket
3145 39   |               között csak az a különbség, hogy akkoriban itt volt a fővárosi
3146 39   |                 tudósnak. Megrótták érte, hogy olyan sokat dolgozik. A
3147 39   |                  gyönyörét találta abban, hogy az legyen. ~A Csiga rendes
3148 39   |           elsőbbiről mindenki azt mondja, hogy haszontalan ember; "nekem
3149 39   |             magának Kálmánnak is feltűnt, hogy amint ő belép a pályatársak
3150 39   |             hátrafelé. ~Nem állhatta meg, hogy meg ne szólítsa emiatt Biróczyt. ~-
3151 39   |             Biróczyt. ~- Hogyan lehet az, hogy amint én ide belépek, az
3152 39   |                   okát? Már régen vártam, hogy ezt kérdezd - mondta Biróczy. -
3153 39   |          szögletbe. ~Kálmán azon idő óta, hogy Biróczy elvállalta nagyanyjának
3154 39   |               arcvonással is azt mutatni, hogy őrá vagyonának elvesztése
3155 39   |               Csollánnénál. Emlékszel rá, hogy valaki fölemlítette akkor,
3156 39   |           Emlékezem. ~- No, hát tudd meg, hogy attól fogva mostanáig ez
3157 39   |                 barátunk" azt híreszteli, hogy báró Bálvándy azon az éjszakán,
3158 39   |               hangja. - Ön azt állította, hogy azon az éjszakán, melyen
3159 39   |                  Csollánné bérkocsijában, hogy Bányavárynét elvigyem az
3160 39   |              csattanós, igazságos pofont, hogy az éppen elég volt utolsó
3161 39   |             szemeivel akarna meggyőződni, hogy csakugyan pirosabb-e az
3162 39   |                 jutott eszébe dühösködni, hogy "ez vért kíván!" - mikor
3163 39   |              mikor már meggyőződött róla, hogy Jenőy felcsapta a kalapját
3164 39   |                  Akkor aztán körülnézett, hogy kit válasszon a társaságból
3165 39   |                  akképpen bizonyítván be, hogy az egész világ a magyaroktól
3166 39   |              Aszályi azzal a felhívással, hogy legyen őneki a véres bosszú
3167 39   |                tudós csak annyit mondott, hogy "Nabukodonozor". - Ami tudvalevőleg
3168 39   |                   kellett utána kiabálni, hogy várja meg. Kálmán aztán
3169 39   |                   bevárta. ~- Jól tettem, hogy egy pofont adtam neki? -
3170 39   |             Segéded? Csak nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra
3171 39   |              egynek sem fog eszébe jutni, hogy a kapott sebet látni akarja.
3172 39   |            fickóról. Hanem kérdezzük azt, hogy miért híresztelte ő ezt
3173 39   |         körülményeket. A fickó jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat
3174 39   |          beszéljünk. A fickó tehát tudta, hogy te voltál a kísérő, és mégis
3175 39   |           híresztelé pedig olyan nyíltan, hogy várnia kellett, hogy az
3176 39   |             nyíltan, hogy várnia kellett, hogy az neked is füledbe megy.
3177 39   |           lehetett arról az egy pofonról, hogy akár öt forintot vehetett
3178 39   |             érdeked van neked e dologban, hogy beleártod magadat? ~- Érdekem?
3179 39   |                  Hiszen én magam mondtam, hogy érdek nélkül semmi sem történik
3180 39   |                nem szólsz vele, meglehet, hogy aztán sohasem beszélsz vele
3181 39   |                kellett értenie Kálmánnak, hogy ki "az az asszony?" ~"Csollánné?" ~
3182 39   |              kezeit -, aki örültem annak, hogy kigyógyítottam őt egyik
3183 39   |                   rágalmat elhíresztelni, hogy ő Bálvándy kedvese; hogy
3184 39   |                  hogy ő Bálvándy kedvese; hogy a férj annál jobban elidegenedjék
3185 39   |               kényszerítve a vonagló nőt, hogy üljön melléje és tegye forró
3186 39   |             elmondta, fölfedezte előttem, hogy a csábító meghívások amaz
3187 39   |                 külföldi színigazgatóval, hogy az Bányavárynak nagyszerű
3188 39   |         letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt védencnője érdekében
3189 39   |               azután Kálmánon volt a sor, hogy elkezdjen zokogni, ahogy
3190 39   |                haza. S minek ment haza? ~"Hogy mit teszek? - Azt nem tudom.
