Fejezet

1001 10   |                 neki testált vagyon végett, s ha meghal az őrnagy, a birtokjog
1002 10   |                bennünket, mint két tolvajt, s fenyeget emberöléssel és
1003 10   |            megvenném azt a zsibói házat. ~- S elválasztaná a dominát hat
1004 10   |                     hét alatt a dominusától s hat hónap alatt a domíniumától? ~-
1005 10   |                    ismét lesütötte szemeit, s visszagondolt az első találkozásra. ~-
1006 10   |                    vigye el, domine frater, s mutassa meg a szép özvegynek.
1007 10   |               mutassa meg a szép özvegynek. S ha az azt fogja rá mondani,
1008 11   |          hangyatojást, reszelt sárgarépával s vagdalt kemény tojással,
1009 11   |                    a sül pedig tejet ivott, s a kígyóval és teknőccel
1010 11   |                     német volt általánosan, s egy magyar úrnőt magyarul
1011 11   |            úrasszonyt szolgálónak nézné el, s a legdurvább gorombaságok
1012 11   |               óriási virágcserép díszített, s maga letelepedett hozzá
1013 11   |                  Kálmán egy költő ihletével s egy jogtudós komolyságával
1014 11   |         komolyságával bontá ki a védiratot, s hozzáfogott annak előadásához. ~
1015 11   |                  egyik topánka szalagjának, s azt kezdte kioldozgatni;
1016 11   |              bukfencet hánytak a szőnyegen; s utoljára a szürke papagáj
1017 11   |             odarepült a karszéke támlájára, s nagy bölcsen mondogatá az
1018 11   |                    elkergette,jött a másik, s mikor azt akarta mutatni,
1019 11   |                 rákapaszkodó állatocskákat, s mind összeszedte az ölébe.
1020 11   |                   is elfogta lábánál fogva, s odahelyezte a vállára. ~
1021 11   |               alaposan fogja tanulmányozni, s miután több rendbeli közbeszólásokkal
1022 11   |                 papagáj aztán megneheztelt, s elrepült az ablakfüggönyfára. ~
1023 11   |                 fürtök villanyos érintését, s vállával hallotta a hölgy
1024 11   |                  Ekkor aztán feltekinte rá, s a szemébe nézett, hogy megtudja
1025 11   |                     egyet intve homlokával, s odakönyökölt az asztalra,
1026 11   |                 lesz. Ekkor jön a prókátor, s ez azt mondja: a poétának
1027 11   |                    az ellenkező szempontra, s írja meg a vádló ügyvéd
1028 11   |                    előkeresett egy levelet, s odanyújtá neki. ~Kálmán
1029 11   |                 küldött ön által a nejének, s aztán ezt a másikat, amit
1030 12   |                  ezután lesz ön korhely!" - s nem adta neki a leányát.
1031 12   |               egészen őszintén vállat vont, s bevallá, hogy biz ő élte
1032 12   |                      akkor szóba állt vele, s engedte a házasságról beszélni. ~
1033 12   |                    szelek mentében repülni, s egy idő óta nem bízott rá
1034 12   |         megszakított villanyfolyam okozott, s szükségképpen észrevennie
1035 12   |                 mérhetetlen kincset kapott, s aztán nem meri azt egyszerre
1036 12   |                  valamit a maga hölgyének. ~S eközben tapasztalá, hogy
1037 12   |                 fogja követelni a papagájt, s annak a tanúvallomását protokollumba
1038 12   |                kivallatott a gazdája ellen; s csak a papagáj makacs hallgatásán
1039 12   |               nagyra, ameddig az ég tart. - S prózában olvasva is bír
1040 12   |              tengerparton, kar karba öltve, s úsznánk ugyanabban a hullámban. ~
1041 12   |                    bölcs gazdasági tanácsok s beteljesülő időjóslatok
1042 12   |                  halt meg, hanem feltámadt, s örökkön él. ~Tehát Széchenyi
1043 12   |                  hogy a pénz most igen szűk s igen nagy az ára. Ó, azt
1044 12   |                      megírják a szerződést, s minden rendben van. ~Így
1045 12   |                   nem volt Magyarországon), s azoknak hittel be kell bizonyítani,
1046 12   |                 értem - mondta Kalender úr, s még nem is mosolygott hozzá,
1047 12   |                    amennyivel megemberelem. S aztán énrám többet ne járjon. ~
1048 12   |                mondta, de a fogai vacogtak, s tagadták, hogy jól van -,
1049 12   |                 átment a középső szobájába, s onnan egy nagy acéllakatra
1050 12   |                     a legelső pénzváltóhoz, s az igen csekély rabattért
1051 12   |                     nem lesz a pörnek vége, s a részvényeket senki sem
1052 12   |              hitelező is megesküdhetett rá, s még maga az adós sem tagadhatta. ~
1053 12   |                    szépen vette a kalapját, s azt mondta, hogy köszöni
1054 12   |            tőzsérrel nem bírtál boldogulni, s majd, azt hiszed, hogy két
1055 12   |                     No, hát legyen kettő!" ~S azzal a magáét keresztbe
1056 12   |                   két kezét feje fölé téve, s úgy kacagott, karjaira hajtva
1057 12   |                Bálvándy felugrott helyéről, s baráti öleléssel szaladt
1058 12   |                nekiirányoztuk a kastélynak, s aztán elvettük a gerendát.
