Fejezet

  1 9 |            a pusztán; hanem nőm, a hercegnő annál jobban emlékezik rá,
  2 9 |        való háladatosságát, hogy a hercegnő saját kezű köszönőlevelét
  3 12|         egyéb mulatság is. Az öreg hercegnő éppen most hozza haza Bécsből,
  4 12|      utazni velük, egy hintóban. A hercegnő maga óhajtja, hogy vele
  5 13|       felhaladt volna az ember. ~A hercegnő kevés cselédet hordott magával;
  6 13|          kit szinte bemutatott. ~A hercegnő kövér, elhízott asszonyság
  7 13|          nagy fáradságba kerül. ~A hercegnő csókolásra nyújtá az uraknak
  8 13|         Nagy munka volt az neki! A hercegnő ama bizonyos kereszt ügyében
  9 13|   beszenteltetni"). ~Mikor aztán a hercegnő felkeléssel jelt ád a továbbmehetésre,
 10 13|      Reggel négy óra volt, mikor a hercegnő és Dorothea a kastély emeletéből
 11 13|   utazáshoz azokban az időkben. ~A hercegnő jó reggelt kívánt nekik;
 12 13|          tündérmeséken elaludt. ~A hercegnő régen tette azt. Az egész
 13 13|  fölébreszté mind a két hölgyet; a hercegnő Uram Jézust kiáltott ijedtében,
 14 13|       félbeszakadt álmot. ~Hanem a hercegnő nem hagyott többé semmi
 15 13|        volt, hogy ennél a háznál a hercegnő parancsol. ~Kálmán ugyan
 16 13| nagymamánál is jobban ért hozzá. A hercegnő parancsolatja nem zajos,
 17 13|            fordult: ~- Kit kíván a hercegnő a két juratus tabulae regiae
 18 13|     Biróczy urat? ~- Nem - szólt a hercegnő -, Jenőy úr jön velünk. ~
 19 13|        mellett helyet foglaltak. A hercegnő elnökölt, s bal felől helyet
 20 13|         rettegésteljesen tekinte a hercegnő arcára: "vajon érti ez ezt?" ~
 21 13|         okmány fel volt olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar beszélni. ~
 22 13|      tanácskozmánynak vége volt, a hercegnő feloszlatá a gyűlést. Kálmánnak
 23 13|            a férfiak eltávoztak, a hercegnő lassú, nyomatékos hangon
 24 13|            borult e szóra. ~Erre a hercegnő azt mondta neki: ~- Jól
 25 13|          hatva, hogy megcsókolta a hercegnő kezét, pedig talán etikett
 26 13|            is volt szükség, mert a hercegnő még tovább is elhalmozá
 27 13|         meghajtá magát, s miután a hercegnő inte neki, szótlanul eltávozott. ~
 28 13|          Az asztalfőt elfoglalta a hercegnő; mellette ült az öreg úr
 29 13|     amellett Zuzanne kisasszony, a hercegnő társalkodónéja; a főispánon
 30 13|      parancsol a fia, a főispán. A hercegnő, az parancsol mind a kettőnek.
 31 14|     terjednek ki: s ebben anyja, a hercegnő a vezetője. ~Van egy magyar
 32 14| nexuscsinálásnak a titkával bírt a hercegnő s őutána fia, a főispán. ~
 33 14|            elterjedt, s ha Decséry hercegnő valamire azt mondta: ennek
 34 14|   másodpercet sem. Mikor felment a hercegnő szobájába leckét adni, az
 35 14|        íróasztallal szemközt ült a hercegnő maga az egész lecke alatt,
 36 15|        mégsem talált pártolásra. A hercegnő kimondta kereken: "amikor
 37 15|            kastély kápolnájában, a hercegnő maga adja elő az orgonán
 38 15|          termébe vonul a család, a hercegnő megcsókolja a férjét, a
 39 15|           szabad bejönni. ~Elébb a hercegnő és a főispán röviden és
 40 15|     bravissimo, signore". ~Ekkor a hercegnő eléje vezette Dorotheát.
 41 15|     tégedet kedves kis leányom. ~A hercegnő tapsolt örömében, a kis
 42 15|          neki mondani: Te! - Még a hercegnő mopszlijának is azt mondta: "
 43 15|            Persze hogy mindennek a hercegnő volt a rendezője, ő adta
 44 15|          névnapi viszonajándékok a hercegnő gondoskodásából jőnek.
 45 15|          fejezé be az ünnepélyt. A hercegnő és a társalkodónő zongoráztak.
 46 15|         nagyon meg volt elégedve a hercegnő gyöngéd ötletével. A hercegnő
 47 15|      hercegnő gyöngéd ötletével. A hercegnő még most is olyan gyöngéd
 48 15|       kedveskedni. ~És erről már a hercegnő sem tudott semmit. ~Monsieur
 49 15|           bálban. ~- Ön látta azt, hercegnő, ugyebár? ~A hercegnő érzékenyülten
 50 15|         azt, hercegnő, ugyebár? ~A hercegnő érzékenyülten inte szempilláival.
