Fejezet

   1 Kort |               higgadtak a tanácskozmányaik, s legillendőbb hangon fogalmazvák
   2 Kort |                    az egész kongregációval, s ha tette, válogatott stílusával
   3 Kort |                     szép üldözőhöz fordult, s attól meg is nyerte a szabadságát,
   4 Kort |                  háladatosság kifejezésére, s nemcsak a pénzt, hanem más,
   5 Kort |                     sietett neki lefizetni, s sokkal inkább igyekezett
   6 Kort |                 magát utána feljegyeztetni, s a retorika minden eszközeivel
   7 Kort |                   jelenjen meg ** megyében, s segítsen a józan pártot
   8 Kort |                 felhívásnak eleget is tett, s a nagyasszony kíséretében
   9 Kort |                   az ő tanácsát is kikérik, s okos dolognak tartják azt,
  10 Kort |                    a világ előtt tanúsítsa, s erre egy igen jó alkalom
  11 Kort |                    a főispánok kíséretében, s a nyerendő ovációkban az
  12 Kort |               forintba, mint egy krajcárba; s miután a püspökök már akkor
  13 Kort |                     klasszikus ollója alól, s hozzá ezüstös csójtárt a
  14 Kort |                     a helybeli tiszteletes, s Béni bácsi tanulta azt éjjel-nappal,
  15 Kort |                   tanulta azt éjjel-nappal, s egyszer-egyszer már volt
  16 Kort |                     ló, vagy a diák dikció; s eleven sejtelme volt róla,
  17 Kort |           kocsijához, akit midőn meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan
  18 Kort |                 jelt a kocsisnak indulásra, s azzal robogott hintó és
  19 Kort |                  érte utol, még András sem: s ennélfogva hamarább hazaért,
  20 Kort |            keresztülbukott a lónak a fején, s így fél ló hosszával megelőzte
  21 Kort |                  mely ezúttal, gyalog lévén s fogván a két fülét, az olvasáskor
  22 Kort |                    ahogy Béni bácsi ígérte; s e lakoma alatt Béni bácsi,
  23 Kort |                nézték olyan kegyes szemmel, s a megye székvárosában mindenki
  24 Kort |                minden ember ismeri egymást; s az inast és diákot hamar
  25 Kort |                 Bálvándy szedte őket össze, s vitte magával a harmadik
  26 Kort |          Bálvándyhoz, mikor a városba ment, s ott ebédelt az asztalánál,
  27 Kort |                 bundaszagú eredetiségekkel, s a kölcsönös tréfálásnak
  28 Kort |                    a lovaikat az istállóba; s aztán bementek Bertihez
  29 Kort |                  hogy ez csak valami tréfa; s szétnéztek a háznál, hogy
  30 Kort |          küldöttségeit; amint beesteledett, s minden tisztességes ember
  31 Kort |               főispánt megilleti az időzés: s azok között a pokol még
  32 Kort |                     legilledelmesebb hely. ~S újra rárivallják nagy röhögés
  33 Kort |                   biztost küldtek a fejére, s a székvárosban történt hallatlan
  34 Kort |                  perduellis botrány okozói, s ki volt annak a vezetője. ~"
  35 Kort |                Decsérynek macskazenét adni, s Csollán Bertit csukatni
  36 Kort |                    folytonos ünnepély volt, s az ünnepélyek társalgási
  37 Kort |                     a politikai események. ~S e dinomdánomnál, hol a mulatság
  38 Kort |                Dorothea bálványozta atyját, s azt a legtökéletesebb embernek
  39 Kort |                 Decséry igen jó ember volt, s Dorothea nem emlékezett
  40 Kort |                   tegye, pedig divat volna, s publikumot csinálna vele
  41 Kort |                  Erdélybe óhajtok menni. ~- S meddig óhajt ott maradni? ~-
  42 Kort |             protestánsokká kell lennünk. ~- S ez öntől nagy áldozat lesz;
  43 Kort |                 levő alakot lát őrajta túl; s ha olyan közel lépett hozzá,
  44 Kort |                nőnek az elhagyott szeretőé, s ezek a gondolatok kinn ülnek
  45 Kort |                  volt már az összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt
  46 Kort |                     oly férjjel, aki atyját s az egész Decséry családot
  47 Kort |                protestáns úrhoz mehet nőül; s így örökre el van veszve
  48 Kort |                    a politikai bukásnál is. S el kell tűrni, nem lehetett
  49 Kort |                  nem mehet, mint katholika; s ez örömtelen ifjúság lesz
  50 Kort |                Bálvándyhoz vitt hozományul, s amit az vissza tartozott
  51 Korr |                    Pesthez közelebb legyen. S onnan aztán az emlékezetes
  52 Korr |            határőrök fogták körül kocsiját, s azt mondták, hogy szálljon
  53 Korr |                annak, aki szeme közé nevet, s átlép azon, aki dacol vele:
  54 Korr |             áldomással búcsút vettek tőlük, s útnak eresztették. ~Első
  55 Korr |                     bitangmarhák rekeszébe, s hivatalosan tudtokra adák,
  56 Korr |                    arccal osztá parancsait, s a városi orvos egy nagy
  57 Korr |                  benne egy adag Coriolanus; s miként Cajus Marcus Corioliban,
  58 Korr |                 akként rántott ő is kardot, s kivont szablyával rohant
  59 Korr |                  meg ne szúrja benne magát, s így Bányaváry vitézül elfoglalta
  60 Korr |                felnyitotta karavánja előtt, s diadallal vezette azt be
  61 Korr |                  nevetésre vették a dolgot, s azt mondták, hogy csak tréfáltak
  62 Korr |             dúskáltak a drága sok dinnyében s gyümölcsben, amit más halandó