1059 12   |                  rohant alá, mint a lavina, s olyat ütött a kastély oldalán,
1060 12   |                   föld esett ki a sarkából, s hajadonfőtt szaladt ki az
1061 12   |                elővette fehér zsebkendőjét, s annak szegleteivel megtörülgetve
1062 12   |                    gyöngéd szorítást kezén, s arra gondolt: vajon a másikét
1063 12   |              találkozunk a szép asszonynál, s két hét múlva a kordicai
1064 12   |              rózsaszínű álom közepett járt, s a rózsaszínben az árnyék
1065 12   |                     peres felek a törvényt, s maguk csinálnak maguknak
1066 12   |                    de Ostendéhez pénz kell, s megint itt vagyunk az akadálynál.
1067 12   |                    Híja ön át Pacsnikot is, s aztán számlálják le ezt
1068 12   |                 összeget a nagyságos úrnak, s előttemezzék a kötelezvényét. ~
1069 12   |                  kvittelni le a tartozását, s aztán odábbállani a záros
1070 12   |                    kezéből a kötelezvényét, s mielőtt megakadályozhatta
1071 12   |           megbánhatja, hogy pénzt vett fel, s akkor aztán a hitelező bánja
1072 12   |              jótálló levéllel jelenjek meg, s azt már nem nézi el a kiskorúaknak
1073 12   |                beváltja nálam a tartozását, s akkor visszakapja a kényes
1074 12   |              zsebébe dugta a kötelezvényét, s azzal azt mondta, hogy "
1075 12   |                   Soha ide! - mondá Kálmán, s kalapot ragadva sietett
1076 12   |               helyett a tőzsérét kapta fel, s az nyakig esett a fejébe,
1077 12   |                szájokban van a becsületszó, s olyanok, akiknek a szívükben
1078 12   |                    visszavett kötelezvényt, s átnyújtá azt Kalender úrnak. ~
1079 12   |               meggyújtotta az egyik sarkát, s az égő papírt bevetette
1080 12   |                    vagyonukat tönkretegyék, s fizessenek a lekötött szóért
1081 12   |           uradalmába a törvényszünet alatt, s téged óhajt ezalatt magához
1082 12   |                   úti állatheccbe nem mégy, s vasárnaponkint a Nagy Gárdistánál
1083 12   |                   holnap délre itthon lesz, s akkor elbúcsúzhatol az ő
1084 12   |                amint Biróczy magára hagyta, s ki nem jött a szobájából
1085 12   |              Kereste bennük a vigasztalást, s ha azt megtalálta, kereste
1086 12   |                    kereste az elkeseredést, s egyiktől jobban megrészegült,
1087 12   |                    hogy őróla fog álmodni. ~S nem az ismeretlen comtesse-szel,
1088 12   |                  pertu volt régi pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár,
1089 12   |                  civil" címe a katonáknál), s hogy ő már maga keresi a
1090 12   |                   pedig még csak puffra él, s hogy ő már valami, mert
1091 12   |                      ez pedig még csak úrfi s egyéb semmi. ~Ugyan összevissza
1092 12   |                   szabadsággal utazik haza, s Pestet útjába ejté. ~De
1093 12   |                    körülöttem a rajtsulban, s én felolvasok nekik belőle. ~-
1094 12   |                    el - szólt Csuka Feri -, s majd délután visszajövök
1095 12   |                papírba takargatott füzetet, s azután még egyszer jól megszorongatva
1096 12   |                  még összegyűjti pajtásait, s olvas fel nekik abból, amit
1097 12   |        kétségbeesett - újra fölveszi magát, s halad mélyebben az ismeretlen
1098 12   |          Átvándorolt lehetlen hegyláncokon, s leírta az embernyomtalan
1099 12   |                  tatár úrnál rabszolgaként, s vágott ólmot a Koliván-tónál
1100 12   |                fehér skorpiók barlangjában, s leírta mint természettudós
1101 12   |         természettudós a bányát, a skorpiót s a zsiványt; kiböjtölte egy
1102 12   |                   elbújva az altáji medvét, s lerajzolta a medvét. Belevesztette
1103 12   |              összeakadt, az egy orosz volt. S a barbár orosz megtudva,
1104 12   |                    etnográfiai osztályának. S a még barbárabb magyar nem
1105 12   |                     leveleket annak ingyen. S a barbár orosz elküldte
1106 12   |                     értük a kétezer rubelt, s a barbár orosz nem tartotta
1107 12   |               lángra gyullad a hideg német, s a forró francia megőrül -
1108 12   |                     forró francia megőrül - s csak te nem éreznéd meg? ~
1109 13   |     becsületszavamat pedig viszem vissza" - s aztán nem várni, hogy az
1110 13   |                  aki most úszta át a Dunát, s maga is örül neki, hogy
1111 13   |                 rögtön gálába csapta magát, s vitte Kálmánt a hercegnőhöz,
1112 13   |              dominus frater pedig az enyim, s ha valahol belerekedek a
1113 13   |                    erősen idegen kiejtéssel s törve a szót. Az ifjabb
1114 13   |                   nyílt, vasrácsos udvarral s hátul nagy kerttel. Még
1115 13   |                    poros út vezetett odáig. S aki nem bérkocsin ment - (
1116 13   |               kellett vennie a zsebkendőjét s leverni a csizmáiról a port.
1117 13   |                   fénymáz fel volt találva, s a csizmát bizony le kellett
1118 13   |               Korcza urat régen ismeré már, s Jenőyt hallotta emlegetni.
