Fejezet

 1 Kort |             herceg kocsijához, akit midőn meglátott, s azt látta,
 2 Kort |              Az szeret még most is; midőn kedvesével együtt mindenét
 3 Kort |             a család felháborodása, midőn a válóper lejártával a konzisztórium
 4 Korr |        emberek kezében voltak, akik midőn látták, hogy valaki rohan
 5 Korr |          Dorotheát nagyon sajnálta, midőn végképpen elveszté, s éppen
 6 AHarc|  gyilkolásnál nagyobb kegyetlenség, midőn úgy hagyja ott, hogy mindenki
 7 AKol |         melyet a költő megálmodott, midőn a sírokat is beépítik palotákkal,
 8 AKol |          lelkesült szónoklatok! ~És midőn a szobrot leleplezik, s
 9 AKol |            szerző ~Kedves barátom! ~Midőn jelen regényem írásához
10 1    |           esztelen, ~    Aki búsul, midőn ~  Örömök közt mulathat
11 1    |    krónikások társulatának elnöke.  Midőn a kocsmáros rájuk csukta
12 2    |           akcentus elhagyása miatt: midőn a kassai kapitány azt kívánta
13 2    |         gonosz lejtőnek rohanjatok? Midőn az ország csak alig szerezte
14 2    |         kutyabőr maradjon a kutyáé! Midőn csak alig bírtuk a német
15 2    |     rettenetes tűzveszély közepett, midőn a templom és kollégium s
16 2    |            enyhítette az ítéletet. ~Midőn a contrascriba (ellenőr)
17 3    |  tiszteletgerjesztő alakja. Akinek, midőn mennydörgő hangját meghallák
18 4    |           szép hölgy tekintetétől! ~Midőn Kálmán ismét föltekintett,
19 4    |              Véletlenül esett, hogy midőn Korcza fiskális urat felkereste
20 4    |       jöttem önhöz, hogy megkérjem, midőn Sándor barátom gyakornoki
21 5    |           tessék senkit megítélni. ~Midőn pedig legjobban pipáznék
22 5    |            van nyájasan mosolyogni, midőn úröccsét megismeri; fel
23 5    |            fogott hozzá fennhangon, midőn a nagyasszony haragosan
24 7    |   önkénytelen mosolyogni kezdett. S midőn a jelenet végén a közönség
25 9    |             fogott a napi munkához, midőn a kettős ajtó külsőjén elkezd
26 9    |          nagyatyám állíttatott oda, midőn a pusztát donációba kapta.
27 10   |          aktái közül az irodában, s midőn sietett a szokásos "szabad"
28 10   |           alig járt a közepe táján, midőn új ajtónyílást hall, s erre
29 10   |          Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa: a vádlott
30 10   |     dialektikával volt feltüntetve, midőn mindenütt szennyet talál,
31 11   |       Kálmán még nem volt húszéves, midőn első replikáját megírta.
32 11   |             mely ébrenlétté alakul; midőn azt mondja a férfi: "Ma
33 11   |            nagyon. ~- Ah! - kiálta, midőn a belépőt meglátta, eléje
34 12   |          eleven Volta-oszlopot. ~És midőn közelében lehetett, nem
35 13   |        használja e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle: ~-
36 13   | szolgálatkészségét az állomásoknál, midőn az előfogatot kellett kisarkallni;
37 13   |            s tán tapasztalni fogja, midőn nagy lépcsők előtt áll,
38 14   |          látni az elpiruló mosolyt, midőn hibát követett el az ajk,
39 14   |             s az elégült ragyogást, midőn helyesen talált. ~Kálmán
40 14   |         talált. ~Kálmán úgy érezte, midőn a grófkisasszony szeretetreméltó
41 14   |   kiigazította az imádandó hibákat, midőn egy kifeledt betűt közébe
42 14   |           nem volt-e valódi diadal, midőn a tanítvány a feladott penzumot
43 17   |            csak arra csillapult el, midőn a talián megjelent a küzdtéren,
44 17   |         hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a palotához,
45 17   | tetszésnyilvánítás szokott neme. ~S midőn a kínai császár az ő kedvéért
46 20   |         adásvétel alkalmával, hanem midőn valami nagy uradalmat kap
47 21   |          között korán aláhanyatlik; midőn a vadászmenet egy völgybe
48 21   | rehabilitáló műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán odalépett a kocsi
49 22   |   vivátozzák majd meg a földesurat, midőn a jelvényes hant átadatik
50 22   |           hivatalos vendégsereghez, midőn Aszályi újra odafurakodott
51 22   |          Kálmán remegett és izzott, midőn Afanáziát kilépni látta.
52 24   |             tanulta meg mindezeket, midőn az apja még iskolába sem
53 25   |    visszamaradandó. ~A legelső nap, midőn Kálmán az étteremben megjelent,
54 26   |         hagyta el szobáját barátja, midőn nyílik az ajtó, s belép
55 26   |         bámulatban rejlő kérdést, s midőn Kálmán hideg ajkai érinték
56 26   |              Tanulj úrnak lenni! ~S midőn Kálmán elkísérte őt bérkocsijáig,
57 28   |          főherceg az ablakban állt, midőn Kálmán belépett hozzá. ~
58 29   |             tökéletes volt számára, midőn az étkezőbe belépett, s
59 31   |        magát; csak olyankor tapsol, midőn Cilike kilép a színpadra,
60 31   |        keserűvé tenni Kálmán iránt, midőn azt a gyanút hinti el, hogy
61 31   |       végezte a maga dolgát Kálmán, midőn rohan be hozzá nagy zajjal
62 32   |        lépett ki vele a napvilágra, midőn leköszönő iratát a magas
63 32   |        eszembe jutnak önnek szavai, midőn leszálltam a nagyurak hintajából,
64 32   |           borsózott végig a testén, midőn e sötét szemekbe nézett
65 35   |            gyalázatban fetrengenek, midőn szent szülőjüknek szolgálnak.
66 36   |            kell - mondta Kálmánnak, midőn felkerekedtek, hogy együtt
67 37   |             melyet mamája alkotott, midőn Kálmánt kitagadta; ha a
68 39   |          jácintillatos szellő közé, midőn az átelleni kert ajtaján