  63 Korr |                   félig kinyitotta az ajtót s a küszöbben megállva, egy
  64 Korr |                    csak ránézett az arcára, s azzal a háta mögött tintával,
  65 Korr |                 mulattatni tudó színészeket s a mindkettőben kitűnő katonatiszteket.
  66 Korr |                   is kivonatott a városból, s a tisztek is eltűntek. Áthelyezték
  67 Korr |                    a még fertelmesebb majom s a legfertelmesebb Aszályi.
  68 Korr |             megjelent mindennap Katinkánál, s hízelgett a háziasszonynak,
  69 Korr |                  tollát kitépte a csőrével, s mint egy kopasztott lidérc
  70 Korr |                    nejétől. ~Még egy lépés, s egészen közel lehetnek egymáshoz. ~
  71 Korr |                    mint egykori szerelmének s fogságból kiszabadítójának
  72 Korr |                  kolna udvarára megérkezik, s az eléje siető ispánnak
  73 Korr |               levetkőztetik tetőtül talpig, s egy kád vízbe ott a kolna
  74 Korr |                   gondolja magában Aszályi, s elkezd görögül könyörögni
  75 Korr |                     és fenyőmagot hintenek, s Aszályit úgy felfüstölik
  76 Korr |                   illatoznak az otkolontul, s akkor azt mondják neki,
  77 Korr |                     a komornyik felszakítá, s Aszályi egyfelől egy csípővassal,
  78 Korr |                     akit éppen a hideg lel. S akit éppen a szép madonnaarctól
  79 Korr |                  madonnaarctól lel a hideg; s aki a világélvező szép delnőt
  80 Korr |                  már olyan nagyon ismeri! - S méghozzá az általános kedélytelenség,
  81 Korr |                     ha visszagondolt rájuk, s untatá amazoknak a ragyogása.
  82 Korr |                   midőn végképpen elveszté, s éppen oly mértékben fanyalodott
  83 Korr |               Magyaráti pincéje híres volt, s Aszályi nem volt idegen
  84 Korr |              svalizsértisztek társaságában, s hogy a kolera hírére hogy
  85 Korr |                     futott szét valamennyi; s hogy unja most magát a szép
  86 Korr |                 Énhozzám? - hebegé Aszályi, s letette az ajkához emelt
  87 Korr |                   zsebéből Katinka levelét, s a többit eltakarva, csak
  88 Korr |             haragszik meg semmiért! Hahaha! S arra én lennék éppen jó,
  89 Korr |                ruháit, feltette a szekérre, s elszállítatta vissza Aradra,
  90 Korr |                kipárolgott a fejéből a bor, s akkor kezdett el csak gondolkozni
  91 Korr |                 szabad szellemű úrhölgynek, s az, amit zsebében visz,
  92 Korr |               csomagot behajítsa a Marosba, s aztán maga beálljon katonának,
  93 Korr |                vendéglőben sorban kontózni, s mikor az ember az egyik
  94 Korr |                    ne lássa a sok temetést, s ne hallja a sok énekszót. ~
  95 Korr |               Aszályi kedélyes akart lenni, s elmondta mindazt, ami vele
  96 Korr |              Templáriusok című tragédiában, s eksztázisra torzított pofával
  97 Korr |                hanem hirtelen eszéhez tért, s a csengettyűhúzót rántotta
  98 Alko |          halálharangszó zúg minden faluban, s az visszariasztja. Az egész
  99 Alko |               pipájáról, kedvenc ételeiről, s kényszerű böjttel sanyargatja
 100 Alko |                     ne hozza ide a kolerát. S az öreg asszony szíve megesik
 101 Alko |                  gyámoltalan vén gyermekén, s elodázza jövetelét: majd
 102 Alko |               elővesz, mikor egyedül marad, s elmereng vonásain. ~Gondol
 103 Alko |                      Néha fölkelhet nappal, s egy vázolt kép alakjain
 104 Alko |                     leírja azokat papírra. ~S akit annyian szerettek,
 105 Alko |               kedves meglepetésre ápoltját, s fölsegítse rá tisztesebb
 106 Alko |            eszménykép? ~Kocognak: szabad-e? S kinyílik az ajtó. Betekint
 107 Alko |                    Tóth Máténé asszonyom az s Erzsike leánya. ~Ah! Nem
 108 Alko |                     megszólaló szép képeit, s írhatja azokat a gyönyörűséges
 109 Alko |             harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam,
 110 Alko |                  saját arcomat is közétek - s aztán mindig otthon leszek.
 111 Alko |                engemet is elsegít valahová; s mi mind olyan boldogok leszünk,
 112 Alko |        meggyógyultak már ilyen betegségből, s késő vénséget értek. Kálmán
 113 Alko |                     került elő a szekérből, s mit a halálvész alatt mind
 114 Alko |                   hogy ők mégis itt vannak; s csak azután, hogy a vén
 115 Alko |                   edényt Kálmán szobájából, s elmondá, hogy a beteg igen
 116 Alko |              szorongásaitól, fel tud kelni, s vágyik ki a szabadba. -
 117 Alko |             megtette az utolsó ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés
 118 Alko |               nagyon közel van a városhoz. ~S azzal hazatértek ismét. ~
 119 Alko |                    ez is nagyon közel van. ~S azzal kiszámlált kétszáz
 120 Alko |                Azután odahívatta a sírásót, s kialkudott vele ott azon
 121 Alko |                 szőni fölénk a szemfödelet, s gépeinek zúgása fogja képezni
 122 Alko |                része felé a kővé vált élet, s a sírokat beépítik utcasorokkal!
 123 Alko |             fejedelmi házsorok koszorúzzák, s azok között a tudomány,