1119 13   |                     erősén fehér arcszínnel s csigákba szedett szürke
1120 13   |                félkesztyűbe álcázott kezét, s könnyű kézmozdulattal inte
1121 13   |                  használja e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle: ~-
1122 13   |                   minden lépten belerekedt, s akkor aztán egy "wie heiszt
1123 13   |             ügyvédétől utasításokat nyerni, s nagy önuralkodásába került
1124 13   |          postakocsis belefújt a trombitába, s a nehéz bárka megindult
1125 13   |                  föl vele a tiszarévi komp; s így nem adatott meg neki
1126 13   |                vitézlő harcban megvívhasson s habok árjában megúszhasson
1127 13   |                   tiszta szobák, tiszta víz s más egyéb lehetetlenségek
1128 13   |                    a hintó puha támlányára, s elszenderült. ~Kálmán ott
1129 13   |                   emlékezett a folytatásra, s ezért a megtorló könyöktaszítás
1130 13   |                  jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek aztán ismét
1131 13   |                   Elkezdett beszédes lenni, s minden szavát Kálmánhoz
1132 13   |            megismertette magát családjával; s miután kikérdezte az ifjút
1133 13   |                 magasabb államtudományokat, s azokból úgy megegzaminálta,
1134 13   |                  szentképre áhítatoskodni. ~S ez aztán így tartott, míg
1135 13   |                 aranyból volnának lombjaik; s a nyitott ablakokon át beszűrődő
1136 13   |                     nagyságos és méltóságos s ki tudja, tán még excellenciás
1137 13   |                     ugyanazon kék kabátban, s alázatos fejhajtással üdvözlé
1138 13   |                     az öreg jószágigazgató, s azután a két ifjú is. Az
1139 13   |                    család levéltárát őrzék, s ott egy hosszú zöld posztóval
1140 13   |             foglaltak. A hercegnő elnökölt, s bal felől helyet mutatott
1141 13   |                    kibontá az iratcsomagot, s egy dokumentumot kihúzva
1142 13   |                 hitetlenek beleköthessenek, s e tárgyban Kálmánhoz többrendbeli
1143 13   |                   igen rossz előadása volt; s ha elkezdett latinul beszélni,
1144 13   |                    ott átcsapott a németbe, s folytatta németül, míg abba
1145 13   |               németül, míg abba is elakadt, s aztán ismét visszament a
1146 13   |                    Biróczyval beszélgetett, s nem hallották, miről volt
1147 13   |                ahhoz úri vendégek érkeztek, s nagybátyja éppen vásárra
1148 13   |                háziurat a szándékolt útból, s az ifjú unokaöcs ajánlkozott,
1149 13   |                   Magyarország kancellárja, s minden zászlósúr meghajolva
1150 13   |                   emlékezem önnek szavaira, s tán tapasztalni fogja, midőn
1151 13   |             leányokból egyszer nők lesznek, s egy magyar férjre nézve
1152 13   |                     nem tudja az ő nyelvét. S meglehet, hogy Dorothea
1153 13   |              betölti. Némán meghajtá magát, s miután a hercegnő inte neki,
1154 13   |                     terv született agyában, s valamennyinek a végén, mint
1155 13   |                pótolta ki az üres helyeket, s egy írnokának állandó hadkészletben
1156 13   |                vágta a legájtatosabb képet, s oly nagyot fohászkodott,
1157 13   |                    igazhivő fohászkodhatik, s amint az ámen kimondatott,
1158 13   |                 vágta le magát a karszékbe, s kapott a kanálhoz, amilyenre
1159 13   |                    is utánamondta az áment. S úgy tetszék, mintha azon
1160 13   |                megeredt M. Henry esprit-je, s tartotta élcekkel és adomákkal
1161 13   |                  szemeit soha a tányéráról, s fejét félre nem fordítá
1162 13   |             gyakorolni Zuzanne kisasszony - s viszont Zuzanne kisasszony
1163 13   |                    hogy "nagy bolond vagy!" s hátba ütötte jól ezért a
1164 14   |                fogadtatik el a forgalomban, s a "szerelem" megengedtetik
1165 14   |                    megijed a puskalövéstől, s kit a legkisebb szülött
1166 14   |                     két bátyjánál vitézebb, s tűzzel és késsel játszik. ~
1167 14   |                egész országra terjednek ki: s ebben anyja, a hercegnő
1168 14   |                    ítéletet, népszerűséget; s kisegít minden bajból -
1169 14   |                    titkával bírt a hercegnő s őutána fia, a főispán. ~
1170 14   |              tanácskozásainak zárt ajtaján, s feljegyezni az előadottakat;
1171 14   |              királyi személynök asztalához, s táncolt az udvari bálok
1172 14   |                 berontani a nemesi udvarra, s annak birtokosát evokálni,
1173 14   |                     admoneálni, inhibeálni, s szükség esetén a pecsétes
1174 14   |               országos fizetést is rendelt; s akinek mindezekért kemény
1175 14   |                 méltóságát híven viselendi, s a nagy titkokat, miket megtud,
1176 14   |              cenzúrát, megkapta a diplomát, s azzal vége volt a dicsőségnek,
1177 14   |                    a fizetés és a dicsőség, s mehetett vissza megint szegény
1178 14   |                helyett egy titkárt tartani, s alacsony gondolkodású emberek
1179 14   |                    reményekre jogosítottak, s azokkal úri házában úgy
1180 14   |                     Jobban, mint emezekkel. S az ifjú kedély háládatos.
