Fejezet

2501 37   |                    vele, hogy neki fia van, s miután még az utcán is minden
2502 37   |             ismerősét a falhoz szorongatta, s addig odább nem eresztette,
2503 37   |                    látott még kisgyermeket, s azt hihette, hogy annak
2504 37   |                   tartották a keresztvízre, s a neveiket egymás mellé
2505 37   |                  hogy még otthon készültek, s itt az alkalmazásban sehogy
2506 37   |                 pedig nagyon jó kedve volt, s semmi erőtetettség nem látszott
2507 37   |               dobozkák a keresztelő lelkész s a szülésznő számára, kinek-kinek
2508 37   |                     kosárkából a virágokat, s talált azok alatt egy aranynyomatú
2509 37   |                      Vagy bort fog inni rá, s mámorba fojtja igazi érzelmeit? ~
2510 37   |                  monda: ~- Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog
2511 37   |                    iratot vett elő Katinka, s azt szétbontva odanyújtá
2512 37   |                  felugrott vele egy székre, s onnan a magasból olvasta
2513 37   |                    Kálmán megszorítá kezét, s melegen súgá: "Köszönöm
2514 37   |                   kereken is, egyenesen is, s ha kívánja, triangulariter
2515 37   |                     hirtelen felpattant. ~- S miért nem? ~- Azért nem,
2516 37   |                    csak egy évig volt fiam, s mégis úgy szerettem, mint
2517 37   |                  szerettem, mint a magamét, s ennek a másiknak meg majorátust
2518 37   |                    csomó összekötött aktát, s anélkül, hogy azt mondaná,
2519 37   |                  amit még eddig nem tudott, s mármost nem bánom, tegyen,
2520 37   |                     öltöztesse fel aranyba, s mutogassa pénzért, mint
2521 37   |                    Korcza úr nagyot bámult, s megtaszítá két kezével Biróczy
2522 37   |                     testi-lelki jó barátja? S elvállalja az ő exheredációjának
2523 37   |                  nagyasszony esze járásába, s egészen megnyerte a kedvét;
2524 37   |                 egészen megnyerte a kedvét; s ez a záradék így szól: "
2525 37   |                  komédiásokhoz hozzávarrva, s akkor bekövetkezik a "ha".
2526 37   |                     csupa élhetetlenségből; s mi haszna akkor Kálmánnak
2527 37   |                   meg hát azt mondom önnek, s erre én is leharapom az
2528 37   |                    visszajöjjön mint tulok. S ön a pásztor? ~- Meg még
2529 37   |                    a tovabicegő kollégának, s aztán nagyon megdicsérte
2530 37   |                   en carrière elnyargaljon, s őt itthagyja a morva erdők
2531 37   |                  elhagyta a saját kocsiját, s ahogy tyúkszemei és a botosok
2532 37   |                     Szervusz, Béni bácsi! - S aztán sietett őt megismertetni
2533 37   |                  hol van elrejtve a pénzem, s elárulja, ha megijesztik. ~
2534 37   |                bácsinak ez alapos félelmén, s el lett határozva, hogy
2535 37   |                   szalad, de inkább megállt s megvárta, míg a kocsi helyébe
2536 37   |                  mert abban van a passzusa, s azt majd előkérik. ~A hegyhátra
2537 37   |                    édes mamája szokásaival, s tudatta vele, hogy most
2538 37   |                   maga eszi meg az ebédnél, s valahányszor egy bifszteket
2539 37   |                    mit az igen nagyra vett, s este mindent elmondott Biróczynak,
2540 37   |                  szobát nyittatott magának, s kereken megmondta Biróczynak,
2541 37   |           Bálvándyék társaságában étkezett, s evett olyan furcsaságokat,
2542 37   |                     A báró is fog játszani, s a grófnő is azt mondta,
2543 37   |                     csak oda is utána ment, s az is beszemtelenkedett
2544 37   |                  majdhogy sírva nem fakadt. S Bálvándy akárhányszor ismétlé
2545 37   |              zsebeit, extra postát fogadna, s úgy elhajtana innen, hogy
2546 37   |                nyert, azt azután beseperte, s azt mondta, hogy ez vacsora
2547 37   |                   bácsi osztrigát is evett, s pezsgőt ivott rá, a báró
2548 37   |                     aranyak közül kifejteni s szinte feltenni a báró kártyájára.