 124 Alko |                 hírükből ismerünk még most, s vasutak hosszú vonalai fognak
 125 Alko |                    előre, hosszú zsinegeit, s a legkülönb palota volt
 126 Alko |                    Kálmán kezébe veszi azt, s amint a címiraton meglátja
 127 Alko |                   van, hogy te boldog légy, s ha én adhatok valamit boldogságodhoz,
 128 Alko |                odasütött a feltárt levélre; s onnan vissza Kálmán arcába.
 129 Volt |           hajadonfővel jött végig az utcán, s aztán csak bámult maga elé
 130 Volt |                   riasztja fel mélázásából, s amint odatekint, egy magas
 131 Volt |                  itt lakik-e Jenőy Kálmán?" S aztán ő kérdezte meg az
 132 Volt |                   idegentől: ~- Kicsoda ön? S miért keresi Jenőy Kálmánt? ~
 133 Volt |                   kezéhez, megcsókolta azt, s azt mondá neki: ~- Szelim
 134 Volt |                 akik leszegezték a födelet, s még azután is arra a helyre
 135 Volt |                     Pál hosszú kurdsüvegére s Miska inas sipkájára. Az
 136 Volt |                énekkar, Barkó Pál a lelkész s a vén szolgáló a zokogó
 137 Volt |                 szolgáló a zokogó kíséret. ~S Tseresnyés uram olyan szépen
 138 Volt |             gyászéneket hallotta közeledni, s a szemközt jövők kitértek
 139 Volt |                     a sírba a drága terhet, s aztán siettek odább; nekik
 140 Volt |                  arra tette hosszú süvegét, s keresztyéni módon elébb
 141 Volt |                    felső gombját lesrófolá, s annak az üregéből kínai
 142 Volt |                    pergamenpapírt vont elő, s arra ismeretlen ákombákokat
 143 Volt |                     nagy kereszt talpkövén, s a maga előtt elterülő városra
 144 Volt |                    Dhawalagiri hegy alatt. ~S azután mentek együtt szótlanul
 145 Volt |                    a keleti üdvözlés módja, s arra az a viszonzás, hogy
 146 Ker  |                 ugyan, vásott gonosz csont, s otthon csak tehernek van;
 147 Ker  |               magának is alig van mit enni, s kis putriban lakik valami
 148 Ker  |                 tehát maga maradt a háznál, s egyedül beszélgetett a pókkal,
 149 Ker  |               szegletben szemfödeleket sző, s fogoly legyeket énekeltet,
 150 Ker  |                   ver az ágydeszkák között, s a szúval, ki a keményfában
 151 Ker  |                     nénje, a koldusasszony, s elvitte magával. Csak ahhoz,
 152 Ker  |                 szobában Tseresnyés mester, s újra meg újra elolvassa
 153 Ker  |              elolvassa Kálmán költeményeit, s úgy beléjük merül, hogy
 154 Ker  |                   valaki rányitja az ajtót, s egy gyászba öltözött öreg
 155 Ker  |                 asszonyság előkelő úrhölgy, s ha a lelki gyötrelem úgy
 156 Ker  |                     Odament az úrhölgy elé, s keményen arcába nézve monda
 157 Ker  |                 megkérdezem tehát mástól" - s azzal azt sem mondta fia
 158 Ker  |                   valahova falura menekült. S halálhíre csak hírlapi vaklárma,
 159 Ker  |                      nak címezve őt, szépen s könyörögve előtte nagy alázatosan,
 160 Ker  |                   feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak vele boldogan.
 161 Ker  |                    gondoskodva van arról -, s megdicsőíti hamvait. De
 162 Ker  |                     hálókamrájába a mester, s magára zárta az ajtót, otthagyva
 163 Ker  |                    Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú nem olvasnak
 164 Ker  |                     a halottak nefelejcsei, s egy percig elgondolkozott
 165 AHarc|              dísszel és fénnyel hazavinni - s azon túl béke legyen a hívek
 166 AHarc|               ítéletben körül is volt írva, s egy bizottság kinevezve,
 167 AHarc|                     legmélyebb tisztelettel s a szépnem iránti legbuzgóbb
 168 AHarc|                 fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb frakkot
 169 AHarc|               öltöny alig volt még viselve, s vagy egy púpos törpéé lehetett
 170 AHarc|                     háromszegletű kalapban, s hátul a bakon szerecsen
 171 AHarc|               juhászkutya szőréből telt ki, s hogy ez a szerecsen kisuvikszolt
 172 AHarc|                     kezet is tud csókolni. ~S minthogy fejébe vette, hogy
 173 AHarc|               érzelgése kárba veszett bele; s azután arra kérte Bertit,
 174 AHarc|            kastélyába minden rangjához illő s uraságától kitelő pompával
 175 AHarc|                    neki az ítélet értelmét, s lelkére kötve sok szép erkölcsi
 176 AHarc|                    túlzása a kötelességnek, s egészen tüntetésnek látszik. -
 177 AHarc|                műszavaiból elprofitírozott, s így rávette az asszonyságot,
 178 AHarc|                    csitítá a szerető férj. ~S azzal megint egy oláh legény
 179 AHarc|                       kiáltott fel a delnő, s ki akart ugrani a kocsiból;
 180 AHarc|                    menekvésre nem volt mód, s Csollán Berti mindenre csak
 181 AHarc|                 törvény parancsolta ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége. ~
 182 AHarc|               utcára, onnan ki a Kúria elé, s így a kecskeméti kapun át
 183 AHarc|                    oláh legény tilinkózott, s az első csacsira felkapott
 184 AHarc|                  hintó mélyébe vonta magát, s fátyolát háromszorosan vonta
 185 AHarc|        valamelyikének szavára vélt ismerni, s lehetetlen volt a nagy zsivajon
