Fejezet

 1 Alko|       kőfeszület. ~- Ez jó hely itt - monda Kálmán. - De még ez is nagyon
 2 Volt|           ahogy otthagyá. ~- Atyám! - monda neki. - A sírkő kész. A
 3 Ker |               s keményen arcába nézve monda neki: ~- Nem vezetem el
 4 2   |         egymással utoljára! ~Jó lesz. Monda a négy társ, s azzal lerakták
 5 3   |             nem ülök fel. Én sietek - monda egykedvűen az orientalista. ~-
 6 3   |             bánom. Ahhoz van kedvem - monda Borcsay. - Csak egy jó direktorra
 7 3   |       elvesztenéd. ~- Keverj! Ossz! - monda Berti. - Ti többiek meg
 8 3   |       pásztorok, itt van a nyájatok - monda a diákoknak. Künn az udvaron
 9 4   |              nem. Arról már felelek - monda a révész. - Dejsz engem
10 4   |                Fiúk. Itt a válaszút - monda Jenőy -, holnap ki erre,
11 4   |            sem igaz. ~- Jó replika! - monda Korcza úr, s most már a
12 4   |           benne valami. ~- Hibázik? - monda Biróczy. - Tudom már, hogy
13 4   |         hivatalbeli kötelességekkel - monda Korcza úr, s elővett egy
14 4   |             szívben van. ~- Jól van - monda a hölgy, összehajtva a levelet. -
15 7   |                   Ah, olyan büszke? - monda a nagyasszony. - A teátrista. ~-
16 8   |             dal után. ~- Kisasszony - monda az igazgató -, nem merek
17 9   |               Ez pedig nehéz dolog! - monda farizeus képpel. - A szerződésben
18 9   |               is szolgálom az úrnak - monda a boldoggá tett férfiú -,
19 10  |                Lássa, domine frater - monda Kálmánnak -, az ilyent is
20 10  |                 Nem fogok belenézni - monda Kálmán. ~- No, ezt legjobban
21 10  |               érte. ~A hölgy suttogva monda neki, s megfogta kezét: ~-
22 10  |          bőrpamlagján végigheveredve, monda Kálmánnak: ~- No, domine
23 11  |               szeretem. ~- Jó is az - monda Korcza úr -, jó hűsítő.
24 12  |                    AZ ELSŐ INTÉS~Régi monda, hogy egy sokleányos apának
25 12  |              megfizetek. ~- Jól van - monda Kalender úr. - Én szoktam
26 12  |              gyakorló szívélyességgel monda Kálmánnak: ~- Aztán holnap
27 12  |                  Hisz én is járatom - monda Jenőy. ~(Észre sem vette,
28 13  |                Jó fiú volt, fráter! - monda, megölelgetve Kálmánt. -
29 14  |           dolgotok van, magyaroknak - monda egy este a néger, mikor
30 16  |              Ne haragudjék, nagysád - monda Bálvándy -, én egészen beletalálom
31 16  |         ajtóban, bizalmas suttogással monda neki. ~- Kérem nagyságos
32 17  |              mély meggyőződés hangján monda: ~- Aztán ne legyen földindulás? ~
33 17  |    mészároslegény. ~- Kettőt egyre! - monda Bálvándy, s két fényes tallért
34 20  |                   Nem tanították rá - monda Kálmán csípősen. ~- Az igaz,
35 20  |              hogy nem tanítottak rá - monda a delnő, a kőfalnak támasztva
36 20  |                  Jól van, asszonyom - monda Kálmán -, ön őszinte volt
37 20  |              elmondok önnek mindent - monda Kálmán -, nem azért, hogy
38 21  |              Gratulálok nagysádnak! - monda Bálvándy Katinkához. - Megmentette
39 21  |               No, ha meg kell lenni - monda a delnő, lebocsátkozva az
40 21  |                  Az bizony meglehet - monda rá Bálvándy. ~- És hogy
41 23  |           akart vinni. ~- Minek az? - monda Bányaváry. - "Me lupus...