1181 14   |                     helyet a maguk számára, s az a hely egyre tágult,
1182 14   |                fölfelé mindenüvé elterjedt, s ha Decséry hercegnő valamire
1183 14   |                  túlsó végén feláll valaki, s azt mondja, hogy a pátenst
1184 14   |                  mondja: "én Medve vagyok", s hasztalan szabódik a megrettent
1185 14   |                     gyülekezeteket tartani, s vajúdásba hozzák merész,
1186 14   |            Spitzbergák "élő iszapja" dagad, s új alkotásra készül. ~A
1187 14   |                  terülő tengeren keresztül, s egy új világot tol fel a
1188 14   |                    ha nem engedi, eldobják, s ott hagyják fekünni a földön. ~
1189 14   |                   maradt szkíta hitetlenre, s akkor aztán veszekedtek
1190 14   |                    vendégének megmutogatni, s néha olyan kedvében volt,
1191 14   |                 nevelőikkel, a jurátusokat, s magára vevén a múzeumőri
1192 14   |                     készítőjét, a lelhelyét s egykori tulajdonosát. ~Monsieur
1193 14   |               elnémult a nibelungi harcban, s ezt az egyet úgy elhanyagoljátok,
1194 14   |                    Ó, önt is igen szívesen: s ami a hódítást illeti, az
1195 14   |                     néger-francia nevetett, s aztán azt mondá: ~- No,
1196 14   |                  járt, mint a kastély órái, s mikor vége volt a leckének,
1197 14   |                      hogy szemébe nézzenek, s találják ki gondolatait. ~
1198 14   |                   hibát követett el az ajk, s az elégült ragyogást, midőn
1199 14   |                egyre vacog a kezeik között, s aztán máshová is vigyáznak.
1200 14   |                 ünnepi táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől
1201 14   |                     udvari bálban táncolni, s ha nem mint kamarás jön
1202 14   |              Biróczy észrevette a lenézést, s azzal állt bosszút Kálmánon,
1203 14   |                    Kálmán olyan nagyra van, s eljárta a szokott délutáni
1204 14   |                tudná valamennyinek a nevét, s még magasabbra fel bírta
1205 15   |                  nem: akkor zárvák a kapuk, s a portás azt mondja az érkező
1206 15   |                  mint a közönséges emberek, s a kis grófok csakúgy belesülnek
1207 15   |                    belesülnek a köszöntőbe, s csakúgy összekapnak az ajándékon,
1208 15   |                  mint a szegény ember fiai, s akik egymást szeretik, csakúgy
1209 15   |                     mint más jámbor ember. ~S mindez nem úri dolog; nem
1210 15   |                 sorba kezet csókolnak neki, s azután magára hagyják. Az
1211 15   |                     simult pálmatermetéhez, s két tömött hajfonadéka rózsaszínű
1212 15   |                  arcába; azután megfordítá, s gyönyörködött hosszú hajtekercseiben,
1213 15   |             liliomszál odaborult a keblére, s már nem mosolygott, de ahelyett
1214 15   |                     is egészen más illenék, s szép csengő hangon mondá
1215 15   |           odaszorítá keblére szép unokáját, s szőke fejét összecsókolgatva
1216 15   |                 csak fogva tartá Dorotheát, s kezdett vele beszélgetni,
1217 15   |             magyarul, okosan, meggondoltan, s amíg magyarul beszélt, folyvást
1218 15   |                 öreg gróf ránézett a fiára, s azt mondá: ~- Tapasztalom. ~
1219 15   |                   szűz még jobban elpirult, s alig hallhatón suttogá: ~-
1220 15   |                  Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek
1221 15   |                   az óráján, mennyi az idő, s visszadugta azt a zsebébe. -
1222 15   |                   másoknak is kell tudniok. S ha van igazság a földön,
1223 15   |            főispántól elkezdve a szakácsig, s viszont azután mindenki
1224 15   |                    szépen tudott fuvolázni, s monsieur Henry hegedült;
1225 15   |              képviselt a három férfiunoka. ~S ekkor derült aztán ki, hogy
1226 15   |          gyönyörködött az eleven rébuszban, s végül külön megköszönte
1227 15   |                     nyirettyűvel a kezében, s megkérte az úri társaságot,
1228 15   |                    akasztotta a nyirettyűt, s egy előjátékkal jelzé a
1229 15   |                     pödrött bajusza hegyén, s a hegedű jelszavára elkezdé
1230 15   |                  fél vállával a táncolónak, s dobbantott a lábával, mikor
1231 15   |                 büszkén dobbantani kellett, s pengőtlen sarkantyúit, maga
1232 15   |                    gyöngyökkel rakott órát, s azt mondá nekem: "Viselje
1233 15   |             Mindenki oda volt a bámulattól, s e bámulat okát ő maga tudta
1234 15   |                   ifjúkori délceg táncáért. S most odaadja azt ennek az
1235 15   |                   behívatá magához Kálmánt, s akkor elmondá neki, hogy
1236 15   |                    legkényesebb megbízatás, s a titkok legdrágábbika. ~
1237 16   |                   hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt nem jött el
1238 16   |                  négylevelű lóherét keresni s fűszálakat összekötözni:
1239 16   |                   aztán haragosan hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész
1240 16   |                  kereste, levelet írt neki, s azt elküldte inasától Kálmán
1241 16   |                  gróf Decséryék palotájába, s azokkal holnap reggel utazni
1242 16   |                     a visszahozott levelet, s kivitette maga elől a vacsorát.