 186 AHarc|              haladva kísérte a díszmenetet, s röhögve kiáltozott be hozzá. "
 187 AKol |                mulató népet, üzért, utazót, s vontatja a rakott kikötőkbe
 188 AKol |                 mint hajdan egy egész hold, s egy hold belőle egy kis
 189 AKol |                   nemes, mindenki dolgozik; s minden munka gyarapít. ~
 190 AKol |                    a hazai színművészetnek, s mindannyi versenyez egymással
 191 AKol |                   csapat már, hanem tábor - s amit beszélnek, Európa fővárosai
 192 AKol |               testületben, a kormányzatban; s a tudósok ünnepe, kik azt
 193 AKol |              mívelik, országos ünnep. A nép s a tudós egymáshoz közeledtek,
 194 AKol |                 tudós egymáshoz közeledtek, s megértik egymást. ~Felébredt
 195 AKol |                Felébredt már minden nemzet, s az ébren levők versenyeznek
 196 AKol |                nyomda működik a fővárosban, s naponkint százezer hírlapot
 197 AKol |                   igazságszolgáltatás keze, s a rendet maga a nép közérzülete
 198 AKol |                      A katona is honpolgár, s minden honpolgár jó katona;
 199 AKol |      Megtízszereződött a főváros lakossága, s emelkedésével nem süllyedtek
 200 AKol |                    azokat, kik előrementek, s kiknek vezető nyomai után
 201 AKol |                  alakja örökké ifjú maradt, s a remekműhöz, mely korát
 202 AKol |                 honpolgár, ki őt eltemette, s sírjának titkát magával
 203 AKol |                     kegyeli ősei temetőjét, s az épülő utcák kikerülik
 204 AKol |                   akarja venni a por közül, s elszállítani panteonába;
 205 AKol |          ércszoborban akarja feltámasztani, s jajszóval kiáltja, hol vagy. ~
 206 AKol |                 midőn a szobrot leleplezik, s az ércalak megjelen az isteni
 207 AKol |                   is, felváltani a nappalt, s ezüst fényt von a költő
 208 AKol |                 lenézesz: a hajdani Cilike, s talán az a tántorgó alak,
 209 AKol |                   pompásan eltemetjük őket, s mindegyiknek szobrot emeltetünk. ~  ~
 210 AKol |                  Toldy Ferencnek~tisztelete s barátsága jeléül~ajánlja
 211 AKol |                  felől útbaigazítást kérni, s Te oly szíves voltál, hogy
 212 AKol |                  hogy ha kész lesz e művem, s Te beleegyezel, ötvenéves
 213 AKol |                   kik egymás után letűntek, s feljegyeztem magamnak, hogyan
 214 AKol |                 tudod, mi volt az a puszta. S az a negyven évig vándorlás
 215 AKol |               Károly, Kazinczy emléklapjai, s a kitartás, a hűség, a katasztrófa
 216 AKol |               teljesedésnek induló valóság; s az igaz történetre, mit
 217 AKol |               hódolattal szent emlékeiknek, s a próféták szent sírjánál
 218 AKol |          szándékomat a gyönge kivitel fölé, s tartson meg Téged az ég,
 219 AKol |                      kit annyian szeretünk, s tarts meg Te engem baráti
 220 Elo  |                     közel rokon a halálhoz, s megkísérték a fölébredést. ~
 221 1    |                 szerint hosszú fekete tógát s háromszögletű sabbeszteklit
 222 1    |                     sabbeszteklit viselnek, s arcaikat borotválják. ~Itt
 223 1    |             Botanizálni jártak a Nagyerdőn, s annak aztán ne ők legyenek
 224 1    |                fizetni nem akaró patrónust, s ha a papkisasszonynak kondizik,
 225 1    |                 kerül, valami baltás kúrál, s finom szatyit vág fel bicsakkal
 226 1    |                     fel bicsakkal a dárdás, s ahhoz gugyival telt klipitroklapatorium
 227 1    |                  kijut a gúny a grapsáknak; s jaj annak, aki ezt a kutyafülűnek
 228 1    |                     a kutyafülűnek besúgja! S ha jól gyantázva van, mindjárt
 229 1    |             mindjárt kész egy kis harmónia, s abban aztán valamennyi asztal
 230 1    |                    de azt nem fűzik messze, s nemegyszer felriasztja az
 231 1    |           társaságot ez a kiáltás: ad arma! s akkor aztán kisbotos, nagybotos,
 232 1    |                 hanem ez Linnének a hibája; s e tekintetben rokon értelmű
 233 1    |                    az iskolai törvényeknek, s amit a szénior főzet, azzal
 234 1    |                     aztán megint visszajön, s újra kezdi. "Bergengócia"
 235 1    |                    jelent, hogy "udvarolni" s kenyérgalacsinokkal hajigálózni,
 236 1    |                  aki a nagyobb diáknak fűt, s aztán a kályhalyukban igen
 237 1    |                   és borral, éneklés előtt, s az éneklésnek neve: "harmónia". "
 238 1    |                    a városban tűz ütött ki. S "nagybotos, kisbotos" ilyenkor
 239 1    |           veszedelem felé egyenes vonalban, s az érintett "gerundiumok"
 240 1    |                  deszkakerítést bedöntenek, s amiknek hatalmas öklű kezelői
 241 1    |                  ülve társait megnevetteti, s fizetésül a borukat megissza,
 242 1    |               fizetésül a borukat megissza, s akit a korcsmáros "humanissime
 243 1    |                     nyitogatva fel előttük, s az ő híre-tudta nélkül oda
 244 1    |              önkényűleg levetették a tógát, s a jóérzelmű népség közbotránkozására
 245 1    |                  húzódó, szemöldöke sertés; s ami még nagyobb kifogás
 246 1    |                   két ellentétes kifejezés, s a lágyságból lesz költői
