Fejezet
1 Korr| lett valaki - és az éppen Cilike volt. Valószínűleg meghűlt,
2 Korr| Másnap halva volt - az orvos; Cilike pedig kialudta magát, és
3 AKol| ruhájáért lenézesz: a hajdani Cilike, s talán az a tántorgó alak,
4 5 | aki a fiúnak nagyanyja. Cilike árva gyerek, messzi rokonoktól
5 5 | milyen jó kisleány vagy te, Cilike. ~- No, hát csókolj meg
6 5 | házasítani. Mindennek egy részét Cilike kapja, a másikat Kálmán
7 5 | jegyzé meg mély bölcsességgel Cilike. - Lássa, nénikém, ők mennek
8 5 | viselik mások - magyarázá Cilike a dolgot, csomagonként adogatva
9 5 | öltözetet viselhessen. ~Cilike itt aztán nagyot sóhajta. ~-
10 5 | Közöttük van - mondta Cilike. ~- Ki mondta ezt neked? ~-
11 5 | Valaki kopogtat az ajtón! ~Cilike sietett a belépőt megelőzni.
12 5 | néninek szól Pestről - mondta Cilike. - Ismerem az írást. Korcza
13 5 | tőled, hogy mit csináljak. ~Cilike igyekezett Kálmánt kituszkolni
14 5 | kerekes rokkáját; hatodik Cilike, hetedik maga a nagyasszony:
15 5 | fonalat a nagyasszony és Cilike eregetik selyemsima lenből;
16 5 | nagyasszony felhívására Cilike a maga ezüstcsengésű hangjával
17 5 | öregasszony közbevágott: "Cilike, Julis te! Valami zörög
18 5 | Ítéletedben más ok volt adva, s Cilike volt az, ki mindig megakadályozott,
19 6 | ugrott örömében. ~- Ugye a Cilike isz eljön? ~- Bizony nem
20 6 | tetszett legjobban - szólt Cilike. ~Az ugyan Béni bácsinak
21 6 | kíváncsiság; pedig nagymama és Cilike mindennap elmentek a teátrumba,
22 7 | magát hozzá. ~Ilyenkor még Cilike is csak úgy némán tett-vett
23 7 | azt mondta, lefekszik. Cilike ment vele a szobájába őt
24 7 | színházba. ~A nagymama és Cilike nagyon örültek rajta. Úgyis
25 7 | egyik Kálmán volt, a másik - Cilike. ~Hanem a nagyasszony annál
26 7 | néz maga elé. Kálmán és Cilike. ~- Vajon miről gondolkoznak? ~ ~
27 8 | jön férfiszámba. ~Pedig Cilike számára csakugyan érdemes
28 8 | kiszalasztván a szót a száján, hogy Cilike milyen szépen énekel, a
29 8 | s elkezdé a német dalt; Cilike is csak belejött aztán,
30 8 | tapsolhatnak?! ~Hanem hát, szép Cilike, azért nem kell olyan nagyon
31 8 | tekintsék, mint otthonukat. ~Cilike is olyan jó volt, hogy búcsúdalt
32 8 | mindenkinek a szeme könnyes volt. Cilike úgy énekelt, mintha ő érezné
33 8 | barátját, Bányaváryt, s Cilike és a nagyasszony az utcaajtóból
34 8 | isztenért. Ne haljon meg! Cilike! Hozza frisszen az opodeldokot! ~-
35 22 | Afanáziát kilépni látta. Cilike volt az. ~De alig ismert
36 22 | hallhassa a művésznőt. ~Cilike egy hosszú monológgal küszködött.