1243 16   |                   hanem elköltötték szépen, s nevettek nagyot az úrasszonyukon. ~
1244 16   |                    Bezárkózott a szobájába, s ott virradt meg felöltözötten
1245 16   |                    át, odaült az ablakához, s a szomszéd ház udvarát leste. ~
1246 16   |                    meg ne ismerje az utcán, s maga felvitte a levelet
1247 16   |                    csoda módra meggyógyult, s megengedé, hogy látogatóit
1248 16   |                    mind a ketten hibáztunk, s mi mind a ketten megbocsátunk
1249 16   |                     megbocsátunk egymásnak, s azontúl úgy fogunk élni,
1250 16   |                     Az nem áll kötélnek. ~- S hátha már meg is tette volna? ~-
1251 16   |            felgyújtom Pesten a Két Kecskét, s akkor ő nem tud hová szállni,
1252 16   |                     ő nem tud hová szállni, s visszafordul. ~- Ó, nem
1253 16   |                bizony kikönyököl az utcára; s ha gondolta, hát meg is
1254 16   |                   utolsó ház, ide térj be." S a Fehér Hajónak azon időben
1255 16   |                náddal felvert mocsár terül, s a távolból háborítatlanul
1256 16   |                     vaspánt, mint a fanemű, s a fedelén több a lyuk, mint
1257 16   |                   valahol elmaradt az úton, s az ajtaja be van kötözve
1258 16   |                   Cinkota alatt szedte fel, s a veres sarat itt a pesti
1259 16   |                   alacsonyabb a barátjánál, s azért le is sunyja a fejét
1260 16   |                   kikapja alóla a szekeret, s ha az szerencsésen felszökhetett,
1261 16   |                 szerencsésen felszökhetett, s nem törte ki a lábát, viszi
1262 16   |                hátrálni kezd meg felrugdal, s ha a kocsis nem akarja a
1263 16   |                    is leszállni az ülésből, s zablájánál fogva vezetni
1264 16   |                     a lovat, amíg megindul. S miután ezt a mulatságot
1265 16   |                   belemelegszik a gémnyakú, s kocog előre pompásan, nagyon
1266 16   |                     de repül ki a hintóból, s úgy mázoltatik a falhoz,
1267 16   |               Krisztusról meg a szentekről, s azzal rendben van minden.
1268 16   |                vasárnapi bálban megütötték, s kérdezi, hogy nem tetszik-e
1269 16   |                    hogy borbélyért küldjön, s emberi formába igazíttassa
1270 16   |                 megtömte a dohányzacskóját, s azon sárosan, szurtosan
1271 16   |                  várt itt a nagyságos úrra, s kényes természetű izenettel
1272 16   |                 neki: "maga goromba, maga!" S azzal bevágta orra előtt
1273 16   |                bevágta orra előtt az ajtót, s re infecta, izenete elmondása
1274 17   |                    hölgy elfogja az embert, s megfizetteti tíz kemény
1275 17   |          megfizetteti tíz kemény krajcárig, s akkor aztán beléphet a paradicsomba. ~
1276 17   |                 méltóságos katonatiszt urak s a nagyságos nemesség számára
1277 17   |                 vadember üti az öreg dobot, s fújja a klarinétot egyszerre,
1278 17   |                    fiatal diák, nyárspolgár s mindenféle szemenszedett
1279 17   |                     magát, ki mellé jutott, s őrzi a két zsebét, hogy
1280 17   |                   katonatisztek, gavallérok s magasabb rangú kártyások
1281 17   |                 időben újság volt e földön; s minthogy a dob elhallgatott,
1282 17   |                kopott tetejű kalap a fején, s kurta gallérú kék köpenyeg
1283 17   |                    megállt és utána nézett, s mély meggyőződés hangján
1284 17   |                     sietett, hogy utolérje, s miután Bálvándynak egy gömbölyű
1285 17   |                 mintha egymásra ismernének, s rettenetesen örültek a találkozásnak. ~
1286 17   |                 karon az ő kedves barátját, s vitte egyenesen a jól ismert
1287 17   |               theatrum; fababák játszottak, s egy talián magyarázta a
1288 17   |               megfogja a krokodilus farkát, s megint talyiga lesz belőle.
1289 17   |          sivalkodott, és pusztult a falról, s két perc múlva megint ott
1290 17   |                theatrum függönye legördült, s ahelyett megnyíltak a rekesz
1291 17   |                    egyre! - monda Bálvándy, s két fényes tallért odadobott
1292 17   |              műkifejezés a legény részéről, s ő is behajítá a maga tallérját. ~
1293 17   |              szelindek nyakáról az örveket, s azután összeereszté őket.
1294 17   |             elkezdték egymást szembe nézni, s növekedő morgással jelezték
1295 17   |                   ellenség, a cirmos ellen, s mind a ketten nekiestek. ~
1296 17   |             Szuitlinak a szeme közé ugrott, s olyat csapott az öt körmével
1297 17   |                 várt erélyes ellenállástól; s azalatt a gyors mozdulatú
1298 17   |                Lionnak felszökött a hátára, s dühös vakmerőséggel marta,
1299 17   |              engedelmet kért, felugrott rá, s egy perc alatt fenn volt
1300 17   |                     dühösen a macskára fel, s ugrált nagy bolondul utána.