42 23  |              Engemet mind a ketten! - monda Bányaváry. - Most büntetésül
43 23  |             velük. ~- Az nehéz lesz - monda Kálmán elmélázva. - A nádor
44 24  |             tréfa. ~- Nem mindjárt? - monda folyvást gömbölyű orcával. ~-
45 24  |               Une beauté rayonnante - monda a főispán a hercegnőhöz,
46 24  |              akkor én is ott alszom - monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét. ~-
47 25  |           Ilyen ám a parasztfrüstük - monda Sára asszony, ki a friss
48 25  |              elbeszélgetünk az úton - monda Kálmán; amiért aztán Sára
49 25  |           szépen, ha már menni kell - monda Tóth Máté uram, megszorítva
50 25  |            nagy. ~- Isten áldja meg - monda ő is, kezét nyújtva Kálmánnak;
51 25  |                  Ön festeni is tud? - monda a hercegnő. - Láttam egypár
52 25  |          felelt Kálmán. ~- Bajtárs! - monda Biróczy. - Értem én a költő
53 25  |           Elárultam magamat előtted - monda hevült hangon, barátja kezét
54 25  |              szinte fölmelegítettél - monda Biróczy -, pedig én hideg
55 25  |               fogok vele elrejtőzni - monda Kálmán lázas izgatottsággal. -
56 25  |               akkor legyen elveszve - monda Kálmán kemény határozottsággal. -
57 27  |       semmiféle költeményt. ~- Úgy? - monda a hercegnő, különös hangnyomattal. -
58 29  |            mirajtunk, kedves öcsém! - monda Bányaváry. - Ha egyszer
59 30  |               a grófnő nefelejcsei! - monda Kálmán, táncosnéja kezét
60 31  |        szöveget nem értettem eléggé - monda a hercegnő -, csak Dorotheától
61 31  |         bizony előre lehetett tudni - monda hidegvérrel Kálmán. ~- Könnyű
62 31  |                 Könnyen diskurálsz! - monda bosszúsan Bányaváry. - De
63 32  |                  Azt én megérdemlem - monda Kálmán -, de nem rólam van
64 33  |             lakoma. ~- Oda elmegyek - monda Kálmán. ~Jó tiszta hideg
65 33  |               olvasom ezen újságból - monda a jól meggyűrt hírlapot
66 33  |             Velencébe? ~- Még odább - monda Kálmán. - Génuába s talán
67 33  |            messzebb is. ~- Génuába? - monda elgondolkodva a csizmadia,
68 33  | jegyzőkönyvébe. ~- Igen megköszönöm - monda Kálmán, odanyújtva a jegyzőkönyvét
69 33  |               ez a Tseresnyés uram? - monda Bányaváry útközben Kálmánnak. -
70 35  |          kézműves kezét. ~- Ugyebár - monda a csizmadia - most már ketten
71 35  |          rontani. ~- No hát jól van - monda a csizmadia. - Menjünk a
72 36  |               vagy nagyon jól. És nem monda hiába. Mert amint egyszer
73 36  |             megírjuk otthon tenálad - monda barátjának. ~Az pedig úgy
74 37  |              elfogad ő engem ott is - monda Bányaváry hebehurgyán, aztán
75 37  |             el vele. Kálmán nyugodtan monda: ~- Régen tudom ezt. S én
76 37  |              egy mázsa. ~- A bizony - monda Biróczy - elvesztett az
77 37  |      kifizetem én a váltód értékét! - monda a báró, aztán majd bekasszálom
78 37  |          alkalom. ~- Kedves barátom - monda Bálvándy -, hirtelen fel
79 37  |                 Bizony nem tudom én - monda Bálvándy, kapva a tréfán. ~
80 37  |              s aztán igen hidegvérrel monda neki: ~- Nem kellett volna
81 37  |     sikerülend bejátszania. ~- Hah! - monda, szép fogait összeszorítva
82 38  |              Az jó helyen van most! - monda Aszályi, és Kálmán szemébe
83 38  |              az most nem jöhet ide! - monda Aszályi furfangos arccal. ~
84 38  |            emlegettünk Csollánnénál - monda Kálmán. - Mért nem jöttél
85 39  |                Állítom, mert láttam - monda merész daccal. - Ott voltam
86 39  |              kebellel. ~- Én utazom - monda a nő, kinek arca piros volt
87 39  |            vagy te, kedves barátom" - monda a "jó ember" a "rossz embernek",
88 40  |         bizony nem is rossz kereset - monda Kálmán -, emellett még könnyen
89 40  |          lefestetni. ~- Mi a kánya? - monda Tseresnyés uram, elbámulva. -
90 40  |           pedig kár volt elkergetni - monda Kálmán -, mert pénzt hozott
91 40  |              szólt semmit. ~- Pedig - monda a vén cseléd - ma is láttam