 247 1    |                   karjain megfeszül a tóga, s széles öblös melle inkább
 248 1    |                   meg "finak" volt a neve), s azzal rázendítette a diákok
 249 1    |           halottkísérő melódiával kezdődik, s azután marsütenyben, végre
 250 1    |                 bajokat ~      Öntözd le!~  S aztán megint vissza az első
 251 1    |                     feldöntötte a gyertyát, s sötétben maradtak. Azért
 252 1    |                  végigdanolták a nótájukat, s csak azután kezdtek el kiáltozni: "
 253 1    |                mindjárt a másik gyertyával, s egészen debreceni szemet
 254 1    |           ugyanannyi szeges végű kalamáris. S az asztalfőn, hol a kancsó
 255 1    |                    fejével bólintott egyet, s aztán kiment. ~Az a nagy
 256 1    |                     bolond ötletek tárháza, s még a nevét is elferdítették "
 257 1    |                      Csicsvári krónikának", s ha valaki valami nagy bolondot
 258 1    |                    fiatalság kezén volt az. S a fiatalság rajongó, jó
 259 1    |                 kötelet szerezte a nyakára, s a kötél vége a hatalom kezében
 260 1    |                 lutheringusnak csúfolva őt, s a császár válasza rájuk: "
 261 1    |                   nem kapkod legyek után.) ~S később aztán a berlini gúnydal,
 262 1    |                  Crouy család dokumentumai; s az a végzetes színdarab,
 263 1    |                     lefejeztetéséről írtak, s melyet K...ban elő is adtak
 264 1    |                  fejét is utána vesztette - s más ilyen szomorú emlékű
 265 1    |                   férj Kés, láng és kötelen s fájdalom által esék.) ~A
 266 1    |        kétségbeesetten felakasztotta magát, s a hazaérkező férj fájdalmában
 267 1    |                 Hatvani jutalmat tűzött ki, s a legrosszabb diák írta
 268 1    |                 fúttak, táborban énekeltek, s miknek nem volt szabad hangzani
 269 1    |                    könyvre nőtt már az fel, s minden évben új meg új lapokat
 270 1    |                    inkvizítori buzgalommal, s azalatt mindennap rajta
 271 1    |                nagyerdői csárda pincéjében, s bemutatják, amit azóta szereztek.
 272 1    |                     legnagyobbak fölött is. S ha egy igazi költő lángesze
 273 1    |               kihágásai isteni skandalumok, s méltók márványba vésetésre;
 274 1    |                dungó" egy olyan sárban járó s amellett oly ostoba nóta;
 275 1    |             jelenkor szégyenleni fogja azt, s a jövő kor átugrik rajta.
 276 1    |                  társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint tudjuk, maga
 277 1    |        visszautasításért ránk megneheztelt, s íme ma már meg sem jelene
 278 1    |                  legyen e helyen az utolsó, s jövőre más helyet keressünk. ~
 279 1    |                    kis sánta ember felállt, s elővonta bekecse zsebéből
 280 1    |                zsebéből az avatag iratokat, s elkezdé recsegő, ráspolyhangú
 281 1    |                     a krónikába beíratásra, s engedelmet adott lemásolására
 282 1    |                     serteborostás homlokát, s szatírnak illő szemöldeivel
 283 1    |                   elvándorol messze utakra, s kutat ősrégiségeket. Szavát
 284 1    |                 aztán jött a mongol csorda, s végigsepert egész Európán.
 285 1    |                 ifjú archeolog értekezését, s azt is átvették a krónikába. ~
 286 1    |                     tornyokat, templomokat, s azt meri mondani, hogy egy
 287 1    |             lefordított kalpag alá bedugta, s egy fehér vagy fekete cédulát
 288 1    |            becsavarta a kalamárisa födelét, s elrejté azt a tóga zsebébe
 289 1    |              zászlóikat egész Németújvárig, s harsogtatták a szabadságdalokat. ~
 290 1    |                     ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek
 291 1    |               Rákóczi, Bercsényi! indulót - s aztán azt a másikat: Őszi
 292 1    |               feljajdul, a levegőt hasítja, s megint panaszra fordul,
 293 1    |                nyomát födte el hóval a tél! S olyan jól elfödte, hogy
 294 1    |                   könny a szemeket eltölti, s a keblet elnyomja valami
 295 1    |                   asztalon lobogó gyertyát, s a következő percben a sötétben
 296 1    |                 tíziccés órros az asztalon, s minden diák kezében magasra
 297 1    |           krónikások gyülekezetüket tarták, s odáig egy hosszú boltüregen
 298 1    |                     az invasionalis hadnak, s gáncsot vetett az egész
 299 1    |               évtizedre halhatatlanná tett, s aki már egy év óta eszi
 300 1    |                    az ablaka alatt éneklik, s e méregevéstől úgy meghízott,
 301 1    |                aztán megijedt; hátrahőkölt, s merev szemekkel bámult a
 302 1    |                    a clarissime a komédiát, s mérgesen rivallt rá: ~-
 303 1    |          megharagudott a kapcáskodó diákra, s rárivallt keményen: ~- Menjen
 304 1    |                kezét, kebléhez szorongatta; s mikor az nagyon mérgelődött
 305 1    |                amiket csak a viharos tenger s a még viharosabb bor szokott
 306 1    |                     mind az öt megretirált, s lőtávolon kívül helyezte
 307 1    |                     a kocsmában kapatásnak, s ezzel egyenlő értékű a más
 308 1    |               termete miatt kikaptak rajta, s aztán ő is üldözte a diákot.
