Fejezet

 1 Kort|          szalmaözveggyel elfeledtetni Kálmánt, mint saját feleségével;
 2 Alko|               Azzal odaölelte keblére Kálmánt. Dehogy van már baja. ~-
 3 Alko|          megkísérté még egyszer, hogy Kálmánt rábeszélje: milyen jó helyet
 4 Volt|              ön? S miért keresi Jenőy Kálmánt? ~Az idegen föld alatti
 5 Volt|              Barkó Pál. Keresem Jenőy Kálmánt azon fogadás végett, melyet
 6 5   |               meg fogja tudni, hogy a Kálmánt kicsapták az iskolából.
 7 5   |            mutatóujját, azzal bevonta Kálmánt a konyhába, ott nem volt
 8 5   |              senki. Onnan betuszkolta Kálmánt egy kis oldalbenyílóba,
 9 5   |         csináljak. ~Cilike igyekezett Kálmánt kituszkolni a nagymama szobájából,
10 5   |               találta már édesanyját, Kálmánt és Cilikét. A leves is ki
11 6   |           annyi rokoni szeretet, hogy Kálmánt meginvitálja az együttmenetelre;
12 6   |    gyönyörűségét találta benne. ~Csak Kálmánt nem ragadta magával az általános
13 6   |            nőtt a sok tanulástól. ~De Kálmánt csak ez a fenyegetés sem
14 7   |          nagyasszony azzal kárpótolta Kálmánt az otthonmaradásért, hogy
15 7   |              csalhatatlan volt. Ezt a Kálmánt nagyon háborította az, hogy
16 7   |              Bálvándy, amint meglátta Kálmánt, egyenesen hozzá sietett. ~-
17 7   |            Bálvándy ismét karon fogta Kálmánt, s vitte magával egy szegletbe. ~
18 7   |        végződött, Bálvándy karon ölté Kálmánt, hogy felvezeti a színpadra.
19 7   |              menni, s bátran bevezeté Kálmánt. Ő már otthon volt a színpadon. ~
20 9   |             hogy egy sem vallja meg. ~Kálmánt pedig mindennap meglátogatták
21 9   |             szidást; úgy tett, mintha Kálmánt szidná. ~- Sed bene ipsi
22 9   |             aztán Korcza úr félreinté Kálmánt, s suttogva adá neki az
23 9   |         asztaltól, Korcza úr megfogta Kálmánt fejénél fogva, ez volt nála
24 9   |               s még egyszer biztosítá Kálmánt afelől, hogy alázatos szegény
25 10  |            delnő kacagó hangon, amint Kálmánt meglátta. - Ej, nem is mondta
26 10  |      hívogatta az urakat vacsorálni. ~Kálmánt nagyon kezdte bántani a
27 11  |                kívánságból bekaphatta Kálmánt az irodába, hogy valamit
28 12  | gazdasszonynak volt drága dolga, mert Kálmánt napestig nem látta; azt
29 12  |               Kalender úr kényszeríté Kálmánt, hogy egyenkint szedje sorba
30 12  |             hogy nem fogja meglátni. ~Kálmánt bosszantotta az, hogy Katinka
31 13  |            együtt ebédelt a Griffben, Kálmánt nem bocsáták el többé kezeik
32 13  |          gálába csapta magát, s vitte Kálmánt a hercegnőhöz, hogy bemutassa
33 13  |         fráter! - monda, megölelgetve Kálmánt. - Nagyon szerettem frátert.