2549 37   |                    halmaz aranyat vesztett, s megint garmadával seperte
2550 37   |                     szétgurul minden arany, s akkor egy ingben, mezítláb
2551 37   |                hirtelen nagyot tüsszentsen, s azzal a feje odaessék maga
2552 37   |                     comtesse-szel a karján, s olyan jókedvük van mind
2553 37   |                tenni, amit a jó sors adott, s aztán képpel sem fordulni
2554 37   |               egyszer megint összekerülnek, s meg vannak a napjukkal elégedve.
2555 37   |                     mosolyognak az emberre, s az Béni bácsi keblének olyan
2556 37   |                  húszasokban visszafizetni; s ha nem fizet, húszesztendős
2557 37   |               embernek, akit sohase látott, s arra az az idegen ember
2558 37   |                     belenyúljon a fiókjába, s a Pesten lefizetett ezüstöt
2559 37   |                     egy bérkocsit fogadjon, s annak meghagyja, hogy erre
2560 37   |              francia bankár üzletszobájába, s ott előmutatta a váltóját,
2561 37   |                    belül kikapja a kezéből, s hirtelen lenyelje. ~Az az
2562 37   |                    megnézte az aláírásokat, s azt mondta, hogy minden
2563 37   |                   vele németül beszéljenek, s aztán bölcsen felét aranyban,
2564 37   |           Felkereste patrónusát, Bálvándyt, s előadta neki, hogy micsoda
2565 37   |                     Már akkor pertu voltak, s kedves barátomnak hítták
2566 37   |                enyimet - mondta Bálvándy -, s arra aztán kiveheted a pénzt
2567 37   |              elrontja vele az egész váltót, s aztán igazán nem kap érte
2568 37   |                    darab ezeres bankjegyet, s odaveté az asztalra. Ez
2569 37   |                    mesés nagyságú összeget, s szörnyen bámult, mikor a
2570 37   |                  elküldte vele a bankárhoz, s tíz perc múlva az idegen
2571 37   |                  éppen olyan bankjegyekben, s átadta azt a bárónak anélkül,
2572 37   |                    nagy baráti szívességet, s hasonló fényes úri könnyűvérűséget
2573 37   |                vagyok a váltón az elfogadó, s hiányzik róla egy zsiróm.
2574 37   |                 felejtette az egész dolgot, s beletelt két hónap, hogy
2575 37   |         Tanulmányozta a szép grisette-eket, s tanult tőlük franciául beszélni. ~
2576 37   |                     egy soha nem látott úr, s azt kérdi tőle, hogy van-e
2577 37   |                  fejébe nyomták a kalapját, s azzal karon fogva vitték
2578 37   |                    melléje, másik szemközt, s szörnyen vigyáztak rá, hogy
2579 37   |                  septembrisatio történetét, s nem adott volna ebben az
2580 37   |                     megmondták a numeróját, s a foglár bevezette őt egy
2581 37   |                   hogy el ne kacagja magát, s azontúl megtartotta a régi
2582 37   |                  éjjel leöljük az őreinket, s az ablakból leereszkedünk
2583 37   |                    Béni bácsi karjai közül, s aztán igen hidegvérrel monda
2584 37   |                     fogja a fejét a kezébe, s várja el, hogy mit végezek
2585 37   |                 egyik lábát a másikra vetve s fogait piszkálva: amiért
2586 37   |                    támláján keresztültette, s úgy diskuráltak egymással. ~-
2587 37   |                        kiálta fel Bálvándy, s most már felugrott a székéről. -
2588 37   |                     itt hagyjam a faképnél, s megszökjem tőle. Most megkaptam
2589 37   |                    megragadja a galléromat, s elcsukasson a feleségem
2590 37   |                    meg az ágyunkat idebenn, s tegyük magunkat egész kényelembe,
2591 37   |                     otthon pénzt nem kerít, s vagy ő engem, vagy téged
2592 37   |                   szép fogait összeszorítva s két kicsi öklét egymáshoz
2593 37   |                    útra Dorotheával együtt, s megtették a hosszú utat
2594 37   |          zsugoriskodik, nem ád nekik pénzt, s most amiatt zavarban vannak.