 51 20|          puskás. ~Még Decséryné, a hercegnő is kegyeskedett azon óhaját
 52 20|           amelyet a sorshúzásból a hercegnő kedvéért külön zár, s ott
 53 21|           vitézlő amazonnal. Sőt a hercegnő maga felajánlotta az utazó
 54 21|       oldalára került, hol az öreg hercegnő ült, nem ahol Dorothea grófnő
 55 22|       összehunyorított szemekkel a hercegnő az ifjú embertől. ~A főispán
 56 24|      térnénk be Szentkeresztre? ~A hercegnő először elfintorította rá
 57 24|           emberségtudón lehajolt a hercegnő kezéhez, azt megcsókolni,
 58 24|         velük az asztalnál. ~Ezt a hercegnő is úgy óhajtotta. ~- Tehát
 59 24|            életet megszokni. ~De a hercegnő nagyon követelte azt a bátor
 60 24|            a sors? ~A főispán és a hercegnő is tetszetősen szemügyelték
 61 25|        pedig azt tudta meg, hogy a hercegnő unokájával együtt felmegy
 62 25|            étteremben megjelent, a hercegnő behívta őt szobájába. Abban
 63 25|          festeni is tud? - monda a hercegnő. - Láttam egypár művét.
 64 25|         ajkain. ~- Megkísérthetem, hercegnő. ~- Tehát vigye ön e képet
 65 25|      meglepetés legyen. ~- Igenis, hercegnő. ~Kálmán, kicsinyben múlt,
 66 25|        szándékozik neki szerezni a hercegnő. ~- Elég lesz önnek egy
 67 25|         Vajon nem volna bizonyos a hercegnő az édes csalásról? Nem bírna
 68 27|            ismét visszaköltözött a hercegnő Pestre, s azon időben Kálmán
 69 27|           hírrel lepte meg Decséry hercegnő Kálmánt, hogy e napokban
 70 27|           Ez alkalommal előhozta a hercegnő azt is, hogy a kis főhercegnek
 71 27|          szedje. ~- Bocsásson meg, hercegnő! - szólt fejét fölemelve. -
 72 27|      költeményt. ~- Úgy? - monda a hercegnő, különös hangnyomattal. -
 73 27|           Decséryéknél ebédelt. ~A hercegnő dicsekedve mondá neki, mily
 74 27|            valaki besúgna neki. ~A hercegnő volt az a valaki. ~- Ön
 75 27|            meg neki - unszolá őt a hercegnő -, ő ért hozzá, ő illetékes
 76 27|       szabad verset írni - mondá a hercegnő, mosolygó oldalpillantást
 77 27|        felőle semmit - magyarázá a hercegnő -, neki magának jött az
 78 27|              unszolá a bírálatot a hercegnő. ~Bizony nehéz volt véleményt
 79 27|          elhamarkodva Dorothea. ~A hercegnő sietett a rendes kerékvágásba
 80 30| NEFELEJCSEI~Egy szellemdús francia hercegnő egy udvari bálban így szólt
 81 30|        kívánta volna meg? ~Decséry hercegnő termeiben nem is volt semmi
 82 30|           tévedt Kálmán kezébe. ~A hercegnő föladta unokája alabástromvállára
 83 31|     találta Dorothea grófnővel. ~A hercegnő felötlően szívélyes volt
 84 31|          értettem eléggé - monda a hercegnő -, csak Dorotheától tudom,
 85 31|      magyarul társalogni, amiből a hercegnő igen keveset érthetett. ~-
 86 31|           fellegek tolulnak. ~De a hercegnő nem hagyta őt elkomorulni,
 87 31|       elgondolkozott rajta, hogy a hercegnő, aki már bizonyosan tudta
 88 32|          hogy ma korán hajnalban a hercegnő Dorothea grófnővel és egész
 89 32|             Tegnap még azt mondá a hercegnő: ne búcsúzzunk még, van
 90 32|          az mégis bántotta, hogy a hercegnő ily megvető modorban igyekezett
 91 34|          az ezen átutazott Decséry hercegnő után. ~Kedvezett neki a
 92 34|         azt tudta meg tőle, hogy a hercegnő egy igen szép principissával
 93 34|        elmentek Rómába. ~Rómában a hercegnő kihallgatást eszközölt ki
 94 34|          volt e kihallgatásnak. ~A hercegnő lelki feloldást kért azon
 95 37|          kastélyából kimozdulni. A hercegnő és unokái jártak tetszés
 96 37|          semmi beleszólása. Amit a hercegnő és a főispán parancsolnak,
 97 37|            ott fog lenni. Később a hercegnő maga is leutazott Decsérre
 98 37|     vejeurának kiszabadítására. ~A hercegnő pedig nagyon restellte a
 99 37|           Jaj de milyen sápadt! ~A hercegnő aztán elmondta őszintén,
100 37|       adjon, amennyit kívánnak. ~A hercegnő teljes biztosítékot ígért;