3191 39   |                  De kit? - Talán magamat, hogy olyan bolond voltam, hogy
3192 39   |                 hogy olyan bolond voltam, hogy éppen én vittem őt azon
3193 39   |              szíven lőni." ~Azt gondolta, hogy a szép asszonynak fog levelet
3194 39   |          kegyetlen, rossz-szívű démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen
3195 39   |               oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket élve eltemessen;
3196 39   |                 Mire nem tanácsolnál még? Hogy felfokozzam ennek az asszonynak
3197 39   |           asszonynak a gyönyörét azáltal, hogy az áldozatnak kínordítását
3198 39   |                  rájuk, észrevette volna, hogy minden ember bizonyos respektussal
3199 39   |            ellenségen vett diadalt. Aztán hogy tódítják! Hányat bukfencezett
3200 39   |         bukfencezett utána a feltisztelt? Hogy esett az asztal alá? ~Annálfogva
3201 39   |            Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy ott fogja találni Bányaváryt. ~
3202 39   |                Annálfogva most nem tudta, hogy milyen képpel fogadja kedves
3203 39   |                   a színész, és sejtette, hogy mi következik most. ~- Te
3204 39   |             Borcsay! Én ma megtudtam azt; hogy te el akarod hagyni nődet,
3205 39   |                 egy nagyobb hazáért. Azt, hogy nődhöz hűtlen lettél, végezd
3206 39   |                 van szíved - hanem azért, hogy nemzeted ügyéhez hűtlen
3207 39   |             Mondhatnám ugyan mentségemre, hogy elkeserített a nőm hűtlenségéről
3208 39   |               fickó, aki e percig voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl
3209 39   |                    Borcsay! Ráemlékezzél, hogy amit most teszünk, az nem
3210 39   |                  majd ide s tova betelik; hogy tizenkét év lejártával találkozunk
3211 39   |                kívánsz még tőlem? ~- Azt, hogy engemet felejts el! ~Azzal
3212 39   |             Elhagyta a színházat, anélkül hogy visszanézett volna rá. ~
3213 39   |              rögtön tudatta társaságával, hogy ma lesz utolsó előadásuk
3214 39   |                  át nejéhez. Hozzálátott, hogy segítsen neki a málházásban;
3215 39   |               szívének. Ha eszébe jutott, hogy mennyire megbántotta angyali
3216 39   |                  Estig azt hitte magáról, hogy egészen ki van már békülve
3217 39   |               békülve saját jobb felével, hogy Cilikét boldoggá tette,
3218 39   |                   tette. ~Ha tudta volna, hogy ez a szerződés a szép asszony
3219 39   |                  hazafiúi önfeláldozását, hogy eljárt három óráig mulatni
3220 39   |              férfiak pedig hátramaradtak, hogy még egy búcsúpoharat ürítsenek
3221 39   |                     Cilike is helyeselte, hogy Bányaváry is menjen a társasággal;
3222 39   |                Bányaváry erősen esküdött, hogy éjfélen túl nem fog maradni. ~
3223 39   |                   már legjobban a férjét, hogy mulasson, ameddig tetszik,
3224 39   |                  asszony! Már örült neki, hogy a férje "csak" iszik. ~No
3225 39   |                  ha ő egyszer megfogadta, hogy nem fog inni egyebet, mint
3226 39   |                meg is tartja. Igaz ugyan, hogy a teát olyan erősen megrumozva
3227 39   |                   megrumozva szokta inni, hogy az bizony puncsnak is beillett;
3228 39   |                 csak az az egy baja volt, hogy reggel mást érzett, este
3229 39   |                   akkor az jutott eszébe, hogy haj, mennyivel zamatosabb
3230 39   |                   az óráját, úgy találta, hogy éjfél felé közeledik az
3231 39   |                  eszébe juttatta magának, hogy mit ígért Cilikének: hogy
3232 39   |                 hogy mit ígért Cilikének: hogy éjfélre hazakerül. Azért
3233 39   |                 az, mikor az ember tudja, hogy ebben az órában reá két
3234 39   |                 helyről elmaradni. ~Igaz, hogy a feleség is derék asszony,
3235 39   |          feleségét tiszteli, és azon van, hogy keserűséget ne okozzon neki,
3236 39   |                volt; ki meri azt mondani, hogy nem volt bölcs? Csalás,
3237 39   |                  lenne. Amit megfogadtam, hogy Pestről elmegyek, azt megtartom;
3238 39   |                  elmegyek, azt megtartom; hogy Cilivel maradok, magyar
3239 39   |                  szóval sem fogadtam meg, hogy a bűbájos hölggyel többé
3240 39   |             utcában, emlékezni fogunk rá, hogy az abban az időben még csupa
3241 39   |                     mondta neki. - Tudja, hogy én milyen rossz alvó vagyok.