2595 37   |                     mondást Tóth Máté uram, s nagyon hosszúra nyúlt egyszerre
2596 37   |     tormareszelésből kerültek volna elő. ~- S mennyi volna az, amire szüksége
2597 37   |                    parasztember, mint én? - S elkezdett aztán paraszt
2598 37   |                nagyasszony elbúsulja magát, s hogy Béni fiát hazakapja,
2599 37   |                     tartozást Csollánnénak, s aztán ő egyezkedik ki Bálvándyval. ~
2600 37   |             Jenőynének Párizsból hazatérve; s mikor a nagyasszony rajtarontott,
2601 37   |                   nagyasszony rajtarontott, s követelte, hogy hova tette
2602 37   |                 eladná, azért kapna annyit, s kiválthatná Bénit vele. ~-
2603 37   |            nagyasszony Kálmán ősi birtokát, s kiválthatja rajta Béni fiát. ~
2604 37   |                     szívét is belehurkolná, s megindult az ajtó felé.
2605 37   |                     egyet gondolt Bálvándy, s még egy levél írására szánta
2606 38   |             hajóhidat kiszedték a jég elől; s mikor visszatértek, otthon
2607 38   |                 seper végig a sík jégmezőn, s arcaikba veri a sziporkázó
2608 38   |                    alatt viszik koronájukat s batyuban bíborpalástjukat. ~
2609 38   |                  eltakarja nyomaikat hóval, s másnap (- és negyven év
2610 38   |                 idegen ház fényes termében, s bizonyságot tegyenek róla,
2611 38   |                    fűtetlen farkasordítóba, s keresni az üres fiókot,
2612 38   |               hozzáülni a pompás lakomához, s reggelig elpoharazgatni,
2613 38   |                    több nap óta nem járták, s még hozzá az egész előadás
2614 38   |                  öltözőszobájából kilépett, s a színházi szolgát felkérte,
2615 38   |                    a jég csupa korhadt már, s neki csak egy nyaka van,
2616 38   |                      Hát nyújtsd a karodat, s kapaszkodjál belém. ~Ó,
2617 38   |                      áldjon meg az Isten!", s azzal nekiindultak a zimankós
2618 38   |                 kiálta szenvedélyesen a nő, s magával ragadta kísérőjét. ~
2619 38   |                     nem voltak feltalálva), s az idő és az út nem volt
2620 38   |              szemközt vágta nekik a záport, s az esernyőt hasznavehetetlenné
2621 38   |                   néhol magasan állt a víz, s nem lehetett tudni, lék-e
2622 38   |                 volt repedve a jégburkolat, s alulról fölfelé tolt jégtáblák
2623 38   |                 lábai csuromvíz voltak már, s ekkor megállt az eső, megfordult
2624 38   |                  szakadások voltak a jégen, s ott keresztbe tett deszkák
2625 38   |                    esernyője fogantyújával, s azon keresztül kijutottak
2626 38   |                 beerőteté Cilikét az ajtón, s maga sietett vissza a Dunához. ~
2627 38   |                    szél egészen megfordult, s erős északi széllé vált:
2628 38   |                    szökni az ingó jéglapra, s aztán vissza ugyanazon az
2629 38   |           riasztotta fel az éji sötétséget, s azután három dördülés az
2630 38   |                  mely egyre tovább terjedt, s tompa harsogó moraj emelkedett
2631 38   |                   levetette átázott ruháit, s átöltözött Csollánné estélyéhez. ~
2632 38   |                fogadta az utoljára érkezőt, s nem kérdezte tőle, hogy
2633 38   |               felelt mindannyiszor Aszályi, s hunyorgatással jelezé, hogy
2634 38   |                     bosszantására mondatik, s fel sem vette. ~Ő csak arra
2635 38   |                     ült le zongorája mellé, s művészi játékával elragadá
2636 38   |                   Az rá hagyta magát venni, s eléneklé az Erlkönig dalát;