37 22 | ott sírt egy perc múlva Cilike karjai között. ~Ott volt
38 22 | egy férfihang, s átvette Cilike karjai közül saját ölelésébe
39 22 | mondd meg neki, hogy most Cilike parancsol veled. Ugye, kedvesem:
40 22 | beszélt is vele, s tudta, hogy Cilike Kálmánnak valami közeli
41 23 | Oda mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival
42 23 | veletek - mondá Kálmán. ~Cilike örült, mint egy gyermek,
43 23 | a reggeli friss léghez. Cilike is ivott abból. Színésznő
44 23 | beszéddel. ~- Emlékszel-e rá, Cilike, mikor tavaly ilyenkor így
45 23 | nagy bolond! - feddé őt Cilike, tréfás nehezteléssel. ~-
46 23 | Kálmánnak, eléje állva s Cilike kezét megfogva. - Ennek
47 23 | ma, te Sándor! - mondta Cilike. ~- Hát nem igaz? Nincs-e
48 23 | s akkor is enyém vagy! ~Cilike nagyot sikoltva kapta meg
49 23 | megijesztettél! - mondta Cilike panasszal. ~- Engemet mind
50 23 | kérem tőled, hogy segíts. ~Cilike néma szemrehányással tekinte
51 23 | művet; Bányaváry tartotta, Cilike áthajolt a vállán, s úgy
52 23 | népdalait hangoztatta rajta. Cilike eltanulta tőle a népdalokat,
53 23 | virágaiból fonva, s azt Cilike fejére tette. De a körfény
54 23 | fénybogárka volt téve, s Cilike olyan volt a koszorúval
55 24 | esküvel bizonyítottam, hogy Cilike testvéred. Ugye micsoda
56 25 | belőle venni. Ez a név volt "Cilike". ~Tehát Jenőyné már megtudott
57 26 | nyert, s két hét múlva ő és Cilike játszani fogják benne a
58 29 | esőtől korbácsolt alak maga Cilike? Az embernek olyan rosszul
59 29 | bort, s bor közben a dalt. ~Cilike is valószínűleg ott van. ~
60 29 | idegrendszert is elviseli. Cilike pedig olyan gyönge. Hanem
61 31 | Retteg valamennyitől. Ha Cilike ott nem volna, ki bűbájos
62 31 | tekintetes asszony. Egyedül Cilike érzi, amit játszik: egyedül
63 31 | csak olyankor tapsol, midőn Cilike kilép a színpadra, s a főispánt
64 31 | hogy vagy megelégedve? ~- Cilike imádandó volt - felelt rá
65 31 | Meg a többiek? ~- Csak Cilike volt imádandó. ~Az előadás
66 32 | tárgyban végezzen. Aznapra Cilike ott marasztá magánál ebédre
67 32 | ellenállhatatlan legyen. Cilike maga kötötte csokorra a
68 32 | időzött a szép delnőnél; Cilike ételei szinte elromlottak
69 33 | mester a feketekávéhoz, Cilike engedelmével, aki hozzá
70 36 | Mi dolog volna az, ha Cilike megérezné ajkainkon, hogy
71 36 | mai reggelirevaló. Tudod, Cilike nem állhatja ki a kávét,
72 36 | Kálmán úgy tudta, hogy Cilike odahaza nagyon is szerette
73 36 | szállása volt. ~Itt lakik Cilike: egész nap egyedül. Egyetlen
74 36 | nyitott be elébb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál ült,
75 36 | szerelem istenasszonyának." ~Cilike mosolyogva nyújtá neki kezét. ~-
76 36 | megint korhely voltam. ~Cilike szelíden ingatá fejét. ~-
77 36 | Panaszkodjék legalább egy szóval. ~Cilike fölkelt, megölelte a hazatérőt,
78 36 | aztán megnyertem volna. ~Cilike felsikoltott e szóra. ~E
79 36 | szinte olyan igazán érzett. ~Cilike olyan hamar kész volt megbocsátani;
80 36 | vagy, s egy olyan nőt, mint Cilike, s akkor majd lát a világ,
81 36 | hazament, tanult, jó férj volt. Cilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból. ~
82 36 | Vagy mind a kettőt. ~Hogy Cilike olyan vitéz asszony! Az
83 37 | összecsókolá a drága iratot, Cilike vánkosaiba rejté zokogó
84 37 | Kálmán titkát. - Ez örül Cilike boldogságának. ~ ~Ezekben
85 38 | fognak elmaradni. ~Csak Cilike köszönte meg szépen a nagyon
86 38 | kosarastul utána viszi. ~Cilike különben is hozzá volt már
87 38 | Csollánné teaestélyén; de Cilike annak is örült, hogy odajár:
88 38 | pedig ártatlan dolog. ~Tehát Cilike egészen megnyugodott abban,
89 38 | amiből az lett, hogy mikor Cilike az előadás után öltözőszobájából
90 38 | Nincs semmi baj?" - kérdé Cilike még a bezárt ajtón át a
91 38 | vissza. ~- Vissza? - rebegé Cilike. - Ugyanazon borzasztó úton?
92 38 | odaát rekedt volna, még Cilike nevét rágalmazhatták volna
93 38 | Kálmán gondolta magában; Cilike most tán éppen ezt a dalt
94 38 | házmagasra feltolulva. ~- Vajon Cilike hazajutott-e az éjjel? -
95 39 | asszony?" ~"Csollánné?" ~Cilike a sértett szűzérzet undorával
96 39 | cselszövevénye. Ezért kellett Cilike felől ezt a rágalmat elhíresztelni,
97 39 | azt felőle minden ember. ~Cilike letörlé könnyeit, egy hosszas
98 39 | odapakolva az ő öltönyei közé. ~Cilike kérdő bámulattal tekinte
99 39 | megyünk mind Miskolcra. ~Cilike nem szólt, csak egy-egy
100 39 | széjjel. És mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
101 39 | természetesnek találta. ~Cilike is helyeselte, hogy Bányaváry
102 39 | éjfélen túl nem fog maradni. ~Cilike ismét a hívő nő volt, s
103 39 | lakába. Csend volt itt már. ~Cilike hálószobájában éjjeli mécs
|