 309 1    |               kérdezé parancsoló orrhangon, s nádbotja végével odakopogtatott
 310 1    |               Mivelhogy Biróczy már ott ül, s mivelhogy Biróczy test,
 311 1    |                     mivelhogy Biróczy test, s mivelhogy a testek áthathatlanok,
 312 1    |                     a testek áthathatlanok, s így két test egyszerre egy
 313 1    |               babérlevélből a sült malacon. S minthogy az egyik sincs
 314 1    |               basszus hang. Barkóé volt az. S erre unisono felkiálta a
 315 1    |                  Bacchust festik a kártyán, s onnan kezdett el dalolni: ~
 316 1    |                 lovagolván, insolenskedett, s annak a fenekét is megkoccintá
 317 1    |                    a clarissime kísérőinek, s azzal diadalmasan fordult
 318 1    |                   háborús világban készült, s arra szolgált, hogy a rejtekébe
 319 1    |                    kurta térdeit meghajtani s nádpálcájával belekotorászni
 320 1    |                  kirántotta azt a hordóból, s mi vala az - egy irtóztató
 321 1    |                     füléig szaladt a szája, s laposra hunyorult a szeme;
 322 1    |                 bekapta mindegyik a száját, s felrántotta a szemöldökét,
 323 1    |               nyakát húzta le a válla közé, s a térdét emelgette, azzal
 324 1    |                  tüzet szikrázott a dühtől. S ebben a dühében meglátott
 325 1    |                 botjára akadt hagymafentőt, s győzedelmes kegyetlenséggel
 326 1    |              tintacsepp maradt az asztalon, s ez most mindent fel fog
 327 1    |                 felugrott az asztal mellől, s odavágva tenyerével az inkriminált
 328 1    |                ahány torok, annyi énekelte, s ahány ököl, ahány sarok,
 329 1    |                     szétszedték a krónikát, s ki-ki egy darabot elrejtett
 330 2    |                 bibliai mondatokkal átfonva s az öblén a fejedelmi címerrel
 331 2    |                   le az égő gerendák közül, s a talajba vágta magát. Akkor
 332 2    |                     hogy jót tegyenek vele, s elkezdték vízzel öntözni.
 333 2    |                     melynek címerét viseli, s melynek utolsó ivadékát
 334 2    |             iz-nikmidi kaktuszbokrok födik, s ahol még a nevük előfordul
 335 2    |                     R....i-t csinál belőle, s akik fennhangon beszélnek
 336 2    |                   húzná egyre feljebb vele, s mikor aztán egyszerre megint
 337 2    |                  lehunyta azt a fél szemét, s csak a másikkal nézett rá:
 338 2    |               cselekedtek? ~- Danoltunk. ~- S minekelőtte danoltak volna? ~-
 339 2    |                  azt mondom, amit tudok. ~- S mit tud kend a krónika tartalma
 340 2    |                  nem a Szentek hegedűje. ~- S miért énekelték kendtek
 341 2    |               hosszú diák kiállt a középre, s kezeit egymásba téve, mohamedanus
 342 2    |                    feszíté fel szemöldökét, s homloka ugyancsak verítéket
 343 2    |                     ő is bírt e fegyverrel, s nem érzé magát legyőzetve. ~
 344 2    |                      E mondás perzsául van, s azt jelenti: "Aki az emberek
 345 2    |                nyílt szemét a körülállókon, s szótagolva diktálta a jegyző
 346 2    |                   tolmácsul alkalmaztatnék, s örök hivatalba jutna. Hacsak
 347 2    |                  térjen meg a gonosz útról, s legyen minden megbocsátva
 348 2    |             megfelelni a haszontalan fickó, s ebből éppen csak annyit
 349 2    |                   Tudomásom van a tárgyról, s beszélni fogok felőle önök
 350 2    |              tisztelettel tartozik azoknak, s becsülést követel magának.
 351 2    |        megtörténtnek, bevallása a vétségnek s nyugodt elvárása a büntetésnek;
 352 2    |                    főpapok, főhivatalnokok, s akkor mi is megfordulunk
 353 2    |                  krónika volt, van és lesz; s amilyen bizonyos, hogy nem
 354 2    |              nagyobbakkal kell megcáfolnia, s nem engednie, hogy a vádlott
 355 2    |                     egy hivatalos személyen s az iskola tekintélyén elkövettél:
 356 2    |              eltakart bűnt fel nem feditek, s vasból öntött tagadással
 357 2    |                  fogunk a vasra visszaütni, s nem nyersz irgalmat előttünk
 358 2    |                  elég ok ugyan a félelemre. S nem tagadhatom el, hogy
 359 2    |                   hogy küldjön neki "élést" s ő visszafelelt rá: "majd
 360 2    |                   majd küldök neked élest", s ez egy akcentusi hiba tréfájáért
 361 2    |                 annak még a nemesi fringiát s a pásztori botot is, melyek
 362 2    |                  nyilait kitépni bőrünkből, s áttörhetlen páncélunkat,
 363 2    |                 halál utáni élet örök élet! S ti azt akarjátok, hogy levessük
 364 2    |                     levessük e páncélunkat, s meztelenül álljunk ki, a
 365 2    |               iskolát nem szabad építenünk, s ahol a kántor tanít, csak
 366 2    |                   gyermekeink kezébe adnia; s ha egy ábécét lelnek nála,
 367 2    |            részeltet is bennünket a nemzet, s ti most előálltok, s azt
 368 2    |                nemzet, s ti most előálltok, s azt mondjátok: minek a papnak
 369 2    |                   azok a nemzet szentképei, s azok ellenében nincs ikonomachia (
 370 2    |                    előáll könnyelmű szóval, s feszegetni kezdi, mennyit
 371 2    |                 összeszorítá vékony ajkait, s azután elszántan felelt: ~-
 372 2    |                  egész iskolánk jövendőjét, s a világi hatóságoknak adnánk
 373 2    |             vettessék be a nagy kandallóba, s legyen az ő hamujában eltemetve
 374 2    |                midőn a templom és kollégium s az egyház melléképületei
 375 2    |                   nyakukon. Ez bizonyított, s az "így" közbe lett szúrva.