2637 38   |             kártyázószobákba vonult vissza, s két arcot kísért mindég
2638 38   |                  kísért mindég figyelemmel. S mentül tovább figyelt rájuk,
2639 38   |                   forspontbiztos volt nála, s az egész vendégsereggel
2640 38   |              sebesen a megdagadt ár fölött, s ropogva omlottak egymásba,
2641 38   |               menjenek vissza az ő házához, s maradjanak ott addig, amíg
2642 38   |                 talányt; kezet szorítottak, s mentek egyik fel, másik
2643 39   |                 keresték egymás társaságát, s tudtak együtt mulatni. ~
2644 39   |             egymásnak vakmerő reményeikről, s szövetkeztek nehéz vállalatokra:
2645 39   |               megfordult e kedélyes körben, s az ifjabb nemzedék vezérének
2646 39   |      figyelemreméltó értekezéseket közlött, s vakmerő volt a hazai jogelveket
2647 39   |              naptárt egy kövér nyomdásznak, s csinált népies verseket,
2648 39   |                    kelendőségnek örvendtek, s a kiadó által rendkívül
2649 39   |                   összeszedte a pletykákat, s ha nem kapott, csinált maga;
2650 39   |                 mulattatóan tudta előadni. ~S ahol a pletykákat legszívesebben
2651 39   |               valamit, egyszerre elhallgat, s aztán kotródik hátrafelé. ~
2652 39   |             tartóztatta a budai színészeket s azok között Bányaváryt is,
2653 39   |                    nincs itt báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi
2654 39   |               húgodat, Bányavárynét Budára; s míg férje a pesti parton
2655 39   |                 többet; felugrott helyéről, s halványan, mint egy szobor,
2656 39   |                  odalépett a társaság közé, s egyenesen Aszályi előtt
2657 39   |                    egy férfi, aki reá várt, s együtt mentek karöltve a
2658 39   |                  gazember! - kiálta Kálmán, s azzal egy olyan pofont adott
2659 39   |                   egyik fele, mint a másik. S csak azután jutott eszébe
2660 39   |                 társaságból szekundánsának. S miután kiszemelte a legbékésebb
2661 39   |                   ami nem absztrakt teória, s egynek sem fog eszébe jutni,
2662 39   |             kétkrajcáros hólyaghúzó tapasz, s a fickó mint vitéz ember
2663 39   |                jégen oda és visszairamodni, s még az estélyen is megjelenni,
2664 39   |                   az neked is füledbe megy. S erre az esetre olyan bizonyos
2665 39   |                     tudsz? ~- Hallgass rám, s ne hadonázz az utcán. Eredj
2666 39   |                     hát én prókátor vagyok, s van egy kliensem, akinek
2667 39   |          legrosszabbat, amit csak képzelsz, s aztán siess, ahogy csak
2668 39   |                bolondja a színészvilágnak - s minden szép művésznőnek
2669 39   |               hosszas keserveset sóhajtott, s aztán nyugodt hangon beszélt. ~-
2670 39   |               megszúrtak, még méreg is van, s az már megöl. Ó, miért jöttél
2671 39   |                     Kálmán, odahajolva fölé s gyöngéden kényszerítve a
2672 39   |                  kedvencét elvitte magával, s aztán jártak együtt, és
2673 39   |                bennünket, elhagyja hazáját, s elmegy külföldre idegen
2674 39   |                     meg az impresszáriónak. S aztán ő maga is azon külföldi
2675 39   |                    a szemei után külföldre, s átesküszik idegen oltárhoz,
2676 39   |                   megcsókolá a nő homlokát, s ez ölelésben, e csókban
2677 39   |                     tudta, hogyan ért haza. S minek ment haza? ~"Hogy
2678 39   |                      amely előtt térdeplek, s letépi róla az oltárképet.