34 13  |               A fiskális aztán átadta Kálmánt Biróczy kezeibe. A kis sánta
35 13  |           pirult el? - Ha úgy volna?  Kálmánt megnémítá e bűvös-bájos
36 13  |        monsieur Clamant"-hoz, ahogy ő Kálmánt címezte (sose tudta senkinek
37 15  |         rögtön meg akarná ajándékozni Kálmánt. De miután Kálmán nem mozdult
38 15  |       társaság valahonnan a háttérből Kálmánt látta előlépni. Az ifjú
39 15  |              főispán behívatá magához Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy
40 16  |         szokott, de ott nem látta meg Kálmánt; délután kihajtatott a Városligetbe,
41 16  |               koszorú ki nem jött, se Kálmánt nem lelte sehol. ~Este elment
42 16  |           tőle. ~De hisz ő nem akarta Kálmánt meggyógyítani. ~Márpedig
43 20  |           mondta meg neki előre, hogy Kálmánt is ott fogja találni. ~Kálmán
44 20  |             fenyőből álló hídra lépve Kálmánt mégis rávitte az emberszeretet
45 20  |                Barátom! - szólítá meg Kálmánt csípős hangnyomattal. -
46 21  |                Legalább felszabadítja Kálmánt az udvarlás kötelességétől. ~
47 21  |           grófnő, lesz olyan kegyes. ~Kálmánt nem kellett erre kötéllel
48 22  |            eszeveszett hős. ~Ő akarta Kálmánt megszégyeníteni Decséry
49 22  |         rusznyák parasztok odahátul. ~Kálmánt magát hatotta meg legjobban
50 22  |          karjai közül saját ölelésébe Kálmánt Borcsay vagy pardon! - Bányaváry
51 23  |             odavonta Cilikét, másikra Kálmánt, s mindkettőnek a derekát
52 24  |          Karjánál fogva hozta magával Kálmánt, akit az udvaron kapott
53 24  |            tette-vette, odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével
54 25  |          szekér azonban előállt, mely Kálmánt tovaszállítandó volt, jó
55 25  |       eredetivel összehasonlítá; - de Kálmánt jobban ittasítá minden dicséretnél
56 25  |            napon Biróczy meglátogatta Kálmánt. A kis gnóm arca komoly
57 25  |              És azzal Biróczy elkezdé Kálmánt examinálni; mint ahogy szokták
58 25  |         hangon ő sohasem hallotta még Kálmánt szólni. Az ifjú költőnek
59 25  |               három szó közül; de már Kálmánt mégis nagyon bántotta az,
60 27  |            lepte meg Decséry hercegnő Kálmánt, hogy e napokban meg fogja
61 27  |    áldomásokban. Bálvándy felköszönté Kálmánt mint mindenütt legyőzhetlen
62 27  |             új költeménnyel lepte meg Kálmánt. ~Ártatlan dolgocskák voltak
63 27  |          rendezői Dorothea grófnőt és Kálmánt meg sem kínálták a játékban
64 27  |         mindenki, aki gyászát ismeré. Kálmánt is nagyon meghatotta kis
65 31  |         Decséryék maguktól kérték fel Kálmánt, hogy számukra is szerezzen
66 31  |   visszavonulásért Bányaváry lehordta Kálmánt, szerinte a szerző megjelenése
67 31  |       elfogadásban, mindjárt áttért a Kálmánt oly nagyon érdeklő tárgyra,
68 31  |               a gyanút hinti el, hogy Kálmánt e szép művésznéhöz tán nem
69 31  |             bizonyosan tudta fiától a Kálmánt fenyegető rossz hírt, ahelyett
70 31  |              baj, ott csüggeteg lett. Kálmánt pedig éppen az emelte fel. ~
71 32  |         kötődék vele tovább az álca. ~Kálmánt érdekelni kezdte a kötődés.
72 32  |     jázminbozót árnyékába, s meghívta Kálmánt is maga mellé. ~Kálmánnak
73 32  |         számára Absteigequartiernak. ~Kálmánt megundorítá e nőietlen élc. ~-
74 32  |               marasztá magánál ebédre Kálmánt. ~Bányaváry erősen kicsípte
75 32  |              igen szívélyesen fogadta Kálmánt. ~- Hahó! Itt jön az én
76 33  |               kap enni. Felhatalmazza Kálmánt, hogy a levelét közölje
77 33  |      konyhaajtónak vezette Cilikét és Kálmánt, ahol az öreg szolgáló fogadta
78 33  |               Cilikét, jobbra melléje Kálmánt, balra Bányaváryt, ő maga
79 34  |             ez eszme fogadta, kísérte Kálmánt. A velencei nyelv nélküli
80 34  |            Végül rendesen megdorgálta Kálmánt, hogy miért nem írja meg,
81 35  |               Az öreg azon volt, hogy Kálmánt mentül távolabbra eltuszkolja
82 35  |             hogy miért látja most itt Kálmánt, sem azt, hogy miért látja
83 35  |               fölséges uram - sietett Kálmánt kimenteni Tseresnyés uram -,
84 35  |       Galeotti? - szólt nyakon ölelve Kálmánt az ittas ember. ~- Menjünk
85 36  |             nem látott a világ soha.  Kálmánt pedig bosszantotta ez az
86 37  |               Ilyen szemekkel látta ő Kálmánt maga előtt, s hallani sem
87 37  |              sem akartak sikerülni. Ő Kálmánt búsongó, levert tekintettel
88 37  |         melyet mamája alkotott, midőn Kálmánt kitagadta; ha a jószíve
89 39  |          hallották volna a nevét. ~De Kálmánt mindez nem bántotta. Ő költő
90 39  |             de lesz! ~Oda igazították Kálmánt az ügyvezetői szobába, hogy
91 39  |            Innen leste egykor Katinka Kálmánt, amint Dorothea grófnő mellé
92 40  |     kijátszásáért legközelebb találta Kálmánt. ~Katinka bérbe fogadta
93 40  |               hanem szégyen is lesz. ~Kálmánt nagyon bántotta ez a veszteség;