 376 2    |                    vízen, és az elekcióknál s akademika promócióknál tizenöt
 377 2    |                    táblára kifüggesztetnek, s azoknak foganatba vétele
 378 2    |                    Ma diák, holnap katona! ~S azzal megindult az ajtó
 379 2    |                nevetnek nyilvános helyeken, s kacagott, hogy a szék rázkódott
 380 2    |                    csípőjére tette a kezét, s egy olyan heroikus tekintetet
 381 2    |                      kezeit összekulcsolva, s ott maradt, miután a többiek
 382 2    |                   már mennek a kitiltottak, s harangoznak nekik, míg a
 383 2    |                     motyóikat összeszedjék, s azután hátukra véve, menjenek
 384 2    |                    meg őket víg ötleteivel! S most ezeket mind kicsapták.
 385 2    |                 nagy tűzből szabadított ki! S ki árulta el őket? - A gézengúz
 386 2    |                kiabálva: itt a kalumniátor! S akkor aztán nekitámadt minden
 387 2    |               pulykák is utána hurrogattak; s amint aztán szaladásnak
 388 2    |                    te csúnya kalmunátor!" - s legvégül az iskolás gyerekek
 389 2    |                    Rákóczi szomorú zöngése, s kinyílt a főkapu, és előjöttek
 390 2    |                hosszú cohorsa (hétszázan!), s ott kiérve a kollégium elé,
 391 2    |                    még egyszer körbeálltak, s rázendíték az iskolai búcsúdalt: ~
 392 2    |    Muhu-huhu-zsáhá-háhák. ~Mars haza hát!~  S - hát akkor az egész közönség
 393 2    |                 Akkor aztán felnyílt a kör, s az öt elítélt megkezdte
 394 2    |                    az pedig este bezáratik, s az azután csúnya látvány
 395 2    |                    lesz. Monda a négy társ, s azzal lerakták mindannyian
 396 2    |                    pásztorhalmon üldögélve, s mikor már a hazatért társak
 397 2    |            iszákjából a tárogatót, felállt, s megzendíté a dombtetőről
 398 2    |               bejárta az alkonyködös rónát. S mikor a tárogató elhallgatott,
 399 3    |                   aztán csak felkerekedtek, s nyakukba vették a gyalogutat,
 400 3    |               nyakukba vették a gyalogutat, s addig mendegéltek, míg rájuk
 401 3    |                 klarinét kellene a szájába, s a legtökéletesebb cigány
 402 3    |                      pofaszakállt is visel, s ahogy a szakállába s boglyos
 403 3    |                 visel, s ahogy a szakállába s boglyos hajába akadt pehely
 404 3    |                  kárba a szerecsenmosdatás; s egy adag szappan meg egy
 405 3    |                  megitták a bruderschaftot, s aztán lettek mind pertu:
 406 3    |                leszek gyalog - mondá Barkó, s aztán nem is állt többet
 407 3    |                   kulacs kézrül kézre járt, s az nem volt olyan kölyökkulacs.
 408 3    |               egyszer előhúzta a tárogatót, s elkezdte rajta a postaindulót
 409 3    |                     bőr, Biróczy jajgatott, s torzképeket fintorított,
 410 3    |                     sántít, mint a másikra, s mindezen nagyon sokat nevettek,
 411 3    |                  házak, színek és hodályok, s azok közül egy kiemelkedő
 412 3    |                   azok közül egy kiemelkedő s messziről vereslő emeletes
 413 3    |                     felmérve soha nem volt, s egy része víz alatt fekszik,
 414 3    |                Mennyi földet szántanak fel, s mit vetnek bele, mit aratnak
 415 3    |                    nyáron odafortificálnak, s télen, mikor nagy a hó s
 416 3    |                    s télen, mikor nagy a hó s aztán egy jó északi szél
 417 3    |                   felső végén meggyújtanak, s hagyják végigégni. Különben
 418 3    |               egymillió veréb fészkel felül s kétmillió egér alul. A számok
 419 3    |                     templom volt a fejében, s mikor már készen állt a
 420 3    |                    rakni a pincétől kezdve; s mikor végezte, akkor mondá
 421 3    |                ütöttek keresztül a falakon, s most az oldalán füstöl a
 422 3    |             legátust, mihelyt vakáció lesz, s kiadom a kétesztendei elmaradt
 423 3    |                  filozófus eljár legációba, s prédikál a vidéki híveknek:
 424 3    |                   többi tógaviselő társaik, s akármely órában készek voltak
 425 3    |                    csaholó fenevadak ellen, s mászik fel a kerítésre ijedtében,
 426 3    |                  fel a kerítésre ijedtében, s kapkodja a féltett lába
 427 3    |             legmérgesebben ugató komondort, s elkezd hozzá orrán keresztül
 428 3    |                karjára, mint valami birkát, s úgy viszi azt az előcihelődött
 429 3    |        előcihelődött gazda és cselédek elé, s kínálja nekik, hogy nem
 430 3    |             írnoknak, ott bemagolom a just, s azután valami kollégiumban
 431 3    |           kollégiumban leteszem az exament, s ott leszek, ahol voltam. ~-
 432 3    |            szanszkritul, oláhul és görögül; s amit nem tudok még, megtanulom. ~-
 433 3    |                    kellene megengesztelnem, s az nekem nehezebb, mint
 434 3    |             nagyanyád, ha meglát, pofon üt, s akkor még kezet kell neki
 435 3    |                     ott marasztá éjszakára, s aztán megajándékozta húsz
 436 3    |                  gondolta, még többet nyer, s aztán Berti rendesen visszanyerte
 437 3    |                   meg álljatok a háta mögé, s segítsetek neki. ~Sándor
 438 3    |                 letette maga elé a kártyát, s azt mondta Biróczynak: ~-
 439 3    |                  Olyan jól, mint te magad. ~S azzal kezébe vette az egész
 440 3    |                    vette az egész csomagot, s elkezdé neki a hátlapjáról
 441 3    |             jármosrul leszedjék a kolompot, s illendően beharangozzanak
 442 3    |                   még egyet szíverősítőül - s azzal elővett egy átalagot
 443 3    |                 nagyot húzott az átalagból, s aztán felköszönté a gazdát: ~-
 444 3    |                velünk azt a sok rossz bort, s most adod fel a jót, mikor
 445 3    |                     a népség is belekapott, s felvitték aztán a melódiát
 446 3    |                 megint éneklés következett, s akkor jött a sor Csuka Ferire. ~
 447 3    |                kicsit borízű volt a hangja, s erősen fogta két kezével
 448 3    |                    megint ének következett, s jött a sor Borcsayra. ~Ez
 449 3    |                     a lócárul Marci gulyás, s megtörülve lobogós ingujjával
 450 3    |                    fejeiket egymás vállára, s csak akkor riadtak új életre,
 451 3    |                elhallgatták volna napestig, s nem aludtak volna el mellette.