2679 39   |                      az istentagadóvá lesz, s megundorodik a szerelemtől.
2680 39   |                     válik önnel szemközt!" ~S amikor aztán annyit összeírt,
2681 39   |                 kínordítását hallatom vele. S azután mi nekem ez asszony?
2682 39   |                     dobta a levél rongyait, s sietett a színházhoz. ~Péntek
2683 39   |                 híres embert sokan ismerik, s mutogatják egymásnak. Ha
2684 39   |                Csigában történt jelenetről, s emiatt zavarban érezte magát
2685 39   |                     Egyenesen eléje lépett, s így szólítá meg: ~- Te Borcsay! ~
2686 39   |                  hűtlenségéről költött hír, s bosszú vezette félrelépésemet;
2687 39   |         impresszárióval kötött szerződését, s megmutatta azt Kálmánnak -
2688 39   |                  van, és nem lesz többé... ~S azután érzékenyülten nyújtá
2689 39   |                    a karbonárik iskolájába, s a szénégetőknél az ilyen
2690 39   |                   ki ellen annyit vétettem, s ki soha nem hányta azt szememre. ~-
2691 39   |                      és vándorol tovább. ~- S amit eddig építettünk, az
2692 39   |                   fogadásunk, mely majd ide s tova betelik; hogy tizenkét
2693 39   |                    Azzal megfordult Kálmán, s indult kifelé. - Bányaváry
2694 39   |                    Bányaváry utána sietett, s rimánkodva kérlelé: ~- Hát
2695 39   |                       Kálmán visszafordult, s sötéten ránézett. ~- Amíg
2696 39   |            továbbmentél, akkor felejts el! ~S akkor sem hagyta a kezét
2697 39   |            Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik percben már játszott,
2698 39   |                   mindezt az imádott Cilike s az imádott nemzeti művészet
2699 39   |                Cilike ismét a hívő nő volt, s ő maga biztatta már legjobban
2700 39   |                  szolgáltattak bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta;
2701 39   |                Magával hozta a gitárját is, s mikor a társaság kívánta,
2702 39   |                  Énekelt szerelmi hűségről, s úgy ragyogtak a könnyek
2703 39   |                    iránt mást, ha távol van s nem látja, s mást, mikor
2704 39   |                   ha távol van s nem látja, s mást, mikor közel van, és
2705 39   |                   Ez a teának a sajátsága. ~S azután nagyon elővette a
2706 39   |                  betakarta vele a gitárját, s indult a holdvilágos utcának
2707 39   |                    megvan a maga részegsége s a maga mámorfilozófiája. ~
2708 39   |                    egyet vetett az oldalán, s besomfordált a szűk utcába,
2709 39   |                legkisebb neszre fölébredek, s akkor aztán hiába fekszem
2710 39   |             kertajtó előtt, fogja a gitárt, s elkezdi énekelni. Nagyon
2711 39   |             énekelni. Nagyon szépen énekel, s én hallgatnám hozzá neki
2712 39   |                  első álmomból ébredek fel, s nem tudok többet megaludni.
2713 39   |                     olyan szépen ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat,
2714 39   |                  ember fog ismét uralkodni, s gondja lesz rá, hogy a rossz
2715 39   |                    kebléhez fogta a gitárt, s mint szokás, rázendíté a
2716 39   |                    egy lesben álló rémalak, s egyenesen nekiesik hátulról. ~
2717 39   |                  trubadúr kezéből a gitárt, s olyat vágott vele egyet
2718 39   |                     húrja lepattant íziben, s a gitár nyaka maradt a markában. ~
2719 39   |                   aztán végig a szűk utcán, s nem várt kevesebbet, mint
2720 39   |                 Ázsiából fogja útját állni, s úgy ellazsnakolja valami
2721 39   |                  utca közepén tartva magát, s aggályosan kerülve minden
2722 39   |                  egy összeesküvő karbonári, s rárivallhat: "hát te hol
2723 39   |             összegyűrt kalapja horpadásait, s arcára rántva karbonáriját,
2724 39   |            kisgyermeke ott feküdt mellette, s kicsi kezét anyjának szájához
2725 39   |              utánajött láthatatlan lábakon, s egy láthatatlan kéz még
2726 40   |                   látni. Ez neked sikerült. S te akkor azt gondoltad magadban:
2727 40   |                     kompromittálni készült; s egyúttal ezt a harmadikat
2728 40   |                    hanem aztán eredj innen, s ne jöjj hozzám többé; pszicholognak
2729 40   |                 egyebet nem, apai örökömet, s a becsületes megélhetésre
2730 40   |                látjuk magunk előtt az utat, s nem ijedünk vissza tőle.