3242 39   |                  odabenn azt mondta neki, hogy de bizony mégis legalább
3243 39   |             kenyérrel élni." ~Tudni való, hogy minden ember két emberből
3244 39   |                  másik. Az a kérdés csak, hogy a legutolsó fordulónál a
3245 39   |              uralkodni, s gondja lesz rá, hogy a rossz embert keserű lelkiismeret-mardosásokkal
3246 39   |               Csuka Feri minden előleges "hogy volt, mint volt?" nélkül
3247 39   |               vágott vele egyet a fejére, hogy kalapborda, gitárborda mind
3248 39   |                  azzal a zengő műszerrel, hogy annak minden húrja lepattant
3249 39   |                   vett ki a félhomályban, hogy itt van egy borotvált képű
3250 39   |             bosszúval. Azt hitte szentül, hogy most az egész Csittvári
3251 39   |                 nem várt kevesebbet, mint hogy az utcaszegleten meg Barkó
3252 39   |             Kínából hozott bambusznáddal, hogy minden keleti nyelven jajgathat
3253 39   |                  vele. ~És eszébe jutott, hogy mindaz a siker, amit annyi
3254 39   |                 az alvó arcot. Azt hitte, hogy a gitár utánajött láthatatlan
3255 40   |               Kegyébe akar fogadni ismét, hogy Bányaváriéktól így és ily
3256 40   |               engem, húgomat, Bányaváryt, hogy így elszakadjunk még a helytől
3257 40   |                   valaha találkozhatnánk, hogy még a kívánság is kihaljon
3258 40   |                   amit én. Én elképzelem, hogy nagyanyám mit akar nekem
3259 40   |                 nemzetet keresem. Hiszed, hogy most egy falusi tekintetes
3260 40   |              ijedünk vissza tőle. Tudjuk, hogy nélkülözés, nyomor vár ránk,
3261 40   |              nélkülözés, nyomor vár ránk, hogy a siker, a jutalom jeltelen
3262 40   |                   találni; és tudjuk jól, hogy össze kell roskadnunk alatta.