 452 3    |                     szívük az áldozat után. S a vallásos érzelmeket ápolni
 453 3    |              másodnapja: ismét feljöjjetek, s akkor a tiszteletes urak
 454 3    |                lehetett találni az udvaron; s soha többet Csollán Bertit
 455 3    |                    birkatokány és a karcos, s arra délután megint folytatták
 456 3    |             osztónak egymástul elválogatni, s sem egy diáknak a tógáján,
 457 3    |                    birkává lettem magam is. S azon veszem észre, hogy
 458 3    |        keresztülitta magát a túlsó oldalra, s olvasni lehetett volna kívülről
 459 3    |                  tisztelt "30 kr." feliratú s "6" krajcárra devalvált
 460 3    |                  Tibetet, Kínát, Szibériát, s sok-sok esztendő múlva visszahozta
 461 4    |                    kiszédelgett a szobából, s aztán nem jött többé vissza.
 462 4    |                    talpára papirost kötnek, s azt meggyújtják.) ~Barkó
 463 4    |                     elpárolgott a szobából, s aztán csak várta Csollán
 464 4    |                 nyakába vetette a karikást, s vezette az üldöző csapatot
 465 4    |                        Huszárnak készültem, s huszárlónak fogtak be. ~
 466 4    |                     huszárlónak fogtak be. ~S Biróczy azonnal ment a révészt
 467 4    |                 Biróczy. - Holnap vasárnap, s nekünk a helyeinken kell
 468 4    |                    kiszólíttatik a középre, s aztán kikérdeztetik, hogy
 469 4    |                 első, akit megkatekizálnak; s kendre mindjárt az első
 470 4    |                    bennünket Csollán Berti, s visszavitet, ez lesz a kend
 471 4    |                 gazda - aggódott Biróczy -, s visszahoz? ~- Ma ugyan nem.
 472 4    |         révészlegények megkapták a kötelet; s az öreg révész olyan ügyesen
 473 4    |            betakaróztak a felleghajtóikkal, s két perc múlva aludtak csendesen
 474 4    |                  ébren, tettetve az alvást, s mikor társai már mélyen
 475 4    |                  csárdában fizetni akarnak, s azután belevész a markuk
 476 4    |               csalót csalva, nyert kártyán. S hogy vissza se adhassák
 477 4    |                  egy karót a szőlőgarádból, s reggelre olyan messze volt
 478 4    |               beleszeretett a primadonnába, s mindjárt felcsapott primo
 479 4    |           beállított katonás tisztelgéssel, s átadta neki a levelet. ~
 480 4    |                    magasan tartotta a fejét s olyan előrefeszítve a mellét,
 481 4    |             elszédelgett a haragos úr elől, s átadta magát a porkolábnak,
 482 4    |              Csollán Berti írt a levelében, s menten futtatá az ordináncot
 483 4    |               szerzé ezt a toborzót Bihari, s az első délelőtt, mikor
 484 4    |                    készülő paripák robogása s az ellenséget kihívó szózat;
 485 4    |                  öld, vágd, ne hagyd magad; s aztán ismét a diadaltánc
 486 4    |                    aztán ismét a diadaltánc s a hazatérő viszontlátási
 487 4    |                 falról egy huszártrombitát, s odaadta a kezébe. ~Ferkó
 488 4    |               fülemre a trombita tölcsérét, s úgy fújod a verbunkot; hadd
 489 4    |                   Végigfeküdt a medvebőrre; s fél fülét odatartotta a
 490 4    |            keresztül is lehangzottak hozzá, s amíg a trombita szólt, lehunyta
 491 4    |                    szólt, lehunyta szemeit, s akárhogy titkolta, meg kellett
 492 4    |                     felkelve a medvebőrről, s megveregeté Ferkó vállát. -
 493 4    |                   kiirtotta a fél bajuszát, s csak egypár szálat hagyott
 494 4    |               akinek viaszkból van az orra. S mintha meg volna győződve
 495 4    |                Biróczy; bekacsázva az ajtón s betéve azt a hátával. ~-
 496 4    |                  lábujjhegyeire emelkedett, s a homloka ráncaival húzta
 497 4    |                       itt megfogta a kezét, s az ujja hegyeit vizsgálta.
 498 4    |                 replika! - monda Korcza úr, s most már a levelet eldugva
 499 4    |                     lehet a tintasövénynek; s ilyenkor a kétségbeesetten
 500 4    |                Biróczy -, de megfordítva. - S azzal felfordítva az írást,