2731 40   |               nyomor szövetségesünk nekünk, s a szenvedés adja az erőt.
2732 40   |                     Nem! Én ismerem magamat s magamról az egész fajtámat.
2733 40   |               tudattól, hogy melle romlott, s az írót a tudattól, hogy
2734 40   |               rajongott ezért a színészért, s dühös volt az ügyvédére,
2735 40   |               asszonyi és férfiúi hiúságot, s a pongyola irályt meghonosítani
2736 40   |                 bárhova írt, irgalom nélkül s az igazságérzetnek minden
2737 40   |            asszonynak jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt ilyen eszköznek. ~
2738 40   |                   hitelbe nyomtatni a lapot s az előfizetéseket felszedni. ~
2739 40   |                    pálmának nőtt fel azóta; s a forrás, amit Mózes-vesszejük
2740 40   |             Dolgoztak éjjelt nappallá téve, s nem jutott munkájuknak sem
2741 40   |                    megszentelt nevű ember. ~S minő apró kövek állták útjokat
2742 40   |           szerkesztő maga volt a korrektor, s Kálmán nemcsak novellákat
2743 40   |               Tseresnyés uram segítségével, s felírta rájuk a levélcímzetet.
2744 40   |                    aztán friss szedés kell, s ez éven át felmegy száz
2745 40   |                  múlt ősz nagyon esős volt, s a kukorica megpenészedett,
2746 40   |                   de akkor bizony baj lesz. S nemcsak baj lesz, hanem
2747 40   |                   egy negyedévi angáriával, s kezdte megtanulni, hogy
2748 40   |                  adósságok terhe is nyomja, s azt tudja, hogy amit most
2749 40   |                   úgy undorodik a tintától, s ha a haláltól válthatná
2750 40   |                  fest, megpihen az írástól; s amíg ír, addig megpihen
2751 40   |             visszakapja a kedvét az íráshoz s az írás közben a festéshez.
2752 40   |             belopódzott a képet megbámulni, s megcsókolta a drágalátos
2753 40   |                    veté rá Tseresnyés uram. S azonnal kifüggeszté a műhelyében
2754 40   |                  ember, aki csizmát rendel, s kapjon kedvet utána. ~Csakhogy
2755 40   |                  magának kordovány csizmát, s ott meglátta azt a képet.
2756 40   |                 fűszerkereskedőnét vett el, s most már emeletes háza van.
2757 40   |                uramat "majszter bácsi"-nak, s az egész városban senkit
2758 40   |               rögtön a kezéből a fordítófát s a térdéről a lábszíjat Tseresnyés
2759 40   |                  lábszíjat Tseresnyés uram, s vitte Wasztlt a mentezsinórjánál
2760 40   |                    atelier-je volt felütve, s e szókkal mutatá be ragadományát: "
2761 40   |                         A neveletlen ember! S még szóba álltunk vele. ~-
2762 40   |                pénzt hozott volna a házhoz, s a munka egyre megy. ~- Ej!