1301 17   |                 megint oda futottak vissza, s nem akartak az egymás közötti
1302 17   |                utolsó emberig fel nem adni, s a bombardírozásnak csak
1303 17   |                    kössenek valahogy békét, s ismerjék el a macska állását "
1304 17   |                   hogy már összeágaskodtak, s elkezdték egymásnak a torkát
1305 17   |                 mernyau!" hangzott a fáról, s akkor a két kutya megint
1306 17   |                 megint abbahagyta a harcot, s ment neki a fának, a macskára
1307 17   |               talián megjelent a küzdtéren, s felkeresve az odahajigált
1308 17   |                     a tisztelt publikumtól, s a nagyméltóságú főnemes
1309 17   |             akácfalevelet tesz a nyelve alá s elkezd azzal valami furcsa
1310 17   |                finomak, mint a lepkebajusz: s a pompás hintóban ül ő maga,
1311 17   |                 díszmenet a fehér asztalon, s körüljárja annak gömbölyű
1312 17   |                   hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a
1313 17   |                     az asztalkát a karjára, s körülhordozta, hogy a közönség
1314 17   |                     a tudós szörnyetegeket, s elvégre felvitte azt szokás
1315 17   |           tetszésnyilvánítás szokott neme. ~S midőn a kínai császár az
1316 17   |                     is leugrott a hintóról, s üdvözlé a nézőket, nem tagadhatá
1317 17   |                  mondja: ~- O tu Spitzbub! ~S azzal egyidejűleg jobb hüvelykujjának
1318 17   |         odaszorították a páholy szegletébe, s nagyon közelből kezdték
1319 17   |                      Berti vette azt észre, s menten barátja nyakába keríté
1320 17   |                  ilyen helyre egy bolondot, s mért nem vigyáz jobban a
1321 17   |                    nekifutott a mellvédnek, s azon a magas falon csodamódon
1322 17   |               kapaszkodott, mint a leopárd, s közrémületre a publikum
1323 17   |             dühöngőt kutya- és embererővel, s akkor aztán hozták vissza
1324 18   |                 rémszóval, hogy "tűz van!", s becsengetve sorba minden
1325 18   |                    barátját a Fehér Hajóba, s le is fekteté szépen. ~Berti
1326 18   |            nagyszerű kibékülési szándékkal, s hogy eszerint a legelső
1327 18   |                  azután kifeszítette karját s így szólt: ~- No, hát hadd
1328 18   |                odahúzta Bertit az ablakhoz, s a Fehér Hajóval átellenes
1329 18   |                  Wasztl Berti szobaajtaját, s ott láthatá Berti ugyanazt
1330 18   |               kellett neki állni a placcra, s birkózni kellett. Aztán
1331 18   |                 megadom azt a tíz forintot, s aztán menjen édes barátom
1332 18   |              markába nyomta a tíz forintot, s tuszkolta aztán kifelé az
1333 18   |                    ott, mint egy vasszobor, s nyájasan mosolygott. ~-
1334 18   |                  amit az aztán meg is tesz. S úgy fogja fel a dolgot,
1335 18   |                számára a maga szerszámával, s pipájára teszi az égő taplót,
1336 18   |               pipájára teszi az égő taplót, s várja, míg Wasztl nagyokat
1337 18   |                     nagyokat szí a pipából, s a dohány igazán meggyullad. ~
1338 18   |            egyszerre csak lesunyja a fejét, s olyat üt vele a társának
1339 18   |              megkapja az embernek a karját, s keresztüldobja a vállán.
1340 18   |            népcsoport áll az utcaszegleten, s magyarázza az ő felhívását
1341 18   |              kushadt, míg felszerszámoztak, s úgy el-kihajtatott Pest
1342 18   |                    a vámon túl nem voltak. ~S még az a bosszúsága is megvolt,
1343 18   |                     örömestebb fogja látni. S annak adom. ~Katinka azt
1344 19   |                    mentve a szolgálat alól, s olyan helyről nézhette a
1345 19   |                     grófnő ajkai érintének, s így kétszeres volt az áldás.
1346 19   |                   pozdorjává törik alattuk. S ha valaki megbámulja csodás
1347 19   |                    közé vagdalt a lovainak, s úgy elvágtatott, hogy még
1348 19   |                ilyen úri étkezéshez szokva, s aztán mindig megfekszi egy
1349 19   |                      hogy minden étel előtt s minden étel után egy tósztot
1350 19   |                   után egy tósztot mondjon, s mikor ez a jogcím elfogyott,
1351 19   |                  mondta rá: "állok elébe" - s tölte poharába. De miután
1352 19   |                      közben kiitta poharát, s végül újra töltött. Ilyenformán
1353 19   |                  eretnekül élni a világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos
1354 19   |                negyedfél mázsás embereivel, s tűzbe jövén, annyi borfélét
1355 19   |                   megnyomni az asztal alatt s fülébe súgni: "tiszteletes
1356 19   |                  vissza a lelkesült harcos, s a harc vége aztán az volt,
1357 19   |                  menjen haza, mert baj van, s arra azután a gróf intésére
1358 19   |                 egyfelül, másfelül Biróczy, s elvezeték szépen a parókiáig,
1359 19   |                   pedig szépen lefektették, s nem kellett neki ringatás. ~-
1360 19   |           szerelemféltő dühében megszökött, s ez az, amire szerelmi boldogság
1361 20   |             szövetkezett sötétzöld ágaival, s lekúszott rajta, lehúzták
1362 20   |                 indája lecsüng a vízesésig, s annak az ütésétől szökell,
1363 20   |              tropikus légkört varázsol elő, s a légkör nedves melegében,
1364 20   |                  koszorúi virítnak le róla, s ahol más nincs, zöld moha
1365 20   |                  vadvenyigével, iszalaggal; s hol egy-egy kis csöndes
1366 20   |                 kanyarulatot tesz a folyam, s ott a kerület zátonyán egy
1367 20   |                     emberhang száműzöttei. ~S amint alább a ködös mélységben
1368 20   |                  mézet az odvas fa üregébe. S ez az egész lég mézillattól
1369 20   |               levegő maga mámorít, andalít, s titkos érzelmeket költ fel. ~
1370 20   |                titkos érzelmeket költ fel. ~S e titkokat magyarázni itt
1371 20   |            süketfajd szerelemféltő haragja, s mintha folytonos csókok
1372 20   |          permetegben testét megfüröszteni. ~S valóban, ha elvár addig,
1373 20   |         páfránlevelek legyezői szétnyílnak, s előjön közülök a meztelen
1374 20   |                   kígyó, apró lábai vannak, s fejéből két mozgékony vörös
1375 20   |               megláthatni, kerüli az embert s minden más állatot, a napfényt,
1376 20   |                 helyen; lassan tud mozogni, s semmi védelme nincsen, egyedül
1377 20   |              csakugyan húsz falu tartozott, s azok között Kordica volt
1378 20   |                    megtekinté új uradalmát, s végigjárta azt a hosszú,
1379 20   |                   utcát annak a székhelyén, s meglátta azokat a fából
1380 20   |                 alkalmazása nélkül épültek, s miknek már a falun kívül
1381 20   |             éjszakán felgyújtatta Kordicát, s a rongyos házak aztán végig
1382 20   |                   felküldte őket Kordicára, s két hónap alatt olyan új
1383 20   |                    jobbágynép szolgálta ki, s leste még a kívánságát is.