3263 40   |               hívsz, meg kellene őrülnöm. Hogy én most adjam át magamat
3264 40   |                   volna, ha az nem üldöz, hogy holnapra kenyér kell! A
3265 40   |                  senkit és semmit. Lehet, hogy szenvedek, lehet, hogy szegény
3266 40   |                    hogy szenvedek, lehet, hogy szegény vagyok; de a természet
3267 40   |                   természet olyan gondos, hogy a mellbeteget megfosztja
3268 40   |              megfosztja attól a tudattól, hogy melle romlott, s az írót
3269 40   |            romlott, s az írót a tudattól, hogy szegény. Bajtárs! Eredj
3270 40   |                  Korcza úrra, rimánkodni, hogy már csak mégis vegye vissza
3271 40   |                    amiért megakadályozta, hogy Bányaváry miatt vagyonát
3272 40   |                   bérbe fogadta Aszályit, hogy mint a kullancs, mint a
3273 40   |                bele Kálmánba. Segélyezte, hogy egy lapot adjon ki (ez volt
3274 40   |                   mellékfeladata mellett, hogy a léhaságot, ürességet,
3275 40   |                  az volt a főkötelessége, hogy mindent, amit Kálmán bárhova
3276 40   |               kiadó nélkül! Jó szerencse, hogy egy áldott nyomdász vállalkozott
3277 40   |                   előfizető jelentkezett. Hogy is lehetett volna kívánni,
3278 40   |                   lehetett volna kívánni, hogy olyan folyóiratnak nagy
3279 40   |       felfedezéssel lepte meg a nyomdász, hogy nemhogy haszon maradt volna
3280 40   |       költségvetésből, ami akként támadt, hogy egy dolgot kifeledtek az
3281 40   |           előleges budgetből, tudniillik, hogy amit cenzor úr őméltósága
3282 40   |                  azon körülménynél fogva, hogy a múlt ősz nagyon esős volt,
3283 40   |          angáriával, s kezdte megtanulni, hogy az ugyan nagyon elősegíti
3284 40   |                   is nyomja, s azt tudja, hogy amit most erre az üres papírra
3285 40   |             Szabad volna-e önt felkérnem, hogy fessen le engemet - illő
3286 40   |       foglalkoznak irodalmi munkássággal: hogy egy-egy időre úgy megutálja
3287 40   |                 megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli. ~Egy éppen
3288 40   |             azután úgy tapasztalá Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az ember
3289 40   |           ezüstgombos magyar dolmányában, hogy szinte megszólalt. A vén
3290 40   |                  drágalátos arcot; persze hogy egy akkora darab a szájához
3291 40   |                   műhelyében az arcképet, hogy láthassa minden ember, aki
3292 40   |              Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven forintba. Kegyes célokra
3293 40   |                 mondta az ötven forintra, hogy az még nem is sok. - Hol
3294 40   |              kérdte másodszor Wasztlitól, hogy tréfál-e, mert attól tartott,
3295 40   |             tréfál-e, mert attól tartott, hogy meg találja Wasztlit verni;
3296 40   |               Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az úr olyan piktor, aki
3297 40   |               vadembernek? Annak köszönd; hogy nincs itt a szobában a fordítófa,
3298 40   |                   De hisz ön maga mondta, hogy addig nem lesz belőlünk
3299 40   |           szorítva ez emlékeztetés által, hogy ki kellett fordítania keble
3300 40   |           dolgozom többet naponkint, mint hogy engemet az irigyeink azzal
3301 40   |              irigyeink azzal gúnyoljanak, hogy "Ahol van ni! A ti nagy
3302 40   |               beszéltetni a csizmadiától, hogy tájképeket fessen. ~Két
3303 40   |               Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek; de eszébe jutott
3304 40   |              csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy nagy hibájuk a képeknek:
3305 40   |                   hibájuk a képeknek: az, hogy a közönség nem érti meg
3306 40   |                 mikor meglátta a képeket. Hogy hát micsoda ez? Egy sík
3307 40   |                   a vár tornyában órának, hogy oda igazi órát lehessen
3308 40   |                   ott kell nála dolgozni, hogy meg ne lássák; mert azokat
3309 40   |           kifakadásra. Nem tetszett neki, hogy az ő mesterségét mint utolsó
3310 40   |                   rajzónt, s hozzáfogott, hogy egy olyan muzsikáló órához
3311 40   |           helyretette a lábát, azt mondá, hogy ez veszedelmes ficam: egy
3312 40   |                   szolnoki vásár anélkül, hogy Tseresnyés uram csizmái
3313 40   |               cseléd egy nap azt jelenté, hogy az egyetlen utolsó legény
3314 40   |                    másik nap azt jelenté, hogy Jenőy tensur nem akar többé
3315 40   |               inni ebéd után, azt mondja, hogy az nem jót tesz a mellének.