2763 40   |                    vonul el, ezüstszegélyű, s a távol Tisza kanyarulatai
2764 40   |                 jutott Apelles csizmadiája, s nem mondá el, hogy van egy
2765 40   |                távolban legyen egy égő ház, s annak a fényénél legyen
2766 40   |                   egy húsfüstölő kürtőjébe, s mikor jó füstösek, akkor
2767 40   |                  földhöz vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak: ~-
2768 40   |               Szolnokba; lesz pénzünk elég. S ha nekem lesz, önnek is
2769 40   |                házigazdája kérges tenyerét, s aztán csak fölvette ismét
2770 40   |                   fölvette ismét a rajzónt, s hozzáfogott, hogy egy olyan
2771 40   |          nyugalmából vonva el a drága időt. S már az évnegyed is a vége
2772 40   |                   is a vége felé közelgett, s újra fenyegetőleg tornyosodott
2773 40   |                kicsúszott alóla, ő leesett, s kificamította a lábát bokában. ~
2774 40   |                    felkelni vele az ágyból, s három hétig nem állhat a
2775 40   |                     pedig". Mert az kötszó, s Béni úr paripáinak Kálmán
2776 40   |                    fölkelek, majd kiváltom; s Kálmán úrnak feketekávéja
2777 40   |                 tisztes ezüstgombos mentét, s kivitte az egyik ajtón,
2778 40   |               felfödözte a Fidzsi-szigetet, s Wasztl fűszeres boltja előtt
2779 40   |                  lesz, aki megveri az ajtót s odább szalad." ~Azért is,
2780 40   |              csizmákat, hát én jövök értük, s viszem mind; kell már a
2781 40   |              embernek a lábára volna öntve, s úgy járjon benne egész nap,
2782 40   |                 megázik, kitörik az oldala, s aki azt akarja, hogy fel
2783 40   |                    ilyen csizma nem csizma, s amelyik csizmadia ilyen
2784 40   |                  volna, ha beáll kispapnak, s lett volna inkább kanonok.
2785 40   |                  tehát vevé a kamrakulcsot, s elindult sántikálva a kamrába. -
2786 40   |                    utcán lézengő kocsisait, s kihordatta velük a kamrából
2787 40   |                 uram belép a tisztaszobába, s meglátja ott azt a felakasztott
2788 40   |                     Hisz ez az én házam! ~- S ez Tóth uram háza volna? ~-
2789 40   |                    a lovak is az én lovaim, s az a gyerek ott a szekéren,
2790 40   |                      ha megadja az árát. ~- S mi légyen az ára? ~- Száz
2791 40   |                    egy garast ki nem adott, s most száz forintot nem sokall
2792 40   |               egyért egy, a kettőért kettő; s én mind a kettőt viszem;
2793 40   |                    hogy várja meg az ebédet s a piktor hazatértét. Hogy
2794 40   |                    idő unalmassá ne váljék, s az ebédet is könnyebben
2795 40   |                    a többi most itt van. ~- S mi lesz ezekből? ~- Majd
2796 40   |                     megveszi fontszámra. ~- S mi legyen abban a nyomtatásban? ~
2797 40   |                      föltette a pápaszemét, s elkezdett Tóth uramnak felolvasni
2798 40   |                      hogy mindenki megérti, s a próza meg olyan szép,
2799 40   |                   minden étel elromlik is. ~S az idő csak telt. Hol a
2800 40   |             nyomtatványt, fölvette a másik, s az olvasott belőle; Tóth
2801 40   |                   észre, hogy beesteledett. S ők jóllaktak anélkül, hogy
2802 40   |                     elmaradt másutt ebéden. S nekem még ma el kell indulnom
2803 40   |                csomónkint négy forintjával, s hazaviszem magammal. Nagyon
2804 40   |                 láttam, akkor elhálálkodik, s szeretné tudni, hogy mivel
2805 40   |                     tiszta lelkiismerettel, s kihordatta a csomagokat
2806 40   |                      Ezt a pénzt itthagyom, s megrendelek érte egy képet
2807 40   |                     markába tett sok pénzre s a lelkére kötött megbízásokra.
2808 40   |             diadalainak tanúja volt egykor, s melynek oldalán még most
2809 40   |                Végigtámolyog a Duna-parton, s átbámul Budára; hol egykor