1384 20   |                  három vármegyében fekszik, s Galíciával is határos, a
1385 20   |                   kell a beiktatásra hívni, s minden megye hivatalos elöljáróságának
1386 20   |                     kell annak végbemenni. ~S nemcsak a nemességnek, a
1387 20   |          parasztságnak is jelen kell lenni. S az mind az új földesúr vendége.
1388 20   |                  lengyel urak és úrhölgyek, s segítenek tarkítani a vendéggyülekezetet. ~
1389 20   |                   neveiket a jegyzőkönyvbe. S a Decséry család neve megtűri,
1390 20   |                     való fületlen gombom." ~S ezt az előleges véleményt
1391 20   |                     az őserdőkön keresztül, s ez alkalommal az útcsináló
1392 20   |                  hogy változott a birtokos, s az új gazda kisajátítja
1393 20   |               védelemkész cavalier servant, s azonkívül egy jó lövő orosz
1394 20   |                hercegnő kedvéért külön zár, s ott ő magának tartja fel
1395 20   |                     húztak, ki hova álljon, s melyik hölgynek melyik lovag
1396 20   |                melynek több rekesztéke van, s a belenyúló csak azt a nevet
1397 20   |                   férfiak is helyet húztak, s keresni kezdte mindenki
1398 20   |                     mindenki a maga párját, s rá is talált, Katinka is
1399 20   |                      Az - hagyta rá Kálmán, s engedte a szép hölgynek,
1400 20   |                     az ő rovására nevessen; s azon ürügy alatt, hogy Kálmán
1401 20   |                      mondta a szép asszony, s előrebocsátva a vezető rusznyákot,
1402 20   |              feltűzött feszes vadászöltöny; s a darutollas férfikalap
1403 20   |                    állt meg egy pillanatra, s megszólítá kísérőjét. ~-
1404 20   |                    én nem fáradok el soha. ~S azzal anélkül, hogy egy
1405 20   |                    elhagyta őket az ösvény, s csak a vezető tájékozása
1406 20   |                     az útját álló faderékra s onnan megint le anélkül,
1407 20   |                   orosz lehúzta a csizmáit, s térdig gázolva a vízben,
1408 20   |                sincsen - válaszolt Katinka, s jobb kezébe kapva puskáját,
1409 20   |                      nekifutott az ároknak, s könnyedén, mint a zerge,
1410 20   |                    a zerge, átugrott rajta, s aztán a túlsó partról visszanézett
1411 20   |           parancsolá itt Katinka Kálmánnak. S nem kívánta segítségét,
1412 20   |               kivágatott az innenső marton, s a keresztüldűlő kolossz
1413 20   |                 Annak levagdalták az ágait, s azon kellett végighaladni
1414 20   |                    rávitte az emberszeretet s a gavalléri kötelesség,
1415 20   |                 elfogadta a nyújtott kezet, s engedte magát vezetni a
1416 20   |               mindkét kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki: ~- Ha én
1417 20   |                   itt el találnék szédülni, s lerántanám önt magammal
1418 20   |                    nem kell többet a keze. ~S azzal átbalanszíroztak a
1419 20   |                 fokhagymát meg a szalonnát, s elkezdett pánizálni. ~Katinka
1420 20   |                    ivott, mint a kefekötő - s azután elaludt, mint a juhászbunda. ~
1421 20   |                    albumát meg a rajzónját, s megkísérté lerajzolni ezt
1422 20   |              lerajzolni ezt a festői képet, s aztán kétségbeesve tapasztalá,
1423 20   |                     aztán fogta a puskáját, s felállt egy kőre, s azt
1424 20   |               puskáját, s felállt egy kőre, s azt hitte, hogy most neki
1425 20   |                     is otthagyta a jámbort, s odalépett a vízesés tündérboltozata
1426 20   |                vízesés tündérboltozata alá, s oda leült arra a páfrányoktól
1427 20   |                       Kálmán visszafordult, s hidegen kérdezé: ~- Miért? ~-
1428 20   |                 vállára vetette a puskáját, s odament Katinkához, és leült
1429 20   |                   sokszor! - mondá Katinka, s a térdei közé fogott puskára
1430 20   |               csőnyílásra tette a két kezét s a két kezére nyugtatta az
1431 20   |                      inkább az ellenkezőre, s ez nekem sok boldogtalanságot
1432 20   |                    folytatá, maga elé nézve s két összekulcsolt kezét
1433 20   |                  hónappal bezártam magamat, s éjjel-nappal törtem a lelkemet,
1434 20   |                    kártyára a jegygyűrűmet, s elvesztette azt. Azzal hazament,
1435 20   |                    karikagyűrűt az ujjáról, s mutatta Kálmánnak. ~- S
1436 20   |                     s mutatta Kálmánnak. ~- S Bálvándy aztán visszaadta
1437 20   |                     nekem hűséget esküdött, s egy szolgáló miatt még aznap
1438 20   |                   nem lett-e még pápistává, s azt felelé, "még nem". ~
1439 20   |           vízcseppeket nyugat felé terelte, s az örök vízpermetegben megjelent
1440 20   |                  egy virág megszagolásától, s Jupiter olyan becsületes
1441 20   |                 meggyűlölte a két szememet, s nem akart többé beléjük
1442 20   |                    alszik. Egyedül vagyunk. S ön még nem tudja, mit tesz
1443 20   |                  gyilkos kedvemben vagyok. ~S azután, hogy megmutassa,
1444 20   |                     összetette a két kezét, s mintha Istent imádna, úgy
1445 20   |                tekinte könyörögve Kálmánra, s ismétlé a kérdést, lágy,
1446 20   |                    elmentem egy uzsoráshoz, s felvettem tőle kétezer forintot,
1447 20   |                   Ezt csak el kell kezdeni, s azután egész a hegy lábáig
1448 20   |                   embernek esni is gyönyör. S az én álmom igen édes volt.