3316 40   |                 mellének. Pedig bizonyos, hogy csak ez tartja benne a lelket,
3317 40   |                   nem szükséges az a szó, hogy "pedig". Mert az kötszó,
3318 40   |              magának; azt szedegette elő, hogy se gazda, se vendég ne vegye
3319 40   |                   Haj, de úgy tapasztalá, hogy amíg ő késedelmezett, azalatt
3320 40   |                   felmázolni. Igaz ugyan, hogy a vadembernek mind a két
3321 40   |                 Szomorúan fordult vissza: Hogy még a festett vadember is
3322 40   |               akkor kezdé magában érezni, hogy mi az az ember, aki már
3323 40   |                 vannak, aki érzi magában, hogy lángész lakja szívét, agya
3324 40   |                 uram mintha érezte volna, hogy Kálmán miben töri a fejét;
3325 40   |               hagyta magát lebeszéltetni, hogy kis hálófülkéjéből ki ne
3326 40   |                 sem jönnek már. ~Azért is hogy jönnek! Éppen most dörömböz
3327 40   |                 odább szalad." ~Azért is, hogy nem pajkos suhanc, mert
3328 40   |                   mind a nyakamon maradt, hogy nem vihettem a vásárra. ~-
3329 40   |                  nem vett mástól csizmát, hogy engem a szolnoki vásáron
3330 40   |                vásáron nem talált? ~- Már hogy vettem volna? Mikor harminc
3331 40   |                  Tudomány az, pedig nagy: hogy olyan legyen a csizma, mintha
3332 40   |                   járjon benne egész nap, hogy meg ne érezze. Azt mondják,
3333 40   |                   ne érezze. Azt mondják, hogy a csizma csak csizma! Dehogy
3334 40   |                   hol a talpa görbül meg, hogy úgy jár benne az ember,
3335 40   |                 oldala, s aki azt akarja, hogy fel ne törje a talpát, a
3336 40   |                   jövetelét még azzal is, hogy valami háromszáz mázsa gyapjúcskát
3337 40   |                   lábának már semmi baja. Hogy bolonddá tette a borbély!
3338 40   |                Tseresnyés uram megjegyzé, hogy most a tisztaszoba ki van
3339 40   |                 megvenné őket. ~- Teszem, hogy én is megvehetném azokat,
3340 40   |                   sok. Megadom érte. Hej, hogy megörül neki az anyjuk. ~
3341 40   |                   uram meggyőződött róla, hogy: de már ez nem tréfa. ~-
3342 40   |                  majd megérti. Az a hiba, hogy ezen a képen a házam ajtaja
3343 40   |                   megmondani a piktornak, hogy annak a háznak az ajtaja
3344 40   |               tehát leültette a vendégét, hogy várja meg az ebédet s a
3345 40   |             ebédet s a piktor hazatértét. Hogy az idő unalmassá ne váljék,
3346 40   |                dolgába került lebeszélni, hogy a palétára kinyomott olajfestékeket
3347 40   |                   a másik. Tetszett neki, hogy a versek olyan szépek, hogy
3348 40   |               hogy a versek olyan szépek, hogy mindenki megérti, s a próza
3349 40   |                   meg nem engedték volna, hogy az ő hazatérte előtt tálaltassék
3350 40   |                 vendég azon vették észre, hogy beesteledett. S ők jóllaktak
3351 40   |                   S ők jóllaktak anélkül, hogy az ebédet felhozták volna. ~
3352 40   |           elhálálkodik, s szeretné tudni, hogy mivel tartozik! Semmivel
3353 40   |                 beszáll, arra a kérdésre, hogy mivel tartozik, a markába
3354 40   |                   ne felejtse megmondani, hogy hiba van a képen: az én
3355 40   |            piktornál. Én ugyan nem tudom, hogy ő ki légyen, nem is gyaníthatom,
3356 40   |                   ki az utcaajtóba lesni, hogy jön-e már; mert az nem jön. ~
3357 40   |            melyben lakik. Nem jut eszébe, hogy délelőtt van-e vagy délután,
3358 40   |                   a sötétség mondja neki, hogy este van. ~Az utcaajtó be
3359 40   |               mint aki tudja már magáról, hogy ő semmi sem már többé, csak