1449 20   |                    halálba lépek át belőle. S ki tudja, hátha az is gyönyör.
1450 20   |                 földet körülkerültem volna, s átmentem volna saját magam
1451 20   |                 abban". Én hallgattam önre. S ha akarta, ezért a másik
1452 20   |                     hogy olyan gyönge volt; s eltörülve könnyeit, büszke
1453 20   |              könnyeit, büszke arcot öltött, s aztán keserű hangon mondá: ~-
1454 20   |              összehasonlította magát azzal, s nem volt hite se önmagában,
1455 20   |                 hogy győzni tudjon fölötte, s mert a küzdelemnek a tárgyát
1456 20   |                     előttük kevesen jártak, s akik jártak, azoknak a jeltelen
1457 20   |                 magamra. Elítéltem magamát. S végrehajtottam magamon az
1458 20   |                   házamnak minden közfalát, s csináljak belőle színházat,
1459 20   |                      mint ön és jó barátai, s amíg nekem van egy falatom,
1460 20   |                   képét mostani formájából, s ős divatokat erőszakoltam
1461 20   |                   eldobott portékát árulok, s még rádicsérem az elócsárlottat!
1462 20   |                     ahol a koldusbot vezet, s az éhen elholt tudósok sírjai
1463 20   |                excellenciás urak hintajába, s vitette magát azon az úton,
1464 20   |                   és fényes címek teremnek, s ahol a stációkat nem kidűlt
1465 20   |                 miket a fülemülék szórnak. ~S amint feljebb jött a nap,
1466 20   |            felnézett Katinka Kálmán arcára, s megszólalt. ~- Még a bajuszát
1467 20   |                  kis részecskét a szívéből, s Kálmán azt őrzi, mint a
1468 20   |        szenteltvíztartót, mikor imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost
1469 20   |                     akármely úton indul el, s azok, akik önt magukénak
1470 20   |                    is vannak már a világon, s a legelső jó alkalomnál
1471 20   |                valósággal szeretik egymást; s sohasem fogják egymást elfelejteni.
1472 20   |               őrizni arcukat az erős naptól s szívüket az erős szenvedélytől.
1473 20   |            megverhet, bezárhat, eltaposhat, s ha megszán: újra megbocsáthat;
1474 20   |                     eddig? ~Kálmán felállt, s a szivárványos ködön keresztül
1475 20   |            grófoknak sok heverő pénzük van, s a Bálvándy báróknak sok
1476 20   |              Bálvándy báróknak sok igényük: s a báró Antonius-alakja nagyon
1477 20   |                 hanem venném a fegyveremet, s berohannék a vadászkörbe,
1478 20   |                     meglőnek medve helyett, s keresném a magam vadját
1479 20   |                     keresném a magam vadját s a magam vadászát. ~Kálmán
1480 20   |                   Azért is nagyot nevetett, s leheveredett a fűbe. ~-
1481 20   |                   aztán odatérdelt melléje, s megragadta Kálmán kezét,
1482 20   |                    megragadta Kálmán kezét, s legszenvedélyesebb könyörgésre
1483 20   |              völgyben zajos lárma hangzott, s egyes puskaroppanások. ~
1484 20   |            iramodása előzte meg közeledtét, s vijjongó madársereg repkedett
1485 20   |                  ijedt hördülést hallatott, s egyszerre megtorpant. Azzal
1486 20   |              megtorpant. Azzal félreugrott, s eddigi irányát megváltoztatva,
1487 20   |                   állatot, mely nő és anya, s gyermekeit siet megmenteni.
1488 20   |                    delnő. ~Kálmán ránézett, s aztán azt felelte: ~- Megnyirkosodott
1489 20   |                     megriadt a meredélytől, s kiugrott az anyja öléből,
1490 20   |                   kiugrott az anyja öléből, s elkezdett botorkálni vissza
1491 20   |                otthagyta az ostoba kölyket, s a másikkal, amit szájában
1492 20   |             elkezdett szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta. ~
1493 20   |                   fiát eldugta egy bokorba, s maga rászánta magát, hogy
1494 20   |                visszajön! - kiálta a hölgy, s magasan lihegő kebellel
1495 20   |                    védelmére lesz szüksége, s eléje állt a hölgynek, ha
1496 20   |                     hanem lelapultan osont, s nyihogva kereste a bokrokat
1497 20   |                 örömrivajjal viháncolt fel, s szájába kapta azt, és felemelkedett
1498 20   |                   lábán nyugtatva termetét, s puskáját hevült arcához
1499 20   |                 anyamedve is észrevette őt, s elkezdett sírni, mint egy
1500 20   |                  dördült el mind a két cső, s az anyamedve összerogyott. ~